9.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/174

—

tekintettel az Északi-sarkvidékről szóló korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, amelyek közül az utolsó 2011 januárjában került elfogadásra,

—

tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása terén 2008 óta elért haladás és a következő lépések” című, 2012. június 26-i közös közleményére (JOIN(2008)0019), valamint „Az Európai Unió és az északi-sarkvidék” című 2008. november 20-i bizottsági közleményre (COM(2008)0763),

—

tekintettel „Az Északi-sarkvidék fejlődésének stratégiai környezeti hatásvizsgálata” elnevezésű előkészítő intézkedésre,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az EU északi-sarkvidéki politikájáról szóló 2013. évi véleményére,

—

tekintettel az ENSZ Tengerjogi Egyezményére,

—

tekintettel az Északi-sarkvidéki Tanács 2013–2015 közötti időszakra, a kanadai elnökség idejére szóló programjára,

—

tekintettel az Északi-sarkvidéki Tanács 2013. május 15-i kirunai nyilatkozatára,

—

tekintettel a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó EU-Grönland partnerségre és az EU és Grönland közötti halászati partnerségi megállapodásra,

—

tekintettel az egyrészről az Európai Unió, másrészről Grönland és a Dán Királyság közötti kapcsolatokról szóló tanácsi határozattervezetről szóló 2014. február 5-i álláspontjára (1),

—

tekintettel a 2014–2020 közötti évekre szóló „Horizont 2020” uniós kutatási és innovációs programra,

—

tekintettel a Barents Euro-Sarkvidéki Együttműködés 20. évfordulóján, 2013. június 3–4-én Kirkenesben kiadott nyilatkozatra,

—

tekintettel Finnország, Svédország, Dánia és Grönland, Norvégia, Oroszország, az USA, Kanada és az Egyesült Királyság Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó nemzeti stratégiáira és szakpolitikai dokumentumaira,

—

tekintettel az északi dimenzió 2009 szeptemberében Brüsszelben , 2011 februárjában Tromsőben és 2013. novemberében Archangelskben megrendezett parlamenti fórumán elfogadott nyilatkozatokra,

—

tekintettel a megújított északi dimenzió harmadik, 2013. február 18-án Brüsszelben tartott miniszteri találkozóján kibocsátott közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács 2013–2015 közötti időszakra, a finn elnökség idejére szóló prioritásaira,

—

tekintettel az északi-sarkvidéki régió parlamenti képviselőinek 2010. szeptember 13–15. között Brüsszelben megrendezett kilencedik és a 2012. szeptember 5–7. között Akureyriben megrendezett tizedik konferenciáján elhangzott nyilatkozatokra, valamint az Északi-sarki Régió Parlamenti Képviselőinek Állandó Bizottsága (SCPAR) által 2013. szeptember 19-én kiadott, az EU Északi-sarkvidéki Tanácsban betöltött megfigyelői státuszáról szóló murmanszki nyilatkozatra,

—

tekintettel az Északi Tanács 2012-i ajánlásaira,

—

tekintettel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló, 2013. június 12-i 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a 2012. április 20-i, „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című állásfoglalására (3),

—

tekintettel az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretéről szóló 2014. február 5-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az északi-sarkvidéki politikáról szóló 2013. október 28-i EGT parlamenti vegyes bizottsági jelentésre,

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-583/11P. sz. ügyben hozott 2013. október 3-i ítéletére és a T-526/10. sz. ügyben hozott 2013. április 25-i, a fókatermékek kereskedelméről szóló 1007/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2010. augusztus 10-i 737/2010/EU bizottsági rendelet (5) érvénytelenítésére vonatkozó kérelmet érintő ítéletére,

—

tekintettel a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) testülete 2013. november 25-i, Európai Közösségek – a fókatermékek importálásának és forgalmazásának tiltására irányuló intézkedések” című jelentésének 1.3.5. fejezetére (amely közzétette a 2013. január 29-én kibocsátott előzetes döntést), valamint az EU részéről a WTO Fellebbezési Testületének címzett 2014. január 29-i fellebbezési értesítésre,

—

tekintettel a Nordregio által készített 2009. évi második jelentésre („Erős, sajátos és ígéretes – a gyéren lakott északi területekkel kapcsolatos 2020-ra vonatkozó koncepció felé”),

