2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/51

—

megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrásoknak számos országban megfigyelhető koordinálatlan és a vártnál gyorsabb fejlődése nem kevés politikai, szabályozási, valamint technikai problémát okoz az energiarendszerek működésében. Komoly vitát kellene folytatni uniós szinten a megújuló energiaforrások összehangolt támogatásának megfelelő mechanizmusairól és eszközeiről;

—

rámutat arra, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez közös uniós stratégiára épülő, egyszerű és hatékony támogatási rendszer kidolgozása és bevezetése szükséges. Közös stratégiára van szükség mind piaci alapú, mind szabályozási mechanizmusok kialakításához, hogy hatékony és szociálisan is kivitelezhető átmenetet lehessen biztosítani a megnövelt megújulóenergia-termelésre;

—

véleménye szerint a jövőbeni támogatási mechanizmusok egyrészt a megújuló energia termelését és elosztását támogató, ellenőrzött eljárásokra, másrészt pedig a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos új technológiák szélesebb körű alkalmazására épülhetnek;

—

meggyőződése, hogy a jelenlegi helyzet stabilizálása érdekében, és azért, hogy a befektetőket hosszú távon is ösztönözze, feltétlenül szükséges a tagállamok döntési változékonyságának visszaszorítása. Ennek elősegítéséhez az egyik eszköz a megújuló energiaforrásokat támogató páneurópai rendszer lehetne;

—

elképzelhetőnek tartja, hogy ha a régiókban a különböző megújuló energiaforrások a termelési és továbbítási kapacitások intelligens hálózati technológiával folytatott új gazdálkodási módszerekkel ötvöződnek, az lehetővé teszi a villamosenergia-kereslet és termelés helyi kiegyenlítődését, jelentősen növeli a régiók energiabiztonságát és korlátozza a régiók nagyobb távolságból való energiaimporttól való függését.

Előadó

Witold STĘPIEŃ (PL/EPP), a Łódźi Vajdaság elnöke

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője”

COM(2012) 271 final

1.

egyetért az Európai Bizottság véleményével, amely szerint a megújuló energiaforrások kulcsfontosságúak az energiaellátás diverzifikálása, az európai versenyképesség növelése és a munkahelyteremtés, valamint az Európai Unió éghajlatváltozással kapcsolatban vállalt kötelezettségeinek betartása szempontjából; továbbá úgy ítéli meg, hogy a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan a 2020 utáni időszakra szóló, kiemelt célok feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a megújuló energiaforrások az európai energiapiac részévé váljanak;

2.

véleménye szerint a megújuló energiaforrások fejlesztési problémáinak egyik fő oka, hogy az európai uniós energiapolitikából hiányzik a hosszú távú jövőkép és a szubszidiaritás elve szerinti koordináció az egyes országok, régiók és érintett felek között, és utal az energiahatékonysági intézkedések kulcsszerepére a célok elérésében. Egyetért továbbá az Európai Bizottsággal abban, hogy a tagállamoknak alkalmazniuk kellene a meglévő eszközöket a kölcsönös együttműködés, illetve a megújuló energiaforrások kereskedelmének előmozdítása érdekében, és kiemeli azt a különleges szerepet, amelyet a határ menti régiók mint az együttműködés laboratóriumai játszhatnak e téren;

3.

rámutat arra, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez közös uniós stratégiára épülő, egyszerű és hatékony támogatási rendszer kidolgozása és bevezetése szükséges. Ehhez – a szubszidiaritás és arányosság elvének értelmében – európai szinten csak keretfeltételeket ésszerű meghatározni, különösen, ha határokon átnyúló hatások jelentkeznek. A jövőbeni támogatási mechanizmusok egyrészt a megújuló energia termelését és elosztását támogató, ellenőrzött eljárásokra, másrészt pedig a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos új technológiák szélesebb körű alkalmazására épülhetnek. Kiemeli azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatoknak kell játszaniuk a megújuló energián alapuló megoldások kialakításában és előmozdításában, a különböző régiók tapasztalataira és igényeire alapozva. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a helyi és regionális szintek képviselőit az uniós szintű politikai eszközök kialakításába és végrehajtásába;

