(1)

A menekültek és a nemzetközi védelemre szoruló egyéb személyek száma világszinten egyre nő. Ezért szükség van az Unió azon kapacitásának megerősítésére, amellyel erkölcsi kötelességének eleget téve hathatós segítséget nyújt. Valamennyi tagállamnak részt kell vennie az Unió közös erőfeszítéseiben, amelyek arra irányulnak, hogy a nemzetközi védelemre szorulókkal való szolidaritás kifejezése érdekében legális lehetőségeket biztosítsanak az Unióba való beutazáshoz, és fejlesszék az Unión kívüli védelmi területet.

(2)

Ezen ajánlás célja, hogy támogatást nyújtson a tagállamok folyamatos erőfeszítéseihez, amelyeket a nemzetközi védelemre szorulók számára nyújtott legális és biztonságos csatornák biztosítása és fejlesztése terén tesznek. Az ajánlás szerinti fellépések az azon harmadik országokkal való szolidaritás kifejezésére irányulnak, ahol nagyon sok lakóhelyét elhagyni kényszerült, nemzetközi védelemre szoruló személy tartózkodik, valamint hozzájárulnak a nemzetközi áttelepítésre és humanitárius befogadásra irányuló kezdeményezésekhez, akárcsak a migrációs helyzet jobb átfogó kezeléséhez.

(3)

Az Unió arra törekszik, hogy fejlessze és javítsa a tranzitországokban, a célországokban vagy az első menedék országában biztosított védelmi területet, hogy így nyújtson segítséget mind a nemzetközi védelemre szoruló személyek, mind pedig a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő migránsok számára, miközben segíti a befogadó közösségeket is. Az Afrika szarvára és Észak-Arikára, valamint a Közel-Keletre vonatkozó regionális fejlesztési és védelmi programok (1) többek között a nemzeti rendszerek kapacitásépítése, valamint a hatóságok és a civil társadalom támogatása révén segítik elő a védelmi terület fenntartását és fejlesztését. E programok a nemzetközi védelemre szorulóknak kínált közvetlen támogatás révén nyújtanak védelmet. Az összes intézkedések megvalósítását a végrehajtó partnerek végzik. A programok az előszűrés és nyilvántartásba vétel biztosításával, a menekült jogállás hatékony meghatározásának segítésével, valamint az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) által végzett áttelepítési műveletek közvetlen támogatásával támogatják a nemzetközi védelemre szorulóknak szóló tartós megoldásokat, különösen az áttelepítést. A tagállamok felkérést kaptak, hogy az uniós migrációs politika külső dimenziójának megerősítése érdekében vállaljanak aktív szerepet konzorciumi tagként, vagy nyújtsanak pénzügyi hozzájárulást a regionális fejlesztési és védelmi programok támogatásához és végrehajtásához.

(4)

Az áttelepítés fontos eszköz, amely révén a nemzetközi védelemre szorulók számára védelmet kínálhatunk fel, és amely a harmadik országokkal való globális szolidaritás egyértelmű megnyilvánulásának tekinthető, mivel segít megbirkózni a háború vagy üldöztetés elől menekülő személyek tömeges beáramlásával. Az áttelepítés kulcsfontosságú szerepet tölt be az átfogó uniós menekültügyi és migrációs politikában is: a védelemre szorulók számára kínált biztonságos és legális beutazási lehetőségek révén az áttelepítés hozzájárul az életmentéshez, csökkenti az irreguláris migrációt, valamint akadályozza az embercsempész hálózatok üzletszerű tevékenységét. Az áttelepítés továbbá fontos és szerves részét képezi a migráció átfogó megközelítésének a partnerországokkal a migrációval kapcsolatos területek teljes körére kiterjedően folytatott kapcsolatokban.

(5)

Az UNHCR megerősítette, hogy továbbra is jelentős igény jelentkezik globális szinten az áttelepítésre: a 2020-as ügyek száma eléri a 1,44 milliót. E szám a következő években várhatóan növekedni fog.

