9.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 133/81

1.1

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az idei növekedési jelentést kedvezőtlen gazdasági és foglalkoztatási kilátások közepette adták ki, de egyben olyan új intézkedések és kötelezettségvállalások időszakában, mint például a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum vagy az EU gazdasági kormányzásának gyökeres átalakítása. Az EGSZB szorgalmazza, hogy a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, illetve a bankok és az államháztartások egymásrautaltságát felszámoló intézkedéseket, köztük a bankunót és az EKB új programját (végleges értékpapír-adásvételi műveletek – Outright Monetary Transaction, OMT) gyorsan és kiegyensúlyozottan hajtsák végre, mivel ezek a gazdaságélénkítésnek és a bizalom helyreállításának fontos sarokkövei.

1.2

Miközben kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az EU képes-e időben elérni az Európa 2020 célokat, az EGSZB sajnálja, hogy a 2013-as növekedési jelentés nem elemzi, hogy miért nem sikerült előrelépést elérni ezeknek a céloknak a megvalósításában.

1.3

A siralmas gazdasági helyzet, a társadalmi kohézióval kapcsolatos kedvezőtlen következmények, a magas és tovább növekvő munkanélküliség és a növekvő szegénység fényében az EGSZB óva int a jelenlegi megszorító politika folytatásától, valamint az elmélyülő és elhúzódó recesszió súlyos következményeitől, melyek strukturálisan gyengíthetik a gazdaságot és veszélyeztethetik egy környezetileg fenntartható modellre történő gazdasági áttérést. Sok más nemzetközi politikai szereplő is hasonló aggályokat fogalmaz meg Európa helyzetéről, illetve arról, hogy a megszorítások milyen hatással lehetnek a gazdasági növekedésre.

1.4

A növekedésorientált konszolidáció elképzelésével kapcsolatban az EGSZB már korábban is szorgalmazta (1) a közfinanszírozás minél rugalmasabb időtartamú konszolidációját, hogy ne fékezzük meg a növekedés dinamizmusát, illetve hogy intelligens egyensúlyt lehessen elérni a bevételek és kiadások, valamint a kínálat és kereslet között. Az EGSZB megismétli, hogy óva int a közszolgáltatások és a kollektív szolidaritás rendszereinek aláásásával járó veszélytől: nem szabad meggyengíteni a nagy társadalmi kockázatokkal (munkanélküliség, betegség, idősödés) szembeni szociális biztonsági rendszert, hogy elkerüljük az elővigyázatossági megtakarítások felhalmozását.

1.5

A differenciált konszolidáció koncepciójával és azzal a javaslattal kapcsolatban, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállamok fogadjanak el akár „egy gyors ütemű költségvetési kiigazítást”, míg a többi tagállam hagyhatja, hogy az automatikus stabilizátorok betölthessék szerepüket, az EGSZB-nek kétségei vannak, és nem hiszi, hogy ez a fajta politikai mix működőképes. Ez kimondottan negatív hatással járhat az euróövezet egészére, illetve különösen azokra a tagállamokra, amelyekben már most is mély, megszorításokból eredő recesszió van. Ugyanakkor az is világos, hogy a válságból való kilábalás során egyes gazdaságoknak a többieknél jóval nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a stabilitás és a növekedés helyreállításához.

1.6

Az EGSZB-t nyugtalanítják a kiegyensúlyozatlan gazdaságpolitikák és az, hogy nagy szerepet szánnak a megszorításoknak. Az EGSZB úgy véli, hogy a pénzügyi egyensúly nagyfokú hiányának orvoslását célzó költségvetési konszolidációnak nagyobb időkeretre van szüksége, és kéri, hogy a költségvetési konszolidációra szánt időkeretet hozzák egyensúlyba egy jelentősen megerősített és tényleges Növekedési és Munkahely-teremtési Paktummal.

1.7

A 2013-as növekedési jelentés szemmel láthatóan azzal igazolja a költségvetési konszolidációt, hogy bizalomra van szükség, elsősorban a pénzügyi piacok bizalmára. Az EGSZB elismeri, hogy fontos a hitelhez jutás és a pénzügyi piacok szektorának megerősítése, ám szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a háztartások és az üzleti szféra bizalmának visszaszerzése ugyancsak fontos, és hogy nem lehet bizalmi ĺégkört teremteni úgy, ha a vállalatok aggódnak a kereslet miatt, az emberek pedig féltik a munkájukat, és aggódnak a fizetésük vagy a szociális biztonságuk miatt. A pénzügyi piacok bizalmát a fogyasztók és a termelésben érdekeltek bizalmával együtt kell megnyerni.

1.8

Az EGSZB határozott intézkedéseket szorgalmaz a növekedésnek, a munkahelyeknek és az európai gazdaság versenyképességének a helyreállítására, és arra kéri a soros elnökséget, hogy munkájában egyértelműen helyezze előtérbe a növekedés szempontjait. Ambiciózus növekedési és foglalkoztatási intézkedésekre és egy olyan beruházási politikára van szükség, amely rövid távon az európai gazdaság beindítására, illetve strukturális átalakítására összpontosít, hogy válasszal szolgáljon a fenntarthatósággal, a több és jobb munkahellyel, a felfelé irányuló szociális konvergenciával és az innovációalapú versenyképességgel kapcsolatos alapvető kihívásokra.

1.9

Ötvözni kell egymással a gazdaságélénkítő és a költségvetési szigorítást célzó intézkedéseket (2).

