4.8.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 203/19

(1)

A Bíróság előtti eljárások időtartama, különösen az előzetes döntéshozatali eljárások esetében, egy ideje egyre fontosabb szerepet játszik, és ezért, különösen az Unió bővítése óta, szükségessé vált az eljárás egyes elemeinek lerövidítése és egyszerűsítése.

(2)

Le kell rövidíteni a tárgyalás tartása iránti kérelmek benyújtására rendelkezésre álló határidőt, és egyes esetekben meg kell szüntetni a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság tájékoztatásának és a felek meghallgatásának kötelezettségét, amennyiben a Bíróság végzéssel határoz egyes egyszerű előzetes döntéshozatalra utalt ügyekben.

(3)

A technikai fejlődés eredményeként az iratok elektronikus úton történő továbbítása egyre elterjedtebbé válik, és az elektronikus úton történő kapcsolattartás egyre megbízhatóbb kapcsolattartási módnak minősül. Intézkedni kell arról, hogy a Bíróság a munkáját e fejlődéshez igazíthassa, biztosítva számára azon feltételek meghatározásának lehetőségét, amelyek fennállása esetén az elektronikus úton eljuttatott eljárási irat eredeti példánynak minősül.

(4)

Végezetül a költségmentesség engedélyezésére vonatkozó rendelkezéseket is ki kell igazítani, előírva azt, hogy a kérelmet részben vagy egészben elutasító végzésnek tartalmaznia kell az elutasítás indokait,

1.

A 37. cikk a következő új, (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7)   Az (1) bekezdés első albekezdésének és a (2)–(5) bekezdésnek a sérelme nélkül, a Bíróság határozatban állapíthatja meg azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a Hivatalhoz elektronikus úton megküldött eljárási irat eredeti példánynak minősül. Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni.”

2.

A 44a. cikk harmadik mondatában az „egy hónapon belül” szövegrész helyébe a „három héten belül” szövegrész lép.

3.

A 76. cikk (3) bekezdésének második albekezdését az alábbi szöveg váltja fel:

„A tanács végzéssel határoz, amely ellen fellebbezésnek helye nincs. A költségmentesség teljes vagy részleges megtagadása esetén a végzést indokolni kell.”

4.

A 104. cikk (1) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

„(1)   A nemzeti bíróságoknak a 103. cikkben említett határozatait a tagállamok részére eredeti változatban küldik meg, amelyhez csatolják a határozatoknak a címzett állam hivatalos nyelvére való fordítását is. Ha a nemzeti bíróság határozatának terjedelme miatt indokolt, ezt a fordítást a határozat összefoglalásáról a címzett állam hivatalos nyelvére való fordítás helyettesíti, amely ezen állam álláspontjának alapját képezi majd. Az összefoglalás magában foglalja az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés vagy kérdések teljes szövegét. Ez az összefoglalás – amennyiben ezek az elemek szerepelnek a nemzeti bíróság határozatában – tartalmazza különösen az alapeljárás tárgyát, az alapeljárás feleinek alapvető érveit, az előzetes döntéshozatalra utalás indokainak rövid bemutatását, továbbá a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a hivatkozott közösségi és nemzeti rendelkezéseket.

Az Alapokmány 23. cikkének harmadik bekezdésében említett esetekben a nemzeti bíróságok határozatait eredeti változatban – a határozatnak vagy adott esetben az összefoglalásnak a 29. cikk (1) bekezdésében említett nyelvek közül a címzett által választott nyelvre való fordításával együtt – küldik meg azoknak az EGT-megállapodásban részes államoknak, amelyek nem tagállamok, valamint az EFTA Felügyeleti Hatóságnak.

Amennyiben egy harmadik állam az Alapokmány 23. cikke negyedik bekezdésének megfelelően jogosult részt venni az előzetes döntéshozatali eljárásban, a nemzeti bíróság határozatát eredeti változatban – a határozatnak vagy adott esetben az összefoglalásnak a 29. cikk (1) bekezdésében említett nyelvek közül az érintett harmadik állam által választott nyelvre való fordításával együtt – küldik meg részére.”

5.

A 104. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Amennyiben a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy az ilyen kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság – a főtanácsnok meghallgatását követően – indokolt végzéssel bármikor határozhat, amelyben utal a korábbi ítéletre vagy a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra.

A Bíróság – a kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatását, az Alapokmány 23. cikkében meghatározott érdekeltek által előadott esetleges észrevételek és a főtanácsnok meghallgatását követően – abban az esetben is indokolt végzéssel határozhat, ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen ésszerű kétségnek.”

6.

A 104. cikk (4) bekezdésének harmadik mondatában az „egy hónapon belül” szövegrész helyébe a „három héten belül” szövegrész lép.

7.

A 120. cikk második mondatában az „egy hónapon belül” szövegrész helyébe a „három héten belül” szövegrész lép.