22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/56

1.1

Az EGSZB üdvözli a közleményt, és megjegyzi, hogy a kutatási-fejlesztési tevékenységek határokon átnyúló stratégiai végrehajtására vonatkozóan előterjesztett koncepció rendkívüli fontossággal és sürgősséggel bír, elsősorban a kutatás-fejlesztés létfontosságú területein való előrehaladás felgyorsítása szempontjából. Az „európai stratégiai terv” célja a bevált gyakorlatokra alapuló funkcionális rendszer kidolgozása.

1.2

Ehhez a tagállamoknak proaktívan meg kell erősíteniük a K+F területén folytatott együttműködést annak érdekében, hogy jobban meg tudjanak felelni az európai vagy világméretű társadalmi kihívásoknak, ebben pedig az állami kutatás kulcsszerepet játszik. Ezzel összefüggésben az EGSZB üdvözli és támogatja a Versenyképességi Tanács 2008. december 2-i ülésén erről a kérdésről született következtetéseket (1), és egyetért a benne foglalt megállapításokkal.

1.3

Az EGSZB meggyőződése, hogy alapvető stratégiai kereteket kell kidolgozni az EU egyes politikai prioritásai mentén. A javaslatban kifejtett koncepció megvalósítása mindenekelőtt határozott politikai akaratot követel.

1.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani a felülről lefelé irányuló megközelítésnek. Véleménye szerint ahhoz, hogy meg tudjunk felelni az érintett szereplők stratégiai érdekeinek, és biztosítani tudjuk a legkiválóbb kutatási-fejlesztési kapacitások megosztásának lehetőségét, törvényszerűen elsősorban az alulról építkezés elvét kell alkalmazni.

1.5

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy az effajta koordináció nem lesz egyszerű, elsősorban egyes országok egyéni érdekei miatt, valamint mert nincs meg a kellő politikai akarat nemcsak a tudás, hanem a kutatási-fejlesztési kapacitások megosztását illetően sem.

1.6

Az EGSZB maradéktalanul egyetért azzal a gondolattal, hogy a nagy gazdasági riválisokkal folytatott versengés kontextusa megköveteli a pénzügyi és emberi erőforrások sürgős növelését. Ez azonban semmilyen esetben nem sodorhatja veszélybe az említett országokat és kutatási intézményeiket is magába foglaló tudományos együttműködést (2).

1.7

Az EGSZB egyúttal megállapítja, hogy a határokon átnyúló kutatási-fejlesztési tevékenységek közös programozásának megvalósítása rendkívül nehéz lesz, tekintettel arra, hogy új, nyitottabb és az együttműködőbb hozzáállás kialakítását teszi szükségessé (3), és hogy egy hasonló mentalitásváltást nem egyszerű megvalósítani.

1.8

A már meglévő számos és sokféle határokon átnyúló együttműködést és közös projektet, valamint kiváló eredményeiket elismerve és nagyra értékelve az EGSZB azt ajánlja, hogy a belőlük származó idevonatkozó tapasztalatokat gyűjtsék össze, és használják fel az új stratégiai programozási tervhez. Hasonlóképpen a közös kutatásprogramozási folyamatok tervezése során jelentkező kudarcokból is le kell vonni a megfelelő tanulságokat.

1.9

A megszerzett tudományos ismeretek hatékonyabb és gyorsabb alkalmazásának feltétele a magánszektor megfelelő mértékű részvétele a folyamatban. Az EGSZB jelzi ugyanakkor, hogy a magánszektor részvétele különböző nehézségeket vet fel, elsősorban az eredmények felhasználása, a szellemi tulajdonjog kérdése stb. tekintetében (4).

1.10

Az EGSZB e kulcsfontosságú közösségi tevékenységek szempontjából nélkülözhetetlennek tartja a különböző tagállamok és főként kutatási-fejlesztési kapacitásaik részvételét ösztönző, minőségi munkakörülmények kidolgozását és megvalósítását, az alulról építkező koncepció, illetve főként a szükséges finanszírozási források ösztönzése és mozgósítása érdekében. Az esetleges akadályok felszámolása szempontjából nélkülözhetetlen a források kellő mobilitása, illetve a megfelelő támogató struktúra megléte.

