(1)

A nemzetközi adózás területén érvényben lévő jelenlegi politikai prioritások rávilágítanak arra, hogy biztosítani kell az adóknak a nyereség és az érték keletkezése helyén történő megfizetését. Ezért elengedhetetlen, hogy helyreálljon az adórendszerek igazságosságába vetett bizalom, és a kormányok hatékonyan gyakorolhassák adóügyi szuverenitásukat. Ezen új politikai célkitűzések alapján konkrét fellépésekre irányuló ajánlások kerültek megfogalmazásra a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás (BEPS) elleni kezdeményezése összefüggésében. Az igazságosabb adózás iránti igényre reagálva, a Bizottság 2015. június 17-i közleményében cselekvési tervet (3) határoz meg az Európai Unión belüli méltányos és hatékony társasági adózásra vonatkozóan (a továbbiakban: cselekvési terv).

(1)

A nemzetközi adózás területén érvényben lévő jelenlegi politikai prioritások rávilágítanak arra, hogy biztosítani kell az adóknak a nyereség keletkezése és az érték teremtése helyén történő megfizetését. Ezért elengedhetetlen, hogy helyreálljon az adórendszerek igazságosságába vetett bizalom, és a kormányok hatékonyan gyakorolhassák adóügyi szuverenitásukat. Ezen új politikai célkitűzések alapján konkrét fellépésekre irányuló ajánlások kerültek megfogalmazásra a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás (BEPS) elleni kezdeményezése összefüggésében. Az igazságosabb adózás iránti igényre reagálva, a Bizottság 2015. június 17-i közleményében cselekvési tervet határoz meg az Európai Unión belüli méltányos és hatékony társasági adózásra vonatkozóan (3) (a továbbiakban: cselekvési terv) , amelyben elismeri, hogy egy közös konszolidált társaságiadó-alap (a továbbiakban: KKTA) a megfelelő és méltányos hozzájárulási kulcs mellett valóban gyökeres változást okozhat a mesterséges BEPS-stratégiák elleni küzdelemben. Ennek fényében a Bizottságnak a lehető leghamarabb közzé kell tennie egy, a KKTA-ra vonatkozó ambiciózus javaslatot, a jogalkotónak pedig a lehető leggyorsabban le kell zárnia a tárgyalásokat e rendkívül fontos ügyben. Megfelelően figyelembe kell venni a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2012. április 19-i európai parlamenti álláspontot.

(1a)

Az Unió úgy véli, hogy a csalás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem elsődleges politikai prioritás, mivel az agresszív adótervezés gyakorlata elfogadhatatlan a belső piac integritása és a társadalmi igazságosság szempontjából.

(2)

OECD-tagi minőségében a legtöbb tagállam elkötelezte magát amellett, hogy végrehajtja a 2015. október 5-én közzétett, az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni 15 fellépés eredményeit. Az egységes piac jó működése érdekében ezért alapvető fontosságú, hogy a tagállamok – minimális követelményként – teljesítsék az adóalap-erózióra és a nyereségátcsoportosításra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, tágabb értelemben pedig lépjenek fel az adókikerülési gyakorlatok visszaszorítása, valamint a méltányos és eredményes uniós adózás biztosítása érdekében, és mindezt megfelelően koherens és összehangolt módon tegyék. Egy szorosan integrált gazdaságok által alkotott piacon közös stratégiai megközelítésekre és összehangolt fellépésre van szükség a belső piac működésének javításához és a  BEPS elleni kezdeményezés pozitív hatásainak optimalizálásához. Ezen túlmenően csak egy közös keret segítségével lehet megakadályozni a piac feltöredezését, valamint véget vetni a jelenleg tapasztalható különbségeknek és piaci torzulásoknak. Végezetül pedig az Unió-szerte közös irányvonalat tükröző nemzeti végrehajtási intézkedések jogbiztonságot nyújtanának az adózók számára a tekintetben, hogy a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal.

(2)

OECD-tagi minőségében a legtöbb tagállam elkötelezte magát amellett, hogy végrehajtja a 2015. október 5-én közzétett, a tényleges adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni 15 fellépés eredményeit. Az egységes piac jó működése érdekében ezért alapvető fontosságú, hogy a tagállamok – minimális követelményként – teljesítsék az adóalap-erózióra és a nyereségátcsoportosításra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, tágabb értelemben pedig lépjenek fel az adókikerülési gyakorlatok visszaszorítása, valamint a méltányos és eredményes uniós adózás biztosítása érdekében, és mindezt megfelelően koherens és összehangolt módon tegyék. Egy szorosan integrált gazdaságok által alkotott piacon közös stratégiai megközelítésekre és összehangolt fellépésre van szükség a belső piac működésének javításához és a  tényleges BEPS-stratégiák elleni kezdeményezés pozitív hatásainak optimalizálásához , megfelelően gondoskodva ugyanakkor a belső piacon működő vállalkozások versenyképességéről . Ezen túlmenően csak egy közös keret segítségével lehet megakadályozni a piac feltöredezését, valamint véget vetni a jelenleg tapasztalható különbségeknek és piaci torzulásoknak. Végezetül pedig az Unió-szerte közös irányvonalat tükröző nemzeti végrehajtási intézkedések jogbiztonságot nyújtanának az adózók számára a tekintetben, hogy a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal. Az Unióban, ahol igen eltérőek a nemzeti piacok, fontos, hogy továbbra is csak valamennyi várható intézkedés átfogó hatásvizsgálatának elvégzésével biztosítható e közös irányvonal tagállami szintű, széles körű támogatása.

