21.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 282/21

—

A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-257/04. sz., Lengyelország kontra Bizottság ügyben 2009. június 10-én hozott ítéletét;

—

a Bíróság nyilvánítsa semmisnek a 2004. február 10-i 230/2004/EK rendelettel (1), valamint a 2004. április 20-i 735/2004/EK rendelettel (2) módosított, a mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló, 2003. november 10-i 1972/2003/EK bizottsági rendelet (3) 3. cikkét, 4. cikkének (3) bekezdését és 4. cikke (5) bekezdésének nyolcadik francia bekezdését;

—

a Bíróság az Európai Közösségek Bizottságát kötelezze az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtti eljárás költségeinek a viselésére;

—

a Bíróság utalja az ügyet a nagytanács elé.

—

tévesen értelmezte az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló 1. sz. tanácsi rendeletet (4) és a csatlakozási szerződést annyiban, amennyiben abból indult ki, hogy az 1972/2003 rendelet megsemmisítése iránti keresetindítási határidő e rendeletnek a tizenötök Közössége hivatalos nyelvein történő kihirdetésével és ezért a kibővített Közösség hivatalos nyelvein történő kihirdetését megelőzően kezdődött.

—

tévesen értelmezte az EK 230. cikk negyedik bekezdését annyiban, amennyiben abból indult ki, hogy a Lengyel Köztársaság jogi személyként e rendelkezés alapján az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően az 1972/2003 rendelet megsemmisítése iránt érvényes keresetet indíthatott volna;

—

megsértette a jogközösség elvét és a hatékony bírói jogvédelem elvét azáltal, hogy a Lengyel Köztársaságot megfosztotta attól a jogtól, hogy az 1972/2003 rendelet jogszerűségének a bírói felülvizsgálatát kérhesse, miközben a rendeletet Lengyelországhoz, mint tagállamhoz címezték;

—

megsértette a szolidaritás és a jóhiszeműség elvét azáltal, hogy a Lengyel Köztársaságot megfosztotta attól a jogtól, hogy azon intézkedés jogszerűségének a bírói felülvizsgálatát kérhesse, amellyel a Lengyel Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának a feltételeit jogellenesen módosították, és amellyel sérült a Közösséghez való tartozásból adódó jogok és kötelezettségek egyensúlya;

—

az Elsőfokú Bíróság eljárási szabálysértést követett el, mivel a Lengyel Köztársaság szolidaritás és jóhiszeműség elveinek a megsértésével kapcsolatban felhozott érveit nem vizsgálta meg, és mivel a megtámadott ítéletet nem indokolta kielégítően.

—

megsértette a csatlakozási okmány 41. cikkét és az arányosság elvét azáltal, hogy megállapította, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt díj összege megfelelő és a vitatott átmeneti intézkedés célkitűzéseinek az eléréséhez szükséges volt, miközben a vámok közötti különbségnek megfelelő díj összege elegendő lett volna a spekuláció megelőzéséhez és a spekulációból adódó előnyök semlegesítéséhez, valamint a magasabb összeg a bevezetésének az időpontjára tekintettel (a csatlakozás napja előtt 11 nappal) nem járulhatott hozzá a megelőzés célkitűzéseinek az eléréséhez, és a bevezetett díj mértéke és az állítólagos célkitűzés elérése között nem volt összefüggés;

—

megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az elvét azáltal, hogy megállapította, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt díj mértékét objektív differenciálási kritériumok alapján állapították meg.

—

megsértette a csatlakozási okmány 41. cikkét és az arányosság elvét azáltal, hogy megállapította, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkében előírt díjak azon termékekre történő kivetése, amelyek esetében a Lengyel Köztársaságban a csatlakozás előtt érvényes behozatali vámok magasabbak voltak vagy éppen olyan magasak voltak, mint a Közösségben érvényes behozatali vámok, szükséges volt az e rendeletben előírt intézkedések célkitűzéseinek az eléréséhez.

—

megsértette közösségi jogot — vagyis tévesen értelmezte az 1972/2003 rendelet 3. cikkét és a csatlakozási okmány 41. cikkét és megsértette a jogszabályok hierarchiájának elvét — azáltal, hogy megállapította, hogy az 1972/2003 rendelet 3. cikke elengedhetetlen az e rendelet 4. cikke hatékony érvényesülésének a biztosításához, és hogy azt a csatlakozási okmány 41. cikke alapján a csatlakozási okmány rendelkezései alóli eltérésként el lehetett fogadni;

—

megsértette az EK 253. cikket azáltal, hogy megállapította, hogy a megtámadott átmeneti intézkedés indokolása kielégítő volt;

—

megsértette az áruk szabad mozgásának az elvét azáltal, hogy megállapította, hogy a csatlakozási okmány 41. cikke alapján elfogadott átmeneti intézkedések EK 25. cikkel való összeegyeztethetőségét nem kell vizsgálni;

—

megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az elvét azáltal, hogy objektíve igazoltnak találta azt, hogy a Lengyel Köztársaság gazdasági szereplőit és a tizenötök Közösségének gazdasági szereplőit eltérő bánásmódban részesítik azáltal, hogy a termékeket, ha azok a csatlakozás napján felfüggesztő eljárás alatt voltak és a csatlakozás előtt a Lengyel Köztársaságban szabad forgalomba bocsátották, erga omnes behozatali vámok alá vetik, miközben ugyanilyen termékeket mentesítenek e vámok alól, ha azok a csatlakozás előtt a tizenötök Közösségében szabad forgalomban voltak és esetükben nem nyújtottak be export-visszatérítés iránti kérelmet;

—

megsértette a jogos bizalom elvét azáltal, hogy megállapította, hogy a Közösség nem teremtett olyan helyzetet, amely a lengyel gazdasági szereplőkben jogos elvárásokat kelthetett.