—

a Trade Agency Ltd képviseletében V. Tihonovs zvērināts advokāts,

—

a Seramico Investments Ltd képviseletében J. Salims zvērināts advokāts,

—

a lett kormány képviseletében M. Borkoveca és A. Nikolajeva, valamint I. Kalniņš, meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

—

Írország képviseletében D. O’Hagan, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Collins SC,

—

a francia kormány képviseletében G. de Bergues, B. Beaupère-Manokha és N. Rouam, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

—

a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas és R. Krasuckaitė, meghatalmazotti minőségben,

—

a holland kormány képviseletében C. M. Wissels és B. Koopman, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, M. Arciszewski és B. Czech, meghatalmazotti minőségben,

—

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, meghatalmazotti minőségben,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében S. Hathaway, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Henshaw barrister,

—

az Európai Bizottság képviseletében A.-M. Rouchaud-Joët és A. Sauka, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 34. cikke 1. és 2. pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Trade Agency Ltd (a továbbiakban: Trade Agency) és a Seramico Investments Ltd (a továbbiakban: Seramico) között a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], királynői fellebbviteli kollégium, Egyesült Királyság) által hozott mulasztási határozat Lettországban és a 44/2001 rendelet alapján történő elismerésének és végrehajtásának a tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.

3

A 44/2001 rendelet (16)–(18) preambulumbekezdése kimondja:

4

E rendelet 34. cikkének 1. és 2. pontja a következőképpen rendelkezik:

„A határozat nem ismerhető el, amennyiben:

5

Az említett rendelet 35. cikke előírja:

„(1)   A határozat nem ismerhető el továbbá, amennyiben a II. fejezet 3., 4. és 6. szakaszának rendelkezéseivel ellentétes, illetve a 72. cikkben meghatározott esetben.

(2)   Az előző bekezdésben említett joghatósági okok vizsgálata során a megkeresett bíróság vagy hatóság kötve van ahhoz a tényálláshoz, amelyre a származási tagállam bíróságának joghatóságát alapította [helyesen: amelyre a származási tagállam bírósága a joghatóságát alapította].

(3)   Az (1) bekezdésre is figyelemmel a származási tagállam bíróságának joghatósága nem vizsgálható felül. A közrendnek a 34. cikk 1. pontjában említett vizsgálata a joghatósággal kapcsolatos szabályokra nem alkalmazható.”

6

Ugyanezen rendelet 36. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül.”

7

A 44/2001 rendelet 41. cikke a következőképpen szól:

„A határozatot az 53. cikkben említett alaki követelmények teljesítését követően, a 34. és 35. cikk szerinti felülvizsgálat nélkül nyomban végrehajthatónak kell nyilvánítani. Az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, az eljárásnak ebben a szakaszában a kérelemre észrevételt nem tehet.”

8

E rendelet 42. cikke előírja:

„(1)   A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozatot haladéktalanul a kérelmező tudomására kell hozni annak a tagállamnak a joga által megállapított eljárásnak megfelelően, ahol a végrehajtást kérték.

(2)   A végrehajthatóságot megállapító határozatot kézbesítik annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérték, a határozattal együtt, amennyiben azt a fél részére még nem kézbesítették.”

9

Ugyanezen rendelet 43. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat ellen bármely fél jogorvoslatot nyújthat be.

(2)   A jogorvoslatot a III. mellékletben szereplő listán megjelölt bírósághoz kell benyújtani.

(3)   A jogorvoslatot a peres eljárási szabályoknak megfelelően kell kezelni.

(4)   Amennyiben az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, a kérelmező által benyújtott jogorvoslatot érintő eljárásban nem jelenik meg a jogorvoslat tárgyában eljáró bíróság előtt, a 26. cikk (2)–(4) bekezdését kell alkalmazni még abban az esetben is, ha az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, egyik tagállamban sem rendelkezik lakóhellyel.