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel az Uniónak a nemzetközi jog szerinti jogai és kötelezettségei, környezetvédelmi, éghajlati és egyéb politikák iránti elkötelezettsége, valamint finanszírozási és kutatási tevékenységei, illetve gazdasági érdekei alapján érdeke fűződik az Északi-sarkvidékhez;

B.

mivel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2012 júniusában közös közleményt adott ki „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása terén 2008 óta elért haladás és a következő lépések” címmel;

C.

mivel a Tanács még nem tette közzé a Bizottság és az EKSZ 2012 nyarán kiadott közös közleményéről szóló következtetéseit;

D.

mivel a Parlament a Svájccal, Izlanddal és Norvégiával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége révén aktívan részt vesz az Északi-sarki Régió Parlamenti Képviselőinek Állandó Bizottsága munkájában és az Északi-sarkvidék parlamenti képviselőinek konferenciájában;

E.

mivel Dánia, Finnország és Svédország északi-sarkvidéki országok; mivel az Unió egyetlen őslakos népe, a számi nép, Finnország és Svédország, valamint Norvégia és Oroszország sarkvidéki területein él;

F.

mivel Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Hollandia, Lengyelország, Spanyolország és Olaszország – amelyek megfigyelő országok az Északi-sarkvidéki Tanácsban – jelentős szerepet vállalnak az észak-sarkvidéki ügyekben, és komoly érdeklődést mutatnak az Északi-sarkvidéki Tanáccsal folytatandó jövőbeli párbeszéd és együttműködés iránt;

G.

mivel Izland és Norvégia elkötelezett és megbízható partnerekként társulásban állnak az Unióval az EGT és a Schengeni Megállapodás révén;

H.

mivel az Északi-sarkvidék szuverén államoknak helyet adó lakott régió; mivel az európai Északi-sarkvidéken korszerű, iparosodott társadalmak, vidéki területek és őshonos közösségek is találhatók; mivel elengedhetetlen e régiók aktív bevonása az EU–Északi-sarkvidék politika kialakításába az EU északi-sarkvidéki szerepvállalására vonatkozó legitimitás, kölcsönös megértés és helyi támogatás biztosításához;

I.

mivel az EU már régóta foglalkozik az Északi-sarkvidékkel, hiszen Oroszországgal, Norvégiával és Izlanddal együtt részt vesz az Északi Dimenzió elnevezésű kezdeményezésben, továbbá a Barents-együttműködésben és különösen a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács és a Barents Regionális Tanács munkájában, a Kanadával, az Egyesült Államokkal és Oroszországgal fenntartott stratégiai partnerségekben, valamint az elmúlt években az Északi-sarkvidéki Tanácsban végzett aktív eseti megfigyelői munkája révén;

J.

mivel az Északi-sarkvidéki Tanács 2013. május 15-én azt a határozatot hozta, hogy „pozitívan fogadja” az Unió állandó megfigyelői státusz iránti kérelmét; mivel ez a pozitív döntés azzal a feltétellel jár, hogy az EU és Kanada zárja le a fókatermékek tilalmával kapcsolatos vitát; mivel az EU és Kanada dolgozik a vita lezárásán; mivel az EU már most az említett állandó megfigyelői státuszban vesz részt az Északi-sarkvidéki Tanácsban;

K.

mivel az EU és tagállamai jelentősen hozzájárulnak az északi-sarkvidéki kutatásokhoz; mivel az uniós programok, ideértve az új Horizont 2020 keretprogramot is, valamint az európai strukturális és beruházási alapok támogatják a régióban zajló nagyobb kutatási projekteket, amelyek nem utolsósorban a sarkvidéki országok népeinek és gazdaságának a javát szolgálják;

L.

mivel a világ fosszilis tüzelőanyagainak csupán 20 %-a aknázható ki 2050-ig, ha az átlaghőmérséklet emelkedését két Celsius fok alatt akarjuk tartani;

M.

mivel a becslések szerint a világ feltáratlan szénhidrogénkészletének közel egyötöde az Északi-sarkvidéken található, ám kiterjedtebb kutatásokra van szükség;

N.

