27.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 316/8

(1)

2013. február 28-án az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK vagy érintett ország) származó szolárüveg Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

A dömpingellenes vizsgálat megindítására azt követően került sor, hogy 2013. január 15-én az EU ProSun Glass (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be az Unió teljes szolárüveg-termelésének több mint 25 %-át képviselő gyártók nevében. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingelt behozatalára és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követően a Bizottságot tájékoztatták, hogy hibás az eljárás megindításáról szóló értesítés 2. pontjában szereplő termékmeghatározás. Ennek megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3) közzétették az eljárás megindításáról szóló értesítés helyesbítését, amelyben javították ezt a kisebb hibát.

(4)

A Bizottság 2013. április 27-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (4) útján párhuzamos szubvencióellenes eljárás megindítását is bejelentette a KNK-ból származó szolárüveg Unióba történő behozatalára vonatkozóan, és külön vizsgálatot indított.

(5)

A panaszbejelentéssel együtt az érintett országból származó szolárüvegimport nyilvántartásba vételére irányuló kérelmet is benyújtottak, amelyet azonban 2013. október 2-án visszavontak.

(6)

Az eljárás megindításáról a Bizottság hivatalosan értesítette a panaszost, más ismert uniós gyártókat, a KNK-ban működő ismert exportáló gyártókat, az ismert importőröket, kereskedőket, felhasználókat, beszállítókat és a KNK hatóságait. Valamennyi érdekelt fél számára lehetőséget biztosított, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertesse álláspontját, és meghallgatást kérjen. A Bizottság a lehetséges analóg országok gyártóit is tájékoztatta az eljárás megindításáról, és egyúttal felkérte őket a részvételre.

(7)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelenleg hét aktív gyártó alkotja, amelyek közül kettő kkv-nak minősülő vállalkozás. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy összeállított egy uniós gyártókból álló ideiglenes mintát. Ez a minta négy olyan uniós gyártóból állt, amelyekről a Bizottság a vizsgálat megindítása előtt tudta, hogy szolárüveget gyártanak. A mintát a Bizottság a hasonló termék 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti legnagyobb reprezentatív értékesített mennyisége alapján választotta ki. A mintába felvett uniós gyártók termelése az uniós gyártás több mint 50 %-át tette ki. A Bizottság az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához mellékelt megjegyzés útján értesítette az érdekelt feleket az uniós gyártók javasolt mintájáról. Az uniós gyártókat emellett a Bizottság levélben is tájékoztatta a javasolt mintáról. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben az érdekelt feleket arra is felkérték, hogy ismertessék az ideiglenes mintával kapcsolatos álláspontjukat.

(8)

Egy kkv jelezte szándékát, hogy be kíván kerülni a mintába. Ezt a vállalatot a Bizottság egy magas értékesítési volumenű vállalattal együtt felvette a mintába, amelyből egyúttal eltávolította a legalacsonyabb értékesítési volumenű vállalatot. Az ideiglenesen kiválasztott mintával kapcsolatban nem érkezett további észrevétel. Végeredményben tehát a Bizottság két vállalattal bővítette az eredetileg javasolt mintában szereplők körét, illetve egy vállalatot kivett a mintából.

(9)

Az ellenőrző látogatásokat követően a Bizottság úgy határozott, hogy az öt vállalatot tömörítő mintából kivesz egy vállalatot, amelyről bebizonyosodott, hogy az uniós gazdasági ágazat szempontjából nem tekinthető reprezentatívnak. Pontosabban: a vállalat működésének kezdeti szakaszában volt (ami az uniós gazdasági ágazat egészére nem volt jellemző) és emiatt a jövedelmezőségi tendencia nem nyújtott volna hiteles képet az uniós gazdasági ágazat helyzetéről.

(10)

Az uniós gyártók mintáját tehát végül négy uniós gyártó alkotta. A végleges minta az uniós gazdasági ágazat uniós értékesítésének 79 %-át képviseli, és így az uniós gazdasági ágazat szempontjából reprezentatívnak minősül.

(11)

A hét uniós gyártóból három kérelmezte, hogy az alaprendelet 19. cikke alapján kilétüket kezeljék bizalmasan. Állításuk szerint üzleti tevékenységüket igen kedvezőtlenül befolyásolhatja kilétük nyilvánosságra hozatala. A kérelmeket megvizsgálták és jogosnak találták. Az uniós gyártók kis számára való tekintettel az a döntés született, hogy az anonimitásuk megőrzését nem kérő uniós gyártók kilétét sem fedik fel, mert e vállalatok megnevezése révén esetleg a többi vállalat kilétét is meg lehetne állapítani. Az Interfloat Corporation/GMB Glasmanufaktur Brandenburg GmbH (a továbbiakban: GMB/IF) kiléte azonban már ismert, mert a vállalat nyilvánosan bejelentette, hogy egyike volt a panasz benyújtóinak.

(12)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte valamennyi független importőrt, hogy jelentkezzen, és bocsássa rendelkezésre az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelő információkat.

(13)

Négy független importőr töltötte ki az eljárás megindításáról szóló értesítéshez csatolt formanyomtatványt, míg mindössze két importőr válaszolt a konkrét kérdőívre. Az együttműködő importőrök kis számára való tekintettel a Bizottság nem tartotta szükségesnek a mintavételt.

(14)

Tekintettel az exportáló gyártók nagy számára, az alaprendelet 17. cikkével összhangban az eljárás megindításáról szóló értesítésben mintavételt helyeztek kilátásba a dömping meghatározására. A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte valamennyi exportáló gyártót, hogy jelentkezzen, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően bocsássa rendelkezésre az érintett termékkel kapcsolatosan 2012. január 1. és 2012. december 31. között folytatott tevékenységeire vonatkozó alapvető információkat.

(15)

Tizenkét – az unióba irányuló kínai export összesen több mint 95 %-át képviselő – kínai exportáló gyártó vagy exportáló gyártókat tömörítő vállalatcsoport nyújtotta be a kért információkat és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában.

(16)

A benyújtott adatok alapján és összhangban az alaprendelet 17. cikkével a Bizottság öt exportáló gyártóból álló ideiglenes mintát választott ki a szolárüveg Unióba irányuló exportjának azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen meg lehetett vizsgálni.

(17)

A javasolt mintáról valamennyi érdekelt felet, továbbá a KNK hatóságait is tájékoztatták, illetve felkérték, hogy tegyék meg észrevételeiket. A benyújtott észrevételek vizsgálatát követően a Bizottság úgy határozott, hogy nem változtat az öt vállalatból álló javasolt minta összetételén, és a végleges mintáról valamennyi érdekelt felet megfelelően tájékoztatta.

(18)

A vizsgálat a későbbiekben megállapította, hogy a mintába felvett exportáló gyártók közül kettő az Unióba irányuló exportértékesítésükre vonatkozóan túl magas értéket adott meg, és ezért indokolatlanul kerültek be a mintába. Ennek alapján mindkét vállalatot kizárták a mintából, miután lehetőséget biztosítottak számukra, hogy megtegyék észrevételeiket. A vállalatok által benyújtott észrevételek alapos elemzését követően a Bizottság megállapította, hogy nem szándékosan szolgáltattak téves adatokat, és úgy döntött, hogy a továbbiakban is az alaprendelet 18. cikke szerinti együttműködő feleknek tekinti őket.

(19)

Az említett kizárásokat követően a Bizottság mérlegelte, hogy további exportáló gyártókkal bővíti a mintát. Tekintettel azonban arra, hogy mindkét kizárásra a vizsgálat késői szakaszában került sor, ez nem tűnt megvalósíthatónak, mert így veszélybe került volna a vizsgálat jogszabályban előírt határidőn belüli lezárása.

(20)

A szolárüveg exportáló gyártóit, illetve exportáló gyártók csoportjait tömörítő felülvizsgált minta tehát a következő:

(21)

Miután a Bizottság tudomást szerzett arról, hogy két exportáló gyártó túl magas exportértékesítési adatokat nyújtott be (lásd a (18) preambulumbekezdést), kiigazította a KNK-ból származó érintett termék exportértékesítésének összmennyiségét. Az együttműködő exportáló gyártók adatai alapján a végső minta több mint 50 %-át tette ki az érintett termék 2012. január 1. és 2012. december 31. között exportált összmennyiségének, és így reprezentatívnak minősül a KNK-ból az Unióba exportált szolárüveg összmennyisége tekintetében.

(22)

A Bizottság kérdőíveket küldött valamennyi kérdőívet igénylő kínai exportáló gyártónak, illetve a mintába felvett uniós gyártóknak, a független importőröknek és azok szövetségeinek, továbbá azon felhasználóknak, amelyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkeztek.