1.11

A munkakeretek kidolgozása során nemcsak azokat a tényezőket kell figyelembe venni, amelyek hasznos szinergiákat eredményezhetnek, hanem részletesen elemezni kell a közös európai kutatásprogramozás koncepcióját fenyegető kockázatokat is.

1.12

Az EGSZB, ahogyan azt már máskor is megtette, újfent hangsúlyozza, hogy sürgősen létre kell hozni kutatással foglalkozó európai infrastruktúrákat (5), amelyek megerősítik a közös kutatásprogramozás általános célkitűzéseit és hozzájárulnak az európai hozzáadott érték növeléséhez. Az EGSZB ennélfogva arra kéri a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb és innovatív módon tegyenek eleget az Európai Bizottság erre vonatkozó kezdeményezésének.

1.13

Az EGSZB üdvözli a közös programozás magas szintű csoportjának létrehozását, amelynek feladata, hogy a különböző regionális, nemzeti és európai tudományos közösségekkel – és adott esetben a magánszektorral – folytatott széles körű, nyilvános konzultációt követően feltérképezze a közös programozás kiválasztásra kerülő témáit. E csoport tevékenysége a Tanács számára remélhetőleg lehetővé teszi majd, hogy az Európai Bizottság fent említett eredményeken alapuló javaslatát követően legkésőbb 2010-ig elfogadja a közös programozásra irányuló kezdeményezéseket.

2.1

Európának több forrást kell beruháznia a kutatásba, és ugyanakkor szilárdabb akarattal kell törekednie meghirdetett terve, a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés megvalósítására. A lisszaboni stratégia kimondja, hogy a legsürgősebb feladat a tudományokra, a technológiákra és az innovációra felépülő tudásalapú társadalom felé való átmenet megvalósítása, több és jobb beruházásokat sürgetve a kutatásba.

2.2

A közös programozás olyan új kezdeményezés, amely számottevő változást jelent az európai kutatási együttműködésben. Olyan, önkéntességen alapuló mechanizmust kínál, amelynek keretében a tagállamok egyértelműen meghatározott elvek alapján, átlátható, magas szintű irányítás mellett, újult erővel láthatnak hozzá az együttműködéshez. Célja, hogy bizonyos stratégiai területeken a kutatás nemzeti szintű közfinanszírozási eszközei hatékonyabban és erőteljesebben fejthessék ki hatásukat. A közös programozás lehetőségével mindenekfelett a közfinanszírozású kutatási programok, azaz a közszektoron belüli együttműködés kapcsán érdemes élni. Kívánatos ugyanakkor, hogy az ipar – és más érdekeltek – részt vegyenek egy-egy közös programozási kezdeményezés konzultációs folyamataiban és végrehajtásában.

2.3

A szóban forgó közlemény kidolgozását az indokolta, hogy az érintett felek kiálltak az európai szintű stratégiai irányítással párosuló, önkéntes és alulról építkező koncepció szükségessége mellett, és elvetették az univerzális modell alapján kialakított módszereket.

2.4

A tanulmánnyal kapcsolatos közlemény az „Európai Kutatási Térség: új perspektívák” címmel 2008-ban kiadott zöld könyv nyomán tervezett öt politikai szintű bizottsági kezdeményezés egyike (6). Ezen belül elsősorban „A kutatási programok és prioritások optimalizálása” elnevezésű dimenzióhoz kapcsolódik, és újabb lépést jelent az „ötödik szabadság” megvalósításában, a tudás szabad mozgását akadályozó tényezők felszámolásában.