Az Európa jövőjére vonatkozó új politikai megközelítésnek több elvre kell épülnie. Integrált európai és szupranacionális, illetve többéves megközelítést kell érvényesíteni, nem hagyva, hogy a tagállamok egymás versenytársai legyenek. Demokratikusan meghatározott politikai prioritások alapján kell ellenőrizni és irányítani a piaci erőket, főként a pénzügyi piacokon. Bőséges finanszírozásra van szükség, de nem kevésbé fontos a források méltányos és igazságos elosztása. Az erősebb régióknak támogatniuk kell a gyengébbeket, segítve őket a produktívabb, innovatívabb és erős gazdaság felé való felzárkózásban. Cserében pedig azoknak a tagállamoknak, melyek extra adóbevételekre tesznek szert, az államadósságot kell csökkenteniük ezzel.

1.10

Az EGSZB üdvözli a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, és arra kéri az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy mielőbb hajtsa azt végre és bővítse tovább átfogó európai beruházási programmá. Az EGSZB ezért ismét azt kéri, hogy az EU törekvéseivel és az aktuális kihívásokkal összhangban bővítsék a költségvetést, mielőbb állapodjanak meg a következő többéves pénzügyi keretben és szánjanak fontos szerepet az EBB-nek, amely magas szintű foglalkoztatást célzó projekteken dolgozik (például kkv-knak szóló, kiemelt infrastrukturális, energiaügyi és éghajlati projekteken).

1.11

Az EGSZB megismétli azt is, hogy a kohéziós politikának fontos szerepe van abban, hogy a konvergencia az EU egészére kiterjedjen.

1.12

A növekedés beindításával kapcsolatban az EGSZB emlékeztet az egységes piacban rejlő lehetőségekre és arra, hogy az európai gazdaság versenyképességéhez innovációra van szükség. Hangsúlyozza a vállalkozások (és különösen a kkv-k), a vállalkozói kedv, a vállalkozásalapítás, a szociális vállalatok és szövetkezetek fontos szerepét a gazdaságélénkítésben.

1.13

Mivel a válság pénzügyi, gazdasági, társadalmi és környezeti szempontjai szorosan kapcsolódnak egymáshoz, az EGSZB szerint nagyobb figyelmet kellene fordítani a gazdaság és az európai szemeszter környezetbarátabbá tételére, és jobban be kell vonni a civil társadalmat az ezzel kapcsolatos kérdések megtárgyalásába.

1.14

A foglalkoztatással és a készségek továbbfejlesztésével kapcsolatban az EGSZB újból kijelenti, hogy beruházásokra van szükség az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás terén (munkahelyi képzésekkel, a szakmai gyakorlatot iskolai oktatással ötvöző duális oktatási rendszerrel), hogy foglalkozni lehessen a szaktudás hiányával, valamint a készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiányával.

Az EGSZB ismét kéri, hogy könnyítsék meg a munkaerő-piaci részvételt, javítva a közfoglalkoztatással kapcsolatos szolgáltatásokat, fokozva az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket, illetve serkentve a vállalkozó kedvet és ösztönözve az önfoglalkoztatást. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ösztönözzük a sok munkahelyet teremtő beruházásokat.

Az EGSZB utal az ezekről a témákról nemrégiben készült véleményeire, valamint arra, hogy jelenleg a fiatalok foglalkoztatásáról szóló csomagról (3) és a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó jövőbeli iránymutatásokról (4) készít véleményeket.

Az EGSZB megállapítja, hogy a 2013-as növekedési jelentés a rugalmasságot támogatja a munkaerőpiacon anélkül, hogy alaposan – vagy egyáltalán – mérlegelné a biztonsági szempontokat. Emlékeztet korábbi véleményeire, hivatkozva arra az elképzelésre, hogy egyensúlyt kell biztosítani a rugalmasság és a biztonsági igények között, és hogy a rugalmas biztonság kapcsán „olyan alapos és élénk szociális párbeszédre van szükség, amelyben a szociális partnerek aktívan részt vesznek, megvitathatják a rugalmas biztonság meghatározását, összetevőit, kiértékelhetik az eredményeit, és felelősséget vállalhatnak mindezért” (5).

A munkabérek kapcsán az EGSZB aggódik amiatt, hogy a strukturális reformok munkabér-csökkentési versenyhez vezethetnek a tagállamok között. Megismétli, hogy a bérek meghatározásával kapcsolatos reformokhoz nemzeti szinten kell tárgyalásokat folytatni a szociális partnerek között, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy pontosítsa álláspontját a fizetésekkel, az inflációval és a termelékenységgel kapcsolatban.

1.15

Az EGSZB szerint több figyelmet kellene szentelni a méltányosság és a társadalmi igazságosság kérdésének. Tisztességesen kell mindenki (dolgozók, háztartások, vállalkozások) között elosztani a reformok költségeit és előnyeit.

1.16

Az EGSZB szerint további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a szociális védelmi rendszerek hatékonyan enyhíthessék a válság hatásait, és erősíteni kell a társadalmi befogadást, illetve az inkluzív munkaerőpiac garantálása és a szegénység kezelése érdekében aktív befogadási stratégiát kell végrehajtani.

1.17

Végezetül az EGSZB megismétli, hogy javítani kell az európai szemeszter különböző folyamatainak demokratikus elszámoltathatóságán és legitimációján, illetve a nemzeti gazdaságpolitikák koordinációján. A politikák és a reformok megfelelő kialakításához és végrehajtásához szociális és civil párbeszédre van szükség. Ezért szorosan együtt kell működni és egyeztetni kell a szociális partnerekkel. Az EGSZB szerint uniós, és főként nemzeti szinten fontosabb szerepet kell kapniuk a szociális partnereknek és a szervezett civil társadalomnak. A szociális partnerek nagyobb mértékű bevonása jó eséllyel eredményesebb végrehajtást fog eredményezni.

