(1)

Az alaprendelet 5. cikke szerinti dömpingellenes vizsgálatot követően a Bizottság 2017. május 2-án elfogadta a Koreai Köztársaságból (a továbbiakban: érintett ország) származó egyes könnyű hőpapírok Unióba történő behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló (EU) 2017/763 végrehajtási rendeletet (2) (a továbbiakban: vitatott rendelet). Az intézkedések rögzített vám formájában valósultak meg: nettó tonnánként 104,46 EUR mind a Hansol-csoport, mind az összes többi vállalat esetében.

(2)

A Hansol-csoport (Hansol Paper Co. Ltd. és Hansol Artone Paper Co. Ltd., a továbbiakban: Hansol) megtámadta a vitatott rendeletet a Törvényszék előtt. 2020. április 2-án a Törvényszék ítéletet hozott a T-383/17. sz. ügyben, amelyben megsemmisítette az (EU) 2017/763 végrehajtási rendelet Hansolra vonatkozó részét. 2020. június 11-én a Bizottság fellebbezést nyújtott be a Törvényszék ítélete ellen (C-260/20 P. sz. ügy). 2022. május 12-én a Bíróság elutasította a fellebbezést.

(3)

A Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság hibát követett el a Hansol Artone Paper Co. Ltd. (a továbbiakban: Artone) által értékesített legalább egy terméktípus rendes értékének megállapításakor. E terméktípus belföldi értékesítésének hiányában a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján az Artone-ra vonatkozó rendes értéket az Artone előállítási költségei alapján számította ki. Mivel a Hansol Paper Co. Ltd. (a továbbiakban: Hansol Paper) a szokásos kereskedelmi forgalom keretében reprezentatív belföldi értékesítéssel rendelkezett e terméktípus tekintetében, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottságnak az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében e fél belföldi értékesítési árát kellett volna rendes értékként alkalmaznia.

(4)

A Törvényszék azt is megállapította, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el az óriástekercseknek az Unióban független vevők részére történő eladásainak a kistekercsekké történő átalakítás céljából a vele kapcsolatban álló átalakítóknak történő értékesítésekhez viszonyított súlyozása során. A Bizottság ezt a súlyozást azért alkalmazta, hogy megfelelően tükrözze a Hansol általános dömpingmagatartását, ezzel egyidejűleg a Hansol – saját kérésére – mentességet kapott három vele kapcsolatban álló átalakítója számára a kérdőív kitöltése alól. A Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság azzal, hogy nem vette figyelembe a Schades Nordic – a három, a Hansol csoporttal kapcsolatban álló uniós átalakító egyikének – bizonyos viszonteladási volumenét, alábecsülte a Hansol által független vevőknek értékesített óriástekercsek súlyozását. Ezen értékesítések esetében jóval alacsonyabb dömpingkülönbözetek voltak, mint a Hansollal kapcsolatban álló átalakítók által független kereskedőknek kis tekercsek formájában történő viszonteladás céljából történő értékesítések esetében. A Bizottság tehát megsértette az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdését, mivel a Bizottság számításai nem tükrözték a Hansol által gyakorolt dömping teljes mértékét.

(5)

A Törvényszék végül megállapította, hogy a (4) preambulumbekezdésben ismertetett súlyozási hiba az alákínálási és kárkülönbözet kiszámítását is érintette, mivel a Bizottság ugyanezt a súlyozást alkalmazta e számításokhoz. A Törvényszék ezért megállapította, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdését.

(6)

Ezeket a megállapításokat a Bíróság megerősítette (5).

(7)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 266. cikke értelmében az uniós intézmények kötelesek megtenni a szükséges lépéseket, hogy eleget tegyenek az uniós bíróságok ítéleteiben foglaltaknak. Az uniós intézmények igazgatási eljárásokkal – mint ebben az esetben a dömpingellenes vizsgálattal – összefüggésben elfogadott aktusainak megsemmisítése esetén a Törvényszék ítéletében foglaltak teljesítéséből adódik, hogy a megsemmisített aktus helyett új, a Törvényszék által megállapított szabálytalanságot megszüntető aktust kell elfogadni (6).

(8)

A Törvényszék és a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megsemmisített aktust helyettesítő aktus elfogadására irányuló eljárás attól a ponttól folytatható, ahol a szabálytalanság bekövetkezett (7). Ez azt is jelenti, hogy igazgatási eljárást lezáró aktus megsemmisítése esetén a megsemmisítés nem terjed ki szükségképpen az előkészítő eljárási cselekményekre, például az eljárás megindítására. Végleges dömpingellenes intézkedéseket bevezető rendelet megsemmisítése esetén például ez azt jelenti, hogy – hacsak a szabálytalanság nem az eljárás megindításakor következett be – a megsemmisítés után az eljárás továbbra sem zárul le, tekintve, hogy az Unió jogrendjéből csak az eljárást lezáró aktus tűnt el (8). Az igazgatási eljárásnak a megsemmisített rendelet alkalmazási időszaka alatt megvalósult behozatalra kivetett dömpingellenes vámok újbóli kivetésével történő folytatása nem tekinthető ellentétesnek a visszaható hatály tilalmának elvével (9).

(9)

A jelen ügyben a Törvényszék a (3)–(5) preambulumbekezdésben említett indokok alapján a Hansol tekintetében megsemmisítette a vitatott rendeletet.

