15.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 48/150

1.1

Az EGSZB szívesebben látta volna, ha nem lett volna szükség közlemény megfogalmazására ezzel a tartalommal, hanem a politika valóra váltotta volna 2001-ben tett ígéretét, mely szerint 2010-re megállítja a biológiai sokféleség csökkenését, és gondoskodik az elveszett élőhelyek helyreállításáról. Ezt a célt azonban nem sikerült elérni.

1.2

Az EGSZB két komoly hiányosságot lát. Egyfelől a politika még mindig nem kezeli központi kérdésként a biológiai sokféleség megőrzését, másfelől meg kell állapítani, hogy – habár a társadalom alapjában véve kedvezően viszonyul a természet megőrzéséhez – ezzel együtt rendkívül hiányosak az ökológiai összefüggésekre vonatkozó ismeretek. A két hiányosság összefügg, megoldásukhoz új koncepcióra van szükség a biológiai sokféleséggel kapcsolatban.

1.3

Kérdéses, megértik-e az emberek a szakpolitika és a különböző egyesületek szóhasználatát. A „biodiverzitás”, a „faj” vagy az „ökoszisztéma-szolgáltatások” kifejezés csak keveseket szólít meg közvetlenül, illetve ragad magával. (1)

1.4

Az EGSZB az európai bizottsági közleményben ismertetett 4. lehetőség keretében megfogalmazott – a környezetvédelmi miniszterek és az Európai Tanács által is elfogadott – ambiciózus célokat támogatja. Ahhoz, hogy a jövőben sikert érjünk el, több erőfeszítésre van szükség, és előre meg kell határozni, hogy ehhez milyen pénzügyi eszközökre és milyen politikai változásokra van szükség. (2)

1.5

Ezért arra szólítja fel az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy ne elégedjenek meg a régi célkitűzések újradátumozásával, hanem végre kötelező erejű, világosan ütemezett, köztes célokkal rendelkező, megfelelő finanszírozási eszközökkel ellátott cselekvési koncepciót dolgozzanak ki az összes európai bizottsági szolgálat számára, és nyújtsanak támpontokat azzal kapcsolatban, hogy mi változzon tagállami szinten.

1.6

A biológiai sokféleség megőrzése nem kizárólag a környezetvédelmi politika feladata. A hosszú távú gazdaságot is érinti, ezért végre a gazdasági és pénzügyminisztereknek is foglalkozniuk kellene a kérdéssel.

1.7

Tekintettel arra, hogy társadalmunk ijesztően keveset tud az ökológiai összefüggésekről, ki kell alakítani egy a természeti környezettel kapcsolatos oktatást támogató politikát.

1.8

A költségvetési reform – csakúgy mint a közös agrár- és halászati politika, a strukturális alapok és más releváns politikák újragondolása – megfelelő próbája lesz a biológiai sokféleség védelmével foglalkozó uniós politika komolyságának.

1.9

Az új Európa 2020 stratégia eddigi tartalmi elemei nem felelnek meg a biológiai sokféleség megőrzésével összefüggő kihívásoknak. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos új koncepciónak pótolnia kell ezeket a hiányosságokat, és később a stratégia szerves részét kell képeznie.

1.10

Uniós szinten az EGSZB az alábbi cselekvési területeket tartja különösen fontosnak:

1.11

Lehetőségeket kell keresni arra, hogy a mezőgazdaság és a fajmegőrzés újra szorosabban összekapcsolódjon. Egyes tagállamokban előremutató kezdeményezések figyelhetők meg, amelyeket ki kell értékelni, és határozottan tovább kell vinni. A gazdálkodókat arra kellene ösztönözni, hogy ennek megfelelő szolgáltatásokat bocsássanak rendelkezésre.

1.12

Az EGSZB elvárja, hogy az Európai Unió kellően felkészüljön a biológiai sokféleségről szóló egyezményt aláíró felek 10. konferenciájára, és meghatározóan hozzájáruljon a biológiai sokféleség 2010 utáni védelmére vonatkozó új globális stratégiai tervhez.

2.1

Az európai bizottsági közleményt azért kellett ilyen formában megfogalmazni, mert az EU nem érte el a legutóbbi évtized egyik legfontosabb környezetvédelmi célját: 2001-ben az Európai Tanács – a fenntarthatósági stratégia keretében – Göteborgban azt tűzte ki célul, hogy a biológiai sokféleség csökkenését az EU-ban 2010-re meg kell állítani, és gondoskodni kell az elveszett élőhelyek helyreállításáról. Ezt a célt azonban a 2006-ban elfogadott, biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós cselekvési terv és a Natura 2000 hálózat létrehozásának kétségtelen sikerei ellenére sem sikerült elérni.

