Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32006D0237

2006/237/EK: A Bizottság határozata ( 2005. június 22. ) a Hollandia által az AVR javára a veszélyes hulladékok feldolgozásának céljából alkalmazott támogatási intézkedésekről (az értesítés a C(2005) 1789. számú dokumentummal történt) (EGT vonatkozású szöveg)

HL L 84., 2006.3.23, p. 37–59 (ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)

Legal status of the document In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2006/237/oj

23.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/37


A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2005. június 22.)

a Hollandia által az AVR javára a veszélyes hulladékok feldolgozásának céljából alkalmazott támogatási intézkedésekről

(az értesítés a C(2005) 1789. számú dokumentummal történt)

(Csak a holland nyelvű szöveg hiteles.)

(EGT vonatkozású szöveg)

(2006/237/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre és különösen annak 88. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután az érdekelt feleket a fenti cikkeknek megfelelően felszólította észrevételeik benyújtására (1) és tekintettel ezekre az észrevételekre,

mivel:

1   ELJÁRÁS

(1)

Hollandia 2003. január 7-i (2003. január 10-én A/30189. számon iktatott) levelében működési támogatást jelentett be az AVR Nutsbedrijf Gevaarlijk Afval BV (a továbbiakban: AVR Nuts) javára az ártalmatlanításra szánt veszélyes hulladék hollandiai feldolgozására. A támogatás jelentős része a hulladék két forgódobos kemencében (a továbbiakban: kemence) való elégetésére vonatkozik. Hollandia a 86. cikk (2) bekezdésére hivatkozva kérte a Bizottságot, hogy határozzon úgy, hogy ezen intézkedés a Szerződés 87. cikke (1) bekezdése szerint nem számít állami támogatásnak, mivel a Szerződés 86. cikke (2) bekezdése szerinti általános gazdasági érdekű szolgáltatásra vonatkozó kötelezettség megfelelő kiegyenlítéséről van szó. Az ügy N43/2003. támogatási intézkedésként került bejegyzésre.

(2)

A Bizottság 2003. február 7-i (hivatkozási szám: D/50847) és április 22-i (hivatkozási szám: D/52566) levelében kiegészítő információkat kért. Hollandia 2003. március 24-i (2003. március 28-án A/32279. számon iktatott) és 2003. június 19-i (2003. június 25-én A/34394. számon iktatott) levelében nyújtotta be ezeket a kiegészítő információkat. Hollandia és a Bizottság szolgálatainak képviselői 2003. május 21-én találkoztak. Két versenytárs 2003. május 2-i (2003. május 5-én A/33155. számon iktatott) levelében közösen panaszt emelt a támogatás ellen. 2003. május 20-i (2003. május 20-án A/33548. számon iktatott) levelükben értesítették a Bizottságot, hogy e panasztételhez az egyikük leányvállalata is csatlakozott.

(3)

A Bizottság 2003. június 24-i C(2003) 1763. határozatában eljárást indított a Szerződés 88. cikke (2) bekezdése szerint a bejelentett támogatási intézkedésre vonatkozóan. Az ügy C 43/2003. támogatási intézkedésként került bejegyzésre. Hollandia a határozatról 2003. június 26-án levélben (hivatkozási szám: D/230250) kapott értesítést. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapja2003. augusztus 20-i számában (2) jelent meg. A Bizottság négy érdelelt féltől kapott észrevételt (iktatási szám: A/36309, A/36463, A/36645, A/36679, A/36870, A/37077, A/37480 és A/37569), amelyek között volt azon két versenytárs egyike is, akik már májusban panaszt tettek; e panasz egy másik társaság nevében is benyújtásra került, amely azon konszern része, amelyhez az első két panasztevő versenytárs egyike is tartozik (a továbbiakban ez a négy fél közösen: a két közösen eljáró versenytárs). A Bizottság az észrevételeket levélben elküldte Hollandiának 2003. október 1-én (hivatkozási szám: D/56129), október 29-én (hivatkozási szám: D/56898), november 7-én (hivatkozási szám: D/57120) és november 12-én (hivatkozási szám: D/57185). A levelek továbbá tartalmazták a Bizottság további kérdéseit is.

(4)

A két közösen eljáró versenytárs 2003. augusztus 13-án (2003. augusztus 14-én A/35706 számon iktatott) levélben bejelentette a Bizottságnak, hogy a támogatás egy része kifizetésre került az AVR Nuts javára, és kérték a Bizottságot, hogy hozzon határozatokat az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (3) 11. cikke alapján, amelyek Hollandiát köteleznék a további kifizetések felfüggesztésére és a kifizetett támogatás ideiglenes visszakövetelésére. A Bizottság 2003. augusztus 20-i kérésére (hivatkozási szám: D/55321) Hollandia 2003. szeptember 25-i (2003. szeptember 30-án A/36690. számon iktatott) levelében megerősítette, hogy a bejelentett támogatás 2002-ben és 2003 első negyedévében valóban kifizetésre került az AVR Nuts részére. A Bizottság 2003. október 20-i (hivatkozási szám: D/56735) levelében értesítette a két közösen eljáró versenytársat, hogy nincs szándékában a kért határozatokat meghozni. A két közösen eljáró versenytárs 2003. november 14-i (2003. november 17-én A/37909. számon iktatott) és 2003. december 1-i (2003. december 2-án A/38325. számon iktatott) levelében nyomatékosan megismételte kérését. Ez utóbbi levél elkerülte a Bizottság 2003. november 24-i (hivatkozási szám: D/57541) levelét, amelyben a Bizottság megerősítette álláspontját.

(5)

Hollandia a határidő meghosszabbítását kérte (2003. július 14-i, 2003. július 18-án A/35109. számon iktatott és 2003. október 29-i, 2003. november 5-én A/37568. számon iktatott levelében), amelyet a Bizottság 2003. július 23-i (hivatkozási szám: D/54737) levelében hagyott jóvá, majd 2003. december 18-i (2004. január 8-án A/30088. számon iktatott) levelében benyújtotta a Bizottság határozatára vonatkozó észrevételeit. Hollandia benyújtotta az érintett felek megjegyzéseire vonatkozó megjegyzéseit is 2003. december 23-i (2004. január 8-án A/30090. számon iktatott), 2004. január 23-i (2004. január 29-én A/30621. számon iktatott), 2004. február 25-i (2004. február 27-én A/31451. számon iktatott) és 2004. április 23-i (2004. április 30-án A/33118. számon iktatott) levelében. Hollandia e két utóbbi levelében értesítette a Bizottságot az AVR Nuts pillanatnyi helyzetéről is. Mivel a növekvő hiányok révén egyre nagyobb összegű támogatásra lenne szükség, 2004. július 1-től elrendelték az egyik kemence leállítását. Szóba került a másik kemence leállítása is. Úgy tűnt, hogy az eredeti támogatási megállapodás olyan előírásokat tartalmaz, amelyek alapján Hollandiának bizonyos mértékű kompenzációt kell nyújtania a leállítási költségekre.

(6)

A Bizottság az új információk alapján meghozta 2004. július 17-i C(2004) 2640 végleges határozatát arról, hogy a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást kiterjeszti a kemencék (esetleges) leállítására vonatkozó költségek kompenzációjára is. E határozatot a Bizottság 2004. július 16-án elküldte Hollandiának, amely kérte erre a határozatra vonatkozó észrevételek benyújtására megszabott határidő meghosszabbítását, és a jelenlegi helyzet megtárgyalásának céljából egy ülés összehívását (2004. július 30-i, A/35996 számon 2004. augusztus 4-én iktatott levelében). Hollandia és a Bizottság képviselői 2004. augusztus 23-án találkoztak egymással. 2004. augusztus 26-án a Bizottság szolgálatai és a két közösen eljáró versenytárs között újabb találkozóra került sor. Az ügyvédi iroda ezenkívül még egy versenytársat képviselt. Hollandia 2004. szeptember 10-i (A/36999. számon 2004. szeptember 17-én iktatott) levelében benyújtotta a Bizottság határozatára vonatkozó megjegyzéseit. A Bizottság további információkat kért 2004. szeptember 30-i (hivatkozási szám: D/56902.) levelében, amelyeket Hollandia rendelkezésére bocsátott 2004. október 22-i (A/38271. számon 2004. október 27-én iktatott) levelében. Ebben a levélben Hollandia megerősítette, hogy a kedvezményezett javára további támogatás kifizetése történt 2003. hátralevő részére, 2004. első három negyedévére és a berendezések egyikének leállítására.