(10)

A vitatott rendeletben szereplő azon ténymegállapítások, amelyeket nem támadtak meg, vagy amelyeket megtámadtak ugyan, de a vonatkozó keresetet a Törvényszék elutasította, illetve amelyek nem képezték a Törvényszék vizsgálatának tárgyát, és amelyek ennélfogva nem vezettek a vitatott rendelet megsemmisítéséhez, teljes mértékben érvényesek maradnak (10).

(11)

A Bíróság C-260/20 P. sz. ügyben hozott ítéletét követően a Bizottság úgy határozott, hogy részlegesen újból megindítja a vitatott rendelet elfogadásához vezető, egyes könnyű hőpapírok behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálatot, és azt attól a ponttól folytatja, amelyben a szabálytalanság bekövetkezett. A Bizottság 2022. június 30-án értesítést (a továbbiakban: az eljárás újbóli megindításáról szóló értesítés) tett közzé a Hivatalos Lapban (11). Az eljárás újbóli megindítása a Bíróság ítéletének a Hansol tekintetében történő végrehajtására korlátozódott.

(12)

Ezzel egyidejűleg a Bizottság úgy határozott, hogy a Koreai Köztársaságból származó és a Hansol által gyártott, egyes könnyű hőpapírok behozatalára nyilvántartásbavételi kötelezettséget ír elő, és felkérte a nemzeti vámhatóságokat, hogy várják meg a vámok újbóli kivetéséről szóló vonatkozó bizottsági végrehajtási rendelet közzétételét, mielőtt a dömpingellenes vámok visszafizetése és elengedése iránti kérelmekről határoznának a Hansol termékeit érintő behozatalok tekintetében (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) (12).

(13)

A Bizottság az összes érdekelt felet tájékoztatta a vizsgálat újbóli megindításáról, és felkérte őket észrevételeik megtételére.

(14)

A Bizottság a Hansoltól, a Hőpapírgyártók Európai Szövetségétől (European Thermal Paper Association/ETPA) és annak tagjaitól kapott észrevételeket.

(15)

A Hansol megjegyezte, hogy a nyilvántartásba vételt elrendelő rendeletben a Bizottság a Törvényszék T-440/20. és T-441/20. sz. ügyekben (a továbbiakban: Jindal Saw) hozott ítéleteire (13) támaszkodott annak megállapításakor, hogy a nyilvántartásba vétel eszköze arra szolgál, hogy az intézkedéseket a nyilvántartásba vétel megkezdésének időpontjától fogva lehessen alkalmazni a behozatalokra. A Hansol azt állította, hogy ezek az ítéletek még nem jogerősek, és nem alkalmazhatók a jelen helyzetre, mivel a T-383/17. sz. ügyben a Törvényszék megállapította, hogy a rendelet jogellenes, míg a T-440/20. és a T-441/20. sz. ügyben ezt nem állapította meg. Azzal is érvelt, hogy a Jindal Saw ügyben az érintett vállalat, a Jindal Saw több exportáló gyártó egyike volt, és több ország is érintett volt, míg a Hansol az egyetlen exportáló gyártó a szóban forgó ügyben, amely csak Koreát érinti. Ennek alapján a Hansol azt állította, hogy a Bizottság ezért nem támaszkodhat a Jindal Saw ügyekben hozott ítéletekre, hogy a a Hansol által gyártott érintett termék behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámok megfizetésével összefüggő végleges kötelezettséget visszamenőlegesen érvényesítse.

(16)

Ami azt a tényt illeti, hogy a Jindal Saw ítélet ellen még lehet fellebbezni, az ETPA előadta, hogy ezek az ítéletek a régóta fennálló ítélkezési gyakorlatot tükrözik. Az ETPA vitatta továbbá a Hansol által említett különbségeket a Jindal Saw ügyben hozott ítéletek és a T-383/17. sz. ügyben hozott ítélet között; a T-383/17. sz. ügyben (a Jindal Saw ügyben az eredeti rendeleteket megsemmisítő T-440/20. és T-441/20. sz. ügyeket megelőző) T-300/16. és T-301/16. sz. ügyben hozott ítélet rendelkező részéhez hasonlóan a Törvényszé teljes egészében megsemmisítette a megtámadott rendeletet a felperest érintő részében. Az ETPA szerint az a tény, hogy az ítélet csak a Hansol tekintetében semmisítette meg a vitatott rendeletet, azt is maga után vonja, hogy a Hansol állításával ellentétben az ítélet továbbra is az uniós jogrend részét képezi.

(17)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy az a tény, hogy a T-440/20. sz. ügyben hozott ítélet a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet közzétételekor még nem volt végleges, nem jelenti azt, hogy a nyilvántartásba vétel ebben az esetben nem volt lehetséges. A Törvényszék ebben az ügyben jóváhagyta a Bizottság azon gyakorlatát, hogy az ítéletek végrehajtása során nyilvántartásba veszi a behozatalt, alátámasztva, hogy a Bizottság ilyen helyzetekben valóban nyilvántartásba veheti a behozatalt. A Törvényszék megállapította, hogy az alaprendelet 14. cikke, amely felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a nemzeti hatóságokat kötelezze a behozatal nyilvántartásba vételéhez szükséges megfelelő intézkedések meghozatalára, általános hatályú. A Törvényszék megjegyezte különösen azt, hogy a szóban forgó rendelet 14. cikkének (5) bekezdése nem korlátozza azokat a körülményeket, amelyek mellett a Bizottság jogosult megkövetelni a nemzeti vámhatóságoktól az áruk nyilvántartásba vételét. A Törvényszék továbbá megállapította, hogy a Bizottságnak a végleges dömpingellenes vám újbóli kivetésére irányuló eljárás keretében történő nyilvántartásba vételhez való jogától való megfosztása alkalmas arra, hogy veszélyeztesse azon rendeletek hatékony érvényesülését, amelyek ilyen újbóli kivetéshez vezethetnek. Az ítélet időközben mindenesetre jogerőre emelkedett. A Bizottság ezért a felvetést elutasította.

