—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a 2020. december 16-i T-243/18. sz., VW kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet;

—

utasítsa el az elsőfokú keresetet;

—

a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felet kötelezze az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére;

—

a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felet kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

—

A Törvényszék eltért azon elvtől, amely szerint valamely uniós jogi aktus jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel történő értékelése nem alapulhat olyan állításokon, amelyek ezen aktus egy konkrét esetben megvalósult következményeire vonatkoznak;

—

a személyzeti szabályzat valamely rendelkezésének jogellenessége nem alapulhat a jogalkotó választásának „észszerűtlen” jellegén;

—

a Törvényszék nem vette figyelembe az összehasonlítandó két helyzet összes jellemzőjét, megsértve a HK kontra Bizottság ítéletben (C-460/18 P) lefektetett elveket.

—

a házasságkötés időpontja nem az egyedüli szempont, amely megkülönbözteti egymástól a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 18. és 20. cikkében szereplő helyzeteket. A megkülönböztetés egy sor más tényezőn alapul, amelyek figyelembevételét a Törvényszék megtagadta;

—

a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie a szóban forgó két rendelkezésben a házasságkötés minimális időtartamának célját, ami egyértelművé tette volna azok eltéréseit;

—

az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés nem nyert bizonyítást.

—

a jogalap első része a tisztviselők személyzeti szabályzata VIII. mellékletének 18–20. cikkében előírt túlélő hozzátartozói nyugdíjról való határozathozatal elmulasztására vonatkozik;

—

a jogalap második része a csalások megelőzése célkitűzésének értelmezését érintő téves jogalkalmazásra és az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik (a megtámadott ítélet 65–80. pontja);

—

a jogalap harmadik része az uniós nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló célkitűzés értelmezését érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik (a megtámadott ítélet 81–88. pontja).