(7)

Az eljárás kiterjesztésére vonatkozó határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2004. október 9-i (4) számában jelent meg. A Bizottság megkapta a két közösen eljáró versenytárs észrevételeit (2004. november 16-i és 19-i, A/38860 és A/38978. számon iktatott levél). A Bizottság e megjegyzéseket elküldte Hollandiának 2004. november 22-i (D/58307. hivatkozási szám) levelében. Hollandia benyújtotta az e megjegyzésekre vonatkozó megjegyzéseit, és felelt a Bizottság kérdéseire 2004. december 22-i (2005. január 5-én A/30171. számon iktatott) és 2005. január 12-i (A/30525. számon 2005. január 17-én iktatott) levelében. E levelekben Hollandia értesítette a Bíróságot nemcsak a megmaradt kemence leállítására vonatkozó határozatáról, hanem a leállítási költségek megfelelő kompenzációjáról is.

(8)

Végül a két közösen eljáró versenytárs 2005. április 25-i (A/33476 számon 2005. április 25-én iktatott) és 2005. május 2-i (A/33884. számon 2005. május 12-én iktatott) levelében megerősítette, hogy nem ért egyet a támogatással. E levelek elküldését követően 2005. május 26-án a Bizottság szervei ismét találkoztak a két közösen eljáró versenytárssal. Az ügyvédi iroda ismét képviselte ugyanazt a harmadik versenytársat (a továbbiakban ez a versenytárs és a két közösen eljáró versenytárs: a három közösen eljáró versenytárs). E találkozáson benyújtásra került egy olyan irat, amelyből kiderült, hogy az AVR Nuts társaságnak további támogatás lett kifizetve 2004. évre.

2   A SZÓBAN FORGÓ TÁMOGATÁSI INTÉZKEDÉS RÉSZLETES LEÍRÁSA

2.1   Háttér és cél

(9)

A hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (5) 5. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a „tagállamok más tagállamokkal együttműködve, ha ez szükségesnek vagy hasznosnak nyilvánul, szükséges intézkedéseket tesznek a hulladék ártalmatlanítását szolgáló berendezések integrált és megfelelő hálózatának kiépítésére, figyelembe véve a legjobb elérhető technológiákat, amelyek nem feltételeznek túlzottan magas költségeket. Ennek a hálózatnak biztosítania kell, hogy a Közösség mint egység önellátóvá válhasson a hulladék ártalmatlanításának terén, és a tagállamok külön-külön is e cél elérésére törekedjenek, figyelembe véve a földrajzi körülményeket vagy egyes hulladékfajták esetében a speciális berendezések szükségét”. Ugyanazon előírás 5. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „ennek a hálózatnak továbbá biztosítania kell, hogy a hulladék az egyik legközelebbi, e célra megfelelő berendezésben, a legmegfelelőbb eljárásokkal és technológiákkal kerüljön ártalmatlanításra, magas fokon biztosítva ezzel a környezet és az emberi egészség védelmét”.

(10)

A 90-es évek elején Hollandiában e célokra üzembe helyeztek egy speciális hulladéklerakót (a továbbiakban: C2-lerakó) és több forgódobos kemencét. A C2-lerakót olyan veszélyes hulladék megfelelő ártalmatlanítására használják, amelyet nem lehet elégetni (a továbbiakban: C2-hulladék). A kemencét pedig olyan veszélyes hulladék megfelelő ártalmatlanítására használják, amelyet alacsony fűtőértéke ellenére el lehet égetni (6) (a továbbiakban: kemencehulladék). Az égetéshez hozzá kell fűteni, és a gyakorlati költségek szempontjából a magas fűtőértékű veszélyes hulladék számít a legelőnyösebb tüzelőanyagnak.

(11)

A 75/442/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdése és az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-i 259/93/EGK tanácsi rendelet (7) 4. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamok megtilthatják az „ártalmatlanításra szánt hulladék” kivitelét. Ilyen jellegű hulladékkal kereskedni csak különféle ellenőrzések elvégzését követően lehetséges. A tagállamok viszont nem tilthatják meg általánosan a „hasznosításra szánt hulladék” kivitelét más tagállamokba. (8) A „ártalmatlanításra szánt hulladék” és a „hasznosításra szánt hulladék” kifejezést az Európai Közösségek Bíróságának különféle ítéletei határozzák meg. (9) Ennek következményeként a kisebb terjedelmű veszélyes hulladék „ártalmatlanításra szánt hulladéknak” tekintendő, míg a több hulladék pedig „hasznosításra szánt hulladéknak”, azzal a magyarázattal szemben, amelyet Hollandia eddig alkalmazott. A különbség nem a hulladék fűtőértékétől függ, hanem inkább azon berendezés elsődleges rendeltetésétől, amelyben a hulladék feldolgozásra kerül, valamint a hulladék jellegétől.

(12)

C2-hulladékot és kemencehulladékot valamennyi gazdasági ágazat cégei szállítanak. A főbb ágazatok a fémipar, üzleti és közszolgáltatások, vegyipar (és petrolkémiai ipar), közlekedés, szállítás és az ásványkitermelés. A hulladék nagy részét szakosodott közvetítők gyűjtik össze, amelyeknek szolgáltatásai általában a cég több fajta hulladékára vonatkoznak: C2-hulladék és kemencehulladék, egyéb veszélyes és nem veszélyes hulladék. E szolgáltatások természetesen ahhoz a helyhez kötöttek, ahol a hulladék képződik, viszont a különleges hulladékokat nagyobb távolságokra is elszállítják. Vannak nemzetközi szinten működő nagy ipari hulladékfeldolgozó társaságok, amelyeknek több országban van telephelye.

(13)

Az elmúlt években a veszélyes hulladék hasznosításának lehetőségei tovább bővültek. Egyre több hulladékot használ fel a cementipar (főleg Belgiumban) vagy a bányaipar a bezárt bányák betöltésére (főleg Németországban). Ezt a fejlődést segíti az „ártalmatlanításra szánt hulladék” fogalmának szigorú bírósági értelmezése is. A gyártók emellett tovább csökkentették a hulladéktermelést. A törvényes korlátozásokon belül egy részét bizonyos mértékben összekeverhetik a kevésbé veszélyes hulladékkal, így olcsóbbá válik a hulladék ártalmatlanítása, illetve hasznosítása. Így a kemencehulladék- kínálat az 1995. évi kb. 80 000/100 000 tonnáról 2002-re kb. 34 000 tonnára csökkent. 2002-ben még évente kb. 38 500 tonna keletkezésére számítottak. 2004 közepén az AVR Nuts úgy mérte fel, hogy csak évi 16 000 tonna kemencehulladékot fognak neki felkínálni (10). A C2-hulladék kínálata a 2000. évi kb. 6 000 tonnáról 2002-re kb. 4 000 tonnára csökkent. A Hollandiában kitermelt veszélyes hulladék kivitele kb. 36 000 tonnára emelkedett, és ebből kb. 4 000 tonnát kemencehulladék tett ki, ami a hulladék ártalmatlanítására szolgáló berendezések kapacitásfeleslegét okozta. E jelenség nagyobb viszonylatban is jelen van, például az Egyesült Királyságban, Németországban és Belgiumban.

2.2   A kedvezményezett

(14)

A C2-lerakót és a különféle forgódobos kemencéket eredetileg az AVR Chemie CV (a továbbiakban: AVR Chemie) hozta létre, amelyben az államnak 30 %, a Holding AVR Bedrijven NV-nek (a továbbiakban: AVR Holding vagy rövidítve AVR) pedig 70 % részesedése volt. Az AVR a holland hulladékpiac fontos szereplőjének számít. Pillanatnyilag az AVR 100 %-os tulajdonosa Rotterdam városa, de a város nemrég bejelentette, hogy el kívánja adni az AVR társaságban lévő részesedését. A 90-es évek közepétől az AVR Chemie veszteségeket mutatott ki (2000-ben 10,9 millió euro, 2001-ben pedig 7,2 millió euro). Ezért az AVR le akarta állítani a három, ezekben az időkben működő kemencét. Hollandia azonban ehelyett átszervezési megállapodást eszközölt ki. Eszerint sor került az AVR Chemie szétválasztására. Megalakult az AVR Nuts, amelynek folytatnia kellett a C2-hulladék és a kemencehulladék feldolgozását a három kemence egyikének leállítása után. Megalakult az AVR-Industrial Waste Services Rotterdam BV (a továbbiakban: AVR IW) is azzal a céllal, hogy azokon a (veszélyes) hulladékra vonatkozó piacokon folytassa a megmaradt tevékenységeket, amelyeken az AVR továbbra is jelen akart lenni saját, kereskedelmi okokból. Mindkét társaság az AVR teljes irányítása alatt áll. Az AVR Chemie egyetlen megmaradt tevékenysége az AVR Nuts berendezéseinek bérbeadása. Az AVR Nuts és az AVR IW szorosan együttműködik. Egy szolgáltatási megállapodás meghatározza, hogy az AVR Nuts vezetési és kereskedelmi feladatainak többségét az AVR IW látja el.

