This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62009CN0335
Case C-335/09 P: Appeal brought on 24 August 2009 by the Republic of Poland against the judgment delivered on 10 June 2009 by the Court of First Instance (First Chamber, Extended Composition) in Case T-257/04 Poland v Commission
C-335/09. P. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság (első kibővített tanács) T-257/04. sz., Lengyelország kontra Bizottság ügyben 2009. június 10-én hozott ítélete ellen a Lengyel Köztársaság által 2009. augusztus 24-én benyújtott fellebbezés
C-335/09. P. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság (első kibővített tanács) T-257/04. sz., Lengyelország kontra Bizottság ügyben 2009. június 10-én hozott ítélete ellen a Lengyel Köztársaság által 2009. augusztus 24-én benyújtott fellebbezés
HL C 282., 2009.11.21, p. 21–22
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
21.11.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 282/21 |
Az Elsőfokú Bíróság (első kibővített tanács) T-257/04. sz., Lengyelország kontra Bizottság ügyben 2009. június 10-én hozott ítélete ellen a Lengyel Köztársaság által 2009. augusztus 24-én benyújtott fellebbezés
(C-335/09. P. sz. ügy)
2009/C 282/39
Az eljárás nyelve: lengyel
Felek
Fellebbező: Lengyel Köztársaság (képviselő: M. Dowgielewicz)
A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága
A fellebbező kérelmei
— |
A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-257/04. sz., Lengyelország kontra Bizottság ügyben 2009. június 10-én hozott ítéletét; |
— |
a Bíróság nyilvánítsa semmisnek a 2004. február 10-i 230/2004/EK rendelettel (1), valamint a 2004. április 20-i 735/2004/EK rendelettel (2) módosított, a mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló, 2003. november 10-i 1972/2003/EK bizottsági rendelet (3) 3. cikkét, 4. cikkének (3) bekezdését és 4. cikke (5) bekezdésének nyolcadik francia bekezdését; |
— |
a Bíróság az Európai Közösségek Bizottságát kötelezze az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtti eljárás költségeinek a viselésére; |
— |
a Bíróság utalja az ügyet a nagytanács elé. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Először is a fellebbező azt kifogásolja, hogy amennyiben az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben megállapította, hogy az 1972/2003 rendeletre vonatkozó keresetet késedelmesen nyújtották be, és ezért az elfogadhatatlan (a megtámadott ítélet 32-63. pontja),
— |
tévesen értelmezte az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló 1. sz. tanácsi rendeletet (4) és a csatlakozási szerződést annyiban, amennyiben abból indult ki, hogy az 1972/2003 rendelet megsemmisítése iránti keresetindítási határidő e rendeletnek a tizenötök Közössége hivatalos nyelvein történő kihirdetésével és ezért a kibővített Közösség hivatalos nyelvein történő kihirdetését megelőzően kezdődött. |
— |
tévesen értelmezte az EK 230. cikk negyedik bekezdését annyiban, amennyiben abból indult ki, hogy a Lengyel Köztársaság jogi személyként e rendelkezés alapján az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően az 1972/2003 rendelet megsemmisítése iránt érvényes keresetet indíthatott volna; |
— |
megsértette a jogközösség elvét és a hatékony bírói jogvédelem elvét azáltal, hogy a Lengyel Köztársaságot megfosztotta attól a jogtól, hogy az 1972/2003 rendelet jogszerűségének a bírói felülvizsgálatát kérhesse, miközben a rendeletet Lengyelországhoz, mint tagállamhoz címezték; |
— |
megsértette a szolidaritás és a jóhiszeműség elvét azáltal, hogy a Lengyel Köztársaságot megfosztotta attól a jogtól, hogy azon intézkedés jogszerűségének a bírói felülvizsgálatát kérhesse, amellyel a Lengyel Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának a feltételeit jogellenesen módosították, és amellyel sérült a Közösséghez való tartozásból adódó jogok és kötelezettségek egyensúlya; |
— |
az Elsőfokú Bíróság eljárási szabálysértést követett el, mivel a Lengyel Köztársaság szolidaritás és jóhiszeműség elveinek a megsértésével kapcsolatban felhozott érveit nem vizsgálta meg, és mivel a megtámadott ítéletet nem indokolta kielégítően. |
Másodszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy annyiban, amennyiben az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben elutasította a 735/2004 rendelet abban a részben történő megsemmisítése iránti kérelmet, amellyel a Lengyel Köztársaságból származó hét termékkategóriát az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti intézkedés hatálya alá vetnek (a megtámadott ítélet 80-136. pontja),