(5)   A végrehajthatóság megállapítása elleni jogorvoslatot a végrehajthatóságot megállapító határozat kézbesítésétől számított egy hónapon belül kell benyújtani. Ha az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik, más tagállamban rendelkezik lakóhellyel, mint ahol a végrehajthatóságot megállapították, a jogorvoslatra nyitva álló időtartam akár a személyes, akár a lakóhelyen történő kézbesítés időpontjától számított két hónap. Ez az időtartam a távolságra tekintettel nem hosszabbítható meg.”

10

A 44/2001 rendelet 45. cikke előírja:

„(1)   Az a bíróság, amelynél a 43. vagy 44. cikk alapján jogorvoslatot nyújtottak be, kizárólag a 34. és 35. cikkben meghatározott okok egyike alapján utasíthatja el vagy vonhatja vissza a végrehajthatóságot megállapító határozatot. A bíróság késedelem nélkül határozatot hoz.

(2)   A külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül.”

11

Az említett rendelet 54. cikke a következőképpen szól:

„A határozathozatal helye szerinti tagállam bírósága vagy hatáskörrel rendelkező hatósága bármely érdekelt fél kérelmére az e rendelet V. mellékletében szereplő formanyomtatványnak megfelelő tanúsítványt bocsát ki.”

12

Ugyanezen rendelet 55. cikke kimondja:

„(1)   Ha az 54. cikkben említett tanúsítványt nem mutatják be, a bíróság vagy hatáskörrel rendelkező hatóság annak bemutatására határidőt szabhat, elfogadhat azzal egyenértékű okiratot, vagy, ha úgy véli, hogy elegendő információval rendelkezik, eltekinthet azok bemutatástól [helyesen: bemutatásától].

(2)   A bíróság vagy hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére be kell mutatni az okiratok fordítását. A fordítást valamely tagállamban erre képesítéssel rendelkező személy hitelesíti.”

13

A 44/2001 rendelet V. mellékletének 4.4. pontja előírja, hogy a határozathozatal helye szerinti tagállam bíróságai által kiállított tanúsítványon, „[a]mennyiben a határozatot megjelenés elmulasztása mellett hozták”, feltüntetik „az eljárást megindító irat kézbesítésének időpontját.”

14

A Seramico 289122,10 GBP megfizetése iránt a Trade Agency-vel és a Hill Market Menagement LLP-vel szemben keresetet nyújtott be a High Court of Justice-nál.

15

Amint az iratokból és a High Court of Justice által szolgáltatott információkból kitűnik, az ezen eljárást megindító iratot 2009. szeptember 10-én kézbesítették az alperesnek.

16

Azonban, mivel a Trade Agency semmilyen ellenkérelmet nem terjesztett elő, a High Court of Justice 2009. október 8-án mulasztási határozatot hozott az említett társasággal szemben a következő indokok alapján: „Önök nem válaszoltak az Önök részére kézbesített keresetre. Ezért a bíróság úgy határoz, hogy tartozás címén kötelesek a felperes részére 289122,10 GBP összeget és az e határozat meghozataláig felszámított kamatokat, valamint 130 GBP költséget megfizetni. A felperes részére mindösszesen 293582,98 GBP összeg megfizetésére kötelesek.”

17

2009. október 28-án a Seramico a Rigās pilsētas Ziemeļu rajona tiesánál (Riga városának északi kerületi bírósága, Lettország) kérelmezte a High Court of Justice határozatának Lettországban történő elismerését és végrehajtását. E kérelemhez mellékelte az említett határozat másolatát, amelyhez csatolta a 44/2001 rendelet 54. cikke szerinti tanúsítványt (a továbbiakban: tanúsítvány).

18

A Rigās pilsētas Ziemeļu rajona tiesa a 2009. november 5-i határozattal helyt adott az említett kérelemnek.

19

2010. március 3-án a Rīgas apgabaltiesas Civilietu tiesas koleģija (a rigai regionális bíróság polgári kollégiuma, Lettország) elutasította a Trade Agency által e határozattal szemben benyújtott keresetet.

