29.10.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 283/1

(1)

A Közösség tagállamainak kikötőibe érkező és/vagy onnan induló hajókra vonatkozó jelentések alaki követelményeiről szóló, 2002. február 18-i 2002/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) előírja a tagállamok számára, hogy a forgalom áramlásának megkönnyítése érdekében bizonyos, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) nemzetközi tengeri forgalom elősegítéséről szóló, 1965. április 9-én elfogadott, módosított egyezményében (FAL-egyezmény) meghatározott szabványosított formanyomtatványokat (FAL-formanyomtatványok) elfogadjanak.

(2)

A tengeri közlekedés megkönnyítése és a hajózási társaságokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése érdekében a lehető legnagyobb mértékben egyszerűsíteni és harmonizálni kell az uniós jogi aktusok és a tagállamok által megkövetelt nyilatkozattételi követelményeket. Ezen irányelv azonban nem érintheti az előírt információ jellegét és tartalmát, és nem vezethet be további nyilatkozattételi kötelezettségeket azon hajók számára, amelyekre a tagállamokban alkalmazandó jogszabályok értelmében nem vonatkoznak ilyen kötelezettségek. Az irányelvnek csupán azzal kell foglalkoznia, hogy miként lehet a tájékoztatási eljárásokat egyszerűsíteni és harmonizálni, és miként lehetne az információt hatékonyabban gyűjteni.

(3)

A hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről szóló, 2000. november 27-i 2000/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5), a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6), a hajók és kikötőlétesítmények védelmének fokozásáról szóló, 2004. március 31-i 725/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7), a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló, 2009. április 23-i 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) (8), valamint adott esetben a veszélyes áruk tengeri szállításának 1965-ben elfogadott nemzetközi szabályzata és annak később elfogadott és hatályba lépett módosításai értelmében a kikötőbe való érkezéskor és/vagy az onnan történő induláskor kötelező adattovábbítás kiterjed a FAL-formanyomtatványok által előírt információra. Amennyiben tehát ezen információ megfelel a fent említett jogi aktusokban foglalt követelményeknek, el kell fogadni a FAL-formanyomtatványokat az információk nyújtására.

(4)

A tengeri szállítás globális dimenziójának fényében az uniós jogi aktusoknak figyelembe kell venniük az IMO követelményeit, amennyiben egyszerűsítésre kerül sor.

(5)

A tagállamoknak el kell mélyíteniük a hatáskörrel rendelkező hatóságaik, például a vámhatóságaik, határellenőrző hatóságaik, közegészségügyi hatóságaik és közlekedési hatóságaik közötti együttműködést annak céljából, hogy az Unión belül folytassák a nyilatkozattételi követelmények egyszerűsítését és harmonizációját, és a lehető leghatékonyabban használják ki az elektronikus adatátviteli és információcsere-rendszereket, tekintettel a tengeri szállítást korlátozó akadályok lehetőség szerint egyidejű felszámolására és az akadályok nélküli európai tengeri szállítási térség elérésére.

(6)

Részletes statisztikáknak kell rendelkezésre állniuk a tengeri szállításról ahhoz, hogy értékelni lehessen az Unión belüli tengeri közlekedés megkönnyítését célzó politikai intézkedések hatékonyságát és szükségességét, figyelembe véve annak szükségességét, hogy a tagállamok ne hozzanak létre felesleges további követelményeket a statisztikagyűjtést illetően, és teljes mértékben kihasználják az Eurostatot. Ezen irányelv alkalmazásában fontos lenne összegyűjteni a releváns adatokat az Unión belüli hajóközlekedésről/hajómozgásról és/vagy a harmadik országok kikötőiben vagy vámszabad területen kikötő hajókról.

(7)

Egyszerűbbé kell tenni a hajózási társaságok számára, hogy élvezhessék az „engedélyezett menetrendszerű járat” státus előnyeit, összhangban a „Közlemény és cselekvési terv egy korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozása céljából” című, 2009. január 21-i bizottsági közlemény célkitűzésével.

(8)

Az elektronikus adattovábbítási eszközök széles körű – lehetőség szerint a FAL-egyezmény által kidolgozott nemzetközi előírások alapján történő – használatát mihamarabb, de legkésőbb 2015. június 1-jéig célszerű általánossá tenni valamennyi nyilatkozattételi követelmény vonatkozásában. A potenciálisan nagyon nagy mennyiségű információ továbbításának ésszerűsítése és felgyorsítása érdekében a nyilatkozattételi követelményeknek lehetőség szerint elektronikus formában kell eleget tenni. Az Unión belül csak kivételes esetben lehet papíralapú formátumban benyújtani a FAL-formanyomtatványokban foglalt információt, és ebben az esetben is csak korlátozott ideig, figyelembe véve a tagállamok, mint a FAL-egyezményben részes felek kötelezettségeit. A tagállamokat ösztönzik igazgatási eszközök alkalmazására, beleértve a gazdasági ösztönzőket is, az elektronikus formátumok használatának előmozdítása érdekében. A fent említett okokból a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti információcserének elektronikus formában kell történnie. E fejlesztés előmozdítása céljából, valamint a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében egymással technikailag jobban interoperábilis elektronikus rendszerekre van szükség, lehetőleg ugyanezen határidő alkalmazásával.

