(1)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy egyenértékűségi határozatot fogadjon el, amelyben megállapítja, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, és amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek. Ahhoz, hogy a jogi és felügyeleti keretrendszert egyenértékűnek lehessen tekinteni, legalább az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott feltételeknek eleget kell tenni.

(2)

A Bizottság 2014. április 28-án elfogadta a 2014/248/EU végrehajtási határozatot (2), amelyben megállapította, hogy az említett három feltételnek eleget tettek, és amelyben úgy ítélte meg, hogy Szingapúr hitelminősítőkre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű az 1060/2009/EK rendelet akkor hatályos követelményeivel.

(3)

Szingapúr jogi és felügyeleti keretrendszere továbbra is megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében eredetileg megállapított három feltételnek. A 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) azonban további követelményeket vezetett be az Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek tekintetében, aminek eredményeként az érintett hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti rendszer szigorúbbá vált. Ezek a további követelmények hitelminősítő intézetekre vonatkozó, jogilag kötelező erejű szabályokat tartalmaznak a minősítési kilátások, az összeférhetetlenségek kezelése, a titoktartási követelmények, a minősítési módszerek minősége, valamint a hitelminősítések bemutatása és közzététele tekintetében.

(4)

A 462/2013/EU rendelet 2. cikke második bekezdése 1.b) pontja értelmében a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékűségének értékelése céljából a további követelmények 2018. június 1-jétől alkalmazandók.

(5)

Minderre tekintettel a Bizottság 2017. július 13-án szakvéleményt kért az Európai Értékpapírpiaci Hatóságtól (a továbbiakban: ESMA) többek között Szingapúr jogi és felügyeleti keretrendszerének a 462/2013/EU rendelet által bevezetett ezen további követelményekkel való egyenértékűségéről és az esetleges eltérések lényegi jelentőségének megítéléséről.

(6)

2017. november 17-én közzétett szakvéleményében az ESMA azt jelezte, hogy a szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem tartalmazza teljeskörűen azokat a rendelkezéseket, amelyekkel megfelelhetne a 462/2013/EU rendelet által bevezetett további követelmények célkitűzéseinek.

(7)

A 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének w) pontjába bevezeti a minősítési kilátás fogalmát, és a hitelminősítésekre alkalmazandó egyes követelményeket kiterjeszt a minősítési kilátásokra. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem ismeri el a minősítési kilátásokat.

(8)

Annak érdekében, hogy javuljon a hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezetekkel szembeni függetlensége, a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében, 6a. és 6b. cikkében kiterjeszti az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a hitelminősítő intézeten belül jelentős pozíciót betöltő részvényesek vagy tagok által okozott összeférhetetlenségekre. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem olyan részletes vagy előíró jellegű, mint az uniós rendszer. Létezik ugyan a belső kontroll funkció létrehozására, valamint az összeférhetetlenségek azonosítására, korlátozására és megelőzésére szolgáló belső eljárások kialakítására vonatkozó követelmény, de nem fogalmaztak meg a részvényesekkel kapcsolatos összeférhetetlenségek kezelésére vonatkozó explicit követelményt. Ebből kifolyólag nincs tilalom arra vonatkozóan, hogy hitelminősítést adjanak egy jogalanynak, ha a hitelminősítő intézet igazgatósági tagja vagy a hitelminősítő intézet részvényeinek vagy szavazati jogainak több mint 10 %-ával rendelkező részvényes a minősített szervezetben a részvények több mint 10 %-ával rendelkezik. Nincs tilalom arra vonatkozóan sem, hogy a hitelminősítő intézet részvényeinek vagy szavazati jogainak több mint 5 %-át birtokló személy vagy jogalany a szóban forgó hitelminősítő intézet által minősített szervezet számára konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatásokat nyújtson.

