(1)

A Hatóság 2017. május 3-án határozatot hozott a Landsvirkjun részére származtatott ügyletekre vonatkozó állami kezességvállalások formájában nyújtott esetleges állami támogatással kapcsolatos hivatalos vizsgálat megindításáról (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) (2).

(2)

A Landsvirkjun 2017. szeptember 15-i levelében (3) nyújtotta be észrevételeit (4). A Hatóság pedig megküldte Izlandnak az észrevételeket (5). A Hatósághoz nem érkeztek észrevételek egyéb érdekelt felektől.

(3)

Az izlandi hatóságok 2017. szeptember 25-i levelükben (6) fogalmaztak meg észrevételeket.

(4)

A Hatóság 2018. március 23-án találkozott a Landsvirkjun és az izlandi hatóságok képviselőivel. A találkozót követően és a Hatóságtól 2018. március 27-én kapott kérdésekre (7) válaszolva a Landsvirkjun 2018. április 11-én kiegészítő információkat közölt (8). Az izlandi hatóságok 2018. április 12-én arról tájékoztatták a Hatóságot, hogy egyetértenek a Landsvirkjun érveivel, és nem tartják szükségesnek további észrevételek megfogalmazását (9).

(5)

A Hatóság a 2018. június 6-án tartott találkozón folytatta az egyeztetést az ügyről az izlandi hatóságokkal és a Landsvirkjunnal. A Landsvirkjun 2018. június 7-én kiegészítő információkat küldött a Hatóságnak (10). A találkozót követően és a Landsvirkjuntól kapott kiegészítő információk nyomán a Hatóság további felvilágosítást kért az izlandi hatóságoktól (11). Az izlandi hatóságok 2018. június 29-i levelükben adták meg a kért tájékoztatást (12).

(6)

A Landsvirkjun a Landsvirkjun-törvény (13) által szabályozott, közfeladatot ellátó közös vállalat. Az izlandi államkincstár 2007. január 1-jével kizárólagos tulajdonjogot szerzett a Landsvirkjunban. A Landsvirkjun az izlandi államkincstár révén közvetlenül (99,9 %), az államkincstár kizárólagos tulajdonában lévő korlátolt felelősségű társaság, az Eignarhlutir ehf. révén pedig közvetve (0,1 %) az állam tulajdonában áll.

(7)

Az izlandi hatóságok szerint (14) a Landsvirkjun a hitelállománya révén devizaárfolyam- és kamatlábkockázatnak van kitéve. A Landsvirkjun ezeket a kockázatokat különféle származtatott ügyleteken keresztül korlátozza és kezeli.

(8)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban foglaltak szerint a Hatóság a következő, Landsvirkjun által kötött származtatott ügyleteket vizsgálta: a külföldi devizapozíció árfolyamkockázatára kötött fedezeti célú határidős ügyletek, opciós devizaügyletek és kamatcsereügyletek (15). Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Hatóság az izlandi hatóságok által nyújtott felvilágosítás alapján ismertette ezeket a származtatott ügyleteket (16).

(9)

A Hatóság 2006. szeptember 26-i levelével (17) jelezte, hogy az Izlandon villamosenergia-közműszolgáltatók javára hozott egyes intézkedések, köztük a Landsvirkjun részére nyújtott korlátlan állami kezességvállalások tekintetében megindítja a 3. jegyzőkönyv II. része 17. cikkének (2) bekezdésében a létező támogatási intézkedésekre vonatkozóan előírt eljárást. Ebben a levélben a Hatóság tájékoztatta az izlandi hatóságokat előzetes álláspontjáról, miszerint az említett intézkedések az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetetlen, létező állami támogatást foglalnak magukban.

(10)

A Hatóság a 302/09/COL számú határozatában (18) arra a következtetésre jutott, hogy a Landsvirkjun részére nyújtott korlátlan állami kezességvállalások létező állami támogatásnak minősülnek. Ebben a határozatban a Hatóság azt javasolta, hogy az izlandi hatóságok tegyék meg a Landsvirkjun részére nyújtott korlátlan állami kezességvállalásokból származó összeegyeztethetetlen támogatás megszüntetéséhez szükséges jogi, igazgatási és egyéb intézkedéseket.