2.2

A vélemény tárgyát képező európai bizottsági közlemény a szóban forgó cél megvalósításához vezető út első állomásának tekintendő. A közlemény felvázolja a 2010 utáni időszakra kidolgozandó elképzelések és célkitűzések lehetőségeit.

2.3

A biológiai sokféleség védelme mellett szóló érveket a dokumentum részletesen leírja, hangsúlyozza és méltatja. Mindenekelőtt a biológiai sokféleség, következésképpen az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenéséből világviszonylatban adódó nemzetgazdasági költségeket/veszteségeket említi, amelyet a TEEB-jelentés (The Economics of Ecosystems and Biodiversity) évi mintegy 50 milliárd euróra (!) becsül. Ennek megfelelően a jóléti veszteség összesített értéke 2050-re elérheti a GDP 7 %-át (!).

2.4

Az Európai Bizottság világosan kimondja, hogy a biológiai sokféleség védelme – csakúgy mint az éghajlatvédelem – hosszú távú feladat. Ezért a biológiai sokféleséggel kapcsolatos koncepciót hosszú távra kell kidolgozni (időkeret: 2050), és az EU-nak 2020-ra – a nemzetközi szinthez hasonlóan – saját (köztes) célt kellene kitűznie.

2.5

A 2020-as célt illetően a felelős politikusoknak négy, az ambíciókat tekintve különböző szintű lehetőséget kínáltak, melyek a következők:

—   1. lehetőség: a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenési ütemének jelentős mérséklése az Európai Unióban 2020-ig,

—   2. lehetőség: a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének megállítása az Európai Unióban 2020-ig,

—   3. lehetőség: a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének megállítása az Európai Unióban 2020-ig, és azoknak a lehetőségek keretén belüli helyreállítása,

—   4. lehetőség: a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének megállítása az Európai Unióban 2020-ig, és azoknak a lehetőségek keretén belüli helyreállítása, valamint a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez való uniós hozzájárulás fokozása.

3.1

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos eddigi uniós politika értékelése kiábrándító eredményt ad.

3.2

Mintegy tíz évvel ezelőtt ígéret hangzott el arra, hogy egy évtizeden belül megállítják a biológiai sokféleség csökkenését, és gondoskodnak az élőhelyek és a természetes rendszerek helyreállításáról.

3.3

Az európai bizottsági szolgálatok, a biztosok és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szinte éves rendszerességgel utalt arra, hogy a kitűzött cél eléréséhez az eddigi intézkedéseken túl további erőfeszítésekre van szükség. Mégsem történtek ennek megfelelő lépések.

3.4

Az EGSZB-t nem érte váratlanul, amikor tavaly beismerték, hogy nem fogják elérni a kitűzött célt. Már több véleményben kifejezte azt a nézetét, hogy a bevezetett politikai intézkedések teljességgel elégtelenek. (3)

3.5

Az EU tehát nem érte el a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseit, és ennek hátterében nem az áll, hogy ne tudnánk, mit kell tennünk, illetve hogy a civil társadalom ne lenne hajlandó kivenni a részét a szükséges lépésekből. Lényegében arról van szó, hogy a politika a rövid távú gazdasági érdekeket az ökoszisztéma-szolgáltatások hosszú távú hatásai fölé helyezi. Az, hogy gazdasági rendszerünk nem fenntartható, hanem a természeti erőforrások kizsákmányolására épül, a biológiai sokféleségben is megmutatkozik.

3.6

Ezért az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság részletesen kitér a TEEB-jelentésre, és így fontos érveket sorakoztat fel a biológiai sokféleség gazdasági jelentősége mellett. Az EGSZB azonban óva int attól, hogy a biológiai sokféleség pénzzé tételének kérdésére kerüljön a hangsúly. Hiszen

3.7

Az EGSZB attól is tart, hogy a TEEB-jelentés hasonló sorsra jut, mint az éghajlatvédelemről szóló Stern-jelentés, melynek az éghajlatváltozás hosszú távú gazdasági következményeire vonatkozó figyelmeztetéseit a politikusok szintén figyelmen kívül hagyták. Jellemző, hogy a gazdasági és pénzügyminiszterek mindeddig még hozzá sem fogtak a TEEB-jelentés vizsgálatához.