(3a)

Mivel az adóparadicsomok az OECD szerint átláthatónak tekinthetők, javaslatot kell tenni a vagyonkezelői alapok és alapítványok átláthatóságának növelésére.

(4a)

Elengedhetetlenül fontos, hogy megfelelő eszközök álljanak az adóhatóságok rendelkezésére BEPS-sel szembeni hatékony küzdelemhez és a nagy multinacionális társaságok által folytatott tevékenységek átláthatóságának javításához, különösen a realizált nyereség, a nyereség után fizetett adók, a kapott támogatások, az adókedvezmények, a munkavállalók létszáma és a tulajdonban lévő eszközök vonatkozásában.

(4b)

Az állandó telephelyek következetes kezeléséhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok mind a vonatkozó jogszabályokban, mind pedig a kétoldalú adózási megállapodásokban közös fogalommeghatározást alkalmazzanak az állandó telephelyre, a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 5. cikkének megfelelően.

(4c)

A nyereség állandó telephelyek közötti nem következetes elosztásának elkerülésére a tagállamoknak a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 7. cikkében foglalt, az állandó telephelyekhez rendelhető nyereségekre vonatkozó szabályokat kell követniük, és alkalmazandó jogszabályaikat és kétoldalú megállapodásaikat e szabályokhoz kell igazítaniuk azok felülvizsgálatakor.

(5)

Szabályokat kell megállapítani a belső piacon történő adóalap-erózió ellen és a belső piacról kifelé irányuló nyereségátcsoportosítás ellen. A következő területeken van szükség szabályokra, amelyek hozzájárulnának e célkitűzés eléréséhez: a kamatok levonhatóságának korlátozása, a tőkekivonás megadóztatása, átállási záradék, a visszaélés elleni általános szabály, az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és a hibrid struktúrák kezelésére vonatkozó keret. Abban az esetben, ha a szóban forgó szabályok alkalmazása kettős adóztatást eredményezne, az adózónak mentességet kell kapnia – az adott esettől függően – a másik tagállamban vagy harmadik országban megfizetett adó levonása révén. A szabályok célja tehát nem csupán az adókikerülési gyakorlatok megakadályozása, hanem egyúttal az egyéb akadályok – mint például a kettős adóztatás – elkerülése is a piacon.

(5)

Szabályokat kell megállapítani a belső piacon történő adóalap-erózió ellen és a belső piacról kifelé irányuló nyereségátcsoportosítás ellen. A következő területeken van szükség szabályokra, amelyek hozzájárulnának e célkitűzés eléréséhez: a kamatok levonhatóságának korlátozása, a  banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerek BEPS érdekében történő alkalmazásával szembeni intézkedések, a tőkekivonás megadóztatása, az állandó telephely egyértelmű meghatározása, a transzferárra vonatkozó pontos szabályok, a szabadalmi adókedvezmények rendszerei keretének létrehozása, harmadik országgal kötött, hasonló hatású hatékony adózási megállapodás hiányában átállási záradék, a visszaélés elleni általános szabály, az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és a hibrid struktúrák kezelésére vonatkozó keret. Abban az esetben, ha a szóban forgó szabályok alkalmazása kettős adóztatást eredményezne, az adózónak mentességet kell kapnia – az adott esettől függően – a másik tagállamban vagy harmadik országban megfizetett adó levonása révén. A szabályok célja tehát nem csupán az adókikerülési gyakorlatok megakadályozása, hanem egyúttal az egyéb akadályok – mint például a kettős adóztatás – elkerülése is a piacon. Az említett szabályok helyes alkalmazása érdekében gondoskodni kell a tagállami adóhatóságok megfelelő finanszírozásáról. Emellett sürgősen szükséges egy egységes szabályrendszer megállapítása a határokon átnyúló uniós vállalkozások adóköteles nyereségének kiszámítására, amelynek keretében a vállalatcsoportokat adózási célokból egyetlen gazdálkodó egységként kezelik, hogy megerősíthető legyen az egységes piac, és kiküszöbölhetővé váljon a jelenlegi társasági adózási keret számos gyenge pontja, amely agresszív adótervezést tesz lehetővé.

(6)

A határokon átnyúló vállalatcsoportok – annak érdekében, hogy csökkentsék összesített adókötelezettségüket – egyre gyakrabban folyamodnak magas adómértéket alkalmazó adójogrendszerekből alacsonyabb adót kivető rendszerekkel rendelkező országokba történő nyereségátcsoportosításhoz, sok esetben magas kamatfizetések révén. A kamatkorlátozási szabályra azért van szükség, hogy az adózóknál felmerülő nettó pénzügyi költségek (azaz az az összeg, amellyel a pénzügyi kiadások meghaladják a pénzügyi bevételeket) levonhatóságának korlátozása segítségével csökkenthető legyen az ilyen gyakorlatok vonzereje. Meg kell határozni tehát egy levonhatósági rátát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (earnings before interest, tax, depreciation and amortisation, EBITDA) függvényében. Az adómentes pénzügyi bevételek nem számolhatók el a pénzügyi kiadásokkal szemben. Ez azért van így, mert csak az adóköteles jövedelmet kell figyelembe venni annak megállapításakor, hogy a kamatokat milyen mértékben lehet levonni. Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás tekintetében alacsony kockázatú adózók tevékenységének megkönnyítése érdekében a nettó kamatnak mindig levonhatónak kell lennie egy meghatározott felső összeghatárig, amely akkor alkalmazandó, amikor ez az eljárás magasabb levonást eredményez, mint az EBITDA alapú ráta. Ha az adózó kötelező összevont pénzügyi beszámolókat kibocsátó csoport részét képezi, a csoport egészének az adósságállományát figyelembe kell venni annak megállapításakor, hogy megadható-e az adózónak a magasabb nettó pénzügyi költségek levonására való jogosultság. A kamatkorlátozási szabályt attól függetlenül alkalmazni kell az adózó nettó pénzügyi költségei vonatkozásában, hogy a költségek nemzeti szinten, az Unión belül határokon átnyúló formában vagy harmadik országban felvett hitel kapcsán keletkeznek-e. Annak ellenére, hogy általánosan elfogadott vélemény, hogy a pénzügyi vállalkozásokra, azaz a pénzügyi intézményekre és a biztosítókra szintén alkalmazni kell a kamatok levonhatóságának korlátozását, az is elismert tény, hogy e két ágazat olyan különleges jellemzőkkel rendelkezik, amelyek személyre szabottabb megközelítést tesznek szükségessé. Mivel a nemzetközi és uniós szintű tárgyalások során még nem születtek kellően kidolgozott következtetések, ebben a szakaszban még nincs mód a kifejezetten erre az ágazatra szabott szabályok megállapítására a pénzügyi és a biztosítási ágazatra vonatkozóan.