(11)

Az izlandi hatóságok 2009. augusztus 8-i levelükben (19) elfogadták a javasolt intézkedéseket, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy tájékoztatják a Hatóságot a 302/09/COL számú határozat végrehajtása érdekében hozandó intézkedéseikről. Az izlandi hatóságokkal folytatott további egyeztetéseket követően a Hatóság a 159/13/COL számú határozatában (20) rögzítette, hogy Izland elfogadta a megfelelő intézkedéseket a létező támogatási programot illetően, a Hatóság ezért lezárta az ügyet.

(12)

A Hatóság az eljárás megindításáról szóló határozatában ismertette előzetes álláspontját a szóban forgó kezességvállalások tekintetében a támogatás meglétéről és annak az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével való esetleges összeegyeztethetetlenségéről.

(13)

A Hatóság előzetes álláspontja szerint Izland legalább 2013 óta nyújtotta a vizsgált állami kezességvállalásokat a Landsvirkjun részére származtatott ügyletekhez. A Hatóság az eljárás megindításáról szóló határozatában kifejtette, hogy a Landsvirkjun részére származtatott ügyletekhez nyújtott kezességvállalások tekintetében az állami támogatás vizsgálatához szükséges szempontok közül több még nem tisztázott (21).

(14)

A Hatóság a kezességvállalások esetében nem tudta kizárni az állami támogatás meglétét. A gazdasági előnyt illetően a Hatóság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy a vizsgált kezességvállalások nem feleltek meg az állami kezességvállalásról szóló állami támogatási iránymutatás (a továbbiakban: a kezességvállalási iránymutatás) (22) 3.2. pontjának b), c) és d) alpontjában rögzített feltételeknek, és az állami támogatási szabályok értelmében előnynek minősültek. A Hatóság kétségeinek adott hangot abban a tekintetben, hogy a kezességvállalások összeegyeztethetőnek tekinthetők-e az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével.

(15)

Izland és a Landsvirkjun észrevételeket fogalmazott meg a Landsvirkjun által kötött származtatott ügyletekről és az állami kezességvállalásokról egyaránt. Az észrevételek határozat szempontjából lényeges részeinek összefoglalása a 4. és az 5. szakaszban található.

(16)

Izland az eljárás megindításáról szóló határozat (20) preambulumbekezdésére (23) hivatkozva azzal érvelt, hogy a Hatóság 2016. június 27-i emlékeztető levelében foglaltakkal szemben a Landsvirkjun állami kezességvállalás nélkül is tudott származtatott fedezeti ügyleteket kötni. Az emlékeztető levélben szereplő, ezzel ellentétes állítás téves, ezt azonban Izland akkor nem ismerte fel. Ezenkívül a vonatkozó jogi keret nem kötelezi a Landsvirkjunt arra, hogy származtatott ügylet kötéséhez állami kezességvállalást igényeljen. A Landsvirkjun minden évben meghatározott, halmozott névértékig igényelhet kezességvállalást származtatott fedezeti ügyletekhez.

(17)

Izland az eljárás megindításáról szóló határozat (20), (24), (33) és (39) preambulumbekezdésére (24) hivatkozva kifejtette, hogy a kezességvállalásokat a gazdasági és pénzügyi miniszter hagyja jóvá, nem pedig a államadósság-kezelő, amely a központi bankon belül a kincstári és piaci műveletek osztálya alá tartozó szervezeti egység. Az államadósság-kezelő ugyan ellát bizonyos, állami kezességvállalással kapcsolatos feladatokat, ez azonban nem jelenti azt, hogy felhatalmazása van ilyen kezességvállalások nyújtására (25).

(18)

Izland nem vitatja sem azt, hogy a vizsgált állami kezességvállalások az államnak tudhatók be, sem azt, hogy a szelektív előny meglétének megállapítása esetén ezek a kezességvállalások alkalmasak a verseny torzítására, valamint az EGT-megállapodás szerződő felei közötti kereskedelem befolyásolására.

(19)

Izland ugyanakkor vitatja a Hatóság azon előzetes megállapítását (26), hogy a vizsgált kezességvállalások előnyhöz juttathatták a Landsvirkjunt.

(20)

Izland szerint a vizsgált kezességvállalások beszedési garanciák, amelyeknek nincs konkrét értékük a Landsvirkjun számára. Az államtól való beszedés csak elméletileg lehetséges. Izland állítása szerint a Landsvirkjun származtatott ügyleteket csak fedezeti célból köt, vagyis azért, hogy a mögöttes pénzügyi tranzakciókból eredő pénzügyi kockázatát csökkentse. Ezt az állam mint tulajdonos és a Landsvirkjun igazgatósága által meghatározott kockázatkezelési politika is megköveteli. Izland emellett előadta, hogy a Landsvirkjun azonos feltételekkel köt származtatott ügyleteket állami kezességvállalás nélkül, mint a kezességgel biztosított ügyletek esetében.

