—

az Asda Stores Ltd képviseletében P. De Baere és M. Kuschewsky advocaten,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében E. O’Neill, meghatalmazotti minőségben, segítője: K. Beal barrister,

—

az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Albenzio avvocato dello Stato,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében X. Lewis és J. Hottiaux, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.) 11. mellékletében említett, a Kombinált Nómenklatúra 8528 vámtarifaszámának 3. oszlopában szereplő rendelkezések (a továbbiakban: a 2454/93 rendelet 11. mellékletének vitatott rendelkezései) érvényességére vonatkozik.

2

Az említett kérelem e rendelkezések értelmezésére is vonatkozik.

3

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás létrehozásáról szóló, egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az Európai Gazdasági Közösség tagállamai és a Közösség által 1963. szeptember 12-én Ankarában aláírt, a Közösség nevében az 1963. december 23-i 64/732/EGK tanácsi határozattal (HL 1964. 217., 3685. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 10. o.) megkötött, jóváhagyott és megerősített megállapodáshoz (a továbbiakban: EGK–Törökország társulási megállapodás) csatolt, 1970. november 23-án Brüsszelben aláírt, a Közösség nevében az 1972. december 19-i 2760/72/EGK tanácsi rendelettel (HL L 293., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 41. o.) megkötött, jóváhagyott és megerősített kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: kiegészítő jegyzőkönyv) 47. cikkének értelmezésére szintén vonatkozik.

4

Végül az említett kérelem az EK–Törökország Társulási Tanács 1995. december 22-i, a vámunió zárószakaszának bevezetéséről szóló 1/95 határozata (HL 1996. L 35., 1. o., a továbbiakban: 1/95 határozat) 44–47. cikkének értelmezésére is vonatkozik.

5

E kérelmet az Asda Stores Ltd (a továbbiakban: Asda) és a Commissioners of Her Majesty’s Revenue and Customs (az Egyesült Királyság vámhatósága, a továbbiakban: vámhatóság) között Törökországban gyártott és az Egyesült Királyságba importált színes televíziókészülékek (a továbbiakban: SzTVk) vonatkozásában a dömpingellenes vámokra és az importra kivetett hozzáadottérték-adóra (a továbbiakban: HÉA) vonatkozó jogvita keretében terjesztették elő.

6

A társulási megállapodás 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban a megállapodás célja a szerződő felek közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok folyamatos és kiegyensúlyozott megerősítésének elősegítése, teljes mértékben figyelembe véve, hogy biztosítani kell a török gazdaság gyorsuló fejlődését, továbbá javítani kell a török lakosság foglalkoztatási szintjén és életkörülményein. Ugyanezen cikk (3) bekezdése kimondja, hogy e társulás előkészítő szakaszból, átmeneti szakaszból és zárószakaszból áll.

7

Az EGK–Törökország társulási megállapodás 3. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Az előkészítő szakasz során a Török Köztársaság a Közösségtől kapott támogatással megerősíti a gazdaságát, hogy eleget tudjon tenni az átmeneti és zárószakasz során reá háruló kötelezettségeknek.

Az előkészítő szakaszra vonatkozó részletes szabályokat – különös tekintettel a közösségi támogatásra vonatkozó szabályokra – az e megállapodás részét képező ideiglenes jegyzőkönyv és pénzügyi jegyzőkönyv határozza meg.”

8

Az EGK–Törökország társulási megállapodás 6. cikke a következőképpen fogalmaz:

„A Szerződő Felek a társulás megvalósításának és fokozatos fejlesztésének biztosítása érdekében a Társulási Tanácsban üléseznek, amely a megállapodásban ráruházott hatáskörök korlátai között jár el.”

9

Az EGK–Törökország társulási megállapodás 30. cikke szerint:

„A Szerződő Felek közös megegyezésével [az] e megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvek a megállapodás szerves részét képezik.”

10

A kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikke értelmében:

„(1)   Amennyiben a Társulási Tanács bármelyik Szerződő Fél kérelmére a huszonkét éves időszak során dömpinget állapít meg a Közösség és Törökország közötti kereskedelemben, ajánlásokat tesz az ilyen gyakorlatot folytató személynek vagy személyeknek a gyakorlat megszüntetése érdekében.

(2)   A károsult Szerződő Fél a Társulási Tanács értesítését követően megteheti a megfelelő védintézkedéseket, amennyiben

A károsult Fél – amennyiben érdekeinek védelme azonnali cselekvést követel meg – a Társulási Tanács értesítését követően továbbá ideiglenes védintézkedéseket tehet, amelyek magukban foglalhatják a dömpingellenes vámokat is. Ezeket az intézkedéseket a kérelem benyújtásától vagy attól az időponttól kezdve, amikor a károsult Fél a védintézkedéseket az első albekezdés b) pontja alapján megtette, legfeljebb három hónapig lehet alkalmazni.

(3)   Amennyiben védintézkedéseket tettek a (2) bekezdés első albekezdésének a) pontja vagy a (2) bekezdés második albekezdése alapján, a Társulási Tanács bármikor határozhat arról, hogy ezeket a védintézkedéseket az első albekezdés szerinti ajánlások kiadásáig fel kell függeszteni.

A Társulási Tanács javasolhatja a 2. cikk első albekezdésének b) pontja alapján tett védintézkedések megszüntetését vagy módosítását.

(4)   Amennyiben valamelyik Szerződő Fél területére olyan árut exportáltak, amelyek eredetileg a másik Szerződő Fél területéről származott vagy ott szabad forgalomban volt, az utóbbiba újból behozhatják, anélkül hogy ennek során vámnak, mennyiségi korlátozásnak vagy azzal azonos hatású intézkedéseknek vetnék alá.

A Társulási Tanács minden megfelelő ajánlást megtehet e bekezdés alkalmazásával kapcsolatban; ennek során a Közösség által e területen szerzett tapasztalatokra támaszkodik.”

11

Az 1/95 határozat vámuniót hoz létre a Közösség és a Török Köztársaság között fő szabály szerint a mezőgazdasági termékek körébe nem tartozó áruk tekintetében. A határozat előírja a vámok és az azonos hatású díjak eltörlését, valamint a mennyiségi és minőségi korlátozások megszüntetését.

