6.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 318/19

(1)

A 2002/32/EK irányelv úgy rendelkezik, hogy tilos azon takarmányozásra szánt termékek használata, amelyek az I. mellékletben meghatározott legnagyobb szinteket meghaladó mértékben tartalmaznak nemkívánatos anyagokat.

(2)

A 2002/32/EK irányelv elfogadásakor a Bizottság bejelentette, hogy az irányelv I. mellékletében megállapított előírásokat a tudományos kockázatelemzések alapján és a nem megfelelő takarmányozásra szánt termékek bármilyen hígítása tilalmának figyelembevételével vizsgálják majd felül.

(3)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) az élelmiszerláncban található szennyezésekkel foglalkozó tudományos testülete a Bizottság kérésére 2004. június 2-án véleményt fogadott el az ólomról, mint takarmányban előforduló nemkívánatos anyagról.

(4)

Az élelmiszerek ólommal való szennyezettsége közegészségügyi jelentőségű. Az ólom bizonyos mértékig felhalmozódik a vese és a máj szöveteiben, az izomszövetek nagyon kevés ólommaradékot tartalmaznak és a tejbe történő átvitel korlátozott. Ezért az állati eredetű élelmiszerek ólom tekintetében nem tekinthetők fő veszélyforrásnak az emberek számára.

(5)

Az akut ólomtoxicitás tekintetében a szarvasmarhák és a juhok tűnnek a legérzékenyebb állatfajnak. Jelentések érkeztek egyedi mérgezésekről, amelyek szennyezett területekről származó takarmány-alapanyag elfogyasztásából vagy ólom-források véletlen lenyeléséből erednek. Az Európai Unióban a kereskedelmi takarmány-alapanyagokban talált értékek azonban nem váltják ki a mérgezés klinikai tüneteit.

(6)

A takarmányozásra szánt termékekben előforduló ólom tekintetében létező jogi rendelkezések általánosságban alkalmasak annak biztosítására, hogy ezek a termékek ne jelentsenek veszélyt az emberi egészségre, az állati egészségre, illetve ne legyenek káros hatással az állattenyésztésre.

(7)

A szarvasmarhák és a juhok tűnnek a legérzékenyebb állatfajoknak, és a zöldtakarmány a napi adagjuk fő összetevője, ezért fontos a zöldtakarmányban előforduló ólom legmagasabb szintjének további lehetséges csökkentésére tekintettel felülvizsgálatról rendelkezni.

(8)

Továbbá indokolt az ólomtartalom legnagyobb szintjének meghatározása a nyomelemek, kötőanyagok és csomósodásgátlók funkcionális csoportjához tartozó adalékanyagokban és az előkeverékekben. Az előkeverékekre meghatározott legnagyobb szint a legmagasabb ólomtartalmú adalékanyagokat veszi figyelembe és nem a különböző állatfajok ólomérzékenységét. Az állati egészség és a közegészség védelme érdekében az előkeverék gyártójának felelőssége annak biztosítása, hogy az előkeverékekre meghatározott legnagyobb szint betartásán túl az előkeverék használati utasítása összhangban legyen a kiegészítő és a teljes értékű takarmányok esetében meghatározott legnagyobb szintekkel.

(9)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) az élelmiszerláncban található szennyező anyagokkal foglalkozó tudományos testülete a Bizottság kérésére 2004. szeptember 22-én véleményt fogadott el a fluorról, mint takarmányban előforduló nemkívánatos anyagról.

(10)

A fluoridok főleg a csontszövetekben halmozódnak fel. Ezzel szemben az átvitel a tojást és a tejet is magában foglaló ehető szövetekbe korlátozott. Ennélfogva az állati eredetű élelmiszerekben található fluoridkoncentráció csak kis mértékben járul hozzá az emberek fluornak való kitettségéhez.

(11)

Az Európai Unióban a legelők, takarmánynövények és összetett takarmányok fluorid szintje általában alacsony, következésképpen az állatok fluoridnak való kitettsége általánosságban a káros hatásokat okozó szint alatt van. Mindazonáltal bizonyos földrajzi területeken és esetenként magas fluorid-kibocsátású ipari létesítmények közelében a fluoridnak való rendkívül magas kitettséget fogászati és csontozati rendellenességekkel hozzák összefüggésbe.

