15.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 13/138

Előadó:

Béatrice OUIN

1.1.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) háromoldalú struktúrája révén fontos szerepet játszik a nemzetközi színtéren a munkavállalók helyzetének és a vállalkozások működésének a javításában. Az Európai Unió nem tagja az ILO-nak, azonban az egyes uniós tagállamok igen, csakúgy mint az európai munkavállalókat és munkáltatókat képviselő szervezetek. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) azt szeretné, ha az uniós tagállamok és az európai szervezetek fellépnének az európai vívmányok és értékek világszintű terjesztéséért, a globális tendenciákat figyelembe véve.

1.2.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy véli, hogy:

1.3.

Az ILO igazgatótanácsának 2015 novemberében kell döntenie arról, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (az ILO döntéshozó szerve) napirendjére tűzi-e a munkahelyi nemi alapú erőszakról szóló nemzetközi szabvány kidolgozását. Az EGSZB támogatja ezt a javaslatot, és az európai államokat és szociális partnereket is erre kéri.

1.4.

Az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Unió azon tagállamai, amelyek a 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) átültetése révén már rendelkeznek a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség, valamint a munkahelyi szexuális zaklatás elleni küzdelmet szolgáló eszközökkel, egységes véleményt képviselnének az ILO-val folytatott párbeszédben.

1.5.

Az európai szociális partnerek a maguk részéről 2007-ben keretmegállapodást írtak alá a munkahelyi zaklatásról és erőszakról, amelynek értelmében együtt kellene részt venniük az említett nemzetközi munkaügyi szabvány tervéről szóló vitában (2).

2.1.

A globalizáció korában a nemi alapú erőszak leküzdéséhez és megelőzéséhez a munkavállalók, a vállalatok és az államok érdekében egyaránt nemzetközi szabványokat kell kidolgozni. Az ilyen erőszak veszélyezteti a testi és lelki egészséget, sérti a személyek jogait és a méltóságát, csökkenti az áldozatok termelékenységét, és költségekkel jár az állam és a társadalom számára. Az erőszak elleni küzdelem és az erőszak megelőzése mindenkivel szemben követelmény. A nemi alapú erőszak a fejlődés egyik legfőbb akadálya.

2.2.

2.2.1.

A munkahelyi szexuális és nemi alapú erőszak tükrözi és ugyanakkor fokozza a nők és a férfiak közti egyenlőtlenségeket, és káros hatással jár a munkahelyekre. Az erőszak e formái elleni küzdelem a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) több egyezményében is szerepel:

2.2.2.

Az ILO szakértői bizottsága kísérletet tett e hiányosság pótlására:„[…] a szexuális zaklatás a munkavállalók sérthetetlenségének, méltóságának és jóllétének kétségbe vonásával csorbítja a munkahelyi egyenlőséget. A szexuális zaklatás kárt okoz a vállalatnak azáltal, hogy rontja a munkakapcsolatok alapjait és csökkenti a termelékenységet. A szakértői bizottság korábban kifejezésre juttatta azt az álláspontját, amely szerint a szexuális zaklatás a szexuális alapú hátrányos megkülönböztetés egyik formája, és azzal a [111. sz.] egyezményből fakadó kötelezettségek keretében kellene foglalkozni. Így a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód előmozdítását célzó szakpolitika elfogadását előíró egyezmény értelmében intézkedéseket kell tenni a szexuális zaklatás felszámolására”  (4).

2.2.3.

2008-ban a szakértői bizottság megjegyezte, hogy „a végrehajtás terén egy másik jelentős hiányosság a szexuális alapú hátrányos megkülönböztetés súlyos formájának, valamint a munkahelyi személyiségi jogok megsértésének minősülő szexuális zaklatás kérdése. A szakértői bizottság ezért emlékeztet arra a 2002-ben tett általános észrevételére, amelyben hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a szexuális zaklatás munkahelyen esetlegesen előforduló mindkét formája – a zsaroláshoz kapcsolódó (»quid pro quo«) és az ellenséges munkahelyi környezetből fakadó zaklatási forma – megelőzése és tilalma érdekében hatékony intézkedéseket kell elfogadni.”  (5)

2.2.4.