mivel az olyan, Kínához, Japánhoz, Indiához és egyéb országokhoz hasonló nem sarkvidéki szereplők által az Északi-sarkvidék iránt mutatott érdeklődés; az, hogy ezek az országok pénzeszközöket különítenek el sarkkutatás céljaira, valamint hogy Dél-Korea, Kína, Japán, India és Szingapúr megfigyelői státuszt kapott az Északi-sarkvidéki Tanácsban, azt jelzi, hogy világszinten növekszik az Északi-sarkvidék iránti geopolitikai érdeklődés;

O.

mivel az északi-sarkvidéki régió fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében a gazdasági beruházásokat és a fejlesztéseket kutatás-fejlesztésnek, hatásvizsgálatoknak és az ökoszisztéma védelmének kell kísérnie;

P.

mivel a jövőre vonatkozó gazdasági lehetőségek és érdekek összebékítése fenntartható fejlődés révén a társadalmi-kulturális, ökológiai és környezetvédelmi kihívásokkal továbbra az egyik legfőbb prioritás, ami az északi-sarkvidéki államok Északi-sarkvidékre vonatkozó nemzeti stratégiáiban is tükröződik;

1.

üdvözli a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2012. június 26-i közös közleményét mint fontos építőelemet az EU északi-sarkvidéki politikájának folyamatos fejlődését biztosító folyamatban;

2.

ismételten olyan egységes Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politika, koherens Északi-sarkvidékre vonatkozó stratégia és az Északi-sarkvidéken való uniós szerepvállalásról szóló konkretizált cselekvési terv kidolgozására hív fel, amely a társadalmi-gazdasági és környezeti kérdéseket állítja középpontba; úgy véli, hogy ez a stratégiai választás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy biztosítsuk az EU északi-sarkvidéki szerepvállalásának legitimitását és helyi támogatását;

3.

hangsúlyozza, hogy a régió természeti erőforrásai növekvő kiaknázásának a helyi lakosság – legyen az őshonos vagy sem – tiszteletben tartásával és érdekeinek szolgálásával kell történnie, továbbá az Északi-sarkvidék sérülékeny környezetének védelméért való teljes körű felelősségvállalás mellett;

4.

kiemeli az északi-sarkvidéki és szubarktikus régiók gazdasági lehetőségeit és az itt található iparágak – például a turizmus, a tengerészeti ágazat és a tengeri szállítás, a megújuló energia, a környezettechnológia és a tiszta technológiák, a földgáz- és kőolajkitermelés, a nyílt tengeri iparágak, az erdőgazdaság és a fa alapú iparágak, a bányászat, a közlekedési szolgáltatások és a kommunikáció, az információs technológia és az elektronikus megoldások, a halászat és az akvakultúra, valamint a mezőgazdaság és a hagyományos megélhetési formák, például a rénszarvastenyésztés – változatosságát; elismeri ezek hatását és jelentőségét mind a régiót, mind Európa egészét tekintve, rávilágítva az európai üzleti élet és kutatás-fejlesztés szereplőinek tevékenységére;

5.

tudomásul veszi az Északi-sarkvidéki Tanács 2013. májusi kirunai nyilatkozatát és az EU, valamint az egyéb állami intézmények állandó megfigyelői státuszára vonatkozó határozatát; sürgeti a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a fókatermékekre vonatkozó tilalommal kapcsolatos megoldatlan vitát Kanadával, és megfelelően tájékoztassa az Európai Parlamentet erről a folyamatról; sajnálatát fejezi ki a fókatermékekre vonatkozó tilalommal kapcsolatos uniós szabályozás a lakosság egy részére és különösen a bennszülött kultúrára és a megélhetésre gyakorolt hatása miatt;

6.

emlékeztet az EU-nak és tagállamainak egyéb, az Északi-sarkvidék szempontjából jelentőséggel bíró szerveződések, így a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) és a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény (CBD) aktív tagjaként betöltött státuszára; kiemeli, hogy át kell helyezni az uniós intézmények tevékenységének fókuszát az EU és tagállamai politikai, környezetvédelmi vagy gazdasági érdekei szempontjából fontos területekre; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidéket érintő vagy esetlegesen érintő uniós programok vagy politikák alkalmazása, módosítása vagy kidolgozása során különösen figyelembe kell venni az Uniónak és az európai északi-sarkvidéki államoknak, illetve régióknak az érdekeit annak érdekében, hogy azok az Északi-sarkvidék egészének javát szolgálják;

7.

