(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozása céljából rendelkezik a menekültügy, a bevándorlás és a harmadik országok állampolgárai jogainak védelme terén elfogadandó intézkedésekről.

(2)

Az Európai Tanács – az 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott rendkívüli ülésén – elismerte a harmadik országok állampolgárainak beutazási és tartózkodási feltételeire irányadó nemzeti jogszabályok harmonizációjának szükségességét. Ezzel kapcsolatban többek között megállapította, hogy az Uniónak méltányos bánásmódot kell biztosítania a harmadik országoknak valamely tagállamban legálisan tartózkodó állampolgárai számára, és nyomatékosabb integrációs politikát kell alkalmaznia annak érdekében, hogy ezek a személyek az uniós polgárokat megillető jogokhoz és őket terhelő kötelezettségekhez hasonló jogokban és kötelezettségekben részesüljenek. Az Európai Tanács ennek megfelelően felkérte a Tanácsot, hogy a Bizottság javaslatai alapján rövid időn belül fogadja el a megfelelő jogi eszközöket. A tamperei célok megvalósításának szükségességét az Európai Tanács által 2009. december 10–11-én elfogadott Stockholmi Program  (4) is megerősítette.

(3)

▐ Az összevont kérelmezési eljárásra vonatkozó rendelkezések – amely eljárás eredményeképpen egyetlen közigazgatási aktus keretében a tartózkodási és a munkavállalási engedélyt is magában foglaló kombinált okiratot állítanak ki – várhatóan hozzájárulnak a jelenleg a tagállamokban alkalmazandó ▐ szabályok egyszerűsítéséhez és összehangolásához. Számos tagállam vezetett már be ilyen eljárási egyszerűsítést, így az eljárások mind a migránsok, mind a munkaadóik szempontjából hatékonyabbá váltak, és a tartózkodás és munkavállalás jogszerűségének ellenőrzése is egyszerűsödött.

(4)

A tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy a területükre való első belépés engedélyezésére, kellő időben, összevont engedélyt vagy – amennyiben ilyen engedélyt kizárólag a saját területükön adnak – vízumot állítsanak ki.

(5)

Meg kell állapítani az összevont engedély iránti kérelem elbírálására irányadó eljárási szabályokat. Olyan eljárásokat kell létrehozni, amelyek – figyelembe véve a tagállami közigazgatások szokásos leterheltségét – hatékonyak és működőképesek, valamint – az érintettek megfelelő jogbiztonsága érdekében – átláthatóak és méltányosak.

(6)

Az összevont engedély iránti kérelem elutasítására alapot adó feltételeknek és szempontoknak objektívnek kell lenniük, és a nemzeti jogban kell ezeket meghatározni, beleértve az uniós preferencia elvének betartására vonatkozó kötelezettséget is, amelyet különösen a 2003. április 16-i és a 2005. április 25-i csatlakozási okmány vonatkozó rendelkezései fogalmaznak meg. Az elutasításról szóló határozatot minden esetben megfelelően indokolni kell.

(7)

Az összevont engedélyt a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló, 2002. június 13-i 1030/2002/EK tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kell kiállítani, lehetővé téve, hogy a tagállamok kiegészítő információkat tüntessenek fel, különösen arra vonatkozóan, hogy az adott személy számára engedélyezett-e a munkavállalás. A tagállamoknak – többek között a migráció hatékonyabb ellenőrzése érdekében – nemcsak az összevont engedélyen, hanem valamennyi kiállított tartózkodási engedélyen fel kell tüntetniük a munkavállalás engedélyezésére vonatkozó információkat, függetlenül az engedély típusától és attól, hogy milyen jogcímen engedélyezték a harmadik ország állampolgárának valamely tagállamban való tartózkodását és ▐ munkavállalását.