Az ILO igazgatótanácsának 320. és 323. ülésszakán (2014. március 13–27. és 2015. március 12–27.) több kormány (Franciaország, Hollandia, India, Kanada, Kuba, Mexikó, Németország, Olaszország, Srí Lanka, Uruguay és az Egyesült Államok kormánya) kifejezésre juttatta, hogy támogatja „a nők és a férfiak ellen a munka világában elkövetett erőszakról” szóló nemzetközi szabvány kidolgozását, hogy ezáltal a nemi alapú erőszak és a szexuális zaklatás elleni küzdelmet lehetővé tevő eszközöket adjon a kormányok, a szakszervezetek és a munkáltatók kezébe, és határozottan jelezze, hogy ez az erőszak sérti a munkavállalók jogait. Ezt a kérést az ILO munkavállalókat képviselő csoportja és a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség is támogatja.

2.3.

2.3.1.

Az európai szociális partnerek 2007-ben keretmegállapodást írtak alá a munkahelyi zaklatásról és erőszakról, amelynek folytán egy hasonló, nemzetközi szintű szabályozást igényelnének (6).

2.3.2.

A nemek közötti egyenlőségről szóló véleményeiben, sőt a családon belüli erőszakról szóló véleményében (7) is az EGSZB több alkalommal kifejtette a világszerte túl sok nőt érő nemi alapú és szexuális erőszakkal kapcsolatos álláspontját. Ráadásul növekvő problémáról van szó: a gazdasági válság, a strukturális kiigazítási programok és a megszorítási intézkedések hozzájárultak a munkahelyi erőszak fokozódásához.

2.3.3.

Az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Unió azon tagállamai, amelyek a 2002/73/EK irányelv (8) átültetése révén már rendelkeznek a munkahelyi szexuális zaklatás elleni küzdelmet szolgáló eszközökkel, egységes véleményt képviselnének az ILO-val folytatott párbeszédben a munkahelyi nemi alapú erőszak elleni küzdelmet lehetővé tevő nemzetközi szabvány kidolgozásának támogatása érdekében.

2.4.

2.4.1.

A munkahelyi nemi alapú erőszak az emberi jogok súlyos megsértését, a méltóság és az integritás, valamint a testi és lelki épség megsértését jelenti. Világviszonylatban a nők 35 %-a közvetlen erőszak áldozatául esik a munkahelyén, és 40–50 %-uk van kitéve kéretlen szexuális közeledésnek, fizikai érintésnek vagy másfajta szexuális zaklatásnak. Az EU-ban a nők 45 %-a állítja, hogy legalább egyszer volt nemi alapú erőszak áldozata. 40–45 %-uk számol be arról, hogy szexuális zaklatás érte a munkahelyén. Becslések szerint Európában naponta hét nő halálát okozza nemi alapú erőszak (9).

2.4.2.

Az ilyen erőszak a nők és a férfiak közötti egyenlőtlen erőviszonyok tükröződése, amely hozzájárul ezen egyenlőtlenségeknek állandósulásához. Az uralkodási vágy kifejeződéseként igen gyakori az olyan társadalmakban, ahol megsértik az emberi jogokat, de demokratikus társadalmakban is fennmaradt. A nemi alapú erőszak nem téveszthető össze a csábítással, amely megköveteli a másik ember tiszteletét. A szexuális és a nemi alapú erőszak nem magánügy, az ellenük folytatott küzdelem közrendi és közbiztonsági kérdés.

2.4.3.

Szexista viccek, szitkozódások, megalázó gúnyolódások, illetlen gesztusok, a munkahelyi helyiségekben és az (oly sok munkavállaló munkaeszközét jelentő) interneten közzétett pornográf képek, erkölcsi és szexuális zaklatás, nemi erőszak és egyéb szexuális agresszió, házastársi erőszak: melyik nő mondhatja el, hogy soha ne tapasztalta volna a nemi alapú erőszak egyetlen fenti megnyilvánulását sem (10)?

2.4.4.

