–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Pucciariello avvocato dello Stato,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és A. Kasalická, meghatalmazotti minőségben,

–

Írország képviseletében J. Quaney, G. Hodge, M. Browne és A. Joyce, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Moro, M. Heller és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2014. november 26‑i (EU) 2015/281 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 54., 1. o.) által módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.; a továbbiakban: 1215/2012 rendelet) 53. cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Alessandro Salvoni és Anna Maria Fiermonte között, az A. Salvoni által ügyvédi minőségében nyújtott szolgáltatások után A. M. Fiermonte által fizetendő összegek tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1215/2012 rendelet (29) és (32) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

4

Az 1215/2012 rendelet 17–19. cikke e rendelet joghatósági szabályokról szóló II. fejezetének, és különösen e fejezet „Joghatóság fogyasztói szerződések esetén” című 4. szakaszának részét képezi. E rendelet a 17. cikke (1) bekezdésének c) pontjában a következőket állapítja meg:

„(1)   Valamely személy, a fogyasztó [helyesen: A valamely személy – fogyasztó –] által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 6. cikk és a 7. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:

[…]

5

Az említett rendelet 18. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.”

6

Ugyanezen rendelet 28. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Amennyiben a valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező alperes ellen egy másik tagállam bíróságán indítanak eljárást, és az alperes nem bocsátkozik perbe, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, kivéve, ha e rendelet rendelkezései alapján joghatósággal rendelkezik.”

7

Az 1215/2012 rendelet 37. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„(1)   Annak a félnek, aki egy adott tagállamban valamely más tagállamban hozott határozatra kíván hivatkozni, rendelkezésre kell bocsátania:

8

E rendelet 42. cikke előírja:

„(1)   Egy adott tagállamban hozott határozatnak egy másik tagállamban történő végrehajtása céljából a kérelmezőnek a hatáskörrel rendelkező végrehajtó hatóság rendelkezésére kell bocsátania az alábbiakat:

(2)   Egy valamely tagállamban hozott, ideiglenes intézkedést – adott esetben biztosítási intézkedést – elrendelő határozatnak egy másik tagállamban történő végrehajtása céljából a kérelmezőnek a hatáskörrel rendelkező végrehajtó hatóság rendelkezésére kell bocsátania az alábbiakat:

[…]”

9

Az említett rendelet 43. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Amennyiben egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtását kérik, az 53. cikk alapján kiállított tanúsítványt kézbesítik annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérik, még az első végrehajtási intézkedést megelőzően. A tanúsítványhoz csatolni kell a határozatot, ha azt az említett személy részére még nem kézbesítették.”

10

Az elismerés és a végrehajtás megtagadását illetően ugyanezen rendelet 45. cikke (1) bekezdésének e) pontja és a (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   Valamely fél kérelmére a határozat elismerését meg kell tagadni, amennyiben:

[…]

[…]

(2)   Az (1) bekezdés e) pontjában említett joghatósági okok vizsgálata során a felhívott bíróság kötve van ahhoz a tényálláshoz, amelyre az eredetileg eljáró bíróság a joghatóságát alapította.”

11

Az 1215/2012 rendelet 46. cikke értelmében „[annak] a személynek a kérelmére, akivel szemben a végrehajtást kérték, a határozat végrehajtása a 45. cikkben említett okok egyike alapján tagadható meg”.

12

E rendelet 53. cikkének megfelelően „[a]z eredetileg eljáró bíróság az I. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával bármely érdekelt fél kérelmére kiállítja a tanúsítványt”.

13

E formanyomtatvány „A határozat” című 4. pontja a 4.6.2. alpontjában tartalmazza az eredetileg eljáró bíróság által, az olyan ideiglenes intézkedés – a biztosítási intézkedést is beleértve – esetén alkalmazandó hivatkozásokat, amelyek az ilyen intézkedést elrendelő bíróságnak az ügy érdemében fennálló joghatóságára vonatkoznak.

14

A 2015. november 3‑án benyújtott kérelmében A. Salvoni ügyvéd, akinek az irodája Milánóban (Olaszország) található, a Tribunale di Milanótól (milánói bíróság, Olaszország) kérte A. M. Fiermonte, hamburgi (Németország) lakossal szemben fizetési meghagyás kibocsátását az ügyfele apja saját kezűleg írt végrendeletének vitatására irányuló eljárás keretében általa nyújtott szolgáltatások címén fizetendő összegekért.