20

E társaság tehát az Augstākās tiesas Senātshoz (legfelsőbb bíróság szenátusa) fellebbezést nyújtott be azzal érvelve, hogy a High Court of Justice határozatának Lettországban történő elismerésére és végrehajtására irányuló kérelmet el kell utasítani azon oknál fogva, hogy egyrészt az Egyesült Királyságban lefolytatott eljárásban megsértették a védelemhez való jogot, mivel a Trade Agency-t nem értesítették a High Court of Justice előtti igényérvényesítésről, és másrészt mivel ez utóbbi bíróság által elfogadott határozat nyilvánvalóan ellentétes a lett közrenddel, mivel az egyáltalán nem tartalmaz indokolást.

21

E tekintetben az Augstākā tiesas Senāts először is megjegyezte, hogy a 44/2001 rendelet 54. cikke céljára tekintettel számára valóban úgy tűnik, hogy amennyiben külföldi határozatot egy tanúsítvány kísér, a végrehajtás iránti kérelem ügyében eljáró bíróságnak – többek között az igazságszolgáltatásba vetett kölcsönös bizalomnak az említett rendelet (16) és (17) preambulumbekezdésében megállapított elvét figyelembe véve – az e tanúsítványban szereplő információkra való hivatkozásokra kell szorítkoznia az alperesnek történő kézbesítést illetően, anélkül hogy más bizonyítékot megkövetelne.

22

A C-283/05. sz. ASML-ügyben 2006. december 14-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-12041. o.) 29. pontjára utalva azonban a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az ilyen következtetés ellentétesnek tűnik a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, amely a 44/2001 rendelet által létrehozott rendszerre tekintettel elismerte, hogy a távollévő alperes védelemhez való jogának a tiszteletben tartását kétszeres felülvizsgálat biztosítja, amelyet a külföldi határozat elismerése és végrehajtása iránti kérelem ügyében eljáró bíróság is elvégez.

23

Másodszor a lett közrend megsértésével kapcsolatban az Augstākā tiesas Senāts megállapította a közrend és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezményben (a továbbiakban: EJEE), vagy az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) biztosított alapvető jogok közötti kapcsolat fennállását.

24

Megállapítva különösen azt, hogy az EJEE 6. cikkének (1) bekezdését, amely megfelel a Charta 47. cikkének, az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy értelmezte, hogy az kötelezettséget állapít meg a nemzeti bíróságokra nézve a tekintetben, hogy határozatukban ismertetni kell azokat az indokokat, amelyekre alapozva döntésüket meghozták, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontja értelmében lehetőség kell hogy legyen az olyan külföldi határozat elismerésének a megtagadására, amelyet e kötelezettség megsértésével hoztak. Mindazonáltal fennállnak arra a kérdésre vonatkozó bizonytalanságok, hogy az olyan határozat, mint amelyről az alapügyben szó van, amely semmiféle indokolást nem tartalmaz a kérelem megalapozottságára vonatkozóan, ténylegesen ellentétes-e az említett 47. cikkel.

25

Ilyen körülmények között az Augstākā tiesas Senāts úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

26

Első kérdésével az Augstākā tiesas Senāts lényegében azt kívánja megtudni, hogy úgy kell-e értelmezni a 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontját, amelyre utal az említett rendelet (16) és (17) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 45. cikkének (1) bekezdése, hogy amennyiben az alperes a tanúsítvánnyal kísért és a határozathozatal helye szerinti tagállamban hozott mulasztási határozat végrehajthatóságával szemben jogorvoslattal él azzal érvelve, hogy az eljárást megindító iratot számára nem kézbesítették, a végrehajtás helye szerinti tagállamnak az említett jogorvoslat ügyében eljáró bírósága hatáskörrel rendelkezik az említett tanúsítványban és a bizonyítékokban szereplő információk egyezésének a vizsgálatára.

27

E kérdés megválaszolása céljából a 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontját nemcsak e rendelkezés szövegének, hanem ez e rendelettel létrehozott rendszernek és az e rendelet által kitűzött céloknak a fényében is értelmezni kell.

28

Ami az említett rendelettel létrehozott rendszert illeti, annak (17) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a másik tagállamban hozott határozatnak a végrehajtás helye szerinti tagállamban történő végrehajtására irányuló eljárás csupán az ez utóbbi tagállamban történő végrehajthatóság megállapításához szükséges iratok tisztán formai ellenőrzéséből állhat (lásd a C-139/10. sz. Prism Investments ügyben 2011. október 13-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-9511. o.] 28. pontját).