2.1

A 2013-as éves növekedési jelentésről szóló európai bizottsági közlemény, amely megnyitja az európai szemesztert, lefekteti, hogy az Európai Bizottság szerint melyek legyenek 2013-ban az általános költségvetési, gazdasági és szociális prioritások. Az európai szemeszter folyamatának célja, hogy javítsa a gazdaság- és szociális politikák koordinációját Európában, hogy hatékonyan el lehessen érni az Európa 2020 stratégiának az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó fő céljait.

2.2

Az éves növekedési jelentésnek be kell épülnie azokba a nemzeti gazdasági és költségvetési döntésekbe, amelyeket a tagállamok a stabilitási és konvergenciaprogramokban és a nemzeti reformprogramokban fognak meghozni.

2.3

Az Európai Bizottság úgy vélte, hogy a gazdaság fellendítésének és a bizalom helyreállításának az igénye miatt a 2012-re meghatározott öt prioritás 2013-ra is érvényes marad: differenciált, növekedésbarát költségvetési konszolidáció; a gazdaság normális hitelhez jutási mechanizmusainak visszaállítása; a jelenlegi és jövőbeni növekedés és versenyképesség ösztönzése; a munkanélküliség és a válság társadalmi következményeinek kezelése; valamint a közigazgatás korszerűsítése.

2.4

Ez a véleménytervezet elemzéssel, észrevételekkel és javaslatokkal szolgál a 2013-as növekedési jelentéssel kapcsolatban.

3.1

Az idei növekedési jelentés olyan nehéz időszakban jelent meg, melyet nagyon kedvezőtlen foglalkoztatási és növekedési kilátások jellemeznek. Az EGSZB is osztja a jelentés aggályait, mely szerint a válság elhúzódása nem segítette a tagállamokat céljaik elérésében a foglalkoztatás, a K+F, az éghajlat/energiaügy, az oktatás és a szegénység elleni küzdelem terén, valamint hogy egyre nagyobb a kétely azzal kapcsolatban, hogy az EU egyáltalán képes-e elérni ezeket a célokat.

Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy a 2013-as jelentés elkészítésének idején a világban példanélküli fejlemények történtek. Egyrészt a 2012. júniusi Európai Tanács elfogadta a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot (6). Másrészt alapvető változások álltak be az Unió irányítási struktúrájában (különösen a költségvetési politikák fokozott kölcsönös ellenőrzése), ami abból adódott, hogy a meglévő struktúra nem volt képes megbirkózni a gazdasági válsággal és megfékezni annak továbbgyűrűzését, amely amellett, hogy létében fenyegeti az eurót és az Európai Uniót, elhúzódó válságot és általa magas munkanélküliséget okoz. Az EGSZB szorgalmazza, hogy ezeket az intézkedéseket gyorsan és kiegyensúlyozottan hajtsák végre, mivel ezek a gazdaságélénkítésnek és a befektetői, üzleti és fogyasztói bizalom helyreállításának sarokkövei.

3.2

Az EGSZB utal két fontos dokumentum közelmúltbeli megjelenésére: „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” (7) és „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete” (8), melyekről az EGSZB jelenleg készíti véleményét.

Az EGSZB üdvözli egyrészt azt a feltett szándékot, hogy mindenképpen fel akarják számolni a bankok és az államháztartások egymásrautaltságát, másrészt pedig a bankunió irányába tett első lépéseket (9). Kötelezettséget vállaltak a pénzügyi stabilitás megteremtése érdekében szükséges lépések megtételére, az EKB pedig vállalta, hogy komoly lépéseket tesz a nehéz helyzetben levő európai államadósság-piacok megnyugtatására.

A bankunió elősegítené, hogy az EU egész területén valamennyi háztartás és vállalkozás egyformán hitelhez jusson, és lehetővé tenné, hogy az Európa 2020 célok teljesítése érdekében az egységes piac visszanyerje versenyképességét.

4.1.1

Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy egy, az Eurostat-jelentésre való rövid lábjegyzet-hivatkozáson (10) kívül az európai bizottsági növekedési jelentés alapvetően nem tesz említést az Európa 2020 stratégiáról. A közlemény csupán annyit állapít meg, hogy „Európa általában véve le van maradva célkitűzései kapcsán”. A jelentés azonban nem elemzi megfelelően, hogy melyek a pontos okai annak, hogy nem sikerült előrelépést elérni az Európa 2020 célok teljesítésében, és a dokumentum még csak fel sem teszi a kérdést, hogy vajon a jelenlegi politikai döntések felelőssé tehetők-e azért, hogy az EU messzebb került az Európa 2020 stratégiától. Az EGSZB azt kéri, hogy áthatóan vizsgálják felül az Európa 2020 folyamatot és osszák újra a strukturális alapokat a fenti célok eléréséhez, egyensúlyba hozva a versenyképességet és a megszorító politikákat a növekedéssel, a munkahelyekkel és a szociális politikákkal.

4.1.2

Az EGSZB aggodalmának ad hangot a 20 és 64 év közötti korosztály foglalkoztatási rátájának folyamatos csökkenése miatt. Ez a ráta a 2008-as 70,3 %-ról 68,6 %-ra esett 2011-re, miközben az Európa 2020-as cél az volt, hogy a 20–64 év közötti korosztály 75 %-ának legyen munkája. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban 5 millió munkahely szűnt meg Európában (11). Ennek hatásai a növekvő munkanélküliségi rátákban mutatkoznak meg, amelyek mostanra a 10,7 %-ot is elérték az EU 27-ben, az euróövezetben pedig már a 11,8 %-ot is (12).

A válság magas munkanélküliséget okozott, a szociális közkiadások megkurtításával együtt pedig 2009 és 2011 között további 5,9 millió fővel bővült annak a 113,8 millió embernek a száma, aki ki van téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének az EU-ban (a népesség 24,2 %-a) (13).