(6)

A határokon átnyúló vállalatcsoportok – annak érdekében, hogy csökkentsék összesített adókötelezettségüket – egyre gyakrabban folyamodnak magas adómértéket alkalmazó adójogrendszerekből alacsonyabb adót kivető rendszerekkel rendelkező országokba történő nyereségátcsoportosításhoz, sok esetben magas kamatfizetések révén. A kamatkorlátozási szabályra azért van szükség, hogy az adózóknál felmerülő nettó pénzügyi költségek (azaz az az összeg, amellyel a pénzügyi kiadások meghaladják a pénzügyi bevételeket) levonhatóságának korlátozása segítségével csökkenthető legyen az ilyen tényleges BEPS-gyakorlatok vonzereje. A kamatköltségek tekintetében meg kell határozni tehát egy levonhatósági rátát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (earnings before interest, tax, depreciation and amortisation – EBITDA) függvényében. Az adómentes pénzügyi bevételek nem számolhatók el a pénzügyi kiadásokkal szemben. Ez azért van így, mert csak az adóköteles jövedelmet kell figyelembe venni annak megállapításakor, hogy a kamatokat milyen mértékben lehet levonni. Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás tekintetében alacsony kockázatú adózók tevékenységének megkönnyítése érdekében a nettó kamatnak mindig levonhatónak kell lennie egy meghatározott felső összeghatárig, amely akkor alkalmazandó, amikor ez az eljárás magasabb levonást eredményez, mint az EBITDA alapú ráta. Ha az adózó kötelező összevont pénzügyi beszámolókat kibocsátó csoport részét képezi, a csoport egészének az adósságállományát figyelembe kell venni annak megállapításakor, hogy megadható-e az adózónak a magasabb nettó pénzügyi költségek levonására való jogosultság. A kamatkorlátozási szabályt attól függetlenül alkalmazni kell az adózó nettó pénzügyi költségei vonatkozásában, hogy a költségek nemzeti szinten, az Unión belül határokon átnyúló formában vagy harmadik országban felvett hitel kapcsán keletkeznek-e. Általánosan elfogadott vélemény, hogy a pénzügyi vállalkozásokra, azaz a pénzügyi intézményekre és a biztosítókra szintén alkalmazni kell a kamatok levonhatóságának korlátozását, az is elismert tény, hogy e két ágazat olyan különleges jellemzőkkel rendelkezik, amelyek esetleg személyre szabottabb megközelítést tesznek szükségessé.

(6a)

A harmadik félnek nyújtott hitelből finanszírozott, hosszú távú közérdekű infrastrukturális projektek esetében, amennyiben a hitel összege magasabb az ebben az irányelvben meghatározott mentességi küszöbnél, lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy bizonyos feltételek mellett mentességet biztosítsanak a harmadik félnek nyújtott hitelből finanszírozott, közérdekű infrastrukturális projektek számára, mivel a javasolt kamatkorlátozási rendelkezések alkalmazása ilyen esetekben kontraproduktív lenne.

(6b)

A nyereség banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerekbe történő átcsoportosítása különösen veszélyezteti a tagállamok adóbevételeit, illetve az adókikerülő és az adózás szempontjából jogkövető, akár nagy, akár kicsi cégekkel való méltányos és egyenlő bánásmódot. Az ebben az irányelvben valamennyi ország tekintetében javasolt, általánosan alkalmazandó intézkedések mellett elengedhetetlen a banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerek visszatartása attól, hogy társasági adózási és társasági jogi környezetüket az adókikerülésből származó nyereségre alapozzák, úgy, hogy ugyanakkor nem hajtják végre megfelelően a felelősségteljes adóügyi kormányzásra vonatkozó globális szabványokat, például az adózási információk automatikus cseréjét, vagy azokat hallgatólagosan nem tartják be, amikor a végrehajtásra vonatkozó politikai kötelezettségvállalás ellenére nem hajtják végre megfelelően az adótörvényeket és a nemzetközi megállapodásokat. Ezért egyedi intézkedések javaslatára kerül sor abból a célból, hogy ez az irányelv a jelenleg banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerek megfelelőségét biztosító eszköz lehessen az adózási átláthatóságra és méltányosságra irányuló nemzetközi törekvések tekintetében.

(7a)

Túl gyakori eset, hogy a multinacionális vállalatok összefognak, hogy nyereségüket adófizetés nélkül vagy nagyon alacsony adómérték mellett adóparadicsomokba menekítsék. Az állandó telephely lehetővé fogja tenni azon kritériumok pontos és kötelező meghatározását, amelyek fennállása esetén egy multinacionális vállalat egy adott országban letelepedettnek tekinthető. Ez rá fogja kényszeríteni a multinacionális vállalatokat arra, hogy adóikat méltányos módon befizessék.

