31997R0119

A Tanács 119/97/EK rendelete

(1997. január 20.)

a Malajziából és a Kínai Népköztársaságból származó egyes gyűrűs iratgyűjtő szerkezetek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetéséről és a kivetett ideiglenes vámok végleges beszedéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendeletre [1] és különösen annak 9. és 23. cikkére,

tekintettel a Bizottság által a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslatra,

mivel:

I. IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK

(1) Az 1465/96/EK bizottsági rendelet [2] (a továbbiakban: az ideiglenes vámrendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Malajziából és a Kínai Népköztársaságból származó, az ex83051000 KN-kód alá tartozó egyes gyűrűs iratgyűjtő szerkezeteknek a Közösségbe irányuló behozatalára.

II. UTÓLAGOS ELJÁRÁS

(2) Az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetését követően egyes érdekelt felek írásos észrevételeket nyújtottak be.

(3) A Bizottság biztosította a szóbeli meghallgatás lehetőségét azoknak a feleknek, akik ezt kérték.

(4) A Bizottság folytatta minden olyan információ felkutatását és vizsgálatát, amelyet végleges megállapításainak kialakításához szükségesnek ítélt.

(5) A felek tájékoztatást kaptak azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján javaslatot kívántak tenni a végleges dömpingellenes vámok kivetésére és az ideiglenes vámokkal biztosított összegek végleges beszedésére. Az értesítést követően biztosítottak a számukra egy időszakot, amelyen belül észrevételeiket előadhatták.

(6) A Bizottság mérlegelte az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásos észrevételeket, és ahol megfelelőnek ítélte, végleges megállapításainak kialakítása során figyelembe vette azokat.

III. ÉRINTETT TERMÉK ÉS HASONLÓ TERMÉK

(7) A Bizottság az előzetes megállapítások alkalmazásában a 384/96/EK rendelet (a továbbiakban: a dömpingellenes alaprendelet) 1. cikke (4) bekezdésének értelmében "hasonló terméknek" minősítette a Közösségen belül előállított és értékesített, a Malajziában előállított és értékesített, valamint a Malajziából és a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe exportált gyűrűs iratgyűjtő szerkezeteket (a továbbiakban: RBM), mivel ezek vagy azonosak, vagy egymáshoz nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek.

(8) Az egyik importőr, amely egyben a feldolgozott termék gyártója is (azaz gyűrűs iratgyűjtőket és más papíripari termékeket állít elő), megismételte korábbi érveit, amelyek szerint a 17 és 23 gyűrűs szerkezetek nem a "szabványos" kettő-, három- vagy négygyűrűs szerkezethez hasonló termékek, s ennek megfelelően ezeket az eljárás köréből ki kellene venni.

(9) Az importőr követelésének alátámasztására azzal érvelt, hogy a panaszban kizárólag két-, három- és négygyűrűs szerkezetek szerepeltek, s az állítólag dömpingelt termékek felsorolásában nem szerepeltek 17 és 23 gyűrűs szerkezetek.

Igaz ugyan, hogy a dömping és az általa okozott kár valószínűnek látszó bizonyítására a panaszban bemutatott számításokban csak két-, három és négygyűrűs modellek szerepelnek példaként, azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a panaszban szereplő termékleírásba valamennyi – két- vagy többgyűrűs – szerkezet beletartozik. E tekintetben megjegyzendő, hogy a Közösség piacán pl. hat-, 13 vagy 16 gyűrűs RBM-termékek is forgalomban vannak.

(10) Az importőr azzal érvelt, hogy a 17 és 23 gyűrűs szerkezetek a gyűrűk számán túl egyéb eltérő fizikai tulajdonságokkal is rendelkeznek, különös tekintettel a nagyobb alaphosszra és szélességre, amelyek miatt ezek a többi szerkezethez viszonyítva tartósabbak, s ennek megfelelően jelentősen eltérőek.

Ezt a felvetést megvizsgálva kiderült, hogy az esetleges eltérések összehasonlíthatónak tekinthetők a két- vagy négygyűrűs szerkezetű különböző modellek között is meglévő eltérésekkel. Ennek megfelelően úgy tekinthető, hogy a gyűrűk számán kívül nem létezik más jelentős fizikai eltérés a 17–23 gyűrűs szerkezetek és az egyéb gyűrűs szerkezetek között.

(11) Az importőr azzal érvelt továbbá, hogy a 17 és 23 gyűrűs szerkezetek előállításának módszerei és előállítási költségei az egyéb szerkezetek előállítási módszereitől és költségeitől jelentősen eltérnek.

Megjegyzendő, hogy valamennyi RBM esetében lényegében azonos műveletek és gépek szükségesek a gyűrűk legyártásához, a lemezre történő rögzítéséhez és a lemeznek a szerkezet borítójára való erősítéséhez. A 17 és 23 gyűrűs szerkezet esetében felmerülő magasabb nyersanyag-tartalom, valamint a gyűrűk rögzítésének többszörös művelete eltérő gyártási költséget eredményez. Ez a különbség azonban, bár jelentős, a kevesebb gyűrűvel rendelkező kisebb-nagyobb szerkezetek közötti különbségekhez képest még mindig nem aránytalan. Ennek megfelelően a 17 és 23 gyűrűs szerkezeteknél szükséges esetleges konkrét gyártási műveletek és az ezekkel járó költségek a más szerkezetekkel mutatott hasonlóságot nem érintik. Mindenesetre – a közösségi intézmények következetes gyakorlatát követve – a gyártási folyamat során esetlegesen alkalmazott eltérések tekintetében a hasonló termék elemzésekor minden ilyen jellegű eltérés lényegtelennek minősül.

(12) Az importőr állítása szerint továbbá a 17 és 23 gyűrűs szerkezetek elég drágák voltak ahhoz, hogy azokat önálló piaci szegmenshez tartozónak lehessen tekinteni.

Annak ellenére, hogy a 17 és 23 gyűrűs szerkezetek, illetve a kevesebb gyűrűből álló hasonló szerkezetek között jelentős árkülönbözetet lehetett megállapítani, úgy ítéltük meg, hogy a rendeltetés és a vevőkör hasonlósága következtében helyettesítő hatások léphetnének fel abban az esetben, ha a termékek árában kellően ellentétes folyamatok játszódnának le. Ennek megfelelően meg kell állapítani, hogy a 17 és 23 gyűrűs szerkezetek piaci szegmense nem rendelkezik kellően eltérő tulajdonságokkal ahhoz, hogy azt a vizsgálat köréből teljes mértékben kizárhatnánk.

(13) Az importőr azzal érvelt, hogy a különböző szerkezettel ellátott iratgyűjtők felhasználásában különbségek tapasztalhatók. Állítása szerint ugyanis a "szabványos" szerkezettel ellátott iratgyűjtők elsődlegesen olyan papírokhoz készülnek, amelyeket a vásárló maga lyukaszt ki, a 17 és 23 gyűrűs szerkezeteket pedig – figyelembe véve mind a különleges lyukasztó árát, mind pedig, hogy egyszerre csak kevés lapot lehet vele kilyukasztani – előre kilyukasztott papírok lefűzésére használják.

Megjegyzendő azonban, hogy bizonyos fajta iratgyűjtők, pl. az iratrendezők vagy a katalógusok, amelyekben az ennek az eljárásnak a keretébe tartozó kettő-hatgyűrűs szerkezetek találhatók, szintén előrelyukasztott, a késztermékben elhelyezett papírhoz, illetve ilyen pótlapokhoz használhatók, s bizonyos ilyen termékekhez lyukasztó sem feltétlenül kapható. A kettő-, három és négygyűrűs szerkezetekhez való előrelyukasztott papír is jelentős mennyiségben kapható továbbá a Közösség területén, különösen iskolai felhasználásra (amely a 17 és 23 gyűrűs szerkezetek fő piaca is egyben). Megállapítható tehát, hogy a 17 és 23 gyűrűs szerkezetek rendeltetése más típusú szerkezetekéhez hasonló.