(18)

A Hansol azon állítását illetően, miszerint a vitatott rendelet már nem áll fenn, mivel a Hansol, amely tekintetében azt megsemmisítették, az említett rendelet által érintett egyetlen exportáló gyártó volt, a Bizottság megjegyezte, hogy az állítás jogi relevanciájának megállapítása nélkül az állítás tényszerűen téves. Az a tény, hogy a vizsgálati időszakban egyetlen más, a Koreai Köztársaságból az Unióba exportáló gyártót sem azonosítottak, nem jelenti azt, hogy az (EU) 2017/763 végrehajtási rendelet csak a Hansolra alkalmazandó. A vitatott rendeletben ugyanis a Bizottság a maradékvám révén más exportáló gyártókra is vámot vetett ki (14). Ezenkívül a Törvényszék a megtámadott rendeletet csak „a Hansol Paper Co. Ltd-t érintő részében” semmisítette meg. A Bizottság ezért a felvetést elutasította.

(19)

A Hansol jelezte továbbá azzal kapcsolatos aggályát, hogy a Bizottság esetleg nem értelmezi helyesen, hogyan kell korrigálnia a súlyozás kérdését. A Hansol azt állította, hogy a Törvényszék ítélete szerint azt a százalékos arányt kell alkalmazni, amelyet az óriástekercsek Schades Ltd. általi viszonteladása képviselt a Hansol Paper, az Artone és vele kapcsolatban álló kereskedője, a Hansol Europe által a vele kapcsolatban álló kereskedőnek, a Schades Ltd.-nek a kapcsolt átalakítói (Schades Nordic, Heipa és R+S) részére viszonteladás céljából értékesített mennyiségéhez képest az óriástekercsek összes eladásában. Az így kapott mennyiséget hozzá kell adni a dömpingkülönbözet kiszámításához használt óriástekercsek (közvetlen és közvetett) értékesítési mennyiségéhez, és le kell vonni az óriástekercseknek a Schades Nordic, a Heipa és az R+S részére átalakítás céljából értékesített mennyiségéből. Ennek alapján a Hansol újraszámította a súlyozást az óriástekercsek független vevőknek történő közvetlen és közvetett értékesítése, valamint a vele kapcsolatban álló átalakítóknak a kis tekercsek független vevők részére történő viszonteladása céljából történő értékesítése között. Az ETPA hangsúlyozta, hogy a vizsgálat során a Schades Ltd.-n kívül a Hansollal kapcsolatban álló egyetlen átalakító, amely szintén újraértékesített óriástekercseket, a Schades Nordic volt, ezért egy ilyen megközelítés már csak ezért sem lenne összhangban a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokkal. Hangsúlyozta továbbá, hogy bár a Törvényszék megállapított bizonyos hibákat a Bizottság által az eredeti vizsgálat során alkalmazott megközelítésben, azonban nem írt elő a felülvizsgált súlyozás számítására vonatkozó megközelítést, és egyértelművé tette, hogy a Bizottságnak kell eldöntenie, hogy milyen intézkedések alkalmasak az ítélet végrehajtásának biztosítására.

(20)

E kérdést illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a Hansol által javasolt módszer alapvetően különbözik a Bizottság által a vitatott rendeletre vonatkozó dömpingszámítás során alkalmazott módszertől. A Hansol árréseit meghatározó számításban a Bizottság számszerűsítette az óriástekercseknek a Hansol-csoport egésze által független vevők részére történő teljes közvetlen és közvetett értékesítését, amint az a csoporthoz tartozó különböző vállalkozások által az értékesítési táblázataikban a kérdőívre adott válaszokban szerepel. Ennek alapján a Bizottság ezen értékesítések súlyát a kis tekercsekké történő átalakításra szánt óriástekercsek súlyához képest állapította meg. A Hansol arra vonatkozó javaslata, hogy az óriástekercsek Schades Ltd. általi viszonteladásának kiszámított részesedését alkalmazzák a Schades Ltd. által a másik három, vele kapcsolatban álló átalakítótól vásárolt teljes mennyiségéhez képest, alapvetően eltérő és kevésbé pontos módszer, tekintettel a Hansol által az eljárás során közölt, a kérdőívre nem válaszoló három kapcsolt átalakító óriástekercs-újraértékesítési volumenére.

(21)

A Bizottság pontosította továbbá, hogy bár a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor nem vette figyelembe a Schades Nordic által az eljárásban bejelentett óriástekercsek viszonteladási volumenét (15), nem zárta ki magát a Bizottság módszertanát. A Bizottság tehát szigorúan betartotta a Törvényszék ítéletét azzal, hogy változatlanul hagyta a súly meghatározásának módszerét, kivéve azt a tényt, hogy a Törvényszék ítéletével összhangban most hozzáadta a Schades Nordic, a Heipa és az R+S által értékesített óriástekercsek mennyiségét. Ezt a számítást a Bizottság részletesebben kifejtette a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó tájékoztatásban.