— |
megsértette a csatlakozási okmány 41. cikkét és az arányosság elvét azáltal, hogy megállapította, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt díj összege megfelelő és a vitatott átmeneti intézkedés célkitűzéseinek az eléréséhez szükséges volt, miközben a vámok közötti különbségnek megfelelő díj összege elegendő lett volna a spekuláció megelőzéséhez és a spekulációból adódó előnyök semlegesítéséhez, valamint a magasabb összeg a bevezetésének az időpontjára tekintettel (a csatlakozás napja előtt 11 nappal) nem járulhatott hozzá a megelőzés célkitűzéseinek az eléréséhez, és a bevezetett díj mértéke és az állítólagos célkitűzés elérése között nem volt összefüggés; |
— |
megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az elvét azáltal, hogy megállapította, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt díj mértékét objektív differenciálási kritériumok alapján állapították meg. |
Harmadszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy annyiban, amennyiben az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben elutasította a 735/2004 rendelet abban a részben történő megsemmisítése iránti kérelmet, amellyel a Lengyel Köztársaságból származó hét termékkategóriát adnak hozzá az 1972/2003 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének nyolcadik francia bekezdésében szereplő terméklistához (a megtámadott ítélet 137-160. pontja),
— |
megsértette a csatlakozási okmány 41. cikkét és az arányosság elvét azáltal, hogy megállapította, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkében előírt díjak azon termékekre történő kivetése, amelyek esetében a Lengyel Köztársaságban a csatlakozás előtt érvényes behozatali vámok magasabbak voltak vagy éppen olyan magasak voltak, mint a Közösségben érvényes behozatali vámok, szükséges volt az e rendeletben előírt intézkedések célkitűzéseinek az eléréséhez. |
Negyedszer a fellebbező azt kifogásolja, hogy annyiban, amennyiben az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben elutasította a 735/2004 rendelet abban a részben történő megsemmisítése iránti kérelmet, amellyel a Lengyel Köztársaságból származó hét termékkategóriát az 1972/2003 rendelet 3. cikke szerinti intézkedés hatálya alá vetnek (a megtámadott ítélet 161-249. pontja),
— |
megsértette közösségi jogot — vagyis tévesen értelmezte az 1972/2003 rendelet 3. cikkét és a csatlakozási okmány 41. cikkét és megsértette a jogszabályok hierarchiájának elvét — azáltal, hogy megállapította, hogy az 1972/2003 rendelet 3. cikke elengedhetetlen az e rendelet 4. cikke hatékony érvényesülésének a biztosításához, és hogy azt a csatlakozási okmány 41. cikke alapján a csatlakozási okmány rendelkezései alóli eltérésként el lehetett fogadni; |
— |
megsértette az EK 253. cikket azáltal, hogy megállapította, hogy a megtámadott átmeneti intézkedés indokolása kielégítő volt; |
— |
megsértette az áruk szabad mozgásának az elvét azáltal, hogy megállapította, hogy a csatlakozási okmány 41. cikke alapján elfogadott átmeneti intézkedések EK 25. cikkel való összeegyeztethetőségét nem kell vizsgálni; |
— |
megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az elvét azáltal, hogy objektíve igazoltnak találta azt, hogy a Lengyel Köztársaság gazdasági szereplőit és a tizenötök Közösségének gazdasági szereplőit eltérő bánásmódban részesítik azáltal, hogy a termékeket, ha azok a csatlakozás napján felfüggesztő eljárás alatt voltak és a csatlakozás előtt a Lengyel Köztársaságban szabad forgalomba bocsátották, erga omnes behozatali vámok alá vetik, miközben ugyanilyen termékeket mentesítenek e vámok alól, ha azok a csatlakozás előtt a tizenötök Közösségében szabad forgalomban voltak és esetükben nem nyújtottak be export-visszatérítés iránti kérelmet; |
— |
megsértette a jogos bizalom elvét azáltal, hogy megállapította, hogy a Közösség nem teremtett olyan helyzetet, amely a lengyel gazdasági szereplőkben jogos elvárásokat kelthetett. |
(1) HL L 39., 2004.2.11., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 42. kötet, 443. o.
(2) HL L 114., 2004.4.21., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 111. o.
(3) HL L 293., 2003.11.11., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 474. o.
(4) HL L 17., 1958.10.6., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.