(6)

A 2019 decemberében első alkalommal megrendezett globális menekültügyi fórum számba vette az UNHCR menekültekről szóló globális megállapodásának végrehajtása tekintetében elért eredményeket (2). Széles körű nemzetközi támogatást mobilizált annak érdekében, hogy tartós megoldásokat találjunk a világ menekültjei számára, ideértve az áttelepítési lehetőségeket, valamint a nemzetközi védelemre szorulók számára elérhető legális beutazási lehetőségek számának és körének kibővítését is. Az UNHCR áttelepítésre és kiegészítő beutazási lehetőségekre vonatkozó, három évre szóló stratégiája (2019–2021) ütemtervet nyújt arról, hogyan bővíthetők e lehetőségek a férőhelyek számának növelésével, további szereplők mozgósításával, valamint befogadóbb társadalmak kialakításával. A tagállamokat felszólítják, hogy az áttelepítés terén való globális vezető szerep betöltése érdekében támogassák a stratégia végrehajtását, és fordítsák meg azt a jelenlegi tendenciát, amely szerint globális szinten csökken az áttelepítést végző országok száma, és jelentősen visszaestek az áttelepítési vállalások (3).

(7)

2015 óta a nemzetközi védelemre szoruló, legkiszolgáltatottabb helyzetű személyek közül több mint 70 000 fő talált menedéket az Unióban annak a két sikeres, uniós támogatású áttelepítési programnak köszönhetően, amelyben jelentős számú tagállam vett részt. 2015 és 2018 között – az áttelepítéssel kapcsolatos globális helyzet jelentős változásaival párhuzamosan – a tagállamokba áttelepítettek éves száma megháromszorozódott, és a globális áttelepítésben való uniós részesedés a 2016-ot megelőző, 9 % alatti szintről 2018-ban 41 %-ra nőtt. Ez a növekedés szemlélteti az áttelepítés terén zajló uniós szintű együttműködés és koordináció előnyét és potenciálját. Egyúttal az uniós költségvetésből nyújtott támogatás jelentőségét is jelzi, hiszen a 2015–2020-as időszakban 1 milliárd EUR-t különítettek el a tagállami áttelepítési erőfeszítések közvetlen támogatására.

(8)

Az első európai áttelepítési program (4) keretében a tagállamok és a dublini társult államok megállapodtak abban, hogy kétéves időszak alatt (2015–2017) 22 504 nemzetközi védelemre szoruló személyt telepítenek át a Közel-Keletről, Afrika szarváról és Észak-Afrikából (5). Ezen első, sikeresen megvalósuló uniós program keretében összesen 19 452 fő áttelepítésére került sor (ez az eredeti vállalás 86 %-a).

(9)

A második európai áttelepítési program (6) keretében a tagállamok megállapodtak abban, hogy 50 039 nemzetközi védelemre szoruló személyt telepítenek át Törökországból, Libanonból, Jordániából, valamint a közép-mediterrán útvonalon elhelyezkedő országokból, különösen az UNHCR által Nigerben (2017) és Ruandában (2019) létrehozott szükséghelyzeti tranzitmechanizmus támogatására. A program sikerrel járt; 43 827 fő áttelepítésére került sor (ez a teljes vállalás 88 %-a).

(10)

Az áttelepítések számának maximalizálása és a rendelkezésre álló források kihasználása érdekében azon tagállamok, amelyek eddig még nem valósították meg a második európai áttelepítési program keretében tett vállalásaikat, 2020-ban és 2021-ben lehetőséget kapnak korábbi vállalásaik teljesítésére.

(11)

Az EU–Törökország nyilatkozat (7) alapján 2020 szeptemberének közepéig több mint 27 000 személy áttelepítésére került sor (8). A tagállamok a saját nemzeti programjaik keretében további, nemzetközi védelemre szoruló személyeket telepítettek át Törökországból.

(12)

Az Uniónak az eseti áttelepítési programokról olyan programokra kell átállnia, amelyek az európai áttelepítési programok fenntarthatóságát és kiszámíthatóságát garantáló stabil keret alapján működnek. E célból a Bizottság 2016-ban – az uniós menekültügyi rendszer átalakításának részeként – előterjesztette az uniós áttelepítési keretről szóló rendeletre vonatkozó javaslatát (9), hogy nemzetközi védelemhez vezető biztonságos és legális beutazási lehetőségeket biztosítson a rászorulók számára. 2018 júniusában részleges ideiglenes politikai megállapodás jött létre, többek között arról, hogy a rendeletjavaslat hatálya terjedjen ki – az áttelepítés mellett – a humanitárius befogadásra is. A javaslat gyors elfogadása fontos szerepet játszik a hatékonyabb, tisztességesebb és stabilabb uniós menekültügyi és migrációs – stabil áttelepítési keretet is magában foglaló – politikában.