Nehezen látható, hogy ilyen tendenciák folytatódása mellett miként lennének elérhetőek az Európa 2020 stratégia foglalkoztatással, illetve azzal kapcsolatos céljai, hogy 20 millió embert kiemeljünk a szegénységből.

4.1.3

A világ más jelentős gazdaságaival merőben ellentétesen az európai gazdaság 2012-ben recesszióba esett vissza, a gazdasági előrejelzések pedig rendkívül csekély növekedést jósolnak 2013-ra és bizonytalan, de ugyanilyen csekély fellendülést 2014-re. Mindez azt jelenti, hogy ha a fiskális politika iránya nem változik, és nem valósítanak meg további gazdaság- és foglalkoztatásélénkítő politikákat, akkor a munkanélküliség és a szociális helyzet még rosszabbra fordul.

4.1.4

Az EGSZB úgy látja, hogy számos egyéb nemzetközi politikai szereplő is hasonlóan aggasztónak tartja Európa helyzetét. Az ILO arra figyelmeztet, hogy az eurózónában további 4,5 millió munkahely szűnhet meg, amennyiben nem térnek le a megszorítási stratégia által kijelölt pályáról. (14) Az ENSZ „A világ gazdasági helyzete és kilátásai 2013-ra” című globális előrejelzése (15) arra figyelmeztet, hogy a 2012-es recesszió tovább folytatódik és tovább mélyül egészen 2015-ig (16), ha Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország még súlyosabb költségvetési megszorításokat visz véghez 2013-ban. Az Egyesült Államok költségvetési szakadéka (fiscal cliff) és a kínai gazdasági növekedés hirtelen és drámai megtorpanása mellett az európai költségvetési konszolidációs stratégiát tartják a globális gazdasági tevékenység egyik kockázatának. Világgazdasági kilátásaiban (17) még az IMF is komoly kétségeket fogalmaz meg, és elismeri, hogy jelentősen alulértékelték a megszorítások hatását a gazdasági növekedésre és megkérdőjelezi az alkalmazott fiskális multiplikátorok mértékét.

4.1.5

Az EGSZB arra figyelmezteti az európai politikusokat, hogy egy elhúzódó recesszió strukturálisan meggyengítheti a gazdaságot és alááshatja az egy másik környezeti és energetikai modellre való áttérést.

A hosszú távú munkanélküliség a készségek elvesztéséhez, kiábrándultsághoz, diszkriminatív munkaerő-felvételhez és a munkaerőpiac elhagyásához vezethet, és így tartós strukturális problémákat okozhat a termelékenységben és a növekedési kilátásokban.

Az állami és magánberuházások elmaradása (mivel a cégeknek nincsenek jó kilátásaik a keresletre) kihathat a gazdasági növekedési lehetőségekre, mivel a technikai fejlődés és az innováció nem csapódik le a gazdaságban. Ennek ellensúlyozásához mielőbb felül kell vizsgálni a makrogazdasági politikák kialakítását, és olyan reformintézkedéseket kell ösztönözni, mint az aktív munkaerő-piaci politikák, a beruházási ösztönzők és a társadalmi befogadási politikák.

4.1.6

Bár a 2013-as növekedési jelentés elismeri, hogy a költségvetési konszolidáció rövid távon káros hatással lehet a gazdaságra, rögtön két olyan érvet is felhoz, amely minimalizálja ezt a hatást. Az EGSZB mindkét érvvel foglalkozni kíván.

Miközben világos, hogy a válságból való kilábalás során egyes gazdaságoknak a többieknél jóval nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a stabilitás és a növekedés helyreállításához, az EGSZB-nek kétségei vannak, és nem hiszi, hogy ez a fajta politikai mix működőképes. A több tagállamban alkalmazott komoly megszorító költségvetési politikának és a kevés tagállamban alkalmazott semleges költségvetési politikának a kombinációja még mindig kimondottan negatív hatással járhat az euróövezet egészére, illetve különösen azokra a tagállamokra, amelyekben már most is mély, megszorításokból eredő recesszió van.

4.1.7

Összegezve: az EGSZB aggodalmát fejezi ki a kiegyensúlyozatlan gazdaságpolitikák miatt. Túlságosan nagy hangsúlyt kaptak a megszorítások, és a pénzügyi egyensúly nagyfokú hiányának orvoslását célzó költségvetési konszolidációnak nagyobb időkeretre van szüksége. Ezt igazolják az IMF költségvetési kitekintőjének (Fiscal Monitor) adatai is (19). Az euróövezet gazdaságából rövid időn belül (2011–2012) kiadáscsökkentések és adóemelések formájában a GDP 3 %-nak megfelelő összeget (20) vettek ki, ami új recessziót váltott ki. Ez háromszorosa annak a tempónak, amelyben az európai döntéshozók a konszolidáció tekintetében előzőleg, az átdolgozott stabilitási paktumban megállapodtak (ott az áll, hogy a strukturális hiány csökkentése legalább a GDP 0,5 %-ának feleljen meg évente).

Annak elkerülése érdekében, hogy ugyanazok az okok továbbra is ugyanazokhoz a következményekhez vezessenek, az EGSZB kéri, hogy a költségvetési konszolidációra szánt időkeretet hozzák egyensúlyba egy jelentősen megerősített és valódi növekedési és foglalkoztatási paktummal.

4.1.8

A 2013-as éves növekedési jelentés azon az elképzelésen alapul, hogy mindennél fontosabb a bizalom helyreállítása és megőrzése – különösen, ami a pénzügyi piacok bizalmát illeti, mivel ezek vissza tudják szorítani a finanszírozási lehetőségeket a tagállamokban. A 2013-as növekedési jelentés ebből kiindulva marad a megszorító politikák útján.

