(1)

Az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye (a továbbiakban: az egyezmény) az első olyan nemzetközi jogi eszköz, melynek célja a nők, köztük a 18 év alatti lányok elleni erőszak – amely a nők és férfiak között továbbra is fennálló egyenlőtlenség kiváltó oka – felszámolása azáltal, hogy a nők elleni erőszak megelőzésére, és az ilyen erőszak áldozatainak védelmére és segítésére szolgáló átfogó jogi és politikai intézkedési keretet hoz létre. Az egyezmény 2014. április 1-jén lépett hatályba. Az egyezmény 75. cikkével összhangban az Unió félként csatlakozhat az egyezményhez.

(2)

Az (EU) 2017/865 (2) és az (EU) 2017/866 (3) tanácsi határozatnak megfelelően – a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos kérdések tekintetében, valamint a menekültügy és a visszaküldés tilalma tekintetében – az Unió nevében 2017. június 13-án aláírták az egyezményt, figyelemmel annak egy későbbi időpontban történő megkötésére.

(3)

Az egyezmény átfogó és sokrétű jogi keretet hoz létre annak érdekében, hogy a nők számára védelmet biztosítson az erőszak minden formájával szemben. Célja a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzése, üldözése és megszüntetése. Az egyezmény az intézkedések széles körét foglalja magában, az adatgyűjtéstől a tájékoztatáson át a nők elleni erőszak különböző formáinak büntetendővé tételét szolgáló jogi intézkedésekig. Áldozatvédelmi intézkedésekről és segítő szolgáltatások biztosításáról rendelkezik, továbbá foglalkozik a menekültügyi és migrációs kérdések nemi alapú erőszakkal kapcsolatos dimenziójával. Az egyezmény, annak biztosítása érdekében, hogy a részes felek ténylegesen végrehajtsák rendelkezéseit, különleges ellenőrzési rendszert hoz létre.

(4)

Az egyezménynek az Unió nevében való megkötése hozzá fog járulni a nők és a férfiak közötti egyenlőség valamennyi területen történő megvalósításához, amely az Unió egyik alapvető célkitűzése és alapértéke, és amelyet az Unió valamennyi tevékenysége során meg kell valósítani, összhangban az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkével, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkével és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkével. A nőkkel szembeni erőszak nem pusztán bűncselekmény, hanem egyúttal a nők emberi jogainak súlyos megsértését és a hátrányos megkülönböztetés szélsőséges formáját jelenti, amely a nemek közötti egyenlőtlenségben gyökerezik, és hozzájárul annak fenntartásához és megerősítéséhez. Az Unió, azáltal, hogy kötelezettséget vállal az egyezmény végrehajtására, megerősíti a nőkkel szembeni erőszak elleni, a saját területén és világszerte folytatott küzdelem melletti elkötelezettségét, és megszilárdítja a jelenlegi politikai fellépését és a büntető eljárásjog területén jelenleg meglévő jogi keretet, amely a nők és lányok vonatkozásában különös jelentőséggel bír.

(5)

Az egyezmény az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésekre, valamint egyéb, a tagállamok hatáskörébe tartozó kérdésekre terjed ki.

(6)

Az Unió csak azon kérdések tekintetében csatlakozhat az egyezményhez, amelyeket illetően az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, vagyis annyiban, amennyiben az egyezmény vonatkozó rendelkezései közös szabályokat érinthetnek, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatják. A dolgok jelenlegi állása szerint ez különösen az egyezménynek bizonyos, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseire, valamint az egyezménynek a menekültüggyel és a visszaküldés tilalmával (non-refoulement) kapcsolatos rendelkezéseire vonatkozik. A tagállamok megőrzik hatáskörüket, amennyiben az egyezmény nem érint közös szabályokat vagy változtatja meg azok alkalmazási körét. Az Uniónak – a kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében – az egyezményhez való csatlakozása nem érinti a tagállamok azon hatáskörét, hogy a nemzeti hatáskörükbe tartozó kérdések tekintetében megerősítsék az egyezményt.

(7)

Az egyezmény végrehajtásának szakaszában az Unió az egyezmény azon rendelkezéseinek a végrehajtásáért lesz felelős, amelyek a kizárólagos hatáskörébe tartoznak, az egyezményt megerősítő tagállamok pedig az egyezmény azon rendelkezéseinek a végrehajtásáért tartoznak majd kizárólagos felelősséggel, amelyek a nemzeti hatáskörükbe tartoznak.

(8)

Az e határozatban említett jogalapok – a dolgok jelenlegi állása szerint – megfelelően jelzik az Unió az egyezménnyel kapcsolatos hatáskörének mértékét, valamint a hatásköröknek az Unió és a tagállamok közötti megosztását.

(9)

E határozat kizárólag az egyezménynek a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel, valamint a menekültüggyel és a visszaküldés tilalmával kapcsolatos rendelkezéseire vonatkozik, annyiban, amennyiben azok közös szabályokat érinthetnek, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatják. E határozat nem vonatkozik az Unió intézményeire vagy közigazgatására, amelyek tekintetében e határozat elfogadásával párhuzamosan egy másik tanácsi határozat kerül elfogadásra.

(10)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(11)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(12)

A Tanács és azon tagállamok, amelyek az egyezménynek részes felei, valamint a Bizottság közösen kidolgoztak egy, az Unió és a tagállamok egyezmény szerinti jogainak és kötelezettségeinek gyakorlására vonatkozó belső szabályokat megállapító magatartási kódexet (a továbbiakban: magatartási kódex). E szabályok kiterjednek többek között a Bizottságnak – az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében – az egyezmény 10. cikke értelmében vett koordinációs testületként betöltött szerepére, amely nem érinti a tagállamok vonatkozó hatásköreit és az Unió intézményeinek autonómiáját a saját tevékenységeikkel kapcsolatos kérdésekben; az ellenőrzési rendszerre, beleértve a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportja (GREVIO) számára történő jelentéstételt; az Unió részvételére az egyezmény által létrehozott szervek, különösen az egyezmény 67. cikkében említett Részes Felek Bizottsága ülésein; uniós, közös vagy összehangolt álláspontoknak az ilyen ülésekre történőlétrehozására; valamint az ilyen üléseken való szoros együttműködésre, különös tekintettel a felszólalási és szavazási szabályokra. A magatartási kódex ezért olyan gyakorlati és belső eszközként hivatott szolgálni, amely lehetővé teszi az Unió és tagállamai számára, hogy az egyezmény tekintetében koherens, átfogó és egységes külső képviseletet biztosítsanak,

(13)

Az egyezményt jóvá kell hagyni,