23.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 228/7

(1)

A 2014/59/EU irányelv felruházza a szanálási hatóságokat egy szanálás alatt álló intézmény kötelezettségeinek leírására és átalakítására irányuló hatáskörrel.

(2)

A származtatott ügyletek bizonyos hitelintézetek kötelezettségstruktúrájának jelentős részét tehetik ki. Mindazonáltal az ilyen ügyletek értékelése összetett folyamat, mivel értékük az alapul szolgáló instrumentumok, eszközök vagy szervezetek értékéhez kötődik, amely folyamatosan változik és csak lejáratkor vagy lezáráskor kristályosodik ki.

(3)

A múltbeli tapasztalat jól példázza, hogy a származtatott kötelezettségek egyik partner csődje esetén történő értékelésének összetettsége időigényessé teheti az értékelési folyamatot, óriási költségekkel járhat és peres ügyekhez vezethet.

(4)

Ezen túlmenően a gyakorlat azt mutatja, hogy a származtatott ügyletek különböző módszereket tartalmazhatnak a partnerek között lezáráskor esedékes összeg meghatározására, melyek közül néhány teljes mértékben a teljesítő partnerre hagyja a lezárási összeg vagy a lezárási időpont, vagy mindkettő meghatározását.

(5)

Ennek megfelelően az erkölcsi kockázat elkerülése és a szanálási intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében a szanálási hatóságoknak megfelelő módszereket kell elfogadniuk és végrehajtaniuk a származtatott ügyletekből eredő kötelezettségeknek a szanálási folyamat gyorsaságával összeegyeztethető határidőn belül, valamint objektív, és ha megvalósítható, azonnal hozzáférhető információk alapján történő értékelésére. Az értékelési módszernek meg kell határoznia néhány eljárási rendelkezést a lezárásra vonatkozó határozatok szanálási hatóság általi közlésére, valamint arra vonatkozóan, hogy hogyan kell helyettesítő ügyletekre szert tenni a lezárt ügyletek partnereitől.

(6)

A nettósítási megállapodás hatálya alá tartozó származtatott ügyletek egyetlen lezárási összeget tesznek lehetővé a szerződés szerinti idő előtti megszüntetés esetén. A 2014/59/EU irányelv 49. cikke előírja, hogy az ilyen szerződések értékét nettó alapon a megállapodás feltételei szerint kell meghatározni. A szanálási hatóságoknak vagy a független értékelőknek ezért tiszteletben kell tartaniuk a nettósítási megállapodásokban meghatározott nettósítási halmazokat anélkül, hogy bizonyos szerződéseket kiválaszthatnának és másokat mentesíthetnének.

(7)

A 2014/59/EU irányelv 49. cikke értelmében a származtatott ügyletek értékét a szanálási hatóság vagy független értékelő az említett irányelv 36. cikke alapján végrehajtott értékelési folyamat részeként határozza meg. A származtatott kötelezettségek tekintetében az értékelési folyamat célja egy azonnali és előzetes, hitelezői feltőkésítési célú értékelés meghatározása kell legyen, és ugyanakkor megfelelő rugalmasságot kell biztosítania a szanálási hatóság számára a követelések összegének utólagos kiigazításához.

(8)

Annak felmérését, hogy hitelezői feltőkésítés alkalmazására vagy származtatott kötelezettségeknek a hitelezői feltőkésítés hatálya alóli kizárására kerüljön-e sor a 2014/59/EU irányelv 44. cikke (3) bekezdésének megfelelően, a lezárásra vonatkozó határozat meghozatala előtt kell elvégezni, az említett irányelv 36. cikke szerinti értékelési folyamat részeként.

(9)

A származtatott kötelezettségek értékelésének lehetővé kell tennie a szanálási hatóságok számára, hogy a lezárásra vonatkozó határozat meghozatala előtt felmérjék azt a potenciális összeget, amellyel a szóban forgó kötelezettségek hitelezői feltőkésítése megvalósítható lehet a lezárást követően, valamint azt a potenciális értékromlást, amely a lezárás eredményeként bekövetkezhet.