29

Egy ilyen keresetlevél benyújtását követően – amint a 44/2001 rendelet 41. cikkéből is kitűnik – a végrehajtás helye szerinti tagállam hatóságai az említett határozat végrehajthatóságát megállapító határozat kibocsátása céljából az eljárás első szakaszában csak ezen alaki követelmények betartását vizsgálhatják. Következésképpen az eljárás e szakaszában egyáltalán nem vizsgálhatják az azon határozattal elbírált ügy ténybeli és jogi elemeit, amelynek a végrehajtását kérték (lásd a fent hivatkozott Prism Investments ügyben hozott ítélet 30. pontját).

30

A 44/2001 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése alapján a végrehajthatóságot megállapító e határozatot mindazonáltal kézbesíteni kell annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérték, esetleg a határozathozatal helye szerinti tagállamban hozott határozattal együtt, amennyiben azt e fél részére még nem kézbesítették.

31

Így a 44/2001 rendelet 43. cikkének megfelelően a végrehajthatóságot megállapító említett határozat az eljárás második szakaszában megtámadható az érintett alperes által benyújtott jogorvoslattal. Azon megtámadási okok kifejezett felsorolását, amelyekre hivatkozni lehet, kimerítő jelleggel e rendelet 34. és 35. cikke tartalmazza, amelyekre ugyanezen rendelet 45. cikke is utal (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Prism Investments ügyben hozott ítélet 32. és 33. pontját).

32

Kifejezetten a 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontjában – amelyre ez utóbbi 45. cikkének (1) bekezdése utal – említett indokkal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy annak célja a határozathozatal helye szerinti tagállamban indított eljárástól távol lévő alperes jogai tiszteletben tartásának egy kétszeres felülvizsgálati rendszeren keresztül történő biztosítása (lásd a fent hivatkozott AMSL-ügyben hozott ítélet 29. pontját). E rendszer alapján a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságának jogorvoslat esetén meg kell tagadnia, vagy vissza kell vonnia a külföldi mulasztási határozat végrehajtását, ha az eljárást megindító iratot nem kézbesítették vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítettek a távollévő alperes részére ahhoz megfelelő időben és módon, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes e határozattal szemben annak ellenére nem élt jogorvoslattal a határozathozatal helye szerinti tagállam bíróságai előtt, hogy lehetősége lett volna rá.

33

Márpedig ebben az összefüggésben vitathatatlan, hogy az a kérdés, hogy az alperesnek kézbesítették-e az eljárást megindító iratot, az átfogó értékelés releváns, ténybeli eleme (lásd ebben az értelemben a 166/80. sz. Klomps-ügyben 1981. június 16-án hozott ítélet [EBHT 1981., 1593. o.] 15. és 18. pontját), amellyel foglalkoznia kell a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságának annak vizsgálata céljából, hogy ezen alperes rendelkezett-e az ahhoz szükséges idővel, hogy védelmét előkészíthesse, vagy hogy megtegye a szükséges lépéséket a mulasztási határozat elkerülése érdekében.

34

Ezt követően meg kell tehát jegyezni, hogy az a tény, hogy a külföldi határozatot egy tanúsítvány kíséri, nem korlátozhatja a kétszeres felülvizsgálat keretében a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága által elvégzendő értékelés terjedelmét, amennyiben e bíróság megvizsgálja a 44/2001 rendelet 34. cikke 2. pontjában említett kizáró okot.

35

Ugyanis mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy – amint a főtanácsnok az indítványának 31. pontjában megjegyezte – a 44/2001 rendelet egyik rendelkezése sem tiltja meg kifejezetten a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságának a tanúsítványban szereplő tényszerű információk helytállóságának a felülvizsgálatát, mivel e rendelet 36. cikke és 45. cikkének (2) bekezdése az érdemi felülvizsgálat tilalmát kizárólag a határozathozatal helye szerinti tagállamban hozott bírósági határozatra korlátozza.