15

A kérdést előterjesztő bíróság kamatokkal és költségekkel növelt összeg megfizetésére vonatkozó fizetési meghagyásról szóló határozatot hozott. Mivel A. M. Fiermonte nem élt jogorvoslattal e határozat ellen, A. Salvoni e bíróság előtt a végrehajtás érdekében tanúsítványnak az 1215/2012 rendelet 53. cikke alapján, az e rendelet I. mellékletében szereplő formanyomtatvány használatával történő kiállítása iránti kérelmet nyújtott be.

16

A kérdést előterjesztő bíróság hivatalból internetes keresést végzett, amelyből kiderült, hogy A. Salvoni Németországra irányuló tevékenységet folytatott. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság A. Salvonit arra kérte, hogy mutassa be, melyik irodánál folytatta tevékenységét azon időszak alatt, amikor A. M. Fiermonte ügyvédjeként járt el. Az A. Salvoni által benyújtott iratok megerősítik, hogy tevékenysége Németországra irányult, és abban az időpontban, amikor A. M. Fiermonte ügyvédjeként járt el, ez utóbbi Németországban lakott.

17

A kérdést előterjesztő bíróság, mivel úgy ítélte meg, hogy az A. Salvoni és A. M. Fiermonte közötti viszony fogyasztói szerződéshez hasonló, az A. Salvoni szakmai tevékenységére vonatkozó információkból azt a következtetést vonta le, hogy a fizetési meghagyásról szóló határozatot az 1215/2012 rendelet II. fejezetének a fogyasztói szerződésekre vonatkozó joghatósági szabályokról szóló 4. szakaszában megállapított joghatósági szabályok megsértésével hozták meg.

18

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak az 1215/2012 rendelet 53. cikke szerinti tanúsítvány kiállítására felkért bíróságra ruházott hatásköröket illetően, amennyiben a nemzeti eljárásjog szerint jogerőssé vált határozatot az e rendeletben előírt joghatósági szabályokra vonatkozó rendelkezések megsértésével fogadták el.

19

E bíróság különösen arra a kérdésre keresi a választ, hogy az 1215/2012 rendelet 53. cikke előírja‑e a tanúsítvány iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság számára, hogy e tanúsítványban az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban hozott határozatot azonos módon vezesse át, vagy e rendelkezés lehetővé teszi számára, hogy hivatalból eldöntse, hogy tájékoztatja azon alperes fogyasztót, akivel szemben a határozatot az eredeti eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban kell végrehajtani, az e rendelet II. fejezetének 4. szakaszában megállapított joghatósági szabályok esetleges megsértése, és ennélfogva az említett rendelet 45. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében vett, az elismerés kifogásolásának lehetősége tekintetében.

20

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint úgy tűnik, hogy az 1215/2012 rendelet 42. és 53. cikkét akként lehet értelmezni, hogy az említett tanúsítvány kiállítására felkért bíróság semmilyen diszkrecionális jogkörrel nem rendelkezik, és hogy automatikusan át kell vezetnie a szóban forgó határozat tartalmát az e rendelet I. mellékletében szereplő formanyomtatványban annak tanúsítása érdekében, hogy e határozat az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajtható.

21

Mindazonáltal e bíróság szerint az ilyen értelmezés sértheti a Chartának a Bíróság által a fogyasztói jog területén értelmezett 47. cikkét. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából és különösen a 2012. június 14‑iBanco Español de Crédito ítéletből (C‑618/10, EU:C:2012:349, 39., 41. és 43. pont), valamint a 2016. február 18‑iFinanmadrid EFC ítéletből (C‑49/14, EU:C:2016:98, 46. pont) az következik, hogy a fogyasztónak a szolgáltatóval szembeni hátrányos helyzete mind a tárgyalási pozíció, mind pedig tájékozottsági szint tekintetében, csak azon bíróság pozitív beavatkozása útján egyenlíthető ki, amely köteles hivatalból vizsgálni valamely szerződési feltétel esetleges tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek.