úgy véli, hogy a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) a Dánia, Finnország, Norvégia, Oroszország, Svédország és a Bizottság közötti együttműködés fontos központja; felhívja a figyelmet a BEAC-nak az egészségügy, a szociális ügyek, az oktatás, a kutatás, az energia, a kultúra, valamint az idegenforgalom terén végzett munkájára; tudomásul veszi az őslakos népekkel foglalkozó BEAC-munkacsoport (WGIP) tanácsadói szerepét;

8.

határozottan kiáll az északi-sarkvidéki kutatás szabadsága mellett, és ösztönzi a multidiszciplináris északi-sarkvidéki kutatás és a kutatási infrastruktúrák kiépítése terén tevékeny államok közötti széles körű együttműködést;

9.

emlékeztet az EU által a kutatás és a fejlesztés területén tett hozzájárulásokra, valamint a sarkvidéki régióban működő európai gazdasági szereplők tevékenységére;

10.

hangsúlyozza, hogy a megbízható, nagy teljesítményű információs hálózatok és digitális szolgáltatások kulcsfontosságúak az Észak-sarkvidéki népek gazdasági tevékenységének és jólétének fellendítése szempontjából;

11.

kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan lehetne a Galileo projektet vagy az olyan, Északi-sarkvidékre esetleg hatást gyakorló projekteket, mint a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés, oly módon fejleszteni, hogy lehetővé váljon a biztonságosabb és gyorsabb hajózás a sarkvidéki vizeken, különösen azáltal, hogy beruháznak az északkeleti átjáró biztonságosságába és megközelíthetőségébe, a jégmozgás kiszámíthatóságának fokozása és a sarkvidéki tengerfenék alaposabb feltérképezése, valamint a területen végbemenő főbb geodinamikai folyamatok megértése céljából;

12.

hangsúlyozza, hogy szükség van megbízható, az északi-sarkvidéki viszonyok változását nyomon követő monitoring és megfigyelő rendszerekre;

13.

hangsúlyozza, hogy kompetenciaközpontokra van szükség a biztonság, veszélyhelyzeti készültség és mentésre szolgáló létesítmények biztosítása érdekében; javasolja, hogy az EU aktívan járuljon hozzá az ilyen kompetenciaközpontok kialakításához;

14.

üdvözli – mint a sarkvidék biológiai sokféleségének tényleges megőrzését biztosító fontos folyamatot –, hogy a CBD keretében ökológiai vagy biológiai szempontból jelentős területek azonosítására került sor az északi-sarkvidéki régióban, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Északi-sarkvidék part menti, tengeri és szárazföldi környezetében ökoszisztéma-alapú gazdálkodáson (EBM) nyugvó megközelítést valósítsanak meg, ahogyan arra rávilágított az Északi-sarkvidéki Tanács EBM-mel foglalkozó szakértői csoportja;

15.

ismételten hangsúlyozza, hogy az északi-sarkvidéki vizekkel kapcsolatos súlyos környezetvédelmi aggályok fokozott figyelmet követelnek meg a környezet védelmének biztosítása érdekében a sarkvidéken a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek vonatkozásában, figyelembe véve a súlyos balesetek kockázatát és a hatékony reagálás szükségességét, a 2013/30/EU irányelvben előírtaknak megfelelően; felhívja az EU és az EGT tagállamait, hogy a 2013/30/EU irányelv 4. cikke szerinti tengeri olaj- és gázkitermeléssel foglalkozó üzemeltetők pénzügyi kapacitásainak értékelésekor a kérelmezőnek a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből – köztük a környezeti károkkal kapcsolatos, a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvben meghatározott mértékig terjedő felelősségből – adódó esetleges összes felelősség vállalásának pénzügyi képességét mérje fel;

16.

felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és aktívan segítsék elő a legmagasabb szintű környezetvédelmi előírások érvényesülését az északi-sarkvidéki vízterületeken;

17.

