30.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 163/37

(1)

A Tanács a Bizottság ajánlása alapján a 2009. július 7-én elfogadott 2009/589/EK tanácsi határozatában (1) – az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EKSZ) 104. cikkének (6) bekezdésével összhangban – megállapította, hogy Lengyelországban túlzott hiány állt fenn.

(2)

Szintén 2009. július 7-én az EKSZ 104. cikkének (7) bekezdésével és az 1467/97/EK tanácsi rendelet (2) 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Tanács a Bizottság ajánlása alapján ajánlást intézett Lengyelországhoz azzal a céllal, hogy 2012-ig szüntesse meg a túlzott hiányt.

(3)

A Tanács 2013. június 21-én megállapította, hogy Lengyelország eredményes intézkedéseket tett, azonban az eredeti ajánlás elfogadása után az államháztartásra jelentős hatással lévő, kedvezőtlen gazdasági események következtek be. A Tanács ezért a Bizottság ajánlása alapján megállapította, hogy teljesülnek az 1467/97/EK rendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerinti feltételek, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 126. cikkének (7) bekezdésével összhangban új ajánlást fogadott el Lengyelország vonatkozásában azzal a céllal, hogy 2014-ig szüntesse meg a túlzott hiányt (3).

(4)

2013. december 10-én a Tanács az EUMSZ 126. cikkének (8) bekezdése szerinti határozatában megállapította, hogy Lengyelország nem tett eredményes intézkedéseket a 2013. június 21-i tanácsi ajánlásra válaszul annak érdekében, hogy 2014-re megszüntesse a túlzott hiányt (4), és az EUMSZ 126. cikke (7) bekezdése alapján új ajánlást (5) fogadott el, amelyben felkérte Lengyelországot, hogy 2015-ig szüntesse meg a túlzott hiányt. A Tanács az ajánlásban azt ajánlotta Lengyelországnak, hogy 2013-ban a GDP 4,8 %-ának, 2014-ben 3,9 %-ának, 2015-ben pedig 2,8 %-ának megfelelő államháztartási hiányt érjen el (a nyugdíjrendszer második pilléréből végrehajtott eszközátcsoportosítás hatásának figyelembevétele nélkül). A tanácsi ajánlás alapjául szolgáló makrogazdasági előrejelzés szerint ez összhangban van a strukturális egyenlegben elérendő, a GDP 1 %-ának megfelelő mértékű 2014. évi, és a GDP 1,2 %-ának megfelelő mértékű 2015. évi javulással. Lengyelországnak továbbá azt ajánlották, hogy szigorúan hajtsa végre a már bejelentett és elfogadott intézkedéseket, és egészítse ki azokat a túlzott hiány 2015-ig, fenntartható módon történő megszüntetéséhez szükséges további intézkedésekkel. Lengyelországnak 2014. április 15-i határidővel kellett jelentést tennie az említett ajánlásnak való megfelelés érdekében hozott intézkedésekről.

(5)

2014. június 2-án a Bizottság megállapította, hogy a túlzotthiány-eljárás keretében abban az időpontban nincs szükség további intézkedésekre.

(6)

Az Európai Uniórol szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló 12. jegyzőkönyv 4. cikkével összhangban a Bizottság biztosítja a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásához kapcsolódó adatokat. A jegyzőkönyv alkalmazásának részeként a 479/2009/EK tanácsi rendelet (6) 3. cikkével összhangban a tagállamok évente kétszer, konkrétan április 1-jéig és október 1-jéig kötelesek közölni az államháztartási hiányra, az államadósságra és más kapcsolódó változókra vonatkozó adatokat.

(7)

A Tanácsnak a közölt adatok alapján kell döntést hoznia a túlzott hiány fennállásáról szóló határozat hatályon kívül helyezéséről. Emellett a túlzott hiány fennállásáról szóló határozat csak akkor helyezhető hatályon kívül, ha i. a Bizottság előrejelzései szerint a hiány az előrejelzésnek megfelelő időtávon nem haladja majd meg a GDP 3 %-ában meghatározott küszöbértéket (7); valamint az adósságráta megfelel az adósságra vonatkozó referenciaérték előretekintő elemének.

(8)

Emellett a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban kellő figyelmet kell fordítani a rendszerszintű nyugdíjreformra, amely kötelező teljes tőkefedezeti pillért is tartalmazó többpilléres rendszert vezet be.

(9)

Lengyelország 2015. áprilisi adatszolgáltatását követően a Bizottság (Eurostat) által a 479/2009/EK rendelet 14. cikkével összhangban rendelkezésre bocsátott adatok, a 2015. évi konvergenciaprogram és a Bizottság 2015. tavaszi előrejelzése alapján az alábbi következtetések vonhatók le:

(10)

A túlzott hiány megszüntetését követő évtől, azaz 2015-től Lengyelország a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágába tartozik, és megfelelő ütemben kell közelítenie középtávú költségvetési célja felé, beleértve a kiadási referenciaérték tiszteletben tartását. A Bizottság 2015. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg – változatlan politika feltételezése mellett – 2015-ben és 2016-ban egyaránt a GDP 0,2 %-ának megfelelő mértékben javul. Az átfogó értékelés alapján az előrejelzés szerint Lengyelország 2015-ben teljesíti a középtávú költségvetési cél eléréséhez szükséges kiigazítást, tekintettel arra, hogy a nettó kiadásnövekedés a referenciaérték alatt marad, 2016-ban azonban várható némi eltérés a szükséges kiigazítástól, mivel a strukturális intézkedések elmaradnak a 2016-ra előírttól, így 2016-ban további intézkedésekre lesz szükség.

(11)

Az EUMSZ 126. cikke (12) bekezdésének megfelelően a túlzott hiány fennállásáról szóló tanácsi határozatot hatályon kívül kell helyezni, ha a Tanács úgy ítéli meg, hogy az érintett tagállamban megszüntették a túlzott hiányt.

(12)

A Tanács véleménye szerint Lengyelországban a túlzott hiány korrekciója megtörtént, ezért a 2009/589/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni.

(13)

A Tanács emlékeztet arra, hogy az 1999. évi rendszerszintű nyugdíjreform a szolgáltatással meghatározott állami nyugdíjrendszert meghatározott járulékon alapuló hárompilléres rendszerrel váltotta fel. A reform fő célja a lengyel nyugdíjrendszer fenntarthatóságának javítása volt, mindenekelőtt a lengyelországi demográfiai kilátásokkal összefüggő komoly problémákra tekintettel. A rendszerszintű reform 2013. végi visszafordítása újra megerősítette az első (állami) pillér jelentőségét, mely pillér a másodikkal ellentétben nem tőkefedezeti, hanem névleges járulékalapú rendszer. Bár az 1999. évi rendszerszintű reform visszafordítása rövid távon enyhítette a költségvetésre nehezedő terhet, nem javítja az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát, mivel a magasabb társadalombiztosítási járulékokból és az alacsonyabb kamatfizetésekből származó rövid távú előnyöket ellensúlyozzák a jövőben az állami nyugdíjpillérből kifizetett magasabb nyugdíjak terhei. Összességében az 1999. évi rendszerszintű nyugdíjreform visszafordítása hosszabb távon kockázatot jelent a lengyel államháztartásra,