22

Az 1215/2012 rendelet 53. cikkében előírt tanúsítvánnyal kapcsolatban e bíróság rámutat, hogy – amint azt a Bíróság a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21‑i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 143., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 38. o.) 9. cikkében előírt tanúsítvánnyal kapcsolatban a 2016. június 16‑iPebros Servizi ítéletben (C‑511/14, EU:C:2016:448) kimondta – a bírósági határozat hitelesítése igazságszolgáltatási jellegű aktus. A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.) rendszerében a Bíróság azt is megállapította, hogy az e rendelet 54. cikkében előírt tanúsítványnak az a szerepe, hogy a származási tagállamban hozott határozat végrehajthatóságát megállapító határozat elfogadását megkönnyítse (2012. szeptember 6‑iTrade Agency ítélet, C‑619/10, EU:C:2012:531, 41. pont). Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az ilyen tanúsítvány jelentőségét az 1215/2012 rendelet által létrehozott rendszer megerősítette.

23

A kérdést előterjesztő bíróság szerint az ő feladata, hogy összeegyeztesse az 1215/2012 rendeletben hivatkozott határozatok gyors mozgására vonatkozó célkitűzést a fogyasztók hatékony védelmével azon lehetőség révén, hogy az e rendelet 53. cikke szerinti tanúsítvány kiállítása során hivatalból tájékoztassa a fogyasztót az e rendelet II. fejezetének 4. szakaszában előírt joghatósági szabályok megsértéséről.

24

E körülmények között a Tribunale di Milano (milánói bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni az [1215/2012] rendelet 53. cikkét és a [Charta] 47. cikkét, hogy azokkal ellentétes az a lehetőség, hogy az eredetileg eljáró bíróság, amelytől egy jogerős határozatra hivatkozva az [e] rendelet 53. cikkében előírt tanúsítvány kiállítását kérik, hivatalból gyakorolja az említett […] rendelet II. fejezetének 4. szakaszában foglalt szabályok megsértésének vizsgálatára vonatkozó hatáskört annak érdekében, hogy tájékoztassa a fogyasztót az esetlegesen megállapított jogsértésről, valamint hogy a fogyasztó számára lehetővé tegye azon lehetőség tudatos megfontolását, hogy éljen az ugyanezen rendelet 45. cikkében előírt jogorvoslattal?”

25

Elöljáróban meg kell határozni, hogy az 1215/2012 rendelet 53. cikke szerinti tanúsítvány kiállítása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság az EUMSZ 267. cikk értelmében vett igazságszolgáltatási tevékenység gyakorlása során jár‑e el, vagy hogy az általa követett eljárás tisztán közigazgatási vagy nemperes eljárásnak tekinthető‑e.

26

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, noha az EUMSZ 267. cikk nem teszi függővé a Bírósághoz fordulást azon eljárás kontradiktórius jellegétől, amelynek során a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést fogalmaz meg, a nemzeti bíróságok csak akkor fordulhatnak a Bírósághoz, ha eljárás van előttük folyamatban, és ha igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében kell határozatot hozniuk (2016. június 16‑iPebros Servizi ítélet, C‑511/14, EU:C:2016:448, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Az EUMSZ 267. cikk második bekezdése értelmében vett „ítélete meghozatalához” kifejezések magukban foglalják a kérdést előterjesztő bíróság ítéletéhez vezető eljárás egészét, ezért e kifejezéseket tágan kell értelmezni annak elkerülése érdekében, hogy számos eljárási kérdést elfogadhatatlannak tekintsenek, és azok ne képezhessék tárgyát a Bíróság által történő értelmezésnek, és hogy a Bíróság ne rendelkezhessen valamennyi azon uniós jogi rendelkezés értelmezésére hatáskörrel, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság köteles alkalmazni (lásd ebben az értelemben: 2016. június 16‑iPebros Servizi ítélet, C‑511/14, EU:C:2016:448, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

E tekintetben a Bíróság a 2019. február 28‑iGradbeništvo Korana ítélet (C‑579/17, EU:C:2019:162) 39–41. pontjában kimondta, hogy az eredetileg eljáró bíróság igazságszolgáltatási feladatokat lát el, amikor azt vizsgálja, hogy az 1215/2012 rendelet 53. cikke szerinti tanúsítvány kiállítására hatáskörrel rendelkezik‑e.

29

Ez a megoldás nem korlátozódhat kizárólag azokra az esetekre, amikor az ilyen tanúsítvány kiállítására vonatkozó hatáskört vitatják, amennyiben az e cikkben előírt tanúsítványt kiállító testületet más helyzetekben is igazságszolgáltatási jellegű feladatok ellátására kérik fel.