(22)

Az Artone által az Unióba exportált két terméktípus esetében a Bizottság a dömping kiszámítása során e fél reprezentatív belföldi értékesítésének hiányában képezte a rendes értéket. A Törvényszék a T-383/17. sz. ügyben hozott ítélet 148. és 152–158. pontjában, valamint a C-260/20 P. sz. ügyben hozott ítélet 79. és 85. pontjában megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szövege és szerkezete szerint a rendes érték megállapítása során főszabályként a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árat kell figyelembe venni. Ha az exportőr a hasonló terméket nem belföldön értékesíti, a rendes értéket elsősorban más értékesítők vagy gyártók árai alapján kell megállapítani, nem pedig az érintett vállalat termelési költségei alapján.

(23)

A (22) preambulumbekezdésben említett két terméktípus egyikét a kapcsolatban álló Hansol Paper vállalat reprezentatív mennyiségben és a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen értékesítette a belföldi piacon, ezért a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság az Artone rendes értékének kiszámítása során megsértette az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdését.

(24)

A Bizottság ezért felülvizsgálta az e terméktípusra vonatkozó rendes érték kiszámítását, és e terméktípus tekintetében az Artone számtanilag képzett rendes értékét a Hansol Paper rendes értékével helyettesítette.

(25)

Az Artone által exportált másik terméktípus esetében, amelyre vonatkozóan rendes érték került megállapításra, szintén nem volt reprezentatív belföldi értékesítés a Hansol Paper részéről. A Hansol Paper belföldi értékesítési volumene jóval az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott 5 %-os küszöbérték alá esett. Következésképpen és az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően e terméktípus rendes értékét a Hansol Paper esetében is megállapították. Mivel az exportáló ország más eladóinak vagy gyártóinak a szokásos kereskedelmi forgalom keretében érvényesülő reprezentatív eladási árai nem álltak rendelkezésre, e terméktípus esetében az Artone megállapított rendes értéke megmaradt.

(26)

A vitatott rendelethez vezető vizsgálat során a Bizottság a Hansoltól, az Artone-tól, a Hansol Europe-tól (egy kapcsolatban álló uniós kereskedőtől) és a Schades UK Ltd.-től, egy kapcsolatban álló uniós kereskedőtől/átalakítótól kapott vissza kitöltött kérdőívet. Három, az Unióban található és a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító – a Schades Nordic, a Heipa és az R+S – mentességet kért az exportáló gyártóval kapcsolatban álló vállalatokra vonatkozó kérdőív kitöltése alól (a kérdőív I. melléklete). Ezek a felek az érintett terméket kis tekercsekké alakították át független vevőknek történő viszonteladásra. A Bizottság elfogadta az átalakítók mentességi kérelmét, amely az érintett termék e felek általi értékesítésének hiányán vagy korlátozott mennyiségén alapult.

(27)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése értelmében a dömpingkülönbözet kiszámításakor a Bizottság köteles figyelembe venni az Unióba irányuló összes exportügyletet. Annak érdekében, hogy a dömping kiszámításakor figyelembe vegye a Hansol-csoportnak a kérdőív kitöltése alól mentesülő, kapcsolatban álló átalakítók részére történt jelentős értékesítési volumenét, a Bizottság kiterjesztette a dömpingszámítás eredményeit a Hansol Paper, az Artone, a Hansol Europe és a Schades UK Ltd által a kérdőívre adott ellenőrzött válaszok alapján kiszámított dömpingkülönbözetek súlyozásával. E célból a Bizottság 15–25 %-os súlyt tulajdonított az érintett termék kapcsolatban álló vállalatokon keresztüli közvetlen értékesítésére és értékesítésére megállapított dömpingkülönbözetnek, és 75–85 %-os súlyt a kapcsolódó átalakítóknak a független felek részére kis tekercsekben történő viszonteladása tekintetében megállapított dömpingkülönbözetnek (16).

(28)

A Törvényszék és a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdését és 9. cikkének (4) bekezdését. Megállapították, hogy az alkalmazott súlyozást nyilvánvaló hiba torzítja, mivel a Schades Nordic által továbbértékesített érintett termék bizonyos mennyiségét nem vették figyelembe. Az érintett termék közvetlen és közvetett értékesítésének volumenét így alulbecsülték a súlyozás kiszámításakor, következésképpen a számítások nem tükrözték a dömping teljes mértékét (17).

(29)

Az uniós bíróságok (28) preambulumbekezdésben összefoglalt megállapításainak fényében a Bizottság felülvizsgálta a súlyozás kiszámítását. Ehhez a Bizottság a Hansol által a vizsgálat során szolgáltatott információk alapján hozzáadta az óriástekercseknek a Hansol által, a Schades Nordic-on keresztül lebonyolított viszonteladásának volumenét az e számításhoz használt érintett termék közvetlen és közvetett értékesítési mennyiségéhez. Következésképpen a Hansol által az érintett termék közvetlen és közvetett értékesítésének az Unióba irányuló összes értékesítéséhez viszonyított súlya 0,7 százalékponttal nőtt, míg a kapcsolódó átalakítóknak a független feleknek kis tekercsekben történő viszonteladás céljából történő értékesítéseinek súlya ugyanilyen százalékkal csökkent.