(9)

A 462/2013/EU rendelet új rendelkezéseket vezet be annak biztosítása érdekében, hogy a bizalmas információkat csak a hitelminősítési tevékenységekkel kapcsolatos célokra használják, és hogy biztosítsák a bizalmas információk védelmét a csalással, lopással vagy visszaélésekkel szemben. E célból az 1060/2009/EK rendelet 10. cikkének (2a) bekezdése előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy a közzététel időpontjáig bennfentes információként kezeljék az összes hitelminősítést, minősítési kilátást és az azokkal kapcsolatos információkat. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer tartalmazza a bennfentes információ fogalommeghatározását, de a hitelminősítések és az azokkal kapcsolatos információk nem minősülnek automatikusan annak.

(10)

A 462/2013/EU rendeletnek célja a minősítési módszerek átláthatóságának és minőségének fokozása. Az említett rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 3. pontjába bevezeti a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a minősített szervezet számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a hitelminősítés vagy a minősítési kilátás közzététele előtt jelezzék az esetleges ténybeli hibákat. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem tartalmaz explicit követelményt arra vonatkozóan, hogy a hitelminősítő intézet a közzétételt megelőzően tájékoztassa a minősített szervezetet a hitelminősítésről. A hitelminősítő intézetnek csak akkor kell értesítenie a minősített szervezetet, ha az megvalósítható és helyénvaló.

(11)

A 462/2013/EU rendelet biztosítékokat vezet be az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (5a) bekezdésébe, (6) bekezdésének aa) és ab) pontjába, valamint (7) bekezdésébe annak érdekében, hogy a minősítési módszerek bármilyen módosítása ne eredményezzen kevésbé szigorú módszereket. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer megköveteli, hogy a hitelminősítő intézet szigorú és formálisan is létező funkciót alakítson ki és működtessen a minősítési módszerek rendszeres felülvizsgálata céljából. A keretrendszer ugyanakkor nem írja elő explicit követelményként, hogy a hitelminősítő intézetnek korrigálnia kell a hibákat és konzultációt kell folytatnia a módszerek bármilyen változtatásáról. Míg a hitelminősítő intézeteknek nyilvánosságra kell hozniuk a módszertanuk bármely lényeges módosítását, a keretrendszer nem írja elő, hogy ilyen esetekben értesíteni kell a felügyeleti hatóságot és az összes érintett jogalanyt.

(12)

A 462/2013/EU rendelet szigorítja a hitelminősítések bemutatására és közzétételére vonatkozó követelményeket. Az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 2a. pontja értelmében a hitelminősítő intézetnek egyértelmű és könnyen érthető iránymutatást kell fűznie a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések közzétételéhez, amely magyarázatot ad a hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket körülvevő feltevésekre, paraméterekre, korlátokra és bizonytalanságokra. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer tartalmaz annak biztosítására irányuló követelményt, hogy a hitelminősítési tevékenységhez és módszertanhoz megfelelő iránymutatás kapcsolódjon.

(13)

A verseny erősítése és a hitelminősítő intézetek tekintetében előforduló lehetséges összeférhetetlenségek korlátozása érdekében a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete E. szakaszának II. alszakaszába bevezeti azt a követelményt, mely szerint a hitelminősítő intézet által a hitelminősítésekért és a kiegészítő szolgáltatásokért felszámított díjaknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és a tényleges költségeken kell alapulniuk. A rendelet a hitelminősítő intézetek számára előírja bizonyos pénzügyi információk közzétételét. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem kötelezi szisztematikusan a hitelminősítő intézeteket arra, hogy az árképzési politikákat a felügyeleti hatóságok vagy a minősített szervezetek számára rendelkezésre bocsássák, jóllehet felügyeleti tevékenysége körében a felügyeleti hatóság bekérheti ezen információkat. Ezen túlmenően nem követelmény, hogy az ügyfeleknek felszámított díjak költségalapúak és megkülönböztetésmentesek legyenek.

(14)

A megvizsgált tényezők fényében a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem felel meg az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében az egyenértékűségre vonatkozóan megállapított valamennyi feltételnek. Ennélfogva azt nem lehet egyenértékűnek tekinteni az említett rendelettel létrehozott jogi és felügyeleti keretrendszerrel.

(15)

A 2014/248/EU végrehajtási határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni.

(16)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,