(23)

Négy kínai exportáló gyártó, a mintába felvett összes uniós gyártó, két független uniós importőr és tizenkét felhasználó küldött vissza kitöltött kérdőívet.

(24)

A Bizottság összegyűjtötte és ellenőrizte a dömping és az abból eredő kár, valamint az uniós érdek ideiglenes megállapításához szükséges valamennyi információt. Az alábbi vállalatok vagy vállalatcsoportok telephelyein tettek ellenőrző látogatásokat:

(25)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti időszakot (a továbbiakban: vizsgálati időszak) ölelte fel. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2009. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(26)

A jelenlegi vizsgálat tárgyát képező termék a szolárüveg (a továbbiakban: érintett termék) 300 ppm-nél alacsonyabb vastartalmú, (a 300-2 500 nm közötti tartományban, AM1,5 sugárzás mellett mérve) 88 %-nál magasabb napenergia áteresztésű, (EN 12150 szabvány szerint mérve) 250 °C-ig hőálló, (EN 12150 szabvány szerint mérve) Δ 150 K hőlökésállóságú, és (EN 1288-3 szabvány szerint mérve) 90 N/mm2 vagy ennél nagyobb mechanikai szilárdságú edzett nátronmész síküvegből.

(27)

Az érintett terméket jelenleg az ex 7007 19 80 KN-kód alá sorolják be.

(28)

A szolárüveg a villamosenergia-fejlesztésre szolgáló kristályos szilícium fényelektromos modulok és vékonyréteg fényelektromos modulok, valamint a melegvíz előállítására alkalmazott sík termikus napkollektorok gyártásához használt egyik elem.

(29)

A vizsgálat bebizonyította, hogy az érintett termék és a KNK belföldi piacán gyártott és értékesített termék, valamint az Unióban az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített termék és az analóg országnak választott Törökország belföldi piacán gyártott és értékesített termék azonos alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel, valamint azonos alapvető felhasználási területekkel rendelkeznek. Ezek a termékek tehát az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ideiglenesen „hasonló termékeknek” minősíthetők.

(30)

Az egyik importőr kérelmezte, hogy az üvegházak építéséhez használt kertészeti üveget vonják ki a vizsgálat hatálya alól, azzal érvelve, hogy az üvegházakhoz igen különböző méretű üvegeket alkalmaznak, míg a szolárüveget kizárólag bizonyos méretekben állítják elő. Az importőr továbbá tanúsítvánnyal igazolta, hogy importja 300 ppm-nél magasabb vastartalmú üveget is magában foglal. Az importált kertészeti üveg e része nyilvánvalóan nem tartozik a jelenlegi vizsgálat hatálya alá.

(31)

Egy másik importőr kérelmezte, hogy az általa importált és állítása szerint a szolárüveggel megegyező, illetve a szolárüvegéhez igen hasonló műszaki jellemzőkkel rendelkező (üvegpolcokhoz, panelbetétekhez, asztallapokhoz, tolóajtóbetétekhez, felső panelekhez stb. használt) bútorüveget vonják ki a vizsgálat hatálya alól, mert annak végfelhasználási módja eltér a szolárüvegétől. A benyújtott bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy az importőr által behozott üvegek nagyobb része nem felel meg a szolárüveg fenti (26) preambulumbekezdésben meghatározott összes műszaki jellemzőjének. Konkrétabban, az importált üvegek hat típusa 300 ppm-nél jóval magasabb vastartalommal rendelkezik, míg a vastartalom egy típus esetében nem éri el a 300 ppm-t, napenergia-áteresztésük viszont jelentősen elmarad a szolárüvegként történő besoroláshoz szükséges 88 %-os minimális értéktől. Az importőr érvelése szerint annak ellenére, hogy az említett üvegtípusok nem felelnek meg a szolárüveg – fenti (26) preambulumbekezdésben ismertetett – műszaki jellemzőinek, megfelelnek a szolárüvegként történő besorolás elsődleges feltételének, vagyis edzett nátronmész síküvegek. A Bizottság azt az előzetes álláspontot képviseli, hogy kizárólag a szolárüveg összes műszaki jellemzőjének megfelelő üvegtípusok tartoznak a vizsgálat hatálya alá. Ennek alapján ideiglenesen megállapítást nyert, hogy a fentiekben említett, e konkrét importőr által importált üvegtípusokra nem terjed ki a vizsgálat hatálya.

(32)

Ugyanakkor a jelenlegi szakaszban az érintett termék meghatározása alá tartozik a kertészeti, illetve bútorüveg valamennyi olyan típusa, amely a szolárüveggel megegyező műszaki jellemzőkkel rendelkezik, mivel adott esetben ezeket fel lehet használni szolárüvegként.

(33)

Az importőr kifejtette továbbá, hogy az úsztatott üveget ki kell vonni a termékkörből, mert azt más eljárással állítják elő, mint az importőr által egyetlen szolárüvegtípusnak tekintett hengerelt üveget. Emellett, mivel állítása szerint a szolárüvegtermékek nem helyettesíthetők úsztatott üvegből készített lakberendezési termékekkel, az úsztatott üveg nem minősül hasonló terméknek és ki kell vonni a vizsgálat hatálya alól. A Bizottság azt az ideiglenes álláspontot képviseli, hogy az úsztatott üveg nem zárható ki a termékkörből mivel megfelel a fenti (26) preambulumbekezdésben megjelölt összes műszaki jellemzőnek. A vizsgálat továbbá arra is rámutatott, hogy az úsztatott üveg egyértelműen alkalmazható szolárüvegként, és azt az uniós gazdasági ágazat és a kínai exportőrök egyaránt előállítják. Mindezek alapján ideiglenesen megállapítást nyert, hogy az úsztatott üvegre továbbra is kiterjed a vizsgálat hatálya.

(34)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a KNK-ból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése szerint állapítják meg azon exportáló gyártók tekintetében, amelyekről megállapítást nyer, hogy megfelelnek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumoknak.

(35)

Ezek a kritériumok a tájékozódás megkönnyítése érdekében a következőképpen foglalhatók össze:

(36)

Tíz együttműködő vállalat nyújtott be piacgazdasági elbánás iránti kérelmet az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján, és töltött ki piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot a megadott határidőn belül. Az alaprendelet 2 cikke (7) bekezdésének d) pontjával összhangban a mintát alkotó vállalatok, valamint az egyedi vizsgálat alá vont vállalat esetében elvégezték a piacgazdasági elbánáshoz kapcsolódó ellenőrzést (lásd az alábbi (48) preambulumbekezdést).

(37)

Ennek alapján az alábbi négy vállalat vagy vállalatcsoport tekintetében született döntés a piacgazdasági elbánásra vonatkozóan:

(38)

A Bizottság megvizsgált minden szükségesnek ítélt információt, és a szóban forgó vállalatok telephelyén ellenőrizte a piacgazdasági elbánás iránti kérelemben közölt adatokat.

(39)

A kapcsolódó felek esetében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az egymással kapcsolatban álló vállalatok csoportja mint egész megfelel-e a piacgazdasági elbánás feltételeinek. Ezért ha a kérelmező leányvállalata vagy más KNK-beli, vele kapcsolatban álló vállalat akár közvetlenül, akár közvetve részt vesz az érintett termék gyártásában vagy értékesítésében, a piacgazdasági elbánásra irányuló vizsgálatot az egyes vállalatokra külön-külön és a vállalatcsoport egészére vonatkozóan is el kell végezni.

(40)

Ennek alapján a négy exportáló gyártó (vállaltcsoport) által benyújtott piacgazdasági elbánás iránti kérelmek vizsgálata tizenegy jogalanyra terjedt ki.

(41)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a piacgazdasági elbánást igénylő négy exportáló gyártó (vállalatcsoport) egyike sem tudta bizonyítani az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt valamennyi kritériumnak való megfelelést.

(42)

Konkrétabban: három exportáló gyártó nem felelt meg a piacgazdasági elbánás második feltételének, mivel sem egyénileg, sem pedig csoportként nem bizonyították, hogy átlátható könyvelést vezettek, amelyet a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetettek.

(43)

Emellett a négy exportáló gyártó közül egyetlen sem bizonyította – sem egyénileg, sem pedig csoportként –, hogy esetükben nem állnak fenn a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások. Ezek a vállalatok, illetve vállalatcsoportok tehát nem feleltek meg a piacgazdasági elbánás harmadik feltételének. Konkrétabban: mind a négy exportáló gyártó, illetve exportáló gyártók csoportja részesült adókedvezményekből.

