Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Eredményes és összehangolt uniós intézkedések az adócsalás, az adókikerülés, a pénzmosás és az adóparadicsomok elleni küzdelem érdekében

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 429/02)

Előadó:

Javier DOZ ORRIT

Közgyűlési határozat:	2020.2.20.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2020.7.20.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2020.9.18.
Plenáris ülés száma:	554.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	216/2/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EU és számos kormány erőfeszítései, valamint bizonyos fontos európai irányelveknek (a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása elleni irányelv – AMLD, az adókikerülés elleni irányelv – ATAD) (1) és az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni programjának (BEPS) a hatálybalépése ellenére az adócsalás, az adókijátszás és a pénzmosás, valamint az adókikerülés volumene továbbra is igen jelentős az európai államok államháztartásához viszonyítva.

1.2

Az EGSZB az adócsalással, az adókijátszással, az adókikerüléssel és a pénzmosással szembeni eredményes küzdelem céljából egy európai paktum kidolgozását javasolja. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mozdítson elő egy olyan politikai kezdeményezést, amely bevonja a nemzeti kormányokat és más európai intézményeket e célkitűzés megvalósításába, elősegítve az ehhez szükséges konszenzust és biztosítva a civil társadalom részvételét. A paktum fő pillére a tagállamok közötti együttműködés kell, hogy legyen.

1.3

Az EGSZB kéri az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy biztosítsák a jelenlegi európai jogszabályok hatékony alkalmazásához szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat, és kötelezzék magukat az adózással kapcsolatos bűncselekmények és káros gyakorlatok, a pénzmosás és az adóparadicsomok tevékenységei elleni hatékony küzdelemhez szükséges minden új jogalkotási és igazgatási intézkedés elfogadására. Ehhez folyamatosan ki kell értékelni az egyes intézkedések alkalmazásának eredményeit.

1.4

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja a tagállamoknak az adóverseny tisztességtelen és káros formáinak megszüntetése iránti elkötelezettségét. Ezt az EGSZB Adózás – minősített többségi szavazás című véleményében (2) megfogalmazottak is megerősítik, miszerint az adóügyekben az egyhangúság felől fokozatosan a minősített többségi szavazásra kell áttérni.

1.5

A civil társadalom aktív részvétele elengedhetetlen a polgárok bűncselekményekkel és káros gyakorlatokkal szembeni adóügyi tudatosságának megteremtéséhez és a tisztességes adóztatáshoz. A civil társadalom együttműködése elősegíti a paktum megvalósítását és végrehajtását. A vállalkozók és szervezeteik részvétele a siker igen fontos feltétele. Biztosítani kell, hogy az elfogadott jogalkotási intézkedésekből fakadó túlzott adminisztratív terhek ne sújtsák indokolatlan mértékben azokat a vállalkozásokat, amelyek teljesítik adóügyi kötelezettségeiket. Az adózással kapcsolatos bűncselekmények és a káros adózási gyakorlatok elleni eredményes és sürgős fellépés révén további állami pénzügyi források állnak majd rendelkezésre a világjárványt követő helyreállítási tervekhez, a gazdaság zöld és digitális átalakulásához, valamint a szociális jogok európai pillérének kialakításához szükséges finanszírozáshoz.

1.6

A gazdaság digitalizálása új kihívások elé állítja az adóhatóságokat, mivel új módszereket teremthet az agresszív adótervezés, illetve a pénzügyi bűncselekmények és a káros gyakorlatok tekintetében. A gazdaság digitalizálása azonban a hatékonyabb közigazgatási együttműködés és az adatok megosztása révén új lehetőségeket is biztosít az adóhatóságok számára arra, hogy leküzdjék ezen gyakorlatokat.

1.7

A szóban forgó bűncselekmények és káros gyakorlatok elleni küzdelem akkor lehet eredményesebb, ha megerősítik a tagállamok közötti, illetve az EU-val folytatott közvetlen politikai, közigazgatási, rendőri és igazságügyi együttműködést, a szóban forgó együttműködés jogalapját, valamint elegendő gazdasági és emberi erőforrást biztosítanak a pénzügyi információs egységek, az adóhatóságok, az európai felügyeleti struktúrák és a szóban forgó küzdelem egyéb szereplői számára.

1.8

A fellépések eredményességének javítása érdekében összefüggő egészként kell vizsgálni a szóban forgó bűncselekményeket és káros gyakorlatokat, ezek összefüggéseit, a gazdasági és pénzügyi bűncselekményekkel és a politikai korrupcióval fennálló kapcsolatukat, valamint azt, hogy az adóparadicsomok mennyiben segítik ezeket a tevékenységet, illetve rejtik el őket. Az EU egyik kiemelt céljává kellene tenni az adóparadicsomokban elkövetett bűncselekmények felszámolását.

1.9

Bár ilyen politikára minden körülmények között szükség van, az EGSZB szerint a Covid19-világjárvány okozta helyzetben ennek mindenképpen politikai és etikai prioritássá kell válnia az Unió, a nemzeti kormányok és az európai civil társadalom számára. Most, hogy a világjárvány egészségügyi, gazdasági és társadalmi következményeinek kezelése oly sok állami pénzügyi forrást igényel, nem tolerálható, hogy e források jelentős része jogellenes módon kevesek magánvagyonát növeli, és ezzel közvetlenül megkárosítja az adófizetési kötelezettségeiket teljesítő munkavállalók, vállalkozók, önfoglalkoztatók, eltartottak és nyugdíjasok túlnyomó többségét.

1.10

Az EGSZB támogatja a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére irányuló átfogó uniós politikára vonatkozó új cselekvési tervet (3), amelyet az Európai Bizottság 2020. május 7-én terjesztett elő. Véleménye szerint ezt a tervet sürgősen végre kell hajtani. Az EGSZB támogatja a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni jelenlegi jogi keret hatékony alkalmazásának biztosítására javasolt intézkedéseket, az egységes uniós szabályozási kódex létrehozását, egy európai felügyeleti szerv létrehozását, valamint a terv többi pillérét. Az EU-nak és a tagállamoknak közös álláspontokat kell képviselniük a nemzetközi fórumokon, például a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF – OECD), a G20 és az ENSZ keretében. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a meghozott intézkedéseknek figyelembe kell venniük az európai adatvédelmi jogszabályokat és az Európai Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, és törekedni kell arra, hogy azok minél kisebb adminisztratív és pénzügyi többletterhet rójanak a tagállamokra és a kötelezett szolgáltatókra.