2.5

Főbb partnereivel összevetve Európa továbbra is alulfinanszírozza a kutatást, miután az elmúlt évtizedek folyamán a magán- és közszektor kutatás-fejlesztésre szentelt forrásai általában véve stagnáltak. Európának nemcsak ráfordításait kell gyorsan és jelentősen növelnie, de új és innovatív módokat kell találnia a kutatás-fejlesztésre fordított sovány források hatékonyabb és eredményesebb felhasználására. Ezen túlmenően Európának fokoznia kellene képességét, hogy a kutatások eredményeiből valós előnyöket kovácsoljon a társadalom és a gazdaság számára.

2.6

Az elmúlt években a tagállamok és a Közösség számos kezdeményezéssel igyekeztek ösztönözni a közfinanszírozású kutatás hatékonyságát. Az érdekelt felek megállapították, hogy az uniós kutatás-fejlesztés fő gyengesége a nemzeti közfinanszírozású kutatási-fejlesztési programok közötti együttműködés és koordináció hiánya. Az elmúlt években e probléma orvoslására tett erőfeszítések ellenére az európai kutatás továbbra is szétforgácsolt.

2.7

Jelenleg a közfinanszírozású kutatás-fejlesztés 85 %-áról mondható el, hogy nemzeti szintű programozásukat, finanszírozásukat, nyomon követésüket és értékelésüket nem kíséri különösebb országok közötti együttműködés, illetve koordináció. A kutatás-fejlesztésbe eszközölt teljes beruházás kevesebb mint 6 %-a, illetve az európai közfinanszírozású polgári célú fejlesztés-kutatás 15 %-a (ezen belül 10 % kormányközi szervezetek illetve programok, 5 % pedig a keretprogram révén) valósul meg határokon átnyúló együttműködéssel létrejött finanszírozások keretében.

2.8

Nem arról van szó, hogy a kutatási programok kidolgozását minden esetben együttműködéses alapon kellene végezni, és hogy a tisztán nemzeti szintű programozást meg kell szüntetni. A probléma sokkal inkább az, hogy az Európa egésze vagy jelentős része szempontjából stratégiai fontosságú területeken a közfinanszírozású kutatási programok kidolgozásának szétforgácsoltsága következtében az eredmények elmaradnak az optimálistól, a kutatás túl költséges Európa számára, és a társadalmi célkitűzések teljesítése is hátrányt szenved.

2.9

Néhány igen sikeres európai tudományos kezdeményezés több ország kutatás-fejlesztésre szentelt forrásainak egyesítéséből valósulhatott meg, elsősorban közös kutatási struktúrák kialakításának köszönhetően (7). E közös kezdeményezéseknek azonban sokkal nagyobb lehetett volna a hatásuk, ha a problematikának szentelt figyelem célzottabb stratégiai szemléletre épült volna, és határozottabb politikai elkötelezettség, illetve több átláthatóság és rugalmasság társult volna hozzájuk. Hatékony közös stratégiai programozás nélkül aligha van értelme mennyiségileg kibővíteni e kezdeményezéseket vagy megemelni a hetedik keretprogram költségvetését.

2.10

A közös programozás átalakítja az európai kutatási rendszer struktúráját. Átfogó, hosszú távú, stratégiai jellegű folyamatról van szó, amelynek az a célja, hogy megerősítse Európa képességét azoknak a legnagyobb gazdasági és társadalmi kihívásoknak (például az olyan egymáshoz kapcsolódó problémáknak, mint az éghajlatváltozás és az energia) a megválaszolására. A közös programozás olyan strukturáló hatásokról szól, amelyek javítják a közpénzekből végzett kutatás hatékonyságát és hatásosságát. A közös programozást vállaló tagállamoknak készen kell állniuk arra, hogy olyan közös kutatási menetrendek meghatározása és végrehajtása felé mozduljanak el, amelyek egyaránt tartalmaznak közösen meghatározott tevékenységeket és finanszírozási mechanizmusokat.

