31993L0014

A Tanács 93/14/EGK irányelve

(1993. április 5.)

a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok fékberendezéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100a. cikkére,

tekintettel a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok típusjóváhagyásáról szóló, 1992. június 30-i 92/61/EGK tanácsi irányelvre [1],

tekintettel a Bizottság javaslatára [2],

együttműködve az Európai Parlamenttel [3],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalására [4],

mivel intézkedéseket kell tenni, hogy a belső piac fokozatosan legkésőbb 1992. december 31-ig megvalósuljon; mivel a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása biztosított;

mivel a fékberendezések tekintetében a motorkerékpároknak és segédmotoros kerékpároknak minden tagállamban meg kell felelniük a tagállamról tagállamra változó kötelező rendelkezéseknek; mivel, különbségeik következtében ezek a rendelkezések akadályozzák a Közösségben az áruk szabad mozgását;

mivel ezek a belső piac megteremtését és működését hátráltató akadályok leküzdhetők azzal, ha minden tagállam ugyanazokat a követelményeket fogadja el nemzeti szabályozása helyettesítésére;

mivel annak érdekében, hogy a 92/61/EGK irányelvben megállapított típus-jóváhagyási és alkatrésztípus-jóváhagyási eljárások az ilyen járművek minden típusára alkalmazhatók legyenek, szükséges a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok fékberendezéseire vonatkozó harmonizált követelményeket kidolgozni;

mivel a nem közösségi államok piacaira történő bejutás előmozdítása érdekében szükség van arra, hogy ezen irányelv és az ENSZ 78. EGB rendelet követelményei megfeleljenek egymásnak,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv a 92/61/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott összes járműtípus fékberendezéseire vonatkozik.

2. cikk

A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok valamely típusa esetében az alkatrésztípus-jóváhagyások megadása eljárásának és az ilyen járművek szabad mozgása feltételeinek a 92/61/EGK irányelv II. és III. fejezetében megállapítottnak megfelelőnek kell lennie.

3. cikk

A 92/61/EGK irányelv 11. cikkének megfelelően az ezen irányelvben megállapított követelmények és az Egyesült Nemzetek Szervezete 78. sz. EGB rendeletben (E/ERE/324 és az 1988. október 20-i E/EGB/TRANS/505/REV. 1 ADD 77) megállapított követelmények közötti megfelelést el kell ismerni.

A tagállamok alkatrésztípus-jóváhagyást megadó hatóságai elfogadják a fent említett 78. sz. rendelet követelményei szerint kiadott jóváhagyásokat és alkatrésztípus-jóváhagyási jeleket az ezen irányelv szerint megadott, azoknak megfelelő alkatrésztípus-jóváhagyások és alkatrésztípus-jóváhagyási jelek alternatívájaként.

4. cikk

Ezen irányelvet a 70/156/EGK irányelv [5] 13. cikkének megfelelően lehet módosítani annak érdekében, hogy:

- figyelembe vegyék a 3. cikkben említett EGB rendelet bármely módosítását,

- a mellékletet a műszaki fejlődéshez hozzáigazítsák.

5. cikk

(1) A tagállamok legkésőbb 1994. október 5-ig meghozzák és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

Az első albekezdésben említett naptól kezdődően a tagállamok a fékezéssel kapcsolatos okokból kifolyólag nem tilthatják meg az ezen irányelvnek megfelelő járművek forgalomba helyezését.

Az első albekezdésben említett rendelkezéseket 1995. április 5-i hatállyal alkalmazzák.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

6. cikk

Ezen irányelv címzettjei a tagállamok.

Kelt Luxembourgban, 1993. április 5-én.

a Bizottság nevében

az elnök

J. Trojborg

[1] HL L 225., 1992.8.10., 72. o.

[2] HL C 93., 1992.4.12., 24. o.

[3] HL C 305., 1992.11.23., 114. o. és HL C 72., 1993.3.15.

[4] HL C 313., 1992.11.30., 7. o.