3.8

Az EGSZB szerint ebben a helyzetben nem lehet az a cél, hogy újra elővegyük a régi, 2001-es célkitűzéseket, vagyis az eredetileg 2010-re tervezett célt egyszerűen áttegyük 2020-ra, és 2050-re új elképzeléseket fogalmazzunk meg – bármennyire fontosak is a hosszú távú elképzelések. Inkább értékelnünk kellene az eddigi politikákat és eszközöket, és végre jobb, az adott helyszíneken hatásosabb intézkedéseket kellene kidolgoznunk és végrehajtanunk. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos új EU 2020 stratégiának ezért nemcsak konkrét, számszerűsített (köztes) célokat kell tartalmaznia, hanem mindenekelőtt konkrét és kötelező erejű végrehajtási tervvel is kell rendelkeznie, és világosan meg kell határoznia a hatásköröket. Gondoskodni kell egyben a megfelelő finanszírozásról.

4.1

Az EGSZB abban látja az európai bizottsági közlemény célját, hogy új vitát indítson a felelős uniós politikusok körében, amelynek eredményeképpen a társadalom egyértelmű jelzést kap, és világossá válik az illetékes szolgálatok munkaprogramja. Az EGSZB egyetért ezzel a megközelítéssel.

4.2

Üdvözli az uniós környezetvédelmi miniszterek tanácsának 2010. március 15-i állásfoglalását, amely lényegében a 4. lehetőséget támogatja. Óva int azonban attól, hogy most is – mint 2001-ben – a tényleges tanulságok levonása nélkül térjünk vissza a szokott ügymenethez, hiszen akkor ezt az új célkitűzést is ugyanaz a sors fenyegeti, mint a 2001-ben megfogalmazottat.

4.3

Az EGSZB szerint nem elegendő, ha „csak” a környezetvédelmi tanács foglalkozik ezzel a témakörrel, ezért kéri, hogy a többi érintett tanácsi formáció keretében is foglalkozzanak a kérdéssel. Az európai bizottsági közlemény igen egyértelműen kimondja, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének nemcsak ökológiai és etikai, hanem gazdasági vetülete is van. Ezért az EGSZB elvárja, hogy főként a gazdasági és pénzügyminiszterek mélyedjenek el a kérdésben, illetve hogy számítsák ki: az elkövetkező években milyen finanszírozási eszközöket kell beépíteni a költségvetési tervekbe, és ehhez milyen egyéb gazdasági és politikai átalakulásoknak kell társulniuk.

4.4

Az EGSZB számára határozottan csalódást okozott, hogy az Európai Tanács – 2001. évi fellépésével ellentétben – nem adott tényleges jelzéseket. Az új EU 2020 stratégiában, amelynek állítólagos célja, hogy előmozdítsa a „zöld Európát”, egyetlenegyszer sem találhatók meg a következő fogalmak: „biológiai sokféleség”, „élőhelyek”, „természetvédelem”, „fajok védelme” és „a genetikai erőforrások sokféleségének védelme”. A „biodiverzitás” kifejezés mindössze kétszer fordul elő, akkor is csak mellékesen, a hatékony erőforrás-felhasználás kérdéskörébe ágyazva. A 2010. márciusi Európai Tanács következtetései sem szentelnek külön fejezetet ennek az alapvetően fontos témának. Csupán a Környezetvédelmi Tanács március 15-i határozatának megerősítésére kerül sor az éghajlatvédelmi politikával kapcsolatos kérdések keretében.

4.5

Nyilvánvaló, hogy a biológiai sokféleség jelentősége és megőrzése nem került a politikai elképzelések és lépések középpontjába. Ez fatális és elfogadhatatlan jelzés az európai nyilvánosság felé, amelynek körében szintén jelentős hiányosságok tapasztalhatók az ismereteket és a tettrekészséget illetően.

4.6

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos új koncepciónak világosabban meg kell határoznia a hatásköröket, például az EU, a tagállamok, a régiók és a települések közötti, a gazdaság, az egyesületek és a társadalom közötti, de az európai bizottsági szolgálatokon belüli viszonyokat is.