Bárhol is történik, a nemi alapú erőszak hatással lehet a munkahelyre. Egy európai tanulmány bebizonyította, hogy a családon belüli erőszak kihat az áldozatok munkavégzésére és munkahelyi beilleszkedésére (11), amit nemzetközi tanulmányok is megerősítenek (12). Négy nemzeti felmérés (Ausztrália, Kanada, Új-Zéland és az Egyesült Királyság) azt mutatja, hogy a családon belüli erőszak kihat a munkavállalók részvételére, termelékenységére és biztonságára. Előfordulhat, hogy a kapcsolati erőszak áldozatául esett nőket a házastársuk/élettársuk vagy partnerük zaklatja a munkahelyen, ami e nők és kollégáik biztonságával kapcsolatban is problémákat vet fel. A bántalmazott nők a sérülések miatt több napig távol maradhatnak a munkahelyüktől, de ha továbbra is bejárnak, szakmai hatékonyságuk romlik. Ausztráliában a közszférában a családon belüli erőszak áldozatai szabadságra jogosultak. A magánszférában, a közel 2 millió munkavállalót lefedő kollektív megállapodások szerint e szabadság időtartama 20 nap.

2.4.5.

Ha az erőszak a munkahelyen történik, és azt kollégák, felettesek vagy felhasználók követik el, a női munkavállalók nem fogják magukat biztonságban érezni. Elképzelhető, hogy a testi vagy lelki sérülésekből való felépüléshez, az orvosi segítségnyújtás kereséséhez, illetve a polgári vagy büntetőjogi bírósági eljárásokon való részvételhez szabadságra kell menniük. A nemi alapú erőszak ezért a munkáltatók számára is káros (csökkenő termelékenység, munkából való távolmaradás, bírósági eljárások, rossz hírverés).

2.4.6.

Nemi alapú erőszak bekövetkezhet munkába menet is. Az utcán, a tömegközlekedési eszközökön gyakori, hogy zaklatják a nőket, agresszívan, kegyetlenül lépnek fel ellenük, sőt, néha gyilkosság áldozataivá válnak. Ennek a különösen a fiatalokra irányuló zaklatástípusnak tartós következményei vannak: a biztonságérzetüket vesztett áldozatok tartósan sebezhetőnek érzik magukat, ami kisebbségi érzéshez vezethet. Ennek tűrésével e fiatalok egy részének végül sikerül ismét természetesnek mutatkoznia.

2.4.7.

A dolgozó nők számának növekedésével, és addig, amíg az informális, a bizonytalan vagy éppen a háztartási munka világában több a nő, mint a férfi, az erőszak áldozatául esett nők száma is emelkedik. A egyedülálló édesanyák különösen kiszolgáltatottak. E körülmények zsarolásra használhatók fel a munkahelyen.

2.4.8.

A magas kockázatnak kitett csoportok a dolgozó fiatalok és a gyermekek – fiúk és lányok –, a kényszermunka áldozatául esett személyek, a gazdasági migránsok, a háztartási alkalmazottak, az egészségügyben, illetve a szexiparban dolgozó személyek. A magányos munkavégzés, vagy éppen a sok emberrel való érintkezéssel járó munkakör további kockázati tényezőt jelent.

2.4.9.

A munkakörnyezethez kapcsolódó kockázati tényezők a nők által a munkahelyi szervezetben elfoglalt helytől és a nőket többé-kevésbé tiszteletben tartó szakmai kultúrától függ. A nők döntéshozatali pozíciókban való jobb képviseletével hatékonyan megelőzhető lenne a velük szembeni erőszak.

2.4.10.

A nemi alapú erőszak káros hatással jár a munkaerő termelékenységére. Azt, hogy a nők és a férfiak más és más mértékben vannak kitéve konkrét munkahelyi erőszakformák kockázatának, a nemek közötti megosztottság csak tovább erősíti. Egyes nők, mint pl. a kifejezetten maszkulin környezetben dolgozó vagy a munkájuk során nehéz sorsú személyekkel kapcsolatban álló nők (szociális munkások, büntetés-végrehajtásban dolgozók, közszférabeli ügyfélszolgálati munkatársak, kórházak sürgősségi osztályának munkatársai stb.) fokozottabban ki vannak téve az erőszaknak, mint mások.

2.4.11.

Az erőszak kockázatának való kitettség szintén gyakoribb azokban a környezetekben, ahol nincsenek szociális kapcsolatok, és ahol a kollektív tárgyalás hiánya nem teszi lehetővé a probléma megoldását. A szakszervezetek segíthetik az áldozatokat abban, hogy tudják, kihez fordulhatnak jogaik megsértése esetén. Léteznek más megoldások is: a belga jog például rendelkezik arról, hogy ki kell jelölni egy olyan, tanácsadásra és segítségnyújtásra kész személyt, aki a vállalatvezetés és a munkavállalók bizalmát egyaránt élvezi.