4.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a megújuló energia piaci részesedésének intenzív növekedése érdekében a támogatási rendszereket fejleszteni kell. Az Európai Bizottság elemzése értelmében a magas tőke- és adminisztratív költségek gyakran megemelik a megújuló energiákkal foglalkozó projektek költségeit és veszélyeztetik versenyképességüket, különösen a korai szakaszokban. A közlemény utal arra, hogy biztosítani kell a tagállami támogatási rendszerek koherenciáját, miáltal az energiapiaci zavarok felszámolhatók. A termelőket fokozatosan ki kell tenni a piaci árak kockázatának, ez ugyanis növeli a megújuló energiákkal kapcsolatos technológiák versenyképességét. Különösen egy jól működő kibocsátási piac kulcsfontosságú a kiforrott technológiák támogatási igényeinek hosszú távú csökkentéséhez. Ugyanakkor az új, kevésbé kiforrott technológiákhoz támogatás szükséges. Az RB ezért üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy az e kérdésben szerzett bevált gyakorlatok és tapasztalatok alapján útmutatásokat dolgozzon ki;

5.

hangsúlyozza, hogy az infrastruktúra fejlesztése halaszthatatlan és nélkülözhetetlen lépés egy egységes piac eredményes működéséhez és a megújuló forrásokból előállított energiának a villamosenergia-rendszerekbe való integrálásához. Az energetikai infrastruktúra az alábbiakkal javítható:

6.

megjegyzi, hogy a kutatás és a fejlesztés (K+F) finanszírozása továbbra is létfontosságú lesz a technológiai innováció és fejlődés támogatása szempontjából. Egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a kutatásban fontos szerepet játszanak különösen az óceántechnológia, az energiatárolás, valamint a megújulóenergia-technológiákhoz szükséges korszerű anyagok és gyártási folyamatok, illetve a mindeddig kiaknázatlan biomassza-típusokat célzó technológiák kifejlesztése. A kulcsfontosságú energiatechnológiák fejlesztésének ösztönzéséhez az EU a stratégiai energiatechnológiai tervvel (SET-Terv) és a „Horizont 2020” kutatási keretprogrammal járul hozzá. Kiemeli azt a fontos szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatoknak kell játszaniuk a kutatási infrastruktúrákkal való együttműködésben és azok támogatásában, illetve állami befektetőként. Ezzel kapcsolatban arra is emlékeztet, hogy az európai uniós kutatásfinanszírozás alapvető jelentőségének kellően tükröződnie kell az EU többéves pénzügyi keretéről jelenleg folyó vitában;

7.

tudomásul veszi az Európai Bizottság elemzését a különböző energiapiacok (fűtés és hűtés, közlekedés, villamos energia stb.) nyitottságának és integrációjának különböző szintjéről; egyetért azzal, hogy a piacok integrációja segítheti az új szereplők, így a megújuló energiaforrások belépését, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a piacnyitás önmagában nem jelent garanciát a hatékonyság növelésére és az árak csökkenésére, és hogy a sikeres nyitáshoz megfelelő európai szintű szabályozás és felügyelet, átláthatóság és a fogyasztók tájékoztatása szükséges; ezért érdeklődéssel várja a belső energiapiacról szóló európai bizottsági javaslatok jövőbeli megvitatását;

8.

felhívja a figyelmet arra, hogy 2012 közepén a megújuló energia részesedése az EU energiafogyasztásában 12,4 % volt, ami 2008-hoz képest 1,9 %-os növekedést jelent; ez azt jelenti, hogy az EU jelenleg jó úton halad ahhoz, hogy elérje a megújuló energiaforrások 20 %-os részarányának 2020-ra kitűzött célját, de azt is jelenti, hogy az EU-nak még ambiciózusabbnak kellene lennie, és még magasabb célt kellene kitűznie, vagy minden egyes tagállam számára elő kellene írnia a legalább 20 %-os célkitűzés elérését; ezen túlmenően, további erőfeszítésekre van szükség 2020 után is, és az EU-nak ki kellene tűznie maga elé azt az ambiciózus célt, hogy 2050-ig, hacsak lehetséges, mielőbb elérje a megújuló energiaforrások 100 %-os arányát;

9.

megfelelő struktúrát és reális célkitűzéseket szorgalmaz a megújuló energiaforrások közvetett támogatási formájának szánt uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerhez (EU ETS);

10.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy fokozni kell a megújuló energiaforrások versenyképességét az energiapiacokon. A támogatási rendszereket úgy kellene kialakítani, hogy ösztönözzék a beruházókat megújuló energiaforrások kifejlesztésére, és biztosítsák azok hatékony felhasználását a versenyorientált energiapiacon. A támogatási rendszereknek ahhoz is hozzá kellene járulniuk, hogy a megújuló energiaforrások fokozatosan felváltsák a többi energiaforrást (különösen a környezetkárosítókat);

11.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a megújuló energiaforrásokat támogató egyes rendszerek nem kívánt következményekhez vezethetnek, vagy egyes megújulóenergia-termelők visszaélhetnek velük, aminek következtében a megújuló energiaforrások magas költségeket eredményeznek a fogyasztók számára. Az ilyen visszaélések megakadályozására olyan összehangolt, uniós szintű megújulóenergia-stratégiára van szükség, amely az európai és nemzeti versenypolitika meglévő eszközeit alkalmazza;

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy a zöldbizonyítvány-rendszer – átvételiár-rendszerhez hasonlóan – csökkenti a piaci kockázatokat. Ráadásul a tanúsítványrendszer esetleg nem minden szempontból működik helyesen egyes országokban. A megújuló energiaforrásokból származó energia arányának növekedése azt eredményezi, hogy a tanúsítványok száma kezdi meghaladni a vásárlási kötelezettség mértékét, ami a tanúsítványok árának zuhanásához vezet. Ezért felül kell vizsgálni a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célszámokat és megfelelően ki kell igazítani a kibocsátott tanúsítványok számát;

13.

alapjában üdvözli az eredetigazolási rendszert, – amely egyfajta európai zöld bizonyítványként – lehetővé teszi a zöld bizonyítványokkal való kereskedést az Európai Unió összes olyan országában, amely e rendszert alkalmazza. Ugyanakkor nyomon követésre van szükség annak ellenőrzésére, hogy önmagában ez az intézkedés elegendő lesz-e a meglévő rendszer hibáinak orvoslására;

14.

megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrásoknak számos országban megfigyelhető koordinálatlan és a vártnál gyorsabb fejlődése nem kevés politikai, szabályozási, valamint technikai problémát okoz az energiarendszerek működésében. Komoly vitát kellene folytatni uniós szinten a megújuló energiaforrások összehangolt támogatásának megfelelő mechanizmusairól és eszközeiről. Közös stratégiára van szükség mind piaci alapú, mind szabályozási mechanizmusok kialakításához, hogy hatékony és szociálisan is kivitelezhető átmenetet lehessen biztosítani a megnövelt megújulóenergia-termelésre;

15.

rámutat, hogy tovább kell pontosítani a különböző országok és régiók közötti áramlás összehangolását. A megújuló energiaforrások összes előállított energián belüli hányadának számottevő növekedése fokozott koordinációt igényel a hálózatfejlesztés és -üzemeltetés terén, valamint az összekapcsolt energiahálózatok hathatós jogi szabályozását mind az egyes országok és régiók között, mind pedig a szigetek és a kontinens, illetve az egyes szigetek között;

16.

felhívja arra a figyelmet, hogy a megújuló forrásokból való energiatermelést az energiával kapcsolatos helyi elgondolásokhoz igazodva lehet előmozdítani. Az energiával kapcsolatos elgondolásoknak olyan intézkedéseket kell tartalmazniuk, melyek az energiamegtakarítást, a megújuló energiák arányának növelését, valamint a forrásmegtakarítást célozzák a fenntarthatóság széles körű tiszteletben tartása mellett;

17.

felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a megújuló energiaforrások olyan energiahálózatba integrálódnak, amely nem az effajta energiaforrásokra épült. A megújuló energiák széles körű alkalmazása befektetéseket és időt igényel azon hálózatok továbbfejlesztéséhez, amelyek állapota jelenleg korlátozza a megújuló energiaforrások bővülését. Ez a probléma leküzdhető intelligens hálózatok, valamint az Unió egyes tagállamai, a kontinentális és a szigeti régiók, illetve az egyes szigetek közötti nagyobb fokú villamosenergia-összeköttetés kiépítésével. Számos megújuló energiaforrás – például a szárazföldi szélenergia vagy a fotovoltaikus panelek – által kifejtett munka nagyon instabil, emiatt a hagyományos erőművekben némi tartalékenergiát kell fenntartani, megfelelő energiatárolási lehetőségeket kell kialakítani, és elő kell segíteni a rugalmasságot a kereslet irányítása révén;

18.

megjegyzi, hogy az energiatárolók intenzív alkalmazása jelentősen javítaná a megújuló energiaforrásokkal üzemelő villamosenergia-rendszer munkafeltételeit, ugyanakkor a villamos energia közvetlen tárolása műszakilag nem lehetséges, a villamos energiát vegyi energiává átalakító közvetett tárolási rendszerek – például az elektromos akkumulátorok –, vagy a kinetikusak – mint a tároló-vízerőművek – jelenleg igen drágák, széles körű megvalósításuk csak korlátozottan lehetséges. A jelenlegi méretek és jelentősen alacsonyabb gyártási árak mellett például 2–3-szor több energia tárolására képesek az új energiatárolók, az új gyártási technológiák a megújuló energiaforrások szélesebb körű használatának nélkülözhetetlen feltételei a villamosenergia-rendszerekben. Az áramfelesleget gázzá alakító technológiák (power to gas) sok szempontból előnyösek, ezért tovább kell fejleszteni őket. A mesterségesen előállított gázhoz fel lehet használni a meglévő hálózati és tárolási infrastruktúrát. A Régiók Bizottsága szerint fokozni kell az új energiatárolási technológiák kutatását, hogy megkönnyítsük a megújuló energiák széles körű alkalmazását az áramtermelésben;

19.

kiemeli, hogy az európai kontinensen a megújuló energiakészlet hatékony felhasználásához szükséges infrastruktúra hiánya, legyen szó a nagyméretű szélfarmok építéséről az Északi-tengeren, vagy naperőművek telepítéséről a Földközi-tenger térségében és Észak-Afrikában, jelentős beruházásokat tesz szükségessé az ún. villamosenergia-szupersztrádákba. Az európai villamosenergia-szupersztrádák kiszélesítése során komoly környezetvédelmi kívánalmaknak kellene megfelelni és kötelező módon be kellene vonni az érdekelt régiókat is. Emellett a természetbe kevéssé beavatkozó műszaki megoldásokat kellene választani, figyelembe véve a földalatti vezetékek lehetőségét is. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy a jelenlegi európai villamosenergia-rendszer, amelyet a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata (ENTSO-E) kezel, és amely Portugáliától Lengyelország keleti határáig, illetve Dániától a balkáni országokig terjed, korszerűsítésre szorul, hogy megfelelhessen a nagyobb európai energetikai integrációból fakadó új igényeknek; ezért támogatja az új egyenáram-átviteli vezetékek kiépítését, mely fokozhatja az európai hálózat működési megbízhatóságát, és csökkentheti az átvitel során fellépő energiaveszteséget;

20.

rámutat, hogy a megújuló energiaforrások arányának növelését minden szempontból fenntartható módon kell megvalósítani. A fenntarthatóság biztosítását célzó rendszerek fejlesztésekor, illetve újak létrehozásakor gondoskodni kell arról, hogy ezek a rendszerek ne állítsanak újabb akadályokat az energia- és tüzelőanyag-piacok fejlődése elé. A meglévő eljárásokat és rendszereket maradéktalanul ki kell aknázni. A megújuló energiaforrások arányának növelésekor kulcsfontosságú a bioenergia szénsemlegességének biztosítása;

21.

ajánlatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság elemzést végezzen, amelynek alapján megtervezhetők a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos új támogató rendszerek, amelyeket az egész Európai Unióban összehangolnának, figyelembe véve a tagállamok és a régiók tapasztalatait és bevált gyakorlatait. Egy ilyen megközelítésnek köszönhetően azonosítani lehetne az általános európai célkitűzéseket és az elérésükhöz szükséges intézkedéseket. Az új rendszernek jogi, közgazdasági, technikai és társadalmi szempontokat is figyelembe kell vennie;

22.

rámutat arra, hogy megújuló energiaforrásokat támogató európai rendszernek rendelkeznie kell az alábbi jellemzőkkel:

23.

megjegyzi, hogy egyes tagállamok korlátozásokat vezetnek be a megújuló energiaforrások támogatására, ezzel próbálva visszafogni a villamos energia árának rohamos emelkedését, amit bizonyos esetekben és bizonyos mértékig a megújuló energiaforrások érvényben lévő támogatási rendszereinek hibás működésével kapcsolnak össze. Az ilyen rövid távú politikai reakciók illusztrálják, hogy az instabil jogi szabályozások és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos összehangolt uniós politika hiánya és az ezekből származó jelentős szabályozási kockázat miként lehet igen negatív hatással a környezetre és az energiapiacra;

24.

meggyőződése, hogy a jelenlegi helyzet stabilizálása érdekében, és azért, hogy a befektetőket hosszú távon is ösztönözze, feltétlenül szükséges a tagállamok döntési változékonyságának visszaszorítása. Ennek elősegítéséhez az egyik eszköz a megújuló energiaforrásokat támogató páneurópai rendszer lehetne. Ezen túlmenően kulcsfontosságú a fosszilis energiahordozókra nyújtott tagállami támogatások csökkentése, valamint véget vetni azoknak a politikáknak, amelyek gátolják a megújuló forrásokba történő befektetéseket;

25.

rámutat arra, hogy mivel az energiaforradalom megvalósításához jelentős beruházásokra van szükség (becslések szerint 1 billió euró szükségeltetik az EU egészében 2030-ig), valamint a befektetők rendkívüli módon kerülik a kockázatot, különösen a jelenlegi helyzetben, minden meglévő pénzügyi forrást (így az uniós kohéziós alapokat, a felülvizsgált ETS-ből származó bevételeket, az innovatív pénzügyi eszközöket különböző szinten, a beépített kapacitás hozamait) mozgósítani kell; szükség lehet projektkötvények megfontolására is a megújuló energiával kapcsolatos projektek esetében, hogy pénzügyi forrással lehessen ellátni a kutatást és a fejlesztést, illetve beruházási tőkét lehessen biztosítani a megújuló energiaforrások számára;

26.

véleménye szerint ezért a megújuló energiaforrások ártámogatásait az Európai Unió szintjén és a tagállamok között a tagállamok és régiók tapasztalatainak és bevált gyakorlatainak figyelembevételével össze kellene hangolni, csökkentve ezzel a befektetési kockázatot, és új ösztönzőket teremtve a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez;

27.

hangsúlyozza, hogy egyes jelenlegi tagállami szintű támogatási rendszerek esetleg nem mindig tükrözik a különböző régiók jellegzetes adottságait. Gyakori, hogy a megújuló energiaforrások lokalizációja nem felel meg a végfelhasználó elhelyezkedésének, ami jelentős átviteli és elosztóvezetékek kiépítésének szükségességét eredményezi. A megfelelően kiépített átviteli infrastruktúra hiánya a megújuló energiaforrások gyors fejlődésének egyik legfőbb akadálya;

28.

határozott meggyőződése szerint a régiók szerepének növelésével szinergiahatás jönne létre és a hálózati infrastruktúra kiépítése is optimalizálható lenne. Ezért fontos a régiók fokozottabb bevonása a megújuló energiaforrások népszerűsítésébe, és a megújuló energiaforrások előmozdítását finanszírozó eszközöknek a régiókhoz, illetve tovább, a megújuló energia termelőihez való eljuttatása. A megújuló energiaforrások támogatási rendszereinek is terjeszteniük kellene a régiók ismereteit, illetve ösztönözniük kellene a régiókat az együttműködésre;

29.

meggyőződése, hogy a régiók határain belül kellene meghatározni a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos technológiák legjobb összetételét (mix), például a szélerőműveknek és a napenergiaparkoknak a biogázzal, a biomasszával és a geotermikus készletekkel dolgozó erőművekkel való koordinációjának fejlesztésével, és különösen a forró sziklák melegét kiaknázó technológiákkal, amelyek lehetővé teszik a villamosenergia-termelést; ezen okoknál fogva arra kell törekedni, hogy – ahol lehetséges – a már létező földgázvezetékeken keresztül történjen a kitermelt biogáz szállítása, és ösztönözni is kell ezt a gyakorlatot;

30.

elképzelhetőnek tartja, hogy ha a régiókban a különböző megújuló energiaforrások a termelési és továbbítási kapacitások intelligens hálózati technológiával folytatott új gazdálkodási módszerekkel ötvöződnek, az lehetővé teszi a villamosenergia-kereslet és -termelés helyi kiegyenlítődését, jelentősen növeli a régiók energiabiztonságát és korlátozza a régiók nagyobb távolságból való energiaimporttól való függését;

31.

hangsúlyozza, hogy a régióknak különösen nagy szerepet kell játszaniuk a megújuló energiaforrások mikrolétesítményeinek kialakításában és fejlesztésében és a nagyfogyasztók támogatásában, akik az energiának nemcsak felhasználói, de – saját részre, illetve közvetlen szomszédjaik számára – termelői is. A nagyfogyasztók általi energiatermelés hozzájárulhat az energetika területén egyfelől az energiabeszerzés és -ellátás teljes költségének csökkentéséhez, másfelől a fenntartható energiafogyasztás és -termelés új mintáinak kifejlesztéséhez. Az RB határozottan támogatja a regionális szintű energiatermelést az állami és a magánszektor, köztük a háztartások számára;

32.

megjegyzi, hogy a régióknak hasonlóan nagy szerepük van a kapcsolt energiatermelés fejlődésében is. Ez a technológia, amelyben a villamos energia és a hőtermelés egyidejűleg következik be, az üzemanyagban lévő primer energia mintegy 90 %-os kinyerését teszi lehetővé. A régiók szerepe a kapcsolt energiatermelés fejlődésének koordinációjában rejlik, figyelembe véve a meglévő fűtési hálózatot és az új beruházások lokalizációját a régióban. Fontos, hogy az Európai Unió megteremtse a megfelelő keretfeltételeket e nagy hatásfokú létesítmények költségeket fedező működésének támogatásához;

33.

megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrások jelenlegi támogatási rendszerének keretében csak korlátozott mértékben tervezhető előre a megújuló energiák továbbfejlesztése, és több esetben nem támasztanak követelményeket a működtetővel szemben;

34.

ezért úgy véli, hogy a megújuló energiaforrások új rendszerének olyan átlátható rendszernek kell lennie, amelyben a megújuló energiaforrások ártámogatására kijelölt eszközök mértéke ismert és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzésekkel összhangban évekre előre rögzített. A rendszernek minden technológiára alkalmazhatónak kellene lennie, figyelembe véve azok életképességét és fejlettségi fokát, és kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy reagálni tudjon az egyes tagállamok piaci jelzéseire;

35.

rámutat arra, hogy a régiók és a helyi érdekeltek szerepét a beruházási költségekkel és a szükséges támogatás mértékével kapcsolatos helyi ismeretek kiaknázása révén növelni kell, hogy a megújulóenergia-termelők később működni tudjanak az európai energiapiacokon;

36.

rámutat arra, hogy a megújuló energiaforrások támogatási központjainak fejlesztése nemcsak növeli a foglalkoztatottságot a régiókban, de a beruházók, valamint a létesítmények felszerelésével és integrálásával foglalkozó cégek számára növekvő számú képzéseket is kínál. A helyi know how fejlesztése egyúttal a megújuló energiaforrások regionális fejlesztésével kapcsolatos kutatások számát is növeli. E kutatások úgy az európai, mint a tagállami szintű kutatások részei is lehetnek;