1.11

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje a nem együttműködő joghatóságok jelenlegi listáját, és vizsgálja meg további kritériumok megállapításának lehetőségét annak érdekében, hogy valamennyi adóparadicsom felkerüljön a listára. Hasonlóképpen kéri, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a vállalkozások és az egyének ne hajthassanak végre indokolatlan ügyleteket pénzügyi intézményeikkel.

1.12

Az EGSZB üdvözli az adóügyi mutatók európai szemeszterben történő szerepeltetését, és arra kéri a tagállamokat, hogy tartsák be az országspecifikus ajánlásokban e tekintetben megfogalmazottakat, valamint azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy egy, az adórendszerek hatékonyságának, méltányosságának, megfelelőségének és helyes működésének értékelésére szolgáló eljárás is legyen az európai szemeszter része.

1.13

Az EGSZB kéri, hogy az európai irányelvek rendelkezzenek a – különösen a szabadkikötőkben és a vámraktárakban letétbe helyezett – műalkotásokról és más nagy értékű eszközökről, valamint kéri az egyes tagállamokban létrehozott, befektetési célú állampolgársági vagy tartózkodási rendszerek fokozatos megszüntetését és a bemutatóra szóló részvények átláthatatlanságának a felszámolását.

1.14

Az EGSZB úgy véli, hogy az adókijátszásra a pénzmosás elleni ötödik irányelvnek a vállalkozások és a vagyonkezelők valódi tulajdonosainak nyilvános központi nyilvántartásáról szóló rendelkezéseit kell alkalmazni. Másrészt kéri, hogy hozzanak megfelelő eljárásokat arra, hogy a kkv-k könnyebben teljesíthessék a regisztrációs követelményeket.

1.15

Az EGSZB támogatja a jelentős digitális jelenléttel rendelkező vállalkozások adózására vonatkozóan az OECD munkájának keretében javasolt átfogó megoldást, ám véleménye szerint ha 2020 végére nem sikerül megoldást találni, akkor az EU-nak vissza kell térnie a nagy digitalizált vállalatok adóztatására irányuló kezdeményezéséhez.

1.16

Támogatja továbbá az adókikerülés elleni irányelv (ATAD) arra vonatkozó reformjának a folytatását, hogy abban szerepeljenek alacsony adózású joghatóságokkal kapcsolatos adókezelési szabályok, valamint a külföldön nem adóztatott osztalékok vagy tőkenyereségek hazatelepítésére vonatkozó szabályok.

1.17

A nemzeti pénzügyi információs egységeket pénzügyileg és technikailag is támogatni kell, valamint szoros együttműködésre van szükség közöttük és az adóhatóságok között, illetve a nemzeti rendőrség és az Europol között az adózási és pénzügyi bűncselekményekre vonatkozó büntetőeljárás során.

1.18

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a „fantomvállalatok” csalás, adókijátszás, adókikerülés és pénzmosás vonatkozásában betöltött szerepéről, ennek következtetéseire tekintettel pedig módosítsa az adókikerülés elleni irányelvet, a tőkemegfelelési irányelvet és a pénzmosás elleni irányelvet, hogy ezek ne segíthessék bűncselekmények elkövetését és a káros gyakorlatok elterjedését.

1.19

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tanulmányozzák a vállalati nyereség tényleges minimális adóztatásának koncepcióját és annak lehetséges alkalmazását.

1.20

Az EGSZB azt javasolja, hogy az EU kereskedelmi vagy gazdasági megállapodásai a WTO elveivel és szabályaival összhangban tartalmazzanak egy olyan fejezetet, amely rendelkezéseket irányoz elő az adóbűncselekmények, a pénzmosás és az agresszív adótervezés ellen, valamint az adóhatóságok közötti együttműködéshez.

2.   Háttér

2.1

Makrogazdasági szempontból az adócsalás, az adókijátszás, az adókikerülés és a pénzmosás Európában és a világon egyaránt nagyon jelentős. A jelenség nyilvánvalóan transznacionális vetületekkel rendelkezik. Az adóparadicsomok kulcsszerepet játszanak ebben a folyamatban, hiszen befogadják és becsatornázzák az adófizetést kikerülő vagy kijátszó nagyvállalatok és magánszemélyek pénzeszközeit, illetve vagyonát, valamint a politikai és gazdasági korrupcióból és a szervezett bűnözés területéről származó pénzeszközöket.

2.2

Az adóparadicsomoknak nincs általánosan elfogadott fogalommeghatározása, bár az adózás minden ilyen joghatóságban nulla vagy nagyon alacsony mértékű, és az ügyfelek és a pénzáramlások átláthatatlansága a norma. Az adóparadicsomok listák alapján azonosíthatók, amelyek szerint ezek nem együttműködő jellege abból fakad, hogy megtagadják az adóhatóságok számára történő információszolgáltatást és az igazságszolgáltatással való együttműködést. Elismert listák az OECD listája (4), valamint az EU két listája: az egyik a pénzmosásról és a terrorizmus finanszírozásáról, a másik pedig az adókijátszásról és az adókikerülésről (5). Az F&D (IMF) monográfiájának becslése szerint az offshore pénzügyi központokban tartott magánvagyon 7 és 8,7 billió USD között van (6) (ami a világ GDP-jének 8–10 %-a).

2.3

Az IMF becslései szerint az adókijátszás a kormányoknak évente kb. 3 millió USD-ba kerül (7). Az Európai Parlament számításai szerint az adókijátszás az EU-n belül évente megközelítőleg 825 milliárd EUR-t tesz ki (8), a héabevétel-kiesés (amely nagyrészt a csalásnak tudható be) az EU-ban évi 147 milliárd EUR-ra tehető, és ebből mintegy 50 milliárd EUR a határokon átnyúló héacsalások eredménye (9).

2.4

Az adókikerülés nem feltétlenül a törvény betűjét, hanem a törvény szellemét sérti. Az adóparadicsomok a társasági adó kikerüléséből évente 600 milliárd USD-hez jutnak (10). Az EU veszteségei évente 160–190 milliárd EUR között mozognak (11). A hat uniós tagállamban lehetővé tett adókikerülés a többi 22 tagállamban 42,8 milliárd EUR összegű adóbevétel-kiesést eredményez (12). Az F&D (IMF) szerint a világ közvetlen külföldi befektetéseinek (FDI) 40 %-át, mintegy 15 milliárd USD-t fantomvállalatokhoz (gazdasági tevékenységet nem folytató vállalatokhoz) irányítják, gyakran olyan holdingtársaságok formájában, amelyekhez működő leányvállalatokat kapcsolnak. Többségük öt európai országban található vállalatok felé irányul (13).