(10)

A származtatott ügyletek lezárása további veszteségeket kristályosíthat ki, amelyek nem tükröződnek a folyamatos értékelésben, és például a szanálás alatt álló intézmény által fizetendő lezárási költségeket növelő, a partnernél felmerült tényleges pótlási költségekből erednek, vagy a szanálás alatt álló intézménynél nyitott piaci kockázat által érintett kitettségekhez kapcsolódó ügyleteknek a lezárás következtében történő helyreállítása során felmerült költségekből erednek. Ha a származtatott ügyletek lezárása miatt felmerült vagy várhatóan felmerülő veszteségek meghaladják azon kapcsolódó kötelezettségek arányát, amelyek a hitelezői feltőkésítéshez ténylegesen rendelkezésre állnának, a többletveszteség növelheti a hitelezői feltőkésítés terhét a szanálás alatt álló intézmény más hitelezői számára. Ilyen esetekben azon veszteségek összege, amelyeket hitelezői feltőkésítés során nem származtatott ügyletekből eredő kötelezettségek viselnének, magasabb lenne, mint a származtatott ügyletek lezárása és hitelezői feltőkésítése nélkül, és ezért a szanálási hatóság mérlegelheti a származtatott ügyletek hitelezői feltőkésítés alóli kizárását a 2014/59/EU irányelv 44. cikke (3) bekezdése d) pontjának és az említett irányelv 44. cikke (11) bekezdése alapján elfogadott, (EU) 2016/860 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek (2) megfelelően. A hitelezői feltőkésítésre vonatkozó hatáskör ilyen kötelezettségekkel kapcsolatos alkalmazásának a 2014/59/EU irányelv 44. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kizárások hatálya alá, valamint az említett irányelv 44. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, és az (EU) 2016/860 felhatalmazáson alapuló rendeletben részletezett diszkrecionális kizárások hatálya alá kell tartoznia.

(11)

Mivel a 2014/59/EU irányelv 49. cikkének (3) és (4) bekezdését következetesen kell értelmezni, pontosan meg kell határozni a származtatott ügyletek független értékelők és szanálási hatóságok általi értékelésére vonatkozó módszereket és elveket.

(12)

A lezárt kötelezettségek tényleges vagy feltételezett pótlási költségére támaszkodó értékelési módszer az uralkodó piaci gyakorlathoz hasonló eredményekre jutna, és összhangban lenne a 2014/59/EU irányelv 74. cikkében előírt azon értékelésre irányadó elvekkel, amelynek célja megállapítani, hogy a részvényesek és hitelezők jobb elbánásban részesültek volna-e, ha a szanálás alatt álló intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás alá került volna („a hitelezők nem járhatnak rosszabbul” elv).

(13)

Az értékelési módszer alkalmazása során a szanálási hatóságnak lehetősége kell legyen különböző adatforrásokra támaszkodni, beleértve a szanálás alatt álló intézmény, a partnerek és a harmadik felek által rendelkezésre bocsátott adatforrásokat. Mindazonáltal helyénvaló elveket meghatározni azon adattípusokra vonatkozóan, amelyeket az értékelés során az érték tárgyilagos meghatározásának biztosítása érdekében figyelembe kell venni.

(14)

A szanálási hatóság által lezárt származtatott ügyletek partnerei dönthetnek úgy, hogy a lezárást követően a kitettségeik pótlása érdekében egy vagy több helyettesítő ügyletet kötnek. Ezeknek a helyettesítő ügyleteknek előnyben részesített adatforrást kell jelenteniük az értékeléshez mindaddig, amíg azokat üzletileg ésszerű feltételekkel kötik meg a lezárás időpontjában vagy azt követően a lehető leghamarabb. A szanálási hatóságoknak ezért a lezárásra vonatkozó határozat közlésekor lehetőséget kell adniuk a partnereknek arra, hogy az értékelés várható referencia-időpontjával összhangban lévő határidőn belül bizonyítékot szolgáltassanak az üzletileg ésszerű helyettesítő ügyletekre. Amennyiben a partnerek a határidőn belül benyújtottak ilyen bizonyítékot, az értékelőnek a szóban forgó helyettesítő ügyletek árfolyamaival kell meghatároznia a lezárási összeget. Ha a partnerek a határidőn belül nem nyújtottak be üzletileg ésszerű helyettesítő ügyletekre vonatkozó bizonyítékot, a szanálási hatóságoknak képesnek kell lenniük az értékelésük elvégzésére olyan rendelkezésre álló piaci információk alapján, mint például a középárfolyamok és a vételi-eladási árfolyamok különbsége, hogy így felmérjék a feltételezett pótlási költséget, azaz azt a veszteséget vagy költséget, amely felmerült volna egy fedezeti ügylet vagy egy kapcsolódó kereskedési pozíció nettó kockázati kitettségi alapon történő helyreállítása következtében.