(21)

Izland az eljárás megindításáról szóló határozat (65) preambulumbekezdésére (27) hivatkozva kifejtette, hogy a vizsgált kezességvállalások a Hatóság 302/09/COL számú határozatának tárgyát képező jogszabályi keret hatálya alá tartoztak az e határozatot követő módosítások előtt és után egyaránt. Izland ezen okfejtés alátámasztásaként az izlandi hatóság és a Hatóságok közötti levélváltásra hivatkozott.

(22)

A Landsvirkjun részére nyújtott állami kezességvállalásokra vonatkozó jogszabályi keret az állami kezességvállalásról szóló törvényen (29) és a Landsvirkjun-törvényen alapul. A Landsvirkjun még a Landsvirkjunról szóló előző törvény (30) alapján jött létre, közös vállalatként.

(23)

Az állami kezességvállalásról szóló törvény 1. szakasza szerint az állam jogalap nélkül semmilyen esetben sem vállalhat kezességet (31). A Landsvirkjun esetében az állami kezességvállalás jogalapja a Landsvirkjun-törvény. A Landsvirkjun-törvény értelmében a tulajdonosi kezességvállalás a létező támogatásra vonatkozó eljárás előtt és után is beszedési garanciának minősült. Továbbá a kezességvállalásokat a gazdasági és pénzügyi miniszter hagyja jóvá, nem pedig az államadósság-kezelő.

(24)

A beszedési garancia eltér a közös vállalatok tulajdonosaira általában vonatkozó felelősségi szabályoktól. A közös vállalatokról szóló 50/2007. számú törvény szerint a tulajdonosok közvetlen, korlátlan és feltétel nélküli kezességvállalás útján felelnek a közös vállalat kötelezettségeiért, így korlátozás nélkül a társaság összes kötelezettségéért.

(25)

A beszedési garancia esetében a hitelezőnek minden jogorvoslati lehetőséget ki kell merítenie a Landsvirkjunnal szemben, mielőtt az állammal szemben lépne fel követeléssel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hitelezőnek bizonyítania kell az izlandi jog általános alapelvei szerint, hogy az adós fizetésképtelen. A hitelező ezért csak azután fordulhat a kezeshez, miután sikertelenül próbálkozott lefoglalással, vagy hivatalosan megindította a csődtörvényben meghatározott eljárást (vagy abban másokkal együtt részt vett) (32). Mivel az eljárás nagyon körülményes és hosszadalmas, és a társasággal szemben minden jogorvoslati lehetőséget ki kell meríteni, mielőtt a kezeshez lehetne fordulni, a beszedési garancia jóval kevésbé értékes a hitelezők számára. A Landsvirkjun e tekintetben a Hatóság eddigi gyakorlatára hivatkozott (33).

(26)

A vizsgált, állami kezességgel biztosított származtatott ügyletek a létező támogatásra vonatkozó eljárás szerinti megfelelő intézkedések végrehajtása előtt vállalt mögöttes pénzügyi kötelezettségeket (kölcsönöket vagy kötvényeket) érintettek (34).

(27)

A Landsvirkjun előadta, hogy finanszírozásának szerkezetét teljes mértékben az OECD-országokban a nagyvállalatok körében bevett gyakorlatnak megfelelően alakítja, a származtatott ügyletek pedig a kockázatkezelés szerves részét képezik. A Landsvirkjun a partnereivel ISDA-keretmegállapodást (35) köt, amely a felek között létrejövő összes származtatott ügyletre vonatkozó általános szerződési feltételeket rögzíti (36).

(28)

A Landsvirkjun USA-dollárban és más devizában denominált, változó és fix kamatozású pénzügyi kötelezettségekkel egyaránt rendelkezik (37). A Landsvirkjun ezért devizaárfolyam- és kamatlábkockázatnak van kitéve. A Landsvirkjun ezeket a kockázatokat származtatott ügyletekkel fedezi, amelyekkel az USA-dollártól (2008 óta a Landsvirkjun funkcionális pénzneme) eltérő devizában denominált pénzügyi kötelezettségeket USA-dollárra, a változó kamatozású pénzügyi kötelezettségeket pedig fix kamatozásúra váltja át.