2.5

Az ENSZ szerint a pénzmosás volumene a világ GDP-jének 2–5 %-a (14). Az olyan közelmúltbeli esetek, mint a Danske Bank (a kezdeti becslések szerint körülbelül 200 milliárd EUR-s) (15) vagy a Swedbank (37 milliárd EUR-s) (16) esete jól mutatják a pénzmosás elleni küzdelem hiányosságait, amelyek az irányelvek és a felügyeleti hatóságok munkája ellenére is fennállnak.

2.6

A pénzügyi szektoron kívül vannak más pénzmosási csatornák is: művészeti, gyémánt- és nemesfém-piacok; szabadkikötők, vámraktárak és különleges gazdasági övezetek stb. A gyors technológiai változások új lehetőségeket kínálnak a virtuális eszközök és a blokklánc révén. Ugyanez vonatkozik az adókijátszási és adókikerülési folyamatokra is: osztalékok és kamatszelvények mosása cum-ex ügyletek céljából (55,2 milliárd EUR); agresszív adótervezés; titkos megállapodások államok és multinacionális vállalatok között, amelyek jelentősen csökkentik az utóbbiak adófizetési kötelezettségeit; olyan rendszerek, amelyek állampolgárságot vagy tartózkodási engedélyt biztosítanak külföldieknek befektetés fejében. Az elektronikus kereskedelem, a platformgazdaság és általában véve a digitális gazdaság új kockázatokat jelent, mivel megkönnyíti az adóbűncselekményeket és az adókikerülést, ugyanakkor új lehetőségeket kínál ezek nyomon követésére és ellenőrzésére is.

2.7

A Juncker-Bizottság nagyon intenzíven lépett fel az adóügyi bűncselekményekkel és az adókikerüléssel szemben: 26 jogalkotási kezdeményezést tett, és 57 egyéb típusú intézkedést hozott. Két irányelv emelendő ki a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén: a negyedik, illetve az ötödik pénzmosás elleni irányelv (2015, illetve 2018). Az utóbbi átültetése 2020 januárjában zárult le, és fejleszti a tulajdonosok azonosítását, az információcserét és a pénzügyi információs egységek közötti együttműködést, valamint a kötelezett jogalanyok körének kiterjesztését, egyúttal bevezeti a virtuális fizetőeszközök ellenőrzését. A gyakorlati eredmények nem kielégítők: továbbra is van néhány hiányosság és kiskapu, bár az Európai Bizottság saját korlátozott hatáskörein belül nagyon aktív (2019. évi értékelés) (17). A közelmúltban az Európai Számvevőszék ellenőrzést kezdett a pénzmosás elleni küzdelem bankszektorbeli hatékonyságának felmérése érdekében (18), az Európai Bizottság pedig három tagállam ellen indított pert az Európai Bíróság előtt a 4. pénzmosás elleni irányelv alkalmazásának megsértése miatt (19).

2.8

Az Európai Bizottság (2020. július 7-én) új cselekvési tervet terjesztett elő a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére irányuló átfogó politikára vonatkozóan (20), illetve egy felhatalmazáson alapuló rendeletet (21) azoknak az országoknak a listájával, amelyek nem működnek együtt ennek érdekében. A meglévő jogi keret alkalmazásában mutatkozó eltérések és „a szabályok érvényesítésével kapcsolatos súlyos hiányosságok” értékelésére építve, valamint kifejezésre juttatva azt a törekvést, hogy „az Európai Unióban zéró toleranciát kell tanúsítani az illegális pénzáramlásokkal szemben”, a terv hat pillérre tagolódik: — a hatályos keret hatékony végrehajtásának biztosítása, kezdve a pénzmosás elleni irányelvek teljes körű átültetésével, — egységes szabálykönyv létrehozása egy módosított irányelv és egy rendelet révén, — eljárások kialakítása és egy uniós felügyeleti szerv létrehozása jogalkotási javaslat útján, — koordinációs és támogatási mechanizmus létrehozása a pénzügyi információs egységek számára, valamint a nemzeti központi bankszámla-nyilvántartások összekapcsolása, — a büntetőjogi rendelkezések érvényesítése és az információcsere megerősítése, — az uniós keret nemzetközi dimenziójának megerősítése. 2021 első negyedévében négy jogalkotási javaslatot terjesztenek elő e pillérek megvalósítására.

2.9

A második fő terület, amelyen az Európai Bizottság fellép, az adókikerülés, összefüggésben a digitális adóztatással és a társasági adó adóalapjával kapcsolatos kezdeményezésekkel. Stratégiája arra irányul, hogy megvalósítsa a „hatékony adózás” alkalmazását, amely arra késztetné a multinacionális társaságokat, hogy az értékteremtésük helyének megfelelően fizessenek adót, összhangban az OECD BEPS cselekvési tervével, korlátozva konkrétan a társasági adóalap kamatok, jogdíjak és egyéb pénzügyi előnyök levonása révén történő erózióját. Az erre vonatkozó fő jogszabály az ATAD-irányelv (2016) volt, amelyet 2017-ben módosítottak a hibrid struktúrákból adódó diszkrepanciák tekintetében (ATAD 2) (22). Az eredményeket még nem értékelték. A kettős adóztatásból adódó konfliktusok megoldásának megkönnyítésére szintén jogszabályt fogadtak el (23). 2018-ban került kihirdetésre az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről szóló új rendelet (24).

2.10

Az Európai Bizottság figyelembe vette az adókikerülést a digitális adóztatással és a társasági adó adóalapjával kapcsolatos jogalkotási kezdeményezéseivel összefüggésben. 2018-ban két társasági adóról szóló irányelvet javasolt, egyet a jelentős digitális jelenléttel rendelkező vállalatok adóztatásáról, egyet pedig a nagy digitális vállalatok jövedelmének adóztatásáról. 2016-ban két újabb javaslatot tett a társasági adó adóalapjára vonatkozóan, a közös – BICIS –, illetve konszolidált – BICCIS – adóalap érdekében. Ez utóbbi nagyon fontos az adókikerülés elleni küzdelemben. Az OECD keretén belüli, ezzel egyidejű tárgyalások és néhány tagállam ellenállása miatt késedelmet szenvedett a szóban forgó irányelvek jóváhagyása. Ebben a helyzetben az Európai Bizottság közleményt terjesztett elő (2019), amelyben vita indítását javasolja annak érdekében, hogy az adóügyekről szóló döntéseket minősített többséggel fogadják el.