(15)

Az AVR társaság két kemencéjének engedélyezett kapacitása 100 000 tonna veszélyes hulladékra szól évente. Az elméletileg rendelkezésre álló kapacitás a megengedett kapacitás 80 – 85 %-ot teszi ki. Az AVR 2001-ben 84 880 tonna veszélyes hulladékot (kemencehulladékot és egyéb hulladékot) dolgozott fel, 2002-ben ez 81 274 tonna, 2003-ben pedig 78 297 tonna volt. A kemencehulladék elégetéséhez szükséges tüzelőanyagként még nagyjából ugyanolyan mennyiségű más veszélyes hulladék is. A kemencékben ténylegesen feldolgozásra került kemencehulladék mennyisége a becslések szerint kb. 19 000 tonna volt 2002-ben és 23 000 tonna 2003-ben. A kemencehulladék bizonyos fajtáit a háztartási hulladék elégetésére használt berendezésekben is fel lehet dolgozni, amelyek alacsonyabb égési hőfokon működnek.

(16)

Az AVR Nuts a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról szóló 1980. június 25-i 80/723/EGK, bizottsági irányelv (11) értelmében köteles külön könyvelést vezetni.

2.3   Támogatás

2.3.1   Üzemi veszteségek

(17)

A támogatás és a támogatott tevékenységek meghatározása az alábbi jogszabályokban található: az Építészeti, Térségtervezési és Környezetvédelmi Minisztérium 2002. július 3-i koncessziós határozata és a Hollandia, az AVR Holding, az AVR Nuts, az AVR IW és néhány más leányvállalat között 2002. július 10-én megkötött koncessziós megállapodás. Ezzel a koncessziós határozattal az állam „kizárólagosan feljogosítja az AVR Nuts társaságot 5 éven keresztül a C2-hulladék lerakó működtetésére és a veszélyes hulladék forgódobos kemencékben történő feldolgozására azzal a kötelezettséggel, hogy a C2-hulladék lerakását és a forgódobos kemencékben történő veszélyes hulladék feldolgozását általános gazdasági érdekű szolgáltatásként kínálja a nyilvánosságnak megfelelő, átlátható és nem diszkriminatív feltételek mellett és szociális szempontból elfogadható díjakon, és mindezt a koncessziós megállapodásban részletesen meghatározott feltételekre és előírásokra tekintettel”. E megállapodás részletesen meghatározza az AVR Nuts működtetésének feltételeit. A megállapodás 2002. január 1-től2006. december 31-ig szólt.

(18)

A támogatás a tervezett üzemi veszteség 100 %-a, amelyet független könyvelő által meghatározott módszertan alapján számolnak ki. Tervezett üzemi fölösleg esetén ennek 70 %-át az előző években kapott támogatás visszatérítésére kellene használni. A tervezett üzemi veszteség 2002-ben 1,5 millió euro, 2003-ban pedig 2,8 millió euro volt. A módszertan összefoglalása és a 2002., 2003. és 2004. évi alkalmazása e határozat I. mellékletében található. A támogatás nagy része a kemencékre vonatkozik. Például a C2-lerakó esetében a tervezett hiány 2003-ben 370 000 euro volt.

(19)

A szolgáltatási megállapodás szerint az AVR Nuts adminisztrációs és üzemeltetési feladatainak többségét az AVR IW végzi el. E célokra juttatásban részesül, amely beleszámít a tervezett hiányba. A beszámítás önköltségi ár alapján történik („activity based costing”). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 2002 és 2004 között az AVR általános költségeinek átlagosan 30 %-át az AVR Nuts társaságnak számolták el.

(20)

A tervezett költségvetésben szerepel egy további kiadási tétel, amelyre az AVR Nuts támogatást kap, és amelyet továbbít az AVR IW-nek; ez pedig a hulladék beszerzésére vonatkozik. A fix költségek nagy arányára való tekintettel elengedhetetlennek bizonyult a hulladék aktív beszerzése a kapacitás maximális kihasználtsága és ezzel a üzemi költségek lehetőleg legalacsonyabb szinten tartása érdekében. Ennek tervezett és valós költségei az 1. táblázatban találhatók.

1. sz. táblázat:

A tervezett és a valós beszerzési költségek

 

2002

2003

2004

Tervezett további költségek

514 000

532 000

550 000

Tervezett beindítási költségek – nemzetközi beszerzés

400 000

400 000

Tervezett költségek összesen

914 000

932 000

550 000

Valós költségek

875 000

900 000

930 000

(21)

Az elején a hiánynak az elvárások szerint 3,8 millió euróra kellett volna emelkednie 2006-ben, viszont a piaci és az üzemeltetési feltételek a vártnál sokkal bonyolultabbnak bizonyultak, és csak kis esély volt a javulásra. 2002-ben és 2003-ban az AVR Nuts a tervezett hiányon kívül további 12 millió eurós veszteséget is könyvelt. Arra számítottak, hogy 2004. és a következő évekre tervezett hiány a vártnál sokkal magasabb lesz; a 2004-re tervezett hiány 8,898 millió euro volt (12). A számítások során figyelembe vették a kemence leállítására vonatkozó határozatot.

2.3.2   A leállítási költségek kompenzációja

(22)

A növekvő üzemi veszteségek miatt, ahogy ez már az (5) és (7) preambulumbekezdésben kifejtésre került, Hollandia megváltoztatta eljárását. 2003. végén határozat született a két kemence egyikének 2004. július 1-jétől való leállításáról. 2004. nyarán határozat született a másik kemence 2005. január 1-jétől való leállításáról is. A további évekre a C2-hulladék elszállításával kapcsolatos tervezett veszteségek várhatóan alacsonyak.

(23)

A koncessziós megállapodás szerint az állam pénzügyi kompenzációt nyújtana az AVR társaságnak azon beruházások fennmaradó könyv szerinti értékére, amelyeket a megállapodás érvényességének időszaka alatt végeztek az állam beleegyezésével az AVR Nuts javára, de még nem írtak le. Ezen előírás alkalmazásával a holland szervek 8 670 108 eurós kompenzációt számítottak ki az első kemence leállítási költségeire. Ez az összeg különféle beruházásokra vonatkozik, amelyeket 50 %-ban írtak le, amennyiben mindkét kemencére vonatkoztak, és 100 %-ban, amennyiben külön a leállított kemencére vonatkoztak. Az összeg legfontosabb részei a következők: 1,9 millió euro a tűzbiztonsági beruházásokra, 3,3 millió euro a homogenizáló berendezésre, 1,5 millió euro a koksz-tölcsérek cseréjére és 0,5 millió euro a dobzárra és a Stefferson-körre. A másik kemence leállítása esetén a számítások 11 151 000 eurót tartalmaznak a berendezések és a dologi eszközök fennmaradó könyv szerinti értékére. Ez az összeg tartalmazza a fenti, az állam beleegyezésével végzett beruházások fennmaradó könyv szerinti értékének másik 50 %-át és az állam beleegyezésével végzett és csakis a másik kemencére vonatkozó beruházások fennmaradó könyv szerinti értékének 100 %-át. Ez az utolsó rész főleg a megmaradt kemence 2004. évi főjavítására vonatkozó beruházást tartalmazza. A főjavítás 3 273 000 euróba került, ami több volt, mint amire számítottak. Visszamenőlegesen ez előnytelen beruházásnak bizonyult.

