Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62021CN0116

    C-116/21. P. sz. ügy: A Törvényszék (hetedik tanács) T-243/18. sz., VW kontra Bizottság ügyben 2020. december 16-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2021. február 25-én benyújtott fellebbezés

    HL C 182., 2021.5.10, p. 35–36 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    2021.5.10.   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 182/35


    A Törvényszék (hetedik tanács) T-243/18. sz., VW kontra Bizottság ügyben 2020. december 16-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2021. február 25-én benyújtott fellebbezés

    (C-116/21. P. sz. ügy)

    (2021/C 182/50)

    Az eljárás nyelve: francia

    Felek

    Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: B. Schima, B. Mongin, G. Gattinara meghatalmazottak)

    A többi fél az eljárásban: Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa

    A fellebbező kérelmei

    A Bíróság helyezze hatályon kívül a 2020. december 16-i T-243/18. sz., VW kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet;

    utasítsa el az elsőfokú keresetet;

    a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felet kötelezze az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére;

    a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felet kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

    Jogalapok és fontosabb érvek

    Az első jogalap a jogalkotó valamely választása jogszerűségének értékelési szempontjait érintő téves jogalkalmazásra és az indoklási kötelezettség megsértésére vonatkozik (a megtámadott ítélet 46–49. és 58. pontja). A Bizottság azt állítja, hogy:

    A Törvényszék eltért azon elvtől, amely szerint valamely uniós jogi aktus jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel történő értékelése nem alapulhat olyan állításokon, amelyek ezen aktus egy konkrét esetben megvalósult következményeire vonatkoznak;

    a személyzeti szabályzat valamely rendelkezésének jogellenessége nem alapulhat a jogalkotó választásának „észszerűtlen” jellegén;

    a Törvényszék nem vette figyelembe az összehasonlítandó két helyzet összes jellemzőjét, megsértve a HK kontra Bizottság ítéletben (C-460/18 P) lefektetett elveket.

    A második jogalap a hátrányos megkülönböztetés elvének értelmezését érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik, mivel a Törvényszék összehasonlíthatónak ítélte a tisztviselők személyzeti szabályzata VIII. mellékletének 18. cikkében és 20. cikkében szereplő helyzeteket (a megtámadott ítélet 50–61. pontja). A Bizottság azzal érvel, hogy:

    a házasságkötés időpontja nem az egyedüli szempont, amely megkülönbözteti egymástól a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 18. és 20. cikkében szereplő helyzeteket. A megkülönböztetés egy sor más tényezőn alapul, amelyek figyelembevételét a Törvényszék megtagadta;

    a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie a szóban forgó két rendelkezésben a házasságkötés minimális időtartamának célját, ami egyértelművé tette volna azok eltéréseit;

    az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés nem nyert bizonyítást.

    A harmadik jogalap az Alapjogi Charta 52. cikkének első bekezdését érintő téves jogalkalmazásra és az indokolási kötelezettség többszöri megsértésére vonatkozik (a megtámadott ítélet 65–80. és 81–88. pontja).

    a jogalap első része a tisztviselők személyzeti szabályzata VIII. mellékletének 18–20. cikkében előírt túlélő hozzátartozói nyugdíjról való határozathozatal elmulasztására vonatkozik;

    a jogalap második része a csalások megelőzése célkitűzésének értelmezését érintő téves jogalkalmazásra és az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik (a megtámadott ítélet 65–80. pontja);

    a jogalap harmadik része az uniós nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló célkitűzés értelmezését érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik (a megtámadott ítélet 81–88. pontja).


    Top