12

E határozat IV. fejezetében szereplő, „Kereskedelmi védelmi eszközök” címet viselő III. része az alábbi cikkeket tartalmazza:

„44. cikk

(1)   A Társulási Tanács bármely fél kérelmére felülvizsgálja a kereskedelmi védelmi eszközök alkalmazásának elvét, kivéve az egyik szerződő fél által a másik szerződő féllel fennálló kapcsolatában bevezetett védintézkedések esetét. E felülvizsgálat keretében a Társulási Tanács határozhat ezen eszközök alkalmazásának felfüggesztéséről, feltéve hogy Törökország betartotta a versenyjogi szabályokat, az állami támogatásokra ellenőrzésére vonatkozó szabályokat valamint a belső piacra irányadó közösségi vívmányok egyéb rendelkezéseit, és biztosította ezek hatékony érvényesülését, így nyújtva a belső piacon meglévőhöz hasonló garanciát a tisztességtelen versennyel szemben.

(2)   A kiegészítő jegyzőkönyvnek a dömpingellenes intézkedések végrehajtására vonatkozó 47. cikke hatályban marad.

45. cikk

Az V. fejezet II. részének rendelkezéseitől eltérően az említett részben szereplő tanácskozási és döntéshozatali eljárás nem alkalmazandó a szerződő felek által hozott kereskedelmi védelmi intézkedések esetében.

A harmadik államokkal szemben alkalmazott kereskedelmi politikai intézkedések alkalmazásakor – amikor ezt a nemzetközi körülmények és kötelezettségeik lehetővé teszik – a szerződő felek törekszenek arra, hogy fellépésüket információcsere és egyeztetés útján összehangolják.

46. cikk

Az áruk szabad mozgásának 1. fejezetben kimondott elvétől eltérve az a szerződő fél, aki a másik féllel vagy harmadik állammal fennálló viszonyában a 44. cikkben szereplő kereskedelmi védelmi eszköz címén dömpingellenes vagy bármely más intézkedést tett vagy tesz, az érintett termékeknek a másik fél területéről érkező behozatalát ezen intézkedéseknek vetheti alá. Ez esetben a szerződő fél tájékoztatja a vámunió vegyes bizottságát.

47. cikk

Az előző cikkekben szereplő kereskedelmi politikai intézkedések tárgyát képező termékek behozatalára vonatkozó formalitások teljesítése során az importáló állam hatóságai az érintett termékek származási helyének a vámáru-nyilatkozaton való feltüntetésére kérik az importőrt.

A szóban forgó áruk pontos származási helyének megállapítása céljából további bizonyíték kérhető, ha komoly és megalapozott kételyek ezt feltétlenül szükségessé teszik.” [nem hivatalos fordítás]

13

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. kötet, 4. fejezet, 307. o., a továbbiakban: Közösségi Vámkódex) II. címe 2. fejezete „Nem preferenciális származás” elnevezésű 1. szakaszának 22. cikke kimondja:

„A 23–26. cikk határozza meg az áruk nem preferenciális származását a következők alkalmazásában:

14

A Közösségi Vámkódex 23. cikke értelmében:

„(1)   Valamely országból származó áruk a teljes egészében ebben az országban létrejött vagy előállított áruk.

(2)   »Teljes egészében valamely országban létrejött vagy előállított áruk«:

(3)   A (2) bekezdés alkalmazásában az »ország« kifejezés magában foglalja az ország parti tengerét.”

15

A Közösségi Vámkódex 24. cikke szerint:

„Azokat az árukat, amelyeknek az előállításában egynél több ország vett részt, úgy kell tekinteni, hogy abból az országból származnak, amelyben az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozáson vagy megmunkáláson mentek keresztül az ehhez felszerelt vállalkozás területén, és új termék létrehozását eredményezték, vagy az előállítás fontos szakaszát képezték.”

16

E Vámkódex 25. cikke értelmében:

„Az olyan feldolgozás vagy megmunkálás, amelynek tekintetében megállapítást nyer, vagy a megállapított tények igazolják azt a feltevést, hogy annak egyedüli célja a meghatározott országokból érkező árura a Közösségben alkalmazandó rendelkezések megkerülése volt, semmilyen körülmények között nem származtatja az így előállított árut abból az országból, ahol az említett feldolgozást vagy megmunkálást végezték a 24. cikk értelmében.”

17

Az említett Vámkódex 26. cikke alapján:

1.   „A vámjogszabályok vagy a különleges tárgykörökre vonatkozó más közösségi jogszabályok kötelezővé tehetik az áru származására vonatkozó igazolás bemutatását.

2.   Ezen irat bemutatása ellenére a vámhatóságok, kétség esetén, további igazolást kérhetnek annak biztosítására, hogy a jelzett származás összhangban van a vonatkozó közösségi jogszabályok által megállapított szabályokkal.”

18

A Közösségi Vámkódex 249. cikke előírja, hogy az e Kódex végrehajtásához szükséges intézkedéseket az Európai Közösségek Bizottsága fogadja el.

19

A 2454/93 rendelet 39. cikke értelmében:

„A 11. mellékletben felsorolt előállított termékek vonatkozásában az abban a mellékletben szereplő táblázat 3. oszlopában említett megmunkálást, illetve feldolgozást kell olyan eljárásnak vagy műveletnek tekinteni, amely a létrejött terméknek a Vámkódex 24. cikke szerinti származó helyzetet megalapozza.

A 11. mellékletben foglalt szabályok alkalmazásának módszerét a 9. mellékletben található bevezető megjegyzések írják le.”

20

A 2454/93 rendelet „Bevezető megjegyzések az előállított termékek származó helyzetét megalapozó, illetve nem megalapozó megmunkálási vagy feldolgozási műveletek listáihoz, amennyiben a műveleteket nem származó anyagokon hajtották végre” elnevezésű 9. melléklete az alábbi 2. és 3. megjegyzést tartalmazza:

„2. megjegyzés

3. megjegyzés

Például:

A hímzés nélküli szövet azáltal nyerhet származó helyzetet, ha fonálból szövik. Ha ezt az anyagot később hímzett ágynemű készítésére használják fel, akkor a hímzés nélküli szövet felhasználására előírt százalékos határérték ebben az esetben nem alkalmazandó.”

21

A 2454/93 rendelet 11. melléklete a következő:

22

A Malajziából, a Kínai Népköztársaságból, a Koreai Köztársaságból, Szingapúrból és Thaiföldről származó színes televízió-vevőkészülékek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és az ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 710/95/EK rendelet (HL L 324., 1. o.) módosításáról szóló, 1998. november 27-i 2584/98 tanácsi rendelet 1. cikke állapította meg a 8528 vámtarifaszám alá tartozó említett készülékekre alkalmazandó dömpingellenes vám mértékét.