30

Így az 1215/2012 rendelet 53. cikkében előírt tanúsítvány által az e rendelet rendszerében betöltött szerepek igazolják, hogy amikor az e tanúsítványban feltüntetendő információk egy része nem található meg abban határozatban, amelynek a végrehajtását kérik, vagy az e határozat értelmezését igényli, vagy vitás, az eredetileg eljáró bíróság igazságszolgáltatási feladatokat lát el. Ilyen esetekben e bíróság a korábbi bírósági eljárást folytatja, biztosítva annak hatékony érvényesülését annyiban, amennyiben tanúsítvány hiányában egy határozat nem alkalmas arra, hogy szabadon mozogjon az európai igazságügyi térségben. Ez a következtetés felel meg a bírósági határozatok gyors végrehajtásának biztosítása igényének, megőrizve a jogbiztonságot, amelyen az igazságszolgáltatás működése iránt az Európai Unióban táplált kölcsönös bizalom alapul.

31

Következésképpen az 1215/2012 rendelet 53. cikke szerinti tanúsítvány kiállítása iránti eljárás igazságszolgáltatási jelleget ölt, így az ilyen eljárás keretében eljáró nemzeti bíróság jogosult arra, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon a Bírósághoz.

32

Ebből következően a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

33

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1215/2012 rendeletnek a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 53. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy valamely jogerős határozat tekintetében az ezen 53. cikkben előírt tanúsítvány kiállítása iránti kérelem tárgyában eredetileg eljáró bíróság hivatalból vizsgálhassa, hogy az e rendelet II. fejezetének 4. szakaszában foglalt rendelkezéseket megsértették‑e, annak érdekében, hogy tájékoztassa a fogyasztót az esetlegesen megállapított jogsértésről, és lehetővé tegye számára, hogy az ügy teljes ismeretében mérlegelje az említett rendelet 45. cikkében előírt jogorvoslat igénybevételének lehetőségét.

34

Először is meg kell állapítani, hogy az 1215/2012 rendelet 42. cikke (1) bekezdése b) pontjának és (2) bekezdése b) pontjának az összehasonlításából az következik, hogy a tanúsítvány kiállítása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróságnak nem kell megvizsgálnia az érdemi határozatot hozó bíróság joghatóságát, eltérően attól, ami egy ideiglenes intézkedést – adott esetben biztosítási intézkedést – elrendelő határozat esetében szükséges.

35

Ugyanis, míg e rendelet 42. cikke (1) bekezdésének b) pontja az érdemi határozat végrehajtása céljából egyszerűen azt a kötelezettséget rója a kérelmezőre, hogy nyújtsa be a határozat végrehajthatóságát igazoló tanúsítványt, az említett rendelet 42. cikke (2) bekezdésének b) pontja előírja, hogy az ideiglenes vagy biztosítási intézkedést elrendelő határozat végrehajtása céljából benyújtott tanúsítványnak kifejezetten azt kell igazolnia, hogy az eredetileg eljáró bíróság joghatósággal rendelkezett az ügy érdemére.

36

Ezt a megállapítást megerősíti az ugyanezen rendelet I. mellékletében található, említett tanúsítvány tartalma, és különösen e mellékletnek az ideiglenes intézkedés – a biztosítási intézkedést is beleértve – esetére vonatkozó 4.6.2. alpontja.

37

Ez a különbségtétel egyébként összhangban áll azzal a ténnyel, hogy a többi esetben a tanúsítvány kiállítása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság az eredetileg eljáró bíróság, amely azt az érdemi határozatot hozta, amelynek az elismerését vagy végrehajtását kértek, és amely bíróság ennek következtében az 1215/2012 rendelet 2. cikke értelmében az érintett határozat meghozatalával hivatalosan – hallgatólagosan vagy kifejezetten – megállapította a joghatóságát.

38

Másodszor, az 1215/2012 rendelet 53. cikkének szövegéből kitűnik, hogy az eredetileg eljáró bíróság köteles kiállítani az általa létrehozott tanúsítványt, ha valamely érdekelt fél hozzá erre irányuló kérelmet nyújt be. Ezzel szemben e rendelkezés semmilyen módon nem írja elő, hogy e bíróság feladata a jogvita azon vonatkozásainak vizsgálata, amelyek nem tartoznak e rendelkezés alkalmazási körébe, mint például azon érdemi és joghatósági kérdések, amelyeket már elbíráltak azon határozatban, amelynek a végrehajtását kérik. Másfelől a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az említett tanúsítvány kiállítása szinte automatikus (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 6‑iTrade Agency ítélet, C‑619/10, EU:C:2012:531, 41. pont).