4.1.9

Az EGSZB tudatában van annak, hogy a pénzügyi piacok kulcsszerepet játszanak a válságban, és a fellendüléshez alapvetően fontos e szektor stabilizálása. Valóban a hitelhez való hozzáférés az, ami élteti a gazdaságot, hiszen hitel nélkül a vállalkozások képtelenek beruházni vagy kereskedni, és a fogyasztók sem tudnak árukat vagy házakat vásárolni.

Az EGSZB azonban úgy véli, hogy ugyanennyire fontos a többi gazdasági szereplő (háztartások és vállalkozások) bizalma. Még ha a hitelhez való jobb hozzáférés lehetővé is teszi, hogy a cégek kereskedjenek és növekedjenek, az alacsonyabb kamatok és a bőséges hitellehetőségek nem vezetnek ugyanarra az eredményre, ha az emberek aggódnak munkahelyük, fizetésük és/vagy szociális biztonságuk miatt, a vállalkozásoknak pedig komoly kételyeik vannak a keresleti kilátásokkal kapcsolatban.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a pénzügyi piacok bizalma és a fogyasztói/termelői bizalom nincs feltétlenül ellentétben egymással. Ha helyreáll a finanszírozáshoz való hozzáférés, következésképpen különösen a kkv-k, de más vállalkozások is visszatérhetnek szokásos üzleti tevékenységükhöz, a fogyasztók bizalma is fokozatosan megerősödik.

Ezen túlmenően, ha a piacok már a magas államadósság miatt is aggódnak, még jobban megijednek, ha összeomlás fenyegeti a gazdaságot.

Az EGSZB emlékeztet a 2012-es éves növekedési jelentésről kidolgozott véleményének egyik legfontosabb megállapítására: „[m]egfelelő mértékű növekedés nélkül nem lehet megoldani az államadósság-válságot” (21). Ha a növekedést nem kezelik kiemelt helyen, a gazdaság könnyen recesszióba süllyedhet, ami azonnal meggyengíti az adósság fenntarthatóságát.

4.2.1

Az EGSZB határozott intézkedéseket szorgalmaz a növekedésnek, a munkahelyeknek és az európai gazdaság versenyképességének a helyreállítására, és arra kéri a soros elnökséget, hogy munkájában egyértelműen helyezze előtérbe a növekedés szempontjait. Az Európai Tanács túlságosan gyakran támogatott minimalista intézkedéseket a válságból való kilábalás érdekében, és csak akkor jött lendületbe, amikor a piaci nyomás miatt bukás fenyegette az európrojektet. Nagyobb meggyőződéssel kell kitartani a szilárd és kiegyensúlyozott gazdasági kormányzás mellett, olyan reformokkal övezve, amelyek az egész EU-ban fellendítik a strukturális versenyképességet, és az Európa 2020 stratégia végrehajtását az európai szemeszter középpontjába helyezik. Minden költségvetési kiigazítás megszorítással jár, de ha úgy hajtják végre ezeket az intézkedéseket, hogy közben megmaradnak a növekedési potenciált erősítő kiadások (oktatás, munkanélküliek képzése, K+F, támogatás a kkv-knak), és érzékelhető előrelépések történnek a pénzügyi ágazat szétaprózottságának felszámolása felé, akkor a közép- és hosszú távú növekedési és foglalkoztatási kilátások változatlanok maradhatnak.

4.2.2

Az EGSZB üdvözli a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely az első fontos lépést jelenti annak elismerése felé, hogy a növekedés a válságkezelés alapvetően fontos eleme. Arra kéri egyben az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy mielőbb hajtsák végre a paktumot, és alakítsák át kézzelfogható és átfogó európai beruházási programmá.

4.2.3

Kiemelt helyen kell kezelni a „növekedést ösztönző kiadásokat” (ilyen az oktatás, a készségfejlesztés vagy az innováció), melyek kulcsfontosságúak az európai gazdaság versenyképessége és a gazdaság környezetbaráttá tétele szempontjából – ami lendületet kell hogy adjon a következő ipari forradalomnak és a nagy hálózatoknak, például a nagy sebességű internetnek vagy az energia- és közlekedési hálózatok összekapcsolásának. Alapvetően fontos, hogy kiaknázzuk a munkahelyben gazdag ágazatok lehetőségeit – gondolhatunk itt az egészségügyre, a környezetbarát gazdaságra, az ezüstgazdaságra, az építőiparra, az üzleti szolgáltatásokra, a turizmusra stb.

4.2.4

Az egységes piac még mindig szolgál olyan lehetőségekkel, amelyek közvetlen előnyt jelentenek a vállalkozóknak, fogyasztóknak és polgároknak, de további előrelépésekre van szükség például a szolgáltatások, a mobilitás, az e-kereskedelem, a digitális menetrend, az e-közbeszerzés, a mikro- és családi vállalkozások, az új vállalkozások elindításának támogatásával kapcsolatos intézkedések, a fogyasztóvédelmi intézkedések és az egységes piac szociális vetülete terén. Nélkülözhetetlen továbbá a jobb átláthatóság, illetve a civil társadalom tudatossága, részvétele és felelősségvállalása (22).

4.2.5

Az EGSZB hangsúlyozza a vállalkozások (és különösen a kkv-k), a vállalkozói kedv és a vállalkozásalapítás fontos szerepét a gazdaságélénkítésben, illetve a gazdasági növekedés, az innováció, a készségek és a munkahelyteremtés ösztönzésében. A kkv-k lehetőségeinek kiaknázásához különféle intézkedések szükségesek. Gondolhatunk itt nemzetközi piacra lépésük megkönnyítésére, az adminisztratív terhek felszámolására, a vállalkozás-indítási költségek csökkentésére vagy arra, hogy megkönnyítjük hozzáférésüket a hitelhez, a tőkepiacokhoz, a kkv-kra irányuló kötvényplatformokhoz, a strukturális alapokhoz és a hitelgaranciákhoz.