23

Az Egyesült Királyságban létrehozott vállalkozás, az Asda, 2000 júniusa és 2001 áprilisa között a török jog szerint létrehozott Vestel France, Electronic Sanayi re Ticavet A. S. (a továbbiakban: Vestel France) által Törökországban összeszerelt SzTVket importált az Egyesült Királyságba. Az Asda által kiállított behozatali vámáru-nyilatkozatok arról tanúskodtak, hogy az áruk származási helye Törökország volt.

24

A szállítmányokhoz mellékelték a török hatóságok által kiállított kísérő A.TR1 igazolást, amely az 1/95 határozatnak megfelelően igazolta, hogy az áruk szabad forgalomban vannak. Az igazolás tanúsította, hogy Törökországban kiegyenlítő illeték fizetésére került sor.

25

Az Egyesült Királyság vámhatóságai azonban úgy vélték, hogy az SzTVk törökországi összeszerelésének körülményei arra engednek következtetni, hogy a 2454/93 rendelet 11. mellékletének vitatott rendelkezéseiben szereplő szempontokat alkalmazva azok valójában Kínából és Koreából származnak, amely országokra a 2584/98 rendeletben előírt dömpingellenes intézkedések vonatkoznak.

26

Az Asda által importált szállítmányra vonatkozóan 2003 júniusában, majd 2003 októberében 410786,52 GBP összegű dömpingellenes vám és behozatali HÉA utólagos beszedésére vonatkozó fizetési meghagyás kibocsátására került sor.

27

Az Asda vitatta e vám és adó jogszerűségét az Egyesült Királyság vámhatóságai előtt, majd fellebbezésének elutasítását követően a London VAT and Duties Tribunalhoz fordult.

28

Mivel az Asda kétségbe vonta a 2454/93 rendelet 11. melléklete vitatott rendelkezéseinek érvényességét és vitatta e rendelkezések, valamint az 1/95 határozat vámhatóságok általi értelmezését, a London VAT and Duties Tribunal úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

29

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy érvénytelenek-e a 2454/93 rendelet 11. mellékletének vitatott rendelkezései amiatt, hogy azok összeegyeztethetetlenek a Közösségi Vámkódex 24. cikkének rendelkezéseivel.

30

Az Asda azzal érvel, hogy a 2454/93 rendelet 11. mellékletének vitatott rendelkezései a hozzáadott értéken alapuló kritériumra hivatkoznak, amennyiben ahhoz, hogy az előállítás alapozza meg a SzTV származó helyzetét abban az országban, ahol az összeszerelése megvalósult, azt követelik meg, hogy az összeszerelő műveletek és adott esetben a származó alkatrészek beépítése következtében elért értéknövekedés érje el a gyártelepi ár legalább 45%-át, amely kritériumot a felperes „mennyiségi” követelménynek nevez, és amely szerinte összeegyeztethetetlen a Közösségi Vámkódex 24. cikkében meghatározott feltételekkel, amelyek a megítélése szerint „minőségiek”. Az Asda állítása szerint a Bizottság túllépte azt a hatáskörét, amelyet az Európai Unió Tanácsa ruházott rá az említett Kódexben elfogadott szabályok végrehajtása céljából.

31

Elsősorban arra kell emlékeztetni, hogy a Közösségi Vámkódex 24. cikke szerint azokat az árukat, amelyeknek az előállításában egynél több ország vett részt, úgy kell tekinteni, hogy abból az országból származnak, amelyben az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozáson vagy megmunkáláson mentek keresztül az ehhez felszerelt vállalkozás területén, és új termék létrehozását eredményezték, vagy az előállítás fontos szakaszát képezték.

32

A Közösségi Vámkódex 24. cikke átveszi az áruk származása fogalmának közös meghatározásáról szóló, 1968. június 27-i 802/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 148., 1. o.) 5. cikkének szövegét, amely rendelet a Közösségi Kódex hatálybalépése előtt volt alkalmazandó. E rendelet értelmezése során a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ezen 5. cikkből következik, hogy az utolsó lényeges feldolgozás vagy megmunkálás kritériuma a meghatározó (a C-26/88. sz. Brother International ügyben 1989. december 13-án hozott ítélet [EBHT 1989., 4253. o.] 15. pontja).

33

Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy a Közösségi Vámkódex 249. cikke elegendő felhatalmazási alapot ad a Bizottságnak ahhoz, hogy megállapítsa e Kódex végrehajtási rendelkezéseit (a C-48/98. sz., Söhl & Söhlke ügyben 1999. november 11-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7877. o.] 35. pontja).

34

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Bizottság jogosult az alapszabályozás végrehajtásához szükséges vagy célszerű végrehajtási intézkedések elfogadására, feltéve hogy azok nem ellentétesek az alapszabályozással vagy a Tanács által elfogadott végrehajtási szabályozással (lásd különösen a fent hivatkozott Söhl & Söhlke ügyben hozott ítélet 36. pontját).

35

Továbbá a Bizottságnak a Tanács által a Közösségi Vámkódex 24. cikkének alkalmazása céljából ráruházott hatáskör gyakorlása során olyan mérlegelési lehetősége van, amelynek keretében e rendelkezés elvont fogalmait a sajátos feldolgozás vagy megmunkálás tekintetében pontosíthatja (lásd a 162/82. sz., Cousin és társai ügyben 1983. március 23-án hozott ítélet [EBHT 1983., 1101. o.] 17. pontját).

36

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a különálló részek összeszerelési művelete lényeges feldolgozás vagy megmunkálás-e, a Bíróság már megállapította, hogy az ilyen művelet akkor tekinthető a származás szempontjából döntőnek, ha műszaki szempontból és a szóban forgó áru meghatározására tekintettel is a gyártás meghatározó szakaszát képezi, amelynek során megvalósul a felhasznált alkatrészek rendeltetési célja és a szóban forgó áru elnyeri sajátos minőségi jellemzőit (a 114/78. sz. Yoshida-ügyben 1979. január 31-én hozott ítélet [EBHT 1979., 151. o.] és a fent hivatkozott Brother International ügyben hozott ítélet 19. pontja).

37

A Bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy figyelemmel az összeszerelés fogalmába tartozó műveletek sokféleségére, vannak olyan esetek, amikor a műszaki szempontok alapján végzett vizsgálat nem lehet döntő az áru származásának megállapításában. Ilyen esetekben másodlagos szempontként figyelembe kell venni az összeszereléssel hozzáadott értéket is (a fent hivatkozott Brother International ügyben hozott ítélet 20. pontja).