(44)

Az egyik exportáló gyártó azért sem felelt meg a harmadik feltételnek, mert a vizsgálati időszakban (illetve azt megelőzően) a csoport több, nehéz pénzügyi helyzetben lévő vállalata olyan kamat mellett jutott jelentős finanszírozáshoz, amelyet rendes piacgazdasági körülmények között csak stabil pénzügyi helyzetű vállalatoknak biztosítanak. Az exportáló gyártók egy másik csoportja amiatt nem felelt meg a harmadik feltételnek, mert a csoporthoz tartozó egyes vállalatok állami tulajdonban lévő vállalattól kedvezményes áron vásároltak földgázt.

(45)

Az érintett vállalatokat, a KNK hatóságait és a panaszost a Bizottság tájékoztatta a piacgazdasági elbánásra vonatkozó vizsgálat eredményéről, és felkérte őket, hogy tegyék meg észrevételeiket.

(46)

A benyújtott észrevételek nem változtattak a Bizottság ideiglenes megállapításain. 2013. szeptember 13-án, a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontja szerinti tagállami egyeztetést követően valamennyi kérelmezőt külön és hivatalos úton tájékoztatták az egyes piacgazdasági elbánások iránti kérelmek kapcsán meghozott végleges bizottsági döntésről.

(47)

Ennek értelmében a piacgazdasági elbánást kérelmező KNK-beli négy exportáló gyártó, illetve exportáló gyártókat tömörítő csoport közül egyetlen sem tudta bizonyítani, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott valamennyi feltételnek, így piacgazdasági elbánás iránti kérelmüket elutasították.

(48)

A mintában eredetileg szereplő, majd a későbbiekben (lásd a (18) preambulumbekezdést) mintából kizárt két exportáló gyártó közül egy kérelmet nyújtott be, hogy amennyiben nem kerül be a mintába, esetében az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdése szerint egyedi vizsgálatot végezzenek. A mintából történt kizárását követően, illetve mivel már sor került a piacgazdasági elbánáshoz kapcsolódó ellenőrző látogatásra (lásd a (37) preambulumbekezdést) az a döntés született, hogy a szóban forgó vállalat egyedi vizsgálata nem jelentene túlzott terhet. A mintán kívüli többi exportáló gyártó nem kérelmezett egyedi vizsgálatot.

(49)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a rendes értéket egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országbeli ár vagy számtanilag képzett érték alapján határozza meg, illetve abban esetben, ha nem tud azonosítani megfelelő, piacgazdasággal rendelkező harmadik országot, akkor a rendes értéket ugyanezen pont értelmében az uniós árak alapján állapítja meg. A Bizottság minden lehetőséget megvizsgál a megfelelő analóg ország kiválasztása tekintetében mielőtt úgy határoz, hogy az uniós árakat fogja alkalmazni.

(50)

Az érdekelt feleket felkérték, hogy tegyék meg észrevételeiket az analóg ország kiválasztásával, illetve az uniós árak alkalmazásával kapcsolatban.

(51)

Észrevételt a könnyűipari és a kézműipari termékek behozatalával és kivitelével foglalkozó kínai kereskedelmi kamara (a továbbiakban: CCCLA), egy független importőr, valamint két kínai exportáló tett, amelyek mind az uniós árak alkalmazásával szemben foglaltak állást, és megfelelő analóg országként Törökországot és Indiát javasolták.

(52)

A Bizottság szolgálatai annak érdekében, hogy a megfelelő analóg ország kiválasztásához minden lehetőséget megvizsgáljanak, miután a nyilvánosan hozzáférhető forrásokra támaszkodva tizenegy piacgazdasággal rendelkező harmadik országról állapították meg, hogy feltételezhetően rendelkeznek szolárüveggyártással, felkérték a szóban forgó országok 24 vállalatát, hogy működjenek együtt a Bizottsággal. Ezek az országok a következők voltak: Ausztrália, India, Indonézia, Japán, Szaúd-Arábia, Dél-Afrika, Dél-Korea, Tajvan, Thaiföld, Törökország és az Egyesült Államok.

(53)

A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján – a KNK-n és az Unión kívül – kizárólag Indiában és Törökországban foglalkoztak a hasonló termék gyártásával. A Bizottság annak érdekében, hogy kellő alapossággal felmérhesse, hogy Törökország és India alkalmas-e megfelelő analóg országnak, megvizsgálta a hasonló termékkel kapcsolatos információkat, vagyis a két ország gyártóinak számát, belföldi piacaik méretét, importjuk mértékét, valamint a kereskedelmi és nem kereskedelmi jellegű akadályokat. Ugyanakkor mindössze egyetlen, törökországi vállalat lépett kapcsolatba a Bizottsággal és jelezte együttműködési szándékát, annak ellenére, hogy a Bizottság több kísérletet tett arra, hogy indiai gyártókat is bevonjon az együttműködésbe.

(54)

Törökország piacgazdasággal rendelkező harmadik ország. A hasonló termékre kivetett legnagyobb kedvezményes importvám mértéke 3 %, míg a Törökország és az Unió közötti vámunió alapján a két fél között alkalmazott vám mértéke 0 %. Semmi jel nem utal egyéb vám, illetve nem kereskedelmi jellegű akadály jelenlétére.

(55)

A vizsgálatban való együttműködésre kész törökországi gyártó állítása szerint, ő az egyetlen olyan vállalat Törökországban, amely a hasonló terméket gyártja. A vállalat gyártása jelentős, a hasonló terméket a belföldi piac mellett exportra is értékesíti, mégpedig a belföldi eladási mennyiségeket meghaladó mértékben.

(56)

A kereskedelmi, illetve nem kereskedelmi jellegű akadályok hiánya ellenére a vizsgálati időszakban a törökországi piacon gyakorlatilag nem importáltak szolárüveget. A bizottsági vizsgálat azt is megerősítette, hogy az analóg országbeli együttműködő gyártó a vizsgálati időszakban ésszerű mértékű, vagyis nem túl magas nyereséget ért el.

(57)

A fentiekben ismertettek alapján és a vizsgálat jelenlegi szakaszában rendelkezésre adatok figyelembevételével, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében ideiglenesen Törökországot választották analóg országnak.

(58)

Tekintettel arra, hogy minden piacgazdasági elbánás iránti kérelmet elutasítottak, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően valamennyi kínai exportáló gyártó esetében az analóg országbeli gyártótól kapott információk alapján állapították meg a rendes értéket.

(59)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a hasonló termék törökországi független fogyasztók számára történő értékesítése reprezentatív volt-e. Megállapítást nyert, hogy a törökországi együttműködő gyártó reprezentatív mennyiségben értékesíti a hasonló terméket a törökországi belföldi piacon ahhoz viszonyítva, hogy mennyi érintett terméket exportálnak az Unióba a mintában szereplő kínai exportáló gyártók.

(60)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében tekinthető-e úgy, hogy ezek az értékesítések rendes kereskedelmi forgalom keretében valósultak meg. Ehhez a Bizottság megállapította a független vevők részére történő nyereséges értékesítés részarányát. Az értékesítést akkor tekintették nyereségesnek, ha az egységár elérte, vagy meghaladta az előállítási költséget. Ennek érdekében meghatározták a törökországi gyártónál a vizsgálati időszak alatt felmerült előállítási költséget.

(61)

Azon terméktípusoknál, amelyek belföldi piacon értékesített mennyiségének több mint 80 %-át az egységköltségnél magasabb áron értékesítették, és amelyek esetében az adott típus eladási árának súlyozott átlaga legalább az egységnyi előállítási költség szintjén volt, a terméktípusonkénti rendes érték megállapítása az érintett típus teljes értékesítési mennyiségére alkalmazott tényleges belföldi árak súlyozott átlagának kiszámításával történt, függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e.

(62)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése legfeljebb a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át tette ki, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az egységnyi előállítási költséget, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet a szóban forgó típus vizsgálati időszak alatti, kizárólag nyereséges belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(63)

A nem nyereséges terméktípusokat illetően a rendes értéket a törökországi gyártó előállítási költségét használva állapították meg, hozzáadva az értékesítési, általános és adminisztratív költségeket és a törökországi gyártó nyereséges terméktípusainak haszonkulcsát.

(64)

Minthogy a szolárüveg törökországi gyártási folyamata során a vizsgálati időszakban nem alkalmaztak bevonási eljárást és a törökországi szolárüveget egyetlen alkalommal sem úsztatott eljárással készítették, számos terméktípus esetében nem került sor értékesítésre a törökországi belföldi piacon. Azokra a KNK-ból az Unióba exportált terméktípusokra vonatkozóan tehát, amelyek a vizsgálati időszakban nem kerültek eladásra Törökországban, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésével összhangban a törökországi analóg gyártó ésszerű értékesítési, adminisztratív és általános költséggel, valamint ésszerű haszonkulccsal növelt gyártási költsége alapján számították ki. A bevonási és úsztatott gyártási eljárás költségét az uniós gazdasági ágazattól származó adatok alapján határozták meg.