(13)

Annak érdekében, hogy a stabil keret létrejöttéig biztosított legyen az áttelepítési erőfeszítések folytatása, a Bizottság felkérte a tagállamokat, hogy a 2019 júliusában megrendezett 9. áttelepítési fórumon nyújtsák be a 2020-ra vonatkozó áttelepítési vállalásaikat. Mindez az érintett időszakra vonatkozóan elfogadott prioritásokon alapult, valamint összhangban állt az UNHCR által 2020-ra előrejelzett globális áttelepítési szükségletekkel és a 2020-as uniós áttelepítési tevékenységek megtervezésére vonatkozó UNHCR-ajánlásokkal, amelyek 2020-ra 30 000 férőhelyet irányoztak elő. A felkérésre a tagállamok összesen közel 29 500 férőhelyre vonatkozó vállalást nyújtottak be. E jelentős összesített vállalás – amely az országok által az UNHCR számára 2020-ra vonatkozóan biztosított áttelepítési férőhelyek teljes számának több mint 50 %-át teszi ki – felhívja a figyelmet a tagállamok folyamatos elkötelezettségére a védelemnyújtás, az életmentés, valamint a szabálytalan mozgások hiteles alternatíváinak biztosítása mellett.

(14)

Figyelembe véve a 2020-ra előrejelzett globális áttelepítési szükségleteket, az UNHCR áttelepítésre és kiegészítő lehetőségekre vonatkozó hároméves stratégiáját (2019–2021), valamint az első globális menekültügyi fórumot (2019. december), a tagállamok e jelentős vállalása megerősíti az EU globális vezető szerepét az áttelepítés terén.

(15)

A 2020. évi vállalások tekintetében prioritást élvező régiók kiválasztása az UNHCR által előrejelzett globális áttelepítési szükségleteken alapul, valamint azon, hogy folytatni kell a 2016. márciusi EU–Törökország nyilatkozat végrehajtását. A tagállamoknak folytatniuk kell az áttelepítéseket Törökországból, Jordániából, Libanonból, valamint a közép-mediterrán útvonalon és az ahhoz vezető útszakaszon elhelyezkedő országokból, többek között Líbiából, Nigerből, Csádból, Egyiptomból, Etiópiából és Szudánból. Támogatniuk kell továbbá a szükséghelyzeti tranzitmechanizmusokat Nigerben és Ruandában, és férőhelyeket kell biztosítaniuk a szükséghelyzeti áttelepítéshez. Az EU–Törökország nyilatkozat végrehajtása kiterjed arra is, hogy működésbe lép a Törökországgal közös önkéntes humanitárius befogadási rendszer, amennyiben teljesül annak valamennyi előfeltétele, és a Törökország és az EU közötti jogellenes határátlépések megszűnnek, vagy legalábbis lényegesen és tartósan csökkennek.

(16)

Az uniós költségvetésből mintegy 300 millió EUR-t bocsátottak rendelkezésre annak támogatása érdekében, hogy a tagállamok megvalósíthassák a 2020-ra vonatkozó 29 500 férőhelyes célt (10). A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap szabályai értelmében a tagállamoknak a prioritási régiókból származó vagy különösen kiszolgáltatott helyzetű csoportba tartozó áttelepített menekültek után 10 000 EUR összegű, egyéb áttelepítések után pedig 6 000 EUR összegű ösztönző fizethető ki.

(17)

2020 januárja és márciusa között a 2020-as áttelepítési vállalások keretében több mint 3 600 fő érkezett áttelepítés céljából. A koronavírus-világjárvány kitörése azonban az áttelepítési műveletek súlyos zavaraihoz vezetett. A tagállamok, az UNHCR és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) 2020 márciusának közepétől felfüggesztették e tevékenységeket. 2020. június 18-án az UNHCR és az IOM bejelentette, hogy újraindul a menekültek áttelepítési célú utazása (11). Nyár óta több tagállam elkezdte fokozatosan újraindítani áttelepítési tevékenységét.

(18)

E példa nélküli globális egészségügyi veszély, illetve a vírus terjedésének megfékezése érdekében hozott intézkedések jelentős hatást gyakoroltak az áttelepítéssel, a humanitárius befogadással és a magánszponzorálással kapcsolatos összes műveletre és eljárásra. Egyértelművé vált, hogy a hozott intézkedések hatásának maximalizálásához uniós koordinálásra van szükség.