38

A Bíróság leszögezte, hogy e kritérium jelentőségét másfelől megerősíti a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló egyezmény (Kiotói Egyezmény) is, amelynek bizonyos mellékleteit a Közösség nevében az 1977. június 3-i 77/415/EGK tanácsi határozat (HL L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 1. kötet, 119. o.) fogadta el, és amely egyezmény D.1 mellékletének 3. kötelező rendelkezéséhez fűzött megjegyzések szerint a gyakorlatban a lényeges megmunkálás kritériumát ki lehet fejezni az érték szerinti százalékos szabállyal, ahol vagy a felhasznált anyagok százalékos értéke, vagy a hozzáadott érték százalékos aránya elér egy meghatározott szintet (a fent hivatkozott Brother International ügyben hozott ítélet 21. pontja).

39

Egyébiránt azt is rögzíteni kell, hogy a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22-i 94/800/EK tanácsi határozatban (HL L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) a Tanács többek között jóváhagyta az 1994. április 15-én Marrakeshben aláírt záróokmányhoz csatolt, a származási szabályokról szóló megállapodást (HL L 336., 144. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 231. o.), amely szerint az említett szabályok megalkotása során alkalmazható az érték szerinti százalékos kritérium.

40

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzetközi egyezmények a hatálybalépésüktől a közösségi jogrend szerves részét képezik (lásd különösen a C-344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-403. o.] 36. pontját). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a másodlagos közösségi jog szövegét úgy kell értelmezni, hogy az lehetőleg összhangban legyen e megállapodásokkal (lásd különösen a C-76/00. P. sz., Republica kontra Tanács ügyben 2003. január 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-79. o.] 57. pontját).

41

A fenti megfontolásokból következik, hogy a hozzáadottérték-kritérium választása önmagában nem összeegyeztethetetlen a Közösségi Vámkódex 24. cikkével, és az e kritériumra való hivatkozás önmagában nem alapozza meg azt, hogy a Bizottság túllépte az említett Kódex 249. cikkéből eredő végrehajtási hatáskörét (a C-447/05. és C-448/05. sz., Thomson és Vestel France ügyben 2007. március 8-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-2049. o.] 31. pontja).

42

Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a 802/68 rendelet végrehatására a Bizottság elfogadta a rádió- és televízió-vevőkészülékek származásának meghatározásáról szóló, 1970. december 23-i 2632/70/EGK rendeletet (HL L 279., 35. o.), amelynek a hozzáadottérték-kritériumra hivatkozó rendelkezéseit lényegében átvették a 2454/93 rendelet 11. mellékletének vitatott rendelkezései.

43

A 2632/70 rendelet második preambulumbekezdése szerint a rádió- és televízió-vevőkészülékek összeszerelése olyan gyártási folyamatokat foglalhat magába, amelyek többé vagy kevésbé bonyolultak, aszerint hogy milyen típusúak az összeszerelt készülékek, milyenek a felhasznált eszközök és azok a feltételek, amelyek között az összeszerelés végbemegy. Az említett rendelet harmadik preambulumbekezdése azt is rögzíti, hogy maguk az összeszerelő műveletek „az ezen ipari ágazat műszaki fejlődésének jelenlegi szakaszában” általában nem képezik a gyártás fontos szakaszát a 802/68 rendelet 5. cikke értelmében, azonban egyes esetekben ez lehet másként is, például ha e műveletek nagyteljesítményű készülékekre vonatkoznak, vagy a felhasznált alkatrészek szigorú ellenőrzése szükséges, illetve e műveletek a készülékek valamennyi alkatrészének összeszerelését magukban foglalják. A 2632/70 rendelet negyedik preambulumbekezdése hozzáteszi, hogy az összeszerelés fogalmába tartozó műveletek sokfélesége miatt nem lehet műszaki szempontok alapján meghatározni azokat az eseteket, ahol e műveletek a gyártás fontos szakaszát képezik, ezért ilyen feltételek között célszerű az összeszereléssel hozzáadott értéket alapul venni.

44

Márpedig ezek az indokok alkalmasak arra, hogy igazolják a hozzáadottérték-kritérium fenntartását a 2454/93 rendelet 11. mellékletének vitatott rendelkezéseiben (a fent hivatkozott Thomson és Vestel France ügyben hozott ítélet 35. pontja).

45

A Bizottságra hárul ugyanis az a feladat, hogy a Közösségi Vámkódex rendelkezéseinek, különösen a származási szabályok végrehajtásához szükséges intézkedések elfogadására vonatkozó mérlegelési mozgástere keretében olyan általános rendelkezéseket hozzon, amelyek a jogbiztonság érdekében tartósan figyelembe veszik az ipari ágazat egészének helyzetét, és amelyeket ezt követően nem befolyásolhat az ágazatba tartozó egyik vagy másik vállalkozás adott időpontban fennálló egyedi helyzete (a fent hivatkozott Thomson és Vestel France ügyben hozott ítélet 36. pontja).

46

E feltételek mellett az igazolja a hozzáadottérték-kritériumra való hivatkozást, hogy a Bizottság figyelembe veszi, hogy az összeszerelés fogalmába tartozó műveletek sokfélék az érintett ipari ágazatban (a fent hivatkozott Thomson és Vestel France ügyben hozott ítélet 37. pontja).

47

Az Asda által előterjesztett írásbeli észrevételekből egyébként kitűnik, hogy az SzTVk különálló alkatrészeinek összeszerelési műveletei összetett ipari eljárás részét képezik. Másfelől a Bíróság elé terjesztett eljárási iratok alapján nem lehet arra következetni, hogy ez az eljárás minden SzTV-gyártó esetében azonos. Semmiképpen nem lehet továbbá ezek alapján arra következetni, hogy az összeszerelés fogalmába tartozó műveletek ne lennének sokfélék az érintett ipari ágazatban.

48

Ebben az összefüggésben a vámszabályok egységes alkalmazásának a követelménye a Közösség egész vámterületén azt jelenti, hogy az utolsó lényeges feldolgozás vagy megmunkálás elvont fogalmát, amelyre az összes áru tekintetében a Közösségi Vámkódex 24. cikke utal, az olyan sajátos termék szempontjából, mint az SzTV, különös rendelkezésekkel kell pontosítani, amelyek figyelembe tudják venni, hogy az ilyen készülékek gyártási eljárásai különbözőek. Így nem valósít meg téves jogalkalmazást az olyan egyértelmű és objektív kritériumra való hivatkozás, mint amilyen a hozzáadott érték kritériuma is, amely lehetővé teszi annak kifejezését, hogy e bonyolult összetételű árufajta tekintetében miből is áll a származását megalapozó lényeges feldolgozás (a fent hivatkozott Thomson és Vestel France ügyben hozott ítélet 39. pontja).