(65)

Az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(66)

A rendes értéket és az exportárat gyártelepi alapon hasonlították össze. A dömpingkülönbözeteket a mintában szereplő exportőrök egyedi, gyártelepi alapon megállapított árainak az analóg ország gyártójának belföldi értékesítési áraival vagy adott esetben számtanilag képzett rendes értékkel való összehasonlítása alapján határozták meg.

(67)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően – kiigazítások formájában biztosították az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételét.

(68)

Ez alapján az összes esetben kiigazításokat végeztek a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos költségek, exportvámok és jutalékok tekintetében, amennyiben bebizonyosodott, hogy azok befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát.

(69)

A mintába felvett exportáló gyártók tekintetében az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a törökországi hasonló termék valamennyi típusa számtanilag képzett rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlították a megfelelő terméktípus exportárának súlyozott átlagával.

(70)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintába felvett exportáló gyártók, valamint az egyedi vizsgálat alá vont gyártó esetében a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözet meghatározására úgy került sor, hogy a Törökország vonatkozásában a hasonló termék egyes típusaira számtanilag képzett rendes érték súlyozott átlagát összehasonlították az egyes vállalatok exportárának súlyozott átlagával.

(71)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban számították ki. Ezt a dömpingkülönbözetet a mintába felvett exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözet alapján állapították meg.

(72)

Az összes többi KNK-beli exportáló gyártó esetében a dömpingkülönbözetet – az alaprendelet 18. cikkének megfelelően – a rendelkezésre álló tények alapján határozták meg. A Bizottság e célból megállapította, hogy a KNK esetében milyen szintet ért el az együttműködés. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportmennyiségének az érintett országból Unióba irányuló export panaszban ismertetett összmennyiségéhez viszonyított aránya (lásd a (15) preambulumbekezdést).

(73)

Az együttműködés magas szintű, mivel a vizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártóktól származó behozatal az Unióba irányuló export több mint 80 %-át tette ki. Ennek alapján az összes többi KNK-beli exportáló gyártóra vonatkozó maradvány dömpingkülönbözetet a mintába felvett exportáló gyártókra meghatározott legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén állapították meg.

(74)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(75)

A vizsgálati időszakban 8 gyártó állította elő a hasonló terméket az Unióban. Az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdése értelmében ezek a gyártók alkotják az uniós gazdasági ágazatot (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(76)

A vizsgálati időszak alatti uniós össztermelés megállapításához az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló valamennyi információt – mint például a panaszos által szolgáltatott információkat, az uniós gazdasági ágazat szövetségétől (Glass for Europe) származó makrogazdasági adatokat, valamint a mintába felvett uniós gyártók által a kérdőívekre adott válaszokat – felhasználták. Az import volumenének és értékének meghatározásához az Eurostat adatait nem lehetett felhasználni, mert a szolárüveget a 7007 19 80 – Más – Rétegelt biztonsági üveg vámtarifaszám alá tartozó termékként importálják az Unióba, és e vámtarifaszám olyan termékeket is magában foglal, amelyek nem képezik a jelenlegi vizsgálat tárgyát. Az import volumenét és értékét a panaszos és az uniós gazdasági ágazat szövetsége által szolgáltatott adatok alapján állapították meg, amelyeket lehetőség szerint összevetettek a kérdőívekre adott válaszokkal. Ez alapján az uniós össztermelés becsült mértéke mintegy 21 734 000 m2 volt a vizsgálati időszakban.

(77)

A (10) preambulumbekezdésben ismertettek szerint négy uniós gyártót vettek fel a mintába, amely a hasonló termék uniós összértékesítésének 79 %-át tette ki.

(78)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a mintába felvett uniós gyártók közül egyik sem termelt saját célú felhasználásra.

(79)

Következésképpen e vizsgálat esetében szükségtelen a nem szabadpiaci értékesítések külön elemzése.

(80)

Az uniós felhasználást az uniós gyártók által uniós piacon értékesített összmennyiség alapján állapították meg, amelyből levonták az említett gyártók exportértékesítését, majd hozzáadták a KNK-ból, illetve más harmadik országokból származó behozatalt. Ahogy az már a fenti (76) preambulumbekezdésben is szerepelt, az uniós felhasználás meghatározásához a panaszos és az uniós gazdasági ágazat szövetsége (Glass for Europe) által benyújtott adatokat használták fel, amelyeket lehetőség szerint összevetettek a mintába felvett uniós gyártók kérdőívre adott válaszaival.

(81)

Az uniós felhasználás alakulása:

1.   táblázat

Uniós felhasználás (1 000 m2)

(82)

A figyelembe vett időszakban az uniós összfelhasználás 49 %-kal nőtt 2009 és a vizsgálati időszak között, de 2011-hez viszonyítva a vizsgálati időszakban csökkent. Összességében a szolárüveg uniós felhasználása a 2009-es szinthez képest jelentősen nőtt. Ennek hátterében elsősorban a végtermékek, különösen a napelemmodulok megnövekedett felhasználása áll (lásd a (142) preambulumbekezdést).

(83)

Az érintett országból származó Unióba irányuló dömpingelt behozatal a következőképpen alakult:

2.   táblázat

A behozatal volumene (1 000 m2) és piaci részesedése

(84)

A figyelembe vett időszakban az érintett termék Unióba irányuló dömpingelt behozatalának volumene számottevően, 596 %-kal nőtt, ami ahhoz vezetett, hogy az érintett termék Unióba irányuló behozatalának piaci részesedése jelentős mértékben emelkedett. Konkrét adatokkal kifejezve: a szóban forgó import piaci részesedése 6,1 %-ról 28,7 %-ra nőtt. Összefoglalva az érintett termék dömpingelt behozatala mind a volumen, mind pedig a piaci részesedés tekintetében jelentős növekedést mutatott 2009 és a vizsgálati időszak között.

(85)

Az érintett országból származó dömpingelt import bővülése jóval meghaladta az érintett termék és a hasonló termékek uniós felhasználásának növekedést. Az exportáló gyártók tehát sokkal nagyobb mértékben voltak képesek kihasználni a bővülő uniós felhasználást és jelentős mértékben megerősítették piaci pozíciójukat.

(86)

Az érintett országból származó, Unióba irányuló behozatal átlagárai a következőképpen alakultak:

3.   táblázat

Importárak (EUR/m2)

(87)

A figyelembe vett időszakban csökkent az érintett termék átlagos importára. Az átlagos importár 27,2 %-kal, a 2009-es 6,02 EUR/m2-ről a vizsgálati időszakban 4,38 EUR/m2-re csökkent.

(88)

A vizsgálati időszak alatti alákínálás mértékének megállapítása céljából összehasonlították a mintába felvett uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási ár gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát a mintába felvett együttműködő kínai gyártók által az Unió piacán, első független vevőnek értékesített behozatal azon, megfelelő terméktípusonkénti súlyozott átlagárával, amelyet a vámkezelés, vám, valamint kezelési és rakodási költségekkel felfelé kiigazított CIF-paritás alapján állapítottak meg. Az említett kiigazítások, termékkódtól függően, 7 % és 15 % közötti árnövekedést eredményeztek.

(89)

Az árakat a kereskedelem azonos szintjén történt tranzakciókat vizsgálva termékkódonként hasonlították össze, az adatokat szükség esetén a (88) preambulumbekezdésben foglaltak szerint kiigazítva, levonva az engedményeket és a visszatérítéseket. Az összehasonlítás – a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában kifejezve – kimutatta, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala súlyozott átlagban 10,6 % és 26,7 % között kínál alá a mintába felvett uniós gyártók által alkalmazott áraknak.

(90)

A dömpingelt import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági tényező és mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(91)

Ahogy az a fenti (7) és (8) preambulumbekezdésben már említésre került, az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár vizsgálatára mintavételt alkalmaztak.

(92)

A kár elemzése céljából a Bizottság szétválasztotta a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. A figyelembe vett időszak makrogazdasági mutatóit a Bizottság az uniós gazdasági ágazattól kapott, az uniós gyártók teljes körét lefedő adatok alapján elemezte. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőívek alapján elemezte.

(93)

A jelenlegi vizsgálat céljára az alábbi makrogazdasági mutatókat elemezték: gyártás, gyártási kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a gazdasági ágazat felépülése a korábbi dömping hatása alól.

(94)

Az elemzésbe bevont mikrogazdasági mutatók: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(95)

A figyelembe vett időszak során a teljes uniós gyártás, gyártási kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult:

4.   táblázat

gyártás, gyártási kapacitás és kapacitáskihasználás

(96)

Az uniós gazdasági ágazat termelése a figyelembe vett időszakban a felhasználással párhuzamosan nőtt. A gyártás 2011-ben érte el csúcsát, majd a vizsgálati időszakban 30 %-kal csökkent. A felhasználás jelentős növekedése mellett az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban 40 %-kal növelte gyártási kapacitását. A magasabb termelési szint ellenére az uniós gyártók kapacitáskihasználása 5 százalékponttal csökkent, ami arra vezethető vissza, hogy az uniós gazdasági ágazat az erőteljes kereslet miatt bővítette termelési kapacitását, amely a vizsgálati időszakban elérte a 40 %-ot.