[5] HL L 42., 1970.2.23., 1. o. A legutóbb a 92/53/EGK irányelvvel (HL L 225., 1992.8.10., 1. o.) módosított irányelv.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.1. A jármű típusa a jármű fékezése szempontjából:

azon járművek, melyek a következő lényeges jellemzőkben nem különböznek:

1.1.1. Az ezen irányelv 1. cikkében meghatározott jármű-kategória

1.1.2. az 1.13. szerinti legnagyobb tömeg;

1.1.3. a tömeg tengelyenkénti eloszlása;

1.1.4. a legnagyobb tervezési sebesség;

1.1.5. a fékrendszer típusa;

1.1.6. a tengelyek száma és elrendezése;

1.1.7. a motor típusa;

1.1.8. a sebességfokozatok száma és azok összáttétele;

1.1.8a. erőátviteli végáttétel;

1.1.9. a gumiabroncsok méretei.

1.2. A fékberendezés:

a motor kivételével azon alkatrészek összessége, amelynek feladata, hogy progresszíven csökkentse a mozgó jármű sebességét, vagy megállítsa azt, vagy statikus állapotban tartsa, amennyiben már áll; e funkciókat a 2.1.2. pont határozza meg. Ez a berendezés működtetőberendezésből, az erőátviteli rendszerből és a tulajdonképpeni fékből áll.

1.3. A működtetőberendezés:

a vezető által közvetlenül működésbe hozott alkatrész, amellyel a fékezéshez vagy annak működtetéséhez szükséges energia átadását szabályozza. Ez az energia lehet a vezető izomenergiája, vagy a vezető által szabályozott más forrásból származó energia, vagy e két energiatartalék kombinációja.

1.4. Erőátviteli rendszer:

a működtetőberendezés és a fékek közt elhelyezkedő és azokat funkcionálisan összekötő elemek összessége. Ha a fékerőt egy, a vezetőtől független, de általa működtetett energiaforrás szolgáltatja vagy egészíti ki, a berendezésben található energiaforrás szintén az erőátviteli rendszer része.

1.5. Fék:

a fékberendezés azon alkatrészei, amelyben a jármű mozgását ellensúlyozó erők létrejönnek.

1.6. Különböző fajtájú fékberendezések:

az alábbi lényeges jellemzőikben különböző berendezések:

1.6.1. különböző jellemzőkkel rendelkező alkatrészek;

1.6.2. különböző jellemzőkkel rendelkező anyagokból készült alkatrészek, vagy eltérő alakú vagy méretű alkatrészeikben;

1.6.3. az alkatrészek különböző szerelvénye.

1.7. A fékberendezés alkatrésze/alkatrészei:

egy vagy több olyan különálló elem, amelyek – összeszerelve – a fékberendezést alkotják.

1.8. A kombinált fékberendezés:

1.8.1. a kétkerekű robogók és kétkerekű motorkerékpárok esetében olyan rendszer, amelyben egyetlen működtető segítségével legalább két, külön keréken elhelyezkedő fék jön egyszerre működésbe;

1.8.2. a háromkerekű robogók és segédmotoros kerékpárok esetében a minden kerékre egyszerre ható fékberendezés;

1.8.3. az oldalkocsis motorkerékpárok esetében a legalább az elülső és a hátsó kerékre ható fékberendezés. Következésképpen a hátsó kereket és az oldalkocsi kerekét egyszerre fékező rendszer hátsó féknek minősül.

1.9. Folyamatos és fokozatos fékezés:

az olyan fékezés, amelynek során a berendezés rendes működési tartományában és akár a fékek alkalmazása, akár azok kieresztése közben:

1.9.1. a vezető a működtetőre gyakorolt hatással bármely pillanatban növelheti vagy csökkentheti a fékerőt;

1.9.2. a fékezőerő a működtetőre gyakorolt hatással arányosan változik (monoton függvény);

és

1.9.3. a fékezőerőt megfelelő precizitással könnyen lehet szabályozni.