(15)

A származtatott ügyletek és piacaik nagyon heterogének, és nem lehetséges egyetlen piaci gyakorlatot azonosítani a helyettesítő ügyletek megkötésére. Ezért az „üzletileg ésszerű helyettesítő ügyletek” fogalmát széleskörűen kell meghatározni, hogy az értékelő minden piaci környezetben elvégezhesse a szükséges értékelést. Ez a fogalom ezért úgy értendő, mint egy nettósított kockázati kitettségi alapon, a szokásos piaci gyakorlatnak megfelelő feltételek mellett, és a legjobb ár-érték arányra ésszerűen törekedve kötött helyettesítő ügylet. Az értékelőnek mindenekelőtt – más elemek mellett – érdemes figyelembe vennie a partner által megkeresett kereskedők számát, a kapott kötelező érvényű jegyzések számát, és azt, hogy a legjobb árat kínáló jegyzést választott ák-e. A szanálási hatóságnak emellett képesnek kell lennie meghatározni a lezárásról szóló értesítésben azokat a kritériumokat, amelyeket értékelésében alkalmazni fog.

(16)

Az utóbbi években elfogadott uniós jogszabályok a nemzetközi standardokkal összhangban a származtatott ügyletek piacán az átláthatóság növelésére és a kockázatcsökkentésre törekedtek a szabványos tőzsdén kívüli („OTC”) származtatott ügyletek kötelező központi szerződő félen keresztüli elszámolásának, a központi szerződő félnél elszámolt származtatott ügyletekre és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek széles körére vonatkozó értékelési és letéti követelményeknek, valamint az összes tőzsdén kívüli származtatott ügylet kereskedési adattárakba történő kötelező bejelentésének az előírásával.

(17)

Abban az esetben, ha a központi szerződő fél klíringtagja szanálás alá kerül és a szanálási hatóság a hitelezői feltőkésítést megelőzően lezárt származtatott ügyleteket, az adott klíringtag nemteljesítő klíringtagnak minősül a központi szerződő fél tekintetében az adott nettósítási halmaz vagy halmazok kapcsán. A központi szerződő felek által a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) előírásai fényében végrehajtott, egy klíringtag nemteljesítése esetén irányadó belső eljárások és mechanizmusok („a központi szerződő fél nemteljesítési eljárásai”) megbízható alapot nyújtanak a nettósítási halmazban a lezárásból eredő származtatott kötelezettségek értékének meghatározásához, akár a szanálási eljárás során a hitelezői feltőkésítés keretében is.

(18)

A központi szerződő fél nemteljesítési eljárásainak végrehajtása a kiváltó eseményt követően néhány vagy több napot is igénybe vehet. A szanálás konkrét esetében a nemteljesítési eljárás befejezésének a származtatott ügyletek értékének meghatározása érdekében történő, nagyon hosszú ideig tartó kivárása alááshatja a szanálás ütemezését és céljait, és szükségtelen fennakadást okozhat a pénzügyi piacokon. Ezért a szanálási hatóságnak meg kell állapodnia a központi szerződő féllel és a központi szerződő fél illetékes hatóságával egy határidőről, ameddig az idő előtti megszüntetéskor fizetendő összeget meg kell határozni, figyelembe véve mind a központi szerződő fél, mind a szanálási hatóság kötöttségeit.