(30)

A Bizottság újraszámította a Hansol dömpingkülönbözetét oly módon, hogy az Artone által értékesített egyik terméktípus számtanilag képzett rendes értékét az adott terméktípus Hansol Paper által elért belföldi eladási árán alapuló rendes értékkel helyettesítette a (24) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, és felülvizsgálta a két értékesítéstípus tekintetében megállapított dömpingkülönbözetek súlyozását, a (29) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(31)

Ennek alapján a Hansol-csoport felülvizsgált végleges, dömpingkülönbözetének súlyozott átlaga a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 10,3 %-ról 10,2 %-ra csökkent.

(32)

A vitatott rendeletben a Hansol alákínálási különbözetének kiszámításához a Bizottság ugyanazt a súlyozást alkalmazta, mint amelyet egyrészt az érintett termék közvetlen és közvetett értékesítése, másrészt a kapcsolódó átalakítóknak a kis tekercsek független feleknek történő viszonteladása esetén alkalmazott dömpingkülönbözetek esetében alkalmazott.

(33)

Az uniós bíróságok megállapították, hogy az értékesítések súlyozásának kiszámítását érintő hiba hatással volt az áralákínálás kiszámítására és a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazat hasonló termékeire gyakorolt hatás értékelésére is (18).

(34)

Az áralákínálás kiszámítását illetően a Bizottság úgy hajtotta végre a Bíróság ítéletét, hogy – amint azt a (29) preambulumbekezdés kifejti – a felülvizsgált súlyozási rátákat alkalmazta egyrészt az érintett termék közvetlen és közvetett értékesítése, másrészt a kapcsolódó átalakítóknak a független felek részére kis tekercsként történő viszonteladása tekintetében alkalmazott alákínálási különbözetekre is.

(35)

Az összehasonlítás – a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt bonyolított forgalmának százalékában kifejezve – súlyozott átlagban 9,3 %-os alákínálási különbözetet mutatott ki.

(36)

A vitatott rendelethez vezető vizsgálat során megállapított alákínálási különbözet 9,4 % volt. Tekintettel az e különbözet és a felülvizsgált alákínálási különbözet közötti jelentéktelen különbségre, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a változás nem indokolja a kár vagy az okozati összefüggés elemzésének újraértékelését. Ezért megerősítette az ideiglenes intézkedéseket bevezető rendelet (19) 4. és 5. szakaszában, valamint a vitatott rendelet (102) preambulumbekezdésében összefoglalt, ezzel kapcsolatos megállapításokat.

(37)

2022. november 14-én a Bizottság minden érdekelt felet tájékoztatott a fenti megállapításokról, amelyek fényében a Koreai Köztársaságból származó és a Hansol által gyártott egyes könnyű hőpapírok behozatalára vonatkozó dömpingellenes vám újbóli kivetését és a maradékvám kiigazítását kívánja javasolni az eredeti vizsgálattal kapcsolatban összegyűjtött és előterjesztett tények alapján. A végső nyilvánosságra hozatalt követően észrevételek érkeztek a Hansoltól, az ETPA-tól és a Koreai Köztársaság kormányától.

(38)

A Koreai Köztársaság kormánya aggályainak adott hangot az uniós bíróságok ítéleteinek Bizottság általi végrehajtásával kapcsolatban, mivel úgy vélte, hogy a felülvizsgált dömpingszámítások nem orvosolták teljes mértékben az ezen ítéletekben megállapított hibákat. A Koreai Köztársaság kormánya azonban nem fejtette ki részletesebben, hogy a Bizottság milyen értelemben követett volna el hibát.

(39)

Az ETPA határozottan támogatta a Bizottság tervezett fellépését.

(40)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben a Hansol azt állította, hogy a Bizottság nem javította ki a hibát a rendes érték kiszámításával kapcsolatban. A Hansol azt is állította, hogy a Bizottság nem korrigálta a Törvényszék által megállapított és a Bíróság által megerősített súlyozási hibát.

(41)

A Hansol beadványában egyetértett azzal, ahogyan a Bizottság végrehajtotta a Bíróság ítéletét, azaz az Artone exportárával való összehasonlítás során a Hansol Paper belföldi eladási árát használta egy olyan terméktípus esetében, amelyet ez a fél a belföldi piacon reprezentatív mennyiségben és a szokásos kereskedelmi forgalomban értékesített (lásd a (23) és a (24) preambulumbekezdést). A Hansol azonban nem értett egyet azzal a ténnyel, hogy a Bizottság – a (25) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – ezt nem tette meg egy olyan másik terméktípus esetében, amelyet az Artone a belföldi piacon nem értékesített.

(42)

A Hansol azt állította, hogy a Bizottságnak mindazonáltal a Hansol Paper e terméktípusra (a továbbiakban: X terméktípus) vonatkozó eladási árait kellett volna használnia (a tényleges terméktípusszám bizalmas). Azzal érvelt, hogy a Törvényszék úgy határozott, hogy a Bizottságnak „elsődlegesen” más felek eladási árait kell használnia, amennyiben azok rendelkezésre állnak. Ezzel kapcsolatban a Hansol azt állította, hogy az X terméktípusból történő belföldi értékesítései mind nyereségesek voltak, és ennek következtében a Hansol Paper számtanilag képzett rendes értéke erre a terméktípusra megegyezett az eladási árakon alapuló rendes értékkel. Mivel a számtanilag képzett rendes érték megegyezik az eladási árral, a Hansol azt állította, hogy a Bizottság köteles volt a Hansol Paper eladási árát alkalmazni.