39

Ebből következik, hogy az 1215/2012 rendelet 53. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága, amelyhez az e cikkben említett tanúsítvány kiállítása iránti kérelmet nyújtottak be valamely fogyasztóval szemben hozott jogerős határozattal kapcsolatban, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló ügyben hivatalból vizsgálja, hogy e határozatot az e rendeletben előírt joghatósági szabályok tiszteletben tartásával fogadták‑e el.

40

Harmadszor azt is meg kell vizsgálni, hogy a Bíróságnak a Charta 47. cikkével együttesen értelmezett, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvvel (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) kapcsolatos, a jelen ítélet 21. pontjában említett ítélkezési gyakorlata alkalmas‑e arra, hogy megkérdőjelezze e következtetést annyiban, amennyiben az azt jelentené, hogy az eredetileg eljáró bíróságnak a fogyasztó és a szolgáltató között fennálló egyenlőtlen helyzet ellensúlyozása érdekében hivatalból kellene tájékoztatnia a fogyasztót az állítólagos jogsértésről.

41

Először is, ami az 1215/2012 rendelet által létrehozott joghatósági szabályokat illeti, e rendelet (18) preambulumbekezdése pontosítja, hogy a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni.

42

Ezt a célkitűzést az 1215/2012 rendelet konkrét eljárásjogi rendelkezései valósítják meg. E rendelet 17. cikkének (1) bekezdéséből tehát az következik, hogy az abban foglalt esetekben a joghatóságot a fogyasztó és a szolgáltató között létrejött szerződésekre alkalmazandó, e rendelet II. fejezetének 4. szakaszában meghatározott különös szabályok alapján kell meghatározni.

43

Másodszor, ami valamely határozatnak a megkeresett tagállamban történő elismerésének és végrehajtásának szakaszát illeti, az 1215/2012 rendelet (29) preambulumbekezdése szerint annak a személynek, akivel szemben a végrehajtást kérték, kérheti a határozat elismerésének vagy végrehajtásának megtagadását, ha úgy ítéli meg, hogy az elismerés megtagadásának valamely oka fennáll, ideértve a különös joghatósági szabályok esetleges megsértését is.

44

E körülmények között, amint a főtanácsnok az indítványának 76. és 77. pontjában megjegyezte, a Bíróságnak a 93/13 irányelvvel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata nem ültethető át az 1215/2012 rendelet kontextusába, amely rendelet eljárási jellegű szabályokat határoz meg, míg a 93/13 irányelv a fogyasztókkal kötött szerződésekben szereplő tisztességtelen feltételekre vonatkozó tagállami jogszabályok minimális harmonizációjára irányul.

45

Ami a Charta 47. cikkében említett hatékony jogorvoslathoz való jogot illeti, e jog nem sérül, mivel az 1215/2012 rendelet 45. cikke lehetővé teszi, hogy az alperes többek között a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos, az e rendelet II. fejezetének 4. szakaszában előírt joghatósági szabályok esetleges megsértésére hivatkozzon.

46

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendeletnek a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 53. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy valamely jogerős határozat tekintetében az ezen 53. cikkben előírt tanúsítvány kiállítása iránti kérelem tárgyában eredetileg eljáró bíróság hivatalból vizsgálhassa, hogy az e rendelet II. fejezetének 4. szakaszában foglalt rendelkezéseket megsértették‑e, annak érdekében, hogy tájékoztassa a fogyasztót az esetlegesen megállapított jogsértésről, és lehetővé tegye számára, hogy az ügy teljes ismeretében értékelje az említett rendelet 45. cikkében előírt jogorvoslat igénybevételének lehetőségét.

47

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A 2014. november 26‑i (EU) 2015/281 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet által módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkével összefüggésben értelmezett 53. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy valamely jogerős határozat tekintetében az ezen 53. cikkben előírt tanúsítvány kiállítása iránti kérelem tárgyában eredetileg eljáró bíróság hivatalból vizsgálhassa, hogy az e rendelet II. fejezetének 4. szakaszában foglalt rendelkezéseket megsértették‑e, annak érdekében, hogy tájékoztassa a fogyasztót az esetlegesen megállapított jogsértésről, és lehetővé tegye számára, hogy az ügy teljes ismeretében értékelje az említett rendelet 45. cikkében előírt jogorvoslat igénybevételének lehetőségét.