31.7.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/13

Előadó:

Aurel Laurenţiu PLOSCEANU

Társelőadó:

Enrico GIBELLIERI

1.1.

Fontos, hogy az Európai Unió egyik kiemelt jelentőségű célkitűzése az összes használt azbeszt és azbeszttartalmú termék teljes mértékű eltávolítása legyen. A cselekvési tervekért a tagállamok felelősek, ám az EU-nak koordinációs szerepet kell vállalnia. Ennek kapcsán az EGSZB arra ösztönzi az EU-t, hogy a szociális partnerekkel és egyéb érdekelt felekkel európai, nemzeti és regionális szinten együttműködve dolgozzanak ki és osszanak meg egymással az azbeszt eltávolítására és kezelésére irányuló cselekvési terveket. E tervek a következőkre terjedjenek ki: oktatás és tájékoztatás; közalkalmazottak képzése; nemzeti és nemzetközi képzések; az azbeszt eltávolításának finanszírozására szolgáló programok; az azbeszt és az azbeszttartalmú termékek közterületi eszközökből és volt azbesztgyárak területéről való eltávolításához kapcsolódó figyelemfelkeltő tevékenységek (többek között az épületekből történő azbeszteltávolítás során is); a helyiségek megtisztítása, valamint az azbeszt és az azbesztet tartalmazó törmelékek megsemmisítésére szolgáló létesítmények építése; a hatályos jogszabályi követelmények hatékonyságának nyomon követése; a veszélyeztetett személyzet kitettségének értékelése; valamint egészségvédelem.

1.2.

Számos uniós tagállam készített nyilvántartást az azbesztet tartalmazó épületekről. A többi tagállamot is ösztönözni kellene ilyen nyilvántartások létrehozására, amelyek rendeltetése, hogy a felújítási munkálatok megkezdése előtt érdemleges információkat nyújtsanak a munkavállalókat és munkáltatókat érintő azbesztkockázatokról, kiegészítve az uniós jogszabályokban előírt hatályos egészségvédelmi és biztonsági intézkedéseket. A nyilvántartásnak a helyi szinten kellene kezdődnie a középületekkel és a nyilvános infrastruktúrával.

Mindeddig csupán Lengyelország alakított ki finanszírozással támogatott cselekvési tervet a még létező azbesztforrások teljes körű felszámolására (1).

1.3.

A cél az, hogy 2032 végére mindenféle azbeszt eltávolításra kerüljön. E példa alapján az Európai Uniónak ösztönöznie kellene a tagállamokat arra, hogy konkrét cselekvési terveket és menetrendeket indítsanak a különböző – helyi, regionális és nemzeti – szinteken. Ennek kapcsán nagy jelentősége van az azbesztre vonatkozó uniós és nemzeti szintű rendelkezések teljes körű érvényesítésének is. Ennek biztosítása terén fontos szerep juthat európai szinten a vezető munkaügyi felügyeleti tisztviselők bizottságának (SLIC), nemzeti szinten pedig a munkaügyi felügyelőségeknek.

1.4.

A lengyel példából az a tanulság vonható le, hogy létfontosságú megfelelő közfinanszírozást biztosítani az azbesztmentesítés számára. Úgy véljük továbbá, hogy az azbeszt szervezett és strukturált eltávolítása a regionális fejlesztés egyfajta módja, és javítja az érintett régiók infrastruktúráját. Az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie, hogy az azbesztmentesítésre vonatkozó tervek számára kifejezetten lehetővé tegye a strukturális alapokhoz való hozzáférést.

1.5.

Sürgetjük az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a létező nemzeti szintű megközelítésekről és az azbeszt nyilvántartására szolgáló rendszerekről, valamint azok finanszírozásáról.

1.6.