36

Ezt követően meg kell jegyezni, hogy – amint a főtanácsnok az indítványának 35. pontjában megjegyezte –, mivel az e tanúsítvány kiállítására hatáskörrel rendelkező bíróság vagy hatóság nem feltétlenül felel meg annak a bíróságnak vagy hatóságnak, amely azon határozatot hozta, amelynek a végrehajtását kérelmezték, ugyanezen információk csak tisztán jelzésértékűek lehetnek, amelyeknek egyszerű tájékoztató jellegük van. Ez következik az említett tanúsítvány kiállításának kizárólag esetleges jellegéből is, amely kiállítás hiányában – a 44/2001 rendelet 55. cikkének megfelelően – a végrehajtás helye szerinti tagállamnak a végrehajthatóság megállapítására hatáskörrel rendelkező bírósága elfogadhat egy egyenértékű dokumentumot, vagy ha úgy véli, hogy kellő információval rendelkezik, nem kell kérnie annak kiállítását.

37

Végül, amint a főtanácsnok az indítványának 44. pontjában szintén megjegyezte, pontosítani kell, hogy – amint magából az említett rendelet V. mellékletének szövegéből kitűnik – a tanúsítványban szereplő információk, „[a]mennyiben a határozatot megjelenés elmulasztása mellett hozták, az eljárást megindító irat kézbesítése időpontjának” a feltüntetésére korlátozódnak anélkül, hogy a tanúsítvány más, annak vizsgálata céljából hasznos információt tartalmazna – mint többek között a kézbesítés módjai vagy az alperes címe – hogy az alperes gondoskodhatott-e a védekezéséről.

38

Ebből következik, hogy a 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontjában – amelyre utal e rendelet 45. cikkének (1) bekezdése – említett kizáró ok elemzésének keretében a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága hatáskörrel rendelkezik a bizonyítékok összessége önálló vizsgálatának az elvégzésére, és így adott esetben annak vizsgálatára, hogy e bizonyítékok megfelelnek-e a tanúsítványban szereplő információknak, annak értékelése céljából, hogy először is a távollévő alperesnek kézbesítették-e az eljárást megindító iratot, és hogy másodszor ezen esetleges kézbesítés megfelelő időben és módon történt-e ahhoz, hogy az alperes a védekezéséről gondoskodhasson.

39

E következtetést megerősítik a 44/2001 rendelet célkitűzései.

40

Ugyanis e tekintetben pontosítani kell, hogy – amint az említett rendelet (16) és (17) preambulumbekezdéséből is kitűnik – a rendeletben meghatározott elismerési és végrehajtási szabályok az igazságszolgáltatás iránt az Európai Unióban táplált kölcsönös bizalmon alapulnak. Ez a kölcsönös bizalom nemcsak azt követeli meg, hogy az egyik tagállamban hozott bírósági határozatokat egy másik tagállamban automatikusan elismerjék, hanem azt is, hogy az e határozatok ezen másik tagállambeli végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárás hatékony és gyors legyen (lásd a fent hivatkozott Prism Investments ügyben hozott ítélet 27. pontját).

41

Ebben az összefüggésben a tanúsítvány feladata pontosan az eljárás első szakaszában azon határozat elfogadásának a megkönnyítése, amely megállapítja a határozathozatal helye szerinti tagállamban elfogadott határozat végrehajthatóságát, szinte automatikussá téve ezen elfogadást, amint az a 44/2001 rendelet (17) preambulumbekezdésében kifejezetten szerepel.

42

Azonban az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az így kitűzött cél nem járhat a védelemhez való jogok bármilyen módon történő csorbításával (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott ASML-ügyben hozott ítélet 23. és 24. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

43

Ugyanis a Bíróság már kimondta, hogy a 44/2001 rendelet (16)–(18) preambulumbekezdéséből kifejezetten következik, hogy a rendelet által a határozatok elismerésének és végrehajtásának megtámadhatósága érdekében létrehozott jogorvoslati rendszer célja a megfelelő egyensúly megteremtése egyrészről az Unión belül az igazságszolgáltatásba vetett kölcsönös bizalom elve, és másrészről a védelemhez való jog elve között, amely megköveteli, hogy az alperes egy kontradiktórius eljárás keretében vizsgálandó keresettel adott esetben megtámadhassa a végrehajthatóságot megállapító határozatot, amennyiben úgy véli, hogy a végrehajthatóságot kizáró okok valamelyike fennáll (lásd ebben az értelemben a C-420/07. sz. Apostolides-ügyben 2009. április 28-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-3571. o.] 73. pontját).