(7b)

A „transzferárazás” kifejezés az adott multinacionális vállalaton belül végrehajtott tranzakciókat övező feltételekre és módozatokra vonatkozik, ideértve a leányvállalatokat és a fedőcégeket is, amelyek nyereségét a multinacionális anyavállalatnak juttatják. A különböző országokban letelepedett, társult vállalkozások közötti, csoporton belüli ügyletek, például áruk vagy szolgáltatások transzfere során alkalmazott árat jelenti. Mivel az árakat a multinacionális vállalaton belüli, nem független társult tagok határozzák meg, előfordulhat, hogy ezek az árak nem tükrözik a tényleges piaci árat. Az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy a multinacionális vállalatok által létrehozott, adóköteles nyereséget nem utalják át mesterségesen a joghatóságán kívül eső területre, valamint hogy a multinacionális vállalatok által a saját országukban bejelentett adóalapok tükrözik az ott folytatott gazdasági tevékenységet. Az adófizetőket illetően kulcsfontosságú az adózás kétszeres elmaradása kockázatainak korlátozása, amelyek két ország közötti véleménykülönbségből adódhatnak azzal kapcsolatosan, hogy hogyan határozzák meg a társult vállalkozásokkal végrehajtott nemzetközi ügyleteik vonatkozásában azt az árat, amelyet a felek akkor fizetnének, ha nem volna közöttük különleges kapcsolat. Ez a rendszer nem teszi lehetővé egy sor mesterséges manőver alkalmazásának megakadályozását, nevezetesen az olyan termékek esetében, amelyeknél nem állapítható meg piaci ár (például franchise vagy vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások esetén).

(7c)

A szellemi tulajdonhoz, szabadalmakhoz és a kutatás-fejlesztéshez (K+F) kapcsolódó adórendszereket Unió-szerte széles körben alkalmazzák. Ugyanakkor a Bizottság számos tanulmánya egyértelműen kimutatta, hogy a szabadalmi adókedvezmény és a K+F előmozdítása közötti kapcsolat számos esetben önkényes. Az OECD a szabadalmi adókedvezmények rendszere szabályozása érdekében kidolgozta a módosított nexus módszert. Ez a módszer garantálja, hogy a szabadalmi adókedvezmény rendszer keretén belül csak azokra a jövedelmekre vonatkozik kedvezményes adókulcs, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a kutatási és fejlesztési célú kiadásokhoz. Azonban máris látható, hogy a tagállamok a nexus és a gazdasági tartalom fogalmát csak nehezen tudják innovációs adókedvezményeikre alkalmazni. Amennyiben 2017 januárjában a tagállamok továbbra sem alkalmazzák teljes körűen és egységesen a módosított nexus módszert a jelenlegi, káros szabadalmi adókedvezmények kiküszöbölésére, a Bizottságnak új, kötelező érvényű jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikke alapján, annak érdekében, hogy a régi, káros rendszerek felszámolásának időpontját 2017. június 30-ra hozzák előre, lerövidítve a szerzett jogokra vonatkozó szabály alkalmazási időszakát. A KKTA-nak fel kell számolnia a nyereség szellemi tulajdonnal kapcsolatos adótervezés révén történő átcsoportosítását.

(7d)

Nem kell kivetni tőkekivonási adót az olyan jellegű eszközáthelyezések esetében, amennyiben azok aktív jövedelmet termelő tárgyi eszközök. Az ilyen eszközök áthelyezése elengedhetetlen eleme a vállalkozások eredményes forrásallokációinak, és célja nem elsősorban az adóoptimalizálás vagy az adókikerülés, ezért az említett rendelkezések alól ezeket mentesíteni kell.

(8)

A külföldön megfizetett adó beszámításának eredendő nehézségei következtében az államok hajlamosak egyre nagyobb mértékben adómentességet adni a külföldi eredetű jövedelmek után az adóügyi illetőség szerinti államban. Ennek a megközelítésnek a nem szándékos negatív hatása azonban az, hogy olyan helyzeteket eredményez, amelyek révén adómentes vagy alacsony adóval terhelt jövedelmek kerülnek be a belső piacra, majd – sok esetben adózatlanul – áramlanak az Unió területén, kihasználva az uniós jogban rendelkezésre álló eszközöket. Az ilyen gyakorlatok ellen általános az átállási záradékok alkalmazása. Ezért olyan átállási záradékot szükséges előírni, amely a külföldi jövedelmek egyes – az Unióban adómentes, harmadik országokból származó – típusaira irányulnak, mint például a nyereségfelosztás, részvények értékesítéséből származó bevétel, és az állandó telephelyek nyeresége. Ezeknek a jövedelmeknek adókötelesnek kell lenniük az Unióban, amennyiben a  harmadik országban egy bizonyos szint alatt adóztak . Figyelembe véve, hogy az átállási záradék nem követeli meg az alacsony adózású gazdálkodó egység ellenőrzését, és ezért az egység kötelező beszámolói nem feltétlen állnak rendelkezésre, a tényleges adókulcs kiszámítása esetenként nagyon bonyolult. Ezért a tagállamoknak a jogszabályban megállapított adókulcsot kell figyelembe venniük az átállási záradék alkalmazása során . A kettős adóztatás megakadályozása érdekében az átállási záradékot alkalmazó tagállamoknak be kell számítaniuk a külföldön megfizetett adót.