2.11

Alapvető fontosságú az adóhatóságok és más tagállami intézmények között az automatikus adóügyi információcsere (angol rövidítéssel AEOI (25)) révén megvalósuló együttműködés, valamint az átláthatóság. Hat közigazgatási együttműködési irányelvet is jóváhagytak. Az első, 2011/16/EU irányelvtől (26) az utolsó, (EU) 2018/822 irányelvig (27) bővült a valós számlatulajdonosok, a pénzügyi eszközök és tranzakciók, valamint az összes termék, többek között a biztosítások és az osztalék azonosítására vonatkozó kötelezettség. Minden országban előrelépés történt az adómegállapodásokkal (feltételes adómegállapítások) és a nagyvállalatok pénzügyi információival kapcsolatos automatikus információcsere követelményeit illetően (országonkénti jelentéstétel vagy CBCR (28)). A pénzügyi és egyéb információk bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárás céljából történő felhasználását az (EU) 2019/1153 európai parlamenti és tanácsi irányelv (29) szabályozta.

2.12

A Juncker-Bizottság megállapította, hogy néhány tagállam titkos megállapodásokat kötött multinacionális társaságokkal, amelyek értelmében az utóbbiak alig fizetnek adót e tagállamokban. Az Európai Bizottságnak sikerült adóügyi mutatókat szerepeltetnie az európai szemeszterben. A legfrissebb országspecifikus ajánlások szerint a jogszabályok alkalmazása néhány esetben nem kielégítő az agresszív adótervezés vagy a valódi tulajdonosok azonosítása tekintetében. A tagállamok közötti együttműködés sok kívánnivalót hagy maga után. Némi előrelépés ellenére a csalások, a pénzmosás és az adókikerülés szintje általánosságban nem csökken, sőt bizonyos esetekben – például fantomvállalatokhoz történő tőkeáramlás révén – még növekszik is.

2.13

Az EGSZB az elmúlt öt évben 25 véleményt hagyott jóvá a szóban forgó kérdések témájában. Az EGSZB általánosságban támogatta az Európai Bizottság által javasolt intézkedéseket. Bizonyos esetekben az EP álláspontjával összhangban messzemenőbb igényekkel is előállt.

3.   Általános megjegyzések és ajánlások

3.1

A koronavírus-világjárvány okozta válságnak, amely a második világháború vége óta a legsúlyosabb válság, minden gazdasági és társadalmi mérlegelés, illetve javaslat középpontjában kell állnia. E vélemény kapcsán nyilvánvaló, hogy az adóbűncselekmények és az adókikerülések gazdasági volumenének drasztikus csökkentése biztosítaná az államok és az EU számára a világjárvány egészségügyi, gazdasági és társadalmi hatásának kezeléséhez szükséges pénzügyi források egy részét. Az EGSZB úgy véli, hogy az európai intézményeknek, a nemzeti kormányoknak és a civil társadalomnak az adóügyi bűncselekmények és az adókikerülés elleni állandó és hatékony fellépéshez szükséges intézkedések meghozatalába való bevonása jelenleg minden eddiginél fontosabb, elkerülhetetlen politikai és erkölcsi követelmény, amely nem tűr halasztást.

3.2

E vélemény fő célja az EGSZB korábbi véleményeiben szereplő áttekintéseken és nézeteken alapuló olyan javaslatok megfogalmazása, amelyek hatékonyabbá teszik a szóban forgó bűncselekményekkel szembeni küzdelmet. Figyelembe kell venni a különféle adóbűncselekmények (ideértve az adókikerülést is) között fennálló kapcsolatokat, amelyek közös csatornákon keresztül az adóparadicsomokban egyesülnek.

3.3

Az EGSZB elismeri az Európai Bizottság és az Európai Parlament azon szándékát, hogy előmozdítanák az adóbűncselekmények, az adócsalás és a tisztességtelen adóverseny elleni kezdeményezéseket, és sajnálja, hogy néhány fontos kezdeményezést, például a társasági adókat, a héacsalásokat, valamint az agresszív adótervezést érintő kezdeményezést egyes tagállamok megvétóztak vagy korlátozhatnak, és hogy közöttük nincs együttműködés.

3.4

Az EGSZB az adócsalással, az adókijátszással, az adókikerüléssel és a pénzmosással szembeni eredményes küzdelem céljából egy európai paktum kidolgozását javasolja. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mozdítson elő egy olyan politikai kezdeményezést, amely bevonja a nemzeti kormányokat és más európai intézményeket a szóban forgó paktum megvalósításába. A paktum egyik pillére a tagállamok közötti együttműködés kell, hogy legyen.

3.5

A paktum eredményes alkalmazása az EU és tagállamai számára további forrásokat kell, hogy biztosítson, amelyek lehetővé teszik a növekedést a világjárvány okozta válságot követő helyreállítási tervek finanszírozásához, gazdaságaik zöld és digitális átalakulásához, valamint a szociális jogok erős európai pillérének kiépítéséhez. A tagállamok költségvetési szuverenitását tiszteletben tartva az EGSZB felszólítja az EU politikai döntéshozóit és a nemzeti kormányokat, hogy jussanak konszenzusra a paktum EGSZB által javasolt tartalmát illetően, a mostani tragikus pillanatban szükséges felelősségtudatot és nagyvonalúságot tanúsítva. Az EGSZB véleménye szerint az adóbűncselekmények, az adókikerülés, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni európai paktum megvalósítására irányuló konszenzus kialakításának a következőkre kell épülnie: a) a tagállamok és az európai intézmények elkötelezettsége a szóban forgó bűncselekmények és káros gyakorlatok hatékony leküzdéséhez szükséges további jogalkotási és közigazgatási intézkedések elfogadása iránt; b) a tagállamok közötti és az EU intézményeivel való együttműködésre irányuló politikai akarat megerősítése, amely a paktum célkitűzéseinek elérése szempontjából eredményes közigazgatási, rendőri és igazságügyi együttműködési eljárások kialakításához vezet; c) a tagállamok elkötelezettsége a tisztességtelen adóverseny megszüntetése és a paktum célkitűzéseihez kapcsolódó irányelvek jóváhagyása iránt; valamint d) a civil társadalmi szervezetek bevonása a paktumba.