(97)

Jóllehet az uniós gazdasági ágazat a megnövekedett felhasználásra reagálva növelte kapacitását, termelési szintje a felhasználásnál kisebb mértékben emelkedett, kapacitáskihasználása pedig a figyelembe vett időszak első három évében tapasztalt jelentős növekedést követően csökkent a vizsgálati időszakban, amely egybeesett az érintett országból származó dömpingelt import piaci részesedésének bővülésével.

(98)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult:

5.   táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(99)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat által értékesített volumen 12 %-kal nőtt. Az uniós felhasználás 49 %-os növekedése miatt azonban ez az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének a 2009-es 90,2 %-ról a vizsgálati időszakban 67,7 %-ra történt – vagyis a figyelembe vett időszakban jelentős, 25 %-os – csökkenésében jelent meg. Az uniós gazdasági ágazat értékesítése az érintett országból származó dömpingelt importnál jóval kisebb mértékben nőtt. Az uniós gyártók tehát nem tudták teljes mértékben kihasználni a bővülő felhasználást és ennek következtében csökkent piaci részesedésük a figyelembe vett időszak alatt.

(100)

Az uniós gazdasági ágazat növekedését a volumenmutatók – vagyis a termelés, az értékesítés, főként pedig a piaci részesedés – tükrözik. Jóllehet az elemzett időszak alatt a felhasználás növekedett, az uniós gyártók piaci részesedése nem követte ezt a tendenciát: az importvolumen növekedésével egyidejűleg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése csökkent. Ugyanezen időszak alatt a KNK-ból származó import piaci részesedése 366 %-kal bővült. Az, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kiaknázni a piaci növekedést, összességében negatívan érintette gazdasági helyzetét.

(101)

A figyelembe vett időszakban a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

6.   táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(102)

A foglalkoztatás összességében 52 %-kal nőtt 2009 és a vizsgálati időszak között. A növekedés azonban a 2011-ig tartó időszakban jelentkezett, amikor 932 teljes munkaidős egyenértéknél elérte csúcsát, és amelyet követően 857 teljes munkaidős egyenértékre csökkent a vizsgálati időszakban. A 2009–2011 közötti időszak egésze alatt a termelékenység viszonylag stabil maradt. Ez részben azzal magyarázható, hogy a hasonló termék gyártása nagymértékben automatizált és nem igényel nagy létszámú személyzetet. 2011-hez képest azonban a termelékenység 24,4 %-kal csökkent a vizsgálati időszakban, ami arra vezethető vissza, hogy ugyanezen időszakban a termelés mintegy 30 %-kal visszaesett.

(103)

A vizsgálati időszakban a foglalkoztatás tehát a hasonló termék vizsgálati időszak alatti uniós termelésében megmutatkozó tendenciát követve csökkent.

(104)

Valamennyi dömpingkülönbözet lényegesen meghaladja a de minimis küszöböt. Figyelembe véve az érintett országból származó import volumenét és árait a tényleges dömpingkülönbözetek uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása jelentősnek tekinthető.

(105)

Mivel az érintett termék vonatkozásában ez az első dömpingellenes vizsgálat, a korábbi dömpingből való felépülés nem képezi az értékelés tárgyát.

(106)

Ahogy az már a (92) preambulumbekezdésben is szerepelt, a mikrogazdasági mutatókat a mintába felvett uniós gyártók kitöltött kérdőívei alapján elemezték. A mintába felvett uniós gyártók többsége 2009-ben hajtotta végre az induló beruházásokat és kezdte meg a hasonló termék gyártását. Az alábbiakban elemzett valamennyi mutatóra tehát meghatározó hatást gyakorolt az említett 2009-es évi induló szakasz. Annak érdekében, hogy a tendenciák a mintába felvett vállalatok induló szakaszának torzító hatása nélkül kerüljenek bemutatásra, az indexeket a 2010. évtől kezdődően is kifejezték.

(107)

A mintába felvett uniós gyártók független uniós vevőknek történő értékesítéskor alkalmazott eladási átlagárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

7.   táblázat

Átlagos eladási árak az Unióban

(108)

Az értékesítési egységárak a figyelembe vett időszak egésze alatt folyamatosan csökkentek, de a vizsgálati időszakban különösen nagymértékű – 2011-hez képest 7,9 %-os, 2010-hez képest 9,5 %-os, 2009-hez képest 23 %-os – csökkenés volt tapasztalható.

(109)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési egységára és a kínai import árai közötti jelentős különbség ellenére, a terméktípusonkénti összehasonlításon alapuló tényleges alákínálás mértéke jóval alacsonyabb – a vizsgálati időszakban 10,6 % és 26,7 % közötti – értéket mutatott, ahogy az a (89) preambulumbekezdésben is szerepel.

(110)

A termelési egységköltség 2011 és a vizsgálati időszak között több mint 10 %-kal nőtt, míg 2010 és 2011 között lényegében állandó szinten maradt. 2009 és a vizsgálati időszak között a termelési költségek lényegében az értékesítési árak alakulásának tendenciáját követték. A termelési egységköltség növekedése a gyártási volumen csökkenéséből adódott, miközben a teljes gyártási költség valójában csökkent 2011 és a vizsgálati időszak között.

(111)

A mintába felvett uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

8.   táblázat

Munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség

(112)

A munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség 2009 és a vizsgálati időszak között folyamatosan, összességében 12 %-kal nőtt. A legjelentősebb – 4,8 %-os – növekedés 2011 és a vizsgálati időszak között volt tapasztalható. A munkaerőköltség növekedése részben magyarázható az inflációval, illetve egyes uniós gyártók esetében az iparágban 2011 és a vizsgálati időszak között tapasztalt visszaesésből adódó leépítések kapcsán felmerült költségekkel.

(113)

A mintába felvett uniós gyártók készletszintje a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

9.   táblázat

Raktárkészlet

(114)

A készletek 2011 és a vizsgálati időszak között 7,3 %-kal, 2009 és a vizsgálati időszak között 15 %-kal növekedtek, míg 2010 és 2011 között 11,6 %-kal csökkentek.

(115)

A vizsgálat rámutatott, hogy az értékesítés volumenében és értékében bekövetkezett csökkenés miatt az uniós gyártók hajlamosak korlátozott készleteket tartani a hasonló termékből. A hasonló termék készletszintjének figyelembe vett időszak alatti emelkedése tehát fontos mutatónak minősül annak megállapításakor, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte-e.

(116)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és a beruházások megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10.   táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése

(117)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét a hasonló termék független vevőknek történő értékesítéséből származó, adózás előtti nettó eredményben kifejezve állapították meg, a vonatkozó forgalom százalékában.

(118)

2009-ben a legtöbb mintába felvett uniós gyártó veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a hasonló termék gyártását – a fentiekben ismertetetteknek megfelelően – ebben az időszakban kezdték meg. 2010-ben az átlagos nyereség már elérte a 8,31 %-t. A jövedelmezőség ezt követően 2011-ben a dömpingelt import növekedésével párhuzamosan enyhén visszaesett. Végezetül az iparág jelentős veszteséget – 2011-hez képest 276,6 %-os visszaesést – szenvedett el a vizsgálati időszakban.

(119)

A mintába felvett uniós gyártók – tevékenységük önfinanszírozó képességét kifejező – nettó pénzforgalma 2011 és a vizsgálati időszak között számottevő mértékben, 81 %-kal esett vissza. 2010-től kezdődően folyamatosan növekedett, összességében pedig a figyelembe vett időszakban nőtt.

(120)

A beruházások megtérülését a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékában meghatározott nyereségeként fejezték ki.

(121)

A fenti táblázat alapján a beruházások a 2009. évi induló szakaszt követően, amely időszakban az iparág jelentős beruházásokat hajtott végre az érintett termék kapcsán, 2009 és 2011 között folyamatosan csökkentek, majd a vizsgálati időszak alatt növekedtek. A vizsgálati időszakban azonban a beruházások a 2009. évhez képest alacsony szinten maradtak. A vizsgálati időszak során elsősorban a K+F-hez, illetve a gyártási technológia és folyamat hatékonyságának fokozását célzó fejlesztésekhez és karbantartásokhoz kapcsolódó beruházásokat hajtottak végre. Az iparág beruházásai különösen azokat az új terméktípusokat érintették, amelyeket ez időszak alatt nem importáltak a KNK-ból, és amelyek szempontjából a kutatás és innováció fontos szereppel bír.