(29)

A Landsvirkjun származtatott ügyleteket csak fedezeti célból vesz igénybe (38). A Landsvirkjun spekuláció vagy arbitrázs céljából nem köt származtatott ügyleteket (39). Tulajdonosa – az állam – is előírta a Landsvirkjun számára, hogy származtatott ügyleteket kizárólag fedezeti célból köthet. A Landsvirkjun ezen állítások alátámasztására belső dokumentumokat és a tulajdonosától kapott leveleket is benyújtott (40).

(30)

A Landsvirkjun azt is kifejtette, hogy politikája szerint semmilyen ügylethez nem vesz igénybe kezességet sem a magánszektorból, sem a közszférából. Az állami kezességvállalási rendszer módosításait követően a Landsvirkjun tárgyalásokba kezdett a kezességgel biztosított származtatott ügyletek megújításáról, az utolsó állami kezességvállalás pedig 2017 júliusában szűnt meg (41). A Landsvirkjun állami kezességvállalás nélkül is tud származtatott ügyleteket kötni, sőt, valóban köt is ilyen ügyleteket. A Landsvirkjun bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az állami kezességvállalások megszűnése következtében sem változtak a származtatott ügyletek gazdasági feltételei (42).

(31)

A Landsvirkjun véleménye szerint semmilyen előnyhöz nem jutott a vizsgált, származtatott ügyletekre nyújtott állami kezességvállalások révén.

(32)

A származtatott fedezeti ügylet lényegénél fogva a kockázati kitettség mérséklésére irányul, miáltal csökkennie kell a mögöttes ügylethez kapcsolódó kezességvállalásért fizetett díjnak. A Landsvirkjun megismétli, hogy semmilyen többletköltséggel nem járt a vállalat számára, hogy az állami kezességvállalás megszüntetése érdekében módosították a fennálló származtatott ügyleteket. A Landsvirkjun állami kezességvállalással vagy anélkül történő finanszírozására vonatkozó feltételek és követelmények nem változtak (43).

(33)

A Landsvirkjun benyújtott két jelentést az állami kezességvállalások származtatott ügyletekre gyakorolt hatásáról (44). E jelentések szerint a származtatottügylet-állomány esetében semmilyen gazdasági előnyt nem jelentettek az állami kezességvállalások.

(34)

A Landsvirkjun továbbá előadta, hogy készpénzállománya a 2010 és 2017 közötti időszakban 142 millió és 287 millió USD között volt. A likviditási kockázat miatt rendelkezett ilyen jelentős készpénzállománnyal, amely az előre nem látott kockázatokkal szembeni tőkepufferként szolgált. Az erős likviditás alternatív költséggel jár az államnak jelenleg fizetett díjakkal közvetlen összefüggésben. Ahelyett, hogy ekkora készpénzállományt tartott, a társaság visszavásárolhatott volna kötvényeket, illetve előtörleszthette vagy törleszthette volna kölcsöneit a hitelezőinél. A Landsvirkjun ezzel nemcsak kamatkiadásokat takarított volna meg, hanem a garantált kötvények és kölcsönök után jelenleg fizetett [0,1–2] %-os kezességvállalási díjat is.

(35)

Az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„Ha e megállapodás másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlen az e megállapodásban foglaltak érvényesülésével az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a szerződő felek közötti kereskedelmet.”

(36)

Valamely intézkedés e rendelkezés szerinti állami támogatássá minősítése tehát szükségessé teszi a következő feltételek együttes teljesülését: i. az intézkedést az államnak kell nyújtania vagy állami forrásból kell nyújtani; ii. előnyhöz kell juttatnia a vállalkozást; iii. bizonyos vállalkozásoknak kell kedveznie; és iv. alkalmasnak kell lennie arra, hogy torzítsa a versenyt, és befolyásolja a kereskedelmet (45). A Hatóság szerint értékelése keretében érdemes először azt megállapítani, hogy a vizsgált, származtatott ügyletekre vonatkozó kezességvállalások előnyhöz juttatták-e a Landsvirkjunt.

(37)

A Hatóság egyetért az izlandi hatóságokkal és a Landsvirkjunnal abban, hogy a vizsgált kezességvállalások az állami kezességvállalásról szóló izlandi jogszabályok, köztük a Landsvirkjun-törvény hatálya alá tartoznak, amely a létező támogatásra vonatkozó eljárás tárgyát is képezte (46).