49

Továbbá meg kell jegyezni, hogy amennyiben az alapügy felperese által említett helyzet a SzTV-gyártás műszaki fejlődéséből ered, úgy tűnik, hogy ilyen feltételek mellett e helyzet nem másból, mint a körülményekből adódik. Egyébként a plazmatelevíziók gyártásának jelenlegi műszaki színvonala adott esetben alapjában kérdőjelezheti meg ezt az állítólagos helyzetet. Ebből következik, hogy erre nem lehet eredményesen hivatkozni annak érdekében, hogy kétségbe vonják a hozzáadottérték-kritériumra való hivatkozás megalapozottságát (a fent hivatkozott Thomson és Vestel France ügyben hozott ítélet 44. pontja).

50

Ugyanez érvényes az árfolyam-ingadozásra vonatkozó érvelésre is, mivel az árfolyam konjunkturális körülményekből adódik, emelkedhet, illetve csökkenhet, és nem jelenti feltétlenül azt, hogy a hozzáadottérték-kritérium alkalmazása az érintett vállalkozásra nézve hátrányos lesz.

51

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy annak vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely a 2454/93 rendelet 11. melléklete vitatott rendelkezéseinek érvényességét érintené.

52

A 2454/93 rendelet 11. melléklete vitatott rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó második–ötödik kérdés az SzTV-kre nézve az összeszerelés és a származó alkatrészek beépítése következtében elért értéknövekedés számítási módjának meghatározására irányul.

53

Az Asda szerint e számítás elvégzéséhez a szállítója, a Vestel France által az SzTV mint végtermék előállításához összeszerelt alkatrészek közül először külön meg kell állapítani az egyiknek, mégpedig a sasszinak a származási helyét, amely alkatrészt ugyanez a szállító maga is különböző országokból származó alkatrészekből állította össze. Így az említett sasszit, vagyis a készülék teljes elektronikus működését vezérlő egységet az arra irányadó származási szabályok alapján – az Asda szerint – Törökországból származónak kell tekinteni. Ebből az következne, hogy az összeszerelés és a származó alkatrészek beépítése következtében elért értéknövekedés elérné a szóban forgó SzTV-k gyártelepi árának legalább 45%-át, így magát a televíziókészüléket is Törökországból származónak kellene tekinteni, ahogyan az a vámáru-nyilatkozatban szerepel.

54

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság második kérdésének első részében lényegében arra keres választ, hogy a 2454/93 rendelet 11. mellékletének vitatott rendelkezéseit úgy kell-e értelmezni, hogy az alapügynek megfelelő feltételek mellett gyártott SzTV-k értéknövekedésének kiszámításakor a végtermékbe szerelt olyan különálló alkatrész, mint a sasszi nem preferenciális származását külön meg kell határozni.

55

A második kérdés második része és a harmadik–ötödik kérdés lényegében arra vonatkozik, hogy abban az esetben, ha az ilyen különálló alkatrész származását külön meg kell határozni, akkor milyen szabályok alapján kell megállapítani ezen származást és az említett alkatrész értékét. E szabályokról csak akkor szükséges nyilatkozni, ha a második kérdés első részére előzetesen igenlő választ kell adni, amely ennélfogva elsőként vizsgálandó.

56

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2454/93 rendelet 11. mellékletének vitatott rendelkezései megkövetelik, hogy az összeszerelő műveletek és adott esetben a származó alkatrészek beépítése következtében elért értéknövekedés érje el a televízió-vevőkészülékek gyártelepi árának legalább 45%-át ahhoz, hogy az előállítás alapozza meg televízió-vevőkészülék származó helyzetét abban az országban, ahol összeszerelésük egynél több országból származó alkatrészek vagy anyagok felhasználásával megvalósult.

57

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a szóban forgó rendelkezések szövege általánosan van megfogalmazva, és az érintett termék származásának megállapítása során nem tulajdonít döntő jelentőséget a termék valamely sajátos alkatrészének, például a katódsugárcsőnek (a fent hivatkozott Thomson és Vestel France ügyben hozott ítélet 47. pontja) vagy a sasszinak. Az számít, hogy a végterméket előállító vállalkozás által az összeszereléskor ténylegesen felhasznált összes alkatrészt figyelembe vegyék.

58

Egyrészről ugyanis sem a Közösségi Vámkódex 24. cikkének rendelkezései, sem a 2454/93 rendelet 11. mellékletének vitatott rendelkezései nem teszik lehetővé az ilyen mérlegelés elvégzését az összeszerelési műveletek egészének figyelembevétele nélkül. E rendelkezések nem szólnak arról, hogy a gyártási eljárás során végzett bizonyos összeszerelési műveleteket más műveletek terhére kellene figyelembe venni, sem arról, hogy az ugyanazon gyártó által összeszerelt bizonyos alkatrészeket mesterségesen el kellene különíteni.

59

Másrészről az említett rendelkezések ettől eltérő értelmezése ellentétes a vámszabályok a Közösség egész területén való egységes értelmezésének követelményével. Ugyanis ha elfogadnánk az Asda azon állítását, mely szerint a televíziókészülék szállítója által összeszerelt egyik alkatrészt, a jelen esetben a sasszit az összeszerelés folyamatán kívül esőnek kellene tekinteni azért, mert így az származó terméknek minősülhetne, az azzal járna, hogy az importőr vagy annak beszállítója mérlegelésére lenne bízva annak meghatározása, hogy az importált termék vagy annak egyik eleme – amelyet ugyanaz a vállalkozás egy másik termék gyártása során alkatrészként felhasznál – az összeszerelési folyamat mely fázisában minősülne végterméknek. E megközelítés, amely a termék származását szubjektív megítéléstől tenné függővé, összeegyeztethetetlen a szóban forgó rendelet rendelkezéseinek objektív és előre látható jellegével és meggátolná a 2454/93 rendelet 11. melléklete vitatott rendelkezéseinek hatékony érvényesülését.

60

Mivel a vámérték megállapítására vonatkozó közösségi szabályozás méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányul, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását (a C-306/04. sz. Compaq Computer International ügyben 2006. november 16-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-10991. o.] 30. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az áruk származására vonatkozó közösségi szabályozás nem értelmezhető úgy, mint amely lehetővé teszi, hogy az áruk származása ehhez hasonló szubjektív mérlegeléstől függjön.