üdvözli, hogy az Északi-sarkvidéki Tanács tagjai végrehajtják a felkutatásról és mentésről szóló megállapodást és az olajszennyezés-elhárítási megállapodást; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a megállapodás nem tartalmaz konkrét, közös, kötelező érvénnyel bíró normákat;

18.

hangsúlyozza, hogy kötelező érvénnyel bíró eszközre van szükség az olajszennyezés-megelőzéssel kapcsolatban;

19.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak aktívan részt kell vennie az Észak-sarkvidéki Tanács valamennyi érintett munkacsoportjában;

20.

tudomásul veszi Izland kormányának azon kezdeményezését, miszerint berekesztik az uniós tagságra irányuló tárgyalásokat; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is ápoljon jó kapcsolatokat és fonja szorosabbra az együttműködést Izlanddal az olyan közös érdekterületeken, mint a tengeri szállítás, a halászat, a geotermikus energia és a környezet fejlesztése a meglévő eszközök teljes kihasználása és az uniós és izlandi szereplők közötti észak-sarkvidéki együttműködés ösztönzése és annak biztosítása mellett, hogy az európai érdekek e stratégiailag fontos régióban ne szoruljanak háttérbe;

21.

üdvözli egy Északi-sarkvidéki Üzleti Tanács létrehozásának előkészületeit, amely tanácsadói minőségben kapcsolódna az Északi-sarkvidéki Tanácshoz, és kiemeli az Északi-sarkvidék érdekében tevékenykedő és a vidékbe beruházó európai vállalkozások és intézmények arányát, ami nem csupán a három, északi-sarkvidéki uniós tagállam, hanem egyéb (megfigyelő státuszú) államok üzleti szereplőinek hatékony részvételére mutat, tekintettel arra, hogy számos vállalkozás globális jellegű;

22.

hangsúlyozza, hogy környezeti és társadalmi szempontból felelős beruházásokat kell eszközölni;

23.

üdvözli az alulról jövő kezdeményezésekre irányuló munkát, amelyek biztosíthatják az európai és nem európai vállalkozások kiegyensúlyozott és hosszú távú kötelezettségvállalását, és kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogy miként lehetne az európai vállalkozásokat bevonni az Északi-sarkvidék fenntartható és hosszú távú, kiegyensúlyozott társadalmi-gazdasági fejlesztésébe;

24.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak figyelemmel kell lennie arra, hogy a nyersanyagok kiaknázására irányuló tevékenységek helyi szinten előnyökkel járjanak és a helyi közösség elfogadása mellett folyjanak; elismeri, hogy a jelenlegi ásványkincs-kitermelési és -feldolgozási képesség nem áll arányban a régió további fejlődését is figyelembe vevő becsült jövőbeli szükségletekkel; úgy véli, hogy az északi-sarkvidéki szereplőknek a nyersanyagokra vonatkozó európai innovációs partnerséghez hasonló, európai szintű közös projektekben való részvétel révén lehetőségük lenne a több témát felölelő információ- és kompetenciacserére;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy az Északi-sarkvidék európai részén, a Barents-régióban és azon túl folytatott nagyszámú tudományos, gazdasági és állampolgári tevékenységre való tekintettel dolgozzon ki olyan gyakorlatokat, amelyek célja a meglévő uniós finanszírozás jobb felhasználása és az északi-sarkvidéki térség védelme és fejlesztése közötti megfelelő egyensúly biztosítása az uniós források Északi-sarkvidékre való irányítása során;

26.

hangsúlyozza, hogy az uniós regionális és kohéziós politika alapvető fontossággal bír a régióközi és a határon átnyúló együttműködés szempontjából;

27.

javasolja, hogy hatékonyabb szinergiákat alakítsanak ki a meglévő programok (pl. az Interreg IV., az Északi Periféria Program, a Kolartic Program, a Baltic Program és a kék növekedési stratégia) között, valamint az Északi Dimenzió partnerségek, így az Északi Dimenzió környezeti partnersége és az Északi Dimenzió közlekedési és logisztikai partnersége, vagy más európai szomszédsági támogatási eszközök finanszírozásában a finanszírozás hatékony célba juttatása és az északi-sarkvidéki régióban való szerepvállalásra vonatkozó beruházási prioritások egyértelmű meghatározása érdekében; sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy működjenek együtt az Északi-sarkvidékre vonatkozó források következetes célba juttatásának biztosítása, és ezáltal az Unió sarkvidéki és szubarktikus területekre vonatkozó belső és külső programjai és projektjei közötti hatékony együttműködés legjobb kihasználása érdekében;

28.

hangsúlyozza, hogy az EU–Északi-sarkvidék stratégia működőképessé válásához megfelelő költségvetési támogatásra van szükség;

29.