(38)

Az eljárás megindításáról szóló határozattal kezdeményezett jelenleni hivatalos vizsgálat annyiban szűkebb körű, mint a létező támogatásra vonatkozó eljárás volt, hogy csak a Landsvirkjun-törvény bizonyos származtatott ügyletekre vonatkozó állami kezességvállalásokra való alkalmazásával foglalkozik.

(39)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Hatóság megkérdőjelezte, hogy a kezességvállalások megfeleltek-e a kezességvállalási iránymutatás 3.2. pontjának b), c) és d) alpontjában rögzített feltételeknek (47), amely esetben ki lehetett volna zárni a támogatás meglétét (48).

(40)

Nem érintve azt a kérdést, hogy a kezességvállalási iránymutatásban az állami támogatás meglétének kizárására vonatkozóan meghatározott feltételek teljesültek-e, a Hatóság az alábbiakban kifejtetteknek megfelelően és a hivatalos vizsgálat során Izlandtól és a Landsvirkjuntól kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy a vizsgált állami kezességvállalások nem juttatták előnyhöz a Landsvirkjunt (49).

(41)

Az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az előny olyan gazdasági előny, amelyet egy adott vállalkozás szokásos piaci feltételek mellett – azaz állami beavatkozás nélkül – nem tudott volna megszerezni (50). A Hatóság már több esetben is megállapította, hogy a kezességvállalás az EGT-Megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett előnynek minősülhet (51).

(42)

A kezességvállalásnak az az előnye, hogy a kezességvállaláshoz társuló kockázatot az állam viseli. Azt, hogy az állam viseli a kockázatot, általában megfelelő díjjal ellentételezik (52). Azonban a kezességvállalási iránymutatás kimondja, hogy „[h]a az állam által vállalt egyedi kezesség vagy az állam részvételével működő kezességvállalási program nem jár előnnyel egy vállalkozás számára, úgy nem minősül állami támogatásnak” (53). A kezességvállalási iránymutatás 3.2–3.5. pontja rögzíti a támogatás egyedi kezességben és kezességvállalási programban való meglétének kizárására vonatkozó feltételeket. A kezességvállalási iránymutatás 3.6. pontja szerint „[a]z, hogy a kezességvállalás vagy a kezességvállalási program nem felel meg a 3.2–3.5. pontban megállapított feltételek bármelyikének, nem jelenti azt, hogy a kezességvállalást vagy a kezességvállalási programot automatikusan állami támogatásnak kell tekinteni”.

(43)

2010. január 1. után a Landsvirkjun sikeres tárgyalásokat folytatott a származtatott ügyletekben részt vevő partnereivel az állami kezességvállalások megszüntetéséről: az utolsó ilyen kezességvállalás 2017 júliusában szűnt meg (54). A hivatalos vizsgálat során benyújtott bizonyítékok alapján az állami kezességvállalások megszűnése következtében nem változtak a származtatott ügyletek gazdasági feltételei (55).

(44)

A Hatóság szerint az a tény, hogy a partnerek hajlandóak voltak jobb gazdasági feltételek igénylése nélkül lemondani az állami kezességvállalásról, azt mutatja, hogy a kezességvállalások nem juttatták előnyhöz a Landsvirkjunt.

(45)

A Landsvirkjun emellett nem vett igénybe kezességvállalást a magánszektorból, a hivatalos vizsgálat során nyújtott tájékoztatás alapján pedig nem lehet meghatározni a származtatott fedezeti ügyletekre vonatkozó kezességvállalások piaci árát.

(46)

A kezességvállalási iránymutatás a kezességvállalás által nyújtott lehetséges előny számszerűsítéséhez (amennyiben nem határozható meg a piaci ár) az ügylet kezességvállalás melletti és anélküli gazdasági feltételeinek összehasonlítását írja elő (56).

(47)

A vizsgált állami kezességvállalások megszűnése következtében nem változtak az érintett származtatott ügyletek gazdasági feltételei. Ezért nem tekinthető úgy, hogy a kezességvállalások előnyhöz juttatták a Landsvirkjunt. Ezenkívül a Hatóságnak nincs tudomása olyan jelről vagy információról, amely arra utalna, hogy az érintett származtatott ügyletek gazdasági feltételei az állami kezességvállalás hiányában eltérőek lettek volna akkor, amikor az állam ténylegesen kezességvállalást nyújtott. Következésképpen a Hatóságnak azt kell feltételeznie, hogy az állami kezességvállalások megszűnése (vagy hiánya) következtében e kezességvállalások időtartama alatt semmikor sem változtak az érintett származtatott ügyletek gazdasági feltételei.