(9)

A kereskedelemben és a szállításban érintett felek számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy szabványosított formában, egyetlen elektronikus ablakon keresztül nyújtsák be az információt és a dokumentumokat a nyilatkozattételi követelmények betartása érdekében. Az egyedi adatokat csak egyszer kell benyújtani.

(10)

A nemzeti és uniós szinten kialakított SafeSeaNet-rendszerek elősegíthetik az információnak a tengeren végzett tevékenységekkel kapcsolatos tagállami információs rendszerek közötti fogadását, cseréjét és terjesztését. A tengeri közlekedés megkönnyítése és a tengeri közlekedéssel kapcsolatos adminisztratív terhek csökkentése érdekében a SafeSeaNet-rendszernek interoperábilisnak kell lennie a nyilatkozattételi követelményekre vonatkozó egyéb uniós rendszerekkel. A SafeSeaNet-rendszert célszerű alkalmazni a tengeri közlekedés megkönnyítését célzó további információcsere céljából. A SafeSeaNet-rendszerbe nem kell bevezetni azon nyilatkozattételi követelményeket, amelyek a kizárólag nemzeti célra szolgáló információra vonatkoznak.

(11)

Az új uniós intézkedések elfogadása során biztosítani kell, hogy a tagállamok folytathassák az elektronikus adattovábbítást, és ne legyen számukra kötelező a papíralapú formátum használata.

(12)

Az elektronikus adattovábbítás összes előnyét csak akkor lehet kiaknázni, ha zökkenőmentes és hatékony kommunikáció zajlik a SafeSeaNet, az e-Customs, valamint az adatok bevitelére és lehívására szolgáló elektronikus rendszerek között. Ennek érdekében és az adminisztratív terhek csökkentése céljából mindenekelőtt a jelenleg hatályos szabványokat kell alkalmazni.

(13)

A FAL-formanyomtatványokat rendszeresen frissítik. Ebben az irányelvben ezért ezen formanyomtatványok jelenleg hatályos változatára kell hivatkozni. A tagállami jogszabályok által előírt, a FAL-egyezmény követelményein túlmutató információt a FAL-egyezmény szerinti szabványok alapján kifejlesztendő formátumban kell közölni.

(14)

Ez az irányelv nem érinti a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletet (9), a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendeletet (10), a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (11) vagy a schengeni határellenőrzési joganyagot nem alkalmazó tagállamok határellenőrzéssel kapcsolatos nemzeti jogszabályait, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Modernizált Vámkódex) szóló, 2008. április 23-i 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (12).

(15)

Az információ elektronikus továbbításának általánossá tétele és a tengeri közlekedés megkönnyítése érdekében a tagállamoknak megfelelő menetrend alapján ki kell terjeszteniük az elektronikus adattovábbítási eszközök alkalmazását, és a Bizottsággal együttműködésben meg kell vitatniuk az elektronikus adattovábbítási eszközök alkalmazása harmonizációjának lehetőségeit. E célból figyelembe kell venni a SafeSeaNet-rendszer magas szintű irányítócsoportjának a SafeSeaNet ütemtervével kapcsolatos munkáját, amint az elfogadásra kerül, továbbá a konkrét finanszírozási követelményeket és az uniós pénzügyi eszközöknek az elektronikus adattovábbítás fejlesztésének céljára való biztosítását.

(16)

Az Unió vámterületén lévő kikötők között közlekedő hajókat mentesíteni kell a FAL-formanyomtatványokban említett információ benyújtására vonatkozó kötelezettség alól, amennyiben a szóban forgó hajók nem az említett területen kívüli kikötőből vagy a vámszabályozás értelmében I. típusú ellenőrzés hatálya alá tartozó vámszabad területről indultak, ilyen területen nem kötnek ki, vagy nem ilyen terület az úti céljuk, az alkalmazandó uniós jogi aktusok, valamint azon információ sérelme nélkül, amelyet a tagállamok kérhetnek a belső rend és biztonság védelme, valamint a vám-, adó-, bevándorlási, környezetvédelmi és higiéniai jogszabályaik érvényesítése érdekében.

(17)

Az adminisztratív követelmények alól a hajó rakománya – és nem kizárólag az úti cél és/vagy kiindulási hely – alapján szintén engedélyezhető mentesség. Erre azért van szükség, hogy minimálisra lehessen szorítani a harmadik országokban vagy vámszabad területen kikötő hajókra vonatkozó további nyilatkozattételi követelményeket. Az ezen irányelv működéséről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló jelentés keretében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia e kérdést.

