6.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 86/168

—

tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14112/2015),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0409/2015),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Szerződésekhez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel a Bíróság 2014. október 14-i véleményére (1),

—

tekintettel a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezményre („1996. évi HNS-egyezmény”),

—

tekintettel az 1996. évi HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvre („2010. évi HNS-egyezmény”),

—

tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2015)0305),

—

tekintettel a 2002. november 18-i 2002/971/EK tanácsi határozatra, amely felhatalmazza a tagállamokat, hogy a Közösség érdekében megerősítsék az 1996. évi HNS-egyezményt, illetve csatlakozzanak ahhoz (2),

—

tekintettel a tagállamoknak a Közösség érdekében történő, az 1996. évi, a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezmény (HNS-egyezmény) megerősítésére vonatkozó felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2001)0674),

—

tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre („átdolgozott Brüsszel I. rendelet”) (3),

—

tekintettel a Bizottságnak az Állandó Képviselők Bizottsága és a Tanács 2015. november 20-i és december 8-i jegyzőkönyvéhez fűzött nyilatkozatára (4),

—

tekintettel a hajózási ágazat 2015. szeptember 18-i dokumentumára, amely arra sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottság javasolt megközelítésével összhangban a lehető leghamarabb erősítsék meg a 2010. évi HNS-egyezményt vagy csatlakozzanak ahhoz (5),

—

tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság időközi jelentésére (A8-0190/2016),

A.

mivel a 2010. évi HNS-egyezmény célja az elszámoltathatóságot, valamint megfelelő, azonnali és hatékony kártérítést biztosítani a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállítása miatt keletkezett személyi, vagyoni és környezeti veszteségekért és károkért a külön erre a célra szánt nemzetközi HNS kártérítési alapon keresztül;

B.

mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet egyezményeinek, köztük a 2010-es HNS-egyezménynek a következők az alapelvei: a hajótulajdonos objektív felelőssége, a harmadik félnek okozott kár fedezetére szolgáló kötelező biztosítás, a sérülést szenvedett személyek azon joga, hogy közvetlenül a biztosítóhoz nyújtsák be igényüket, a kártérítési felelősség korlátozása, valamint olaj, illetve veszélyes és ártalmas anyagok esetében egy külön kártérítési alap, amelyből a hajótulajdonos felelősségi korlátait meghaladó károk esetén lehet kártérítést fizetni;

C.

mivel ezért egyrészt célja, hogy rendelkezzen a „szennyező fizet” elvéről és a megelőzés és az óvatosság elvéről, azért hogy a lehetséges környezeti károk tekintetében megelőző intézkedéseket hozzanak, és ezáltal az Unió környezetvédelmi politikájának és általános elveinek hatálya alá tartozik, másrészt célja a tengeri szállítás által okozott károk ügyeinek szabályozása, továbbá az ilyen károk megelőzése és minimalizálása, és ezáltal az Unió közlekedéspolitikájának hatálya alá tartozik;

D.

mivel a 2010. évi HNS-egyezmény a részes államok bíróságainak joghatóságára vonatkozó szabályokat is tartalmaz olyan esetekre, amikor az egyezmény hatálya alá tartozó károsodást elszenvedő személyek lépnek fel kárigénnyel a hajótulajdonossal vagy annak biztosítójával, illetve a külön erre a célra szánt HNS kártérítési alappal szemben, továbbá szabályokat tartalmaz a részes államok bíróságai által meghozott ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról;

E.

mivel a Bizottság javaslata (COM(2015)0305) szerint a 2010. évi HNS-egyezmény megkötése ezért átfedést jelentene az átdolgozott Brüsszel I. rendelet szabályainak hatályával;

F.

mivel az átdolgozott Brüsszel I. rendelet többféle joghatósági jogalapot megenged, ugyanakkor a 2010. évi HNS-egyezmény IV. fejezete rendkívül korlátozó joghatósági, elismerési és végrehajtási rendszert határoz meg, hogy egyenlő feltételeket garantáljon a felperesek számára, illetve hogy a felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok egységes alkalmazását biztosítsa;

G.

mivel egyrészt a 2010. évi HNS-egyezmény joghatósági rendszerének sajátos jellege – amelynek célja, hogy a balesetek áldozatainak világos eljárási szabályokat és jogbiztonságot biztosítson, ezáltal hatékonyabbá téve a bíróságok előtti követeléseket –, másrészt az Unióra és a 2010. évi HNS-egyezmény más részes feleire eltérő joghatósági rendszer alkalmazásából fakadó jogi és gyakorlati nehézségek kivételt tesznek indokolttá az átdolgozott Brüsszel I. rendelet általános alkalmazása alól;

H.

mivel Dánia mentesül az EUMSZ harmadik része V. címének alkalmazása alól és nem vesz részt a javasolt tanácsi határozat elfogadásában a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos elemek tekintetében;

I.

mivel a 2010. évi HNS-egyezmény és a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés uniós szabályai közötti átfedés képezte a 2002/971/EK határozat jogalapját, tekintettel arra, hogy a 2010. évi HNS-jegyzőkönyv az 1996. évi HNS-egyezményt módosította, értékelni kell a 2010. évi HNS-egyezmény hatását az uniós szabályokra a 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a környezeti felelősségről szóló irányelv) (6) hatálya és szabályai fényében, amely a 2002/971/EK határozat elfogadása óta az Unió jogrendjének részévé vált;

J.

mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv kizárja alkalmazási köréből a 2010. HNS-egyezmény hatálya alá eső környezeti károkat vagy az ilyen jellegű közvetlen kárveszélyt, amint az egyezmény hatályba lép (a környezeti felelősségről szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és IV. melléklete);

K.

mivel a 2010. évi HNS-egyezmény bevezeti a hajótulajdonos objektív felelősségét az egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából eredő károkért, valamint a biztosítás kötésének vagy más pénzügyi biztosíték létrehozásának kötelezettségét, hogy legyen fedezet a kártérítésre az egyezmény értelmében, amely e tekintetben megtiltja a hajótulajdonossal szemben az egyezménnyel összhangban álló követelések kivételével bármely más követelés támasztását (7. cikk (4) és (5) bekezdése);

L.

mivel hacsak valamennyi tagállam azonos időkereteken belül nem erősíti meg a HNS-egyezményt vagy csatlakozik ahhoz, fenn fog állni annak a kockázata, hogy a hajózási ágazatra egyszerre két különböző jogi szabályrendszer vonatkozik – egy uniós és egy nemzetközi –, ami a szennyezés károsultjai, így a parti közösségek, a halászok stb. számára is egyenlőtlenségeket teremthet, továbbá a 2010. évi HNS-egyezmény szellemével is ellentétes lenne;

M.

mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a környezeti felelősségről szóló irányelv IV. mellékletében szereplő egyéb egyezményei hatékonynak bizonyultak, hiszen a felelősség egyértelmű telepítése révén – ami általában nem hagy bizonytalanságot azt illetően, hogy ki a felelős fél –, illetve kötelező biztosítási és gyors kártérítési – nem kizárólag környezeti károkra vonatkozó – mechanizmusok bevezetése révén sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a környezeti és a kereskedelmi érdekek között;

1.

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a következő ajánlásokat:

2.

arra a következtetésre jut, hogy ez az állásfoglalás további lehetőség lenne a Tanács és a Bizottság számára, hogy kezeljék az (1) bekezdésben említett ajánlásokat;

3.

utasítja elnökét, hogy kérje fel a Bizottságot és a Tanácsot további tárgyalások lefolytatására;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.