4.2.6

Az EGSZB kiemeli továbbá, hogy a szociális vállalkozások az európai szociális modell és az egységes piac központi elemei. Határozott elismerést és támogatást érdemelnek, különösen a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok között, és az európai szakpolitikák kidolgozásakor figyelembe kell venni sajátosságaikat.

4.2.7

Meg kell említeni a szövetkezetek szerepét is, hiszen elősegítik a társadalmi és területi kohéziót, új vállalkozási kezdeményezéseket dolgoznak ki, és a többi vállalkozástípusnál stabilabb, ellenállóbb szerkezetüknek köszönhetően még válság idején is képesek megőrizni a munkahelyeket (23).

4.2.8

Az EGSZB üdvözli, hogy a 2013-as növekedési jelentés kiemeli annak jelentőségét, hogy az Európa 2020 stratégia éghajlati/energiaügyi céljainak elérése érdekében a fenntartható fejlődés, a megújuló energiák és az energiahatékonyság irányába haladjunk (24). A gazdasági versenyképesség fenntartásához és a foglalkoztatás növeléséhez mindenképpen ösztönözni kell az erőforrás-hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású, környezetbarát gazdaságra való áttérést. Fontosak az energia-hatékonyság javítását célzó, széles körű épület-felújítások, illetve a környezetbarát szállításra, a hulladékkezelésre és a vízgazdálkodásra irányuló beruházások is. Ezek mellé nagyobb teljesítményű villamosenergia-átviteli hálózatokat kell rendelni, hogy Európa-szerte lehetővé váljon a nagy volumenű szállítás és villamosenergia-kereskedelem. Európa versenyképességének növelése érdekében mindezt ki kellene egészíteni nagy teljesítményű transzeurópai közlekedési hálózatokba történő beruházásokkal és a szélessávú hálózatok infrastruktúrájának bővítésével.

4.2.9

A fenntartható növekedés megteremtéséhez az iparpolitika, a hatékonyan felhasznált természeti erőforrások és az innováció összjátékára van szükség.

4.2.10

Sok beruházásra van szükség ahhoz, hogy ösztönözzük a strukturális változásokat, és az EU gazdaságát az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés útjára tereljük.

Az EGSZB tudomásul veszi az állam- és kormányfőknek a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatban elért megállapodását, valamint ismételten rámutat arra, hogy olyan többéves pénzügyi keretre van szükség, amely lehetővé teszi az Európa 2020 stratégia céljainak elérését.

Az EGSZB utal közelmúltbeli véleményeire az EU költségvetéséről (25), melyekben következetesen amellett érvelt, hogy napjaink kihívásainak kezeléséhez meg kell erősíteni az EU költségvetését. Az EU költségvetésére nem egyfajta teherként kell tekinteni, hanem úgy, mint a méretgazdaságosság javításának, a költségek csökkentésének, illetve a versenyképességi, növekedési és foglalkoztatási lehetőségek maximális kihasználásának egyik intelligens módjára.

Újabb finanszírozási források révén további eszközöket lehetne mozgósítani. Az EGSZB támogatja az EBB intézkedését, amely hosszú távú finanszírozást bocsát rendelkezésre reálgazdasági beruházások számára, és további magánfinanszírozást vonz. Az EGSZB üdvözli, hogy azok a projektek állnak a figyelem középpontjában, amelyek a leginkább hatnak a fenntartható növekedésre és a foglalkoztatási lehetőségekre (ilyenek a kkv-kra, a tudásalapú gazdaságra, a humántőkére, az energia-hatékonyságra és az éghajlatváltozásra irányuló projektek), és kéri, hogy az EBB megemelt pénzügyi keretéből mielőbb támogassák a kkv-k ágazatát. Az EGSZB örömmel látja azt is, hogy EBB-garanciákat alkalmaznak az energia-hatékonyság javítását célzó épület-felújítási magánberuházásokra.

Az EGSZB támogatja emellett a közlekedéssel, energiával és ikt-val kapcsolatos főbb infrastrukturális projektek finanszírozásának ösztönzését célzó projektkötvények bevezetését. Ez fontos első lépést jelent egy az elkövetkező évekre szóló, rendkívül szükséges uniós beruházási program felé.

4.2.11

Az EGSZB felhívja a figyelmet a kohéziós politika fontos szerepére abban, hogy – az Európa 2020 stratégiával összhangban – az egész EU-ban el lehessen érni a gazdasági, társadalmi és területi konvergenciát. Az EGSZB ismételten kéri, hogy egyetlen és egységes kohéziós politikát határozzanak meg, amely aktívan bevonja a civil társadalmat, nagyobb hangsúlyt fektet a valóban tartós eredményekre, illetve támogatni képes a kevésbé fejlett uniós tagállamokat, ahogy azokat is, amelyeket a legérzékenyebben érintett a válság (26).

4.2.12

Az EGSZB üdvözli, hogy az éves növekedési jelentés fontosnak tartja a közigazgatás modernizációját. Az EGSZB szerint ehhez többek között hozzátartozik a közbeszerzések felhasználása az innováció ösztönzésére, a korrupció elleni küzdelem, az adóbeszedés hatékonyságának növelése, a kellő pénzügyi források biztosítása és a strukturális alapok felhasználására való képesség fokozása.