(43)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Először is tisztázta, hogy a Törvényszék megerősítette, hogy az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében, ha a szokásos kereskedelmi forgalomban hasonló terméket nem vagy nem kielégítő mennyiségben értékesítenek, a Bizottság eltér attól az elvtől, hogy az eladási árakat alkalmazza a rendes érték megállapításához, és a rendes értéket más eladók vagy gyártók áraira alapozza, vagy ha ezek nem állnak rendelkezésre, a rendes értéket az előállítási költség alapján számítja ki. A T-383/17. sz. ügyben hozott ítélet 150. pontjában a Törvényszék pontosította, hogy az értékesítések elégtelensége arra a helyzetre vonatkozik, amikor a hasonló termék exportáló országban történő értékesítése az érintett termék Unióba irányuló értékesítési volumenének kevesebb mint 5 %-át teszi ki. A Törvényszék ezért megerősítette, hogy ebben a helyzetben a Bizottság nem alkalmazhatja a belföldi értékesítési árakat (20). Ebben az esetben a Hansol Paper X terméktípusból származó belföldi értékesítési volumene az említett terméktípus Unióba irányuló értékesítésének kevesebb mint 1 %-át tette ki, ami jóval az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett 5 %-os küszöbérték alatt van, ezért az említett terméktípusra vonatkozó rendes értékét a Bizottság képezte. Emlékeztetett továbbá arra, hogy a vizsgálat során a Hansol soha nem állította, hogy a Bizottságnak nem kellett volna kiszámítania az adott terméktípus rendes értékét a Hansol Paper esetében. Más együttműködő gyártó hiányában, mivel a Bizottság a Hansol Paper esetében az X terméktípus rendes értékét a fent kifejtettek szerint számította ki, és ezért e terméktípusra vonatkozóan nem állt rendelkezésre alternatív belföldi eladási ár, a Bizottság az X terméktípus rendes értékét képezte az Artone esetében.

(44)

Másodszor, önmagában az a tény, hogy egy adott terméktípus számtanilag képzett rendes értéke megegyezik annak eladási árával, nem teszi azt az eladási árakon alapuló rendes értékké. Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint megállapított rendes érték számtanilag képzett rendes érték. Ezért a dömping kiszámításához ez a számtanilag képzett rendes érték nem használható a többi fél exportáraival való összehasonlításhoz, mivel az alaprendeletben nincs erre vonatkozó rendelkezés. A Bizottság ezért elutasította a Hansol azon állítását, miszerint a Bíróság ítéletei arra kötelezték a Bizottságot, hogy a Hansol Paper belföldi eladási árát alkalmazza az Artone dömpingszámításában a szóban forgó terméktípusra vonatkozóan.

(45)

A Hansol azt állította továbbá, hogy a Bizottság nem értette meg helyesen azt a módszert, amelyet a súlyozási hiba kijavítása érdekében alkalmaznia kell. A T-383/17. sz. ügyben hozott ítélet 86. pontjára és a C-260/20. P. sz. ügyben hozott ítélet 64. pontjára hivatkozva azt állította, hogy a Bizottságnak tükröznie kellett volna a Schades UK Ltd.-nek a Hansol más, vele kapcsolatban álló kereskedői részére történő, átváltás nélküli értékesítések arányát, és nem csupán hozzá kellett volna adnia a Schades Nordic-eladások volumenét átváltás nélkül a Hansol független vevőknek történő közvetlen és közvetett értékesítéseihez. A Hansol azt is megemlítette, hogy ha a Törvényszék úgy ítélte volna meg, hogy a Bizottság a (29) preambulumbekezdésben ismertetett módon kijavítaná a súlyozási hibát, a korlátozott hatásra tekintettel nem jutott volna arra a következtetésre, hogy a súlyozási hiba befolyásolhatta az áralákínálás kiszámítását és a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazat hasonló termékeire gyakorolt hatás értékelését.

(46)

Előzetes észrevételként a Hansol állítása arra utal, hogy a Bizottság mintavételt alkalmazott, azaz az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdését alkalmazta, amikor úgy döntött, hogy a Schades UK Ltd. adatait használja fel az érintett termék kapcsolódó átalakítóknak történő értékesítésére vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításához. A Bizottság megjegyezte, hogy a T-383/17. sz. ügyben hozott ítélet 63–69. pontjában a Törvényszék ugyanezt az állítást elutasította. A Bizottság ugyanis úgy döntött, hogy a Schades UK Ltd.-től származó exportár-adatok alapján számítja ki a Hansol által a hozzá kapcsolódó, másik három átalakítónak történő értékesítés dömpingkülönbözetét, mivel úgy ítélte meg, hogy a Hansol-csoport által a vele kapcsolatban álló uniós átalakítóknak történő értékesítések többsége tekintetében a Schades UK Ltd.-től származó exportár-adatok alapján lehet kiszámolni a legpontosabb számadatokat a kis tekercsek független vevőknek történő viszonteladása tekintetében (21). A Hansol-csoport dömpingszámítása esetében a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Schades UK Ltd. volt az egyetlen olyan, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító, amely az érintett terméket független vevőknek továbbértékesítette. Ezt a következtetést az uniós bíróságok a Schades Nordic tekintetében rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helytelennek ítélték.