37.

felhívja a figyelmet arra, hogy a megújuló energiaforrások fejlődését számos esetben korlátozza elosztó- és átviteli hálózat, valamint az Unió egyes tagállamai, a kontinentális és a szigeti régiók, illetve az egyes szigetek közötti összeköttetések nem kielégítő fejlettsége. Ezen akadályok elhárításához kétirányú cselekvésre van szükség, ami egyfelől a meglévő hálózat kiépítését és korszerűsítését, másfelől hálózat és a hálózatokra csatolt villamosenergia-termelők és -fogyasztók modern irányítását. Emellett a hálózatok kiépítésekor különféle tárolási technológiákat kell integrálni, mivel a tárolók csökkentik a hálózati többletkapacitás iránti igényt, és kiegyenlítő energiát is rendelkezésre tudnak bocsátani. Lehetőségként fontolóra kellene venni a gázhálózat felhasználását is „power to gas”-létesítmények kiépítése révén;

38.

véleménye szerint az alap egy részét továbbá is az elosztó - és átviteli hálózat és az Unió egyes tagállamai, a kontinentális és a szigeti régiók, illetve az egyes szigetek közötti összeköttetések fejlesztésére kell elkülöníteni. A támogatási rendszereknek egyúttal tekintetbe kell venniük a megújuló energiaforrások létesítményi és hálózatfejlesztési koordinációját is. Ez egyfelől lehetővé teszi a támogatási eszközök hatékony felhasználását, másfelől pedig az együttműködést a helyi megújuló energiaforrások hálózati operátorai és gyártói, valamint a professzionális fogyasztók között. A hálózatüzemeltetők és a megújulóenergia-termelők pénzeszközök koordinált felosztásán alapuló együttműködése megszünteti a jelenlegi rendszer egyik tökéletlenségét, azaz a hálózatüzemeltetők és a termelők nem megfelelő együttműködését;

39.

emlékeztet arra, hogy a megújuló energiatermelés technológiái esetében az energiatermelés olyan külső feltételektől függ, mint a szélerő vagy a napsütéses órák száma. Ez korlátozza a megújuló energiával üzemelő létesítmények teljesítményének növelését. A megújuló energiaforrások felhasználásának javítása elérhető a megújuló energia számára megújuló energiaklaszterek létrehozásával, amelyek különféle technológiákból állnak (szél- és fotovoltaikus naperőművek, biogázt és biomasszát, vagy geotermikus energiakészletet is használó erőművek és energiatárolási technológiák, intelligens energiahálózatok működtetése mellett);

40.

úgy véli, hogy a megújuló energiatermelési rendszerek fejlődése nem lehet az egyes tagállamok különálló célja. Ez a fejlődés nemcsak az éghajlat-politikai célkitűzések végrehajtásának következménye, hanem a korszerű technológiák fejlesztésének népszerűsítéséé és az európai energiabiztonság javításáé a külső beszállítóktól való energiafüggőség elleni küzdelemben. Ezt a közös összeurópai célt a kormányzati szinteknek közösen és egymással összhangban kell megvalósítaniuk; ugyanakkor fontos szem előtt tartani a megújuló energiaforrásokra való lehetőleg 100 %-os átállást, és gondoskodni arról, hogy az energia „nem hagyományos” vagy egyéb formái, melyek alternatívának tűnhetnek, de nem megújulóak, tehát nem fenntarthatóak és nem helyettesítik a hagyományos fosszilis tüzelőanyagokat, ne tereljék el a figyelmet és a forrásokat a megújuló energiaforrásokra való szükséges váltásról;

41.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nem összehangolt fellépés olyan mellékhatásokkal járhat, mint például az ellátásbiztonság csökkenése vagy az indokolatlan áremelkedés, ami negatív hozzáállást vált ki az emberekben, és csökkenti a megújuló energiaforrások támogatottságát. Ezen nyilvános viták és átlátható politikai döntéshozatal révén, továbbá az ésszerű energiafelhasználás fontosságáról és az új fenntartható energiatermelési és -fogyasztási modellekről szóló lakossági tájékoztató kampányokkal javítani lehet.