1.10. Legnagyobb tervezési sebesség:

az a sebesség, amelyet a jármű vízszintes útfelületen illetéktelen külső hatás nélkül nem tud túllépni, figyelembe véve a jármű szerkezetére és felépítésére vonatkozó bármilyen külön korlátozást is.

1.11. Terhelt jármű:

eltérő rendelkezés hiányában a legnagyobb tömegig terhelt jármű.

1.12. Terheletlen jármű:

a jármű önmagában, ahogy a vizsgálatra benyújtották, a vezetővel és a szükséges vizsgálati felszereléssel vagy műszerekkel együtt.

1.13. Legnagyobb tömeg:

a gyártó által megadott, műszakilag megengedhető legnagyobb tömeg (ez nagyobb lehet, mint a nemzeti hatóság által megállapított megengedett legnagyobb tömeg).

1.14. Nedves fék:

az 1. függelék 1.3. pontja szerint kezelt fék vagy fékek.

2. KIALAKÍTÁSI ÉS SZERELÉSI KÖVETELMÉNYEK

2.1. Általános előírások

2.1.1. A fékberendezés

2.1.1.1. A fékberendezésnek olyan tervezésűnek, szerkezetűnek és kialakításúnak kell lennie, és azt úgy kell felszerelni, hogy rendes használata mellett a jármű az általa elszenvedett rázkódás ellenére megfelelhessen ezen irányelv rendelkezéseinek.

2.1.1.2. A fékberendezésnek olyan szerkezetűnek és kialakításúnak kell lennie, és azt úgy kell felszerelni, hogy különösen az általa elszenvedett korrózióval és az elöregedéssel szemben ellenálló legyen.

2.1.2. A fékberendezés funkciói

Az 1.2. pontban meghatározott fékberendezésnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1.2.1. Üzemi fékezés

Az üzemi fékezésnek lehetővé kell tennie a jármű mozgásának szabályozását és a jármű gyors, biztonságos és hatásos megállítását, bármekkora is legyen annak sebessége vagy terhelése, és bármilyen fokú lejtőn is haladjon fölfelé vagy lefelé. A fékezésnek fokozatosan változtathatónak kell lennie. A vezetőnek a vezetőülésből, kezének a kormányberendezésről történő elmozdítása nélkül kell képesnek lennie e fékezés végrehajtására.

2.1.2.2. Biztonsági fékezés (ahol alkalmazható)

A biztonsági fékezésnek lehetővé kell tennie az üzemi fék meghibásodása esetén a jármű ésszerű távolságon belüli megállítását. A fékerőnek fokozatosan változtathatónak kell lennie. A vezetőnek a vezetőülésben ülve, legalább egyik kezét a kormányberendezésen hagyva kell képesnek lennie e fékezés végrehajtására. E rendelkezések céljára feltételezett, hogy az üzemi fékben nem következik be egyszerre egynél több meghibásodás.

2.1.2.3. Rögzítőfék (ahol van)

A rögzítőféknek lehetővé kell tennie a jármű statikus állapotban, lejtőn vagy emelkedőn történő megtartását a vezető távollétében is oly módon, hogy fékezésben részt vevő alkatrészeket teljesen mechanikus szerkezet tartsa a reteszelt helyzetben. A vezetőnek el kell tudni érnie ezt a fékezést a vezetőülésből.

2.2. A fékberendezések tulajdonságai

2.2.1. Minden kétkerekű robogót és kétkerekű motorkerékpárt két egymástól független működtetőberendezéssel és független erőátviteli rendszerű üzemi fékberendezéssel kell felszerelni, amelyek közül az egyik legalább az első, a másik legalább a hátsó kerékre hat.