4.2.13

A 2013-as növekedési jelentés elismeri, hogy „[t]öbb éven át tartó gyenge növekedést követően a válság súlyos társadalmi következményekkel jár”, valamint „[j]elentősen emelkedett a munkanélküliség mértéke, és a nélkülözés és szegénység szintje is nő”. Egyes csoportok az átlagnál is jobban érintettek ebben. Ilyenek a fiatalok, az alacsony képzettségűek, a tartós munkanélküliek, a gyermeküket egyedül nevelők és a bevándorlói háttérrel rendelkezők (27).

A foglalkoztatás támogatása érdekében mind a magán-, mind a közszférában mobilizálni kell a beruházásokat. Az EGSZB már több ízben kérte egy, a GDP 2 %-ának megfelelő európai konjunktúraprogram bevezetését, amely számottevő hatással van a munkaerő-piaci politikára (28). Felszólított egy „szociális befektetési paktum” kidolgozására is, amely a válság fenntartható kezelését szolgálja, és a jövőbe mutató befektetésnek tekinthető (29).

Az EGSZB ismét kéri, hogy növeljék a munkaerő-piaci részvételt, javítva a képzettségi szinten, megkönnyítve a mobilitást, javítva a közfoglalkoztatással kapcsolatos szolgáltatásokat, fokozva az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket és serkentve a vállalkozó kedvet és az önfoglalkoztatást. Egyes régiók, illetve ágazatok esetében az EGSZB egyetért azzal az európai bizottsági helyzetleírással, hogy egyfelől magas a munkanélküliség, másfelől pedig hiányos a szaktudás, valamint nincs meg az összhang a készségigények és a készségkínálat között.

Olyan intézkedéseket is szorgalmaz, amelyekkel a megfelelő szinten lehet ösztönözni a munkaidő elosztásáról folytatott szociális párbeszédet.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által nemrégiben közzétett, a fiatalok foglalkoztatásával foglalkozó jogszabálycsomagot (30). Fontos, hogy a csomagban szereplő javaslatokat – többek között az „Ifjúsági garanciát” – időben és kötelező erővel vezessék be, és elegendő forrással támogassák. Minden tagállam lehetőséget kell hogy kapjon e javaslatok elfogadására.

4.2.14

Az EGSZB továbbra is beruházásokat kér az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás terén (munkahelyi képzésekkel, a szakmai gyakorlatot iskolai oktatással ötvöző duális oktatási rendszerrel), hogy kezelni lehessen a képesítésekkel kapcsolatos problémákat és ellentmondásokat (31).

4.2.15

Az Európai Szociális Alapnak az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alappal kiegészítve arra kell összpontosítania, hogy a hátrányos helyzetű embereket megvédje a válság hatásaitól (32), és létre kellene hozni egy specifikus ifjúsági szolidaritási alapot (33).

4.2.16

Az EGSZB megállapítja, hogy a 2013-as növekedési jelentés a rugalmasságot támogatja a munkaerőpiacon anélkül, hogy alaposan – vagy egyáltalán – mérlegelné a biztonsági szempontokat.

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a munkaerő-piaci szegregáció oly módon való elkerülése, hogy a foglalkoztatásvédelem terén csökkentik a különbségeket a különböző típusú munkaszerződések között, hozzájárulhat a magasabb szintű munkanélküliséghez

Az EGSZB emlékeztet korábbi véleményére (34), amelyben leszögezi, hogy egyensúlyt kell találni a rugalmasság és a biztonság között. „A rugalmas biztonság fogalma nem a munkavállalók jogainak egyoldalú és jogszerűtlen korlátozását jelenti.” Az EGSZB már több ízben kiemelte, hogy „[o]lyan alapos és élénk szociális párbeszédre van szükség, amelyben a szociális partnerek aktívan részt vesznek, megvitathatják a rugalmas biztonság meghatározását, összetevőit, kiértékelhetik az eredményeit, és felelősséget vállalhatnak mindezért” (35). Az EGSZB azt is megismétli, hogy a szegmentált piacok kezeléséhez „megfelelő biztonságra van szükség minden dolgozó számára – függetlenül azok szerződésének típusától” (36).

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a rugalmasság nem képes korrigálni a makrogazdasági keresletben vétett hibákat, és tovább súlyosbíthatja a helyzetet, ha a stabil és minőségi munkahelyeket bizonytalan foglalkoztatási szerződések váltják fel. Nem beszélve arról, hogy a „lengéscsillapítók” (munkahelyvédelem, munkanélküli juttatások) eltávolítása sokkal érzékenyebbé teheti a gazdaságot a negatív gazdasági hatásokra.

4.2.17

Az EGSZB megismétli, hogy a bérek meghatározásával kapcsolatos reformokhoz nemzeti szinten kell tárgyalásokat folytatni a szociális partnerek között. Egyensúlyt kell kialakítaniuk a kereslet kellő mértékű növelése, az árstabilitás, a nagy és/vagy növekvő egyenlőtlenségek kordában tartása és az árak versenyképességének megőrzése között. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a béreket érintő strukturális reformok negatív versenyt idézhetnek elő a tagállamok között, ami csökkenti a belső keresletet az EU-ban és – az euróövezet külső feleslegének növekedése révén – elősegíti az euró érzékelhetőbb túlértékelését. Az ILO megerősíti ezt a trendet (37), és messzemenő gazdasági és társadalmi következményekre figyelmeztet.