4.7

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a biológiai sokféleség egy különböző szakpolitikákat átfogó, több területre kiterjedő feladat. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, újból kidolgozandó stratégiát éppen ezért 1) mindenképpen bele kell építeni az EU 2020 stratégiába, és 2) az összes európai bizottsági szolgálatnak – így például a mezőgazdasággal, az energiával és a közlekedéssel foglalkozó egységeknek is – meg kell vitatnia, komolyan kell vennie és határozottan követnie kell. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos integrált koncepciót is tartalmazó EU 2020 stratégia elfogadásával valamennyi európai bizottsági szolgálatnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy közreműködik a végrehajtásban. Ehhez tartozik annak értékelése, hogy támogatási programjaik és rendeleteik mennyiben felelnek meg a természetvédelem szempontjainak, illetve e programok és rendeletek megfelelő kiigazítása.

4.8

Ezért az EGSZB elvárja az Európai Bizottságtól, hogy 2010 őszén részletes jegyzéket tegyen közzé, amelyből kiderül, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok integrálását illetően konkrétan mely politikaterületeken jelentkeznek a közleményben csak igen homályosan említett hiányosságok. Azt is ki kellene fejteni, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2006. évi stratégia, amely pedig mintegy 160 különböző intézkedést tartalmazott, miért nem volt elegendő a sikerhez.

4.9

A biológiai sokféleséggel kapcsolatban kidolgozandó új stratégiában szerepelnie kell, hogy milyen eszközökkel és politikai átalakulásokkal tervezik az elemzett hiányosságok megszüntetését.

4.10

Így a közelgő költségvetési reform, valamint az agrár- és halászati politika és a strukturális alapok mint kulcsfontosságú uniós politikák újragondolása bizonyos mértékben a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós politikának is próbája lesz, méghozzá mind a más politikaterületekbe történő, évek óta kért integráció, mind pedig a szükséges pénzügyi eszközök vonatkozásában. (A biológiai sokféleség megőrzésére fordított uniós kiadások a költségvetés 0,1 %-át teszik ki. Ugyanakkor számos olyan kiadás van, amely kedvezőtlenül hat a biológiai sokféleségre.)

4.11

Ebben az összefüggésben az EGSZB utal arra, hogy a mezőgazdaság döntő szerepet játszik a biológiai sokféleség megőrzésében. A fajgazdagság jobbára a hagyományos, mezőgazdasági hasznosítási módszerekre vezethető vissza, ezek azonban napjainkra – főként gazdasági okokból – elvesztették alapjaikat.

4.12

Ezért lehetőségeket kell keresni arra, hogy a mezőgazdaság és a fajmegőrzés újra szorosabban összekapcsolódjon. Egyes tagállamokban előremutató kezdeményezések figyelhetők meg, amelyeket ki kell értékelni, és határozottan tovább kell vinni. A gazdálkodókat arra kellene ösztönözni, hogy ennek megfelelő szolgáltatásokat bocsássanak rendelkezésre. (4)

4.13

Kiemelt figyelmet kell fordítani a tengerek biológiai sokféleségének védelmére. Az Unió lakossága többnyire keveset tud a tengerek ökológiai helyzetének kérdéseiről, és a tengerek védelméért felelős hatóságokra és intézményekre viszonylag gyenge nyomás nehezedik ez ügyben. Felül kell vizsgálni a tengeri erőforrások védelmét szolgáló jelenlegi rendszerek hatékonyságát, és tenni kell annak érdekében, hogy a tengervédelem előkelőbb helyet kapjon az oktatási programokban és a gazdaságirányításban.

4.14

Az EGSZB elvárja, hogy az Európai Unió kellően felkészüljön a biológiai sokféleségről szóló egyezményt aláíró felek 10. konferenciájára, és meghatározóan hozzájáruljon a biológiai sokféleség 2010 utáni védelmére vonatkozó új globális stratégiai tervhez.

5.1

A hatályos jogszabályok, szabályozások és intézkedések nyilvánvalóan nem elegendők a biológiai sokféleség biztosításához, másként fogalmazva: a biológiai sokféleség csökkenése nem a hatályos jogszabályok folyamatos megsértéséből adódó, hanem – túlnyomórészt – a jogszabályok keretében zajló folyamat. A természetbarát cselekvés gyakran gazdasági versenyhátránynak bizonyul. Másfelől szakmai körökben egyre többet vitáznak a biológiai sokféleség gazdasági relevanciájáról, jelentőségét mégsem fogadják és ismerik még el igazán. Az EGSZB elvárja, hogy az Európai Bizottság és a Tanács kiemelten foglalkozzon ezzel a helyzettel, és dolgozzon ki koncepciót a kezelésére. Segítséget jelenthetne a külső költségek – már több ízben kért, de még csak nyomokban megvalósított – internalizálása.