(18)

A 725/2004/EK rendelet által előírt előzetes védelmi nyilatkozatnak megfelelően benyújtandó információ harmonizálása érdekében új ideiglenes formanyomtatványt kell bevezetni.

(19)

A nemzeti nyelvi követelmények gyakran akadályt képeznek a part menti szállítási hálózat fejlődése előtt. A tagállamoknak minden lehetséges módon arra kell törekedniük, hogy a nemzetközi gyakorlattal összhangban elősegítsék a tagállamok közötti tengeri közlekedésben az írásbeli és szóbeli kommunikációt azzal a céllal, hogy közös kommunikációs eszközöket lehessen találni.

(20)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezen irányelv melléklete tekintetében felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítés során megfelelő konzultációt folytasson, a szakértői szintre is kiterjedően.

(21)

Az Unió különböző jogi aktusai, amelyek például a kikötőbe való érkezésre vonatkozóan előzetes értesítési követelményeket írnak elő – így többek között a 2009/16/EK irányelv –, eltérő határidőket állapíthatnak meg ezen előzetes értesítési követelmények teljesítése tekintetében. A Bizottságnak – az ezen irányelv működéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács részére küldött, adott esetben jogalkotási javaslatot tartalmazó jelentés keretében – meg kell vizsgálnia ezen határidők lerövidítésének és összehangolásának lehetőségét, kihasználva az elektronikus adatfeldolgozás terén elért fejlődésből származó előnyöket.

(22)

Az ezen irányelv működéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács részére készített jelentés keretében a Bizottságnak meg kellene fontolnia, hogy ezen irányelv célját, nevezetesen a tagállamok kikötőibe érkező és onnan induló hajókra vonatkozó adminisztratív követelmények egyszerűsítését milyen mértékben lehet kiterjeszteni az e kikötők mögött fekvő szárazföldi területekre is, így különösen a folyami közlekedésre, annak érdekében, hogy a tengeri forgalom szárazföldre való átvitele gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen, és hogy tartós megoldást találjanak a tengeri kikötőkben és környékükön tapasztalható forgalmi dugókra.

(23)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a tengeri közlekedésnek az Unió egész területén összehangolt módon való megkönnyítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a fellépés léptéke és hatásai miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint, amennyiben egy irányelv átültetése földrajzi okok miatt értelmetlen, ez az átültetés nem kötelező. Ennek megfelelően az ebben az irányelvben szereplő előírások nem relevánsak azon tagállamok esetében, amelyek nem rendelkeznek olyan kikötőkkel, ahol az ezen irányelv hatálya alá tartozó hajók rendszerint kiköthetnének.

(25)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések hozzájárulnak a lisszaboni menetrendben meghatározott célok eléréséhez.

(26)

A SafeSeaNethez és más elektronikus rendszerekhez való hozzáférést szabályozni kell a kereskedelmi és bizalmas információ védelme érdekében és a kereskedelmi adatok védelméről szóló vonatkozó jogszabályok sérelme nélkül, továbbá a személyes adatok tekintetében a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13), valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) sérelme nélkül kell történnie. A tagállamoknak és az uniós intézményeknek és szerveknek különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy megfelelő hozzáférés-ellenőrzési rendszerek segítségével védelmet élvezzenek a kereskedelmi és bizalmas jellegű információk.

(27)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (15) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára és az Unió érdekében – készítsék el saját táblázataikat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és azokat tegyék közzé.

(28)

Az átláthatóság érdekében a 2002/6/EK irányelv helyébe ezen irányelv lép,

a)

legalább 24 órával korábban; vagy

b)

legkésőbb az előző kikötő elhagyásakor, ha a hajóút időtartama rövidebb 24 óránál; vagy

c)

ha a rendeltetési kikötő nem ismert vagy a hajóút során megváltozott, akkor ennek az információnak a megismerésekor azonnal.

a)

lehetőség az irányelvvel bevezetett egyszerűsítések hatályának a belvízi szállításra történő kiterjesztésére;

b)

a River Information System – Folyami Információs Rendszer kompatibilitása az ezen irányelvben említett elektronikus adattovábbítási folyamattal;

c)

a nyilatkozattételi követelmények harmonizálása és koordinálása tekintetében a 3. cikk szerint elért előrehaladás;

d)

a nyilatkozattételi követelmények elengedésének vagy egyszerűsítésének megvalósíthatósága azon hajók esetében, amelyek harmadik országbeli vagy vámszabad területen fekvő kikötőben kötöttek ki;

e)

az Unióban közlekedő hajók forgalmára/mozgására és/vagy harmadik országbeli vagy vámszabad területen fekvő kikötőben kikötött hajókra vonatkozó rendelkezésre álló adatok.