(24)

Mivel a koncessziós megállapodás ezenkívül elvileg 2006. végéig kötelezi Hollandiát a költségvetési hiányok kompenzációjára, az államnak meg kellett tárgyalnia az AVR társasággal a második kemence 2004. január 1-től – azon eredeti időpont helyett, amikor a megállapodás érvényessége lejárt volna – való leállítására vonatkozó járulékos költségek kompenzációját. A kompenzáció tehát a következő pótlólagos összegeket tartalmazza:

1,75 millió euro azon körülmény hátrányos hatásának kompenzálására, hogy az ügyfeleknek már 2004-től (fokozatosan) más berendezésekbe kell helyezniük hulladékáramaikat;

5,843 millió euro a 2005. és 2006.évi folyamatos fix költségekre. Ez például az ICT-infrastruktúrára, irodahelységek bérlésére, biztosítási szerződésekre, közös létesítmények, mint például étkezdék költségeire vonatkozik. Az AVR e célra magasabb teljes összeget, konkrétan 8,208 millió eurót számolt;

7,868 millió euro a megmaradt kemence idő előtti leállításával járó elbocsátások járulékos költségeire. Ez az összeg úgy lett kiszámítva, mint az azonnali leállításnál való becsült elbocsátási költségek és a két évvel későbbi, a támogatási megállapodás érvényességének lejárta utáni becsült elbocsátási költségek közötti különbség. Az elfogadott összeg kb. 244 munkatársra vonatkozó részletes becslésen alapszik, amely számol azzal, hogy nagy részüket a cégen belül át lehet helyezni;

egyéb költségek, mint például az AVR más cégeihez tartozó, a szolgáltatási megállapodásban meghatározott szolgáltatásokra beszerzett egyes aktívumok fennmaradó könyv szerinti értéke, a helyiségek fenntartási költségei, a 2005-ben és 2006-ban elmaradt égetés révén AVR IW-nek nyújtandó térítés kiesésének költségei, a költségvetésbe be nem számított leállítási költségek és a többéves szerződések megváltására vonatkozó költségek. Az AVR e költségeket 29,567 millió eurós teljes összegre becsülte fel, amely magában foglalja például az AVR Nutsnál 2003-ban és 2004-ben felmerült további veszteségek 11,716 millió eurós összegét is. A tárgyalások során az állam és az AVR csak 1,238 millió euróban egyezett meg.

(25)

A tárgyalásokon Hollandiának független könyvelő segített, akinek jelentését a Bizottságnak kézbesítették. A másik kemence leállítására 27,85 millió euro kompenzációban állapodtak meg. Ez az összeg sokkal alacsonyabb, mint az AVR saját becslésével kapott 58,544 millió euro (illetve 46,828 millió euro, ha nem vesszük figyelembe az AVR Nuts 2002-ben és 2003-ban elért további veszteségét). Hollandia kifejtette, hogy amennyiben a megmaradt kemence üzemeltetése folytatódott volna 2006 végéig, a 2005. és 2006. évi becsült üzemi veszteségek összege és 2006 végi leállítás költségeinek kompenzációja 31 millió eurót jelentett volna. A sürgetett leállításra vonatkozó megállapodás tehát az állam költségeinek csökkentéséhez vezetett.

(26)

E leállítási kompenzációval 2002 és 2004 között a teljes támogatás eléri a 49 718 108 eurót, ami a 2. áttekintő táblázatban is látható.

2. Táblázat:

Az AVR társaságnak nyújtott kompenzáció áttekintése

Tervezett költségvetési hiány 2002. évre

1 500 000

Tervezett költségvetési hiány 2003. évre

2 800 000

Tervezett költségvetési hiány 2004. évre

8 898 000

Az első kemence fennmaradó könyv szerinti értékének kompenzációja

8 670 108

A másik kemence fennmaradó könyv szerinti értékének kompenzációja

11 151 000

A további leállítási költségek kompenzációja

további működési költségek 2004 re

1 750 000

folyamatos fix költségek 2005 re és 2006 ra

5 843 000

további elbocsátási költségek

7 868 000

egyéb költségek

1 238 000

 

16 699 000

Teljes támogatás

49 718 108

(27)

Hollandia elismerte, hogy az AVR részére kifizetésre került 19 543 608 euro támogatás. A másik kemence leállításával összefüggő kompenzáció zárt számlán van elhelyezve.

2.3.3   A bontási és utómunkálatok költségeire nyújtott garancia

(28)

A koncessziós megállapodás garanciát tartalmaz arra, hogy amennyiben az AVR Chemie felszámolásra kerül, az állam téríti a berendezések eltávolítására és tisztítására vonatkozó bontási és utómunkálatok költségeinek legfeljebb 30 %-át. Ez az arány megfelel az állam az AVR Chemie társaságban való részesedésének.

2.4   Üzemeltetési szempontok

(29)

Az AVR Chemie már a koncessziós megállapodás megszűnése előtt tonnánként 700 NLG-re (tonnánként 317,6 EUR) emelte a hulladék átvételi díjait. Ennél magasabb díjak Hollandia szerint az előírások megkerüléséhez vezetnének, például a más hulladékáramokba való „belekeveréshez” és illegális lerakókban való hulladéktároláshoz, tehát nem vezetnének az üzemi veszteség csökkentéséhez. A hulladék átvételi díjai magasabbak, mint a szomszédos országokban, mivel a holland politika tiltja a ártalmatlanításra szánt hulladék behozatalát és kivitelét. A támogatási intézkedések célja az volt, hogy a díjakat változatlan szinten tartsa, és nem az, hogy csökkentse. Ezért a koncessziós megállapodásban szerepel egy melléklet, amely meghatározza a „díjszerkezeti kereteket, a díjak viselőit és a felhasználói díjak kiszámítását”. A holland szervek ellenőrzik a díjakat, mivel előre jóvá kell hagyniuk a tervezett költségvetési hiányt, és ennek kiszámításánál a díjak természetesen meghatározó elemet jelentenek.

(30)

A tüzelőanyagként használt magas fűtőértékű veszélyes hulladék átvételi díjai sokkal alacsonyabbak, mint a kemencehulladék díjai. Az AVR Nuts az előbbit a piaci feltételeknek megfelelően veszi át, olyan díjakért, amelyeket például a kemencehulladék külföldi feldolgozásánál vagy a cementiparban számláznak.

(31)

Mivel a fix költségek a változó költségekkel szemben túlságosan magasak, az AVR Nuts igyekszik maximálisan kihasználni kapacitását, hogy veszteségeit a lehető legalacsonyabb szinten tartsa. Ezért csökkenti a veszélyes hulladék szállítóinak számlázott átvételi díjakat, amennyiben növekszik az éves kínálat. E „mennyiségi kedvezmények” előre meg vannak határozva, és akkor érvényesek, ha a kemencehulladékkal együtt e mennyiség legalább 75 %-ban kínálnak magas fűtőértékű hulladékot is.

(32)

Minden díj az egész koncessziós időszakra előre meghatározásra kerül (13), és érvényes mind az AVR versenytársai, mint az AVR IW számára. A C2- és a kemencehulladék díjai a koncessziós megállapodás érvényességétől fogva nyilvánosan megtekinthetőek voltak, és minden szállító rendelkezésére álltak. 2004. év elejétől ez érvényes volt a magas fűtőértékű veszélyes hulladék esetében is.

(33)

A kapacitás kihasználtságának tervezése céljából az AVR IW évente felkéri szállítóit, hogy jelentsék be, mennyi hulladékot szándékoznak leadni, és az év folyamán a vonatkozó mennyiségi kedvezmény alapján kiszámítják az átvételi díjakat. Amennyiben a ténylegesen leadott mennyiség az év végén több vagy kevesebb lenne, mint a bejelentett, visszafizetés következik, illetve kiegészítő pótlékot számláznak a ténylegesen leadott mennyiség szerinti helyes mennyiségi kedvezmény alapján. A megállapodások általában nem tartalmaznak garanciát a megállapodott mennyiség leadására.

3   A 88. CIKK (2) BEKEZDÉSE SZERINTI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK OKAI

(34)

A Bizottság a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról szóló határozatában kételyének adott hangot a következő pontokra vonatkozóan:

(35)

Először is a Bizottság kétségbe vonja, hogy az AVR Nuts tevékenységei igazán általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekinthetők-e a Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése szerint, mert például nem volt egyértelmű, hogy az AVR az egyetlen olyan társaság lenne-e, amely képes ilyen jellegű szolgáltatásokat nyújtani megegyező vagy hasonló körülmények között. Továbbá a Bizottság kétli, hogy Hollandia helyesen járt-e el az AVR Nuts kiválasztásakor. Ezenkívül a Bizottság kétli, hogy minden körülmény között meg van-e akadályozva a „szennyező fizet” elv megszegése, mert az adott hulladék termelői olyan átvételi díjakat kötelesek fizetni, amelyek rendes költségeknek tekinthetők.