(8)

A külföldön megfizetett adó beszámításának eredendő nehézségei következtében az államok hajlamosak egyre nagyobb mértékben adómentességet adni a külföldi eredetű jövedelmek után az adóügyi illetőség szerinti államban. Ennek a megközelítésnek a nem szándékos negatív hatása azonban az, hogy olyan helyzeteket eredményez, amelyek révén adómentes vagy alacsony adóval terhelt jövedelmek kerülnek be a belső piacra, majd – sok esetben adózatlanul – áramlanak az Unió területén, kihasználva az uniós jogban rendelkezésre álló eszközöket. Az ilyen gyakorlatok ellen általános az átállási záradékok alkalmazása. Ezért olyan átállási záradékot szükséges előírni, amely a külföldi jövedelmek egyes – az Unióban adómentes, harmadik országokból származó – típusaira irányulnak, mint például a nyereségfelosztás, részvények értékesítéséből származó bevétel, és az állandó telephelyek nyeresége. Ezeknek a jövedelmeknek adókötelesnek kell lenniük az Unióban, amennyiben a  származási országban egy bizonyos szint alatt adóztak, és a harmadik országgal kötött , hasonló hatású hatékony adózási megállapodás hiányában . A kettős adóztatás megakadályozása érdekében az átállási záradékot alkalmazó tagállamoknak be kell számítaniuk a külföldön megfizetett adót.

(9)

Az adórendszerekben léteznek visszaélés elleni általános szabályok (GAAR), amelyek olyan, visszaélésszerű adózási gyakorlatokra irányulnak, amelyekre még nem vonatkoznak kifejezetten azokat célzó rendelkezések. Ezért a visszaélés elleni általános szabályok célja bizonyos hiányosságok pótlása, ami azonban nem érintheti a kifejezetten a visszaélések ellen irányuló szabályok alkalmazhatóságát. A visszaélés elleni általános szabályok Unión belüli alkalmazását a „teljesen mesterséges” (nem valódi) jogügyletekre kell korlátozni; ellenkező esetben az adózónak rendelkeznie kell azzal a joggal , hogy kereskedelmi tevékenysége tekintetében kiválassza az adózási szempontból legmegfelelőbb struktúrát . Fontos továbbá annak biztosítása, hogy a visszaélés elleni általános szabályok alkalmazása egységesen történjen belföldi, Unión belüli és harmadik országokat érintő esetekben, ily módon szavatolva, hogy a belföldi és határokon átnyúló helyzetekben ne legyen eltérő a hatályuk, valamint az alkalmazásuk eredménye.

(9)

Az adórendszerekben léteznek visszaélés elleni általános szabályok (GAAR), amelyek olyan, visszaélésszerű adózási gyakorlatokra irányulnak, amelyekre még nem vonatkoznak kifejezetten azokat célzó rendelkezések. Ezért a visszaélés elleni általános szabályok célja bizonyos hiányosságok pótlása, ami azonban nem érintheti a kifejezetten a visszaélések ellen irányuló szabályok alkalmazhatóságát. Az Unión belül a visszaélés elleni általános szabályokat olyan jogügyletekre kell alkalmazni, amelyeknek fő vagy egyik fő célja az egyébként alkalmazandó adózási rendelkezések tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése , ám nem szabad akadályozni az adózókat a kereskedelmi tevékenységük tekintetében adózási szempontból legmegfelelőbb struktúra kiválasztásában . Fontos továbbá annak biztosítása, hogy a visszaélés elleni általános szabályok alkalmazása egységesen történjen belföldi, Unión belüli és harmadik országokat érintő esetekben, ily módon szavatolva, hogy a belföldi és határokon átnyúló helyzetekben ne legyen eltérő a hatályuk, valamint az alkalmazásuk eredménye.

(9a)

Egy jogügylet vagy jogügylet-sorozat nem valódinak tekintendő, amennyiben különböző mértékű adókat eredményez bizonyos fajta – pl. szabadalmakból származó – jövedelmekre vonatkozóan.

(9b)

A tagállamok részletesebb rendelkezéseket dolgoznak ki, amelyek világossá teszik, hogy mi értendő a nem valódi jogügyletek és egyéb, szankcionálandó adóügyi tevékenységek alatt. A szankciókat egyértelműen kell meghatározni, hogy ne alakulhasson ki jogbizonytalanság, továbbá erőteljesen ösztönözzék az adóügyi jogszabályok teljes körű betartását.

(9c)

A tagállamoknak a nemzeti jogrendjüknek megfelelő szankciórendszert kell bevezetniük, és erről értesíteniük kell a Bizottságot.

(9d)

A kedvező adójogi elbánásban részesülő céltársaságok – pl. postafiókcégek, fedőcégek – létrehozásának elkerülése érdekében a vállalatoknak eleget kell tenniük az állandó üzleti telephely és a minimális gazdasági tartalom 2. cikkben foglalt fogalommeghatározásának.

(9e)

Meg kell tiltani, hogy az Unióban tevékenykedő adózók postafiókcégeket alkalmazzanak. Az adózóknak az éves országonkénti jelentéstételi kötelezettségeik keretében bizonyítaniuk kell az adóügyi hatóságok előtt, hogy a csoportjukba tartozó valamennyi egység rendelkezik gazdasági tartalommal.

(9f)

Az Unión belüli határokon átnyúló adóügyi jogviták megoldására szolgáló jelenlegi mechanizmusok javítása érdekében nem csupán a kettős adóztatás eseteire kell összpontosítani, hanem az adózás kétszeres elmaradásának eseteire is, továbbá világosabb szabályokat és szigorúbb határidőket tartalmazó vitarendezési mechanizmusokat kell bevezetni 2017 januárjától.