(14) Az importőr azzal érvelt továbbá, hogy az RBM-mel megegyező KN-kód alá tartozó, ennek az eljárásnak a köréből kivett emelőkaros szerkezet jobban hasonlít a kétgyűrűs szerkezetre, mint a 17 és 23 gyűrűs szerkezetek.

E tekintetben elmondható, hogy az emelőkaros szerkezet fizikai tulajdonságai és piaca megfelelően eltérőnek bizonyultak a gyűrűs szerkezetekétől ahhoz, hogy az eltérés indokolja az emelőkaros szerkezetnek a panaszból és az eljárás köréből történő kizárását.

(15) Az előterjesztett érvek vizsgálata alapján megerősítettük, hogy a 17 és 23 gyűrűs iratgyűjtő szerkezetek tulajdonságai nagyon hasonlóak más RBM-termékekhez, s ennek megfelelően a dömpingellenes alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében a többi RBM-termékhez hasonló terméknek minősülnek. A fenti követelést tehát elutasítjuk.

IV. DÖMPING

A. Piacgazdasággal rendelkező harmadik ország

(16) Az eljárás megindításakor az egyik importőr kifogást emelt az ellen, hogy a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes érték megállapításához hasonló piacként Malajziát választották. Mivel érveit nem támasztotta alá, és más országot sem javasolt, a Bizottság 1995. november 22-én kifogásának elutasításáról tájékoztatta az érdekelt felet. Ugyanez az importőr, a Bizottsághoz 1995. november 27-én beérkezett levelében a közösségi iparághoz nem tartozó egyik olasz gyártó gyártási költségeinek alkalmazását javasolta a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes érték meghatározása céljából.

mivel ez a levél 20 nappal az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidő után érkezett, a javaslatot nem lehetett figyelembe venni. Az ideiglenes intézkedések bevezetésének alapjául szolgáló legfontosabb tényekről és szempontokról szóló tájékoztatást követően az importőr megismételte érveit. Annak ellenére, hogy kérését a piacgazdasággal rendelkező harmadik ország kiválasztására alkalmazandó valamennyi határidő leteltét követően terjesztette elő, a Bizottság megvizsgálta, hogy a módszer megváltoztatása hatással volna-e a vám mértékére. Ennek érdekében, továbbá figyelembe véve azt a tényt, hogy egyetlen gyártó gyártási költségei nem tekinthetők reprezentatívnak más közösségi gyártók helyzetét illetően, a Bizottság a követelést arra irányuló kérésként értelmezte, hogy a Közösséget alkalmazza hasonló piacként a Kínai Népköztársaságból származó kivitel rendes értékének meghatározása céljából. A Bizottság ezt követően – az átlagértékek alapján – hasonlította össze a közösségi iparág számára megállapított célárakat (mivel a tényleges árak nem érik el a gyártási költséget) a kínai exportárakkal. Ezzel a dömpingszámítással kimutatták, hogy az említett módszer alkalmazása nem volna hatással a Bizottság által véglegesen javasolt vámok mértékére, ugyanis a megállapított dömpingkülönbözet bármelyik módszer alkalmazása esetén egyértelműen meghaladja a véglegesen meghatározott károkozásmentes mértéket.

A fenti szempontok alapján és annak figyelembevételével, hogy a vizsgálatban a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésével összhangban, adott esetben ugyanilyen vizsgálat tárgyát képező, piacgazdasággal rendelkező ország is választható, a Bizottság megállapította, hogy Malajzia kiválasztása a rendes érték meghatározása céljából nem volt indokolatlan, s a kiválasztott hasonló ország módosítását semmi sem indokolja.

B. Malajzia

1. Rendes érték

(17) Az egyik importőr azzal érvelt, hogy a Közösségbe irányuló kivitel 5,8 %-át kitevő malajziai belföldi értékesítés nem kellően reprezentatív a rendes érték megállapításához. E tekintetben a Bizottság a dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdését alkalmazta, amelynek értelmében a belföldön értékesített 5 %-os mennyiség elegendő a belföldi piac reprezentativitásának megállapításához.

(18) Ugyanez az importőr azzal érvelt továbbá, hogy a malajziai piacon a verseny korlátozott, következésképpen a belföldi árak magasabbak, mint rendes versenyfeltételek esetén volnának. A Bizottság már korábban megvizsgálta ezt a kérdést, akkor, amikor megfelelő hasonló országként Malajziát választotta, s erre az érvre az ideiglenes vámrendelet (10) preambulumbekezdésében válaszolt. Mivel az importőr sem újabb érvet, sem újabb bizonyítékot nem terjesztett elő, a Bizottság megerősítette, hogy a Kínai Népköztársaságból származó RBM jelenléte a malajziai piacon bizonyos fokú versenyt biztosít. Ennek megfelelően meg lehetett állapítani, hogy Malajzia választása kellően indokolt a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes érték megállapítása céljából.

2. Dömpingkülönbözet

(19) A dömping meghatározásának módosítását eredményező új érvek hiányában a Bizottság úgy ítéli meg, hogy megerősítendő a dömping kiszámításának módszere, valamint az ideiglenes vámrendelet (18)–(26) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapítások. Következésképpen a Malajziára alkalmazandó dömpingkülönbözetet véglegesen 42,8 %-ban állapította meg.

C. Kínai Népköztársaság

1. Rendes érték

(20) Két kínai exportőr a rendes érték kiigazítását követelte arra hivatkozva, hogy a Kínai Népköztársaságban az alacsony munkaerőköltség és a gyártástechnológiai különbségek következtében eltérő a költségszerkezet.

A munkaerőköltségek tekintetében a bizottsági szolgálatok megjegyzik, hogy a piacgazdasággal rendelkező harmadik ország alkalmazásának oka, hogy a piacgazdasággal nem rendelkező érintett országban hiányoznak a megbízható költség- és áradatok. Ennek megfelelően alaptalan az az érv, amely szerint a piacgazdasággal nem rendelkező országban egyes költségek alacsonyabbak, mint a hasonló országban, s hogy ennek a rendes értéknek a piacgazdasággal nem rendelkező országra történő alkalmazásakor a rendes értéket ki kellene igazítani.

Az eltérő technológiával kapcsolatban a bizottsági szolgálatok úgy ítélik meg, hogy a valamely termék előállításánál alkalmazott gyártási folyamat mindaddig lényegtelen, amíg hasonlóak a termék fizikai jellemzői és rendeltetése. Ebben az esetben az állítólagos különbségek nem eredményezték az érintett termék alapvető fizikai jellemzőinek lényeges eltérését. Ennek megfelelően a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontjával összhangban a követelést el kellett utasítani.

(21) Két érdekelt fél azzal érvelt, hogy nem tudták észrevételezni a Bizottság rendes értékre vonatkozó számításait, mert a kínai exportőrök – bizalmassági alapon – nem kaptak tájékoztatást a hasonló országban megállapított rendes érték számításánál felhasznált abszolút számokról. A Bizottság ezeknek a feleknek elküldött tájékoztató leveléhez csatolta a szóban forgó vállalatokat érintő valamennyi számítást, és részletesen ismertette a Bizottság által a rendes érték megállapítására alkalmazott módszert, ugyanakkor a dömpingellenes alaprendelet 20. cikke (4) bekezdésével összhangban megfelelő figyelmet fordított a bizalmas információk védelmére. A részletes abszolút számok közlése sértené az érdekelt félnek az adatok bizalmas kezeléséhez való törvényes jogát, és a számítások megértéséhez szükségtelen volt. Ennek megfelelően ez az érv nem volt elfogadható.

2. Exportár

(22) Az egyik exportőr állítása szerint az exportárból túl magas összeget vontak le a kapcsolódó importőrnél tapasztalt halasztott árengedmények miatt.