(122)

A beruházások megtérülése ezzel szemben 34 %-kal csökkent 2009 és 2012 között. Annak ellenére, hogy a vizsgálati időszak előtt folyamatos – 2009 és 2011 között 293 %-os – növekedés volt mérhető, a vizsgálati időszakban a 2011. évhez képest 186 %-os csökkenés tapasztalható.

(123)

A tőkebevonási képességről megállapítást nyert, hogy a hasonló termék tekintetében az uniós gazdasági ágazat pénzeszköztermelő képessége egyre romlott, ami az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének gyengüléséhez vezetett.

(124)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetének elemzése a legtöbb kármutató tekintetében egyértelműen negatív tendenciát mutat. Az általánosságban növekvő felhasználás mellett az össztermelés nőtt a figyelembe vett időszakban. Noha az értékesítés volumene nőtt, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése mégis csökkent a vizsgálati időszakban, a felhasználásnak a figyelembe vett időszakban való nagyobb mértékű növekedése következtében. A figyelembe vett időszakban az átlagos eladási ár meredeken esett, kedvezőtlen hatást gyakorolva valamennyi pénzügyi teljesítménymutatóra, például a jövedelmezőségre, a pénzforgalomra, a beruházások megtérülésére és a tőkebevonási képességre.

(125)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési összvolumene nőtt. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének emelkedését azonban az átlagos eladási ár és az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének jelentős mértékű csökkenése kísérte.

(126)

A fentiekre figyelemmel a vizsgálat megerősítette különösen azt a tényt, hogy az uniós gazdasági ágazat eladási árai nem érték el az előállítási költségeket, ami kedvezőtlen hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére, amely a vizsgálati időszakban jelentős csökkenést mutatott.

(127)

A kapacitás ugyanakkor kedvezően alakult 2009 és a vizsgálati időszak között. Emellett a beruházások a 2009 és a vizsgálati időszak közötti csökkenés ellenére 2011 és a vizsgálati időszak között növekedtek. Ennek hátterében az a (121) preambulumbekezdésben már ismertetett tény áll, hogy a mintába felvett vállalatok nem hagytak fel az érintett termékhez kapcsolódó beruházásokkal, amelyek keretében többek között olyan terméktípusokra összpontosítottak, amelyek piaci szegmensében még nem jelent meg az érintett országból származó export, illetve amely típusok esetében a kutatás és innováció jelentős szereppel bír. Kétségtelen azonban, hogy állandó költségeinek csökkentése és a méretgazdaságosság megvalósítása érdekében az uniós gazdasági ágazatnak képesnek kell lennie arra, hogy az alapvetőbb (jelenleg a KNK-ból származó dömpingelt importtal versenyző) terméktípusokat is nagy volumenben tudja előállítani, illetve értékesíteni.

(128)

Levonható tehát a következtetés, hogy amellett, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett el a vizsgálati időszakban, aktívan törekedett arra, hogy az érintett országból még nem importált innovatív termékek fejlesztésével csökkentse az érintett termék dömpingelt behozatalával szembeni kiszolgáltatottságát.

(129)

Az előzőekre figyelemmel ideiglenesen megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(130)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdése értelmében megvizsgálták, hogy az érintett országból származó dömpingelt import okozott-e olyan mértékű kárt az uniós gazdasági ágazatnak, amely jelentős kárnak minősíthető. A dömpingelt behozatalon kívül megvizsgáltak más ismert, az uniós gazdasági ágazatnak kárt okozható tényezőket is, annak elkerülése érdekében, hogy a szóban forgó egyéb tényezők által okozott károkat a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák.

(131)

A vizsgálat a figyelembe vett időszak tekintetében a dömpingelt import számottevő bővülését jelezte: volumene jelentős mértékben 596 %-kal, piaci részesedése pedig 366 %-kal nőtt. Ezek alapján megerősíthető, hogy az érintett termék behozatalának volumene és piaci részesedése a figyelembe vett időszakban drasztikusan nőtt. A dömpingelt behozatal növekedése és az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenése egyértelmű időbeli egybeesést mutat. A vizsgálat azt is megállapította, hogy – amint az a (89) preambulumbekezdésben is említésre került – a dömpingelt behozatal a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat árai alá kínált.

(132)

A vizsgálat kimutatta, hogy a figyelembe vett időszak során a dömpingelt behozatal ára 27,2 %-kal csökkent, ami magasabb alákínálási különbözetet eredményezett. Az uniós gazdasági ágazat ilyen fokozott mértékű árnyomás mellett jelentős erőfeszítéseket tett előállítási költségeinek csökkentésére. Ezen erőfeszítések ellenére a kínai behozatali árak kivételesen alacsony szintje arra kényszerített az uniós gazdasági ágazatot, hogy eladási árait tovább – nem jövedelmező szintre – csökkentse. Ekként a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége drámaian csökkent és a vizsgálati időszakban veszteségeket mutatott.

(133)

A fentiek alapján ideiglenesen megállapítható, hogy a dömpingelt behozatal, valamint annak a piaci részesedés tekintetében elért jelentős, a folyamatosan az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló árak melletti növekedése meghatározó szerepet játszott abban, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett.

(134)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

11.   táblázat

Harmadik országokból származó behozatal (1 000 m2)

(135)

Az egyéb harmadik országokból származó import volumene 46 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, összhangban az uniós felhasználás növekedésével. Ezen import piaci részesedése 2011-hez képest (3,5 %) kismértékben csökkent a vizsgálati időszakban, de a figyelembe vett időszak egészét tekintve összességében stabil maradt. A KNK után Törökország a második legnagyobb exportőr, őt pedig India követi.

(136)

A harmadik országokból származó összimportról rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy az átlagos importár magasabb volt a KNK-ból származó átlagos importárnál. Ugyanez érvényes az érintett termék egyes típusainak egységáraira is. Másfelől azonban a harmadik országok átlagos importára hasonló, vagy magasabb szintű volt az uniós gazdasági ágazat által alkalmazott árak átlagánál.

(137)

Ennek alapján, különös tekintettel a behozatal harmadik országokból érkező volumenére, piaci részesedésére és árszínvonalára, ideiglenesen megállapítható, hogy a harmadik országbeli behozatal nem befolyásolhatta a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(138)

A mintába felvett uniós gyártók exportvolumene a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

12.   táblázat

A mintába felvett uniós gyártók exportteljesítménye

(139)

A mintába felvett uniós gyártók exportértékesítése 2009 és 2011 között nőtt, a vizsgálati időszakban azonban az értékesítések értéke 74 %-kal, volumene pedig 71,9 %-kal hirtelen visszaesett. A mintába felvett kínai exportőrök válaszai alapján ennek hátterében legnagyobb valószínűséggel az uniós gazdasági ágazat fő célpiacaira (például az Egyesült Államokba, Kanadába) irányuló kínai export alacsony ára áll.

(140)

A mintába felvett uniós gyártók összértékesítésén belül az exportértékesítési volumen 2009-ben (vagyis az induló szakaszban) 20 %-ot, 2010-ben 11 %-ot, a csúcsévnek számító 2011-es évben pedig mindössze 14 %-ot tett ki. 2012-ben, amikor az uniós gyártók versenyre keltek a főbb harmadik országok célpiacain az alacsony kínai exportárakkal, további 5 %-os csökkenés volt tapasztalható. Minthogy az uniós gazdasági ágazat fő piacának az Unió számít, és mivel a szolárüveg viszonylag nagy súlyú és törékeny termék, aminek következtében a távolabbi pontokra történő szállítása (a törés és korrózió miatt) járulékos költségekkel jár, a jelenlegi szakaszban nem vonható le az a következtetés, hogy a mintába felvett uniós gyártók romló exportteljesítménye befolyásolja a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(141)

Ahogy az korábban említésre került, az uniós felhasználás 49 %-kal nőtt 2009 és a vizsgálati időszak között. A legmagasabb szintet 2011-ben érte el, amikor 2009-hez képest 81 %-kos növekedést mutatott. Az uniós gazdasági ágazat azonban nem tudott előnyt kovácsolni a növekvő felhasználásból. A figyelembe vett időszak alatt piaci részesedése folyamatosan, 2009-hez képest a vizsgálati időszakban 25 %-kal, 2011-hez képest pedig 14,1 %-kal csökkent. A kínai piaci részesedés ezzel szemben még a felhasználás 2011 és vizsgálati időszak alatt tapasztalt visszaesésekor is rohamos ütemben, 2011 és a vizsgálati időszakban 64,8 %-kal, a teljes időszak tekintetében pedig összességében pedig 366 %-kal nőtt. A figyelembe vett időszakban a kínai behozatal rendkívüli 596 %-os növekedést mutatott.