(8)

A tagállamok annak meghatározására vonatkozó kötelezettsége, hogy az összevont engedély iránti kérelmet a harmadik ország állampolgárának vagy az ő munkáltatójának kell-e benyújtania, nem érintheti azokat a szabályokat, amelyek mindkét fél eljárásban való részvételét írják elő. A tagállamnak kell eldöntenie, hogy az összevont engedély iránti kérelmet a fogadó tagállamban vagy a harmadik országból kell-e benyújtani. Amennyiben a harmadik ország állampolgára nem nyújthatja be a kérelmet a harmadik országból, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a kérelmet a fogadó tagállamban a munkáltató is benyújthassa.

(9)

Ezen irányelvnek a nem munkavállalási célra kiállított tartózkodási engedélyekre vonatkozó rendelkezései kizárólag ezen engedélyek formátumát szabályozhatják, és nem érinthetik a tartózkodás engedélyezésére és az ilyen engedélyek kiállítására irányuló eljárásokra vonatkozó nemzeti vagy uniós szabályokat.

(10)

Ezen irányelvnek az összevont kérelmezési eljárásra és az összevont engedélyre vonatkozó rendelkezései nem vonatkozhatnak az egységes és a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumokra.

(11)

A kérelemről szóló határozat meghozatalára vonatkozó határidő nem foglalhatja magában a szakmai képesítések elismeréséhez vagy a vízumok kiadásához szükséges időt. Ez az irányelv nem sértheti az oklevelek elismerésére vonatkozó nemzeti eljárásokat.

(12)

Az ezen irányelv szerinti illetékes hatóság kijelölése nem sértheti más hatóságoknak és – adott esetben – a szociális partnereknek a kérelem elbírálásával és az arról szóló határozat meghozatalával kapcsolatos szerepét és feladatait.

(13)

Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a tagállamok azon hatáskörét, hogy harmadik országok állampolgárai munkavállalási célú tartózkodásának engedélyezéséről döntsenek, beleértve a kiadható tartózkodási engedélyek számát is.

(14)

A harmadik országok azon állampolgárainak, akik érvényes úti okmánnyal és valamely, a schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállam által kiállított összevont engedéllyel rendelkeznek, legfeljebb három hónapig tartó időtartamra meg kell engedni a schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállamok területére való belépést és az azon belüli szabad mozgást, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (6) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a schengeni vívmányok – a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (Schengeni Végrehajtási Egyezmény) (7) – 21. cikke alapján.

(15)

Uniós jog hiányában előfordulhat, hogy a harmadik országok állampolgárai eltérő jogokkal rendelkeznek attól függően, hogy melyik tagállamban dolgoznak, és milyen állampolgárságúak. ▐ A következetes bevándorláspolitika továbbfejlesztése, az uniós polgárok és harmadik országok valamely tagállamban legálisan munkát vállaló állampolgárainak jogai között fennálló különbségek csökkentése, és a bevándorlásra vonatkozó jelenlegi vívmányok kiegészítése érdekében meg kell határozni bizonyos jogokat, és meg kell állapítani különösen azt, hogy mely szakpolitikai területeken kell a saját állampolgárokkal egyenlő bánásmódot biztosítani a harmadik országok valamely tagállam területén legálisan tartózkodásra jogosult, de huzamos tartózkodási engedéllyel még nem rendelkező állampolgárai számára. E rendelkezések célja, hogy az egész Unión belül megteremtsék az egyenlő feltételek minimális szintjét , elismerjék, hogy a harmadik országok tagállamokban legálisan munkát vállaló állampolgárai munkájukkal és befizetett adójukkal hozzájárulnak az európai gazdasághoz, valamint hogy biztosítékul szolgáljanak a saját állampolgárok és a harmadik országok állampolgárai közötti, az utóbbiak esetleges kizsákmányolásából eredő tisztességtelen verseny csökkentésére. Ezen irányelvben a „harmadik országból származó munkavállaló” fogalommeghatározása – a munkaviszony egyéb uniós jogi aktusokban alkalmazott fogalma értelmezésének sérelme nélkül – a következő: harmadik ország olyan állampolgára, akinek valamely tagállamba való beutazását engedélyezték, és ott legálisan tartózkodik, valamint a nemzeti joggal vagy gyakorlattal összhangban ott munkát vállalhat. [123. módosítás]