3.6

Alapvető fontosságú a civil társadalmi szervezetek részvétele ebben a megállapodásban és az adóügyekkel kapcsolatos fejlett társadalmi tudatosság kialakításában. Az európai polgároknak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre a minőségi közszolgáltatások – jelenleg különösen az egészségügy és a kutatás –, valamint az elégséges szociális védelmi rendszerek számára. Azoknak a vállalkozóknak a többsége, akik teljesítik adófizetési kötelezettségeiket, meg kívánja szüntetni az egyes társaságok által elkövetett adókijátszást és adókikerülést, amely velük szemben tisztességtelen versenyt eredményez.

3.7

Az EGSZB egyetért az EP-vel abban, hogy „a méltányos adózás és az adócsalás, az adókijátszás, az agresszív adótervezés és a pénzmosás elleni határozott küzdelem központi szerepet játszik a tisztességes társadalom és az erős gazdaság kialakításában a társadalmi szerződés és a jogállamiság védelme mellett” (30). Ezért aggodalommal tölti annak a költségvetési hézagnak a nagysága, amelyet ezek a bűncselekmények és káros gyakorlatok az adóbevételekben generálnak, valamint az adózás közelmúltbeli alakulása, amely az adót a munkából származó jövedelemre, a pénzügyi szektor helyett pedig a reálgazdaságra terhelte, ahol a kkv-k nagyobb adónyomás alatt állnak, mint a multinacionális vállalatok.

3.8

Az adóügyi mutatóknak az európai szemeszter országjelentéseiben való bevezetése előrelépést jelentett. Mindenesetre az eredmények értékelése azt mutatja, hogy a pénzügyi információs egységek működése, az automatikus információcsere és az adóhatóságok együttműködése az uniós tagállamok egy részében sem a pénzmosás, sem az adókijátszás, sem az adókikerülés tekintetében nem kielégítő. Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a költségvetési mutatók ugyanolyan fontosak legyenek az európai szemeszterben, mint a többi mutató, és hogy dolgozzanak ki egy eljárást az adórendszerek hatékonyságának, méltányosságának, megfelelőségének és helyes működésének értékelésére.

3.9

Az EGSZB támogatja a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére irányuló átfogó uniós politikára vonatkozó új cselekvési tervet, és úgy véli, hogy azt sürgősen végre kell hajtani. Az EGSZB támogatja egy olyan európai felügyeleti szerv létrehozását, amely a lehető legnagyobb mértékben erősítené az együttműködést a tagállamok adóhatóságai és pénzügyi információs egységei között, minden területen közvetlen hatáskörrel rendelkezne a kötelezett jogalanyok ellenőrzésére és kivizsgálására, a megfelelő személyi és technológiai eszközökkel is rendelkezne ahhoz, hogy igazodni tudjon a bűncselekmények folyamatos alakulásához. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ennek legjobb módjaként vegye fontolóra egy, az adóügyi, gazdasági és pénzügyi bűncselekmények és a pénzmosás elleni küzdelemmel, valamint a jogszabályok betartásának és az igazgatási intézkedések hatékonyságának felügyeletével foglalkozó európai ügynökség létrehozását. Az EGSZB szükségesnek tartja, hogy az EU egységes álláspontot képviseljen olyan nemzetközi fórumokon, mint amilyen például az FATF (OECD), a G20 és az ENSZ. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak olyan képzési mechanizmusok létrehozásával kell segítenie a tagállamokat, mint amilyen a Fiscalis programról szóló véleményében javasolt európai adóügyi akadémia (10/2018) (31).

3.10

A pénzmosás elleni jogi keretnek lehetővé kell tennie az információkhoz való hozzáférést a számlatulajdonosok, a vállalkozások és a vagyonkezelők vonatkozásában, az adatvédelmi előírásoknak és az Európai Bíróság idevonatkozó ítélkezési gyakorlatának tiszteletben tartásával. Biztosítani kell a pénzmosásgyanús gyakorlatokat bejelenteni köteles szakemberek védelmét. Az EGSZB üdvözli, hogy a cselekvési terv új rendszert javasol az informátorok védelmére, és kéri, hogy ezt ne késleltessék 2021 decemberéig. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy törekedni kell arra, hogy az elfogadott intézkedések minél kisebb adminisztratív és pénzügyi többletterhet rójanak a tagállamokra és a kötelezett szolgáltatókra.

3.11

A pénzmosás elleni ötödik irányelvben harmadik felek ellenőrzésére vonatkozóan előírt intézkedések csak a kiemelt kockázatú országok reális listájával együtt lesznek hatékonyak. Az EGSZB átlátható és egyértelmű módszertant és rövidebb értékelési határidőket javasol. Úgy véli, hogy a csak 20 országból és területből álló új listát a lehető leghamarabb jóvá kell hagyni, és abba néhány más országot is fel kell venni, például azokat, amelyek a közelmúltbeli botrányokban szerepeltek. Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány uniós ország akadályozza az adóparadicsomokba irányuló tranzakciókkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférését.

3.12

Az adókijátszások és az adókikerülések vonatkozásában az adóparadicsomokat felsoroló Ecofin-listát (2017) tavaly februárban frissítették. Más listákkal ellentétben ennek a listának az az előnye, hogy tartalmazza azon országokat, amelyek nem fogadják el az automatikus információcserét, valamint azokat is, amelyek speciális adórendszereket kínálnak a vállalkozások számára. Kritikával illethető a tény, hogy az európai lista kizárja a közösségi adóparadicsomok létezését. Az európai szemeszter országjelentéseiben azonban az Európai Bizottság kiemelt egyes tagállamokat a közösségi partnerek adóalapjának erodálása miatt. Noha a feketelistára való felvétel veszélye visszatartó erejűnek tekinthető, a szankciók nem elég hatékonyak.

3.13

Annak érdekében, hogy a felsorolt országok végrehajtsák a szükséges reformokat, az EGSZB azt javasolja, hogy a következő értékelés után reformálják meg a rendeletet, és tiltsák meg az EU-val folytatott pénzügyi tranzakciókat azok számára, akik nem hajtották végre a reformokat. Az intézkedéseknek az adófizetést kikerülő vállalatokra is vonatkozniuk kell. Hatékony intézkedés lenne, ha nem nyújtanak állami támogatást a Covid19 vonatkozásában azoknak a társaságoknak, amelyek indokolatlan ügyleteket folytatnak a felsorolt joghatóságokkal, amint azt néhány tagállam már jóváhagyta. Az EGSZB szerint azt is fontolóra kellene venni, hogy kizárják az ilyen vállalatokat a közbeszerzésből.