5.2

Különösen a KAP keretében fontosabb szerepet kell tulajdonítani a biológiai sokféleség megőrzésének. A gazdaságos termelés és a természetmegőrzés közötti jelenlegi konfliktus megoldása érdekében a biológiai sokféleség megőrzését szolgáló kritériumoknak a 2013 utáni agrárreform révén fontosabb helyet kell kapniuk a KAP-ban.

5.3

Az európai bizottsági közleményben a „zöld infrastruktúrával” kapcsolatban megfogalmazott elképzeléseket mielőbb tovább kell fejleszteni. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok eléréséhez nemcsak terület alapú rendszerre van szükség, amely jelenleg a Natura 2000 hálózat keretében épül, hanem az európai biotópok lineáris kapcsolódási rendszerére is, azaz – európai kifejezéssel élve: egy transzeurópai természeti hálózatra. Ennek részei lehetnének a következők:

5.4

Egy ilyen transzeurópai „természeti” hálózat elősegítené a Natura 2000 területek összekapcsolódását és a víz-keretirányelv végrehajtását, és részben az éghajlatváltozásra is válaszolna. A szárazföldi állatfajoknak lehetőséget adna arra, hogy vándorlással reagáljanak az éghajlatváltozásra. Hasonlóan fontos azonban az is, hogy egy ilyen hálózat lehetővé tenné egy adott faj eddig elszigetelt populációinak keveredését, ami lényeges feltétele a túlélés biztosításának.

5.5

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós politika központi elemének: a Natura 2000 területeinek megőrzése és továbbfejlesztése érdekében az EU-nak végre elegendő támogatási lehetőséget kell létrehoznia e területek fejlesztésére és fenntartására.

5.6

Az Európai Bizottság helyesen utal a biológiai sokféleség megoszlásának különbségeire. Vannak olyan régiók, amelyekre még jelentős biológiai sokféleség jellemző, de olyanok is, ahol – mindenekelőtt emberi beavatkozás miatt – erőteljesen csökkent a sokféleség. Ebből azonban nem szabad helytelen következtetéseket levonni: a politikai intézkedéseknek, ezen belül a támogatásoknak nem szabad kizárólag a biológiai sokféleség szempontjából látványos helyekre összpontosítaniuk. A fajokban kevésbé gazdag régiókban különösen szükség van a sokrétű politikai eszköztárra az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzéséhez, illetve helyreállításához. Másfelől nem „büntetni”, hanem jutalmazni kellene azokat a tagállamokat, amelyek még magas védelmi szinttel, illetve potenciállal rendelkeznek.

5.7

A biológiai sokféleség megőrzéséhez nem elég a területeket átfogó megközelítés. Az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos új koncepciójának hangsúlyt kellene fektetnie az éghajlat- és a fajvédelem előremutató összekapcsolására is, és ezért többet kell tennie mindenekelőtt a mocsarak, a nedves területek és a legelők, valamint a fenntartható erdei ökoszisztémák megőrzéséért és fejlesztéséért. Nem megengedhető, hogy a biomassza energiatermelési célú felhasználására irányuló politika ellentétben álljon ezzel a megközelítéssel. Fenntarthatósági kritériumokat kell ezért bevezetni, amelyeket más területeken (például a takarmányokat illetően) is alkalmazni kell.

5.8

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy valóban tudatosítsuk a társadalomban és a gazdaságban, miért áll mindnyájunk érdekében a biológiai sokféleség megőrzése. E tekintetben – a meglévő programok és a környezetvédelmi egyesületek munkája ellenére – még hosszú út áll előttünk.

5.9

Már a szakpolitika szóhasználata is megkérdőjelezendő: vajon mit ért az átlagpolgár azon, hogy „biodiverzitás”? Tud-e kezdeni valamit az olyan kifejezésekkel, mint a „faj” és az „ökoszisztéma-szolgáltatás”? Számos felmérésből az ökológiai összefüggésekkel kapcsolatos ismeretek ijesztő hiányára lehet következtetni. Ebből is az derül ki, hogy a természet megőrzése nem kizárólag a környezetvédelmi miniszterek feladata: az oktatáspolitikának is tennie kell a szükséges alapismeretek közvetítése érdekében.