Az azbeszthulladék számára kialakított hulladéklerakók csupán átmeneti megoldást jelentenek a problémára, amellyel így a jövő nemzedékeinek kell majd megbirkózniuk, minthogy az azbesztszálak az idő előrehaladtával jóformán elpusztíthatatlanok. Az EGSZB ezért felkéri az Európai Bizottságot, hogy az elérhető legjobb technikákat megemlítve népszerűsítse az azbeszttartalmú termékek (plazmafáklya, pyrogáz stb.) megsemmisítését végző rendszereket Elő kell mozdítani a kutatást és az innovációt azzal a céllal, hogy fenntartható technológiákat alkalmazzanak az azbeszttartalmú hulladék kezelésére és inertizálására a biztonságos újrafeldolgozás és újrafelhasználás, valamint a hulladéklerakás csökkentése érdekében. Az Európai Bizottságnak hatékony intézkedéseket kellene bevezetnie annak a veszélyes gyakorlatnak az elkerülésére, hogy az azbeszthulladékot az általános építési törmelék elhelyezésére szolgáló hulladéktárolókban rakják le.

1.7.

Az épületek jobb energiahatékonyságát célzó uniós finanszírozást és tagállami ösztönzőket össze kellene kapcsolni ugyanezen épületek biztonságos azbesztmentesítésével. Bár az EU nagyra törő energiahatékonysági politikát határozott meg, valamint a felülvizsgált energiahatékonysági irányelvnek köszönhetően várhatóan minden tagállamban bevezetnek hosszú távú stratégiát az épületek felújítására vonatkozóan, ehhez a politikához nem társulnak az azbeszt eltávolítására irányuló stratégiák. Határozottan ajánljuk ennek pótlását egy olyan konzisztens uniós politikán belül, amely magában foglalja a vonatkozó szakpolitikai területeket.

Az azbeszt eltávolítására vonatkozó mindenfajta cselekvési tervben figyelembe kell venni a munkában/fellépésben részt vevő összes érintett képesítéseit. Ez a munkavállalókra és a vállalatokra, a munkahelyi biztonság és egészségvédelem koordinátoraira, valamint a munkaügyi felügyelőkre, a tanácsadókra, az oktatókra, a munkaadókra és másokra is vonatkozik. Szükséges és ajánlatos, hogy az ilyen cselekvési tervekben részt vevő vállalatok felkészültségéről tanúsítványok készüljenek.

1.8.

A biztonságos azbesztmentesítés nagymértékben függ a képzett munkavállalók két kategóriájától: a szakosodott vállalatoknál dolgozóktól és az azbeszttel véletlenül kapcsolatba kerülő szakmákban és foglalkozási ágakban dolgozóktól.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságokkal együttműködve biztosítsa a teljes uniós munkaerő-állomány védelmét célzó fellépésekhez és kezdeményezésekhez szükséges támogatást, tekintettel arra, hogy az egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok végrehajtása szempontjából az európai munkaerő zömét foglalkoztató kis- és középvállalkozásokra hárul a legnagyobb teher. Ennek kapcsán alapvető a megfelelő képzés.

1.9.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel és más érintett szereplőkkel közösen, a 2009/148/EK irányelv 14. cikkének (1) bekezdésével összhangban dolgozzon ki programokat és figyelemfelkeltő tevékenységeket az azbeszthez fűződő kockázatokkal, illetve az azbeszttartalmú anyagokkal valószínűleg érintkezésbe kerülő munkavállalók megfelelő továbbképzésének szükségességével kapcsolatban, továbbá fokozza az azbesztre vonatkozó hatályos jogszabályokról szóló tájékoztatást, és biztosítson gyakorlati útmutatást azok betartásához, többek között az uniós polgárok számára.

1.10.

Az uniós jogszabályoknak tükrözniük és alkalmazniuk kell a legfrissebb tudományos és orvosi kutatások eredményeit. Közelmúltban végzett kutatások feltárták, hogy már nagyon alacsony mértékű kitettség is eredményezhet nagyon hosszú lappangási időszak után mezoteliómát és tüdőrákot. Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy módosítsa a 2003/670/EK ajánlást annak érdekében, hogy az tükrözze az orvosi kutatás terén elért eredményeket, valamint hogy a gége- és petefészekrákot vegye fel az ajánlásba az azbeszt okozta megbetegedések közé.

1.11.