(36)

Másodszor a Bizottság kételkedett azzal a kockázattal kapcsolatban, hogy az esetleges „túlkompenzáció” a hulladékpiac más részeire is átterjedhet. A Bizottság ugyanis attól tartott, hogy a túlkompenzáció oka az is lehet, hogy a támogatás előre elvégzett számításokon alapult, miközben az AVR Nuts megtarthatta a tényleges és a tervezett többlet vagy hiány közötti esetleges pozitív különbözet egy részét.

(37)

Harmadszor a Bizottság kételkedett, hogy amennyiben az intézkedést megvizsgálnák a 87. cikk szerint, a környezetvédelmi állami támogatásra vonatkozó közösségi keretszabály (14) (a továbbiakban: környezetvédelmi támogatási keretszabály) alapul szolgálhatna-e a támogatásnak a közös piaccal összeegyeztethetővé nyilvánítására.

(38)

A 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás kiterjesztésére vonatkozó határozatában a Bizottság kifejtette, hogy a 2004. évi támogatás jelentősen magasabb összegével és a kemence korábbi leállítására vonatkozó kompenzációval kapcsolatban hasonló kételyei voltak.

4   AZ ÉRINTETT FELEK MEGJEGYZÉSEI

(39)

A Bizottságnak a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás kiterjesztésére vonatkozó határozatát követően négy érintett fél küldte el megjegyzéseit.

(40)

Az első érintett fél azt kifogásolta, hogy az intézkedés torzítja az ír piacon zajló gazdasági versenyt, mert az AVR a Safeway Warehousing/South Coast Transport ír társaságban lévő 50 % részesedésének köszönhetően az önköltségi szint alatti díjakat és jelentősen az átlagos ír piaci árak alatti díjakat számlázhat.

(41)

A második érintett fél szintén az AVR és a Safeway közös vállalatának diszkriminatív versenyelőnyére mutat rá. Írországból nagy mennyiségű veszélyes hulladékot hoznak be. Ez az érintett fél azt is kifogásolta, hogy az intézkedés torzítja a „komplex tisztító programok”, mint például a poliklórozott bifenilek, rovarirtók és más szerves veszélyes hulladék nemzetközi piacán zajló gazdasági versenyt.

(42)

A harmadik érintett fél, az Edelchemie a hazai piacra mutatott rá. Ez a társaság saját technológiát fejlesztett ki a galvanizációs üzemekből és fényképészeti eljárásokból eredő hulladék feldolgozására („eco optie”) és az e hulladékból származó értékes anyagok (többek között drágakövek és obszidián) visszanyerésére. Az AVR javára tett intézkedések nemcsak üzleti szempontból érintik hátrányosan, de fékezik technológiai fejlődését is. Az Edelchemie megjegyzései az AVR Nuts társaságra, az AVR Chemie társaságra és annak 1963-ig visszamenő elődjeire vonatkoznak; egyidejűleg részletes információk állnak rendelkezésre a veszélyes hulladék kezelésére vonatkozó holland politikáról az adott évekre vonatkozóan.

(43)

Végül a három közösen eljáró versenytárs a kemencehulladék hazai piacára mutatott rá. Hollandiában, mint más tagállamokban is, létezik az AVR kemencével egyenrangú kapacitás. Az AVR tevékenységeinek kiterjesztése kapacitásfelesleget idézett elő a holland kemencehulladék-piacon, és a kemencehulladékra vonatkozó adatok nem mutatnak komplett és megfelelő képet. Az 1990-es évek közepén az AVR leállította az egyik kemencét, és már akkor várható volt, hogy a veszélyes hulladék kínálata továbbra is csökkenni fog. E feltételezésekre való tekintettel előnyös lett volna leállítani a két megmaradt kemence egyikét. A 2005. május 26-i találkozón az egyik képviselő szó szerint kijelentette, hogy „a helyes megoldás az lett volna, ha [2002-ben] leállítják az egyik kemencét”. Az AVR továbbá visszaél piaci pozíciójával azáltal, hogy magas díjakat számláz, elvárja, hogy a kemencehulladékkal magas fűtőértékű hulladékot is szállítsanak, valamint nem átlátható és a nyilvánosság számára nem hozzáférhető díjstruktúrát alkalmaz. Az AVR IW ezáltal megteheti, hogy díjakat számít fel a kemencehulladék egyes fajtáira, majd ezt a hulladékot a háztartási hulladék elégetésére kialakított rostélytüzelésű berendezésekben dolgozza fel, ami alacsonyabb üzemi költségekhez vezet, mivel ezek a berendezések alacsonyabb hőfokon üzemelnek.

(44)

Ezen intézkedés a közös piaccal összeegyeztethetelen működési támogatást jelent. Ez a szolgáltatás nem számít általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, és nem felel meg az Altmark-ítélet négy feltételének, amely meghatározza, hogy egy kompenzáció állami támogatás-e (15). Ha a Bizottság jóváhagyná a támogatást (vagy annak egy részét), ennek különböző feltételek mellett kéne megtörténnie azzal a céllal, hogy megakadályozza a kereszttámogatást, a hulladék kötelezően kapcsolt átvételét (tying) és a diszkriminatív díjszabást. Hollandia nem hosszabbíthatná meg az intézkedést további tíz évvel.

(45)

A két közösen eljáró versenytárs is elküldte megjegyzéseit, miután a Bizottság határozott az eljárás meghosszabbításáról. Kitartottak első kijelentésük összes pontja mellett, és további dokumentumokat nyújtottak be annak alátámasztására, hogy kereszttámogatásról van szó. Ezenkívül a következő pontok is felmerültek:

(46)

Először is meglepő, hogy a tervezett üzemi veszteség az egyik kemence leállítása ellenére a vártnál sokkal magasabb. Ha teljesülne az Altmark-ügyben hozott ítélet negyedik feltétele (hatékonyság), akkor az üzemi veszteségnek csökkennie kéne.

(47)

Másodszor kifogásolják a kemencék leállításának kompenzációját. Az AVR részéről ezt semmilyen ellenszolgáltatás nem követi. Ezt a kompenzációt nem lehet kártérítésnek nevezni, és többek között azért sem indokolt, mert az üzemeltetési beruházások tíz évre történtek, miközben kevesebb, mint három évig használták őket. Kérdésesek a számítások részletei is, főleg a leírásra kerülő összeg, az elbocsátási költségek és a folyamatos fix költségek. A teljes összeg nagyon magas, sokkal magasabb, mint a koncessziós megállapodás 21.2. cikkében feltüntetett 2 millió euro. Továbbá egy parlamenti dokumentumban az áll, hogy „az Afvalverwerking Rijnmond társaságnak a fogódobos kemencék leállítására megítélt kártérítés meghatározásakor megállapodás született az Építészeti, Tértervezési és Környezetvédelmi Minisztérium még mindig nyitott kérésével kapcsolatban is, amely az AVR Lickebaert polder dioxinnal való szennyezésére vonatkozik”. Ezért a minisztérium 2,5 millió eurót fogadott el, amely nem volt 2004. évre tervezve. A három közösen eljáró versenytárs attól tart, hogy a különbség kiegyenlítése „torzíthatta” a kompenzáció kiszámítását. E tény alapján úgy érzik, hogy „egyes dolgok el vannak takarva”.

(48)

Harmadszor kifogásolják az AVR további előnyeit a koncessziós megállapodás 21.5. cikke alapján, főleg azt, hogy az AVR Chemie felszámolása esetén az állam téríti a bontási munkálatok költségeit és a berendezések által okozott szennyeződés eltávolításának költségeit. Az állami támogatási előírások alapján az államnak soha nem lett volna szabad ilyen kötelezettségeket vállalnia.

(49)

Negyedszer nincs szó általános gazdasági érdekű szolgáltatásról, főleg azért, mert az ilyen jellegű szolgáltatás nem nélkülözhetetlen, hiszen léteznek más lehetőségek is, például a pirolízis, a cementipari feldolgozás, sóbányákban való tárolás, illetve energetikai berendezésekben és külföldi kemencékben való ártalmatlanítás. Az adott tevékenységek csak azért számítottak általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak, mert veszteségesek voltak. A koncessziós megállapodást csakis azon kemencékbe való beruházás finanszírozásának céljából kötötték, amelyekre az AVR Nuts kizárólagos jogokat szerzett. Továbbá a két közösen eljáró versenytársnak kételyei vannak afelől, hogy ez a támogatás garantálja-e az említett szolgáltatások elfogadható díjait, mivel az AVR átvételi díjai magasabbak, mint a szomszédos országok átvételi díjai. A magas díjakat az AVR tying-praktikáival és azzal a kereszttámogatással lehet magyarázni, amely a tüzelőanyagként hasznosított magas fűtőértékű hulladékra vonatkozik. A díjak nem átláthatóak és nem nyilvánosak. A nyereségeket az AVR IW társaságnál könyvelték, a veszteségeket pedig az AVR Nuts társaságnál. Így az AVR IW magasabb átvételi díjakat számlázhat a kemencehulladékra. Továbbá az AVR nem hajlandó kemencehulladékot átvenni, ha az ügyfél egyidejűleg nem szállít magas fűtőértékű hulladékot is, amivel megszegi a koncessziós megállapodásból eredő kötelezettségeit, mivel nem minden ügyfélnek nyújtja szolgáltatásait. Végül más lehetőségektől eltérően nem tartják szinten, illetve nem emelik a nyújtott szolgáltatások minőségét.

(50)

Ötödször a támogatás nem felel meg az Altmark ügy feltételeinek. A koncesszió megítélésének céljából nem történt nyilvános pályázati eljárás, és a támogatás nem egy átlagos, jól vezetett társaság kiadásainak alapján került meghatározásra. A támogatás meghatározása nem objektív és átlátható módon megállapított feltételek alapján történt; a támogatás a kelleténél magasabb, és más piacot is befolyásol. A kemencék külföldön állami támogatás nélkül is alacsonyabb díjakat számlázhatnak. Nem vették figyelembe a hulladék ártalmatlanításának olcsóbb módszereit sem. Sőt az AVR megtarthatja a nyereség egy részét, amennyiben üzemeltetése a vártnál sikeresebbnek bizonyul.

(51)

A két közösen eljáró versenytárs végül arra mutat rá, hogy Hollandia továbbra is meg kívánja szegni az állami támogatásra vonatkozó előírásokat, mivel a Bizottság kedvezőtlen határozata esetén a holland szervek ezt a határozatot megtárgyalják az AVR társasággal, és lehetőségeket keresnek azon pénzügyi gondok megoldására, amelyek az AVR társaságnál különféle tények alapján keletkezhetnek.

5   HOLLANDIA MEGJEGYZÉSEI

5.1   Az alkalmazandó jog

(52)

Mivel a közösségi jogszabályok lehetővé teszik a tagállamok számára a ártalmatlanításra szánt hulladék kivitelének tilalmát, a támogatás nem torzítja a tagállamok közötti gazdasági versenyt.

5.2   Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás

(53)

Hollandia kifejtette, hogy a támogatás kizárólag az AVR Nuts által nyújtott általános gazdasági érdekű szolgáltatásra vonatkozik. A nyilvános pályáztatás azért nem bizonyult megfelelő megoldásnak, mivel az AVR Nuts volt Hollandiában az egyetlen társaság, amely képes és hajlandó feldolgozni az összes C2-hulladékot és kemencehulladékot. A koncessziót viszont bejelentették az állami közlönyben, és a bejelentést követően az esetleges érintett feleknek lehetőségük volt kifogást emelni. Kifogást nem emelt senki. Ráadásul a holland szervek a kemence leállítására vonatkozó határozatuk meghozatala előtt megtették a szükséges intézkedéseket, hogy hosszabbítás esetén megszervezhessék a nyilvános pályázati eljárást.

(54)

Az intézkedés megfelel az Altmark-ügy feltételeinek, ezért nem tekinthető állami támogatásnak. Így például az államnak, amikor előre meghatározta a tervezett hiányokat, független könyvelőiroda segített. Az intézkedés semmilyen módon nem szegi meg a „szennyező fizet” elvet, mivel a díjak magasabbak, mint a szomszédos országokban.

(55)

Teljesen helytelen az az állítás, hogy az AVR Nuts csak akkor volt hajlandó kemencehulladékot átvenni, ha az ügyfél egyidejűleg magas fűtőértékű hulladékot is szállított. Az is egyértelműen meg van határozva, hogy a többi AVR-társaságnak más hulladék feldolgozásáért számlázott díjaknak meg kell egyezniük a harmadik feleknek számlázott díjakkal (16). Hollandia könyvelőirodától kért tanácsot az átláthatóság javításának lehetőségeivel kapcsolatban az AVR Nuts és az AVR IW közötti megállapodásokat illetően. A benyújtott ajánlatokat elfogadták és végrehajtják.

(56)

Ami az AVR Nuts eredményeit illeti, Hollandia arra mutatott rá, hogy az üzemi veszteség kiszámításakor nem számítottak semmilyen nyereséggel. A nem várt tervezett üzemi nyereség esetén a haszon csak az üzemi nyereség 30 %-ára vonatkozik addig, míg nem térítik meg a múltban nyújtott teljes támogatást.

5.3   Az érintett felek megjegyzéseire vonatkozó megjegyzések

(57)

Hollandia arra mutatott rá, hogy a megjegyzésekből nem derül ki, hogyan hathat a támogatás az AVR és a Safeways társaságok közös cégének önköltségére. Ez a cég Rotterdamban a hulladék feldolgozásáért ugyanolyan díjakat köteles fizetni, mint amilyenek a hazai hulladékszállítókra érvényesek. Ezenkívül a közös vállalat által begyűjtött hulladéknak csak az egyharmada kerül Rotterdamban feldolgozásra, és ennek csak kis része a koncessziós megállapodás szerinti C2-hulladék és kemencehulladék. A versenyképes díjakat különböző további tényezők alapján lehet megmagyarázni: 1) a Safeway Írországban az egyetlen olyan társaság, amely olyan átrakodóteleppel rendelkezik, ahol a hulladékot hatásosan szétválogatják, majd a legalkalmasabb feldolgozó berendezésbe szállítják; 2) közvetlen kapcsolatot tartanak fenn a Southcoast szállítótársasággal, ami logisztikai előnyt és költségmegtakarítást jelent; 3) Írországban a díjak a múltban azért voltak sokkal magasabbak, mert nem létezett konkurencia.

(58)

A komplex tisztítási programokból származó hulladék feldolgozására az AVR olyan díjakat számláz, amelyek magasabbak, mint a hazai szállítókra vonatkozó díjak. A más országokból származó összes hulladékáramra vonatkozó átlagos díj valamivel magasabb, mint a hazai szállítóknak számlázott az átlagos díj. Ezenkívül az alacsonyabb díjak nem jelentenek magasabb összegű támogatást, mivel a támogatás a tervezett üzemi veszteségtől függ.

(59)

A koncessziós megállapodás aláírásakor mindkét kemence teljes kapacitáson üzemelt. A terjedelmes készletre való tekintettel várható volt a kapacitás teljes kihasználtsága. Valószínűleg a mai kapacitásfelesleget nem a versenytársak növekvő piaci részesedése okozta, hanem inkább a hulladék növekvő újrahasznosítása, például a törvény által engedélyezett mértékben más fajta hulladékokkal való felhígítását követően.

(60)

Ami a pirolízist illeti, Hollandia rámutatott, hogy az AVR díjai magasabbak, mint a pirolízis berendezésekkel rendelkező egyetlen holland társaság által számlázott díjak.

(61)

Hollandia kifejtette, hogy a támogatás egy része az AVR Nuts pénzügyi problémái miatt került kifizetésre, az Altmark-ügy ítéletének nézőpontjából és a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás befejezéséhez szükséges idő figyelembevételével.

(62)

Hollandia rámutatott, hogy az Edelchemie főleg olyan fényképészeti eljárásokból származó veszélyes hulladék terén tevékenykedik, amelyet az AVR hatékonysági okokból nem tud feldolgozni. E társaság különféle berendezésekkel rendelkezik, ezek közül ebben az esetben a pirolízises kemencének van a legnagyobb jelentősége. Az AVR berendezéseivel szemben ez a technológia nem alkalmazható a kemencehulladék összes fajtájára. A környezetvédelmi engedély szerint ebben a kemencében maximálisan 10 000 tonnát lehet feldolgozni, ami a Hollandiában található veszélyeshulladék-áramokra teljesen elégtelen. Hollandia számára nem egyértelmű, hogyan sértheti a támogatás az Edelchemie érdekeit, mivel az AVR nem dolgoz fel fényképészeti eljárásból származó hulladékot, és a piaci feltételeknek megfelelő díjakat számláz. A technológiai fejlődést például a specifikus ösztönzési programok támogatják, és a környezetvédelmi engedélyek kiadásakor kikötik a rendelkezésre álló legmegfelelőbb technológiák használatát. Az engedélyek öt évre érvényesek. A korábban nyújtott esetleges támogatás a 659/1999/EK rendelet 15. cikke értelmében nem tartozik bele a tíz éves határidőbe, és mivel a berendezések leírása tíz évre szól, az AVR várt üzemi veszteségeinek kiszámítására semmilyen esetben nincsenek következményei.