(16)

Harmadik országok valamennyi olyan állampolgárának, aki legálisan tartózkodik és vállal munkát valamely tagállamban, a tartózkodás engedélyezésének eredeti céljától vagy alapjától függetlenül legalább ugyanazon közös jogokat kell biztosítani, a befogadó tagállam saját állampolgáraival egyenlő bánásmód formájában. Az ezen irányelvben meghatározott területeken az egyenlő bánásmódhoz való jogot nemcsak a harmadik országok azon állampolgárainak kell biztosítani, akik tartózkodását valamely tagállamban munkavállalás céljából engedélyezték, hanem azoknak is, akiknek tartózkodását más célból engedélyezték, és akiknek a nemzeti vagy uniós jog alapján hozzáférést biztosítottak az adott tagállam munkaerőpiacához, beleértve azokat is, akik tartózkodását a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv (8) alapján, a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13-i 2004/114/EK tanácsi irányelv (9) alapján vagy a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról szóló, 2005. október 12-i 2005/71/EK tanácsi irányelv (10) alapján engedélyezték.

(17)

Nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá a harmadik országok azon állampolgárai, akik a 2003/109/EK tanácsi irányelv (11) alapján huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, mivel jogállásuk ennél kedvezőbb, és különleges típusú tartózkodási engedéllyel rendelkeznek: „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy – EU”.

(18)

Nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá harmadik országok kiküldetésben lévő állampolgárai. Ez nem jelenti azt, hogy harmadik országok olyan állampolgárai, akik legálisan tartózkodnak és vállalnak munkát valamely tagállamban és egy másik tagállamban vannak kiküldetésben, kiküldetésük időtartama során ne részesülhessenek továbbra is a származási tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódban a munkavállalás azon feltételei tekintetében, amelyeket nem érint a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv  (12) alkalmazása . [122. és 124. módosítás]

(19)

Nem tartozhatnak az irányelv hatálya alá a harmadik országok azon állampolgárai, akiknek szezonális munkavállalás céljából engedélyezték a tartózkodást valamely tagállamban ▐, mivel jogállásuk ideiglenes.

(20)

Az egyes szakpolitikai területeken biztosított egyenlő bánásmódhoz való jogot szigorúan hozzá kell kapcsolni a harmadik ország állampolgárának a tagállam területén való legális tartózkodásához és a munkaerőpiachoz adott hozzáféréséhez, amelyet a tartózkodási és munkavállalási engedélyt is magában foglaló összevont engedély, illetve a más célokra kiállított, a munkavállalási engedéllyel kapcsolatos információkat is feltüntető tartózkodási engedélyek igazolnak.

(21)

Ebben az irányelvben munkafeltételek alatt legalább a fizetést és az elbocsátást, a munkahelyi egészséget és biztonságot, a munkaidőt és a szabadságolást kell érteni, figyelembe véve a hatályban lévő kollektív megállapodásokat. [122. és 125. módosítás]

(22)

A valamely harmadik ország állampolgára által egy másik tagállamban szerzett szakmai képesítést ugyanúgy el kell ismerni, mint az uniós polgárok szakmai képesítését, a harmadik országban szerzett képesítéseket pedig a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (13) összhangban kell figyelembe venni. A harmadik országból származó munkavállalók azon joga, hogy az okleveleknek, bizonyítványoknak és egyéb szakmai képesítéseknek a vonatkozó nemzeti eljárásokkal összhangban történő elismerése terén egyenlő bánásmódban részesüljenek, nem sérti a tagállamok azon hatáskörét, hogy e harmadik országból származó munkavállalókat a munkaerőpiacukra beengedjék. [122. és 126. módosítás]

(23)