(142)

Minthogy növekedett a figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás, alakulása olyan tényező, amely megerősíti a megnövekedett dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést, és amely nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak. Ráadásul a dömpingelt kínai behozatal még a csökkenő felhasználást mutató vizsgálati időszakban is képes volt bővíteni piaci részesedését az uniós gazdasági ágazat kárára. Ezért ideiglenesen levonható a következtetés, amely szerint a felhasználás vizsgálati időszak alatti visszaesése nem olyan jellegű, hogy befolyásolná a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(143)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján a szolárüveg-értékesítés hozzávetőleg 80–85 %-át a napelemmodulok (kristályos szilícium fényelektromos modulok és vékonyrétegű fényelektromos napelemmodulok) gyártói számára, mintegy 15–20 %-át pedig a meleg víz előállítására használt sík termikus napkollektorok gyártói felé történő eladások teszik ki. A napelemmodulok kapcsán megfigyelhető tendenciák tehát jelentős hatással bírnak a szolárüveg felhasználása szempontjából. Ugyanezen, vagyis a 2009 és 2012 közötti időszak tekintetében folyamatos növekedés volt tapasztalható a napelemmodulok felhasználása terén, és a felhasználás még a 2012-ben bekövetkezett csökkenés ellenére is 221 %-kal meghaladta a 2009. évi, 44 %-kal pedig a 2010. évi (5) szinteket. Megállapítást nyert továbbá, hogy bár a kereslet kezdeti növekedését az átvételi árak idézték elő, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az átvételi árak (2011. év végi, illetve 2012. év eleji) csökkentése befolyásolta volna a dömpingelt import és a kár közötti okozati összefüggést (6). Ez azzal magyarázható, hogy a 2009 és 2012 közötti időszakban viszonylag magas maradt a napelemodulok iránti kereslet.

(144)

A napelemmodulok felhasználása, és így a szolárüveg iránti kereslet is tehát magas maradt a figyelembe vett időszakban. A 2012. évben tapasztalt kismértékű csökkenés önmagában nem tekinthető olyan jellegű tényezőnek, amely befolyásolná a KNK-ból származó dömpingelt import és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(145)

A vizsgálat megállapította, hogy okozati összefüggés áll fenn az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár és a KNK-ból érkező dömpingelt behozatal között. A kár további lehetséges okait – például az egyéb harmadik országokból történő behozatalt, a felhasználást, felhasználási piacaik, így a napelemmodulok piacának helyzetét – együttesen és külön-külön is elemezték, de egyik sem befolyásolta a KNK-ból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(146)

A fenti elemzés alapján – amely egyértelműen megkülönböztette és elkülönítette az összes ismert tényező uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól – ideiglenesen tehát azt a következtetést lehet levonni, hogy az érintett országból történt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(147)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping meglétét alátámasztó ideiglenes megállapítás ellenére fennállnak-e olyan kényszerítő okok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ebben a konkrét esetben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek elemzése az összes különböző érintett érdek felmérésével történt, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a nyersanyag-beszállítók és az érintett termék felhasználóinak érdekeit.

(148)

A vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat közvetlenül mintegy 860 főt foglalkoztatott a hasonló termék gyártása és értékesítése terén. A vizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte, amelynek oka a vizsgálati időszakban az érintett országból érkező dömpingelt behozatal volt. Néhány uniós gyártó már kénytelen volt bezárni gyártó létesítményeit, mások pedig a fizetésképtelenség küszöbén álltak. Intézkedések hiányában igen valószínűnek tűnik az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének további romlása.

(149)

A dömpingellenes vámok kivetése várhatóan helyreállítaná az uniós piacon a tisztességes kereskedelmi feltételeket, és lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a hasonló termék árát hozzáigazítsa a termelési költségekhez és ezzel javítsa jövedelmezőségét. Az intézkedések elrendelése várhatóan azt is lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a figyelembe vett időszak alatt elvesztett piaci részesedésének legalább egy részét visszaszerezze, ami kedvező hatással lenne általános pénzügyi helyzetére. Ezen túlmenően javulna az uniós gazdasági ágazat tőkéhez való hozzájutása és további K+F beruházásokra és innovációra lenne lehetősége a szolárüveg piacán. Végezetül meg kell jegyezni, hogy azok az uniós gyártók, amelyek a kínai dömpingelt import nyomása miatt voltak kénytelenek leállítani a gyártást, valószínűleg ismét megkezdik üzleti tevékenységüket. Összességében – e forgatókönyv szerint – nemcsak a meglévő munkahelyek lennének biztosítva, hanem reális lehetőség nyílna a termelés további bővítésére és a foglalkoztatás növelésére.

(150)

Intézkedések hiányában a piaci részesedés további csökkenése várható, az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége pedig tovább romlana. Ez rövid és középtávon nem lenne fenntartható. Ennek következtében a piacról már kivonulni kényszerült nagyszámú uniós gyártón túlmenően más gyártók is fizetésképtelenséggel szembesülhetnek, ami rövid- és középtávon az uniós gazdasági ágazat eltűnését eredményezné, és ennek a meglévő munkahelyekre is jelentős hatása lenne.

(151)

Ezért ideiglenesen levonható az a következtetés, hogy a dömpingellenes vámok kivetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(152)

A két együttműködő importőr fő üzleti tevékenységét az érintett termék kereskedelme jelentette. Az érintett termék beszerzéséhez mindkét vállalat diverzifikált, azaz nem kizárólag KNK-beli, hanem uniós és harmadik országokbeli forrásokkal is rendelkezik.

(153)

Az egyik benyújtott érv szerint, ha az érintett termékre intézkedéseket vezetnek be, akkor az kedvezőtlenül fogja befolyásolni az importőrök üzleti tevékenységét. Először is a vámok kivetése nem feltétlenül vezet a KNK-ból történő behozatal teljes megszűnéséhez. Másodszor, noha az intézkedések bevezetése várhatóan kedvezőtlenül fog hatni a kizárólag, illetve elsősorban a KNK-ból importáló importőrök pénzügyi helyzetére, a harmadik országokból történő termékbeszerzés lehetősége alapján feltételezhető, hogy az importőrök adott esetben rugalmasan reagálnak és más beszerzési forrásokra fognak váltani.

(154)

Mindezek alapján ideiglenesen megállapítást nyert, hogy az intézkedések javasolt szinten történő bevezetésének lehet bizonyos kedvezőtlen hatása az érintett termék független importőreinek helyzetére, de egyrészről, ezt a hatást részben ellensúlyozza, hogy az importőröknek és a kereskedőknek lehetőségük kínálkozik egyéb – mind harmadik országokbeli, mind pedig a termelésnövelési kapacitásokkal rendelkező uniós gazdasági ágazat által biztosított – beszerzési források igénybevételére, másrészről pedig semmiféleképpen sem haladja meg a többi félre gyakorolt pozitív hatás mértékét.

(155)

A vizsgálatban egyetlen nyersanyag-beszállító sem működött együtt. A beszállítóktól származó adatok hiányában nem állt rendelkezésre arra vonatkozó bizonyíték, hogy az intézkedések bevezetése sértené e felek érdekeit.

(156)

Valamennyi válaszadó felhasználó gyárt napelemodult és/vagy napkollektort. Három felhasználó határozottan a dömpingellenes vámok kivetése mellett foglalt állást, arra hivatkozva, hogy az uniós gazdasági ágazat gyártói olyan, magasabb minőséget képviselő szolárüveget állítanak elő, amelyet a kínai vállalatok nem minden esetben képesek biztosítani. Három másik felhasználó ezzel szemben nem támogatta a dömpingellenes intézkedések bevezetését. E felhasználók arra számítanak, hogy a dömpingellenes vámok kivetése kedvezőtlen hatást fog gyakorolni üzleti tevékenységükre. Meglátásuk szerint a nepelemmodulok iparágának kritikus helyzetéből adódóan az áramemelkedést nem fogják tudni áthárítani a végső fogyasztókra.

(157)

A felhasználók által szolgáltatott adatok alapján a szolárüveg csupán mintegy 6–8 %-át teszi ki a napelemmodulok összköltségének. A szolárüveg tehát úgy a költségek, mint a fényelektromos napelemmodulok végső értékének csak töredék részét jelenti. Ezenfelül a becslések szerint a KNK-ból származó szolárüveg-behozatalra alkalmazandó dömpingellenes vámok kivetése esetén a napelemmodulok összköltségére gyakorolt hatás nem fogja elérni az 1 %-ot sem. Ennek hátterében elsősorban az áll, hogy az együttműködő felhasználók a szolárüveg jelentős mennyiségét uniós gyártóktól szerzik be. Mindezek alapján megállapítható, hogy bár a dömpingellenes vámok esetleges kivetésével nagy valószínűséggel valamelyest növekednének a napelemmodulok inputárai, a vámok mégsem gyakorolnának jelentős mértékű negatív hatást a költségekre és a napelemmodulok uniós iparága által alkalmazott végső árakra.

(158)

Ezenkívül a felhasználók bizonyos köre már rendelkezik alternatív, így például törökországi és indiai beszerzési forrásokkal, amelyeket nem fog kedvezőtlenül érinteni a dömpingellenes vámok kivetése. A többi felhasználó szintén átállhat egyéb – harmadik országbeli, vagy az uniós gazdasági ágazat kínálta – beszerzési forrásra.

(159)

A fentiek alapján az említett felhasználók intézkedések bevezetésével szemben felsorakoztatott érveit ideiglenesen elutasították.

(160)

Az egyik importőr azzal érvelt, hogy egyes uniós gyártók arra használják a dömpinggel szemben alkalmazható eszközöket, hogy ellentételezzék azon veszteségüket, amelyet a (szolárüveget is magában foglaló) síküveg piacát érintő világszintű kartellben való részvételük kapcsán 2007-ben, az Európai Bizottság által kiszabott büntetés miatt, valamint az uniós piaci részesedésük csökkenése következtében szenvedtek el. Ezenfelül az uniós piachoz való hozzáférés dömpingellenes vámokkal történő korlátozásával az uniós gyártók számára nagyobb lenne a késztetés, hogy kartellbe tömörüljenek vagy más versenyellenes gyakorlatot folytassanak az olyan – például lakberendezési – termékek esetében, amelyeknél az Unióban korlátozott mértékben lehet kihasználni a méretgazdaságosságból adódó előnyöket.

(161)

Ezeket az érveket ideiglenesen elutasították. Először is a kartell legalább 2007 óta nem működik, és ezért a korábbiakban kifejtett hatásai a figyelembe vett időszakban nem érhették el iparágat. Másodszor, e tekintetben a mintába felvett uniós gyártók és a legjelentősebb értékesítési volumennel rendelkező jelenlegi uniós gyártók többsége nem érintett. Harmadszor, amennyiben kivetik a dömpingellenes vámokat, akkor azok várhatóan egyáltalán nem fogják befolyásolni az uniós gazdasági ágazat versenymagatartását, hiszen egyrészről a vámok nem alakítják át az uniós piac szerkezetét, másrészről pedig a vállalatok a vámok kivetésétől függetlenül kötelesek tiszteletben tartani az alkalmazandó uniós és nemzeti versenyszabályokat.

(162)

Az egyik importőr azzal érvelt továbbá, hogy a vámok kivetése kedvezőtlen hatást fog gyakorolni a szolárüveg fényvisszaverő rétegének uniós piacára. Erre a piacra, amelyet az importőr kapcsolódó piacnak tartott, állítólag az uniós gyártók túlsúlya jellemző, amely pozíciót a fényvisszaverő rétegeket beszállító versenytársak kárára csak tovább erősítene az intézkedések bevezetése. Azt állították továbbá, hogy az importőrök számára nehézséget jelentett, hogy az uniós gyártóktól megkapják a megrendeléseket, illetve, hogy azokat ésszerű határidőn belül és elfogadható árakon szállítassák le.

(163)

Először is a fényvisszaverő rétegek piaca részét képezi a vizsgálatnak, és nem minősül kapcsolódó piacnak. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az uniós gyártók az általuk alkalmazott viszonylag magasabb árak ellenére is versenyképesek ebben a piaci szegmensben, annak köszönhetően, hogy a KNK-ból importált bevont szolárüvegek látszólag alacsonyabb minőséget képviselnek. Annak alátámasztására azonban, hogy az uniós gazdasági ágazat nem lenne képes kielégíteni a fényvisszaverő réteggel bevont szolárüveg iránti kereslet esetleges bővülését, nem szolgáltattak bizonyítékot. Ezt az érvelést ezért a jelenlegi szakaszban elutasították. Azzal az állítással kapcsolatban, amely szerint az uniós gyártók nem voltak hajlandók teljesíteni a megrendeléseket, illetve nem voltak hajlandók elfogadható áron határidőre szállítani, meg kell jegyezni, hogy minden gyártó egészen addig teljes mértékben szabadon dönthet kereskedelmi stratégiája megválasztásáról, amíg az adott gyártó, illetve gyártók egy csoportja nem rendelkezik egyedüli, illetve közös erőfölénnyel az érintett piacon. Az uniós piacon megfelelő verseny érvényesül mind a beszállítóváltás, mind pedig a beszerzési források diverzifikációja szempontjából. Ezt az érvelést ezért ideiglenesen elutasították.

(164)

A fentiekre tekintettel ideiglenesen levonható az a következtetés, hogy a különböző érdekek összességének – mint az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeinek – értékelése alapján nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek a KNK-ból származó szolárüveg behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések bevezetése ellen szólnának.

(165)

Figyelembe véve a dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket, ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(166)

Az intézkedések szintjének meghatározása céljából figyelembe vették a megállapított dömpingkülönbözeteket és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárnak a megállapított dömpingkülönbözetek túllépése nélkül történő felszámolásához szükséges vám összegét.

(167)

A kárt okozó dömping hatásainak ellensúlyozásához szükséges vám mértékének kiszámításakor abból indultak ki, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük, hogy az uniós gazdasági ágazat fedezze gyártási költségeit, és a hasonló termék Unióban történő értékesítésével olyan adózás előtti nyereséget érjen el, amelyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban rendes versenyfeltételek mellett, azaz dömpingelt import nélkül elérhet. A forgalom 8,3 %-ával megegyező haszonkulcs tekinthető annak a megfelelő minimumnak, amelynek megszerzésére az uniós gazdasági ágazat a kárt okozó dömping hiányában számíthatott volna. Ez a haszonkulcs a mintába felvett uniós gyártók 2010-ben elért átlagnyereségén alapul, amely évben az érintett termék importja még mérsékelt volt, és így nem torzíthatta a rendes versenyfeltételeket.

(168)

Ez alapján kiszámították a hasonló terméknek az uniós gazdasági ágazat szempontjából kárt nem okozó árát. A kárt nem okozó ár kiszámítása úgy történt, hogy a fent említett 8,3 %-os haszonkulcsot hozzáadták a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt felmerült előállítási költségeihez.

(169)

A szükséges áremelést ezután a mintába felvett együttműködő KNK-beli exportáló gyártóknak az alákínálás kiszámításához megállapított súlyozott átlagos importára és a mintába felvett uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó súlyozott átlagos ára összehasonlításának alapján határozták meg. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet ezután a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(170)

Az előzőekre tekintettel és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján, az alacsonyabb vám elvével összhangban a dömpingkülönbözetek és a kár megszüntetéséhez szükséges különbözetek közül az alacsonyabbal azonos mértékű ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni a KNK-ból származó szolárüveg behozatalára.

(171)

A fentiek alapján a dömpingellenes vámtételeket a kár megszüntetéséhez szükséges különbözet és a dömpingkülönbözet összehasonlításával állapították meg. Ennek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(172)

Az e rendeletben megállapított, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ennek megfelelően a vámtételek az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében tapasztalt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (ellentétben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámokkal) ennélfogva kizárólag az érintett termék érintett országokból származó, és a vállalatok – ily módon az említett konkrét jogalanyok – által gyártott termékek behozatalára alkalmazandók. E vámtételek nem vonatkoznak az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel külön nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott importált érintett termékre; azokra az „összes többi vállalatra” vonatkozó vámtételek alkalmazandók. Az exportáló gyártók magas (a (15) preambulumbekezdésben említettek szerint 80 % feletti) együttműködési szintjéből adódóan e vámtétel alapját a mintába felvett exportáló gyártók esetében megállapított legmagasabb kárkülönbözet képezte. Az „összes többi vállalatra” alkalmazandó vámtétel a mintába felvett exportőrök súlyozott átlagán alapul és valamennyi mintában nem szereplő együttműködő vállalatra alkalmazandó (kivéve a Henan Yuhua vállalatot, amelynek esetében az egyéni vizsgálat iránti kérelmét követően egyéni vámot állapítottak meg, lásd a (48) preambulumbekezdést).

(173)

A vállalatspecifikus egyéni dömpingellenes vámok alkalmazására irányuló bármely kérelmet (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően benyújtott kérelmeket) a Bizottsághoz (7) kell intézni, mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával.

(174)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkező érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat, illetve meghallgatást kérhetnek. Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a vizsgálat végleges szakaszában módosítják. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a vámok kivetése tekintetében az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a végleges intézkedések céljából újra meg kell vizsgálni,