A Bizottság megjegyzi, hogy ez a vállalat a Bizottság kérdőívére adott válaszában elmulasztotta bejelenteni ezeket az árengedményeket, s azokat a Bizottság tisztviselői a helyszíni vizsgálat során tárták fel. A Bizottságnak ennek megfelelően az ott összegyűjtött adatok alapján kellett meghatároznia a levonásokat. Az exportőr követelése továbbá a szóban forgó árengedmények becsült értékére vonatkozik, a Bizottság azonban a vizsgálat során bizonyított összegeket vonta le.

(23) Az egyik exportőr állítása szerint a kapcsolódó importőr által elért tényleges nettó nyereséghez viszonyítva a Bizottság túl magas haszonkulcsot vont le.

A két vállalat között létrejött társulási megállapodás következtében a Bizottság a megbízható exportár megállapításához nem tudta figyelembe venni a kapcsolódó importőr könyvelésében kimutatott haszonkulcsot. A Bizottság korábbi gyakorlatának megfelelően indokoltnak tartotta, hogy az érintett terméket a Közösségbe behozó független vállalatok tényleges adatait használja fel. Az említett vállalatok által elért szokásos haszonkulcs megállapításakor kizárólag az érintett terméket vették figyelembe. Ennek megfelelően a 7,8 %-os haszonkulcs valamennyi papíripari termék közül kizárólag az RBM-en elérhető haszonkulcsot tartalmazza. A haszonkulcs meghatározására a független importőrök helyszínen ellenőrzött adatai alapján, az eltérő értékesített mennyiségek megfelelő figyelembevételével került sor.

3. Összehasonlítás

(24) Két érdekelt fél felvilágosítást kért, illetve részben vitatta a malajziai rendes érték és a kínai exportár összehasonlítására a Bizottság által figyelembe vett kereskedelmi kiigazítási szintet. Az egyik fél nagyobb mértékű engedményt igényelt.

A Bizottság megjegyzi, hogy egyik érintett exportőr sem igényelt ilyen engedményt a vizsgálat különböző szakaszaiban, s hogy a Bizottság saját kezdeményezése alapján úgy ítélte meg, hogy az igazságos összehasonlítás érdekében ebben az esetben indokolt azt engedélyezni. Mivel az érintett exportőrök egyike sem nyújtott be konkrét bizonyítékot, a Bizottság az engedmény összegének megfelelően történő megállapítása érdekében indokoltnak tartotta, hogy számításait saját, hasonló helyzetekben alkalmazott gyakorlatára alapozza.

4. Egyedi eljárás

(25) A World Wide Stationery (a továbbiakban WWS), amely már nagyon korai szakaszban egyedi eljárást kért, az ideiglenes intézkedések bevezetését követően megismételte ezt a kérését.

A Bizottság a tények további értékelését és a Hongkongban végzett ellenőrzést követően megállapította, hogy a WWS és a Kínai Népköztársaság helyi hatóságainak képviselői között létrejött termelési megállapodás tartalmának és végrehajtási módjának figyelembevételével ez a vállalat egyedi eljárásban részesíthető. A megállapodás értelmében úgy tűnt, hogy ez a hongkongi székhelyű vállalat a Kínai Népköztársaságban végezteti a gyártást, ugyanis a helyi kínai hatóságoknak csak tonnánkénti átalakítási díjat fizet a kivitt termék után. A Kínai Népköztársaságban végzett gyártási folyamatokhoz használt gépek a WWS tulajdonában vannak, és a vállalat könyvelésében eszközként vannak feltüntetve. Úgy tűnt továbbá, hogy a nyersanyagbeszerzést, valamint az érintett termék teljes értékesítését is a WWS irányítja. Ilyen körülmények között indokolt volt a WWS számára egyedi dömpingkülönbözetet és egyedi dömpingellenes vámot meghatározni.

(26) A Champion Stationery Manufacturing CO., Ltd. és a Sun Kwong Metal Manufacturer CO., Ltd elnevezésű kapcsolódó vállalatok, amelyeket a Bizottság az ideiglenes vámrendelet (5) preambulumbekezdésének b) pontjában ismertetett okból egyetlen vállalatnak tekint, az ideiglenes intézkedések bevezetése után nem ismételték meg az egyedi eljárás iránti kérelmüket, és nem terjesztettek elő további érvet e tekintetben. A Bizottság ennek megfelelően megerősíti az ideiglenes vámrendelet (37)–(39) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításait, amelyek értelmében az egyedi eljárásra vonatkozó kérelmet elutasította.

(27) A végleges tájékoztatásra adott válaszában a Bensons a Wah Hing Stationery, Hongkong (a továbbiakban WHS) nevében bírálta azt a döntést, hogy kizárólag a WWS részesüljön egyedi eljárásban. Állítása szerint a WHS is megfelelt volna a Bizottság egyedi eljárásra vonatkozó feltételeinek, s így jogosult volna az egyedi eljárásra. A Bizottság megjegyzi mindazonáltal, hogy a WHS a megadott határidőkön belül nem kérelmezte az egyedi eljárást, s csak a vizsgálat nagyon késői szakaszában vetette fel az egyedi eljárás kérdését. A Bizottságnak ezért az ezen eljárásra alkalmazandó törvényes határidők figyelembevételével a WHS esetében nem volt lehetősége az alkalmazandó lényeges feltételek ellenőrzésére. Következésképpen a Bizottság a WHS számára nem tudta javasolni az egyedi eljárást.

5. Dömpingkülönbözet

(28) A Bizottság úgy ítéli meg, hogy megerősítendő a dömping kiszámításának módszere és az ideiglenes vámrendelet (27)–(36) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapítások.

A WWS egyedi dömpingkülönbözete 96,6 %. A Kínai Népköztársaság többi exportőrének végleges dömpingkülönbözete együttesen 129,22 %.

V. KÖZÖSSÉGI IPARÁG

(29) A közösségi iparág tekintetében több exportőr és egy importőr megkérdőjelezte az egyik közösségi gyártó által végzett, Magyarországról származó behozatallal kapcsolatos eljárást, ideértve a nem preferenciális származási szabályok kérdését, igényeik azonban nem voltak kellően indokoltak ebben a tekintetben.

Az ideiglenes vámrendelet (43) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a Bizottság elfogadja azt a tényt, amely szerint a szóban forgó termékek nagy része egyértelműen Magyarországról származik: ez az eset áll fenn például akkor, amikor valamennyi felhasznált alkatrész Magyarországról származik, illetve jelentős mértékű feldolgozásra kerül sor Magyarországon. Ennek megfelelően ezek a termékek nem számítanak bele a közösségi termelésbe, s következésképpen nem játszottak szerepet a közösségi iparág meghatározásában. Ezeknek a (ténylegesen Magyarországon készülő) termékeknek a forgalmát az iparág által elszenvedett kár felmérésekor nem számították bele a közösségi iparág által végzett értékesítésbe.

Ezzel szemben az osztrák alkatrészekből készülő, Magyarországon csak összeállított termékek a közösségi termelés részének tekintendők, ugyanis a termékek magyarországi összeállítása következtében a késztermék nem válik magyarországi eredetűvé. Ez a döntés az alkalmazandó, nem preferenciális származási szabályokon alapult, ugyanis a közösségi intézmények gyakorlata, hogy a dömpingellenes vizsgálatok során tett következtetéseiket elvileg ezekre a szabályokra alapozzák. Az EU és Magyarország között létrejött társulási megállapodás 4. jegyzőkönyvének 1. cikkében megállapított preferenciális származási szabályok alkalmazása a dömpingellenes eljárások keretében nem volna sem megfelelő, sem indokolt.

(30) Következésképpen megerősítettük az ideiglenes vámrendeletnek azt a megállapítását, amely szerint a dömpingellenes alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésével összhangban a közösségi iparágat a két panaszos közösségi gyártó alkotja.