(9 g)

Az adózók megfelelő azonosítása elengedhetetlen az adóhatóságok közötti eredményes információcsere szempontjából. Az azonosítás legjobb módja a harmonizált, közös európai adóazonosító szám (TIN) létrehozása lehet. Ennek segítségével bármely harmadik fél gyorsan, könnyen és helyesen azonosíthatja és rögzítheti az TIN-eket a határokon átnyúló ügyletekben, és ez alapja lehet a tagállami adóhatóságok közötti eredményes automatikus információcserének. A Bizottságnak ezenfelül egy hasonló, globális szintű azonosító szám – mint például a szabályozási felügyeleti bizottság globális jogalany-azonosítója (LEI) – létrehozásán is aktívan kell dolgoznia.

(10)

Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok hatására az alacsony adót fizető ellenőrzött leányvállalatok jövedelmét az anyavállalatnál számolják el. Ily módon az anyavállalatnak keletkezik adókötelezettsége a szóban forgó jövedelem után az adóügyi illetősége szerinti államban. Az érintett állam szakpolitikai prioritásai függvényében az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok egy teljes, alacsony adóterhet viselő leányvállalatra is irányulhatnak, de korlátozódhatnak az olyan jövedelemre is, amely mesterségesen lett a leányvállalathoz irányítva. Célszerű az ilyen helyzeteket mind harmadik országokban, mind pedig az Unióban érdemben kezelni. Az alapvető szabadságok tiszteletben tartása érdekében az Unión belül a szabályok hatását azon jogügyletekre kell korlátozni , amelyek a nyereségnek az anyavállalat tagállamából az ellenőrzött külföldi társasághoz történő, mesterséges átcsoportosítását eredményezik . Ebben az esetben az anyavállalat részére felosztott jövedelem összegét a szokásos piaci ár elve alapján ki kell igazítani annak érdekében, hogy az anyavállalat állama az ellenőrzött külföldi társaság jövedelmére csak abban a mértékben vessen ki adót, amilyen mértékben az nem felel meg az említett elvnek. Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok hatálya nem terjedhet ki az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező pénzügyi vállalkozásokra, ideértve az ilyen vállalkozások Unióban található állandó telephelyeit. Ennek az az oka, hogy az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok jogszerű alkalmazását az Unión belül a gazdasági tartalommal nem rendelkező, mesterséges helyzetekre kell korlátozni, ami azt jelentené, hogy a nagymértékben szabályozott pénzügyi és biztosítási ágazatot valószínűleg nem érintenék ezek a szabályok.

(10)

Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok hatására az alacsony adót fizető ellenőrzött leányvállalatok jövedelmét az anyavállalatnál számolják el. Ily módon az anyavállalatnak keletkezik adókötelezettsége a szóban forgó jövedelem után az adóügyi illetősége szerinti államban. Az érintett állam szakpolitikai prioritásai függvényében az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok egy teljes, alacsony adóterhet viselő leányvállalatra is irányulhatnak, de korlátozódhatnak az olyan jövedelemre is, amely mesterségesen lett a leányvállalathoz irányítva. Célszerű az ilyen helyzeteket mind harmadik országokban, mind pedig az Unióban érdemben kezelni. Az Unión belül a szabályok hatásának valamennyi olyan jogügyletre ki kell terjednie , amelyek egyik fő célja a nyereségnek az anyavállalat tagállamából az ellenőrzött külföldi társasághoz történő, mesterséges átcsoportosítása . Ebben az esetben az anyavállalat részére felosztott jövedelem összegét a szokásos piaci ár elve alapján ki kell igazítani annak érdekében, hogy az anyavállalat állama az ellenőrzött külföldi társaság jövedelmére csak abban a mértékben vessen ki adót, amilyen mértékben az nem felel meg az említett elvnek. Kerülni kell az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és az átállási záradék közötti átfedéseket.

(11)

A hibrid struktúrák abból fakadnak, hogy a kifizetések (pénzügyi eszközök) vagy a gazdálkodó egységek jogi minősítései között különbségek vannak, amelyek a felszínre kerülhetnek két joghatóság jogrendszere közötti ügyletek során. Az ilyen különbségek gyakran kettős levonást (azaz mindkét államban alkalmazott levonást) eredményeznek, vagy azt, hogy anélkül kerül levonásra a jövedelem az egyik államban, hogy a másikban beszámítanák azt az adóalapba. Ennek elkerülése érdekében olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek révén a különbségekben érintett két joghatóság közül az egyiknek meg kell adnia a hibrid instrumentum jogi minősítését, a másiknak pedig el kell fogadnia azt. Bár a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport keretében a tagállamok rendelkeznek közös iránymutatással az Unión belüli hibrid gazdálkodó egységek (4) és a hibrid állandó telephelyek (5), valamint a harmadik országokkal kapcsolatban álló hibrid gazdálkodó egységek adóügyi megítélése tekintetében, továbbra is szükség van kötelező érvényű szabályok elfogadására. Végezetül pedig e szabályok alkalmazási körét a tagállamok közötti hibrid struktúrákra kell korlátozni. A tagállamok és harmadik országok közötti hibrid struktúrák további vizsgálatot igényelnek.