A harmadik országokból származó munkavállalókat a szociális biztonság területén egyenlő bánásmódban kell részesíteni. A szociális biztonság ágait a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet  (14) határozza meg. ▐ Ezen irányelvnek a szociális biztonság területén alkalmazott egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezései azon munkavállalókra is kiterjednek, akik közvetlenül egy harmadik országból érkeznek valamely tagállamba. Ez az irányelv ugyanakkor nem ruházhatja fel a harmadik országból származó munkavállalókat több joggal, mint amennyit a szociális biztonság területén már meglévő uniós jog biztosít a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik tagállamok közötti határokon átnyúló tényezőkkel rendelkeznek. Ez az irányelv továbbá nem biztosíthat jogokat olyan helyzetekkel kapcsolatban, amelyek kívül esnek az uniós jog hatályán, mint például a harmadik országban tartózkodó családtagokkal kapcsolatban. Ez az irányelv kizárólag azon családtagok vonatkozásában biztosít jogokat, akik a harmadik országból származó munkavállalóhoz csatlakozva családegyesítés jogcímén tartózkodnak valamely tagállamban, illetve akik már legálisan valamely tagállamban tartózkodnak a harmadik országból származó munkavállalóval. [122. és 127. módosítás]

(24)

Az uniós jog nem korlátozza a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét. Uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállami jogok állapítják meg a szociális biztonsági ellátások nyújtásának feltételeit, valamint ezen ellátások összegét és folyósításuk időtartamát. E hatáskör gyakorlása során azonban a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot. [122. és 128. módosítás]

(25)

A tagállamoknak legalább egyenlő bánásmódban kell részesíteniük a harmadik országok azon állampolgárait, akik alkalmazásban állnak, vagy akiket munkaviszonyban eltöltött időszakot követően munkanélküliként nyilvántartásba vettek. A szociális biztonság terén alkalmazott egyenlő bánásmód ezen irányelv szerinti korlátozása nem sértheti a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 2010. november 24-i 1231/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet  (15) alkalmazásában biztosított jogokat. [130. módosítás]

(26)

A harmadik országból származó munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód nem terjed ki a szociális segélyezési rendszerek keretében finanszírozott szakképzésre. [122. és 129. módosítás]

(27)

Mivel az irányelv céljait, nevezetesen a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállamban történő munkavállalására vonatkozó összevont engedély kiállítására összevont kérelmezési eljárás meghatározását, valamint a harmadik országból származó és valamely tagállamban legálisan tartózkodó munkavállalók jogainak szavatolását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(28)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkével összhangban ▐.

(29)

A jelen irányelv alkalmazása nem érintheti az uniós jogban és a nemzetközi jogi eszközökben megfogalmazott kedvezőbb rendelkezéseket.

(30)

A tagállamoknak ezen irányelv rendelkezéseit nemen, fajon, színen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai jellemzőkön, nyelven, valláson vagy hiten, politikai vagy egyéb véleményen, nemzeti kisebbséghez tartozáson, vagyonon, születésen, fogyatékosságon, koron vagy nemi beállítottságon alapuló megkülönböztetés nélkül kell végrehajtaniuk, különösen a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvvel (16) és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvvel (17) összhangban.

(31)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében, és az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, és az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(32)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállamban munkavállalás céljából való tartózkodásához kiállított összevont engedélyre irányulóan összevont kérelmezési eljárást hoz létre, a tartózkodásuk engedélyezésével kapcsolatos eljárások egyszerűsítése és jogállásuk ellenőrzésének megkönnyítése érdekében; valamint

b)

közös jogokat állapít meg a harmadik országokból származó, valamely tagállamban legálisan tartózkodó munkavállalók számára, függetlenül az adott tagállamban való engedélyezett tartózkodás céljától, az adott tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmód elve alapján.

a)

„harmadik ország állampolgára”: olyan személy, aki az EUMSZ 20. cikkének (1) bekezdése értelmében nem uniós polgár;

b)