VI. KÁROKOZÁS

A. Előzetes megjegyzés

(31) A károkozás megállapítására alkalmazott, az ideiglenes vámrendelet (46) preambulumbekezdésében megállapított módszer tekintetében emlékeztetnünk kell rá, hogy a Bizottság az 1992 és 1995. szeptember közötti időszakra vonatkozó adatokat elemezte, és a vizsgálat ezen időszak alatt földrajzi szempontból a Közösséget a vizsgálat indításakor alkotó országokra, azaz mind a tizenöt tagállamra kiterjedt.

(32) Több exportőr megismételte azt az érvet – amelyet a Bizottság az ideiglenes vámrendelet (46) preambulumbekezdésében már tárgyalt –, amely szerint a károkozás meghatározásának céljából az ausztriai iparágra vonatkozó adatok kizárólag az 1995. január 1-jét követő időszakra vonatkozóan vehetők figyelembe, amikor Ausztria belépett az Európai Unióba. Az egyik exportőr azzal érvelt, hogy a GATT 1994. VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás 3. cikkek (4) bekezdésében és 4. cikkében foglalt rendelkezések együttesen kizárnák a tagsággal nem rendelkező országokat a belföldi iparág meghatározásából, több exportőr pedig azzal érvelt, hogy sem a GATT 1994. VI. cikke, sem az EGT-megállapodás nem igazolná a Bizottság azon döntését, amely szerint részben Ausztriára vonatkozó adatokkal állapította meg a kárt az 1992. január és 1994. december közötti időszakra vonatkozóan.

Erre az érvre válaszul meg kell jegyezni, hogy GATT 1994. VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás előírja, hogy az intézkedéseknek valamely területen történő bevezetésének az állítólagos dömping hatásai ugyanezen a területen végzett hivatalos vizsgálatán kell alapulnia. Az ebben az esetben végzett vizsgálat tehát mind a tizenöt tagállamra kiterjedt. Ezt lehetővé tette különösen, hogy az elemzés tárgyát képező piac integrációjára már a Közösség bővülését megelőzően sor került.

Megerősítjük tehát, hogy az ausztriai gyártó jogosan tekinthető a (dömpingellenes alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésével összhangban meghatározott) közösségi iparág részének, és jogosultnak arra, hogy panaszosként járjon el. Ennek megfelelően megerősítjük, hogy az elszenvedett kár felmérése érdekében az ennek az eljárásnak a kezdeményezésekor meghatározott közösségi iparág számára kellett többéves tendenciát megállapítani.

B. Közösségi fogyasztás

(33) Az egy főre jutó éves iratgyűjtő-felhasználásra vonatkozó becslés alapján az egyik importőr azzal érvelt, hogy az ideiglenes vámrendeletben megállapított 283 millió darabbal szemben a Közösség piacán RBM-termékekből 400 millió darab fogy.

Emlékeztetnünk kell rá, hogy a Bizottság ideiglenes megállapításait az exportőröktől, importőröktől és közösségi gyártóktól kapott adatokra alapozta. Mivel ebben az esetben az együttműködés szintje magas volt, a piacon jelen lévő minden jelentős vállalat adatai szerepeltek az elemzésben, és egyetlen fél sem tudott olyan gyártóra vagy importőrre hivatkozni, amelyet ne vizsgáltak volna meg a vizsgálati szakasz során, és amelynek értékesítése megmagyarázhatná a Bizottság értékelése és az állítólagos eltérő piacnagyság közötti különbözetet. Úgy tekinthető tehát, hogy ebben az esetben a vállalatoktól beszerzett adatok pontosabb alapul szolgálnak a közösségi fogyasztás kiszámításához, mint az egy főre jutó fogyasztási értéken alapuló becslés. Az ideiglenes vámrendelet (47) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat tehát megerősítettük.

C. A dömpingelt behozatallal kapcsolatos tényezők és szempontok

(34) Az egyik exportőr arra hivatkozott, hogy figyelembe kellene venni a minőségi különbséget annak érdekében, hogy igazságos összehasonlítást lehessen végezni a hasonló termék Közösségbe irányuló exportja és a közösségi iparág értékesítése között. Az exportőr állítása szerint az általa gyártott RBM talpa vékonyabb, amely állítólag mintegy 12-17,5 %-kal olcsóbb, mint a panaszosok által forgalmazott szélesebb talpú szerkezetek. Az érintett exportőr azt állította, hogy ezt figyelembe kellene venni a kiigazítás formájában az alacsonyabb árak mértékének kiszámításakor.

A Bizottság megvizsgálta az exportőr állítását, majd ellenőrizte, hogy kizárólag a hasonló szélességű (1 mm-en belüli eltéréssel) modellek kerültek összehasonlításra, és megállapította, hogy az eltérő szélességű szerkezetek árai között semmiféle következetes eltérést sem lehet kimutatni. Ennek megfelelően megerősíti az ideiglenes vámrendelet (52)–(54) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat és a (84) preambulumbekezdésében ismertetett módszereket.

D. A közösségi iparág helyzete

(35) Az egyik exportőr azzal érvelt, hogy a közösségi iparág negatív termelési, értékesítési és foglalkoztatási tendenciáit az okozza, hogy egy korábbi brit gyártó fokozatosan áthelyezte tevékenységét a Távol-Keletre.

Megjegyzendő, hogy mivel a szóban forgó gyártó 1991-ben szüntette meg tevékenységét a Közösségben, ennek az eljárásnak a céljából nem került bele a közösségi iparág meghatározásába, s az ebben az esetben megállapított károkozási mutatók sem tartalmazzák e gyártó adatait. Következésképpen ezt az érvet elutasítottuk.

(36) Az ideiglenes vámrendelet (55)–(62) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokkal kapcsolatban nem érkezett egyéb, kellően megindokolt érv.

E. A károkozással kapcsolatos következtetés

(37) A fentiek alapján és további érvek hiányában megerősítettük, hogy a közösségi iparág a dömpingellenes alaprendelet 3. cikke értelmében jelentős kárt szenvedett.

VII. OKOZATI VISZONY

(38) Az egyik exportőr azzal érvelt, hogy a közösségi iparág által elszenvedett kár oka az iparág szerkezetének átalakulása volt.

Az ideiglenes vámrendeletben, különösen annak (61) és (65) preambulumbekezdésében kifejtett indoklás szerint a valóságos helyzet inkább azt mutatja, hogy a közösségi iparág nem volt képes előnyösen kihasználni az átalakulást, ugyanis a dömpingelt behozatal ellenében sem pozitív pénzügyi eredményeket, sem állandó piaci részesedést nem tudott elérni. Megállapítható tehát, hogy az elszenvedett kárt nem a közösségi iparág átalakulása okozta, s ennek megfelelően ezt az érvet elutasítottuk.

(39) Ugyanez az exportőr megismételte azt az érvét, amely szerint a közösségi iparág által elszenvedett kárt az okozta, hogy az egyik közösségi gyártó részben Magyarországra helyezte át a tevékenységét.

Mivel az exportőr nem nyújtott be újabb bizonyítékot állításának alátámasztására, megerősítjük az ideiglenes vámrendelet (71) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat.

(40) Több fél megismételte azt a – még az ideiglenes vámrendeletet megelőzően előterjesztett – állítását, amely szerint az elszenvedett kár a korábbiakban folytatott, a piaci versenyt korlátozó gyakorlat következménye.

Azok a felek, amelyek ezt az állítást hangoztatták, nem nyújtottak be bizonyítékot e tekintetben, továbbá emlékeztetnünk kell rá, hogy a Közösségben egyetlen versenyhatósághoz sem érkezett panasz. Ennek megfelelően ezt az állítást nem lehetett figyelembe venni.

(41) Következésképpen, az ideiglenes vámrendelet (67)–(74) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokkal kapcsolatos újabb érvek hiányában az említett megállapításokat megerősítjük.