2.5.

2.5.1.

A szexuális erőszak elleni eredményes küzdelemhez – a megelőzés érdekében – annak sajátosságait is figyelembe kell venni. A jelenség visszaszorításához, valamint ahhoz, hogy újabb lépést tegyünk a nemek közötti egyenlőség felé, meg kell értenünk mechanizmusait és nyilvánosságra kell hoznunk hatásait. A vállalatvezetés nemek közötti egyenlőtlenségekkel kapcsolatos képzésével jól megelőzhető ez az erőszak.

2.5.2.

Kötelező erejű jogi keretet kell kialakítani, egyértelműen meghatározva az alkalmazási kört, a bűncselekmény fogalmát, továbbá azt, hogy az áldozatok alárendeltségi viszonyban állnak.

2.5.3.

A munkahelyi nemi alapú erőszak – akár a munkahelyen, akár munkába menet – történik, számos formában megnyilvánulhat, melyek:

2.5.4.

Az erőszak e formáinak a jellemzője, hogy olyan kijelentéseket vagy magatartási megnyilvánulásokat kényszerítenek az áldozatra annak hozzájárulása nélkül, a neme vagy a szexuális irányultsága alapján, amelyek célja vagy hatása megfélemlítő, megalázó, lealacsonyító vagy sértő helyzet teremtése. Az önmagukban ártalmatlannak tűnő mindennapi agresszív megnyilvánulások következtében az áldozatok nem érzik magukat biztonságban. Ezen erőszakformák, agresszív és megalázó megnyilvánulások egészségtelen munkahelyi légkört teremtenek.

2.5.5.

A szociális partnerek európai keretegyezménye kiköti, hogy: „A zaklatás és erőszak különféle formái a munkahelyen is megjelenhetnek. Jellemzői:

—

„Minden fél érdeke azt diktálja, hogy minden érintett méltósága megőrzése és magánélete tiszteletben tartása céljából az esetet megfelelő diszkrécióval kezeljék;

—

Az ügyben érintetteken kívül a történteket senkivel sem lehet megosztani”.

2.5.6.

Számos munkavállaló használja az internetet a munkahelyén. Az interneten a nemi alapú erőszak lealacsonyító képek, illetve közösségi médiabeli üzenetek közzétételével terjeszthető. Az online kapcsolatokban és a valós életbeli kapcsolatokban egyaránt előfordulhat megfélemlítő, ellenséges vagy megalázó légkör. Az új szabvány nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az internet része a munkakapcsolatoknak, és hogy ott is küzdeni kell a nemi alapú erőszak ellen.

3.1.

A munkahely az erőszak elleni küzdelem egyedi környezete. Egy nemzetközi munkaügyi szabvány nemcsak irányt szabna a vállalaton belüli nemi alapú erőszakkal kapcsolatos megfelelő humánerőforrás-politikáknak, de útmutatást is adna a szociális párbeszédhez és a kollektív szerződésekhez.

3.2.

Sem a jelenlegi nemzetközi keretrendszer, sem a tagállami jogszabályok nem biztosítanak megfelelő védelmet a munkahelyi nemi alapú erőszak ellen. A legtöbb országban a nemi alapú erőszak elleni eszközök elsősorban az elkövetők büntetni rendeltségére vannak kiélezve, általában a szexuális bántalmazás büntető törvénykönyvbe iktatásával. Bár kulcsfontosságúak, ezek a válaszlépések nem mindig igazodnak a munkahelyi kapcsolatokhoz. Amint arra az ILO szakértői bizottsága rámutatott: „A szexuális zaklatás büntetőeljárás keretében történő kezelése általában nem bizonyul megfelelőnek, [ugyanis] bár lehetővé teszi a legsúlyosabb ügyek tárgyalását, [ez az eljárás] nem teszi lehetővé azon viselkedésformák megfelelő kezelését, amelyeket szakmai környezetben szexuális zaklatásként kell figyelembe venni, ahol a bizonyítási teher szigorúbb, és ahol a jogorvoslati lehetőségek igénybevehetősége korlátozottabb”  (13). A szexuális zaklatás megelőzése azt jelenti, hogy a munkáltatókat és a munkavállalókat meg kell győzni arról, hogy a szexista viselkedésformáknak nincs helyük a munkahelyen. Az európai keretegyezmény előírja, hogy „A vállalatoknak egyértelmű nyilatkozatot kell tenniük arról, hogy a zaklatás és erőszak tűrhetetlen”.