„harmadik országból származó munkavállaló”: harmadik ország bármely olyan állampolgára, akinek valamely tagállamba való beutazását engedélyezték , abban a tagállamban legálisan tartózkodik, és az adott tagállamban a nemzeti joggal vagy gyakorlattal összhangban munkát vállalhat ; [131. módosítás]

c)

„összevont engedély”: valamely tagállam hatóságai által kiállított olyan tartózkodási engedély , amely feljogosítja a harmadik ország állampolgárát az adott tagállamban való legális tartózkodásra munkavállalás céljából ;

d)

„összevont kérelmezési eljárás”: olyan eljárás, amely egy harmadik ország állampolgára vagy az ő munkáltatója által benyújtott, az érintett személy valamely tagállamban való tartózkodásának és munkavállalásának engedélyezésére irányuló összevont kérelem alapján a szóban forgó összevont engedély iránti kérelemről döntő határozathoz vezet ▐.

a)

harmadik országok valamely tagállamban munkavállalás céljából tartózkodni ▐ kívánó állampolgáraira;

b)

harmadik országok olyan állampolgáraira, akiknek valamely tagállamban való tartózkodását a nemzeti vagy uniós jog alapján nem munkavállalás céljából engedélyezték, és akik számára engedélyezett a munkavállalás, és akik számára az 1030/2002/EK rendelettel összhangban tartózkodási engedélyt állítottak ki ; valamint

c)

harmadik országok olyan állampolgáraira, akiknek tartózkodását valamely tagállamban a nemzeti vagy uniós jog alapján munkavállalás céljából engedélyezték.

a)

akik uniós polgárok olyan családtagjai, akik az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolták vagy gyakorolják az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK irányelvvel  (18) összhangban ;

b)

akik családtagjaikkal együtt és állampolgárságuktól függetlenül az Unió és a tagállamok, vagy az Unió és valamely harmadik ország közötti megállapodások értelmében az uniós polgárokéval megegyező jogokat élveznek a szabad mozgás tekintetében;

c)

akik kiküldetésben vannak,

d)

akik vállalaton belül áthelyezett munkavállalóként történő munkavállalás céljából kérték valamely tagállamban való tartózkodásuk engedélyezését, illetve akiknek ekként engedélyezték tartózkodásukat valamely tagállamban;

e)

akik idénymunkásként vagy au pair-ként kérték valamely tagállamban való tartózkodásuk engedélyezését, illetve akiknek ekként engedélyezték tartózkodásukat valamely tagállamban ▐;

f)

akik számára ideiglenes védelem alapján engedélyezték a tartózkodást valamely tagállamban, illetve akik engedélyért folyamodtak az ilyen alapon történő ott-tartózkodásra, és jogállásukról még nem született határozat;

g)

akiket a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e jogállasok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv  (19) alapján nemzetközi védelemben részesítettek, illetve akik az említett irányelv alapján nemzetközi védelemért folyamodtak, és kérelmükkel kapcsolatban még nem született jogerős határozat;

h)

akik a nemzeti joggal, nemzetközi kötelezettségekkel vagy a tagállam gyakorlatával összhangban védelemben részesülnek, illetve akik a nemzeti joggal, nemzetközi kötelezettségekkel vagy a tagállam gyakorlatával összhangban védelemért folyamodtak, és kérelmükkel kapcsolatban nem született jogerős határozat;

▐

i)

akik a 2003/109/EK irányelvvel összhangban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek;

j)

akiknek a kiutasítását ténybeli vagy jogi indokok alapján felfüggesztették;

k)

akik önfoglalkoztatóként kérték valamely tagállamban való tartózkodásuk engedélyezését, illetve akiknek ekként engedélyezték tartózkodásukat valamely tagállamban;

l)

akik tengerészként kérték tartózkodásuk engedélyezését, illetve akiknek tengerészként engedélyezték tartózkodásukat, hogy valamely tagállamban lajstromozott vagy valamely tagállam lobogója alatt hajózó hajó fedélzetén bármely minőségben alkalmazásban álljanak, vagy ott munkát végezzenek.