VIII. KÖZÖSSÉGI ÉRDEK

A. Általános

(42) Az ideiglenes vámrendelet (75) és azt követő preambulumbekezdéseiből emlékeztetnünk kell rá, hogy a Bizottság felmérte a különböző érdekeket, beleértve a közösségi iparág és a felhasználók érdekeit, és ideiglenesen megállapította, hogy nincs kényszerítő indok a szóban forgó behozatal elleni fellépéssel szemben. Ezt követően sor került a közösségi érdek kérdésének elemzésével kapcsolatban fontosnak ítélt ügyek további vizsgálatára.

B. A felhasználókra gyakorolt hatás

1. Bevezetés

(43) Több érdekelt fél megismételte az ideiglenes vámrendelet (77)–(80) preambulumbekezdésében ismertetett érveket, amelyek szerint a dömpingellenes intézkedések hatással lennének a közösségi iratgyűjtőgyártók helyzetére.

2. Adatgyűjtés

(44) Az alábbiakban ismertetett következtetések többféle érdekelt felhasználótól, összesen huszonhét vállalattól kapott adatokon alapulnak, ezek közül kilenc esetben léteznek, illetve vonatkoznak rájuk a számszerűsített adatok, s ezek a becsült éves közösségi RBM-fogyasztás 17 %-át képviselik. Az adatok megbízhatóságát lehetőség szerint vállalatlátogatásokon ellenőriztük.

3. A feldolgozóiparra gyakorolt ipari hatás

(45) A gyűrűs iratgyűjtő szerkezeteket sújtó intézkedések által érintett feldolgozóipar nagyságának megállapításakor ki kell zárni a papíripari vállatok azon részét, amely iratgyűjtőktől eltérő egyéb irodai termékekkel foglalkozik. Az éves közösségi iratgyűjtőgyártás és a közölt adatokból megállapítható termelékenységi értékek alapján úgy tekinthető, hogy a közösségi iratgyűjtő-iparág 6000 munkavállalót foglalkoztat.

(46) Az iratgyűjtő-iparág összetételére vonatkozóan megállapítható volt, hogy két termékcsoport létezik: szabványos és egyedi termékek. A két csoport termelékenységi szintje és az érintett felhasználók piaci részesedése alapján megállapítható, hogy az egyedi iratgyűjtőket gyártó ágazat a mennyiséget tekintve a közösségi iratgyűjtő-iparág egyharmadát, a teljes árbevételnek pedig 50 %-át teszi ki.

(47) Néhány fél azzal érvelt, hogy az RBM-termékekre vonatkozó dömpingellenes intézkedések kiszorítanák a közösségi piacról a külföldről behozott RBM-termékeket, s így a kínálat a két közösségi gyártóra korlátozódna. Azzal érveltek továbbá, hogy az egyik közösségi gyártó nagy mérete miatt a kínálati piac a közeljövőben monopóliummá válhat. Megjegyzendő azonban, hogy a két közösségi gyártó mérete közötti különbség nem jelentős, s nem olyan mértékű, amely valószínűsíthetően az egyik gyártó megszűnéséhez vezethetne. Ennek az érvnek az első részével kapcsolatban továbbá nem érkezett újabb bizonyíték. Ennek megfelelően megerősítjük az ideiglenes vámrendelet (78) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat.

4. A feldolgozóiparra gyakorolt közvetlen pénzügyi hatás

(48) Egyfelől, egyes állítások szerint bizonyos fajta iratgyűjtők esetében az RBM az iratgyűjtő előállítási költségének 30 %-át is elérheti.

E tekintetben megállapítottuk, hogy a szerkezet a kész iratgyűjtő lényeges alkatrésze, továbbá, hogy a gyűrűk száma és a méret jelentősen befolyásolja, hogy a szerkezet a kész iratgyűjtő költségének mekkora hányadát teszi ki. Mivel sokféle változat létezik, úgy tekinthető, hogy az RBM költséghatásainak körültekintő elemzése nem alapulhat egyetlen iratgyűjtőmodellen, hanem vállalatonként átfogó módon, a forgalom valóságos termékösszetételének figyelembevételével kell az elemzést elvégezni.

Ennek megfelelően úgy ítéltük meg, hogy valamely adott vállalat esetében a vállalat iratgyűjtő-értékesítésének összértékéhez viszonyítva kell megvizsgálni az RBM beszerzésének összköltségét. A vizsgált vállalatok esetében meglehetősen egyöntetű eredmény adódott, a súlyozott átlagos költséghányad 10,8 %. Annak ellenére, hogy eltérések voltak a szabványos iratgyűjtőket gyártó vállalatok és más, egyedi termelésre szakosodott vállalatok között, egyetlen vállalat átlagos költséghányada sem haladta meg a 13 %-ot.

(49) Egy, a végleges tájékoztatást követően érkezett beadvány 14,4 %-os költséghányadot említ az RBM-nek a szabványos termékre gyakorolt lehetséges árhatásaként. Ezt állítólag abból a tényből vezették le, hogy az egyedileg gyártott iratgyűjtő ára a szabványos iratgyűjtőének a kétszerese, s így ebben az esetben a költséghányadnak a szabványos iratgyűjtőre érvényes költséghányad felének kell lennie.

Ez a módszer teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a két iratgyűjtőcsoport nem feltétlenül ugyanazokkal a szerkezetekkel készül. Az egyedi iratgyűjtőkhöz használt, különleges típusú, kis sorozatban gyártott szerkezetek drágák. Ez azt jelenti, hogy a költséghányad mindkét tényezője eltérő, s bár a szabványos iratgyűjtők költséghányada magasabb az egyediekénél, nem kétszer akkora. A fenti (48) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően 13 %-nál magasabb költséghányad nem volt található. Egyes vállalatok továbbá kizárólag szabványos termékek előállításával foglalkoznak.

(50) Másfelől, és részben a költséghányadra vonatkozó fenti állításra alapozva olyan állítás érkezett, amely szerint a dömpingellenes intézkedések bevezetése súlyosan hátrányos hatást gyakorolna az iratgyűjtőgyártók pénzügyi helyzetére.

Az intézkedések előrelátható hatására vonatkozó állításokat részletesen megvizsgáltuk. Az RBM-termékek eladási árai tekintetében valószínű, hogy a közösségi iparág, 35 %-os piaci részesedésével, nem volna képes egy bizonyos korlátozott szint fölé emelni az árait (becslés szerint 10 % alatti mértékben) anélkül, hogy jelenlegi csökkenő piaci részesedésének további, fokozott mértékű csökkenését ne kockáztatná. Az ebbe az eljárásba be nem vont más országokból származó behozatal továbbá az RBM piacának 9 %-át teszi ki, s ezek a gyártók várhatóan nem akarnak, illetve nem lesznek képesek emelni az áraikat. A Malajziából származó behozatallal kapcsolatban emlékeztetnünk kell rá, hogy az említett ország esetében valószínűsíthető károkozásmentes szint lényegesen alacsonyabb, mint a Kínai Népköztársaság esetében. A kínai eredetű szerkezetek 45 %-os piaci részesedésének figyelembevételével megállapítottuk, hogy abban az esetben, ha ezeknek a szerkezeteknek az ára viszonteladói szinten 20 %-kal, a nem a Kínai Népköztársaságból származó szerkezeteké pedig az ebben a bekezdésben feltételezett mértékben emelkedne, a teljes piacon tapasztalható átlagos becsült áremelkedés 12 %-os lenne.

Következésképpen, a (48) preambulumbekezdésben megállapított átlagos költséghányad figyelembevételével úgy ítéltük meg, hogy az intézkedések bevezetését követően az iratgyűjtő-iparág árbevételére gyakorolt valószínűsíthető összhatás 10,8 % 12 %-a, azaz 1,3 %. Még abban az egyébként valószínűtlen esetben is, ha a javasolt legmagasabb dömpingellenes vám – azaz a CIF-ár 39,4 %-a illetve az RBM viszonteladói árának 29,9 %-a – teljes mértékben megjelenne az RBM viszonteladói árában, az iratgyűjtőgyártók eladási árára gyakorolt legfeljebb 3,2 %-os hatás képzelhető el.