(48)

A (33) preambulumbekezdésben hivatkozott jelentések is alátámasztják azt a következtetést, miszerint a vizsgált, származtatott ügyletekre vonatkozó kezességvállalások nem juttatták előnyhöz a Landsvirkjunt. A Zanders (pénzügyi szolgáltatásokra szakosodott tanácsadó cég) a Landsvirkjun megbízásából különösen a Landsvirkjun származtatott ügyleteiből vett mintát vizsgálta, és kiszámította az ezen ügyletekre vonatkozó biztosítékokat (57). A jelentés szerint ezek a [(–)2–2] és [10–15] bázispont közötti biztosítékok megfeleltek a hasonló hitelminősítéssel rendelkező – de a Landsvirkjunnal ellentétben beszedési garanciában nem részesülő – társaságok hasonló jellegű származtatott ügyleteinél megfigyelt biztosítékoknak. Mindezek alapján a Zanders-jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az átlagot tekintve a Landsvirkjun más társaságokhoz képest nem jutott árelőnyhöz a beszedési garancia következtében. Ennek megfelelően a jelentés azt is megállapítja, hogy a Landsvirkjun nem élvezett gazdasági előnyt a kezességvállalás eredményeképpen.

(49)

A másik tanácsadó cég, a Summa Consulting slf jelentésében a származtatott fedezeti ügyletek árazásával kapcsolatosan megjegyzi, hogy „a Landsvirkjun erős mérlegére, jó likviditási pozíciójára és hitelminőségére tekintette nem valószínű, hogy az állami kezességvállalás vagy annak hiánya érdemi hatást gyakorolna a Landsvirkjun által kötött származtatott ügyletek árazására” (58).

(50)

Ezenkívül a Landsvirkjun a kezességgel biztosított származtatott ügyleteket kizárólag fedezeti célból kötötte, vagyis azért, hogy az USA-dollártól (2008 óta a Landsvirkjun funkcionális pénzneme) eltérő devizában denominált pénzügyi kötelezettségeket USA-dollárra, a változó kamatozású pénzügyi kötelezettségeket pedig fix kamatozásúra váltsa át (59). A hivatalos vizsgálat során nyújtott tájékoztatás szerint a létező támogatásra vonatkozó eljárás folyamán végrehajtott megfelelő intézkedések eredményeképpen az állami kezességvállalások a vizsgált származtatott ügyletek értékének 80 %-ára, a származtatott fedezeti ügyletekre vonatkozó kezességvállalások pedig meghatározott, halmozott névértékre korlátozódtak (60). Ezért sem a Landsvirkjunról, sem a kezességet vállaló államról nem jelenthető ki, hogy e kezességvállalások következtében korlátlan felelősség terhelte volna.

(51)

Ezenkívül a vizsgált kezességvállalások a Landsvirkjun-törvény 1. szakasza szerint beszedési garanciának minősülnek. A beszedési garancia esetében a hitelezőnek minden jogorvoslati lehetőséget ki kell merítenie a Landsvirkjunnal szemben, mielőtt az állammal szemben lépne fel követeléssel (61). A Hatóság korábban arra a következtetésre jutott, hogy az előny megléte ugyan nem zárható ki, de az ilyen jellegű kezességvállalás mellett kisebb a kockázat (62). Ahogy a Landsvirkjun előadta, a társaság készpénz- és pénzeszközegyenértékes-állománya 2010 és 2017 között minden évben meghaladta a kezességgel biztosított származtatott ügyletekből származó veszteséget (63). Következésképpen a kezes esetleges kockázatai csekélyek voltak.

(52)

A (36) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint valamely intézkedés akkor minősül állami támogatásnak az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében, ha a négy feltétel együttesen teljesül. Mivel a vizsgált kezességvállalások nem juttatták előnyhöz a Landsvirkjunt, ezért nem szükséges a többi feltétel tekintetében vizsgálatot végezni.

(53)

A fenti értékelés alapján a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a Landsvirkjun devizaárfolyam- és kamatlábkockázatának fedezésére kötött származtatott ügyletekre a Landsvirkjun részére nyújtott állami kezességvállalások – amelyek közül az utolsó 2017 júliusában szűnt meg – az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében nem minősülnek állami támogatásnak,