61

Igaz, hogy ha valamely alkatrészt, mint amilyen a sasszi, nem a szállító szerelt össze, hanem azt ez utóbbi harmadik személytől szerezte be, akkor ezt az alkatrész magát – és nem az azt alkotó részeket – kell figyelembe venni a 2454/93 rendelet 11. melléklete vitatott rendelkezéseinek alkalmazásakor. Ugyanígy két műszaki szempontból hasonló alkatrészt eltérően kell kezelni a televíziókészülék-szállítókra vonatkozó közösségi jogszabály ugyanazon rendelkezésének alkalmazásakor, aszerint hogy az alkatrészt az érintett szállító gyártotta vagy harmadik személytől szerezte be.

62

Az is igaz, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának tiszteletben tartása megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (lásd többek közt a C-248/04. sz. Koninklijke Coöperatie Cosun ügyben 2006. október 26-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-10211. o.] 72. pontját és a C-303/05. sz. Advocaten voor de Wereld ügyben 2007. május 3-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-3633. o.] 56. pontját).

63

Mindenesetre még ha feltételezzük is, hogy az érintett szállító által gyártott, valamint a más szállítótól beszerzett termékek helyzete műszaki szempontból azonos, jogi szempontból ezek akkor sem hasonlíthatók össze, különösen nem a származási szabályok alkalmazása során. Utóbbi termékek esetében ugyanis a kereskedelmi ügylet, melynek során a termék beszerzésére harmadik személytől sor került, főszabály szerint lehetővé teszi annak az időpontnak az objektív megállapítását, amikor a termék végtermékké vált, és amely időponthoz a termék származását szintén objektív módon kötni lehet. A többi termék esetében ezzel szemben nem határozható meg előre ez az időpont, így az a szállító mérlegelésére van bízva, ami viszont – ahogyan az a jelen ítélet 59. pontjában szerepel – szubjektív jellegénél fogva összeegyeztethetetlen az alapügyben szereplő rendeleti szabályozással.

64

Nem zárható ki ugyan, hogy a szállítót ez arra fogja ösztönözni, hogy az összeszereléssel megbízott harmadik személy létrehozásával teremtse meg az áru harmadik személytől való beszerzésének látszatát.

65

Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a Közösségi Vámkódex 25. cikke értelmében az olyan feldolgozás vagy megmunkálás, amelynek tekintetében megállapítást nyer, vagy a megállapított tények igazolják azt a feltevést, hogy annak egyedüli célja a meghatározott országokból érkező árura a Közösségben alkalmazandó rendelkezések megkerülése volt, semmilyen körülmények között nem származtatja az így előállított árut az említett Vámkódex 24. cikk értelmében abból az országból, ahol az említett feldolgozást vagy megmunkálást végezték.

66

Az Asda azonban úgy véli, hogy a 2454/93 rendelet 9. melléklete 3.2. megjegyzésének (a továbbiakban: 3.2. megjegyzés) rendelkezéseit alkalmazva a sasszi származását az azt magában foglaló televíziókészülék származásának megállapítása előtt kell meghatározni.

67

A jelen ítélet 20. pontjában idézett rendelkezések a Kombinált Nómenklatúra XI. áruosztályába tartozó textilipari alapanyagok és textiláruk származásának meghatározásáról szóló, 1991. május 24-i 1364/91 bizottsági rendelet I. mellékletéből származnak, amely rendeletet a 2454/93 rendelet 913. cikke helyezte hatályon kívül. E rendelkezéseket az utóbbi rendelet 9. melléklete vette át, ennélfogva azok főszabály szerint egyaránt alkalmazandók mind az említett rendelet 10. mellékletében szereplő textiltermékekre, mind az utóbbi rendelet 11. mellékletében szereplő más termékekre.

68

Azonban a 3.2. megjegyzés rendelkezéseiből – melyeket magát a szöveget követő példa illusztrál – szükségszerűen következik, hogy e rendelkezéseket kizárólag abban az esetben kell alkalmazni, ha a 2454/93 rendelet 10. és 11. mellékletének 1. és 2. oszlopában szereplő termék tekintetében e mellékletek 3. oszlopa olyan szabályt ír elő, amely az e terméket alkotó valamely összetevőre határértéket állapít meg (például: a 2454/93 rendelet 10. mellékletében említett, a Kombinált Nómenklatúra 6301–6306 vámtarifaszámának 3. oszlopában szereplő rendelkezések).

69

E rendelkezések alkalmazása azonban nem terjeszthető ki az említett 11. mellékletben szereplő termékekre, amelyekre – mint a televízió-vevőkészülékek esetében is – az ugyanezen melléklet 3. oszlopában szereplő szabály nem a terméket alkotó valamely összetevőre vonatkozó határértéket ír elő, hanem az összeszerelő műveletek és adott esetben a származó alkatrészek beépítése következtében elért értéknövekedés küszöbét.

70

Ellenkező esetben a 3.2. megjegyzés rendelkezéseinek alkalmazása teljesen értelmetlen volna az olyan termékre nézve, mint amely az alapügyben is szerepel. Mivel a 2454/93 rendelet 11. mellékletének vitatott rendelkezései a televízió-vevőkészülékek származására vonatkozó szabályokat rögzítik, e szabályok nem alkalmazandók más termékek, így az alapügyben szereplő sasszi származására sem. Ha tehát e megjegyzés rendelkezéseit úgy kellene érteni, mint amelyek kizárják a televíziókészülékek valamely összetevőjét a televíziókészülékek származására vonatkozó szabály alkalmazása alól, ez esetben e rendelkezések tárgytalanok lennének.

71

Mindenesetre ugyanezen 3.2. megjegyzés rendelkezéseiből az is kitűnik, hogy e megjegyzés arra az esetre vonatkozik, amikor a szóban forgó termék származó helyzetét a gyártása során nyerte el. Ebből következik, hogy e termékre nézve a származás kérdése már nem vetődik fel, és ebből következően nem erre alkalmazandó az olyan szabály, mint a 2454/93 rendelet 11. mellékletének 3. oszlopában szereplő, hanem kizárólag arra a termékre, amelynek összeszereléséhez azt felhasználják.