(51) Olyan érv is érkezett, amely szerint az iratgyűjtők megnövekedett költségei nem jelenhetnek meg a késztermék megemelkedett árában, mivel az iratgyűjtő-kínálat a piaci keresletet meghaladja, az iratgyűjtők forgalmazása nem állandó, továbbá a gyártók tartanak a kereslet csökkenésétől.

Figyelembe véve azt a tényt, hogy az iratgyűjtők kiskereskedelmi vagy vállalati vásárlói szinten várható átlagos áremelkedése nem éri el az 1 %-ot (lásd az (50) preambulumbekezdést, amely szerint az iratgyűjtők gyártelepi árának becsült emelkedése 1,3 %), nem valószínűsíthető a kereslet jelentős szűkülése, és az iratgyűjtők felhasználóinak helyzetére gyakorolt esetleges hatás minimális lesz. Megjegyzendő továbbá, hogy feltehetően nem létezik olyan helyettesítő termék, amely a jelenlegi piaci helyzetben a legkisebb áremelkedést követően az iratgyűjtő helyét a piacon átvehetné. Az iratgyűjtő-üzletágban működő néhány vállalat meg is erősítette, hogy az elkövetkező 5-10 évben nem várható a fogyasztási szerkezet megváltozása.

Ennek megfelelően megállapítottuk, hogy a Közösségben várhatóan sem az iratgyűjtőgyártók közötti viszonylag erős verseny, sem helyettesítő termékek felbukkanása nem akadályozza meg az iratgyűjtőgyártókat abban, hogy áraikat a költségeikkel arányosan emeljék, különös tekintettel arra, hogy csak korlátozott mértékű áremelésre van szükség ahhoz, hogy a javasolt mértékű dömpingellenes vámok hatása az árakban megjelenjen.

5. Harmadik országokból származó konkurencia

(52) Több érdekelt fél megismételte az ideiglenes vámrendelet (79) preambulumbekezdésében ismertetett azon érveit, amelyek szerint a dömpingellenes intézkedések érintenék a közösségi iratgyűjtőgyártók harmadik országbeli iratgyűjtőgyártókkal szembeni versenyhelyzetét. Ezek az exportőrök kihasználnák a szerkezetek alacsonyabb költségeit, valamint a szabványos iratgyűjtők növekvő piaci befolyással rendelkező egyes nagy forgalmazóinak globális kínálati stratégiáját. Állításuk szerint ennek következtében a közösségi feldolgozóipar piacrészt veszíthet, és esetleg a szomszédos országokba helyezheti át termelését. Az állításra válaszolva emlékeztetnünk kell rá, hogy az iratgyűjtők piaca két szegmensre osztható: az egyedi és a szabványos iratgyűjtőkre.

a) Egyedi termékek

(53) Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a vállalati piaci területen alapvető fontosságú, hogy a gyártók földrajzilag közel legyenek az ügyfelekhez, és termelésük képes legyen rugalmasan kielégíteni a keresletet és az igényelt szolgáltatásokat. E terméktípus esetében továbbá az RBM-nek a végső árra gyakorolt hatása a (48) preambulumbekezdésben megállapított átlagszámításnál alacsonyabb lehet. Ezért hangsúlyoznunk kell, hogy ezen a piaci szegmensen belül a versenyhelyzet kérdése elsősorban a külföldről behozott olyan szabványos termékek esetében jelentkezik, amelyeket a későbbiekben a piacon egyedi termékként értékesítenek. Ebben az összefüggésben meg kell említeni, hogy a Távol-Keletről érkeznek kész polipropilén borítású ajándéktárgymodellek, köztük a legkisebb méretű iratgyűjtő-modellek is. Az említett termékek és az egyedi iratgyűjtők közötti esetleges behelyettesíthetőséggel kapcsolatban azonban hangsúlyozni kell, hogy az egyedi iratgyűjtő nem egyszerűen nyomtatott emblémával ellátott szabványos iratgyűjtő. Az egyedi iratgyűjtők valójában többféle alapanyagból és összeállítási technikával, kis sorozatban készülnek, teljesen egyéni megjelenéssel. A közönségkapcsolatok szempontjából az átállás erről az egyedi termékről egy embléma egyszerű hozzáadásával készült szabványos iratgyűjtőre olyan jelentős árkülönbözetet igényelne, hogy nem valószínű, hogy a dömpingellenes intézkedések ilyen fejleményt válthatnának ki.

b) Szabványos termékek

(54) A szabványos iratgyűjtők közösségi gyártóival kapcsolatban az az állítás érkezett, hogy piacukat az iratgyűjtők forgalmazása irányítja. A forgalmazást egyre növekvő mértékben jellemzik a kínálati stratégiát folytató nagy áruházláncok, kihasználva az egész világon legalacsonyabb beszerzési árakat a hasonló termékek körében, s ezeket a stratégiákat kizárólag a szállítási költségek korlátozzák. Ebben a tekintetben megállapítottuk, hogy az egy tagállamon belüli, illetve valamely szomszédos, a nem a Közösséghez tartozó ország és a Közösség közötti szokásos távolságon a vasúti szállítás költsége a termék értékének legalább 5 %-a volna. Hosszabb távolságon, a nem a Közösséghez tartozó országok és a Közösség között, ha tengeri szállításra van szükség, a szállítási költségek elérhetik a termék értékének 10 %-át.

(55) A (49) preambulumbekezdésben említett maximális költséghányad eredményeképpen úgy ítéltük meg, hogy a szabványos iratgyűjtők iparágára gyakorolt előrelátható árhatás legfeljebb 13 % (a szabványos iratgyűjtők maximális költséghányada) szorozva 12 %-kal (átlagos áremelkedés), azaz 1,6 %.

Ennek alapján az elemzés során különbséget kell tenni a Norvégiából, a közép- és kelet-európai országokból és a távol-keleti országokból származó konkurencia között.

b.1) A Norvégiából származó konkurencia

(56) Állítások szerint a Norvégiából származó behozatal jelenti a jelenlegi legnagyobb fenyegetést a közösségi iratgyűjtő-iparág számára, ugyanis az említett országból érkező behozatal máris jelentős, és a mennyisége egyre nő.

Mivel nem érkezett panasz vagy kellően alátámasztott bizonyíték a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatban, indokoltnak tűnik azt vélelmezni, hogy a közösségi iratgyűjtő-iparág gyártelepi költségei a norvég konkurenciáéval megegyeznek, vagy azokhoz hasonlók. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a közösségi iratgyűjtőgyártók az őket sújtó költségemelkedés ellenére is versenyképesek maradhatnak, mivel a norvég konkurencia közösségi értékesítésének szállítási költségei ebben az esetben a várható költségemelkedésnél (1,6 %) legalább háromszor magasabbak (5 %).

b.2) A közép- és kelet-európai országokból származó konkurencia

(57) A közép- és kelet-európai országok egyes állítások szerint olyan versenyhelyzetben vannak, amely lehetővé teszi, hogy a közösségi piacon is versenyképes iratgyűjtő-iparágat építsenek ki.

Ebben a tekintetben megjegyzendő, hogy ezekben az országokban az iratgyűjtő-iparág mérete mostanáig nem volt jelentős, és az irodai termékek behozatalára vonatkozó adatok alacsony szintű behozatalt jeleznek. Mindazonáltal sem az iparág növekedése, sem a munkaerőköltségekből eredő helyzeti előnye nem tagadható. A gyártási költségeknek ezekben az országokban a Közösséghez viszonyítva elérhető csökkenése meghaladja a közösségi piacra történő szállításhoz szükséges szállítási költségeket.