4.1.

A nemi alapú erőszak a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot érintő kérdés, ugyanis depressziót, pszichés terheltséget vagy munkahelyi baleseteket okoz. A munkaszervezést a nemi vonatkozású társas kapcsolatok figyelembevételével kell megvizsgálni, és a nemi szempontokat figyelembe vevő vizsgálatoknak rá kell mutatniuk ezekre a kockázatokra.

4.2.

A szociális partnerek megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy az áldozatokat meghallgassák, valamint hogy velük közösen gyűjtsék össze a panasztételhez szükséges dokumentumokat. A vállalatok szociális vagy humánerőforrás-osztályai, a szakszervezetek, a foglalkozás-egészségügyi orvosok és a szaktanácsadók mind az áldozatvédelem fontos szereplői. A szociális partnerek keretegyezménye egyik megoldásként az áldozatokat meghallgató bizalmi szakember kinevezését és az ügyiratok kivizsgálását javasolja. A női, a jogvédő, a migránsokat támogató és egyéb szervezetek elengedhetetlenek az áldozatok segítéséhez és a szociális partnerek tevékenységének kiegészítéséhez. Maguknak a szociális partnereknek pedig példát kell mutatniuk, és meg kell tiltaniuk a szexista és megalázó viselkedésformákat a saját köreikben.

4.3.

A nemi alapú erőszakról szóló ILO-szabvány a következők miatt lenne kedvező a társadalom, a szociális párbeszéd, a munkakörnyezet és a munkakapcsolatok szempontjából:

5.1.

A szabvány a következőkhöz járulna hozzá:

—

a munkahelyi nemi alapú erőszak tág fogalmának meghatározása, amely magában foglalja a munkahelyi erőszak különböző formáit,

—

a „munkahely” fogalommeghatározásának elfogadása, amely magában foglalja a munkahelyre jutás útvonalát is,

—

a munkahelyi nemi alapú erőszak megelőzését célzó rendelkezések és a nemi alapú erőszak áldozatainak védelmét és támogatását célzó intézkedések,

—

a nemi alapú erőszaknak leginkább kitett csoportok ismertetése: homoszexuálisok és transzszexuálisok, migráns nők, HIV-/AIDS-fertőzött és fogyatékossággal élő munkavállalók, kényszermunka és gyermekmunka csapdájába esett személyek,

—

a foglalkoztatással és a szociális biztonsággal kapcsolatos jogok – többek között a munkaidő-csökkentési és -átszervezési jog – garantálása a panaszt tevő személyek számára,

—

vállalatok és szervezetek számára eljárási szabályzatok vagy magatartási kódexek kidolgozására vonatkozó iránymutatások, amelyek pontosítják, hogy a nőkkel és a leginkább érintett egyéb csoportokkal szembeni helytelen viselkedésformákra szakmai szankciók alkalmazandók,

—

célzott felmérések kidolgozására vonatkozó iránymutatások, amelyek lehetővé teszik harmonizált statisztikák gyűjtését,

—

a férfiak és a nők munkahelyen tapasztalható uralkodási és megosztottsági mechanizmusainak fokozottabb megértését, valamint az erőszakmentes kultúra kialakítását célzó képzések szervezésére vonatkozó útmutatások,

—

a foglalkozás-egészségügyi szakemberek ösztönzése arra, hogy vegyenek részt a nemi alapú erőszak eseteinek kivizsgálásában, ugyanis a nemi alapú erőszak kockázatot jelent a női munkavállalók testi és lelki egészségére,

—

a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv (14) rendelkezéseinek figyelembevétele,

—

külön figyelem a média figyelemfelhívó, tájékoztatási és képzési szerepére, amely három tényező feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az erőszak fokozódásának gátat lehessen szabni,

—

az internet és az új technológiák használatához kapcsolódó új kockázatok figyelembevétele.