—

állapítsa meg, hogy nem áll fenn jogellenes állami támogatás, semmisítse meg az SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy jogellenes állami támogatás áll fenn, és semmisítse meg az Egyesült Királyság arra való kötelezését, hogy téríttesse vissza a felperesek által ezzel összefüggésben kapott állítólagos jogellenes állami támogatást (a megtámadott határozat 2. és 3. cikke);

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. és 3. cikkét annyiban, amennyiben azok az állítólagos állami támogatás visszatéríttetésére kötelezik az Egyesült Királyságot; és

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot a felperesek részéről ezen eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a nem kereskedési pénzügyi nyereség elbírálása vonatkozásában félreértelmezte az Egyesült Királyság ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályainak hátterét, célját és működését. A Bizottságnak a megtámadott határozatban tett megállapításai számos nyilvánvaló hibán alapulnak. Közelebbről a Bizottság nyilvánvaló hibákat követett el az Egyesült Királyság általános adórendszerének értelmezése során, az EKT-szabályozás céljainak értelmezése során, a csoportfinanszírozási mentesség különös hatályát illetően és a minősített hitelviszonyok meghatározását illetően.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság hibásan minősítette a csoportfinanszírozási mentességet adómentességnek, és következésképpen előnynek. A nem kereskedési pénzügyi nyereséget illetően a csoportfinanszírozási mentesség adózási rendelkezésnek minősül, és részét képezi az EKT-szabályok hatálya meghatározásának, továbbá nem jelent szelektív előnyt. A Bizottság nem végzett mennyiségi elemzést annak bizonyítása érdekében, hogy előnyről van szó, és arra vonatkozó meggyőző bizonyíték hiányában, hogy a szóban forgó intézkedés előnyt jelent, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen határozta meg az EKT-szabályok hatásainak értékelésére szolgáló referencia-rendszert, és tévesen tekintette az EKT-szabályokat az Egyesült Királyság általános társaságiadó-rendszerétől elkülönülő szabályrendszernek. A Bizottság félreértelmezte az EKT-szabályok célját, és nem vette figyelembe az Egyesült Királyság mérlegelési mozgásterét.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az állami támogatásra vonatkozó elemzésében nyilvánvaló hibákat vétett, és az összeegyeztethetőség kérdésének vizsgálatakor hibás kritériumokat alkalmazott. A Bizottság nem ismerte el azt, hogy az egyesült királysági adóalap eltérő mértékű kockázatnak van kitéve akkor, ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban adóköteles társaságnak hiteleznek, illetve ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban nem adóköteles társaságnak hiteleznek, és észszerűtlenül arra a következtetésre jutott, hogy a csoporton belüli hitelezés a harmadik félnek való hitelezéshez hasonló.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó EKT-intézkedések első látásra az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, a megtámadott határozat tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedéseknek az uniós állami támogatási szabályokkal való összeegyeztethetősége semmilyen indokkal nem védhető. Ezenkívül a megtámadott határozat észszerűtlen és következetlen, mivel a Bizottság helyesen elismerte, hogy a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezete igazolható azokban az esetekben, amikor a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher kizárólag az „Egyesült Királysághoz kötődő tőke” kritériuma miatt alkalmazandó, mivel e kritérium gyakorlati alkalmazása túlságosan nehéz lehet, ugyanakkor a Bizottság megfelelő indokolás nélkül azt állítja, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezete nem igazolható azokban az esetekben, amikor a jelentős személyi funkciók kritériuma eredményezi a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher alkalmazását. Valójában a jelentős személyi funkciók kritériuma a gyakorlatban túlságosan nehezen alkalmazható, így a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezete e kritérium alapján is igazolható, ezért arra kellett volna következtetnie, hogy nem áll fenn állami támogatás.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy amennyiben a megtámadott határozatot nem semmisítik meg, az, hogy e határozat végrehajtása keretében a felperesekkel visszatéríttetik az állítólag állami támogatást, uniós jogi alapelveket sértene, ideértve a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, tekintettel arra, hogy a felperesek esetében a szóban forgó EKT-k más tagállamokban találhatók.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetésnek a megtámadott határozatban való elrendelése megalapozatlan, és uniós alapelveket sért.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban lényeges elemeket nem indokolt meg megfelelően, úgymint azon megállapítást, miszerint a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher a jelentős személyi funkciók kritériuma alapján bármilyen nehézség vagy aránytalan teher nélkül alkalmazható.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a megfelelő ügyintézés elvét is, amely megköveteli, hogy a Bizottság által folytatott közigazgatási eljárás átlátható és kiszámítható legyen, és hogy határozatait észszerű határidőn belül meghozza. Nem észszerű az, hogy a Bizottságnak több mint négy évre volt szüksége ahhoz, hogy a jelen ügyben meghozza a vizsgálatot elrendelő határozatot, és az sem, hogy a vitatott intézkedés hatálybalépését követően több mint hat év elteltével hozott határozatot.