(19)

A Bizottság a menekültügyi és a visszatérési eljárásokra vonatkozó uniós rendelkezések végrehajtásáról, valamint az áttelepítésről szóló iránymutatásában (12) felkérte a tagállamokat, hogy továbbra is tanúsítsanak szolidaritást a nemzetközi védelemre szoruló személyekkel és a nagyszámú menekültet befogadó harmadik országokkal azáltal, hogy – a lehetséges mértékben – folytatják az áttelepítéssel kapcsolatos tevékenységeket. A Bizottság felkérte a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra új munkamódszereket, például a távmeghallgatás és az áttelepítésre vonatkozó kérelmek dokumentáció-alapú elfogadásának lehetőségét. E témákkal kapcsolatban az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) gyors operatív támogatást biztosított az áttelepítéssel és humanitárius befogadással foglalkozó hálózat keretében tartott tematikus online megbeszéléssorozat révén.

(20)

Elismerve, hogy a 2020-as vállalások keretében tett vállalások végrehajtását megzavarja a koronavírus-világjárvány, a Bizottság úgy határozott, hogy a végrehajtási időszakot 2020 utánig meghosszabbítja, hogy a tagállamoknak elegendő idejük legyen e vállalások teljes körű végrehajtására. Az eredeti egyéves program tehát kétéves, 2020–2021-re vonatkozó programmá alakul át, és ezalatt az időszak alatt a tagállamoknak 29 500 áttelepítést kell végrehajtaniuk. Emellett a Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy amennyiben van rá lehetőség, vegyék fontolóra további állami finanszírozású nemzeti áttelepítési programok alkalmazását.

(21)

Annak érdekében, hogy a koronavírus-világjárvány okozta zavarok után zökkenőmentesen folytatódhassanak az uniós áttelepítési erőfeszítések, 2022-től új áttelepítési programokat kellene mérlegelni, figyelembe véve a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó Menekültügyi és Migrációs Alap keretében a tagállami vállalások támogatására allokált pénzügyi forrásokat. Az Unió célja továbbra is az, hogy az elkövetkező években egyenletesen növekvő számban hajtson végre áttelepítéseket.

(22)

Az uniós pénzügyi támogatáson túl számos intézkedés segíti a tagállamokat az áttelepítésben. Az EASO célja, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak áttelepítési vállalásaik teljesítéséhez. A 2019 áprilisa óta működő isztambuli áttelepítéstámogató központ (kísérleti szakasz) a tagállamok Törökországból történő áttelepítéseit támogatja. Továbbá az EASO közreműködésével 2002 januárja óta működő, áttelepítéssel és humanitárius befogadással foglalkozó hálózat a tagállamok közötti együttműködést és tudásmegosztást ösztönzi, uniós vonatkozású témákra helyezve a hangsúlyt. Az információmegosztás és a társaktól való tanulás révén e hálózat volt a fő fórum a tagállamok számára a koronavírus-világjárvány hatásainak kezelése során.

(23)

Emellett az UNHCR áttelepítésre és kiegészítő lehetőségekre vonatkozó hároméves stratégiájával (2019–2021) összhangban helyénvaló ösztönözni a humanitárius befogadási modellek és egyéb kiegészítő lehetőségek kialakítását, illetve további alkalmazását, hogy – az áttelepítés mellett – a befogadás ilyen további módjaival bővítsük a biztonságos és legális beutazási lehetőségek révén kínált férőhelyek számát.

(24)

Az uniós áttelepítési keret létrehozásáról szóló rendeletjavaslat finanszírozást kíván biztosítani a tagállamok számára a humanitárius befogadás céljára.

(25)

A humanitárius befogadási modellek sokféleségét tükrözi, hogy a tagállamok és a nem uniós országok széles körű, biztató tapasztalatokra tettek már szert, és ezek szélesebb körben és más tagállamok által is követhetők.

(26)

Számos tagállam ún. magánszponzorálási programokat (13) valósított meg, amelyek támogathatják az áttelepítést, a humanitárius befogadást és egyéb kiegészítő lehetőségeket. A magánszponzorok, a magánszemélyek csoportjai vagy a nonprofit szervezetek mindegyik esetben strukturált szerepet tölthetnek be a nemzetközi védelemre szorulók fogadásában és integrálásában.