3.14

A multinacionális cégek globálisan működnek, és közös irányítás alatt állnak, ám az adószabályokat nemzeti szinten fogadják el, anélkül, hogy figyelembe vennék azok más országok rendszereivel való kölcsönhatását, illetve a tisztességes adóversenyt. Egyes joghatóságok olyan adórendszereket hagynak jóvá, amelyek erodálják más területek adóalapjait. Ez a kamatlábak általános csökkenésével lefelé mutató adóversenyhez vezetett, amelynek célja a közvetlen külföldi tőkebefektetések bevonzása volt, mindez pedig kiskapukat és jogi eltéréseket eredményezett. Számos multinacionális vállalat annak érdekében strukturálja át vállalkozásait, hogy erőteljesen csökkentse az adószámlája egyenlegét. Ennek érdekében olyan csoporton belüli műveleteket folytatnak, amelyek eredményeként a költségek nagy részét mesterségesen átviszik a közepes vagy magas adóztatás alá eső területekre, miközben a jövedelmet olyan alacsony adóztatású vagy adómentes joghatóságokban vallják be, ahol a kormányokkal titkos adómegállapodásokat (feltételes adómegállapítást) kötnek. Ebben a környezetben különösen könnyű a digitális gazdasághoz tartozó nagyvállalatok számára az előnyök megszerzése. Az EGSZB reméli, hogy a BEPS-szabályok és az ATAD-irányelvek alkalmazása lehetővé teszi a helyzet megváltozását. Ideje számba venni az eredményeket. A hatékonyság érdekében elengedhetetlen valamennyi tagállam együttműködése, ami az európai paktum fő célja.

3.15

Az EU az adókikerülés szempontjából érzékeny terület (32). A tőke, az áruk és a személyek belső piaci mobilitása ellentétben áll az adópolitikák összehangolásának hiányával. A 2008-as válságot követően a gazdasági irányítás terén elért eredmények a kiadások ellenőrzésére összpontosítottak. A helyzet változott az utóbbi években, de az adópolitikák összehangolása továbbra sem elégséges. Az adómutatók európai szemeszterbe való bevezetése olyan eredmény, amely lehetővé tette egyes tagállamok adórendszereinek károsként való azonosítását.

3.16

A G20-ak 2009-ben együttműködési folyamatot indítottak az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem érdekében. Az OECD jóváhagyta az információcsere új, globális szabványát, a közös jelentéstételi normát, amely automatikus információcserén (AEOI) alapul. A nemzetközi közösség legtöbb joghatósága elkötelezte magát amellett, hogy ezt 2018 januárjától kezdve alkalmazza. A megfelelés általános értékelése még folyamatban van.

3.17

Az EU-ban az AEOI-t a közigazgatási együttműködési irányelv szabályozza, amelyet többször módosítottak annak érdekében, hogy összehangolják a közös jelentéstételi standarddal. A közigazgatási együttműködési irányelv kiterjesztette az AEOI-ra vonatkozó kötelezettséget a természetes és jogi személyekre, valamint a jövedelem fő típusaira, ám vannak joghézagok, amelyeket ki kell küszöbölni. Az eszközök és alapok, a nem átlátható közvetítő eszközök valódi tulajdonosaira (egyes vagyonkezelő társaságok vagy trösztök, áteresztő társaságok, alapítványok stb.) vonatkozó információk továbbra sem megoldottak, amint azt a „Panama-akták” botránya is bizonyította. A nyilvántartott tulajdonos nélküli, „bemutatóra szóló részvények” anonimitását egyes országokban továbbra is engedélyezik. A közigazgatási együttműködési irányelv alkalmazási körét ki kell terjeszteni a szabadkikötőkben és a vámraktárakban található műalkotásokra és más nagy értékű eszközökre. Továbbá meg kell oldani a 19 tagállam által kínált befektetési célú állampolgársági vagy tartózkodási rendszerek problémáját is, valamint azt, hogy sok esetben adóügyi bűncselekmények elkövetésére használják ezeket.

3.18

Az OECD BEPS cselekvési terve az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni küzdelemmel kapcsolatos globális kezdeményezés. A tizenöt intézkedésre vonatkozó egyes helyzetjelentések jogi jellege eltér. Néhányuk a legjobb gyakorlatokkal kapcsolatos, mások minimális szabványok széles skálájával rendelkeznek, amelyek képesek az államokat arra kötelezni, hogy tartalmukat beépítsék a vállalkozásokra vonatkozó jogszabályokba. Néhány alapvető kérdés, mint például a digitalizált gazdaság adóztatása vagy az adójogosultságok országonkénti megoszlása, globális szinten még megoldásra vár. Néhány ország és civil társadalmi szervezetek kritizálták a BEPS-folyamatot, és azt kérték, hogy a nemzetközi adórendszer reformjával inkább az ENSZ adóügyi szakértői bizottsága foglalkozzon. Az EGSZB úgy véli, hogy az OECD-nek be kell fejeznie munkáját, és együtt kell működnie az ENSZ bizottságával, hogy megosszák egymással, illetve egységesítsék következtetéseiket.

3.19

Az ATAD-irányelvek az EU adókikerüléssel szembeni küzdelemre vonatkozó stratégiájának központi elemei. Garantálják, hogy a tagállamok összehangolt módon hajtsák végre a BEPS jelentéseit, és megerősítik jogi értéküket azzal, hogy a végrehajtást az Európai Unió Bírósága ellenőrizheti. Egyes esetekben a visszaéléssel szembeni szabályok túlmutatnak a BEPS-en, például a „terület elhagyására kivetett adók”, a „külföldi ellenőrzés alatt álló társaságokra” vonatkozó szabályok, a hibridellenes szabályok vagy az általános visszaélésellenes záradék létrehozása esetében. Egyes országok ellenkezése miatt azonban a befektetési záradékokat nem vették figyelembe, annak ellenére, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok többsége megvédte azt.

3.20

A néhány nagy multinacionális társaság, valamint egyes uniós tagállamok kormánya által aláírt titkos adómegállapodásokra vonatkozó európai bizottsági vizsgálatok rámutattak a megkönnyített adókikerülési folyamatok jelentőségére: a más európai országokból átvitt nyereségre 0,05 % és 2 % közötti adómérték vonatkozott. Erre válaszul az EU módosította a közigazgatási együttműködési irányelvet, hogy kötelező legyen automatikusan közzétenni a tagállamok által aláírt, határokon átnyúló adómegállapodásokat (feltételes adómegállapítások).