a)

az engedély típusától függetlenül feltüntetik a munkavállalás engedélyezésére vonatkozó információkat; és

b)

▐ nem állítanak ki semmiféle további, a munkaerőpiachoz való hozzáférésre való jogosultságot igazoló engedélyt ▐.

a)

az összevont engedélyt kiállító tagállamba történő belépés ▐ és a tagállamban való tartózkodás, feltéve hogy az engedély birtokosa a nemzeti joggal összhangban valamennyi befogadási követelménynek megfelel ;

▐

b)

az összevont engedélyt kiállító tagállam teljes területére való szabad belépés a nemzeti jog által ▐ meghatározott korlátok között;

c)

az összevont engedély alapján engedélyezett meghatározott szakmai tevékenység folytatása a nemzeti joggal összhangban ;

d)

tájékoztatás az ezen irányelv és/ vagy a nemzeti jog által az összevont engedélyhez kapcsolódóan biztosított jogairól.

a)

munkafeltételek, beleértve a fizetést és az elbocsátást, valamint a munkahelyi egészséget és biztonságot;

b)

egyesülési és társulási szabadság, valamint a munkavállalókat vagy munkaadókat képviselő szervezet tagságába történő belépés szabadsága, illetve bármely olyan szervezetben való tagság szabadsága, amelynek tagjai egy bizonyos foglalkozást űznek, beleértve az ilyen szervezetek által nyújtott előnyöket is, a közrendre és a közbiztonságra vonatkozó nemzeti rendelkezések sérelme nélkül;

c)

oktatás és szakképzés;

d)

oklevelek, bizonyítványok és más szakmai képesítések elismerése a vonatkozó nemzeti eljárásokkal összhangban;

e)

a szociális biztonság ágai, a 883/2004/EK rendeletben meghatározottak szerint; [122. és 132. módosítás]

▐

f)

adókedvezmények, feltéve, hogy a munkavállaló az adott tagállamban adózás szempontjából állandó lakhellyel rendelkezik ; [122. és 133. módosítás]

g)

hozzáférés a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott árukhoz és szolgáltatásokhoz, valamint ilyen áruk és szolgáltatások igénybevétele, beleértve a lakáshoz jutási eljárásokat és a munkaügyi hivatalok által nyújtott támogatási és tanácsadási szolgáltatásokat a nemzeti jogban előírtak szerint , a nemzeti és uniós jog szerinti szerződési szabadság sérelme nélkül. [134. módosítás]

a)

az (1) bekezdés c) pontja tekintetében:

▐ [122. és 136. módosítás]

b)

korlátozhatják a harmadik országokból származó munkavállalókra ruházott (1) bekezdés e) pontja szerinti jogokat, de nem korlátozhatják ezeket a jogokat azon harmadik országból származó munkavállalók esetében, akik alkalmazásban állnak, illetve akik legalább hat hónapig alkalmazásban álltak, majd munkanélküliként nyilvántartásba vettek.

▐ [122. és 137. módosítás]

c)

az (1) bekezdés f) pontja tekintetében, az adókedvezmények vonatkozásában korlátozhatják az alkalmazását olyan esetekre, amikor a harmadik országból származó munkavállaló azon családtagjainak, akikre nézve a juttatásokat igényli, bejegyzett vagy szokásos tartózkodási helye az adott tagállamban található. [122. és 140. módosítás]

d)

▐ az (1) bekezdés g) pontja tekintetében:

a)

az uniós jogban, beleértve az egyrészről az Unió vagy az Unió és a tagállamok, másrészről egy vagy több harmadik ország közötti két- és többoldalú megállapodásokat;

b)

az egy vagy több tagállam és egy vagy több harmadik ország között létrejött két- vagy többoldalú megállapodásokban.