Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62017TN0747

    T-747/17. sz. ügy: 2017. november 15-én benyújtott kereset – UPF kontra Bizottság

    HL C 32., 2018.1.29, p. 35–36 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    29.1.2018   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 32/35


    2017. november 15-én benyújtott kereset – UPF kontra Bizottság

    (T-747/17. sz. ügy)

    (2018/C 032/49)

    Az eljárás nyelve: francia

    Felek

    Felperes: Union des Ports de France – UPF (Párizs, Franciaország) (képviselők: C. Vannini és E. Moraïtou ügyvédek)

    Alperes: Európai Bizottság

    Kérelmek

    A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

    semmisítse meg a megtámadott határozatot;

    a Bizottságot kötelezze valamennyi költség viselésére.

    Jogalapok és fontosabb érvek

    A Franciaország által végrehajtott SA.38398 (2016/C, korábbi 2015/E) támogatási programról szóló 2017. július 27-i C(2017) 5176 final európai bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) elleni keresetének alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

    1.

    Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben a francia kikötők tevékenységének gazdasági jellegével kapcsolatos kritériumot figyelmen hagyva teljes egészében állami támogatásnak minősítette az adóügyi intézkedést. E tekintetben a felperes úgy véli, hogy a Bizottság a határozatban elvi szinten tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a francia kikötőknek biztosított adómentesség az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, anélkül hogy pontosította volna, hogy a támogatásnak minősítés a kikötőknek egyedül a gazdasági tevékenységeire korlátozódik.

    2.

    A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a francia kikötők által magukra vállalt tevékenységek gazdasági jellegének értékelését illetően tévesen alkalmazta a jogot. A felperes úgy véli, hogy a Bizottság a francia kikötők által gyakorolt tevékenységek gazdasági jellegének elemzése során is tévesen alkalmazta a jogot, két szempontból:

    először is, amennyiben a megtámadott határozatban egyáltalán nem foglalkozott a francia kikötők által gyakorolt bizonyos tevékenységekkel;

    másodszor, amennyiben a francia kikötők által gyakorolt több más tevékenységet illetően arra szorítkozott, hogy megismételje azokat az általános elveket, amelyek az Európai Unió Bírósága által a kikötői infrastruktúra állami finanszírozásával kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlatból származnak, anélkül hogy következtetést vont volna le azzal kapcsolatban, hogy e tevékenységek gazdasági jellegűek-e vagy sem, miközben az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok alkalmazási kritériumáról van szó.

    3.

    A harmadik jogalap a verseny torzításával és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségével kapcsolatos feltételeket illetően téves jogalkalmazáson és az indokolás elégtelenségén alapul, amennyiben a Bizottság tévesen ítélte úgy, hogy a szóban forgó adómentesség olyan jellegű volt, hogy a verseny torzulásait eredményezhette és hatással lehetett a tagállamok közötti kereskedelemre, ami általában véve a francia kikötőket, közelebbről pedig a szigeteken elhelyezkedő kikötőket és a tengerentúli kikötőket illeti. A felperes szerint a megtámadott határozatnak elégtelen az indokolása, amennyiben a Bizottság az álláspontjának alátámasztása nélkül vélelmezte, hogy a jelen esetben teljesülnek e feltételek.

    4.

    A negyedik jogalap a létező támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás lefolytatásával kapcsolatos téves jogalkalmazáson, valamint az arányosság elvével összhangban értelmezett EUMSZ 108. cikk (1) és (2) bekezdésének megsértésén alapul, amennyiben egyrészt a Bizottság azáltal, hogy a francia hatóságoktól megkövetelte annak bizonyítását, hogy a társasági adó alól a francia kikötőknek biztosított mentesség rendszere összeegyeztethető a belső piaccal, megfordította a bizonyítási terhet, és úgy járt el, mintha egy új támogatási program jóváhagyása iránti kérelmet nyújtottak volna be hozzá. Másrészt, a Bizottság azáltal, hogy a francia hatóságokkal szemben előírta az említett mentességi rendszer minden további nélküli megszüntetését, anélkül hogy bizonyította volna, hogy az e rendszeren eszközölhető semmilyen módosítás nem alkalmas arra, hogy azt az állami támogatásokkal kapcsolatos uniós szabályokkal összeegyeztethetővé tegye, megsértette az EUMSZ 108. cikk (1) és (2) bekezdését, a 2015/1589 rendelet 2. cikkét, valamint az arányosság elvét.

    5.

    Az ötödik jogalap a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén alapul, amennyiben az, hogy a Bizottság egy mentességi rendszer megszüntetését követeli, miközben más tagállamok kikötőiben továbbra is megengedi egyes támogatási programok fennmaradását, nem teszi lehetővé tisztességes versenyfeltételek biztosítását a különböző európai kikötők között, hanem épp ellenkezőleg, újabb versenytorzulásokat eredményez, közvetlenül megsértve a Bizottságra ruházott azon szerepet, hogy biztosítsa a belső piac megfelelő működését. Mindezek alapján a Bizottság megsértette a pártatlanság elvét, amely a megfelelő ügyintézés elvének szükségszerű velejárója.


    Top