úgy véli, hogy a regionális együttműködésre és a gyakorlati partnerségekre épülő – az Unió, Izland, Norvégia és Oroszország részvételével megvalósuló – Északi Dimenzió politikája a stabilitás, közös felelősségviselés és szerepvállalás sikeres modellje;

30.

e tekintetben kiemeli az északi-sarkvidéki prioritások jelentőségét, többek között a jól működő infrastruktúrát és logisztikát, az északi-sarkköri terület fejlesztését, a hideg éghajlati körülményekkel kapcsolatos ismeretek bővítésére irányuló beruházások ösztönzését és a megfelelő környezetbarát technológiákat, valamint a regionális és vidéki vállalkozások, különösen a kkv-k támogatását; felszólítja az Uniót, hogy tegyen fokozott erőfeszítéseket annak érdekében, hogy beépítse ezeket az Észak-sarkvidékkel kapcsolatos prioritásokat a növekedést célzó Európa 2020 stratégiába és az olyan jellegű programokba, mint a Horizont 2020 és az Innovatív Unió, illetve egyéb uniós kutatási programokba;

31.

ismételten megerősíti, hogy támogatja a Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központ létrehozását, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket e hálózatos formában működő, rovaniemi állandó székhelyű vállalkozás létrehozása érdekében, tekintettel „Az Északi-sarkvidék fejlődésének stratégiai környezeti hatásvizsgálata” elnevezésű előkészítő intézkedésre, a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által a 2012. évi közös közleményükben támogatott és a Lappföldi Egyetem sarkvidékkel foglalkozó központja és az Északi-sarkvidékkel foglalkozó európai kiválósági központok hálózata által végrehajtott formában, azzal a céllal, hogy biztosítsák az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos tájékoztatáshoz való hatékony hozzáférést, a valamennyi szinten megvalósuló párbeszédet és az Északi-sarkvidék fenntarthatóságát szem előtt tartó tájékoztatás és ismeretszerzés céljából folytatott kommunikációt;

32.

ezzel kapcsolatosan várakozással tekint az Északi-sarkvidék fejlődésének stratégiai környezeti hatásvizsgálatára vonatkozó 18 hónapos előkészítő intézkedés eredményeinek tavaszi közzétételére; felszólítja az Uniót, hogy azt követően haladéktalanul hozza létre a Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központot;

33.

hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani egy, az Északi-sarkvidékkel foglalkozó különleges interfészt, melynek célja, hogy nyitott, pártok közötti és több ügyet felölelő platformot biztosítson Brüsszelben, amely támogatja az Északi-sarkvidéken és az Unióban működő fontos szereplők széles körén belüli megértést, összekapcsolva a politikai döntéshozatal, a tudomány, a civil társadalom és az üzleti szféra területeit;

34.

javasolja az európai Északi-sarkvidék regionális, helyi és őslakos érdekelt feleivel folytatandó rendszeres eszmecsere és konzultáció megerősítését a kölcsönös megértés elősegítése érdekében, különösen az EU–Északi-sarkvidék politikai döntéshozatali folyamata során; hangsúlyozza, hogy az ilyen eszmecseréknél figyelembe kell venni a régió és lakosainak tapasztalatait és szakértelmét, és biztosítani kell az EU további északi-sarkvidéki szerepvállalásához elengedhetetlen legitimitást;

35.

úgy véli, hogy kiterjedtebb uniós intézményi együttműködésre van szükség a Bizottság és az EKSZ között, különös tekintettel az Észak-sarkvidékkel kapcsolatos ügyek ágazatokon átnyúló jellegére;

36.

elismeri, hogy az Északi-sark körüli vizek nagyrészt nemzetközi vizek;

37.

felhívja a figyelmet arra, hogy az energiabiztonság szorosan összefügg az éghajlatváltozással; úgy véli, hogy javítani kell az energiabiztonságot az EU fosszilis tüzelőanyagoktól való függésének csökkentése révén; kiemeli, hogy az Északi-sarkvidék átalakulása az Unió biztonságára hatást gyakorló egyik legfőbb éghajlat-változási jelenség; hangsúlyozza, hogy ezt a kockázatokat megtöbbszöröző tényezőt az Északi-sarkvidékre vonatkozó megerősített uniós stratégiával és az EU által előállított megújuló energiákra, továbbá az Unió külső forrásoktól való függését jelentősen csökkentő, energiahatékonyságra irányuló megerősített politikával kell kezelni, melyek javítják az Unió biztonsági helyzetét;

38.

támogatja az öt Északi-sarkvidéket övező állam arra irányuló kezdeményezését, hogy a megfelelő szabályozási mechanizmusok kialakításáig állapodjanak meg a Jeges-tenger nyílt vizein történő jövőbeli kereskedelmi célú halászatot gátló átmeneti elővigyázatossági intézkedésekben, és támogatja az északi-sarkvidéki természetvédelmi területek hálózatának kialakítását, különös tekintettel az Északi-sark körüli, a parti államok gazdasági övezetein kívül eső nemzetközi vizek védelmére;

39.

felszólítja a tagállamokat és az EKSZ államait, hogy támogassák a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény (CBD) keretében vállalt, a parti és tengeri régió 10 %-ának védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalást;

40.

felhívja az Uniót, hogy tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést a gazdasági tevékenységek és a megvalósítható társadalmi-ökológiai és környezeti védelem, illetve fejlesztés összebékítésének biztosítása érdekében a jólét Északi-sarkvidéken való megőrzése érdekében;

41.

hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a fejlett és fenntartható közösségek Északi-sarkvidéken való, magas életminőség biztosítása melletti fenntartása, és hogy az EU e téren kulcsszerepet játszhat; e tekintetben felhívja az EU-t, hogy fokozza tevékenységét az ökoszisztéma-alapú irányítás, a multilaterális együttműködés, a tudásalapú döntéshozatal és a helyi lakosokkal és őslakosokkal való szoros együttműködés területén;

42.

elismeri az Északi-sarkvidék szuverén jogokkal és felelősséggel rendelkező lakosainak és kormányainak a fenntartható gazdasági fejlődés továbbvitelére, ugyanakkor az őslakosok hagyományos megélhetési forrásainak és az Északi-sarkvidék rendkívül érzékeny ökoszisztémájának megóvására irányuló kívánságát;

43.

elismeri a regionális támogatásokról szóló iránymutatások (RAG) alapvető fontosságát, amelyek képessé teszik a különleges jellemzőkkel rendelkező és kihívásokkal szembe néző északi-sarkvidéki régiókat, hogy továbbra is megfelelő mechanizmusokat alkalmazzanak az innováció és a fenntartható fejlődés ösztönzésére;

44.

megerősíti az őshonos népek jogaival kapcsolatos általános, és különösen a számi néppel mint az EU egyetlen őslakos népével kapcsolatos kijelentéseit;

45.

támogatja azokat a találkozókat, amelyeket a Bizottság tartott a sarkvidék körüli népek azon hat társulásával, amelyeket az Északi-sarkvidéki Tanács állandó résztvevőiként ismer el; kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogyan biztosítható, hogy érdekeik képviseltessenek az uniós viták során, illetve, hogy kivitelezhető-e, hogy finanszírozást nyújtsanak e társulások számára;

46.

elismeri, hogy a térség felsőoktatási és kutatási létesítményeinek fejlesztésére irányuló uniós politikák fontos szerepet játszanak az innovatív környezet és a technológiaátadási mechanizmusok erősítésében; hangsúlyozza a felsőoktatási intézmények közötti együttműködési hálózatok fejlesztését célzó támogatás fontosságát a régió határain belül és azokon kívül, valamint a kutatásfinanszírozás lehetőségeinek biztosítását, különösképpen az olyan területeken, amelyeken a régió már bizonyított, hogy az északi-sarkvidéki régiókban fenntartható gazdasági fejlődés mehessen végbe;

47.

hangsúlyozza az új, jeges-tengeri világkereskedelmi útvonalak biztonságának kiemelt jelentőségét, különösen az EU és tagállamai gazdasága szempontjából, mivel ezek az országok tartják kézben a világ kereskedelmi hajózásának 40 %-át;

48.