72

Feltételezve, hogy a 3.2. megjegyzés rendelkezései azt jelentik, hogy a hozzáadott értéken alapuló kritérium nem alkalmazandó a sasszi származásának meghatározása során, hanem ehhez elegendő a Közösségi Vámkódex 24. cikkének rendelkezéseit alkalmazni, az ilyen értelmezésnek csak akkor lenne értelme, ha maga a sasszi lenne a behozatal tárgya, és annak származását kellene meghatározni, azonban az alapügyben nem ez a helyzet.

73

Ilyen körülmények között a második kérdés első részére adandó válasz az, hogy a 2454/93 rendelet 11. mellékletének vitatott rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy olyan feltételek mellett, mint amelyek az alapügyben felmerültek, a SzTV-k gyártása során elért értéknövekedés kiszámításakor a végtermékbe szerelt olyan különálló alkatrész, mint a sasszi, nem preferenciális származását nem kell külön meghatározni.

74

A fenti megfontolásokra tekintettel e kérdésekre nem szükséges válaszolni.

75

A kérdést előterjesztő bíróság hatodik–kilencedik kérdésével lényegében arra keres választ, hogy milyen terjedelmű kötelezettség hárul a szerződő felekre az EGK-Törökország társulási megállapodás alapján a kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikke és az 1/95 határozat 44–47. cikke rendelkezéseinek alkalmazásában. Az Asda azt állítja, hogy a tőle követelt dömpingellenes vámokat olyan rendelkezések alapján állapították meg, amelyeket a Közösség e kötelezettségek megszegésével fogadott el.

76

Emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy – amint arra az Egyesült Királyság Kormánya hivatkozik, és az 1970-ben aláírt kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – az említett 47. cikkben meghatározott dömpingellenes intézkedések alkalmazására vonatkozó szabályok csak huszonkét éves időszakra szóltak. Ebből következik, hogy ha e cikk rendelkezései esetleg alkalmazhatók maradnak olyan esetben, mint amely az alapügyben felmerült, akkor erre az 1/95 határozat 44. cikkének (2) bekezdésének hatására kerül sor, amely kifejezetten hatályban tartja az ezen intézkedések alkalmazására vonatkozó szabályokat.

77

Másrészt meg kell jegyezni, hogy noha a kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikkének első három bekezdése a dömpingre vonatkozik és ez alapján adott esetben releváns lehet az alapügy megoldásánál, az említett cikk (4) bekezdése az alapügytől teljesen különböző helyzetre, áruk újbóli behozatalára vonatkozik.

78

Ilyen körülmények között a hatodik–kilencedik kérdést úgy kell tekinteni, mint amelyek az 1/95 határozat – a kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikkének (1)–(3) bekezdésével és az 1/95 határozat 45–47. cikkével összefüggésben értelmezett – 44. cikkének értelmezéséhez kapcsolódnak.

79

Tizedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy e rendelkezések közvetlen hatállyal rendelkeznek-e a nemzeti bíróság előtt oly módon, hogy biztosítják az egyes piaci szereplők azon jogát, hogy e cikkek megsértésére hivatkozva megtagadják az egyébként esedékes dömpingellenes vámok megfizetését.

80

Márpedig ha e kérdésre azt a választ kellene adni, hogy az említett rendelkezések nem rendelkeznek közvetlen hatállyal, akkor ezek értelmezése a szóban forgó piaci szereplők számára közömbössé válna, és ennélfogva a hatodik–kilencedik kérdésre sem lenne szükséges válaszolni.

81

Ilyen összefüggésben célszerű a kérdések sorrendjét felcserélni, és először az átfogalmazott tizedik kérdést megvizsgálni, majd adott esetben rátérni a hatodik–kilencedik kérdésre.

82

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint közvetlenül alkalmazandónak kell tekinteni a Közösségek által harmadik államokkal kötött megállapodás valamely rendelkezését, ha e megállapodás szövegére, valamint céljára és természetére tekintettel olyan világos és pontosan meghatározott kötelezettséget tartalmaz, amelynek végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktusnak nincs alárendelve. Ebből következik, hogy amikor valamely megállapodás együttműködést hoz létre a felek között, egyes rendelkezései – a fent említett feltételek mellett és tekintettel a megállapodás jellegére és céljára – közvetlenül szabályozhatják a magánszemélyek jogi helyzetét (lásd ebben az értelemben a C-265/03. sz. Simutenkov-ügyben 2005. április 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2579. o.] 21. és 28. pontját).

83

Az EGK–Törökország Társulási Tanács határozatának rendelkezései rendelkezhetnek közvetlen hatállyal (lásd ebben az értelemben a C-192/89. sz. Sevince-ügyben 1990. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-3461. o.] 14. és 15. pontját, valamint a C-262/96. sz. Sürül-ügyben 1999. május 4-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-2685. o.] 60. pontját).

84

Ráadásul a 12/86. sz. Demirel-ügyben 1987. szeptember 30-án hozott ítélet (EBHT 1987., 3719. o.) 23. és 25. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a kiegészítő jegyzőkönyv rendelkezései, melyek lényegében programadó jellegűek, és nem tartalmaznak kellően pontos és feltétlen rendelkezéseket, nem tekinthetők a tagállamok jogrendjében közvetlen hatállyal bíró közösségi jogi szabályoknak.

85

Elsősorban meg kell állapítani, hogy noha az 1/95 határozat 44. cikke (1) bekezdésének rendelkezései a Társulási Tanácsra bízzák a kereskedelmi védelmi intézkedések alkalmazásának felfüggesztését, azonban e rendelkezések feltételesek, mivel e hatáskör gyakorlását ahhoz a feltételhez kötik, hogy a Török Köztársaság betartja a versenyjogi szabályokat, az állami támogatásokra ellenőrzésére vonatkozó szabályokat, valamint a belső piacra irányadó közösségi vívmányok egyéb rendelkezéseit, és biztosítja ezek hatékony érvényesülését.

86

Az ehhez hasonló rendelkezések tehát más intézkedések megvalósulását igénylik ahhoz, hogy a piaci szereplők jogaira kihatással legyenek. A feltétlen jelleggel nem rendelkező rendelkezések nem alkalmasak a magánszemélyek jogi helyzetének közvetlen befolyásolására, ennélfogva nem rendelkezhetnek közvetlen hatállyal sem.

87

Másodsorban a kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikke (1)–(3) bekezdésének és az 1/95 határozat 46. cikkének rendelkezései nem írnak elő semmiféle kötelezettséget, amennyiben a szerződő felekre bízzák a megfelelő védelmi intézkedések meghozatalának lehetőségét (lásd ebben az értelemben az EGK–Törökország társulási megállapodás 25. cikkének alkalmazására vonatkozóan a C-251/00. sz. Illumitrónica-ügyben 2002. november 14-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-10433. o.] 73. pontját). A Bíróságnak a közvetlen hatályra vonatkozó ítélkezési gyakorlata tehát nem alkalmazandó e rendelkezésekre.