(19)

A központi szerződő fél által az egyeztetett határidőn belül, a nemteljesítés-kezelési eljárásaival összhangban meghatározott, idő előtti megszüntetéskor fizetendő összeget az értékelőnek jóvá kell hagynia. Amennyiben a központi szerződő fél elmulasztja az egyeztetett határidőn belül meghatározni az idő előtti megszüntetéskor fizetendő összeget, vagy nem alkalmazza nemteljesítési eljárásait, a szanálási hatóságnak lehetősége kell legyen saját becsléseire hagyatkozni az idő előtti megszüntetéskor fizetendő összeg meghatározásához. A szanálási hatóságnak képesnek kell lennie továbbá saját becslésein alapuló ideiglenes meghatározás alkalmazására, ha az ilyen intézkedést indokolja a szanálási folyamat sürgőssége, és feltéve, hogy a központi szerződő fél nemteljesítési eljárásának befejezése után aktualizálja értékelését a határidő lejártakor. A szanálási hatóságnak lehetősége kell legyen figyelembe venni a központi szerződő fél által a határidő után benyújtott információkat az utólagos végleges értékelésben, ha akkor rendelkezésre állnak, és mindenképpen a 2014/59/EU irányelv 74. cikke szerinti, az elbánás különbségére vonatkozó értékelés elvégzésekor. Ez a rendelet nem sértheti a központi szerződő felek által a 648/2012/EU rendelettel összhangban végrehajtott nemteljesítés-kezelési eljárásokat.

(20)

E rendelet rendelkezései nem lehetnek hatással a központi szerződő félnek a nemteljesítő klíringtag és ügyfelei között a megállapított eszközök és pozíciók áthelyezésére szolgáló, a 648/2012/EU rendelet 48. cikkének (4) bekezdésével összhangban elfogadott belső eljárására, és összhangban kell lenniük a releváns származtatott ügyletek lezárását esetlegesen érintő egyéb vonatkozó előírásokkal vagy engedélyezési feltételekkel.

(21)

A származtatott ügyletek értékelési időpontjának tükröznie kell az értékelési elvet, amely figyelembe veszi a partnereknél felmerült tényleges vagy feltételezett pótlási költséget. Annak érdekében, hogy az értékelés a lehető legpontosabb legyen, az értékelést a lezárási időpontban, vagy ha ez üzletileg nem lenne ésszerű, azon az első napon és időpontban kell végrehajtani, amelyen az alapul szolgáló eszköz piaci árfolyama rendelkezésre áll. Azokban az esetekben, amikor az idő előtti megszüntetéskor fizetendő összeget a központi szerződő fél határozza meg vagy azt a helyettesítő ügyletek árfolyama alapján határozzák meg, a referencia-időpontnak a központi szerződő fél általi meghatározás, vagy a helyettesítő ügyletek időpontjának kell lennie.

(22)

Ha a szanálási hatóság sürgős helyzetben úgy dönt, hogy a 2014/59/EU irányelv 36. cikkének (9) bekezdése szerint ideiglenes értékelést hajt végre, a szanálási hatóságnak vagy az értékelőnek képesnek kell lennie az említett ideiglenes értékelés részeként ideiglenesen meghatározni a származtatott kötelezettségek értékét az említett referencia-időpontot megelőzően, értékbecslések és az akkor rendelkezésre álló adatok alapján. Amennyiben a szanálási hatóság a 2014/59/EU irányelv 36. cikkének (12) bekezdésével összhangban az ideiglenes értékelés alapján hoz szanálási intézkedést, a megfigyelt releváns piaci fejleményeket vagy a referencia-időpontbeli tényleges helyettesítő ügyletek bizonyítékát egy következő ideiglenes értékelés, vagy az említett irányelv 36. cikkének (10) bekezdése alapján elvégzett végleges értékelés tükrözi.

(23)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(24)

Az Európa Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, konzultált az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

az Unióban rendelkezik székhellyel és a 648/2012/EU rendelet 14–21. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően engedélyezték;

b)

harmadik országban rendelkezik székhellyel és a 648/2012/EU rendelet 25. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően elismerték;

a)

a származtatott ügyletek által a hitelezői feltőkésítésbe való bevonásuk esetén viselt veszteségek összege, amely a következők szorzata:

