22.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 287/19

1.

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. cikkét, és a 2003/88/EK irányelv (1) 7. cikkének (1) bekezdését, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogi szabályozás, amelynek értelmében a legalább négy hét éves szabadság időtartama bizonyos ágazatokban kollektív szerződés útján csökkenthető?

2.

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. cikkét, és a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdését, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogi szabályozás, amelynek értelmében a kollektív szerződésekben előírható, hogy a szabadságra járó bér kiszámításának alapjául szolgáló időszakban csökkentett munkarend, munkakiesés vagy a munkából való, önhibán kívüli távollét folytán bekövetkezett bércsökkenések a számítás során figyelembe veendők, melynek következményeként a munkavállaló a legalább négy hét éves szabadság időtartamára egyáltalán nem kap szabadságra szóló fizetést, illetve a munkaviszony megszűnését követően szabadságmegváltást?

3.

A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén: úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. cikkét és a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdését, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogi szabályozás, amelynek értelmében a kollektív szerződésekben előírható, hogy a szabadságra járó bér kiszámításának alapjául szolgáló időszakban csökkentett munkarend, munkakiesés vagy a munkából való, önhibán kívüli távollét folytán bekövetkezett bércsökkenések a számítás során figyelembe veendők, melynek következményeként a munkavállaló a legalább négy hét éves szabadság időtartamára alacsonyabb összegű szabadságra szóló fizetést, illetve a munkaviszony megszűnését követően alacsonyabb összegű szabadságmegváltást kap annál, mint amelyet akkor kapna, ha azt az átlagkeresetet vennék a szabadságra szóló fizetés kiszámításának alapjául, amelyet a munkavállaló a szabadságra járó bér kiszámításának alapjául szolgáló időszakban a bércsökkenések nélkül kapott volna? Amennyiben igen: a munkavállaló csökkentés nélküli átlagkeresetének legfeljebb hány százalékát teheti ki a szabadságra szóló fizetésnek a nemzeti jogi szabályozásban a szabadságra járó bér kiszámításának alapjául szolgáló időszakban elrendelt csökkentett munkarendre, bekövetkezett munkakiesésre vagy a munkából való, önhibán kívüli távollétre tekintettel lehetővé tett kollektív szerződéses csökkentése ahhoz, hogy az említett nemzeti szabályozás értelmezését az uniós joggal összhangban állónak lehessen tekinteni?

4.

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. cikkét és a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdését, hogy azokkal ellentétes a valamely kollektív szerződésben foglalt olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében nem keletkezik szabadsághoz való jog az év azon időszakai tekintetében, amelyekben a betegség miatt munkaképtelen munkavállaló sem munkabért, sem betegség, illetve üzemi baleset/foglalkozási betegség miatti táppénzt nem kapott, amennyiben ez azzal jár, hogy a munkavállaló csak kevesebb, mint négy hét éves szabadságra jogosult?

5.

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. cikkét és a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdését, hogy azokkal ellentétes a valamely kollektív szerződésben foglalt olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében nem keletkezik szabadságra szóló fizetéshez — illetve a munkaviszony megszűnését követően a szabadság pénzben való megváltásához — való jog azokban az években, amelyekben munkakiesés vagy a munkából való, önhibán kívüli távollét folytán, különösen betegség miatt, ténylegesen nem kerül sor bruttó munkabér megszerzésére?

6.

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. cikkét és a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdését, hogy azokkal ellentétes a valamely kollektív szerződésben foglalt olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a szabadsághoz és a szabadság pénzben való megváltásához való jog megszűnik a szabadsághoz való jog keletkezésének évét követő naptári év végével, és így e szabályozás korlátozza a munkaképtelen munkavállaló több egymást követő referencia-időszak alatti fizetett éves rendes szabadságra való jogosultságának a felhalmozását? Amennyiben igen: akkor hajtja-e végre jobban és hatékonyabban a nemzeti jog az uniós jogot, ha e kollektív szerződésben foglalt rendelkezés alkalmazását teljes mértékben mellőzik, vagy ha az említett rendelkezést az uniós joggal összhangban úgy fejlesztik tovább, hogy az egyéves határidő helyett egy bizonyos hosszabb határidő alkalmazandó?

7.

Ha az első, második, harmadik, negyedik és ötödik kérdés közül egy vagy több kérdésre igenlő választ kell adni: megkívánja-e a jogbiztonság általános uniós jogi elve és a visszaható hatály általános uniós jogi tilalma, hogy annak lehetőségét, hogy az érintettek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. cikkében és a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek a jelen eljárásban hozandó előzetes döntés útján történő, Bíróság általi értelmezésére hivatkozzanak, időben valamennyi érintett tekintetében korlátozzák, mert a korábbi nemzeti legfelsőbb bírósági ítélkezési gyakorlat szerint a vonatkozó nemzeti jogi és kollektív szerződéses rendelkezések nem értelmezhetők az uniós joggal összhangban? Amennyiben a Bíróság erre nemleges választ ad: összeegyeztethető-e az uniós joggal, ha a nemzeti bíróságok a nemzeti legfelsőbb bírósági ítélkezési gyakorlatban bízó munkáltatóknak a nemzeti jog alapján bizalomvédelmet biztosítanak, vagy a bizalomvédelem biztosítása az Európai Unió Bíróságának hatáskörébe tartozik?