44

Márpedig, amint a jelen ítélet 32. pontjában szerepel, a 44/2001 rendelet az eljárásnak a végrehajtás helye szerinti tagállamban kizárólag az alperesnek a végrehajthatóságot megállapító határozattal szembeni jogorvoslata által indított e második szakaszában állapított meg egy kétszeres felülvizsgálati mechanizmust, amelynek a célja a távollévő alperes védelemhez való joga tiszteletben tartásának a biztosítása nemcsak a határozathozatal helye szerinti tagállamban zajló kezdeti eljárás (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott ASML-ügyben hozott ítélet 30. pontját), hanem a végrehajtás helye szerinti tagállamban folyó végrehajtási eljárás során is (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott ASML-ügyben hozott ítélet 31. pontját).

45

Így azon felülvizsgálati jogkör terjedelmének, amellyel a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága e szakaszban rendelkezik, kizárólag azzal az indokkal történő korlátozása, hogy tanúsítványt készítettek, megfosztaná a hatékony érvényesüléstől az ugyanezen bíróság által végezendő felülvizsgálatot, és következésképpen megakadályozná azon célkitűzés megvalósulását, hogy biztosítsák a védelemhez való jognak az említett rendeletben előírt és annak (18) preambulumbekezdésében kimondott tiszteletben tartását.

46

A fenti megállapítások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy úgy kell értelmezni a 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontját, amelyre utal az említett rendelet (16) és (17) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 45. cikkének (1) bekezdése, hogy amennyiben az alperes a tanúsítvánnyal kísért és a határozathozatal helye szerint tagállamban hozott mulasztási határozat végrehajthatóságával szemben jogorvoslattal él azzal érvelve, hogy az eljárást megindító iratot számára nem kézbesítették, a végrehajtás helye szerinti tagállamnak az említett jogorvoslat ügyében eljáró bírósága hatáskörrel rendelkezik az említett tanúsítványban és a bizonyítékokban szereplő információk egyezésének a vizsgálatára.

47

A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontja, amelyre utal az említett rendelet 45. cikkének (1) bekezdése, lehetővé teszi-e a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságának, hogy közrendi záradékra hivatkozva megtagadja a jogvitát érdemben eldöntő azon mulasztási bírósági határozat végrehajtását, amely nem tartalmaz értékelést sem a kereset tárgyára, sem annak jogalapjára vonatkozóan, és amely semmiféle indokolást nem tartalmaz a kereset megalapozottságát illetően, arra való hivatkozással, hogy e határozat sérti az alperesnek a Charta 47. cikkében említett, tisztességes eljáráshoz való jogát.

48

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint – mivel a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontját szigorúan kell értelmezni, minthogy akadályt képez az említett rendelet egyik alapvető célkitűzésének megvalósítása előtt – az e 34. cikk 1. pontjában szereplő közrendi záradék alkalmazására csak kivételes esetekben van lehetőség (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Apostolides-ügyben hozott ítélet 55. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