és

b)

a származtatott ügyletek lezárásának eredményeképp várhatóan felmerülő költségek, ráfordítások vagy egyéb értékvesztések összegének értékelésén alapuló értékromlással, amelynek kiszámítása a következő elemek összegeként történik:

a)

a lezárási időpontban esedékes, a szanálás alatt álló intézménytől a partnernek járó kifizetetlen összegek, biztosíték vagy egyéb összegek, mínusz a partnertől a szanálás alatt álló intézménynek járó kifizetetlen összegek, biztosíték és egyéb összegek;

b)

a megszüntetett ügyletek lényegi feltételeinek megfelelő gazdasági értéknek, valamint a szóban forgó ügyletek tekintetében a felek opciós jogainak a pótlása vagy megszerzése során a származtatott ügylet partnereinél felmerült veszteséget vagy költségeket, vagy az általuk elért nyereséget fedező lezárási összeg.

a)

a lezárási időpontban vagy azt megelőzően esedékes összegek, amelyeket az említett időpontban még nem fizettek ki;

b)

a származtatott ügyletek minden olyan kötelezettségéhez leszállítandó eszköz valós piaci értékével egyező összeg, amelyet a lezárási időpontban vagy azt megelőzően szállítással kellett teljesíteni, és amelyet nem teljesítettek a lezárási időpontban;

c)

az érintett kifizetések vagy szállítási kötelezettségek esedékessé válásának időpontjától a lezárási időpontig tartó időszak során felhalmozódott kamathoz vagy ellentételezéshez kapcsolódó összegek.

a)

nap végi piaci középárfolyamok a szanálás alatt álló intézményen belüli szokásos eljárásokkal összhangban a 8. cikk alapján meghatározott időpontban;

b)

a közép- és a vételi árfolyam különbsége vagy a közép- és az eladási árfolyam különbsége a nettósított kockázati pozíció irányától függően;

c)

az a) és b) pontban említett árfolyamok és különbségek kiigazításai, amennyiben szükségesek az alapul szolgáló kockázatok vagy eszközök piaca likviditásának és a kitettség piac mélységéhez viszonyított méretének, valamint a lehetséges modellkockázatnak a tükrözéséhez.

a)

harmadik felek által szolgáltatott adatok, például árjegyzőktől kapott megfigyelhető piaci adatok vagy értékelési paraméterek adatai és jegyzések, vagy amennyiben az ügylet központilag elszámolt, a központi szerződő felektől kapott értékek vagy becslések;

b)

egységesített termékek esetében az értékelő saját rendszerei által generált értékelések;

c)

a szanálás alatt álló intézménynél rendelkezésre álló adatok, például belső modellek és értékelések, beleértve az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 105. cikkének (8) bekezdése szerint végzett független árfelülvizsgálatot;

d)

a partnerek által szolgáltatott, a 3. cikk (3) bekezdése szerint közölt helyettesítő ügyletre vonatkozó bizonyítéktól eltérő adatok, beleértve a hasonló vagy kapcsolódó ügyletekhez és jegyzésekhez kapcsolódó jelenlegi vagy korábbi értékelési vitákra vonatkozó adatokat;

e)

bármely más lényeges adat.

a)

a 648/2012/EU rendelet 48. cikkével összhangban a központi szerződő fél irányítási szabályai által létrehozott nemteljesítési eljárás;

b)

a szanálás ütemezése.

a)

a központi szerződő fél nem bocsátja rendelkezésre az idő előtti megszüntetéskor fizetendő összeg értékelését a szanálási hatóság által az (5) bekezdés szerint meghatározott határidőn belül; vagy

b)

a központi szerződő fél idő előtti megszüntetéskor fizetendő összegre vonatkozó értékelése nincs összhangban a központi szerződő félnek a 648/2012/EU rendelet 48. cikkében meghatározott nemteljesítési eljárásával.

a)

amennyiben az értékelő az idő előtti megszüntetéskor fizetendő összeget a 6. cikk (1) bekezdése szerint a helyettesítő ügyletek árfolyamán határozza meg, a helyettesítő ügyletek megkötésének napja és időpontja;

b)

amennyiben az értékelő az idő előtti megszüntetéskor fizetendő összeget a 7. cikk (1) bekezdése szerint a központi szerződő fél nemteljesítési eljárásának megfelelően határozza meg, az a nap és időpont, amikor az idő előtti megszüntetéskor fizetendő összeget a központi szerződő fél meghatározta;

c)

minden egyéb esetben a lezárási időpont, vagy ha ez üzletileg nem lenne ésszerű, az a nap és időpont, amikor az alapul szolgáló eszközre vonatkozó piaci ár rendelkezésre áll.