2.11

A közös programozás újfajta gondolkodásmódot vár el a tagállamoktól. Mindenekelőtt azt igényli, hogy a tagállamok konkrét vállalásokat tegyenek, ténylegesen cselekedjenek, és oly módon gondolják újra és szervezzék át nemzeti kutatási programjaik meghatározásának és végrehajtásának módját, hogy azok egyúttal közös célkitűzések köré szerveződjenek. Ezért a közös programozásnak önkéntes folyamatnak kell lennie, a „változó geometria” és a nyílt hozzáférés elvéhez kell igazodnia.

2.12

A közös programozás nem feltétlenül kapcsolódik közösségi finanszírozáshoz, jóllehet a hetedik keretprogram természetesen katalizátorként működhet. A legfontosabb eleme az, hogy a tagállamok közös stratégiákat határozzanak meg, és közösen használják fel nemzeti erőforrásaikat. Ugyanakkor nem is zárja ki eleve a kiegészítő közösségi finanszírozás lehetőségét, ez ugyanis annak a függvénye, hogy az adott kezdeményezések milyen európai szintű hozzáadott értékkel, európai vetülettel és potenciális strukturáló hatással rendelkeznek.

2.13

Az Európai Bizottság pragmatikus módszert javasol a közös programozás korlátozott számú, közösen kijelölt területeken való alkalmazására. A stratégiai programozás módszertana az európai technológiai platformokból szerzett tapasztalatokon alapul, ugyanakkor igazodik a közfinanszírozású kutatási programok sajátosságaihoz. A kutatási programok élettartamának megfelelően különböző lépésekből áll: a program kidolgozását, megvalósítását, figyelemmel kísérését és értékelését egyaránt magába foglalja.

2.14

A közös programozás végrehajtása megkönnyíthető azzal, ha a résztvevők előzetesen teljesítenek bizonyos keretfeltételeket:

3.1

Az EGSZB üdvözli a közleményt, és megjegyzi, hogy a határokon átnyúló kutatási-fejlesztési tevékenységek stratégiai végrehajtására vonatkozóan előterjesztett koncepció rendkívüli fontossággal és sürgősséggel bír, elsősorban a kutatás-fejlesztés létfontosságú területein való előrehaladás felgyorsítása szempontjából. Ezzel összefüggésben az EGSZB üdvözli és támogatja a Versenyképességi Tanács 2008. december 2-i ülésén erről a kérdésről született következtetéseket, és osztja a benne foglalt nézeteket.

3.2

A koncepció, amelynek számos pozitívuma van, mivel a közfinanszírozás lehető leghatékonyabb felhasználására törekszik a kutatás alapvető irányvonalainak stratégiai koordinációja révén, illetve a belső kutatási-fejlesztési kapacitásokat kívánja növelni a közös programozás és struktúrák keretében megvalósuló kutatási projektekre irányuló, kibővített nemzetközi együttműködésen keresztül.

3.3

Az EGSZB üdvözli az ennek kapcsán készült hatástanulmányt, illetve az „európai stratégiai terv” négy lehetséges változata közül ez alapján kiválasztott opciót, amelynek lényege a meglévő bevált gyakorlatok alapján kidolgozott funkcionális rendszer, melyen belül a tagállamok szabadon határozhatják meg a közös programozás alá eső témákat.

3.4

Az EGSZB üdvözli továbbá, hogy a koordináció területén az energetikai technológiák kerültek kiválasztásra kísérleti projektként, és a SET-tervről (8) szóló új véleményében maradéktalanul támogatja ezt a projektet, illetve annak újfajta koncepcióját.

3.5

Az EGSZB meggyőződése, hogy alapvető stratégiai kereteket kell kidolgozni az EU egyes politikai prioritásai mentén.