(12)

A takarmányozásra szánt termékekben előforduló fluor tekintetében létező jogi rendelkezések általánosságban alkalmasak annak biztosítására, hogy ezek a termékek ne jelentsenek veszélyt az emberi egészségre, az állati egészségre, illetve ne legyenek káros hatással az állattenyésztésre.

(13)

Az alkalmazott kivonási eljárásnak nagy befolyása van a vizsgálati eredményre és ezért indokolt a kivonási eljárás meghatározása. Bizonyítottan egyező kivonási hatékonyságú, egyenértékű eljárások alkalmazhatók.

(14)

A tengeri rákok, mint például a krill fluorszintjét módosítani kell, a táplálkozási minőség javítását és a biomassza-veszteség csökkentését szolgáló új feldolgozási technikák figyelembevétele érdekében, viszont ez szintén magasabb fluorszinteket eredményez a végtermékben.

(15)

A takarmány-adalékanyagokról szóló 70/524/EGK tanácsi irányelv mellékleteinek módosításáról szóló, 1984. október 26-i 84/547/EGK bizottsági irányelv (3) meghatározza a vermikulit (E561) fluortartalmának legnagyobb szintjét. A 2002/32/EK irányelv alkalmazási köre lehetőséget biztosít a takarmány-adalékanyagokban előforduló nemkívánatos anyagok legnagyobb szintjének meghatározására, és a nemkívánatos anyagokra irányadó szabályokat a nagyobb egyértelműség érdekében egyetlen szövegben kellene összefoglalni.

(16)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) az élelmiszerláncban található szennyező anyagokkal foglalkozó tudományos testülete a Bizottság kérésére 2004. június 2-án véleményt fogadott el a kadmiumról, mint takarmányban előforduló nemkívánatos anyagról.

(17)

Az élelmiszerek kadmiummal való szennyezettsége közegészségügyi jelentőségű. A kadmium felhalmozódása az állati szövetekben az étrendi koncentrációtól és az expozíciós időtartamtól függ. Az olyan állatok, mint a hízósertés és a baromfi rövid élettartama minimálisra csökkenti a nemkívánatos kadmiumkoncentráció kockázatát ezen állatok ehető szöveteiben. A kérődzők és a lovak azonban teljes élettartamuk alatt ki lehetnek téve a legelőkben jelenlevő kadmiumnak. Bizonyos régiókban ez a kadmium nemkívánatos felhalmozódását eredményezheti a vesékben.

(18)

A kadmium minden állatfaj számára mérgező. A legtöbb háziállat-fajnál, beleértve a legérzékenyebb fajnak tekintett sertést is, valószínűtlen erős klinikai tünetek jelentkezése, ha az étrendi kadmiumkoncentráció 5 mg/kg takarmány érték alatt marad.

(19)

A takarmányozásra szánt termékekben előforduló kadmium tekintetében fennálló jogi rendelkezések általánosságban alkalmasak annak biztosítására, hogy ezek a termékek ne jelentsenek veszélyt az emberi egészségre, az állati egészségre, illetve ne legyenek káros hatással az állattenyésztésre.

(20)

A kisállateledelek és a foszfátokon kívül egyéb ásványi eredetű takarmány-alapanyagok esetében jelenleg nincs meghatározott legnagyobb szint. Indokolt ezen állati takarmányozásra szánt termékek esetében legnagyobb szint meghatározása. Indokolt a haltápban előforduló kadmium jelenlegi legnagyobb szintjét módosítani a halolajat és hallisztet magasabb arányban tartalmazó haltáp előállítására irányuló legújabb fejlesztések figyelembevétele érdekében. Továbbá indokolt a kadmiumtartalom legnagyobb szintjének meghatározása a nyomelemek, kötőanyagok és csomósodásgátlók funkcionális csoportjához tartozó adalékanyagokban és az előkeverékekben. Az előkeverékekre meghatározott legnagyobb szint a legmagasabb kadmiumtartalmú adalékanyagokat veszi figyelembe és nem a különböző állatfajok kadmiumérzékenységét. Az 1831/2003/EK rendelet 16. cikkének rendelkezései szerint, az állati egészség és a közegészség védelme érdekében az előkeverék gyártójának felelőssége annak biztosítása, hogy az előkeverékekre meghatározott legnagyobb szint betartásán túl az előkeverék használati utasítása összhangban legyen a kiegészítő és a teljes értékű takarmányok esetében meghatározott legnagyobb szintekkel.

(21)

Ezért a 2002/32/EK és 84/547/EGK irányelveket ennek megfelelően módosítani kell.

(22)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,