Figyelembe kell venni mindazonáltal, hogy a kivitelre szakosodott iratgyűjtő-iparág létrejötte a szomszédos országokban a közösségi tevékenység áthelyezésének volna az eredménye. Bár léteznek utalások olyan üzleti tervekre, amelyek alapján a termelést ezekbe az országokba helyeznék át, a Bizottsághoz eljuttatott adatokban kizárólag a jelenlegi munkaerőköltségek és szállítási költségek összehasonlítása szerepel. Ezekből még az RBM-re vonatkozó bármely dömpingellenes intézkedés bevezetése előtt megállapítható, hogy az összehasonlítások az iratgyűjtő-iparág azonnali áttelepítése mellett szólnak. Ez azt jelzi, hogy a termelés áthelyezéséről szóló vezetőségi döntés meghozatala előtt a vállalatok más lényeges tényezőket is mérlegelnek. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni a gyártóhely áttelepítésének költségeit, illetve elsősorban a gyorsan fejlődő gazdasággal rendelkező országokkal kapcsolatos bizonytalansági tényezőt.

Úgy ítéljük meg, hogy a termelésnek a közép- és kelet-európai országokba történő áthelyezéséről szóló döntésekben az – átlagosan mindössze 1,6 %-os – áremelkedésnek az RBM-re gyakorolt lehetséges hatása egyáltalán nem, vagy csak jelentéktelen mértékben jelentkezne. Következésképpen nem érkezett olyan kényszerítő erejű bizonyíték, amely arra utalna, hogy az RBM-re kivetett vám az iratgyűjtő-iparágnak a közép- és kelet-európai országokba történő áthelyezéséhez és az említett országokból származó behozatal jelentős növekedéséhez vezetne.

b.3) A távol-keleti konkurencia

(58) Az egyik exportőr beadványa szerint a Távol-Keletről származó iratgyűjtő-késztermékeket a közösségi előállítási költségnél olcsóbban lehet behozni.

Az Eurostat behozatali adatai szerint az ezekből az országokból származó műanyag irodai termékek behozatala viszonylag kis mértékű, és állandó. Ennek megfelelően csaknem valamennyi közösségi iratgyűjtőgyártó, a kisebb és a jelentősebb vállalatok egyaránt csekélynek értékelik e behozatalnak a versenyre gyakorolt hatását.

Úgy ítéljük meg tehát, hogy az RBM közösségi behozatalával kapcsolatban bevezetett intézkedések valószínűleg nem fogják megváltoztatni a távol-keleti és a közösségi iratgyűjtőgyártók az előbbiekben ismertetett versenyhelyzetét.

c) A harmadik országokból származó konkurenciával kapcsolatos következtetés

(59) Következésképpen nem lehetett megállapítani, hogy az RBM-re bevezetett dömpingellenes intézkedések lényegesen befolyásolnák a közösségi iratgyűjtőgyártóknak a Közösségen kívüli iratgyűjtőgyártókkal szembeni versenyhelyzetét. Ez a következtetés egyaránt vonatkozik az egyedi és a szabványos iratgyűjtőkre.

C. A közösségi iparágra gyakorolt hatás

(60) A dömpingellenes intézkedések elmulasztásának a közösségi iparágat érintő következményeivel kapcsolatban az ideiglenes szakaszban (az ideiglenes vámrendelet (76) preambulumbekezdése) megállapítottuk, hogy az a közösségi iparág pénzügyi helyzetének további romlásához vezetne. Az 1992 óta ismétlődő veszteségek a széles körű szerkezeti átalakulás ellenére is folytatódnának.

A fentieket ki kell egészíteni azzal, hogy a társaságok erősen nyomott nettó vagyoni helyzete, valamint a rövid lejáratú adósságok összege tarthatatlanná válna. Kereskedelmi szempontból a közösségi iparág által kínált termékválaszték szűkítése a nyomott árakkal szemben nem jelentene megoldást. Amennyiben a közösségi gyártók ehhez a megoldáshoz folyamodnának, elvesztenék egyik versenyelőnyüket, s mivel az iparág felvevőpiaca földrajzilag erősen tagolt, nem lennének képesek az ebben az iparágban szükséges nagy gyártási és értékesítési mennyiség elérésére. Az automatizálás érdekében végzett ipari beruházások jelentős mértékűek és sikeresek voltak, és világméretekben rendkívül versenyképes iparág jött létre. Az automatizálás és integráció elért szintjén, mivel egyes berendezések, pl. a fémfeldolgozó berendezések minden vállalatnál különlegesek, az egyes terméktípusok gyártásának megszüntetése csak rontaná a helyzetet a fennmaradó típusok esetében.

A fentiek alapján, valamint a dömpingelt behozatal jelentette tisztességtelen verseny következtében a közösségi termelésnek rövid időn belül nem maradnának megfelelő kilátásai, és véglegesen megszűnne.

D. Következtetés

(61) A fentiek alapján a Bizottságnak az ideiglenes vámrendeletben foglalt, a közösségi érdekkel kapcsolatos következtetéseit megerősítjük. A kérdés többféle vonatkozásának és az érintett különféle érdekeknek a megvizsgálását követően nem merült fel olyan kényszerítő indok, amely ahhoz a következtetéshez vezetne, hogy a végleges intézkedések elfogadása ne állna a Közösség érdekében a dömpingellenes alaprendelet 21. cikkének megfelelően.

IX. DÖMPINGELLENES INTÉZKEDÉSEK

A. Általános

(62) Emlékeztetnünk kell rá, hogy az ideiglenes szakaszban a károkozásmentes szint megállapítására alkalmazott részletes számítások a közösségi iparág legkeresettebb (az értékesített mennyiség 60 %-a) modelljeinek árszintjén alapultak (a nyereséget is tartalmazó súlyozott átlagos előállítási költség alapján), külön-külön az egyes azonos egyedi jellemzőkkel rendelkező modellcsoportokra. Ezek azután minden egymásnak megfelelő csoport esetében összehasonlításra kerültek a behozott termékek viszonteladói árával, illetve adott esetben a vásárlóig történő szállítás szintjére kiigazított CIF behozatali árral. Az igazságos összehasonlítás érdekében kizárólag az azonos alapvető jellemzőkkel rendelkező csoportok kerültek összehasonlításra azon az alapon, hogy az egymásnak megfeleltethető csoportok esetében a vámnak fedeznie kell a kiszámított nem károkozó árszint és a közösségi behozatal tényleges eladási árai közötti különbözetet. Az ilyen módon az egyes termékkategóriákra megállapított áremelkedést az egyes kategóriákba tartozó behozott áruk költségmentesen a Közösség határára leszállítva meghatározott árának százalékában határoztuk meg. Az eljárás keretébe bevont valamennyi ország számára egységes károkozásmentes szintet az egyes kategóriákra megállapított károkozásmentes szintek súlyozott átlagának kiszámításával határoztuk meg.

(63) E tekintetben az egyik importőr azt állította, hogy a Bizottság, amikor átlagokat alkalmazott a dömpingkülönbözet és a károkozásmentes szint összehasonlítására, elmulasztotta megvizsgálni a különböző piaci szegmensek eltérő helyzetét. Az importőr azt kérte a Bizottságtól, hogy piaci szegmensenként (pl. kétgyűrűs szerkezetek) hasonlítsa össze a megállapított károkozásmentes szintet a dömpingkülönbözettel, és szegmensenként csak az alacsonyabb különbözetet alkalmazza a minden szegmensre érvényes egyetlen vám végleges átlagként történő kiszámításához.

E tekintetben megjegyzendő, hogy az ebben az esetben alkalmazott számítási módszer megfelel a dömpingellenes alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésében foglalt követelményeknek és a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám számításával kapcsolatos korábbi gyakorlatnak olyan esetekben, amikor az említett vám megfelelő a közösségi iparágat ért kár kiküszöböléséhez. Ezt a szemléletet igazolja az a tény, hogy a jelenlegi dömpingellenes vizsgálat egyetlen hasonló termék értékesítésére irányul, amelyen belül különböző kategóriák és modellek versengenek egymással.

(64) E feltételek alapján az ideiglenes vámrendelet (82)–(84) preambulumbekezdésében ismertetett, a károkozásmentes szint meghatározására szolgáló módszert megerősítjük.