A tagállamoknak az azbeszttel kapcsolatos foglalkozási és nem foglalkozásból eredő betegségekre vonatkozó módszeres adatgyűjtés segítségével biztosítaniuk kell minden azbesztózis- és mezotelióma-eset, valamint az azbeszthez kapcsolódó más megbetegedések nyilvántartásba vételét, a pleurális plakk azbeszttel kapcsolatos megbetegedésként való besorolását és hivatalos nyilvántartásba vételét, valamint külön erre a célra létrehozott megfigyelőközpontok segítségével az azbeszt jelenlétének megbízható feltérképezését. Az orvosi személyzetnek megfelelő képzésben kell részesülnie, hogy képes legyen megbízható diagnózist felállítani.

1.12.

Az uniós intézményeknek ezenkívül az azbeszt okozta megbetegedések elismerésére vonatkozó nemzeti eljárások tekintetében terjeszteniük kellene a nemzeti irányelvekhez és gyakorlatokhoz kapcsolódó bevált gyakorlatokat, illetve támogatniuk kellene ezek terjesztését.

1.12.1.

Különösen fontos, hogy az áldozatok aktív szerephez jussanak az elismerési folyamatok során. Ahhoz, hogy hozzáférhessenek a szükséges információkhoz és hallathassák hangjukat, jogi, pénzügyi és személyes támogatást kell nyújtani számukra. Meg kell szervezni az azbeszt áldozatainak szövetségeit. Ezáltal csökkenthető az elismerési eljárásokban az egyénekre háruló, a betegség miatti szenvedést minden esetben fokozó teher.

Ezért az EGSZB:

1.12.2.

Végezetül az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy az Egészségügyi Világszervezettel (WHO), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO), harmadik országokkal és más nemzetközi szervezetekkel együttműködve világszerte mozdítsa elő a munkahelyi egészségvédelem és biztonság magas szintjét, például az azbeszthez köthető problémák azonosításával és az egészségvédelmet elősegítő megoldások ösztönzésével, valamint nyújtson jobb tájékoztatást és támogatást az azbeszttel kapcsolatos megbetegedésekben szenvedőknek.

1.12.3.

A téma kiemelt jelentőségére tekintettel az EGSZB/CCMI bemutatja majd e véleményt egy az Európai Parlamenttel, a Régiók Bizottságával és az Európai Bizottsággal közösen szervezett konferencián.

2.1.

Európai szintű betiltása ellenére (2) (1999, végrehajtandó 2005-ig), továbbra is halnak meg emberek Európában az azbeszt miatt. Noha az azbeszt minden fajtája veszélyes, továbbá az azbeszt veszélyes hatása dokumentált és jogszabályban rögzített, illetve az azbeszt használata tilos, még mindig megtalálható számos hajóban, vonatban, gépben, óvóhelyen, alagútban, tárnában, az állami és magánkézben lévő vízellátó hálózatok csővezetékeiben és főként épületekben, közöttük számos köz- és magánépületben.

2.2.

A WHO szerint az azbeszttel kapcsolatos megbetegedések száma csak az Európai Unióban 20  000 és 30  000 közé tehető évente, valamint 2030-ig várhatóan több mint 3 00  000 állampolgár fog meghalni az Unióban a mezotelióma következtében (3). Becslések szerint továbbá világszinten évente 112 ezren halnak meg az azbeszthez kapcsolódó megbetegedésekben (4).

2.3.

Az azbeszt európai szintű betiltása (5) (1999, végrehajtandó 2005-ig) és a jelenlegi piacfelügyelet nem garantálja, hogy ne importáljanak azbeszttartalmú termékeket az európai piacra. Ez termékek széles körét érinti, köztük építőipari termékeket, háztartási eszközöket, autófék-betéteket és termoszokat. Az új európai piacfelügyeleti megközelítés (6) alapján az EU intézkedéseket hozhat az azbeszttartalmú termékekkel szemben.

2.4.

Uniós szinten átfogó jogszabálycsomag van érvényben az azbeszt kapcsán a tilalom, a határértékek és a munkavállalók védelme vonatkozásában. Az azbeszt használatának és kereskedelmének tilalma mellett határértékeket vezettek be, és külön uniós irányelv szabályozza a munkakörülményeket (7), továbbá kötelező a vállalatok tanúsítása, a tájékoztatás és a munkavállalói képzés. Az EU rendelkezései azonban igen gyakran általános jellegűek, és különböző szintű végrehajtást eredményeznek. Ráadásul továbbra is hiányoznak az olyan elemek, mint a különböző munkakörök számára biztosítandó képzési szintekre vonatkozó külön előírások, vagy az azbesztforrások nyilvántartásával kapcsolatos rendelkezések.

2.5.

Megemlítendő itt, hogy az Európai Parlament egy 2013 márciusában elfogadott saját kezdeményezésű jelentése (8) részletekbe menően leírja az azbeszt kérdésével kapcsolatos különféle problémákat és szakpolitikai területeket, és 62 konkrét kérést intéz az európai és nemzeti szintű politikai döntéshozókhoz.

2.6.

Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a világ éves szinten továbbra is jelentős mennyiségű azbesztet termel, noha használatát számos ország betiltotta. Az azbeszt kereskedelme és felhasználása egyszerűen áttolódott az iparosodott országokból a felemelkedőben levőkbe. A virágzó világszintű azbesztkereskedelmet a nemzetközi azbesztlobbi erőteljes tevékenysége kíséri, amely propagandájában bizonyos tudósok elnéző kutatásait is felhasználja. Ennek kapcsán megjegyzendő az is, hogy folyamatosan vannak a globális azbesztiparba irányuló európai pénzügyi befektetések. Európa továbbra is exportál azbesztet azzal, hogy a világ más részeire küldi bontásra ítélt hajóit. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az uniós felségvizeken áthaladó, azbesztet szállító hajók továbbra is kikötnek, illetve használnak kikötői létesítményeket és átmeneti tárolókat az Unió területén.

2.7.

Rendkívül fontos, hogy az azbeszt kapcsán világszinten egyenlő feltételek érvényesüljenek, és ennek kapcsán az EU-nak meghatározó szerepet kellene betöltenie abban, hogy a világ minden táján betiltsák az azbeszt minden formájának használatát. Ennek kapcsán Európa megoszthatja a világ többi régiójával az azbeszt egészségügyi hatásaival, annak más fémekkel való helyettesíthetőségével és az azbeszt biztonságos eltávolításával kapcsolatos ismereteit. Az EU irányában az az elvárás, hogy a nemzetközi intézményekben határozottan vállaljon szerepet, és elsőként vezessen be olyan eszközöket, amelyek az azbesztkereskedelmet mérgező anyaggal való kereskedelemnek nyilvánítják, illetve hogy tekintse legfőbb feladatának a krizotil azbeszt felsorolását a rotterdami egyezmény (9) III. mellékletében.

3.1.

Egy 2011-ben közzétett tanulmány (10) szerint az EU-ban létező épített környezet jelentős része 50 évnél régebbről származik. A lakóépületek több mint 40 %-a az 1960-as évek előtt épült. 1961 és 1990 között jelentősen fellendült az építőipar: ebben az időszakban az ingatlanállomány majdnem minden tagállamban több mint a duplájára nőtt, és az azbeszt használata elterjedt volt.

3.2.

Az említett tanulmány megállapítja azt is, hogy az épületek Európában a teljes végfelhasználói energiaigény mintegy 40 %-át fogyasztják el. Ez az ágazat képviseli a legjelentősebb fogyasztást, utána pedig a közlekedés következik 33 %-kal. Ugyanakkor az EU a versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-re történő elérésére irányuló menetrendje részeként elkötelezte magát amellett, hogy 2050-re 80–95 %-kal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását (11).

3.3.

Ebből következik, hogy az épített környezet felújítása jelentős lehetőségeket rejt az épületek energiahatékonyságának javítása – és így a 2050-ig szóló uniós menetrend céljainak elérése – terén, egyszersmind egyedülálló lehetőség az azbeszt eltávolítására.

3.4.

Ez azonban összehangolt megközelítést kíván, illetve szoros együttműködést követel meg mind uniós, mind nemzeti szinten a szakpolitikák és a pénzügyi rendszerek terén. A magánberuházás ösztönzése érdekében innovatív pénzügyi eszközökre is szükség van.

3.5.

Ennek kapcsán az uniós szinttel szemben az elvárás az, hogy támogató és koordinációs szerepet töltsön be. Ezenkívül szintén jobb összhangot kellene elérni az olyan témákkal kapcsolatos politikaterületeken, mint a munkaerő képzése, vagy az azbeszthez köthető megbetegedések nyilvántartása és elismerése.

4.1.

Még a tilalom ellenére is több millió tonna azbeszt marad az épületekben, és eddig nem minden tagállamban hoztak létre arról nyilvántartást, hogy hol található még azbeszt, illetve mennyi azbesztet kell még eltávolítani. Ezért aztán nincsen megfelelő kiindulási alapunk ahhoz, hogy az összes, Európában még megmaradt azbesztforrást rendesen kezeljük.

4.2.

Ma Lengyelország az egyetlen EU-tagállam, amely országos programot hirdetett az összes létező azbesztforrás 2030-ig történő eltávolítására mintegy 10 milliárd EUR értékben. Ehhez egyértelmű határidőket állapított meg, és a köz- (állam, uniós programok) és a magánszférából (tulajdonosok, területi szövetségek stb.) származó forrásokból vegyesen biztosítja a megfelelő finanszírozást. Minden uniós országban indítani kell ilyen kezdeményezéseket (12).

4.3.

Franciaországban a 15 milliós állományból 3 millió szociális lakás esetében állapítottak meg azbeszttel kapcsolatos problémákat. A szükséges helyreállítás becsült költsége 15 milliárd EUR. Ez becslések szerint 15–20 ezer euro közötti fajlagos költséget jelent. Az emblematikus párizsi Montparnasse torony ügyének azbeszttel kapcsolatos fejleményeit szorosan figyelemmel kell kísérni.

4.4.

Az Egyesült Királyságban kampány indult az összes iskola azbesztmentesítésére. Ennek egyik oka, hogy az egyesült királyságbeli tanárok körében megemelkedett a mezoteliómás megbetegedések száma (13).

4.5.

Litvániában a Mezőgazdasági Minisztérium 2012-ben azbeszttető-csere programot indított. Ennek keretében a lakosok támogatásra pályázhatnak, és egy-egy projekt legfeljebb 6  000 litván litas (1  740 EUR) pénzügyi támogatásban részesülhet. Az uniós és az állami költségvetés a projekt összes támogatható költségének 50 %-áig nyújt támogatást.

5.1.

Fontos problémát jelent az azbeszttel kapcsolatos ismeretek hiánya. Munkája során sok munkavállaló van kitéve az azbeszt jelentette veszélynek. Ez különösen a karbantartási és a szennyeződésmentesítési ágazatra jellemző, de elképzelhető, hogy több más foglalkozás is érintett (tetőfedők, villanyszerelők, fűtésszerelők, az újrafeldolgozásban dolgozók, munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági koordinátorok, munkaügyi felügyelők stb.). A hatályos jogszabályok már kötelezik a munkáltatókat arra, hogy megfelelő képzést biztosítsanak minden olyan munkavállaló számára, aki kapcsolatba kerül, vagy kapcsolatba kerülhet azbesztből vagy azbeszttartalmú anyagokból származó porral. Miután azonban a különféle típusú anyagok használata betiltásra került, fokozatosan elvesznek a veszélyekkel, a jellemzőkkel és a vizuális megjelenéssel kapcsolatos ismeretek. Bár sok tagállam nyújtott képzéseket az épületek lebontásában, építésében és karbantartásában részt vevő, illetve az azbeszttartalmú anyagok eltávolításával foglalkozó munkavállalók számára, továbbra sincsenek megfelelő, egész Európában alkalmazandó normák.

5.2.

A testi épség alapvető emberi jog, amelyet többek között az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzít. Az EU szakpolitikáit úgy kell kialakítani, hogy védjék ezt a jogot. Ez mindenekelőtt a közegészségügyi politikák és a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos politikák esetében érvényes, de ugyanígy vonatkozik más, az azbesztnek való esetleges kitettségre és az azbeszt kezelésének módjára vonatkozó politikaterületekre is.

5.3.

További aggályos terület a nem azbesztmentesítésre szakosodott vállalatoknál dolgozó általános mérnökök, építészek és más munkavállalók megfelelő ismereteinek hiánya. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen állítson fel egy munkacsoportot, amelynek feladata az azbeszttel kapcsolatos szakismeretekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása, valamint hogy azbeszttel kapcsolatos képesítéseket kínáljon az említett szakmák/munkavállalók továbbképzése tekintetében.

5.4.

Az építőipari ágazat európai szintű szociális partnerei (az Európai Építőipari Szövetség (FIEC) és az Építő- és Faipari Munkások Európai Szövetsége (EFBWW) ezt a problémát úgy kezeli, hogy azbesztinformációs modulokat (14) fejlesztettek ki a munkavállalók második csoportja számára. Egy másik uniós finanszírozású projekt (ABClean – Leonardo Da Vinci projekt) a szociális párbeszéd keretein kívül dolgoz ki anyagokat az oktatóképző tanfolyamok számára (15).

6.1.

Európában túlságosan is sokan szenvednek különféle, azbeszttel összefüggő betegségekben. Ezek többsége, ám közel sem mindegyike kapcsolódik a munkahelyhez. Valaha a férjük munkaruháját tisztító háziasszonyok, de még a gyerekeik is ki voltak téve az azbesztszálak jelentette veszélynek. Egy az Egyesült Királyságban folytatott kampány feltárta, hogy az iskolák mintegy 80 %-a továbbra is azbeszttel fertőzött. Ez könnyen azt eredményezheti, hogy az azbeszt áldozatainak újabb generációja jön létre, különösen a legutóbbi, a kitettségi szintekről/lappangási időszakokról és a betegségek kialakulásáról folytatott tudományos kutatások fényében. Már nagyon kis dózisnak való kitettség is eredményezhet nagyon hosszú lappangási időszak után különféle, azbeszttel összefüggő betegségeket. Az azbesztnek való kitettség tehát számos tagállamban a teljes lakosságot fenyegeti.

6.2.

Ráadásul a nagyon hosszú lappangási idő, illetve az orvosi személyzet ezzel kapcsolatos, részben hiányos ismeretei miatt az áldozatok gyakran nem kapnak kellő időben megfelelő támogatást és tájékoztatást az egészségügyi szolgáltatók részéről.

6.3.

A mentesítési terveknek fontos szempontja a biztonságos megsemmisítés. Ennek figyelmen kívül hagyása váratlan kitettséget eredményez. Svájcban például az újrafeldolgozó iparban mérték az azbesztnek való kitettség legnagyobb fokát.

6.4.

A polgárok és a munkavállalók védelme érdekében a működő piacfelügyelet előfeltétele annak, hogy megakadályozzuk új azbeszttartalmú anyagok bekerülését az európai piacra.

6.5.

Az azbeszt összes formájának halálos jellegét illetően az EU szilárd közös jogalapokra támaszkodva lép fel. Az 1999/77/EK irányelv kimondja, hogy „még nem állapították meg azt a küszöbértéket, amely alatt a krizotil-azbeszt nem jelent rákkeltő kockázatot”, illetve hogy „az emberi egészség védelmének hatékony módja a krizotil-azbesztszálak és ilyen szálakat tartalmazó termékek használatának betiltása”.

6.6.

Az azbeszttel összefüggő betegségek különösen fájdalmas, lassú halálhoz vezethetnek, és sokszor vezetnek is. Egy EUROGIP-jelentés (16), valamint az EFBWW, az ESZSZ és az IBAS egy közös projektjéről szóló jelentés is bemutatta az azbeszttel összefüggő betegségek elismerésének és ellentételezésének helyzetét a közép- és kelet-európai tagországokban hatályos szabályozás szerint (17). Bár a legjellemzőbb azbeszttel összefüggő betegségeket elvileg a tagállamok többségében elismerik, továbbra is túlságosan gyakori, hogy az áldozatok sikertelenül küzdenek az elismerésért.

A fent említett jelentések rámutatnak arra is, hogy az elismeréssel és az ellentételezéssel kapcsolatos nemzeti szintű rendelkezések és eljárások nagyban eltérőek. Gyakran nem áll rendelkezésre az áldozatok által igényelt támogatás és iránymutatás.