3.6

Az EGSZB megjegyzi, hogy nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani a felülről lefelé irányuló megközelítésnek. Éppen ellenkezőleg úgy véli, hogy ha a meglévő nemzetközi tudományos hálózatok jellegzetességeit vesszük alapul, melyek számos kutató sejtből állnak össze, és részben a nemzetközi ügynökségek – pl. az IEA – támogatásából tartják fenn magukat, az alulról építkezés elvének alkalmazása kikerülhetetlen ahhoz, hogy meg tudjunk felelni a projektekbe bevont szereplők stratégiai érdekeinek, és biztosítsuk a legkiválóbb kutatási-fejlesztési kapacitások megosztásának lehetőségét. A nemzetközi tudományos konferenciák lehetnének az alkalmas javaslatok kidolgozására kijelölt megfelelő fórumok.

3.7

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az effajta koordináció nem lesz egyszerű, elsősorban egyes országok egyéni érdekei miatt, valamint mert nincs meg a kellő politikai akarat nemcsak a tudás, hanem a kutatási-fejlesztési kapacitások megosztását illetően sem. A nyíltság és az átláthatóság nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a koncepciót sikeresen át lehessen ültetni a gyakorlatba.

3.8

A már meglévő számos határokon átnyúló együttműködést és közös projektet, valamint kiváló eredményeiket elismerve és nagyra értékelve az EGSZB azt ajánlja, hogy a belőlük származó idevonatkozó tapasztalatokat gyűjtsék össze, és használják fel az új stratégiai programozási tervhez. Hasonlóképpen a közös kutatásprogramozási folyamatok tervezése során jelentkező kudarcokból is le kell vonni a megfelelő tanulságokat.

3.9

Az EGSZB teljes mértékben egyetért azzal a gondolattal, hogy a koncepciót a lehető legsürgősebben meg kell valósítani, megerősítve a pénzügyi és emberi erőforrásokat, hogy a Közösség javíthassa pozícióit és ezáltal gazdasági versenyképességét legfőbb riválisaival, az Egyesült Államokkal és az ázsiai országokkal szemben. Ez azonban semmilyen esetben nem sodorhatja veszélybe az említett országokat és kutatási intézményeiket is magába foglaló tudományos együttműködést (9).

3.10

Az EGSZB egyúttal megállapítja, hogy a határokon átnyúló kutatási-fejlesztési tevékenységek közös programozásának megvalósítása rendkívül nehéz lesz, tekintettel arra, hogy új, nyitottabb és az együttműködőbb hozzáállás kialakítását teszi szükségessé (10), és hogy egy hasonló mentalitásváltást nem egyszerű megvalósítani.

3.11

A megszerzett tudományos ismeretek hatékonyabb és gyorsabb alkalmazása – ami a közös stratégiai programozás és az általa kialakított sajátos kutatási struktúrák végcélját alkotja – feltétlenül a magánszektor megfelelő mértékű részvételét igényli a folyamat egészében. Az EGSZB megjegyzi, hogy a közös programozás koncepciója nem zárja ki ezt a lehetőséget. Az EGSZB jelzi ugyanakkor, hogy a magánszektor részvétele különböző nehézségeket vet fel, elsősorban az eredmények felhasználása, a szellemi tulajdonjog kérdése stb. tekintetében (11).

3.12

Az innovációs folyamat, azaz a megszerzett tudományos ismeretek konkrét alkalmazása rendkívül változatos helyi tényezőktől fog függeni, mint például a meglévő infrastruktúra, a tőkéhez való hozzáférés, az egyes típusú beruházásokhoz kapcsolódó adóterhek, illetve adókedvezmények, vagy éppen az érintett iparág tapasztalata a hasonló típusú beruházásokban. Közvetlen beruházásösztönző intézkedésekre – például adómentességekre – is sor kerülhet. E tényezők önellentmondásokat okozhatnak a projekteken belül.

—

egy ajánlást „a szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás során, valamint az egyetemeknek és más állami kutatószervezeteknek szóló gyakorlati útmutatóról”, COM(2008) 1329, 2008. április 10.,

—

egy közleményt „Jobb szakmai előmeneteli lehetőségek és több mobilitás: európai kutatói partnerség” címmel, COM(2008) 317, 2008. május 23.