B. A vámok mértéke és formája

(65) A dömpingre, a károkozásra, az okozati viszonyra és a közösségi érdekre vonatkozó fenti következtetések alapján megvizsgáltuk, hogy a dömpingellenes intézkedések milyen formájára és mértékére van szükség a károkozó dömping kereskedelmet torzító hatásainak kiküszöbölésére és a tisztességes versenyfeltételek helyreállítására a közösségi RBM-piacon.

(66) Mivel mindkét érintett exportőrország esetében a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb volt az az árszint, amelyen a behozatal károkozó hatása megszűnik, az intézkedések mértékének meghatározása a károkozásmentes szint alapján történt.

(67) A WWS-nek biztosított egyéni bánásmód befolyásolta az ideiglenes megállapításokat. E vállalat egyéni károkozásmentes szintjének kiszámítására a fent ismertetett módszer alkalmazásával került sor, a megállapított károkozásmentes szint 32,5 %.

(68) A károkozásmentes szintnek a WWS esetében történő csökkentése következtében a Kínai Népköztársaság összes többi exportőre számára a károkozásmentes szint 35,4 %-ról 39,4 %-ra nőtt.

(69) A fentiek alapján az alábbi végleges dömpingellenes vámok bevezetésére kerülne sor, értékvám formájában:

Vámtétel

– | Malajzia: | 10,5 % |

– | Kínai Népköztársaság: | |

| – | WWS: | 32,5 % |

| – | Fennmaradó vám az összes többi vállalatra: | 39,4 % |

C. A 17 és 23 gyűrűs szerkezetekre vonatkozó vám formája

(70) Egy beadvány értelmében mindazonáltal a 17 és 23 gyűrűs szerkezetekre kivetett, a többi szerkezetre vonatkozóval azonos mértékű értékvám a két csoport közötti árkülönbözet miatt nem megfelelő.

Ebben az összefüggésben megjegyzendő, hogy a 17- vagy 23-gyűrűs szerkezetek behozatali ára az összes szerkezet átlagos behozatali áránál lényegesen magasabb. Ilyen körülmények között, figyelembe véve a szóban forgó szerkezetek néhány kizárólagos rendeltetését és a termékek könnyű azonosíthatóságát, mindent összevetve úgy ítélhető meg, hogy a károkozásmentes szint kiszámításakor az aránytalan árkülönbségek kiküszöbölése révén megfelelően tekintettel kell lenni a 17 és 23 gyűrűs szerkezetek különösen magas árára és az egyes piaci szegmensek közötti erős versenyre. Ennek érdekében biztosítani kell, hogy a 17 és 23 gyűrűs szerkezeteket bizonyos adott árszint felett hozzák be, amely a többi RBM esetéhez hasonlóan alkalmas a dömpingelt behozatal okozta kár megszüntetésére. Ilyen körülmények között úgy ítéltük meg, hogy indokolt az értékvám helyett másfajta intézkedéseket vezessünk be. Az elvégzett ár-összehasonlítások alapján (lásd a (62) preambulumbekezdést) úgy ítéltük meg, hogy fenti követelmények abban az esetben teljesülnek, ha biztosítjuk, hogy a 17 és 23 gyűrűs szerkezetek CIF behozatali ára legalább 325 ECU/1000 darabra emelkedjék.

X. KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS

(71) A dömpingellenes alaprendelet 8. cikke (2) bekezdésével összhangban a végső tájékoztatást követő nyilatkozatokra meghatározott határidő az esetleges kötelezettségvállalási ajánlatokra is vonatkozott. Az egyedi eljárást élvező kínai exportőr röviddel az említett határidő után levelet küldött, amelyben kifejezte, hogy hajlandó kötelezettséget vállalni.

E tekintetben, tekintettel az érintett vállalat által exportált sokféle RBM-típusra, úgy ítéljük meg, hogy ebben az esetben a kötelezettségvállalás bevezetése és felügyelete gyakorlatilag lehetetlen volna. Az exportőr részéről végül nem érkezett hivatalos kötelezettségvállalási ajánlat.

XI. AZ IDEIGLENES VÁMOK BESZEDÉSE

(72) Figyelembe véve az exportőr gyártók és országok esetében megállapított dömpingkülönbözetek nagyságrendjét és a közösségi iparágnak okozott kár súlyosságát, szükségesnek ítéltük, hogy az érintett termékkel kapcsolatban bonyolított ügyletekre kivetett ideiglenes dömpingellenes vámokkal fedezett összegeket a végleges vámok szintjén véglegesen beszedjék.

(73) A WWS esetében az ideiglenes dömpingellenes vámok beszedését a véglegesen kivetett vámtételre, azaz 32,5 %-ra kell korlátozni.

(74) Abban az esetben, ha vámhatóságok számára elfogadható módon bizonyítható, hogy a fedezetet 17- vagy 23-gyűrűs szerkezetre vonatkozóan tették le, a fedezetül szolgáló összegek behajtását az ilyen típusú RBM-termékekre véglegesen kivetett vámra kell korlátozni, ha az az általa fedezett vámtételnél alacsonyabb

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Végleges dömpingellenes vám kerül kivetésre a Malajziából és a Kínai Népköztársaságból származó,ex83051000 KN-kód alá tartozó egyes gyűrűs iratgyűjtő szerkezetek behozatalára.

Ennek a rendeletnek az alkalmazásában a gyűrűs iratgyűjtő szerkezet két négyszögletű acéllapból vagy -huzalból áll, amelyekre legalább négy, acélhuzalból készült félgyűrűt rögzítettek, és amelyeket acél bevonat tart össze. A szerkezet a félgyűrűk széthúzásával vagy a gyűrűs iratgyűjtő szerkezethez rögzített kis méretű, acélból készült kioldó szerkezettel nyitható.

(2) A nettó, költség- és vámmentesen a Közösség határára szállítva meghatározott árra alkalmazandó vámtétel a következő:

a) a Kínai Népköztársaságból és Malajziából származó, 17 és 23 gyűrűs szerkezetek esetében (Taric-kód: 83051000*20) a vám összege megegyezik a 325 ECU/1000 darabos minimális behozatali ár és a közösségi határparitáson vámkezelés előtt számított ár közötti különbözettel;

b) 17 és 23 gyűrűstől eltérő szerkezetek esetében (Taric-kód: 83051000*10)

| Vámtétel | Taric kiegészítő kód |

– Malajzia | 10,5 % | – |

Kínai Népköztársaság | | |

– WWS | 32,5 % | 8934 |

– más vállalatok | 39,4 % | 8900 |

(3) Eltérő előírás hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

2. cikk

(1) Az 1465/96/EK rendelet értelmében az ideiglenes dömpingellenes vámokkal fedezett összegek az alábbiaknak megfelelően véglegesen beszedésre kerülnek:

a) azon fedezeti összegek esetében, amelyeknél a vámhatóságok számára elfogadható módon bizonyítható, hogy azok 17- vagy 23-gyűrűs szerkezetek behozatalára vonatkoztak, a beszedett összeg megegyezik a fedezet összegével, de nem haladhatja meg az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezéseknek számított összeget abban az esetben, ha a fedezeti összegnél alacsonyabb. Ha nem állapítható meg, hogy a fedezeti összeg 17- vagy 23-gyűrűs szerkezetek behozatalára vonatkozott, a b) albekezdést kell alkalmazni;

b) a 17- vagy 23-gyűrűstől eltérő szerkezetek esetében a fedezeti összegek behajtására a végleges vám mértékében kerül sor abban az esetben, ha az a fedezeti összeget nem haladja meg. Ellenkező esetben a behajtás a fedezeti összegre korlátozódik.

(2) A végleges dömpingellenes vám mértékét meghaladó fedezeti összegeket fel kell szabadítani.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 1997. január 20-án.

a Tanács részéről

az elnök

H. Van Mierlo

[1] HL L 56., 1996.3.6., 1. o.

[2] HL L 187., 1996.7.26., 47. o.

--------------------------------------------------