(63)

Hollandia cáfolta, hogy az AVR Nuts vagy az AVR IW javára túlkompenzáció történt volna. Az AVR IW a közvetítő szerepét teljesítette, de nem volt lehetősége kihasználni e pozícióját túlkompenzáció elnyerésére, és ezt nem is tette meg. Így például az AVR Nuts társaságnak a versenytársak által szállított hulladékot, még ha ezt a hulladékot írásos bejegyzések szerint az AVR Nuts nevében az AVR IW vette is át, nem vették figyelembe azon hulladék díjaira vonatkozó mennyiségi kedvezmények kiszámításakor, amelyet maga az AVR IW szerzett be. A hulladékot közvetlenül a kemencébe szállították – nem az AVR IW telephelyére – mivel ez a további logisztikai költségeket tekintetbe véve nem érné meg.

(64)

A hulladék beszerzési költségeinek kompenzációja jogos. Szükség van a kemencehulladék aktív beszerzésére, mert egyre gyakrabban élnek az efféle hulladék felhígításának vagy a csomagolás megváltoztatásának lehetőségével, és ezek után ez a hulladék nem számít kemencehulladéknak. Ilyen beszerzés nélkül az AVR Nuts piaci részesedése csökkenne, és a társaság főleg külföldön elvesztené piaci részesedését a hulladékfeldolgozás alternatív lehetőségeinek javára. Ezért csökkenne a kapacitás kihasználtsága, és a veszteségek nőnének. Az AVR IW javára, a magas fűtőértékű veszélyes hulladék beszerzési költségeire nyújtott kompenzációt azzal magyarázzák, hogy elegendő ilyen fajta hulladékkal és tüzelőanyaggal kell rendelkezniük. Ezen a tényen alapul a beszerzési költségeknek az AVR Nuts és az AVR IW közötti megosztása. A kemence leállításával hét munkahely elvesztésére kerül sor, amelyek megfelelnek a kiszámított költségeknek. Ez a tény alátámasztja, hogy ez a hét munkahely azoknak a további beszerzési költségeknek felel meg, amelyek kizárólag az AVR Nuts érdekeire vonatkoznak.

(65)

A holland szervek benyújtották a Hollandiában és környező országokban a termelt hulladék alternatív ártalmatlanításának és hasznosítására vonatkozó jövőbeli fejlődés tanulmányát; erre a tanulmányra hivatkozik a 13. pont. Ebből a tanulmányból kiderül, hogy a jövőben elegendő olyan lehetőség áll rendelkezésre az ilyen fajta hulladék biztonságos és megfelelő ártalmatlanításának és hasznosításának biztosítására.

(66)

Hollandia benyújtotta a koncessziós megállapodás és a lehetséges túlkompenzáció gazdasági elemzését is, amelyet az AVR felkérésére tanácsadó dolgozott ki. A tanulmányban többek között szerepel, hogy az AVR minden jelentős versenytársának lehetősége volt kihasználni a magasabb mennyiségi kedvezményeket, viszont valószínűleg azt a lehetőséget választották, hogy az összegyűjtött hulladék egy részét alternatív külföldi berendezésekbe szállították ártalmatlanításra, illetve hasznosításra. Másodszor a Hollandia által a kemence leállítására nyújtott kompenzáció tényleges összege jelentősen alacsonyabb, mint az AVR által kiszámított 45 millió eurós költségek és a független könyvelő által mintegy 40 millió eurós összegre felmért költségek. A legjelentősebb különbség az elbocsátási költségek eltérő felméréséből származik.

(67)

Hollandia részletes elszámolást nyújtott be a 2004. évi költségvetési hiányról. Ez az egyik kemence leállítása ellenére magasabb, mint az előző években volt, főleg azért, mert romlottak a piaci körülmények főként annak következtében, hogy csökkentek a magas fűtőértékű hulladék díjai.

(68)

Mivel az államnak 30 % részesedése van az AVR Chemie társaságban, az államnak az AVR Chemie felszámolása esetén tárgyalnia kell az AVR-rel a leállítási és az ezt követő költségekről. Természetesen olyan tárgyalások is sorra kerülnek, amelyek a bejelentett támogatásra vonatkozóan a Bizottság esetleges hátrányos döntését tárgyalják, és megoldásokat fognak keresni, viszont nem a Bizottság kijelentésének figyelembe vétele nélkül.

6   ÉRTÉKELÉS

6.1   Állami támogatásnak minősülnek-e ezen intézkedések?

(69)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint „a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos díjuk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(70)

Az állam az AVR Nuts javára a 17–27. pontban foglaltaknak megfelelően közvetlen állami eszközökből működési támogatást nyújt, és kompenzálja a kemence leállítási költségeit. Ezek az intézkedések szelektívek, mert elsősorban az AVR társaságot, az AVR Nuts társaságot és az AVR IW társaságot érintik. E társaságok az ártalmatlanításra és hasznosításra szánt hulladék piacán nyújtják szolgáltatásaikat. Ugyanez érvényes a bontási és utómunkálatok költségeire vonatkozó állami juttatásokra, amelyekre az állam 30 %-os garanciát nyújt.

(71)

Úgy kell tekinteni, hogy az intézkedések hátrányosan befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet. A ártalmatlanításra és a hasznosításra szánt hulladék piaca elválaszthatatlanul összekapcsolódik, és a törvények és a feldolgozásra szánt hulladék szigorú ellenőrzése ellenére a tagállamok közötti kereskedelem általános gyakorlattá vált mindkét piacon. Például a kemencék leállításának bejelentését követően jelentősen megnőtt a hulladék más tagállamokba való kivitelére benyújtott engedélykérelmek száma. Ezért a Bizottság úgy tekinti, hogy a kemence további üzemeltetésére nyújtott támogatás korlátozóan hatott a tagállamok közötti kereskedelemre.

(72)

Az intézkedések nem hozzák előnyös helyzetbe a veszélyes hulladék szállítóit. A tüzelőanyagként használt magas fűtőértékű hulladék átvételi díjai a Hollandiában és a szomszédos országokban számlázott díjakhoz képest a piaci szinten voltak meghatározva. A C2-hulladék és a kemencehulladék átvételi díjait politikai szempontból szociálisan elfogadható szinten határozták meg, viszont magasabbak voltak, mint a szomszédos országok díjai. Ez a ártalmatlanításra szánt hulladék kiviteli korlátozása miatt volt lehetséges. A díjak emelése rendes piaci feltételek mellett nem számítana megfelelő és reális választásnak, mivel több hulladék kerülne kivitelre, más hulladékáramokba lenne belekeverve vagy legálisan, illetve illegálisan lerakókban tárolnák, ami tehát nem jelentené az AVR Nuts bevételeinek növekedését. A kemence leállítása ugyanis megkönnyítette a szállítók számára az alacsonyabb belga és német átvételi díjak kihasználását. A támogatás nélkül a kemencét korábban leállították volna, és hamarabb merültek volna fel a ártalmatlanításra szánt hulladék kivitelének szélesebb lehetőségei a 259/93/EGT rendeletnek megfelelően. Ezt megerősíti a második kemence leállítása utáni díjak és mennyiségek alakulása. Ezért a Bizottság véleménye szerint az intézkedés nem mentesítette a veszélyes hulladék beszállítóit azon költségek alól, amelyeket rendes körülmények között terhelnék költségvetésüket.