88

Másfelől, ha e rendelkezések előírnák, hogy e lehetőség megvalósulása esetén az érintett szerződő fél köteles tájékoztatni az 1/95 határozat 46. cikke alapján a vámunió vegyes bizottságát, vagy a kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikke alapján a Társulási Tanácsot, akkor e kötelezettséget kizárólag az EGK–Törökország társulási megállapodásban részes felek számára hoznák létre. Ezen intézmények közti egyszerű alaki tájékoztatás, amely egyáltalán nem érinti a magánszemélyek jogait vagy kötelezettségeit, és amelynek elmulasztása ez utóbbiak jogi helyzetére semmiféle kihatással nincs, nem olyan jellegű tehát, amely az említett rendelkezéseket közvetlen hatállyal ruházná fel.

89

Harmadsorban az 1/95 határozat 45. cikkére vonatkozóan elegendő megállapítani, hogy e rendelkezés csupán arra korlátozódik, hogy a szerződő feleket fellépésük információcsere és egyeztetés útján való összehangolására ösztönözze, és szintén nem ír elő kötelezettséget. A Bíróságnak a közvetlen hatályra vonatkozó ítélkezési gyakorlata így e rendelkezésre sem alkalmazandó.

90

Végezetül, ami az 1/95 határozat 47. cikkének rendelkezéseit illeti, meg kell állapítani, hogy azok viszont megfelelnek a közvetlen hatályra vonatkozó fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat feltételeinek. E rendelkezések – anélkül, hogy hatásuk vagy végrehajtásuk bármely más intézkedés megvalósulásának lenne alárendelve – világos, pontos és feltétel nélküli megfogalmazásban írják elő az importáló tagállam hatóságai számára azon kötelezettséget, hogy kérjék az importőrt az érintett termékek származási helyének a vámnyilatkozaton való feltüntetésére. A szóban forgó rendelkezések jellegére és céljára tekintettel e kötelezettség, amely a szerződő felek arra vonatkozó szándékát tükrözi, hogy az importőrtől megköveteljék bizonyos információk szolgáltatását, alkalmas a piaci szereplők jogi helyzetének közvetlen befolyásolására. E rendelkezések közvetlen hatályát tehát el kell ismerni, ami magában foglalja azt is, hogy azon jogalanyok, akikre e rendelkezések alkalmazandók, jogosultak a tagállamok bíróságai előtt ezekre hivatkozni.

91

Ilyen körülmények között a tizedik kérdésre adandó válasz egyrészt az, hogy az 1/95 határozat – a kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikke (1)–(3) bekezdésének és az 1/95 határozat 45. és 46. cikkének rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett – 44. cikkének rendelkezései nem bírnak közvetlen hatállyal a nemzeti bíróságok előtt és így nem teszik lehetővé az egyes piaci szereplők számára, hogy ezek megsértésére érvényesen hivatkozva megtagadják az egyébként esedékes dömpingellenes vámok megfizetését. Másrészt az 1/95 határozat 47. cikke közvetlen hatállyal rendelkezik, és azon jogalanyok, akikre e rendelkezések alkalmazandók, jogosultak a tagállamok bíróságai előtt ezekre hivatkozni.

92

A tizedik kérdésre adott válaszra tekintettel az 1/95 határozat 47. cikkétől eltérő rendelkezések értelmezésére vonatkozó hatodik, hetedik és kilencedik kérdésre nem szükséges válaszolni.

93

Nyolcadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1/95 határozat 47. cikkének rendelkezéseit úgy kell-e értelmezni, hogy azok megkövetelik, hogy a piaci szereplők tudomására hozzák azokat az információkat, amelyeket a dömpingellenes intézkedéseket elfogadó szerződő feleknek az 1/95 határozat 46. cikke alapján a vámunió vegyes bizottságával, vagy a kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikkének (2) bekezdése alapján a Társulási Tanáccsal kell közölniük.

94

E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint az a jelen ítélet 88. pontjában is szerepel – a kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikke (2) bekezdésének és az 1/95 határozat 46. cikkének fent említett rendelkezései az intézmények közti egyszerű alaki tájékoztatást írnak elő. E rendelkezésekről, melyek kizárólag a Közösségek és a Török Köztársaság közti nemzetközi jogviszonyt szabályozzák, nem feltételezhető, hogy a szerződő felek számára azok joghatósága alá tartozó magánszemélyek tájékoztatására vonatkozó kötelezettséget írnának elő. Ennélfogva az 1/95 határozat 47. cikkének rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy hallgatólagosan megkövetelik a szerződő felektől ezen információknak a gazdasági szereplők tudomására hozását.

95

Noha az érintett piaci szereplők joggal várják el, hogy előzetesen, világosan és pontosan tájékoztassák őket azokról a dömpingellenes intézkedésekről, melyek rájuk vonatkozhatnak, és ebből következően az ilyen intézkedéseket megfelelően közzé kell tenni, többek között az Európai Unió Hivatalos Lapjában, azonban e követelmények semmi esetre sem foglalják magukban azt, hogy az említett piaci szereplőket ezen kívül olyan alakiságokról is tájékoztassák, melyeket kizárólag a szerződő felek érdekében írtak elő.

96

Másfelől az a körülmény, hogy az olyan dömpingellenes intézkedéseknek, mint amelyek az alapügyben is szerepelnek, – az Asda állítása szerint – nem biztosítottak kellő nyilvánosságot, ha sajnálatos módon igaznak bizonyulna is, akkor sem volna semmiféle kihatással a szerződő felekre háruló – egyedül az EGK–Törökország társulási megállapodás, valamint az Európai Gazdasági Közösség és a Török Köztársaság között létrehozott vámunió megfelelő működésének biztosítása érdekében létrehozott szervekkel szemben fennálló – tájékoztatási kötelezettségre nézve.

97

A fentiekre tekintettel a nyolcadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1/95 határozat 47. cikkének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok nem követelik meg, hogy a piaci szereplők tudomására hozzák azokat az információkat, amelyeket a dömpingellenes intézkedéseket hozó szerződő feleknek az 1/95 határozat 46. cikke alapján a vámunió vegyes bizottságával, vagy a kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikkének (2) bekezdése alapján a Társulási Tanáccsal kell közölniük.

98

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: