15.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 13/152

Előadók:

Ariane RODERT és Marie ZVOLSKÁ

1.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy az EU luxemburgi elnöksége kiemelt jelentőséget tulajdonít a szociális gazdaságnak és különösen azt, hogy középpontba helyezi az annak jellemzőihez igazított pénzügyi ökoszisztéma kialakítását.

1.2.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy használja ki a szociális gazdasággal kapcsolatos menetrend támogatásának lehetőségét és biztosítson folyamatos és támogató szakpolitikai keretet a szociális gazdaság fejlődéséhez. Mindezt a „szociális vállalkozás” kezdeményezés megújításával kellene elérni, kiegészítve azt a szükséges, az igényekhez alakított pénzügyi ökoszisztémával.

1.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a finanszírozáshoz jutást a szociális gazdaság vállalkozásainak fejlődéséhez és növekedéséhez szükséges átfogó ökoszisztéma egyik alkotóelemének kell tekinteni.

1.4.

A szociális gazdaság vállalkozásai számára ideális pénzügyi ökoszisztéma jellemzői között szerepel például a több érdekelt fél részvételén alapuló megközelítés, illetve a hibrid és „türelmes” tőkét alkalmazó megoldások olyan garanciarendszerekkel együtt, amelyeket gyakran a szociális gazdaság értékrendjét valló szociális pénzügyi intézmények biztosítanak.

1.5.

Az Európai Bizottságnak támogatnia kellene új eszközök kialakítását, biztosítania kellene, hogy a költségvetési rendelet lehetővé tegye a fejlesztést, segítenie kellene a szociális gazdaság vállalkozásaiba való beruházások társadalmi értéktöbbletéről szóló kutatást és fel kellene kérnie a tagállamokat szakértői értékelések elkészítésére ebben a tárgyban.

1.6.

Az EGSZB üdvözli, hogy a szociális gazdaság beruházási prioritást jelent az aktuális európai beruházási tervben (1), és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy használja ki teljes mértékben ezt a lehetőséget.

1.7.

Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a szociális hatású beruházások lehetnek-e a szociális gazdaság vállalatainak szánt pénzügyi ökoszisztéma alkotóelemei, és miként, továbbá azt is, hogy a mögöttes politikák valóban támogatják-e a szociális gazdaság vállalkozásainak fejlődését.

1.8.

Az EU-nak azáltal is el kell ismernie a szociális gazdaság vállalatait, hogy létrehoz egy támogató tényezőt a tőkekövetelményi jogszabálycsomagban (2). Ebből nagy előnye származna a szociális gazdaságot célzó banki kölcsönzésnek, ám az államháztartásra kifejtett bármiféle hatás nélkül.

1.9.

Az EU szintjén biztosított pénzügyi támogatást az Európai Bizottság által a kormányok és a kulcsfontosságú érdekcsoportok számára nyújtott iránymutatással, képzéssel és kapacitásépítéssel kell kiegészíteni.

1.10.

A tagállamoknak társbefektetőkként kell fellépniük az „etikus alapok”, szociális innovációs alapok és szociális kockázatitőke-alapok létrehozásának támogatásában, valamint az állami garanciarendszerek elősegítésében. A tagállamoknak ezenkívül fontolóra kell venniük annak felülvizsgálatát, hogy milyen lehetőségek vannak a jövedelmek adóinak visszatérítésére (magánszemélyek és vállalkozások esetén), illetve milyen más adózási ösztönzők képzelhetők el a megtakarítók és a beruházók számára annak érdekében, hogy a beruházókat a szociális gazdaság vállalataihoz vonzzák.

1.11.

A szociális gazdaság vállalkozásainak maguknak kell kezdeményezniük olyan intézkedések kifejlesztését, mint az öntőkésítés, a közösségi finanszírozás és a társadalmi finanszírozási partnerségekben való részvétel, amelyekben maguk gyűjtik össze forrásaikat és kezdeményeznek partnerségeket.

1.12.

A szociális gazdaság vállalataiban rejlő lehetőségek teljes mértékű kibontakoztatásához azonban minden tagállamnak ki kell dolgoznia és végre kell hajtania a szociális gazdaságot célzó nemzeti cselekvési terveket. Ennek során érdekcsoportok széles körén (köztük a civil társadalom képviselőin) alapuló megközelítésre kell támaszkodniuk.

2.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy Luxemburg az EU-elnökség időszaka alatt előtérbe helyezi a szociális gazdaságot, és elismeri annak hozzájárulását a foglalkoztatáshoz, a társadalmi igazságossághoz és a fenntartható fejlődéshez.

2.2.

Az EGSZB örömmel nyugtázza, hogy az EU luxemburgi elnöksége feltáró vélemény elkészítését kéri, amelynek célja, hogy feltérképezze a szociális vállalkozások szempontjából kedvező pénzügyi ökoszisztéma koncepcióját, annak fő jellemzőit valamint azt, hogy milyen feltételeknek kellene érvényesülniük a szociális gazdaság finanszírozását és az abba való beruházást szolgáló megfelelő és eredményes európai keret teljes körű kiépítéséhez.

2.3.

Az EGSZB ezenkívül megjegyzi, hogy a luxemburgi EU-elnökség – korábbi EGSZB-véleményekkel (3), az Európai Bizottsággal, a „szociális vállalkozás” kezdeményezéssel (4) és az OECD munkájával (5) összhangban – kiemeli azt a tényt, hogy a finanszírozáshoz jutás korlátozottsága (különösen a szükségletekhez igazított finanszírozás esetében) akadályt jelent a szociális gazdaság növekedése és fejlődése előtt.

2.4.

A válság eredményeként és a társadalmunk előtt álló új, összetett kihívások következtében új társadalmi környezet van kialakulóban. Sürgősen szükség van olyan társadalmi innovációra, amely a társadalom összes szektorát mozgósítja. A szociális gazdaság létfontosságú ágazat, amely több mint 14 millió főt foglalkoztat (6), és elsődleges szerepet tölt be azáltal, hogy megoldásokat szolgáltat például az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez hozzájáruló munkahelyteremtés és társadalmi befogadás terén (7). Az ágazat azonban számos tagállamban továbbra sem elég fejlett. A benne rejlő lehetőségek teljes körű kibontakoztatásához egy olyan támogató ökoszisztémát kell kialakítani, amelyben az adottságokhoz igazított finanszírozáshoz való hozzáférés középponti szerepet kap.

2.5.

Az EGSZB hosszú ideje támogatja a szociális gazdasággal kapcsolatos programokat, ezért jelen vélemény célja az, hogy előtérbe helyezze a szociális gazdaság vállalkozásainak sajátos nézőpontjait; az ilyen vállalkozások definíció szerint arra használják a szerzett profitot, hogy teljesítsék elsődleges társadalmi küldetésüket.

2.6.

A vélemény kereteinek meghatározásához az EGSZB ezért megismétli a római stratégia  (8) fogalommeghatározását. Eszerint a szociális gazdaságot a különféle nemzeti és jóléti adottságok által alakított sokféle szervezeti forma alkotja, amelyek azonban közös értékekkel, jellemzőkkel és célokkal rendelkeznek. A „szociális gazdaság vállalatai” olyan szervezeteket jelentenek, amelyek az embert helyezik előtérbe a tőkével szemben; ide tartoznak például az olyan szervezeti formák, mint a szövetkezetek, önsegélyező egyesületek, alapítványok és szövetségek, illetve a szociális vállalkozások újabb formái. Hangsúlyozni kell, hogy a szociális gazdaság vállalatai olyan vállalkozások, amelyek tulajdonosai és/vagy létrehozói emberek, nem pedig a pénzügyi rendszer.

2.7.

Azt is meg kell jegyezni, hogy ez a vélemény nem szól a (tárgyhoz egyébként kapcsolódó) „szociális hatású beruházások” jellemzőiről, sem az ESZVA-rendeletről – azokkal korábbi EGSZB-vélemények foglalkoznak (9).

3.1.

Amint arra az OECD is rámutatott (10), jelenleg összeférhetetlenség tapasztalható a létező pénzügyi kereten belül, hiszen az nem felel meg a szociális gazdaság vállalatai adottságainak és követelményeinek, ez pedig azt jelzi, hogy kulturális kiigazításra van szükség a megfelelő eszközök kidolgozására szolgáló pénzügyi, jogi és politikai keretben. A szociális finanszírozás fenntarthatóvá válásához létfontosságú, hogy a hagyományos finanszírozástól eltérő, integrált megközelítést alkalmazzunk.

3.2.

Fontos probléma a szociális gazdaság vállalatainak üzleti modelljeivel kapcsolatos ismeretek és tájékozottság hiánya. Az ilyen modellek sajátosságainak (mint amilyen a korlátozott vagy nem létező nyereségfelosztás, a felhasználó- vagy szükségletközpontú megközelítés, a közös döntéshozatal, a demokratikus irányítás vagy a közös felelősségvállalás) meg nem értése miatt a szociális gazdaság vállalatai nehezebben jutnak hozzá az általában a kkv-k támogatására szolgáló legelterjedtebb finanszírozási formákhoz és eszközökhöz.

3.3.

A szociális gazdaság vállalatai más üzleti modelleknél nagyobb mértékben szembesülnek azzal a problémával, hogy a pénzügyi piac logikája nem az ő fejlesztésük támogatására lett kialakítva. A pénzügyi piacok nem értik és nem értékelik a szociális gazdaság vállalatai által jelentett szociális értéktöbbletet, sem pedig általános érdekű küldetésüket. A szociális gazdaság vállalatainak jövedelme napjainkban sok esetben csupán az általuk nyújtott szolgáltatás költségét fedezi, az általuk teremtett társadalmi értéket nem. A szociális gazdaság vállalatai számára a befektetés hozama elsősorban társadalmi hatás kifejtését jelenti, korlátozott pénzügyi megtérüléssel. Az a tény, hogy a társadalmi küldetés fontosabb, mint a profitmaximalizálás, azt a téves benyomást keltheti, hogy a szociális gazdaság vállalatai más vállalkozásoknál kockázatosabbak és kevésbé megbízhatóak. Kutatási eredmények, tények és adatok eközben ennek pont az ellenkezőjét igazolják (11). A szociális gazdaság vállalataiba való beruházás valójában nem költség, hanem beruházás a jövőbe, ami hozzájárul a foglalkoztatási ráta emelkedéséhez és megerősíti a versenyképességet, valamint hosszú távon az adott tagállam általános gazdasági hozadékát is.

3.4.

Számos kísérlet történt a hagyományos pénzügyi eszközök felépítésén alapuló szociális beruházási eszközök népszerűsítésére. Mivel azonban a magántőke gondolkodásmódjára gyakran jellemző az a logika, hogy rövid távú kilépési stratégiákat, jelentős elvárásokat támasztó tulajdonosi jogosultságot és magas befektetésmegtérülést igényel, a fent említett eszközök nem működőképesek a szociális gazdaság vállalkozásai kapcsán, tekintve, hogy mindezek sokszor éles ellentétben vannak a szociális gazdaság vállalatainak üzleti modelljeivel és tevékenységeivel.

3.5.

A befektetők zöme számára további komplikációkat jelentenek az olyan problémák, mint a befektetésértékesítés nehézsége (amikor rászorulókkal vannak kapcsolatban), illetve a másodlagos piaci lehetőségek korlátozottsága vagy nemléte. Bár ezek az eszközök sikeresen eljuthatnak bizonyos vállalkozásokhoz (ezek sok esetben nyereségmaximalizálásra törekvő, de társadalmi küldetéssel rendelkező vállalatok), a szociális gazdaság vállalkozásainak továbbra is szükségük van külön az ő adottságaikhoz alakított pénzügyi eszközökre.

4.1.

Ebben a véleményben a rendelkezésre álló finanszírozási eszközök körének áttekintése helyett inkább azt vizsgáljuk, milyen adottságokra és feltételekre van szükség a szociális gazdaságban működő vállalatok finanszírozáshoz jutásának javításához. A szociális gazdaság vállalataiban rejlő valódi potenciált csak akkor lehet kiaknázni, ha a finanszírozáshoz jutást beépítjük egy hozzájuk alakított és tökéletesen integrált ökoszisztémába, olyan elemekkel együtt, mint a jogi keretek, a vállalkozásfejlesztés és különféle támogatások, világossá téve, hogy a szociális beruházás egyszerre pénzügyi és nem pénzügyi beruházás is.

4.2.

Annak elismerése mellett, hogy a szociális gazdaság vállalatai számára biztosított finanszírozás javítása létfontosságú a fejlődés és a fenntarthatóság szempontjából, fontos egyúttal megkülönböztetni, hogy a szociális gazdaság vállalkozásainak struktúráit vagy tevékenységeit finanszírozzuk-e. Mindkét területet finanszírozni kell, ám a használt megközelítés és eszköz eltérő lehet. Nyilvánvaló, hogy a szociális gazdaság vállalataihoz igazított szociális finanszírozás kialakításának a szociális kezdeményezések és tevékenységek elősegítése kontextusában kell történnie, és azt nem magában való célnak, hanem eszköznek kell tekinteni az ágazat potenciáljának kiaknázásához.

4.3.

Fel kell ismerni, hogy a szociális gazdaság vállalatai általában vegyes bevételi forrásokkal  (12) rendelkeznek: a termékek és szolgáltatások értékesítését gyakran kormányzati finanszírozás egészíti ki. A szociális gazdaság vállalatai sok esetben vegyes finanszírozási forrásokra támaszkodnak: politikai célkitűzéseken alapuló konkrét program vagy projekt alapjait veszik igénybe, közbeszerzési szerződéseket pályáznak meg vagy bővítési vagy új beruházási célú forrásszerzést alkalmaznak.

4.4.

Egyes tagállamokban a szociális gazdaság vállalatai közpolitikai vagy általános érdekeket szolgáló célkitűzések elérése érdekében szorosan együttműködnek állami hatóságokkal, és tartós közfinanszírozásra támaszkodnak. A közfinanszírozás ezenkívül különösen fontos a (gyakran a megelőző munkához kapcsolódó) innovációs folyamatban és a szociális gazdaság vállalatainak korai fejlődési szakaszaiban. Az EGSZB ezért hangsúlyozza, hogy a külső finanszírozási források feltérképezésekor nem szabad veszélybe sodorni ezt a fajta állami együttműködést és finanszírozási támogatást, valamint hogy az különös jelentőséggel bír a szociális gazdasági ágazat bizonyos tagállamokban történő kialakításának és kiépítésének támogatása során.

4.5.1.

A közfinanszírozás továbbra is elsődleges finanszírozási forrás számos tagállamban és a szociális gazdaság sok vállalata számára. A közfinanszírozási kezdeményezések középpontjában a szociális gazdaság vállalatainak társadalmi küldetése és a közpolitikai célkitűzések közötti, közös célokon és bizalmon alapuló kapcsolat áll. Ennek kapcsán az EGSZB ki szeretné emelni, hogy ez összefüggésben van az Európai Bizottság szociális beruházási csomagjával (13), aminek továbbvitelét maga is támogatja. A csomag célja a szociálpolitikai innováció előmozdítása, nagy szerepet juttatva a szociális gazdaság vállalatainak. Számos tagállamban a szociális gazdaság vállalatainak elsődleges jövedelemforrását a közbeszerzési szerződések jelentik. Az általános érdekű szolgáltatások nyújtása gyakran a szociális gazdaság vállalatainak középponti tevékenysége társadalmi küldetésük teljesítése érdekében. Ez a fajta jövedelem jelentősen hozzájárul pénzügyi stabilitásukhoz. A közbeszerzési szerződésekben az egyik kritérium a társadalmi normák tiszteletben tartása és különösen a kollektív megállapodások alkalmazása kell, hogy legyen.

4.5.2.

A magánfinanszírozás eszközei a hagyományos eszközöktől, azaz a kereskedelmi bankoktól, az üzleti angyaloktól és a kockázati tőkétől az adományokig, a jótékonysági alapokig és a szociális hatású beruházásokig terjednek. Bár ezek közül az eszközök közül több is megfelelhet a szociális gazdaság vállalatai számára, úgy tűnik, hogy megfelelőbb a szakosodott szociális beruházók által biztosított szociális finanszírozás alkalmazása.

4.5.3.

Szem előtt kell tartani, hogy magánszemélyek is érdeklődhetnek a szociális gazdaság vállalataiba történő beruházás iránt, különösen közösségi szinten. A közösségi finanszírozás platformjai, az adományok és a jótékonykodás fontos finanszírozási forrás a szociális gazdaság vállalatai számára.

4.5.4.

A szociális gazdaság ágazata felhalmozott eredmény formájában maga is termel forrásokat, és ezt az adókedvezmény-rendszer sok esetben ösztönzi is. A tagok között felosztásra nem kerülő nyereség (feloszthatatlan tartalék) felhalmozásának lehetőségére a szövetkezetek saját növekedésük finanszírozásának fő eszközeként tekintenek. További lehetőség a szövetkezeti tagok számára a saját szövetkezetük finanszírozásában való részvétel önkéntes kölcsönök (szociális kölcsön) révén, amit egyes tagállamokban külön jogszabály szabályoz (14).

4.5.5.

Szakosodott pénzügyi intézmények, szociális, etikus és szövetkezeti bankok, valamint jótékonysági célú kockázati tőkebefektetők is biztosítanak külön a szociális gazdaság vállalatai számára tervezett finanszírozási eszközöket. Az olasz szövetkezeti fejlesztési alapot (15) például konkrétan a szövetkezetek támogatására és fejlesztésére hozták létre a szövetkezetek éves adózás előtti eredményére kivetett 3 %-os adóból. További példa a CoopEst fejlesztési alap és a CGM Finance Consortium: ezek olyan belső pénzügyi rendszerek, amelyek csak a tagok számára elérhetőek azzal a céllal, hogy a csoport szerződéses kapacitását kihasználva áthidaló kölcsönöket nyújtsanak és orvosolják a hagyományos bankrendszerhez való hozzáférés problémáit.

4.5.6.

Körültekintően kell kialakítani az ilyen eszközök számára a piacot vagy platformot, és értékelni kell a tőke vonzására szolgáló ösztönzőket. Míg az állami tőke befektetését politikai célok motiválhatják, a magántőkét adóügyi ösztönzőkkel, a kockázat megosztásával és a szociális gazdasági ágazattal való együttműködéssel lehet vonzani. Ettől függetlenül a magánfinanszírozók számára biztosított ösztönzőket egyensúlyba kell hozni a várt pénzügyi és társadalmi megtérüléssel, illetve azzal, hogy miként használják fel a pénzügyi eredményeket. Ezzel kell garantálni, hogy a közérdek, az általános érdek és a hatékony költés (közpénzek esetén) maradjon a kezdeményezés középpontjában.

4.6.1.

A szociális gazdaság vállalatai számára létrehozandó pénzügyi ökoszisztéma egy többszereplős megközelítés kialakításán alapul, amelynek keretében összekapcsolják egymással a forrásokat és az intézkedéseket. A többszereplős rendszereknek ez a formája, azaz egy szociális és szolidáris finanszírozási rendszer mind monetáris, mind pedig nem monetáris forrásokat összegyűjt. Bizalmon és finanszírozási támogatáson alapul, több szereplő (a szociális gazdaság vállalatai, állami források, nyugdíjalapok és pénzügyi intézmények stb.) részvételével, kapcsolatok kialakításával (pénzügyi közvetítés, szocializáció, támogatói kapcsolatok), közös célokkal és szabályokkal. E megközelítés sikere nyilvánvaló például Québecben, aminek példáját tovább kellene vizsgálni az európai környezet viszonylatában (16).

4.6.2.

Alapvető, hogy a pénzügyi támogatást életciklus-központú megközelítés használatával fejlesszék ki. A vissza nem térítendő támogatások vagy finanszírozott kísérleti projektek gyakran megbuknak a második szakaszban amiatt, hogy nincsenek megfelelő eszközök, amelyek lehetővé tennék a szociális gazdaság vállalatai számára azt, hogy bővítsenek és fenntarthatóvá váljanak. Külön eszközöket és támogató szakpolitikai kereteket kell kialakítani minden egyes fejlődési szakaszra – indulás előtti és induló/kísérleti szakasz, stabilizáció és növekedés –, kiszolgálva az azokban jelentkező sajátos szükségleteket.

4.6.3.

A hagyományos kockázati tőke a befektetés gyors megtérülésén alapul, ami általában a tulajdoni részesedésen keresztül történő befolyásoláshoz kapcsolódik. Ez a szociális gazdaságban különösen nehezen alkalmazható, és ellentétes a szociális gazdaság vállalatainak üzleti modelljeivel és tevékenységeivel. Ezért ebben a környezetben alapvető a garanciarendszerek és a társbefektetési mechanizmusok biztosítása a felelősség és a kockázat megosztása érdekében. A finanszírozás első „kockázatának” csökkentését célzó rendszerek kialakításakor fontolóra lehetne venni, hogy a már létező (gyakran állami forrásokból biztosított) garanciarendszerek bevált gyakorlataira alapozzanak.

4.6.4.

A szociális gazdaság számára finanszírozást nyújtók gyakran ideális helyzetben vannak ahhoz, hogy mind pénzügyi, mind pedig nem pénzügyi támogatást nyújtsanak: például a befektetésre való felkészültség javítását célzó programokat, általános iránymutatásokat és üzletfejlesztési támogatást. Ez a fajta támogatás alapvető a bukás kockázatának csökkentéséhez. Ennek kapcsán fontolóra kell venni az általános „pénzügyi tanácsadást” és a „pénzügyi képzést” is.

4.6.5.

Alapvető jelentősége van annak, hogy a szociális finanszírozás középpontjában a társadalmi hatás mérése  (17) álljon annak érdekében, hogy a pénzügyi megtérüléssel párhuzamosan kimutassák az elért társadalmi hatást is. Ez az egyetlen módja annak, hogy felmérjük a szociális gazdaság vállalatainak tevékenysége által teremtett teljes értéket és a beruházás megtérülésének (ROI) teljes mértékét – a társadalmi és pénzügyi dimenziót egyaránt.

4.7.1.

Kiemelt figyelmet kell fordítani a finanszírozás hibrid formáira, amelyekről az a vélemény alakult ki, hogy jobban megfelelnek a szociális gazdaság vállalatai számára, hiszen azokat olyan elemek alkotják, amelyek a közhasznosságot pénzügyi ösztönzők formájában fejezik ki. A hibridtőke vissza nem térítendő támogatást (állami támogatás, jótékonysági alapítványok forrásai, adományok) ötvöz saját tőkével és hitelviszonyt megtestesítő/kockázatmegosztási eszközökkel. A hibridtőke körébe tartozó finanszírozási eszközök többek között az alábbiak: visszatérítendő támogatások, vissza nem fizetendő kölcsönök, átváltható támogatások és jövedelem-megosztási megállapodások. A hibridtőke gyakran jelenti a köz- és a magántőke szoros együttműködését közös szakpolitikai cél érdekében, ugyanakkor kölcsönös függést is magában hordoz, ami segíti az érintettek érdekeinek kiegyensúlyozását.

4.7.2.

Egyéb, a szociális gazdaság vállalatai számára megfelelő finanszírozási megoldást jelentenek a tőke türelmes formái. Franciaországban és Kanada Québec tartományában (18) például szociális/szolidáris garancia- és beruházási alapok többféle forrásból gyűjtenek tőkét olyan érdekcsoportoktól – magánszemélyektől, állami alapoktól és nyugdíjalapoktól –, amelyek hosszabb (hét évet meghaladó) időszakon keresztüli, (a hagyományos kockázati tőkénél) alacsonyabb megtérülésen alapuló hitel- és tulajdonviszonyt megtestesítő eszközöket biztosítanak. Az utóbbi különösen azért fontos, mivel a szociális gazdaság vállalatainak tevékenységei gyakran a szolgáltatásaik folytonosságán alapulnak.

5.1.

Tekintettel az Európán belül tapasztalható különbségekre és a szociális gazdasági ágazatban jelentkező igények sokféleségére, az alábbi ajánlásokat a különféle politikaalkotói szintek felelősségi körei szerint csoportosítottuk.

5.2.1.

Az EU intézményeinek támogató és katalizátorszerepet kell betölteniük, lehetővé téve és ösztönözve a szociális gazdaság vállalatainak pénzügyi ökoszisztémájában aktív összes érdekcsoport fellépéseit. Ezenkívül továbbra is tanúbizonyságot kell tenniük arról, hogy elkötelezettek a szociális gazdaság Európán belüli fejlesztése mellett, és ennek keretében támogató szakpolitikai keretet kell biztosítaniuk a szociális gazdaság általános fejlődéséhez azzal, hogy megújítják a „szociális vállalkozás” kezdeményezésre vonatkozó menetrendet.

5.2.2.

Az Európai Bizottságnak közvetítőkön keresztül finanszírozást kell biztosítania a szociális gazdaság vállalatai számára az új eszközök kialakulásának, kipróbálásának és innovációjának támogatása érdekében, biztosítva, hogy a költségvetési rendelet lehetővé tegye, és ne akadályozza ezt a fejlődést.

5.2.3.

Az Európai Bizottságnak ezenkívül fontolóra kellene vennie egy enyhébb szabályozási rendszer kipróbálását annak érdekében, hogy a tőkét a szociális gazdasági ágazat felé irányítsa.

5.2.4.

Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a közösségi finanszírozás vagy az együttműködésre épülő gazdaság eszközei miként támogathatják a szociális gazdaság vállalatait. Az Európai Bizottság fontolóra vehetné, hogy vendégül lásson egy „bemutatót” a szociális gazdaság vállalataira irányuló közösségi finanszírozási és részvételen alapuló kezdeményezésekről. Tagállami szinten vannak ezekre példák, amelyeket össze lehetne kötni a szociális innovációs platformmal és a Horizont 2020 programokkal is.

5.2.5.

Az Európai Bizottság előmozdíthatná a szociális gazdaság vállalataiba való beruházás társadalmi értéktöbbletéről szóló kutatást. A vizsgálandó témák között szerepelhetne az, hogy miként teremtik meg és mutatják ki a társadalmi és gazdasági értéket, illetve mennyire eredményesek az egyes finanszírozási eszközök.

5.2.6.

Az EGSZB üdvözli, hogy a szociális gazdaság beruházási prioritást jelent az aktuális európai beruházási tervben, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy használja ki teljes mértékben ezt a lehetőséget. Elsősorban a tőkeintenzív beruházásokat, például az egészségügybe és a szociális ellátásba irányulókat kellene fontolóra venni. Minden beruházás kapcsán fontos, hogy a beruházásértékelésben és -kiválasztásban legyen egy, az általános érdekkel kapcsolatos kritérium is a társadalmi értéktöbblet jobb felmérése érdekében.

5.2.7.

A tőkepiaci unió hangsúlyozza, hogy megjelenőben vannak környezeti, szociális és vállalatirányítási beruházások is, és hogy az állami és a magánfinanszírozás együttműködhet a beruházások kínálati oldalának javítása érdekében. Fontos, hogy az Európai Bizottság szabályozói tevékenységében garantálja a szociális gazdaság vállalatai fejlődésének előmozdítása és a tőkepiaci unió javaslatai közötti kapcsolatot.

5.2.8.

Az európai alapokra kiemelt szerep hárul a szociális gazdaság vállalatainak támogatásában. Az európai strukturális és beruházási alapokat a tagállami fellépés elősegítésére lehetne használni azzal, hogy garanciát vagy pénzügyi fellendítő hatást biztosítanak a szociális jóléti alapok szerte Európában történő elterjedésének ösztönzése érdekében. A foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI) és a COSME alapjait az Európai Bizottságnak arra kellene felhasználnia, hogy fokozza a pénzügyi közvetítők beruházási kapacitását és a szociális gazdaság vállalkozásainak felkészültségét a befektetések fogadására. Az Európai Bizottságnak garantálnia kellene a kiegyensúlyozott részvételt a Horizont 2020 programban, lehetővé téve a szociális gazdaság vállalatai számára, hogy részt vegyenek az átfogó projektekben. Az Európai Bizottságnak mind politikai, mind pedig technikai szempontból szorosan figyelemmel kellene kísérnie a szociális gazdaság vállalatait célzó említett alapok felhasználását és be kellene számolnia arról.

5.2.9.

Az Európai Bizottságnak és az EBB/EBA-nak biztosítania kellene, hogy az uniós szintű pénzügyi mechanizmusok, köztük a kkv-k finanszírozását szolgáló cselekvési terv hozzáférhetőek legyenek a szociális gazdaság vállalatai számára. Ennek érdekében következetesen figyelembe kell vennie a szociális gazdaság vállalatait a kkv-politikában és a finanszírozási eszközökben, továbbá egyszerűsítenie kell az eljárásokat. Ehhez alapvető, hogy külön megemlítse a „szociális gazdaság vállalatai” kifejezést annak biztosítására, hogy a különféle vállalatokat figyelembe vegyék, illetve hogy növelje ismertségüket.

5.2.10.

Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a szociális hatású beruházások lehetnek-e a szociális gazdaság vállalatainak szánt pénzügyi ökoszisztéma alkotóelemei, és miként, továbbá azt is, hogy ennek mik a feltételei. Ehhez érdekes tanulsággal szolgálnak az EBA szociálisberuházás-ösztönző eszközének tapasztalatai és kísérletei, valamint az európai bizottsági garanciarendszerek (19) közlemúltban történt bevezetése. Az OECD (20) és az EMES friss jelentései (21) ezenkívül fontos adalékkal szolgálnak arról, hogy a szociális hatású kötvények és a mögöttes politikák valóban támogatják-e a szociális gazdaság vállalatainak fejlődését.

5.2.11.

A Bázel III pénzügyi szabályozás veszélybe sodorja a szociális gazdaság pénzügyi ökoszisztémáját. Létfontosságú, hogy a rendelkezések megőrizzék a pénzügyi rendszer „biológiai sokféleségét” és ne vezessenek be önkényes szabályokat. Ehhez kapcsolódó megoldandó probléma, hogy miként kezelendők a szociális gazdaságnak a hatályos prudenciális szabályok (Bázel III, CRD IV./CRR-csomag) szerint nyújtott kölcsönök. Jelenleg nincs érvényben adóalap-kedvezmény a szociális vállalkozásoknak nyújtott kölcsönök után; bár az ágazatot nem tekintik kockázatosnak, az oda irányuló hitelezést sem ösztönzik. Éppen ellenkezőleg: a tőkekövetelményekről szóló rendeletbe foglalt kkv-kiegyensúlyozó tényező értelmében az EU tőkekövetelmény-engedményt biztosít a bankok számára a kkv-knak és a háztartásoknak nyújtott kölcsönök után. Az EU-nak ugyanígy el kellene ismernie a szociális gazdaság vállalatait is azzal, hogy beépít egy, a szociális gazdaság vállalatait támogató tényezőt, például a tőkekövetelmény-rendelet jelenlegi 501.1. cikkének módosításával. Ebből nagy előnye származna a szociális gazdaságot célzó banki kölcsönzésnek, ám az államháztartásra kifejtett bármiféle hatás nélkül.

5.2.12.

Mivel a szociális gazdaságot célzó pénzügyi innováció elsősorban helyi, regionális és nemzeti szinten valósul meg, az Európai Bizottság ideális helyzetben van ahhoz, hogy összegyűjtse és megossza az innovatív eszközöket és megoldásokat a szakpolitikai döntéshozatal alátámasztására. Ennek kapcsán hasznos volna az új tagállami pénzügyi kezdeményezések és eszközök uniós szintű összefoglalása és megosztásuk nyomon követése.

5.2.13.

Az EU szintjén biztosított pénzügyi támogatást az Európai Bizottság által a kormányok és a kulcsfontosságú érdekcsoportok számára nyújtott iránymutatással, képzéssel és kapacitásépítéssel kell kiegészíteni. Az EGSZB ezért kézikönyv elkészítését kéri arról, hogy hogyan építendő ki a pénzügyi ökoszisztéma és miként lehet megtervezni és megvalósítani a szociális gazdaságnak szánt pénzügyi eszközöket. Hasonlóképpen meg kell osztani és alapul kell felhasználni a tagállami szintű általános iránymutatások bevált gyakorlatait, például a beruházások fogadására felkészítő programokat.

5.2.14.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság érdeklődését aziránt, hogy létrehozzon egy, az Európai Bizottság szociális vállalkozásokkal foglalkozó szakértői csoportjával együttműködő, a szociális finanszírozással foglalkozó munkacsoportot, amely egységes politikafejlesztési forrásként járna el és nyomon követné a tagállamok helyzetét és fellépéseit.

5.2.15.

Fontolóra kellene venni szakértői értékelések készítését a szociális gazdaságbeli vállalkozások tevékenységeinek és struktúráinak finanszírozásáról az eszközök és bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának ösztönzése céljával.

5.2.16.

Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia a tagállami adóügyi ösztönzők előnyeit és az azokkal járó kihívásokat. Ez egyaránt fontos általában a szociális gazdaság vállalkozásai számára, illetve annak érdekében is, hogy a magánszférabeli megtakarítóktól és a szociális finanszírozást biztosítóktól tőkét vonzzanak e területre. Ezt a dimenziót annak fényében kell vizsgálni, hogy a szociális gazdaság vállalatai napjainkban más vállalatokhoz képest hátrányos helyzetben vannak a (magán vagy állami) finanszírozáshoz való hozzáférés terén.

5.3.

5.3.1.

A tagállamok nemzeti, regionális és helyi szinten is középponti szerepet tölthetnek be a szociális gazdaság fejlődését és növekedését segítő politikák és támogatások biztosításában. Kevés tagállamban áll rendelkezésre a megfelelő támogatás, ezért felkérjük a tagállamokat, hogy a „szociális vállalkozás” kezdeményezéssel összhangban dolgozzanak ki és vezessenek be nemzeti támogatási rendszereket a szociális gazdaság számára. Különös hangsúlyt kell helyezni a személyre szabott támogatáshoz való hozzáférésre mind nemzeti, mind pedig helyi/regionális szinten. Ezeket a kezdeményezéseket az Európai Bizottság szociális vállalkozásokkal foglalkozó szakértői csoportjának keretében lehetne ismertetni.

5.3.2.

A tagállamok társbefektetőkként léphetnének fel az „etikus alapok”, szociális innovációs alapok és szociális kockázatitőke-alapok létrehozásának támogatásában. Fontos, hogy biztosítsanak állami garanciarendszereket, vagy a szakpolitikák segítségével ösztönözzék a nyugdíjalapokból, hitelszövetkezetekből stb. származó tőkét.

5.3.3.

A tagállamoknak fel kellene mérniük annak lehetőségeit, hogy állami tulajdonú garanciaalapok révén biztosítsanak finanszírozást annak érdekében, hogy segítsék a szociális gazdaság hagyományos finanszírozáshoz való hozzáférését.

5.3.4.

A tagállamok fontolóra vehetnék a szociális beruházási alapok tőkésítését oly módon, hogy megvizsgálják a jövedelemadók visszatérítésének lehetőségeit (magánszemélyek és vállalkozások esetén), illetve azt, hogy milyen más adózási ösztönzők képzelhetők el a megtakarítók és a beruházók számára annak érdekében, hogy a beruházókat a szociális gazdaság vállalataihoz vonzzák. Az adókedvezményeket azonban a szociális gazdaság vállalatai által termelt szociális értéknek kell motiválnia.

5.3.5.

Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a szociális gazdaságra vonatkozó megfelelő szabályozást a mikrofinanszírozás kapcsán, amint azt már az Európai Bizottság is kérte (22).

5.3.6.

A pénzügyi közvetítők középponti szerepet töltenek be a szociális gazdaság fejlődésében. A tagállamoknak támogató szabályozási környezet kialakítása révén ösztönözniük kellene szociális finanszírozási alapokat és eszközöket biztosító szociális finanszírozási közvetítők – szövetkezetek vagy etikus bankok, illetve külön a szociális gazdasággal foglalkozó leányvállalattal rendelkező kereskedelmi bankok – létrejöttét.

5.3.7.

A helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepet játszanak a helyi infrastruktúra biztosításában és a kezdeményezések végrehajtásában. Ezenkívül ösztönözni kellene őket arra is, hogy kezdeményezzenek többszereplős együttműködéseket a helyi/regionális fejlesztés támogatása érdekében. Ezen a téren az ERFA létfontosságú támogatást nyújt.

5.4.

5.4.1.

A szociális gazdaság vállalkozásainak maguknak kell kezdeményezniük olyan eszközök kifejlesztését, mint az öntőkésítés, a közösségi finanszírozás és a társadalmi finanszírozási partnerségekben való részvétel, amelyekben maguk gyűjtik össze forrásaikat és kezdeményeznek partnerségeket.

5.4.2.

Fontos még, hogy a szociális gazdaság vállalatai több együttműködést tervezzenek külső partnerekkel, például magán kereskedelmi bankokkal és különféle közvetítőkkel. Előfordulhat, hogy ez nem minden helyzetben megfelelő, ám bizonyos fejlődési szakaszokban értékes lehet. A legfontosabb azt elérni, hogy a pénzügyi közösség a megfelelő körülmények között érdeklődjön a szociális gazdaság vállalatai iránt, és ismerje is azokat.