A Törvényszék (hetedik tanács) a T-268/15. és T-272/15. sz., Apcoa Parking Holdings GmbH kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) egyesített ügyekben 2016. november 8-án hozott végzése ellen az Apcoa Parking Holdings GmbH által 2017. január 23-án benyújtott fellebbezés

(C-32/17. P. sz. ügy)

(2017/C 151/21)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Apcoa Parking Holdings GmbH (képviselő: Dr. A. Lohmann ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező szerint a végzés eljárási hibán alapul (első jogalap). A végzés ezenkívül sérti az uniós jogot. A Törvényszék lényeges ténybeli körülményeket hagyott figyelmen kívül (második jogalap). A Törvényszék elferdítette a tényeket (harmadik jogalap). A végzés sérti az európai uniós védjegy egységes jellegének alapelvét (negyedik jogalap).

Első jogalap: A Törvényszék szóbeli tárgyalás tartása nélkül határozott a keresetekről annak ellenére, hogy a fellebbező kifejezetten kérte a szóbeli tárgyalás tartását.

A szóbeli tárgyalás nem volt mellőzhető, mivel a kereset nem volt nyilvánvalóan elfogadhatatlan, sem jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan. A végzés tehát eljárási hibán alapul.

Második jogalap: a Törvényszék végzése sérti az uniós jogot. A Törvényszék határozatával ellentétben semmilyen, a 207/2009 rendelet (1) 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti feltétlen kizáró ok nem szól a vitatott védjegyek lajstromozása ellen. A védjegyek nem leíró jellegű megjelölések.

A Törvényszék lényeges ténybeli körülményeket hagyott figyelmen kívül. Úgy vélte, hogy az Egyesült Királyságban a vásárlóközönség számára az angol nyelvű „Parkway” megnevezés egy vasútállomáson lévő parkolóhelyet jelent. Emellett a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy Nagy Britanniában a védjegyhivatal ezzel a kérdéssel még egy meghallgatás keretében is kifejezetten foglalkozott, és beható vizsgálatot követően megállapította, hogy nincs szó leíró jellegű megjelölésről. Ha a kifejezést önmagában használják, ahogyan azt a védjegyben is szerepel, az nem rendelkezik a Törvényszék által neki tulajdonított jelentéssel. Az említettel megegyező „Parkway” védjegyeket a nemzetközi lajstromozás kiterjesztése útján számos tagállamban (köztük Írországban), és nemzeti védjegybejelentésként az Egyesült Királyságban is oltalmazhatónak ítéltek, és lajstromoztak.

A Törvényszék mindezt figyelmen kívül hagyta, és pusztán arra utalt, hogy őt általában nem kötik a nemzeti határozatok. Ebben a tekintetben figyelmen kívül hagyta, hogy az a tény, hogy őt a határozatokhoz nem kötik, a Törvényszéket nem mentesíti azon kötelezettség alól, hogy legalábbis vegye figyelembe és értékelje az összes releváns ténybeli körülményt. Az azonos védjegyek nemzeti lajstromozásai azokban a tagállamokban, amelyek nyelvi területéről a vitatott megnevezés ered mindenesetre releváns ténybeli körülménynek minősülnek. Ezek teljes figyelmen kívül hagyása téves jogalkalmazásnak minősül.

Harmadik jogalap: a Törvényszék a „Parkway” kifejezés általa alapul vett jelentését két, lexikonból származó forrásból vezette le. Ezeket a forrásokat azonban nem teljes körűen és elferdítve mutatta be. A Törvényszék nem vette figyelembe azt a tényt, hogy ezekből a forrásokból nem lehet levezetni az önállóan előforduló „Parkway” kifejezésnek a Törvényszék által alapul vett általános jelentését. Ez részletesen kitűnt az Egyesült Királyság védjegyhivatalának a védjegy e területen való oltalmazhatóságára vonatkozó határozatából. Ott is ugyanezek a források képezték a vita tárgyát. Az ottani védjegyhivatal arra a következtetésre jutott, hogy a kifejezésnek a lexikonban megnevezett jelentése nem áll ellentétben annak védjegyként történő oltalmazásával. A Törvényszéknek is ugyanerre a következtetésre kellett volna jutnia, ha ezeket a forrásokat helyesen értékelte volna. A tények elferdítése is téves jogalkalmazásnak minősül.

Negyedik jogalap: A végzés ezenkívül sérti az európai uniós védjegy egységes jellegének alapelvét. Mivel noha az Unió egyik tagállama esetében sem áll fenn feltétlen kizáró ok, a Törvényszék a fellebbező esetében megtagadta, hogy az az egységes uniós védjegyoltalomban részesüljön.

(1)  A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) (kodifikált változat).