(11)

A hibrid struktúrák abból fakadnak, hogy a kifizetések (pénzügyi eszközök) vagy a gazdálkodó egységek jogi minősítései között különbségek vannak, amelyek a felszínre kerülhetnek két joghatóság jogrendszere közötti ügyletek során. Az ilyen különbségek gyakran kettős levonást (azaz mindkét államban alkalmazott levonást) eredményeznek, vagy azt, hogy anélkül kerül levonásra a jövedelem az egyik államban, hogy a másikban beszámítanák azt az adóalapba. Ennek elkerülése érdekében olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek révén a különbségekben érintett két joghatóság közül az egyiknek meg kell adnia a hibrid instrumentum jogi minősítését, a másiknak pedig el kell fogadnia azt. Amennyiben egy tagállam és egy harmadik ország között ilyen struktúra alakul ki, az említett művelet megfelelő adóztatásáról a tagállamnak kell gondoskodnia. Bár a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport keretében a tagállamok rendelkeznek közös iránymutatással az Unión belüli hibrid gazdálkodó egységek (4) és a hibrid állandó telephelyek (5), valamint a harmadik országokkal kapcsolatban álló hibrid gazdálkodó egységek adóügyi megítélése tekintetében, továbbra is szükség van kötelező érvényű szabályok elfogadására.

(11a)

Uniós fogalommeghatározást kell alkotni, és létre kell hozni egy kimerítő feketelistát az adóparadicsomokról és azokról az országokról, köztük az uniósokról is, amelyek kedvező adórendelkezések biztosításával torzítják a versenyt. E feketelistát ki kell egészíteni a nem együttműködő joghatóságokra és az adóparadicsomokban működő pénzügyi intézményekre vonatkozó szankciók listájával.

(12a)

Az adóhatóságok számára az egyik fő problémát az jelenti, hogy lehetetlen időben hozzájutni a multinacionális vállalatok adótervezési stratégiáival kapcsolatos teljes körű és lényeges információkhoz. Ezen információknak az adóhatóságok rendelkezésére kellene állniuk annak érdekében, hogy gyorsan tudjanak reagálni az adózási kockázatokra, e kockázatok eredményesebb felmérése, célzott ellenőrzési műveletek végrehajtása és a hatályos jogszabályok szükséges módosítására vonatkozó figyelmeztetések révén.

(14)

Ezen irányelv egyik fő célja az, hogy javítsa a belső piac egészének az ellenálló képességét a határokon átnyúló adókikerülési gyakorlatokkal szemben, ami az egyes tagállamok önálló fellépésével nem érhető el megfelelően. A nemzeti társaságiadó-rendszerek eltérőek, és az egymástól független tagállami fellépések csak tovább fokoznák a belső piac jelenlegi széttagoltságát a közvetlen adózás területén. Ez egyúttal azt is lehetővé tenné, hogy a meglévő hiányosságok és torzulások megmaradjanak a különböző nemzeti intézkedések közötti kölcsönhatások során. Mindez a koordináció hiányát eredményezné. Tekintettel arra, hogy a belső piacon a hatékonyság hiánya elsősorban határokon átnyúló problémákat okoz, a helyzet javítását célzó intézkedéseket uniós szinten kell meghozni. Ezért kulcsfontosságú, hogy olyan megoldások kerüljenek elfogadásra, amelyek a belső piac egésze tekintetében működnek, ez pedig uniós szinten jobban megvalósítható. Ezért az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A belső piac tekintetében a védelem minimális szintjének megállapításával ezen irányelv csupán a koordináció alapvető, minimális szintjének az elérésére törekszik az Unióban az említett célkitűzés megvalósítása érdekében.

(14)

Ezen irányelv egyik fő célja az, hogy javítsa a belső piac egészének az ellenálló képességét a határokon átnyúló adókikerülési gyakorlatokkal szemben, ami az egyes tagállamok önálló fellépésével nem érhető el megfelelően. A nemzeti társaságiadó-rendszerek eltérőek, és az egymástól független tagállami fellépések csak tovább fokoznák a belső piac jelenlegi széttagoltságát a közvetlen adózás területén. Ez egyúttal azt is lehetővé tenné, hogy a meglévő hiányosságok és torzulások megmaradjanak a különböző nemzeti intézkedések közötti kölcsönhatások során. Mindez a koordináció hiányát eredményezné. Tekintettel arra, hogy a belső piacon a hatékonyság hiánya elsősorban határokon átnyúló problémákat okoz, a helyzet javítását célzó intézkedéseket uniós szinten kell meghozni. Ezért kulcsfontosságú, hogy olyan megoldások kerüljenek elfogadásra, amelyek a belső piac egésze tekintetében működnek, ez pedig uniós szinten jobban megvalósítható. Ezért az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A belső piac tekintetében a védelem minimális szintjének megállapításával ezen irányelv csupán a koordináció alapvető, minimális szintjének az elérésére törekszik az Unióban az említett célkitűzés megvalósítása érdekében. Ennek ellenére az adózás jogi keretének felülvizsgálatával, amely egy rendelet által lehetővé tenné az adóalapok eróziós gyakorlatának szabályozását, jobb eredményt lehetett volna elérni a belső piacon belüli egyenlő feltételek garantálásában.

(14a)

A Bizottságnak elemeznie kell a globális bevételek és kiadások közötti kapcsolatot, valamint azt, hogy milyen hatása lenne egy erős szintű adónak, amelyet az alacsony adómértéket alkalmazó harmadik országokból érkező tőke hazatelepítésére vetnének ki.

(14b)

Valamennyi olyan kereskedelmi megállapodásban és gazdasági partnerségi megállapodásban, amelynek az Unió részes fele, rendelkezni kell a jó adóügyi kormányzás előmozdításáról annak érdekében, hogy fokozni lehessen az átláthatóságot és a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelmet.

(15)

A Bizottságnak az irányelv hatálybalépése után három évvel értékelnie kell annak végrehajtását és jelentést kell tennie a Tanácsnak. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot minden olyan információról, amely szükséges a szóban forgó értékeléshez,

(15)

A Bizottságnak egyedi ellenőrzési mechanizmust kell létrehoznia annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az irányelv megfelelő végrehajtását és az irányelvben foglalt intézkedések egységes tagállami értelmezését. A Bizottságnak az irányelv hatálybalépése után három évvel értékelnie kell annak végrehajtását, és jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell az Európai Parlamentet és a Bizottságot minden olyan információról, amely szükséges a szóban forgó értékeléshez.