3.21

A közigazgatási együttműködési irányelv újabb reformja kiterjesztette az automatikus információcserét a nagyvállalatokra vonatkozó alapvető információkra is (33), országonkénti bontásban (CBCR (34)), a BEPS 13. cselekvésének előírásai szerint. Ám az ezen információkhoz való nyilvános hozzáférés továbbra sem engedélyezett. Az Európai Bizottság javaslatot tett a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi számviteli irányelv (35) reformjára, hogy közzé lehessen tenni az országjelentéseket. Az EGSZB szerint ezt legalább az állami támogatásban részesülő vállalatokra alkalmazni kell.

3.22

Az Európai Bizottság vállalati adózásról szóló egyik fontos javaslata a társasági adó alapjának harmonizálása. Az első szakaszban – BICIS – az adóalapot közös szabályok szerint számítanák ki. A második szakaszban – BICCIS – a társaságok vagy multinacionális csoportok különböző leányvállalatainak az egyes tagállamokban elért nyereségeit és veszteségeit konszolidálják az EU-n belül. A kapott nettó egyenleget egy előre megadott képlet szerint (eszközök, értékesítés és foglalkoztatás) elosztják azon országok között, amelyekben a vállalkozás tevékenységet folytat. A konszolidáció remélhetőleg az agresszív adótervezési műveletek nagy részét hatástalanítaná. Az EGSZB egyetért azzal, hogy az adózásra súlyozott képlet alapján kerüljön sor, amely figyelembe veszi az értékesítés, a foglalkoztatás és az eszközök helyét. Szigorúan fel kell mérni a szellemi tulajdonjogok, az adatok és más immateriális javak értékét.

3.23

Az Európai Bizottság és az OECD szerint a digitális gazdaság új üzleti modelljeinek jövedelemadójára vonatkozó hatályos szabályozás nehézségei miatt a digitális társaságok bizonyos esetekben és országokban a hagyományos vállalatokhoz képest kevesebb adót fizetnek. Az Európai Bizottság két irányelvjavaslatot hagyott jóvá a digitális gazdaság adóztatásáról (2018 márciusában) (36), összhangban az OECD 2020-ig elvégzendő munkájával. Az egyik ideiglenes megoldást, a másik végleges megoldást tartalmaz. Az ideiglenes megoldás 3 %-os adót állapít meg a digitális szolgáltatások nagyvállalatok általi értékesítésére (nem pedig nyereségre, vagy az érték keletkezésének helyére). A javaslatot a Tanácsban megvétózták. Az Európai Bizottság most az OECD munkájának keretében átfogó megoldást követ, ám ha 2020 végéig nem születik megállapodás, akkor visszatér a nagy digitalizált vállalatok adóztatására irányuló kezdeményezéséhez.

3.24

Az EGSZB az Európai Bizottsághoz hasonlóan (37) úgy határozott, hogy vitát kell indítani, és meg kell vitatni az adóügyekben az egyhangúság felől a minősített többségi szavazás felé történő fokozatos átmenethez szükséges feltételeket. A változtatás végrehajtásának határideje rövidebb vagy hosszabb is lehet, attól függően, hogy a tagállamok mennyire érzékenyek arra az adóügyi kérdésre, amelybe be kívánnak avatkozni.

3.25

Az EGSZB úgy véli, hogy a Covid19-világjárvány okozta válság miatt az EU és valamennyi tagállama előtt álló hatalmas kihívások nem egyeztethetők össze a gazdasági növekedést és az államháztartást sértő bűncselekményekkel szembeni bármilyen engedékenységgel. Hasonlóképpen fenntartja, hogy meg kell erősíteni az együttműködést és a szolidaritást a tagállamok, az uniós intézmények és az európai civil társadalom ágazatai között.

4.   Részletes megjegyzések és ajánlások

4.1

Ajánlott az adókijátszás területére is kiterjeszteni a pénzmosás elleni 5. irányelvben előírt megoldást, amely szerint az országokat arra kell kötelezni, hogy hozzanak létre központi nyilvános nyilvántartást a társaságok és a vagyonkezelők valós tulajdonosairól. Emellett pedig megfelelő eljárást kellene létrehozni az EU-n kívül letelepedett vállalkozások mögött álló tényleges tulajdonosok azonosítására. Valamennyi nyilvántartásnak megfelelő és arányos módon kell működnie, hogy megkönnyítse a követelményeknek eleget tevő vállalkozások és különösen a kkv-k munkáját, amelyek számára támogatási szolgáltatásokat kell biztosítani.

4.2

Az összes társaság és a vagyonkezelők tényleges tulajdonosa kilétének megismerése mellett a bemutatóra szóló részvények tulajdonosainak kilétét is meg kellene ismerni. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy ki lehetne-e dolgozni egy ezt biztosító eljárást; ha pedig ilyen nem lehetséges, akkor továbbra is tiltsa meg a szóban forgó részvények kibocsátását az EU-ban.

4.3

A közigazgatási együttműködési irányelv szövegében fennmaradó hiányosságokat fel kell számolni, hogy az automatikus információcserét kiterjesszék a szabadkikötőkben, a vámraktárakban és a különleges gazdasági övezetekben található műalkotásokra és más nagy értékű eszközökre.

4.4

A tagállamokat fel kell kérni arra, hogy fokozatosan szüntessék meg az adóügyi bűncselekményeket megkönnyítő, befektetési célú állampolgársági vagy tartózkodási rendszereket. Ezt az álláspontot képviseli az EP és SOC/618. sz. véleményében az EGSZB is (38). Amíg léteznek, meg kell tenni a szükséges ellenőrzési intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a befektetők eleget tegyenek adókötelezettségeiknek.

4.5

Be kell vezetni az OECD keretében elfogadott intézkedéseket és a technikai segítségnyújtás integrált keretét az adóbevételek olyan piacgazdaságokhoz történő hozzárendelése kapcsán, mint például India és Kína. Az ATAD-irányelvet módosítani kell, és abban szerepeltetni kell az alacsony adómértéket alkalmazó joghatóságok adóügyi megítélésére vonatkozó szabályokat, különös tekintettel a külföldi leányvállalatok osztalékának vagy tőkenyereségének hazatelepítésére, ha azokat külföldön nem adóztatták minimális mértékben.