Az éves növekedési jelentésnek a minimálbérszinttel kapcsolatos megközelítése, mely szerint „[f]ontos, hogy a minimálbérszint helyes egyensúlyt teremtsen a munkahelyteremtés és a megfelelő jövedelem között”, azt az általános elképzelést tükrözi, hogy a munkahelyteremtés, és különböző tényezők, például és a munkahelyek minősége, illetve az állásajánlatok elfogadására való hajlandóság között kompromisszumra van szükség. Az EGSZB nem érti, miért tartják magától értetődőnek egy ilyen dilemma létezését, hiszen az EU-n belüli minimálbérszintekkel gyűjtött tapasztalatokat elemző ILO-tanulmány nem talált bizonyítékot arra, hogy a minimálbérszint rombolná a munkahelyeket. Az EGSZB emlékeztet a „megfelelően fizetett munka” elvére, amelyet, bár már a válság előtt megfogalmazódott, továbbra sem alkalmaznak (38).

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság fejtse ki világosabban nézeteit a bérekkel, az inflációval és a termelékenységgel kapcsolatban. Bár a foglalkoztatási csomagról szóló európai bizottsági közlemény (39) leszögezi, hogy a reálbéreket összhangba kell hozni a termelékenység alakulásával, a 2013-as növekedési jelentés nem részletezi, hogy a nominális béreket vagy a reálbéreket kívánja-e összehangolni a termelékenységgel. A különbség e két megközelítés között alapvetően fontos, mivel az utóbbi esetben előfordulhat, hogy a nominális bérek csak a termelékenységet veszik figyelembe, az inflációt ezentúl nem. Ez a „szabály” a 0 %-os infláció veszélyét rejti magában, ami – negatív gazdasági hatások esetén – deflációhoz vezethet.

4.2.18

Az EGSZB általánosságban úgy véli, hogy több figyelmet kellene szentelni a méltányosság és a társadalmi igazságosság kérdésének. A bizalomépítés és a szakpolitikák sikeres megvalósítása érdekében tisztességesen kell mindenki (dolgozók, háztartások, vállalkozások) között elosztani a gazdaságpolitika és strukturális reformok költségeit és előnyeit. Az EGSZB elismeri, hogy az éves növekedési jelentés nagy jelentőséget tulajdonít az átláthatóságnak és a méltányosságnak a társadalmi hatások szempontjából, és kéri, hogy az Európai Bizottság kövesse nyomon, hogy a kormányzati politikák figyelembe veszik-e ezt saját reformprogramjaikban.

4.2.19

Az EGSZB egyetért az éves növekedési jelentéssel abban, hogy további erőfeszítésekre van szükség egyfelől ahhoz, hogy a szociális védelmi rendszerek hatékonyan enyhíthessék a válság hatásait, másfelől a társadalmi befogadás elősegítéséhez, illetve – az inkluzív munkaerőpiac garantálása és a szegénység kezelése érdekében – egy aktív befogadási stratégia végrehajtásához.

4.2.20

Az EGSZB úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség perspektíváját, amellyel az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének egyike sem foglalkozik, most be kell építeni az európai szemeszter folyamatába (többek között a nemzeti reformprogramokba), mivel ez a szempont elengedhetetlen az Európa 2020 stratégia fő céljainak eléréséhez (40).

4.3.1

Az EGSZB megismétli, hogy javítani kell az európai szemeszter különböző folyamatainak demokratikus elszámoltathatóságán és átláthatóságán, illetve a nemzeti gazdaságpolitikák koordinációján. Napjainkban, amikor az emberek elvesztik bizalmukat abban, hogy az európai intézmények képesek eredményeket felmutatni, a legitimáció és a felelősségvállalás érdekében alapvetően fontos, hogy határozottabb szerepet kapjanak a polgárokat, szociális partnereket és a civil társadalmat képviselő intézmények. Nélkülözhetetlen a vertikális és horizontális párbeszéd (41), és mielőbb végre kell hajtani az EUSZ 11. cikkének részvételi demokráciával kapcsolatos rendelkezéseit (42).

Az EGSZB nem tartja kielégítőnek azokat a szavakat, amelyekkel az éves növekedési jelentés a szociális párbeszéd szerepére utal. A szükséges strukturális reformokat a szociális partnerekkel szorosan együttműködve és egyeztetve kell végrehajtani – nem elég pusztán konzultálni velük. A politikák és a reformok megfelelő kialakításához és végrehajtásához párbeszédre van szükség a szociális partnerekkel és a szervezett civil társadalommal, például a fogyasztóvédelmi szervezetekkel. Ezek növelhetik a reformok hitelességét és társadalmi elfogadottságát, mivel a konszenzus és a bizalom elősegítheti az érintettek elkötelezettségét és a reformok sikerét. A szociális partnerek és a civil szervezetek értékelést készíthetnek a szakpolitikák hatásairól, és adott esetben időben figyelmeztethetnek a kockázatokra. Számos területen éppen a társadalmi szervezetek és különösen a szociális partnerek azok, akiknek a szakpolitikai javaslatokat át kell ültetniük a gyakorlatba (43).

Az EGSZB szerint mind uniós, mind nemzeti szinten fontosabb szerepet kell kapniuk a szociális partnereknek és a szervezett civil társadalomnak. Ténylegesen és időben be kell őket vonni egyfelől az európai szemeszter keretébe, másfelől az éves növekedési jelentések, (az Európa 2020 stratégia integrált iránymutatásait képező két iránymutatás, azaz) a foglalkoztatási iránymutatások és az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások, valamint az országspecifikus ajánlások előkészítésébe. Nemzeti szinten a szociális partnereket és a szervezett civil társadalmat jobban be kell vonni a nemzeti reformprogramok kidolgozásába. Az EGSZB továbbra is szorosan együttműködik a nemzeti gszt-kből és hasonló szervezetekből álló hálózatával, hogy az európai döntéshozókat tájékoztatni tudja az említett szervezetek nemzeti szintű bevonásáról. A szociális partnerek nagyobb mértékű bevonása alighanem eredményesebb végrehajtást eredményez.