1a.

4a.

4b.

7a.

7b.

7c.

7d.

7e.

7f.

7 g.

7h.

7i.

a)

ez a hely vagy az említett másik hely e cikk alkalmazásában az adóalany vagy a vele szoros kapcsolatban álló személy állandó telephelyének számít; vagy

b)

az adóalany és a vele szoros kapcsolatban álló személy egyazon helyen folytatott, illetve ugyanezen adóalany vagy a vele szoros kapcsolatban álló személyek mindkét helyszínen folytatott tevékenységeinek összessége nem előkészítő vagy kiegészítő jellegű, feltéve, hogy az adóalany és a vele szoros kapcsolatban álló személy egyazon helyen folytatott, illetve ugyanezen adóalany vagy a vele szoros kapcsolatban álló személyek mindkét helyszínen folytatott kereskedelmi tevékenységei egymást kiegészítő feladatköröknek minősülnek, melyek egy koherens kereskedelmi tevékenység részei.

a)

az adóalany nevében jönnek létre;

b)

az adóalany tulajdonát képező vagy általa jogszerűen használt javak átruházását, illetve ilyen javak használati jogának a másik félre ruházását célozzák; vagy

c)

az adóalany általi szolgáltatásnyújtást célozzák, a szóban forgó adóalany állandó telephellyel rendelkezőnek minősül az adott államban mindazon tevékenységek tekintetében, melyeket megbízottja ott a nevében folytat, kivéve, ha a szóban forgó személy tevékenységei kiegészítő vagy előkészítő jellegűek, mely esetben annak ellenére, hogy azokat egy állandó üzletviteli helyen folytatják, az adott állandó üzletviteli hely ettől nem válik a jelen bekezdés értelmében vett állandó telephellyé.

a)

az adózó a székhelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő állandó telephelyére helyez át eszközöket;

a)

az adózó a székhelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő állandó telephelyére helyez át eszközöket , amennyiben a székhely szerinti tagállamnak az áthelyezés következtében a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására ;

b)

az adózó valamely tagállamban található állandó telephelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő székhelyére vagy másik állandó telephelyére helyez át eszközöket;

b)

az adózó valamely tagállamban található állandó telephelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő székhelyére vagy másik állandó telephelyére helyez át eszközöket , amennyiben az állandó telephely szerinti tagállamnak az áthelyezés következtében a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására ;

d)

az adózó valamely tagállamból azon kívülre helyezi át állandó telephelyét.

d)

az adózó másik tagállamba vagy harmadik országba helyezi át állandó telephelyét amennyiben az állandó telephely szerinti tagállamnak az áthelyezés következtében a továbbiakban nincs joga megadóztatni az áthelyezett eszközöket .

a)

egy valamely állam területén bejegyzett vállalat közvetlenül vagy közvetett módon részt vesz a másik szerződő állam területén bejegyzett vállalat irányításában vagy ellenőrzésében, illetve annak részvényese; vagy

b)

ugyanazon személyek vesznek részt közvetlenül vagy közvetett módon egy valamely állam területén bejegyzett vállalat és egy másik állam területén bejegyzett vállalat irányításában vagy ellenőrzésében, illetve annak részvényesei, és valamint

c)

mindkét esetben fennáll, hogy a két vállalat kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatait olyan közösen megállapított vagy egyoldalúan előírt feltételek határozzák meg, melyek nem felelnek meg két, egymástól független vállalat között rendes esetben létrejövő megállapodás feltételeinek,

b)

a gazdálkodó egység országának általános adórendszere szerint a  nyereség után az adózó tagállamának társaságiadó-rendszere szerint alkalmazandó tényleges adókulcs 40 %-ánál alacsonyabb tényleges társaságiadó-kulcs alapján számított adófizetési kötelezettség keletkezik ;

b)

a gazdálkodó egység országának általános adórendszere szerint a  nyereségre alkalmazandó tényleges társaságiadó-kulcs alacsonyabb 15 %-nál; ezt az adókulcsot a világgazdasági helyzet alakulásának megfelelően minden évben újraértékelik ;

c)

a gazdálkodó egységnél keletkező jövedelem több mint 50 százaléka a következő kategóriák egyikébe tartozik:

c)

a gazdálkodó egységnél keletkező jövedelem több mint 25 százaléka a következő kategóriák egyikébe tartozik:

viia.

az adózóval vagy kapcsolt vállalkozásaival folytatott árukereskedelemből származó jövedelem, kivéve azokat az egységesített árukat, amelyek független felek közt rendszeres kereskedelem tárgyát képezik, és amelyek tekintetében nyilvánosan követhető árak léteznek.

a)

olyan záradék, amelynek értelmében a megállapodás mindkét részes fele kötelezettséget vállal arra, hogy az adót a gazdasági tevékenység és az értékteremtés helyén fizetik meg;

b)

olyan kiegészítés, amely szerint a kétoldalú egyezmények célja a kettős adóztatás elkerülése mellett az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem;

c)

olyan záradék, amely a Bizottságnak az adóegyezményekkel való visszaélések elleni intézkedések végrehajtásáról szóló, 2016. január 28-i (EU) 2016/136 ajánlásában  (1a) meghatározott, a főcél-teszt alapján megállapított általános adóelkerülés-ellenes szabályt tartalmaz;

d)

az állandó telephelynek jövedelem és vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 5. cikkével összhangban történő meghatározása;