4.6

Az EGSZB az EP 2019. márciusi állásfoglalásában szereplő felkéréssel összhangban (39) arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tanulmányozzák a társasági nyereség tényleges minimális adóztatásának koncepcióját és annak lehetséges alkalmazását.

4.7

Fokozni kell a felügyeleti szervek és a tagállamok adóhatóságai közötti együttműködést, különösen az adóbűncselekmények és a pénzmosás terén, és tovább kell erősíteni az Europol és a nemzeti rendőri erők közötti együttműködést.

4.8

A nemzeti pénzügyi információs egységeket pénzügyileg és technikailag támogatni kell, hogy hatékonyan elvégezhessék feladataikat.

4.9

Az EU-ban letelepedett fantomvállalatokon keresztül áramló hatalmas tőkemennyiség a felelős politikusok részéről határozott reagálást igényel. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy milyen szerepük van a „fantomvállalatoknak” az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés (az 1. és 2. ATAD alkalmazása után), valamint a pénzmosás kapcsán, továbbá hogy következtetéseinek fényében tegyen meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy az ilyen vállalatok ne tudják elkövetni a szóban forgó bűncselekményeket és visszaéléseket. Az ATAD-irányelveket, a tőkemegfelelési irányelvet és a pénzmosás elleni irányelvet adott esetben módosítani kell.

4.10

Az EGSZB azt javasolja, hogy az EU soron következő kereskedelmi, befektetési vagy gazdasági társulási megállapodásai, illetve a hatályban lévő ilyen megállapodások felülvizsgálatai a WTO elveivel és szabályaival összhangban tartalmazzanak az OECD BEPS programjának eredményeit tartalmazó adóügyi fejezetet az adócsalás és az adókikerülés, az agresszív adótervezés és a pénzmosás elleni küzdelemmel, valamint az adóhatóságok közötti együttműködéssel kapcsolatos rendelkezésekkel.

---

(1)  Itt és a továbbiakban angol rövidítéseket használunk.

(2)  HL C 353., 2019.10.18., 90. o.

(3)  C(2020) 2800 final.

(4)  Az FATF által a kiemelt kockázatú joghatóságokról kiadott listán csak két állam (Észak-Korea és Irán) szerepel. Az FATF által a fokozott nyomonkövetési eljárás alatt álló joghatóságokról vezetett lista tizennyolc országot foglal magában. Mindkét listát 2020. február 21-én frissítették.

(5)  Az Európai Bizottság 2020. május 7-i (EU) 2020/855 felhatalmazáson alapuló rendeletében található listában húsz kiemelt kockázatú terület szerepel a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása kapcsán (HL L 195., 2020.6.19., 1. o.). A nem együttműködő országok és területek felülvizsgált listája az adókijátszás és az adókikerülés vonatkozásában tizenkét országot tartalmaz, további húszat pedig nyomon követnek.

(6)  Lipton, D.: Shining a Light, 4. o.; és Shaxson, N.: Tackling Tax Havens, 7. o., idézi Zucman, G. (2017). IMF, F&D, 2019. szeptember.

(7)  Bhatt, G.: Editor’s Letter. IMF. Uo., 2. o.

(8)  Az Európai Parlament 2019. március 26-i állásfoglalása a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről; 24. pont.

(9)  EP, uo., 142. és 143. pont.

(10)  Shaxson, N.: Tackling Tax Havens. IMF, uo., 7. o.

(11)  EP, uo., 19. pont.

(12)  EP, uo., 328. pont.

(13)  Damgaard, J., Elkjaer, T., Johannesen, N.: The Rise of Phantom Investments, 11–13. o. IMF, F&D, 2019. szeptember.

(14)  ENSZ, UNODC: Money Laundering and Globalization.

(15)  EP, uo., 236. és 237. pont.

(16)  EP, uo., 235. pont. Financial Times, 2020. március 23.

(17)  COM(2019) 360, 370, 371 és 372, 2019. július 24. Különösen fontos a COM(2019) 373 – az uniós hitelintézeteket érintő közelmúltbeli állítólagos pénzmosási ügyek értékeléséről szóló jelentés.

(18)  2020. június 11.: https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=53979.

(19)  2020. július 2.: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/IP_20_1228.

(20)  C(2020) 2800.

(21)  A Bizottság (EU) 2020/855 felhatalmazáson alapuló rendelete (2020. május 7.)

(22)  Az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (ATAD)(HL L 193., 2016.7.19., 1. o.) 2020. január 1-jén lépett hatályba azon tagállamokban, ahol nincs saját jogszabály (a többiben 2024-ben). Az (EU) 2017/952 tanácsi irányelv (ATAD 2)(HL L 144., 2017.6.7., 1. o.) 2022. január 1-jén lép majd hatályba.

(23)  Az (EU) 2017/1852 tanácsi irányelv (HL L 265., 2017.10.14., 1. o.).

(24)  Az (EU) 2018/1672 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 284., 2018.11.12., 6. o.).

(25)  Angolul: Automatic exchange of information – AEOI.

(26)  A 2011/16/EU tanácsi irányelv (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).

(27)  Az (EU) 2018/822 tanácsi irányelv (HL L 139., 2018.6.5., 1. o.)

(28)  Angolul: Country by country reporting – CBCR.

(29)  HL L 186., 2019.7.11., 122. o.

(30)  EP, uo., 328. pont.

(31)  ECO/470. sz. EGSZB-vélemény: „Fiscalis 2021–2027” (HL C 62., 2019.2.15., 118. o.).

(32)  Cobham A. and Garcia-Bernardo J.; Time for the EU to close its own tax havens, Tax Justice Network, 2020. április 4.

(33)  Az alkalmazottak, az értékesítés, a bejelentett kedvezmények és a fizetett adók tekintetében.

(34)  Angolul: Country by country reporting – CBCR.

(35)  HL L 182., 2013.6.29., 19. o.

(36)  COM(2018) 147 final, a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló irányelvre irányuló javaslat; valamint COM(2018) 148 final, az egyes digitális szolgáltatások nyújtásából származó bevételek után fizetendő digitális szolgáltatási adó közös rendszeréről szóló irányelvre irányuló javaslat.

(37)  COM(2019) 8 final, Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé.

(38)  A SOC/618. sz. EGSZB-vélemény: Befektetői állampolgársági és letelepedési programok az Európai Unióban (HL C 47., 2020.2.11., 81. o.).

(39)  EP, uo., 78–85. pont