(47)

A Bizottság megjegyezte, hogy az eredeti vizsgálatban a Hansol arról számolt be a Bizottságnak, hogy a Schades Nordic [170–190] tonnát értékesített tovább független vevők részére történő átváltás nélkül. Arról is beszámolt, hogy a másik két, mentességet élvező kapcsolódó átalakító – a Heipa és az R+S – átalakítás nélkül nem végzett viszonteladást (22). A Hansol semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott az óriástekercseknek sem a Heipa, sem az R+S általi értékesítésére vonatkozóan. A Hansol állítása ezért közvetlen ellentmondásban állt a vizsgálat során szolgáltatott információkkal.

(48)

A C-260/20. P. sz. ügyben hozott ítéletben a Bíróság egyértelműen kimondta, hogy a Bizottság nem zárhatja ki az érdekelt felek által szolgáltatott információkat pusztán azon az alapon, hogy azokat a dömpingellenes kérdőívre adott válaszon kívül nyújtották be. (23). A Bizottság, miután újraindította a vizsgálatot, eleget tett e megállapításnak, mivel először a Hansol által a vizsgálat során az óriástekercseknek a Schades Nordic, a Heipa és az R+S általi viszonteladására vonatkozóan szolgáltatott információkat vette figyelembe. Mivel a Hansol arról számolt be, hogy a Heipa és az R+S nem értékesítette tovább az érintett terméket, az e felek tekintetében megállapított mennyiségek tekintetében nem volt szükség korrekcióra.

(49)

Ezenkívül a Hansol arra vonatkozó kérelmét, hogy a Bizottság a Schades UK Ltd. eladásainak arányát a Hansol három másik, vele kapcsolatban álló kereskedőjére átváltás nélkül alkalmazza, különösen a T-383/17. sz. ügyben hozott ítélet 86. pontjának szövegére alapozta, amely a következőképpen szól: „(…) meg kell jegyezni, hogy a Bizottság döntött úgy, hogy a Schades (UK Ltd) adatait használja fel a kérelmező által a három másik kapcsolódó átalakító részére teljesített értékesítések dömpingkülönbözetének kiszámításához. (…)”. E tekintetben a Bíróság által a C-260/20. P. sz. ügyben hozott ítélet 64. pontjában tett megállapításokra is hivatkozott, az alábbiak szerint: „Amint ugyanis a megtámadott ítélet 85. és 86. pontjából kitűnik, a Bizottság úgy döntött, hogy a Schades adatait használja fel a Hansol három másik kapcsolódó átalakító részére történő értékesítésére vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításához. (…) Tekintettel arra, hogy a Bizottság tudta, hogy a Schades (Nordic) az érintett termékből bizonyos mennyiséget átalakítás nélkül független vevők részére értékesített tovább, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ezt a helyzetet a Bizottságnak az érintett termékek többi kapcsolódó átalakító részére történő értékesítése szintjén tükröznie kellett volna. (…)”.

(50)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Hansol tévesen értelmezte az uniós bíróságok megállapításait. A Bizottság a Schades UK Ltd adatait valójában a Hansol három másik, kapcsolódó átalakítónak történő értékesítései dömpingkülönbözetének kiszámításához használta fel, mivel a Schades UK Ltd. kis tekercsekre átváltott óriástekercseinek értékesítésére megállapított dömpingkülönbözetet alkalmazta e másik három kapcsolódó átalakítónak értékesített, Koreából származó, átalakításra alkalmazandó mennyiségekre. A 64. pontban azonban a Bíróság megállapította, hogy a Schades UK Ltd. adatainak reprezentatív jellege „egyáltalán nem zárta ki, hogy az ezen adatokon alapuló számítás hibás legyen, tekintettel arra, hogy nem vették figyelembe az e tekintetben releváns összes adatot”. Másként fogalmazva, a Bíróság megállapította, hogy a Schades UK Ltd.-nek a Hansol által a hozzá kapcsolódó többi átalakító részére történő értékesítések képviselőjeként való felhasználása nem jelenti azt, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyhatta volna a Schades Nordic által az óriástekercsek független vevők részére történő értékesítésére vonatkozóan rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat. A Bíróság nem követelte meg a Bizottságtól, hogy a Hansolnak a más, vele kapcsolatban álló kereskedők részére történő értékesítéseiben a Schades Ltd-nek az átalakítás nélküli értékesítéseinek azonos arányát tükrözze vagy növelje. Ez ellentmondana az ügy irataiban szereplő konkrét bizonyítékoknak, amelyeket a Hansol nem vitatott. A vizsgálat újbóli megindítása során – a korábbiaktól eltérően – a Bizottság teljes mértékben figyelembe vette a Hansolhoz kapcsolódó uniós átalakítóknak értékesített óriástekercsek mennyiségét, amelyeket átalakítás nélkül újraértékesítettek.

(51)

A Törvényszék és a Bíróság [170 – 190] tonnányi érintett terméknek a Schades Nordic által független vevők részére történő viszonteladásával kapcsolatban állapított meg hibát, mivel a Bizottság nem vette figyelembe azokat a viszonteladásokat, amelyeket a Hansol az eljárás során a kérdőívre adott választól eltérő módon bejelentett be. Ezt – a (29) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – a Bizottság úgy igazította ki, hogy hozzáadta az óriástekercseknek a Hansol által, a Schades Nordic-on keresztül lebonyolított viszonteladásának volumenét az e számításhoz használt érintett termék közvetlen és közvetett értékesítésének mennyiségéhez, amint arról a Hansol a vizsgálat során beszámolt. Nem volt szükség további kiigazításokra, mivel a Hansol arról számolt be, hogy a Heipa és az R+S átalakítók nem értékesítették tovább az érintett terméket független vevőknek.

(52)

Végül a Bizottság elutasította, hogy az a tény, hogy a Bizottság által végzett korrekció csak az alákínálási különbözetre gyakorol csekély hatást, és nem befolyásolja a kár és az ok-okozati összefüggés elemzését, azt bizonyítaná, hogy a Bizottság félreértette volna a Bíróság ítéletét. A Törvényszék ítélete szerint „nem zárható ki”, hogy a Bizottság hibájának hatása lehetett volna, nem pedig azt, hogy hatással volt a kár és az okozati összefüggés elemzésére (24). Ugyanebben az értelemben a Bíróság a 62. pontban a következőket állapította meg: „Az a körülmény, hogy az említett adatokra tekintettel legalábbis lehetséges volt, hogy a Bizottság túl nagy súlyt tulajdonított a kapcsolódó átalakítók részére kis tekercsekké való átalakítás céljából történő értékesítéseknek, és ezáltal növelte a Hansol által gyakorolt tényleges dömpinget, elegendő volt ahhoz, hogy megkérdőjelezze a Hansol által gyakorolt dömping Bizottság általi értékelésének megbízhatóságát és objektív jellegét.” Ennélfogva az a tény, hogy a súlyozás korrekciója csekély hatással volt a felülvizsgált áralákínálásra, csak azt bizonyítja, hogy a Törvényszék által megállapított hiba lényegtelen volt. A Bizottság ezért elutasította ezt a felvetést.

(53)

Az eladások súlyozásával kapcsolatban a Törvényszék által megállapított és a Bíróság által megerősített hiba szintén hatással volt a kárkülönbözet kiszámítására. A Bizottság az uniós bíróságok ítéletét úgy hajtotta végre, hogy – amint azt a (29) preambulumbekezdés kifejti – a felülvizsgált súlyozási arányokat alkalmazta a kárkülönbözetekre egyrészt az érintett termék közvetlen és közvetett értékesítése, másrészt a kapcsolódó átalakítóknak a független feleknek kis tekercsként történő viszonteladás céljából történő értékesítése tekintetében is.

(54)

Az összehasonlítás eredményeként a Hansol kárkülönbözete 36,9 % volt, míg a vitatott rendelethez vezető vizsgálat során megállapított kárkülönbözet 37 % volt (25). Mivel az újból megállapított dömpingkülönbözet kisebb, mint a kárkülönbözet, az alkalmazandó szabályokkal összhangban a dömpingellenes vám mértékét a dömping mértéke alapján kell megállapítani. Ennek megfelelően a Hansolra újból kivetett dömpingellenes vámtétel 10,2 %.

(55)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a dömpingellenes vámot euróban kifejezett, nettó tonnánkénti rögzített összegként vetette ki. A 10,2 %-os felülvizsgált végleges vámtétel nettó tonnánként 103,16 EUR rögzített vámtételt jelent.

(56)

A Bizottság emlékeztetett arra is, hogy ebben az esetben az együttműködés szintje magas volt, mivel a vizsgálati időszak alatt a Hansol behozatala alkotta az Unióba irányuló teljes kivitelt. Ennélfogva a maradék dömpingellenes vám meghatározására az együttműködő vállalat szintjén került sor. Következésképpen az összes többi vállalatra alkalmazandó, végleges maradékvámtételt a Bizottság nettó tonnánként 103,16 EUR rögzített vámtételre módosította.

(57)

A dömpingellenes vám felülvizsgált szintje időbeli megszakítás nélkül alkalmazandó a vitatott rendelet hatálybalépése óta (azaz 2017. május 4-től). A vámhatóságokat az alkalmazandó vámjogszabályokkal összhangban utasítani kell a Hansol termékeinek behozatalára alkalmazandó megfelelő összegek beszedésére és az esetleg beszedett többletösszegek visszatérítésére.

(58)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően teljesítendő visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatlábnak megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(59)

A fentiek alapján a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy újból végleges dömpingellenes vámot vessen ki egyes, jelenleg az ex 4809 90 00, ex 4811 90 00, ex 4816 90 00 és ex 4823 90 85 KN-kódok (TARIC-kódok: 4809900010, 4811900010, 4816900010, 4823908520) alá tartozó, a Koreai Köztársaságból származó, legfeljebb 65 g/m2 tömegű, legalább 20 cm szélességű, (a papírral együtt) legalább 50 kg tömegű és (a papírral együtt) legalább 40 cm átmérőjű tekercsben („óriástekercs”) kiszerelt, egyik vagy mindkét oldalukon alapréteggel bevont vagy nem bevont, illetve egyik vagy mindkét oldalukon hőérzékeny anyaggal bevont, fedőréteggel ellátott vagy nem ellátott egyes könnyű hőpapírok behozatalaira. A rögzített vám mértéke tonnánként 103,16 EUR.

(60)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,