üdvözli a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben (IMO) végzett, a sarkvidéki hajózásra vonatkozó kötelező kódex kidolgozására irányuló munka lezárását; ösztönzi a kutatások és beruházások terén folytatott együttműködést a megbízható és biztonságos jeges-tengeri infrastruktúrák kidolgozása érdekében, és hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak aktívan védelmezniük kell a hajózás szabadságának és a békés áthaladásnak az alapelveit;

49.

hangsúlyozza, hogy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek (EMSA) rendelkeznie kell a megfelelő eszközökkel a tengeri szállításból, illetve az Északi-sarkvidéken található olaj-és gázipari létesítményekből eredő szennyezés nyomon követéséhez és megelőzéséhez;

50.

felhívja a térség államait annak biztosítására, hogy minden jelenleg használatos – és a jövőben esetlegesen megjelenő – szállítási útvonal nyitva legyen a nemzetközi hajózás számára, valamint kéri az említett államokat, hogy tartózkodjanak bármely olyan, akár pénzügyi, akár adminisztratív akadály önkényes, egyoldalú bevezetésétől, amely hátráltathatja az északi-sarkvidéki hajózást, eltekintve a biztonságot vagy a környezet védelmét fokozó, nemzetközi megállapodáson alapuló intézkedésektől;

51.

hangsúlyozza, hogy fontos az északi-sarki térséget Európa többi részével összekötő infrastrukturális kapcsolatok fejlesztése;

52.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet a szállítási útvonalakra – például az utakra, vasútvonalakra és tengeri szállítási útvonalakra – az Északi-sarkvidék európai területein a határokon átnyúló kapcsolatok fenntartása és elősegítése, illetve az Északi-sarkvidékről az európai piacra történő árubehozatal érdekében; úgy véli, hogy az Unió szállítási infrastruktúrájának továbbfejlesztésével együtt az Északi-sarkvidék európai részén belüli kapcsolatokat és az azzal a területtel való összeköttetéseket is fejleszteni kellene;

53.

emlékeztet az Északi-sarkvidéken élők ahhoz való jogára, hogy maguk határozzák meg a megélhetésük módját, és elismeri a régió fenntartható fejlődése iránti óhajukat; kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést arról, hogy e hosszú távú, kiegyensúlyozott fenntartható fejlődés támogatására mely uniós programokat lehetne felhasználni, illetve hogy készítsen elő intézkedéseket az ezen óhaj teljesítéséhez való konkrétabb hozzájárulás érdekében;

54.

tudomásul veszi az európai északi-sarkvidéki és a Barents-tengeri legújabb kutatási tevékenységeket, és felhívja a figyelmet a Norvégia és Oroszország közötti kétoldalú együttműködésre, melynek célja az elérhető legmagasabb szintű műszaki követelmények alkalmazása a környezetvédelem területén a Barents-tengeri olaj- és gázlelőhelyek feltárása során; felhívja a figyelmet a kifejezetten sarkvidéki környezethez kifejlesztett új technológiák, például a tenger alatti beszerelési technológia folyamatos fejlesztésének fontosságára;

55.

emlékeztet arra, hogy az Unió a sarkvidéki földgáz legnagyobb fogyasztója, és hangsúlyozza a biztonságos ellátási forrásból származó és a lehető legmagasabb szintű követelményeknek megfelelően termelt földgáz szerepét, amely fontos átmeneti elem lehet a karbonszegény gazdaság jövőbeli megvalósításáig; a sarkvidéki energiaforrások kiaknázásával kapcsolatban a lépésről lépésre történő megközelítés és az elővigyázatosság elvét támogatja, és kiemeli, hogy az Északi-sark különböző régiói lényegesen különböznek egymástól;

56.

kiemeli az Unió és Grönland közötti szoros kapcsolatokat és a terület geopolitikai jelentőségét; tudomásul veszi Grönland kormányának prioritásait, amelyek ismét hangsúlyt helyeznek a gazdasági fejlődésre és a nyersanyagok kiaknázására; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy vizsgálják meg, az Unió és a tudomány, a technológia és az üzleti élet uniós szereplői hogyan segíthetik elő és támogathatják Grönland fenntartható fejlődését olyan módon, hogy mind a környezetvédelmi aggályokat, mind pedig a gazdasági fejlődés szükségességét figyelembe vegyék; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság alelnöke által Grönlanddal aláírt szándéknyilatkozat csak csekély eredményekkel járt;

57.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az északi-sarkvidéki államok kormányainak és parlamentjeinek.