(27)

Az áttelepítéssel összefüggésben a magánszponzorálási programok segíthetik a tagállamokat abban, hogy növeljék az áttelepítési férőhelyek számát, és sikeresen integrálják a menekülteket az őket fogadó befogadó közösségekben. Az állami és civil társadalmi szervezetek, egyének vagy egyének csoportjai közötti szilárd partnerségre alapozva a magánszponzorok általában pénzügyi, gyakorlati és erkölcsi támogatást nyújtanak a menekültek befogadásához vagy integrálásához. Amint ezt a szponzorálási programok megvalósíthatóságáról és hozzáadott értékéről szóló 2018-as tanulmány bemutatta (14), a magánszponzorálási modelleknek sokféle formája létezik. Kialakításuktól és céljuktól függően ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy több férőhely legyen elérhető a védelemre szorulók számára, gyorsabb és hatékonyabb integrációt tesznek lehetővé, javítják a menekültek és az áttelepítés társadalmi támogatottságát, valamint segítenek megelőzni az áttelepített menekültek szabálytalan továbbutazását.

(28)

A magánszponzorálás egyéb, az áttelepítésen kívüli formái is modellként szolgálhatnak, mint amilyen például az egyes tagállamok és magánszervezetek által „humanitárius folyosóként” emlegetett azon magánszponzorálási modell, amelyet jelenleg olaszországi, franciaországi és belgiumi székhelyű hitalapú szervezetek valósítanak meg az érintett tagállami kormányokkal együttműködésben. E modell szerint a magánszponzorok a befogadás folyamatának valamennyi szakaszában részt vesznek, a nemzetközi védelemre szoruló személyek azonosításától kezdve az érintett tagállamba való átszállításukig. A befogadási és integrációs erőfeszítésekben is szerepet vállalnak, és viselik az ezzel kapcsolatos költségeket. 2016 óta több mint 2 700 nemzetközi védelemre szoruló személy érkezett Európába e lehetőség révén, főleg Olaszországba és Franciaországba. Az állam és a magánszponzorok közötti együttműködés részletes szabályait gyakran egyetértési megállapodások rögzítik.

(29)

A magánszponzorálás előnyeit figyelembe véve az Uniónak még inkább ösztönöznie kell, hogy a magánszponzorálás tekintetében olyan uniós megközelítés érvényesüljön, amely hasznosítja a tagállamok eddigi tapasztalatait és az EASO-t is bevonja. Az Unió továbbra is támogatást fog nyújtani a magánszponzorálási programokban részt vevő civil társadalmi szereplők kapacitásépítéséhez, valamint ösztönzi a meglévő magánszponzorálási programok fejlesztésére és új programok – többek között az ilyen programokat eddig még nem alkalmazó országokban történő – kialakítására irányuló transznacionális tudásmegosztást. A Bizottság 2019-ben a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap uniós fellépésekre vonatkozó programja keretében külön pályázati felhívást indított e célból (15). A védelemre szorulók kiegészítő lehetőségeinek és további integrációjuknak előmozdítása a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap 2020. évi munkaprogramjának keretében a menekültüggyel, migrációval és integrációval kapcsolatos transznacionális fellépésekre vonatkozóan közzétett pályázati felhívás témái között szerepel (16).

(30)

A koronavírus-világjárvány a magánszponzorálási programokra is hatást gyakorolt. A Bizottság a menekültügyi és a visszatérési eljárásokra vonatkozó uniós rendelkezések végrehajtásáról, valamint az áttelepítésről szóló iránymutatásában ösztönözte a tagállamokat, hogy tartsák fenn a kommunikációs csatornákat a szponzorokkal annak érdekében, hogy tájékoztassák őket a helyzet állásáról, és a jövőbeli befogadókapacitás bővítése érdekében folytassák a szponzorok toborzását és ellenőrzését.

(31)

Amint az UNHCR kiemelte, széles körben elismert, hogy a családegyesítés kulcsfontosságú tényező a befogadó országban történő integráció szempontjából. A lakóhelyüket elhagyni kényszerült, nemzetközi védelemre szoruló személyek gyakran sok kihívással – például hosszadalmas és nehézkes adminisztratív eljárásokkal – szembesülnek a családegyesítési joguk érvényesítése során (17). Ez ahhoz vezethet, hogy veszélyes irreguláris migrációval próbálják meg kijátszani a szabályokat. A családegyesítési jog érvényesítésének a családegyesítési jogról szóló irányelvvel (18) összhangban történő megkönnyítése érdekében arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy alakítsanak ki az információkhoz való hozzáférést megkönnyítő, családegyesítést segítő programokat, és egyszerűsítsék a vízumkérelem eljárását. Emellett a családegyesítésről szóló irányelv hatályán kívül eső esetek tekintetében felkérjük a tagállamokat, hogy alakítsanak ki humanitárius befogadási programokat, például családalapú szponzorálási programot.