49

Ebben az összefüggésben, amint a szintén állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, bár a tagállamok a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontjában foglalt fenntartás értelmében főszabály szerint saját nemzeti szempontjaiknak megfelelően szabadon határozhatják meg közrendi követelményeiket, e fogalom korlátai e rendelet értelmezéséhez kapcsolódnak (lásd a C-7/98. sz. Krombach-ügyben 2000. március 28-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-1935. o.] 22. pontját; a C-38/98. sz. Renault-ügyben 2000. május 11-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-2973. o.] 27. pontját és a fent hivatkozott Apostolides-ügyben hozott ítélet 56. pontját). Így, bár nem a Bíróságra tartozik az, hogy meghatározza valamely tagállam közrendjének tartalmát, az már rá hárul, hogy ellenőrizze azokat a korlátokat, amelyek között a tagállam bírósága e fogalom alkalmazásához folyamodhat annak érdekében, hogy ne ismerjen el valamely, más tagállam bíróságától származó határozatot (lásd a fent hivatkozott Krombach-ügyben hozott ítélet 23. pontját; a fent hivatkozott Renault-ügyben hozott ítélet 28. pontját és a fent hivatkozott Apostolides-ügyben hozott ítélet 57. pontját).

50

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a külföldi határozatok érdemi felülvizsgálatának tilalmával a 44/2001 rendelet 36. cikke és 45. cikkének (2) bekezdése megtiltja a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságának, hogy elutasítsa e határozat elismerését vagy végrehajtását pusztán azon az alapon, hogy eltérés van a határozathozatal helye szerinti tagállam bírósága által alkalmazott jogszabály, és azon jogszabály között, amelyet a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága alkalmazott volna abban az esetben, ha a jogvita előtte folyt volna. Hasonlóképpen, a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága nem vizsgálhatja felül a határozathozatal helye szerinti tagállam bírósága által kifejtett jogi vagy ténybeli megállapítások helytállóságát (lásd a fent hivatkozott Krombach-ügyben hozott ítélet 36. pontját; a fent hivatkozott Renault-ügyben hozott ítélet 29. pontját és a fent hivatkozott Apostolides-ügyben hozott ítélet 58. pontját).

51

Így a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi záradék alkalmazása csak abban az esetben képzelhető el, ha a másik tagállamban hozott ítélet elismerése vagy végrehajtása annyira elfogadhatatlan mértékben ellentétes a végrehajtás helye szerinti tagállam jogrendjével, hogy az valamely alapelv sérelmét jelenti. A sérelemnek olyan jogszabály nyilvánvaló megsértésén kell alapulnia, amely a végrehajtás helye szerinti tagállam jogrendjében lényegi jelentőségűnek tekinthető, vagy olyan jog megsértésén, amelyet e jogrendben alapvetőnek ismernek el (lásd a fent hivatkozott Krombach-ügyben hozott ítélet 37. pontját; a fent hivatkozott Renault-ügyben hozott ítélet 30. pontját és a fent hivatkozott Apostolides-ügyben hozott ítélet 59. pontját).

52

A tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatban, amelyre az előterjesztett kérdés utal, emlékeztetni kell arra, hogy e jog a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból ered, és azt megerősíti a Charta 47. cikkének második bekezdése, amely – amint az e cikkre vonatkozó magyarázatokból kitűnik – megfelel az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének (lásd a C-279/09. sz. DEB-ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-13849. o.] 32. pontját).

53

Márpedig a Bíróság e tekintetben kimondta, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy minden bírósági határozatot indokoljanak annak érdekében, hogy az alperesnek lehetősége legyen megtudni, hogy miért lett pervesztes, és hogy az ilyen határozattal szemben hatékony és tényleges jogorvoslattal élhessen (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott ASML-ügyben hozott ítélet 28. pontját).

54

Ebből következik, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága főszabály szerint megállapíthatja azt, hogy az olyan mulasztási határozat, amely nem tartalmaz értékelést sem a kereset tárgyára, sem jogalapjára, sem pedig a megalapozottságára vonatkozóan, az e tagállam jogrendjében meghatározott alapvető jog korlátozásának minősül.

55

E tekintetben azonban a Bíróság kimondta, hogy az alapvető jogok nem korlátlan jogosultságként jelennek meg, hanem tartalmazhatnak korlátozásokat, feltéve azok hogy ténylegesen megfelelnek a szóban forgó intézkedések által követett közérdekű céloknak, és az elérni kívánt célra tekintettel nem jelenthetik az így biztosított jogok nyilvánvaló és aránytalan sérelmét (lásd ebben az értelemben a C-28/05. sz., Dokter és társai ügyben 2006. június 15-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-5431. o.] 75. pontját; a C-394/07. sz. Gambazzi-ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-2563. o.] 29. pontját és a C-317/08-C-320/08. sz. Alassini egyesített ügyekben 2010. március 18-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-2213. o.] 63. pontját).

56

A jelen ügyben az Egyesült Királyság pontosította, hogy csak akkor lehet olyan mulasztási ítéletet elfogadni, mint a High Court of Justice-nak az alapügyben szóban forgó határozata, ha egyrészt a felperes benyújtja a kezdeti keresetlevelet („claim of form”), valamint a kereseti kérelmek részletes leírását („particulars of claim”), amelyek a jogi alapok és a jogvita alapját képező tényállás részletes bemutatását tartalmazzák, amely tényállásra magától értetődően utal maga a határozat, és ha másrészt a vele szemben indított, bíróság előtti igényérvényesítésről szabályszerűen értesített alperes az előírt határidőn belül nem nyújt be ellenkérelmet, vagy nem fejezi ki az erre irányuló szándékát.

57

Ezen eljárási rendszerben az ilyen mulasztási ítélet elfogadásának célja a nem vitatott követelések behajtása érdekében indított eljárások gyors, hatékony és kevésbé költséges lebonyolítása a gondos igazságszolgáltatás érdekében.

58

Márpedig el kell ismerni, hogy az ilyen célkitűzés önmagában indokolhatja a tisztességes eljáráshoz való jog korlátozását annyiban, amennyiben e jog megköveteli a bírósági határozatok indokolását.

59

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata az alapügy konkrét körülményeire tekintettel annak vizsgálata, hogy az Egyesült Királyság eljárási rendszere által felállított korlátozás a kitűzött célhoz képest nem nyilvánvalóan aránytalan-e (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Gambazzi-ügyben hozott ítélet 34. pontját).

60

Ennek érdekében meg kell állapítani, hogy – amint a főtanácsnok az indítványának 83. pontjában meg is jegyezte – az indokolási kötelezettség terjedelme a szóban forgó bírósági határozat jellegétől függően változhat, és azt az egészében vizsgált eljárásra és a releváns körülmények összességére tekintettel kell elemezni, figyelembe véve az e határozatot körülvevő eljárási garanciákat, annak vizsgálata céljából, hogy ez utóbbiak biztosítják-e az érintett személyek számára annak lehetőségét, hogy az említett határozattal szemben hatékony és tényleges jogorvoslattal éljenek (lásd ebben az értelemben a C-341/04. sz., Eurofood IFSC ügyben 2006. május 2-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-3813. o.] 66. pontját és a fent hivatkozott Gambazzi-ügyben hozott ítélet 40., 45. és 46. pontját).

61

Ez az alapügyben azt jelenti, hogy a kérdést előterjesztő bíróság értékelheti – amint a főtanácsnok az indítványának 88. és 89. pontjában megjegyezte – többek között azt, hogy a Trady Agency ismerte-e, és ha igen, milyen mértékben a Seramico Investments kereseti kérelmeinek részletes leírását, valamint azon jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az említett határozat meghozatalát követően az annak módosítása vagy visszavonása iránti kérelem céljából a rendelkezésére álltak.

62

A fenti megállapítások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontját, amelyre utal az említett rendelet 45. cikkének (1) bekezdése, úgy kell értelmezni, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága közrendi záradékra hivatkozva nem tagadhatja meg a jogvitát érdemben eldöntő azon mulasztási bírósági határozat végrehajtását, amely nem tartalmaz értékelést sem a kereset tárgyára, sem annak jogalapjára vonatkozóan, és amely semmiféle indokolást nem tartalmaz a kereset megalapozottságát illetően, feltéve hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára az eljárás átfogó értékelésére tekintettel és figyelembe véve a releváns körülmények összességét nem tűnik úgy, hogy e határozat nyilvánvalóan és aránytalanul sérti az alperesnek a Charta 47. cikkének második bekezdésében említett, tisztességes eljáráshoz való jogát azért, mert az e határozattal szemben nem tud hatékony és tényleges jogorvoslattal élni.

63

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: