25.7.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/31

(1)

Az Alpok védelméről szóló egyezményt (a továbbiakban: Alpok-egyezmény) az Európai Közösség nevében az 1996. február 26-i 96/191/EK tanácsi határozattal (2) kötötték meg.

(2)

A Tanács az Alpok-egyezmény talajvédelemről szóló jegyzőkönyvének, energiáról szóló jegyzőkönyvének és turizmusról szóló jegyzőkönyvének (a továbbiakban: jegyzőkönyvek) az Európai Közösség részéről történő aláírásáról a 2005/923/EK tanácsi határozat (3) rendelkezett.

(3)

A jegyzőkönyvek fontos lépést jelentenek az Alpok-egyezmény végrehajtásában és az Európai Közösség elkötelezett az egyezmény célkitűzéseinek megvalósításában.

(4)

Az Alpok határokon átnyúló gazdasági, társadalmi és ökológiai problémái továbbra is nagy kihívást jelentenek és megoldásra várnak ezen a rendkívül érzékeny területen.

(5)

A közösségi politikákat, különösen a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (4) meghatározott kiemelt fontosságú területeit elő kell mozdítani és meg kell erősíteni az alpesi régióban.

(6)

A talajvédelemről szóló jegyzőkönyv fő céljainak egyike a talaj multifunkcionális szerepének megőrzése a fenntartható fejlődés gondolata alapján. Biztosítani kell a talaj fenntartható termelékenységét természetes funkciójában, a természeti és kulturális történelem archívumaként, valamint annak érdekében, hogy használatát garantálják mezőgazdasági és erdészeti, városépítészeti és turisztikai, és egyéb gazdasági célokra, közlekedésre és infrastruktúrára, valamint nyersanyagforrásként.

(7)

A talajvédelem bármely megközelítésének tekintetbe kell vennie az alpesi régióban a regionális és helyi szinten meglévő feltételek közötti jelentős eltéréseket. A Talajvédelemről szóló jegyzőkönyv segítséget nyújthat a nemzeti és regionális szintű megfelelő intézkedések végrehajtásában

(8)

A jegyzőkönyv követelményei, mint például a talajmonitoring, az erózió szempontjából veszélyeztetett zónák azonosítása, árvíz és földcsuszamlás, szennyezett területek nyilvántartása és összehangolt adatbázisok létrehozása fontos elemek lehetnek a talajvédelemmel kapcsolatos közösségi politikában, amint azt – többek között – az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv (5), a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet, és különösen a talaj védelméről szóló, 1986. június 12-i 86/278/EGK tanácsi irányelv (6), a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (7), a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 99/31/EK tanácsi irányelv (8), az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 1999. május 17-i 1257/1999/EK tanácsi rendelet (9) és a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) tanúsítják.

(9)

Az energiáról szóló jegyzőkönyv megfelelő intézkedések megtételét követeli meg az energiamegtakarítás, -termelés – a megújuló energia támogatását is beleértve –, energiatovábbítás, -szállítás és -felhasználás területén annak érdekében, hogy a fenntartható fejlődés szempontjából előnyös feltételek alakuljanak ki.

(10)

Az energiáról szóló jegyzőkönyv rendelkezései az éghajlatváltozás elleni küzdelemről, valamint a természeti erőforrások fenntartható kezelésének és használatának előmozdításáról összhangban vannak a hatodik környezetvédelmi cselekvési programmal. A jegyzőkönyv rendelkezései szintén összhangban vannak a közösségi energiapolitikával, amint azt a „Közösségi stratégiáról és cselekvési tervről” szóló fehér könyv, „Az energiaellátás biztonságára irányuló európai stratégia felé” című zöld könyv, a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/77/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11), az épületek energiateljesítményéről szóló, 2002. december 16-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (12), és az energia területére vonatkozó, „Intelligens energia – Európa” (2003–2006) többéves cselekvési program elfogadásáról szóló, 2003. június 26-i 1230/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (13) meghatározza.

(11)

Az energiáról szóló jegyzőkönyv ratifikálása megerősítené a határon átnyúló együttműködést Svájccal, Liechtensteinnel és Monacóval. Ez segítene annak biztosításában, hogy a regionális partnerek is az Európai Közösség céljainak elérését tűzzék ki, és hogy az ilyen jellegű kezdeményezések az egész alpesi ökorégióra kiterjedjenek.

(12)

A transzeurópai energiahálózatok (TEN-E) elsőbbséget kell, hogy élvezzenek, és a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról szóló 1229/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (14) megállapított TEN-E iránymutatásokban előirányzott koordinációs és végrehajtási intézkedéseket kell alkalmazni új határkeresztező kapcsolatok, különösen magasfeszültségű vezetékek kiépítésekor.

(13)

Az Európai Közösség, a tagállamai, Svájc, Liechtenstein és Monaco szerződő felei az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) és a Kiotói Jegyzőkönyvnek. Az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv kötelezi a szerződő feleket a Montreali Jegyzőkönyv által nem szabályozott üvegházhatást okozó gázok forrásokból való, emberi eredetű kibocsátásán és nyelők általi eltávolításán keresztül az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedéseket tartalmazó nemzeti, és adott esetben regionális programok kidolgozására, végrehajtására, közzétételére és rendszeres frissítésére.

(14)

Az energiáról szóló jegyzőkönyv hozzájárul az UNFCCC az éghajlatváltozáshoz való megfelelő alkalmazkodás megkönnyítésére szolgáló intézkedések meghozatalára vonatkozó követelményének teljesítéséhez.

(15)

A turizmus gazdasági szempontból rendkívül fontos ágazat az Alpok legnagyobb részén, közvetlenül kapcsolódik a környezeti és társadalmi hatásokhoz és függ azoktól.

(16)

Mivel a hegyvidéki régió egyedülálló és ökológiai szempontból nagyon érzékeny terület, a gazdasági érdekek, a helyi lakosság szükségletei és a környezetvédelmi szempontok közötti egyensúly rendkívül fontos a régió fenntartható fejlődésének szempontjából.

(17)

A turizmus egyre inkább globális jelenség, de ugyanakkor elsődlegesen helyi és regionális felelősségi kör marad. A Közösség tekintetében ebben a körben a 85/337/EGK irányelvről, a 92/43/EGK irányelvről, a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletről (15), a közösségi ökocímke módosított odaítélési rendszeréről szóló, 2000. július 17-i 1980/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletről (16) és az európai turizmus jövőjéről szóló, 2002. május 21-i tanácsi állásfoglalásról (17) kell említést tenni. Az Alpok-egyezmény és a turizmusról szóló jegyzőkönyve, a többi jegyzőkönyvvel együtt, amelyeknek befolyása lehet a turizmus ágazatra, olyan keretokmányt jelentenek, amellyel ösztönözni és koordinálni lehet az érdekelt felek hozzájárulását regionális és helyi szinten, annak érdekében, hogy a fenntarthatóság jelentős szerepet játsszon az alpesi régió turisztikai kínálata minőségének fejlesztésében.

(18)

A turizmusról szóló jegyzőkönyv általános célja a fenntartható turizmus elősegítése, különösen annak biztosításával, hogy a turizmus fejlesztése és kezelése figyelembe veszi a környezetre gyakorolt hatásait. E célból különleges intézkedéseket és ajánlásokat tartalmaz, amelyek felhasználhatók az innováció és kutatás környezeti oldalának megerősítése, a megfigyelés és képzés, a kezelési eszközök és stratégiák, a turizmushoz és különösen a minőségi fejlődéséhez kapcsolódó tervezési és engedélyezési eljárások eszközeként.

(19)

A három jegyzőkönyv szerződő felei támogatják a vonatkozó oktatást és képzést, és ezen felül elősegítik mind a három jegyzőkönyv célkitűzéseire, intézkedéseire és végrehajtására vonatkozó információ nyilvános terjesztését.

(20)

Ezekezt a jegyzőkönyveket az Európai Közösség részéről jóvá kell hagyni,