(32)

A nemzetközi védelemre szoruló személyek készségeinek, képesítéseinek és motivációjának jobb kihasználása érdekében meg kell vizsgálni a befogadás egyéb kiegészítő lehetőségeit is, például az oktatást vagy munkavégzést. Számos tagállam támogat olyan programokat, amelyek megkönnyítik a meglévő legális csatornákhoz való hozzáférést a nemzetközi védelemre szorulók – például a diákok vagy a munkavállalók – számára. Ösztönözzük a tagállamokat, hogy alkalmazzák az ilyen eljárások során a harmadik országbeli állampolgárok készségprofil-készítő uniós eszközét. E speciális online eszköz segít feltérképezni és dokumentálni a migráns háttérrel rendelkezők készségeit és képesítéseit (19).

(33)

A becslések szerint világszerte a menekülteknek kevesebb mint három százaléka fér hozzá a felsőoktatáshoz (20). Még ha rendelkeznek is a szükséges készségekkel és tudással, gyakran nincsenek birtokában az EU-beli alapképzési és posztgraduális programokra való jelentkezést lehetővé tevő információknak és pénzügyi erőforrásoknak. Kívánatos, hogy a tagállamok mérlegeljék, hogyan tehetik elérhetőbbé az egyetemi tanulmányok folytatását a nemzetközi védelemre szoruló fiatalok számára, megkönnyítve ezáltal a tagállamok területére diákként történő befogadásukat. Az ilyen kezdeményezésekhez a nem uniós államok területén folytatott proaktív kiválasztási eljárásra, nyelvi képzésre, az oktatási programok felvételi kritériumai tekintetében lehetővé tett rugalmasságra, valamint ösztöndíjakra és az érkezés után elérhető külön integrációs intézkedésekre lehet szükség. Azon hallgatók számára, akik a tanulmányaik befejezése után az (EU) 2016/801 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (21) összhangban az érintett tagállam területén kívánnak maradni, tanácsadást és álláskeresési segítséget kívánatos biztosítani.

(34)

Az ilyen programok megvalósításának megkönnyítése érdekében a Bizottság ösztönözni fogja a tagállamok között a társaktól való tanulást és a tapasztalatcserét, valamint megvizsgálja, milyen módon lehetséges uniós pénzügyi támogatást nyújtani a hallgatóknak szóló ilyen beutazási lehetőségek kialakításához és fejlesztéséhez.

(35)

Továbbá kívánatos, hogy a tagállamok mérlegeljék alaposabban a magánszektorral, a munkáltatókkal, a szakszervezetekkel és a civil társadalommal való együttműködést a védelemre szorulóknak szóló innovatív nemzetközi munkavállalói mobilitási programok fejlesztése érdekében.

(36)

Az EASO az áttelepítéssel és humanitárius befogadással foglalkozó hálózattal együtt segítséget fog nyújtani a tagállamok számára a humanitárius befogadásra és egyéb kiegészítő lehetőségekre irányuló programok kialakításához és végrehajtásához.

(37)

Az áttelepítés, a humanitárius befogadás és az egyéb kiegészítő lehetőségek végrehajtása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben rögzített kötelezettségeket.

(38)

Az európai áttelepítési programok 2020-as és 2021-es végrehajtásának nyomon követése érdekében a tagállamoknak felkérésre jelentést kell tenniük a Bizottság számára a vállalásukkal összhangban a területükre áttelepített személyekről, megjelölve azt az országot, ahonnan az adott személyt áttelepítették. A Bizottság emellett nyomon fogja követni a tagállamokban a humanitárius befogadás terén végrehajtott különböző projekteket és programokat, hogy átfogó képpel rendelkezzen a nemzetközi védelemre szorulók számára elérhető összes legális beutazási lehetőségről, valamint arról, hogy hány férőhelyet kínáltak számukra e csatornákon keresztül.

(39)

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei. Kívánatos, hogy a dublini társult államok hozzájáruljanak a közös európai áttelepítési erőfeszítésekhez, akárcsak az egyéb kiegészítő lehetőségekkel kapcsolatos közös erőfeszítésekhez,

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.