2.2.1.1. A két fékberendezés fékezhet egyszerre, de csak akkor, ha az egyik fékberendezés meghibásodása nem érinti a másik teljesítményét. Bizonyos alkatrészek, mint pl. maga a fék, a fékhengerek és a hozzájuk tartozó dugattyúk (kivéve a tömítéseket), a szelepemelő rudazat és fékbütyök szerkezetek nem számítanak meghibásodásra hajlamos alkatrésznek, amennyiben erősre méretezettek, karbantartáskor könnyen hozzáférhetőek, és megfelelő biztonsági tulajdonságokat mutatnak.

2.2.1.2. A rögzítőfék nem kötelező.

2.2.2. Minden oldalkocsis motorkerékpárt fel kell szerelni azokkal a fékberendezésekkel, amelyekkel az oldalkocsi hiánya esetén szerelnék fel; ha a jármű oldalkocsival történő vizsgálata során ezek a fékek elegendőek a megkövetelt teljesítmény eléréséhez, az oldalkocsi kerekére nem kell féket szerelni, a rögzítőfék nem kötelező.

2.2.3. Minden háromkerekű robogót fel kell szerelni a következőkkel:

2.2.3.1. vagy két egymástól független üzemi fékberendezés, amelyek együtt hozzák működésbe a fékeket az összes keréken;

2.2.3.2. vagy egy minden kereket fékező üzemi fékberendezés, és egy biztonsági fékberendezés, amely lehet egyben a rögzítőfék is.

2.2.3.3. Emellett minden háromkerekű robogót fel kell szerelni egy, legalább az egyik tengely kerekét vagy kerekeit fékező rögzítő fékberendezéssel. A rögzítő fékberendezésnek, amely lehet a 2.2.3.1. pontban meghatározott két berendezés egyike, függetlennek kell lennie attól a berendezéstől, amelyik a másik tengelyre vagy tengelyekre hat.

2.2.4. Minden motoros triciklit fel kell szerelni a következőkkel:

2.2.4.1. egy lábbal szabályozható, az összes kerékre ható üzemi fékberendezés és egy biztonsági fékberendezés, amely lehet a rögzítőfék;

és

2.2.4.2. legalább az egyik tengely kerekeit fékező rögzítő fékberendezés. A rögzítő fékberendezés működtetőberendezésének függetlennek kell lennie az üzemi fékberendezés működtetőberendezésétől.

2.2.5. A fékberendezések hassanak olyan fékezőfelületekre, amelyek vagy merev kötéssel, vagy olyan alkatrészekkel vannak a kerekekhez erősítve, amelyek meghibásodása valószínűtlen.

2.2.6. A fékberendezéseknek a járműre felerősített minden alkatrészét úgy kell lebiztosítani, hogy a fékberendezések szokásos működési feltételek esetén ne mondják fel a szolgálatot.

2.2.7. A fékberendezések megfelelően kent és beállított állapotban könnyedén működnek.

2.2.7.1. A fékek elhasználódásának vagy kézi, vagy automatikus beállítással könnyen kiegyenlíthetőnek kell lennie. A fékeknek egészen addig a hatékony fékezést lehetővé tevő helyzetben beállíthatónak kell lenniük, amíg a fékbetétek annyira el nem használódnak, hogy ki kell azokat cserélni.

2.2.7.2. A működtetőberendezéseknek és az erőátviteli rendszer, valamint a fékek alkatrészeinek annyi úttartalékkal kell rendelkezniük, hogy amikor a fékek felmelegszenek, és a fékbetétek elérték az elhasználódás legnagyobb megengedett mértékét, a hatásos fékezés biztosított legyen anélkül, hogy azonnali beállításra lenne szükség.

2.2.7.3. A fékberendezés alkatrészei használat közben, ha helyesen vannak beállítva, csak tekintetbe vett alkatrészekkel érintkezhetnek.

2.2.8. A hidraulikus erőátviteli rendszerű fékberendezések esetében, a tartalék folyadékot tartalmazó tartályokat úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy a tartalékfolyadék szintje könnyen ellenőrizhető legyen.

Ez az előírás nem vonatkozik a 25 km/h vagy ennél kisebb végsebességű robogókra.

--------------------------------------------------