A T-151/01. sz., Der Güne Punkt – Duales System Deutschland kontra az Európai Közösségek Bizottsága, támogatja a Vfw AG, Landbell AG für Rückhol-Systeme és a Belland Vision GmbH ügyben 2007. május 24-én hozott ítélet ellen a Der Güne Punkt – Duales System Deutschland által 2007. augusztus 13-án benyújtott fellebbezés

(C-385/07. sz. ügy)

(2007/C 269/51)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Der Güne Punkt – Duales System Deutschland (képviselők: W. Deselaers, E. Wagner, B. Mering, ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága, a Vfw AG, a Landbell AG für Rückhol-Systeme és a Belland Vision GmbH

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező az említett ítélet elleni fellebbezését nyolc jogalapra alapítja.

Első jogalapjával előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság a visszaélést megalapozó magatartás ellentmondásos megállapításával megsértette indokolási kötelezettségét és ezáltal az EK 82. cikket is. Egyrészt a Bíróság a visszaélést azzal indokolta, hogy a fellebbező azoktól a vállalkozásoktól, amelyek rendszerét nem vagy a megjelölt csomagolóanyagok csak egy része tekintetében használták, a teljes licencdíjat követelte. Másrészt az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a fellebbező azon csomagolóanyagok tekintetében, amelyek nem vesznek részt a fellebbező rendszerében, csak „esetlegesen” követelte a logó-felhasználási szerződés vitatott rendelkezéseinek megfelelően a hulladékgyűjtési és hasznosítási szolgáltatás ellenértékét.

A második, az ötödik és a hatodik jogalap a fellebbező által kínált hasznosítási szerződés kiterjedésének elégtelen, illetve nyilvánvalóan meghamisított és az aktával valamint az előterjesztett bizonyítékokkal ellentétben álló értékelésére vonatkoznak. Jogilag hibátlan értékelés során az Elsőfokú Bíróságnak el kellett volna ismernie, hogy nem ad meg elkülönült licencet, továbbá hogy ily módon a megtámadott határozatot olyan megállapításként kellene értelmezni, hogy az ilyen jellegű licenc megadása visszaélésszerű lenne, valamint hogy a megtámadott határozat 3. cikke szerinti megszüntetés elrendelése kényszerengedély megadásával lenne egyenértékű. Az Elsőfokú Bíróság azonban jogilag hibás módon elmulasztotta az ítélkezési gyakorlat szerinti, valamely kényszerengedélyre vonatkozó indokolási kötelezettsége teljesítését, és azt is félreértelmezte, hogy kizárt egy kényszerengedély védjegy- és csomagolásjogi szempontból. A felperes ebben az összefüggésben az indokolási kötelezettség, az arányosság elvének, illetve az EK 82. cikk és a 17. tanácsi irányelv 3. cikkének megsértésére hivatkozik.

Harmadik és negyedik jogalapjával a fellebbező előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette indokolási kötelezettségét és ezáltal az EK 82. cikket azzal az elégtelenül indokolt, a német csomagolási és védjegyjogot meghamisító jogilag hibás megállapítással, hogy a „Der Grüne Punkt” védjegy nem tud megfelelni a „megkövetelt kizárólagosságnak”. Ezzel a megállapítással még az EU-védjegyjog azon alapelvét is sérti, amelynek értelmében valamely bejegyzett védjegy birtokosának kizárólagos jogot biztosít a védjegy használatára, különös tekintettel azon árukra és szolgáltatásokra, amelyek azonosak vagy hasonlóak azokkal, amelyekre a védjegyet bejegyezték.

Hetedik és nyolcadik jogalapjával a fellebbező két eljárási hibára hivatkozik. Egyrészt az Elsőfokú Bíróság új megállapításokat tett, illetve saját kezdeményezésre tett megállapításokat, anélkül, hogy e megállapítások a megtámadott határozat tartalmát képezték volna vagy a felek azt a bírósági eljárás során előadták volna. Másrészt az Elsőfokú Bíróság a fellebbező érdekeit hátrányosan érintő eljárási hibát vétett, amennyiben megsértette az eljárás túlzott időtartamának tilalmára vonatkozó uniós alapelvet.

(1)  HL L 166., 1. o.