(73)

Az intézkedésnek a Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése szerinti vizsgálatának sérelme nélkül a Bizottság azt az álláspontot tartja, hogy az Altmark-ügy ítéletének negyedik kritériuma nem teljesül. Először is az AVR Nuts kiválasztása nem nyilvános pályázati eljárással történt, és a koncesszió megítéléséről szóló, az állami közlönyben bejelentett határozat – amelyet követően az érintett felek hat hétig kifogást emelhettek – nem pótolhatja a nyilvános és átlátható pályázati eljárást. Másodszor a kompenzációt nem azon költségek alapján határozták meg, amelyeket egy olyan átlagos és jól vezetett társaság adna ki, amely megfelelő kapacitással rendelkezik a hulladék feldolgozására. Úgy tűnik ugyanis, hogy a C2-lerakó és a kemencék az országban lévő kivételes pozíciójára tekintettel ilyen átlagos társaság Hollandiában nem létezik. A tervezett költségvetési hiány inkább abból fakad, ahogyan az AVR Nuts üzemelteti ezen társaság berendezéseit, és hogy a külföldön található hasonló berendezések költségeit nem vették figyelembe. Az AVR egyértelműen nem a megfelelő kapacitással rendelkezett a hulladék feldolgozásához – a kapacitásfelesleg a kemence elégtelen kihasználásához vezetett, és végül leállítását jelentette. Ez tükröződött a támogatási intézkedésekben is, főleg a 2004. évi hiány és a leállítási kompenzáció. E körülmények között az intézkedéseket olyan intézkedéseknek kell tekinteni, amelyek az AVR Nuts számára szelektív előnyt jelentenek, és nem csak olyan kompenzációnak, amelyet más társaságok kapnának hasonló körülmények között, ha megbízást kapnának a szolgáltatásnyújtási kötelezettség teljesítésére.

(74)

A szelektív előny nemcsak az üzemi veszteségből és a leállítási költségek kompenzációjából adódik, hanem a bontási és utómunkálatok költségeinek 30 %-ára vonatkozó állami garanciából is. Bár e költségek megfelelnek az AVR Chemie társaságban lévő állami részesedésének, ez nem változtat azon a megállapításon, hogy állami támogatásról van szó, mivel az állam az AVR Chemie társaságban csendestársként csak a részesedése erejéig volt felelős, az azt meghaladó további követelésekért nem. Úgy tűnik, hogy a garancia inkább az állam politikai célját szolgálja, amelynek lényege, hogy meg kívánja előzni azt a szituációt, amelyben az AVR Nuts és az AVR Chemie felszámolását követően a bontási és utómunkálatokat nem lehet más vállalkozás felelősségére bízni. A garancia valószínűleg a koncessziós megállapodás érvényességének teljes ideje alatt előnyökkel jár, mivel e megállapodás hiányában elő kellene teremtenie a szükséges tartalékokat a berendezések üzemeltetési élettartama alatt, hogy ezennel támogatás nélkül fedezhesse a bontási és utómunkálatokkal kapcsolatos költségeit.

(75)

Következésképpen a bejelentett intézkedések a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek.

(76)

A Bizottság sajnálja, hogy Hollandia az adott támogatási intézkedést nagyrészt a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésével ellentétben hajtotta végre.

6.2   Összehasonlítás a Szerződés 86. cikkének (2) bekezdésével

(77)

A tagállamok szabadságot élveznek az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározásában e tevékenységek specifikus jelei alapján, és ezt a definíciót csak nyilvánvaló hibák esetén lehet felülvizsgálni (17). A Bizottság az általános gazdasági szolgáltatásokról szóló zöld könyvben (2003) és fehér könyvben (18) kifejti e kérdés megközelítésének alapvető elveit. A fehér könyv 3.4. pontja szerint „az Unió fenntartható fejlődésre vonatkozó politikájának megfelelően tekintettel kell lenni az általános gazdasági érdekű szolgáltatások a környezetvédelemben játszott szerepére is, és az általános gazdasági értékű szolgáltatások közvetlenül a környezethez – például a vízgazdálkodás és a hulladékgazdálkodás területeihez – kapcsolódó vonásaira”. Ez megegyezik a Bíróság határozatával, amely szerint „bizonyos hulladékokkal való gazdálkodás számíthat általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, főleg, ha ez a szolgáltatás környezetvédelmi probléma megoldását szolgálja”. (19)

(78)

A Bizottság egyetért Hollandiával abban, hogy a koncessziós határozatban és a koncessziós megállapodásban leírt szolgáltatás általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak számít.

(79)

Először is nyilvánvaló, hogy az ártalmatlanításra szánt veszélyes hulladék megfelelő kezelése közérdek. Szintén közérdekű és közösségi érdek is annak biztosítása, hogy ezen ártalmatlanításhoz elégséges hazai kapacitás álljon rendelkezésre. A hulladékgazdálkodás terén a tagállamok kötelesek a 75/422/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében feltüntetett céllal megegyezően önellátásra törekedni.

(80)

Másodszor szükségesnek bizonyult az állami intézkedés e közérdek biztosításában. Mivel a kemencék veszteségesen üzemeltek, az AVR a támogatás nélkül már 2001 végén leállította volna a kemencéket és a C2-lerakót.

(81)

Harmadszor e közérdek reális volt. 2002 és 2004 között ártalmatlanításra került a Hollandiában kitermelt C2-hulladék és a kemencehulladék jelentős része, még ha ez a mennyiség a várhatónál sokkal kevesebb is volt, többek között a Bíróság azon ítélete következményeként, amely közelebbről meghatározta az „ártalmatlanításra szánt hulladék” és a „hasznosításra szánt hulladék” fogalmát. A piaci fejlődésre Hollandia úgy reagált, hogy kapacitását az újonnan felmért feltételezett szükségletre igazította, véglegesen feladta politikáját, és leállította az egyetlen megmaradt kemencét. E tények viszont nem férnek össze a közérdekkel, ami a ténylegesen ártalmatlanított C2-hulladék és kemencehulladék mennyiségét illeti. Lehet, hogy a ártalmatlanításra szánt hulladék mennyisége kevesebb lenne, ha Hollandia az elejétől fogva megfelelő definíciókat használt volna, de nem valószínű, hogy az összes C2-hulladék és kemencehulladék hasznosításra került volna. Ezt alátámasztja az AVR Nuts társaságnak 2004-ben felkínált C2-hulladék és a kemencehulladék mennyisége, valamint a kemencében történő ártalmatlanítás céljából külföldre szállított kemencehulladék mennyisége. Lehet, hogy az érintett feleknek igazuk van, amikor azt állítják, hogy a Hollandiában ebben az időszakban termelt összes veszélyes hulladék ártalmatlanításra, illetve hasznosításra kerülhetett volna itthon vagy külföldön az AVR kemencéi nélkül is. Nem bizonyosodott viszont be, hogy az AVR kemencéi nélkül nem lett volna szükséges külföldre szállítani bármilyen ártalmatlanításra szánt hulladékot az elégtelen kapacitás miatt. Ebben a pontban Hollandia jogosan érvelhet a közérdek védelmére törekvő eljárása mellett, ami a 75/442/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében feltüntetett cél érdekében történt.

(82)

Negyedszer az intézkedések egyáltalán nem sértik a „szennyező fizet” elvet. Mint az a 72. pontban is megállapításra került, a hulladékszállítók nem mentesülnek azon költségeik terhe alól, amelyek rendes körülmények között terhelnék költségvetésüket.

(83)

Ötödször a szolgáltatás általános gazdasági érdekű szolgáltatásként való jelölésével nem kerülhetők meg a rendes körülmények között érvényes előírások. Az intézkedés a környezetvédelemre irányul, mivel általa biztosítható, hogy a veszélyes hulladék megfelelő módon, forrásához közeli helyen kerüljön feldolgozásra. A környezetvédelmi támogatási keretszabály tartalmaz előírásokat a hulladékgazdálkodás céljára nyújtott működési támogatásra vonatkozó (E.3.1 pont). Ezen előírások viszont elsősorban azon cégeknek nyújtott működési támogatás céljából születtek, amelyek saját maguk termelik ki az adott hulladékot.

(84)

Hatodszor a C2-hulladék és a kemencehulladék nagy részét jellegükből kifolyólag vállalatok szállítják, viszont léteznek olyan rendszerek is, amelyek a háztartásokból szállítják el a veszélyes hulladékot a biztonságos és egyszerű ártalmatlanítás érdekében. Az ilyen módon összegyűjtött veszélyes hulladékot ezt követően a kemencékben el lehet távolítani. Az a szolgáltatás, amelyre a támogatás szólt, tehát általános jellegű volt, és a támogatás nem hozta előnyös helyzetbe a szolgáltatások felhasználóinak korlátozott csoportjának.

(85)

A két közösen eljáró versenytárs cáfolja, hogy létezne olyan piaci elégtelenség, amely indokolhatná ezt az általános gazdasági érdekű szolgáltatást. Ezenkívül némelyik tagállamban nem létezik semmilyen kemence. Lehet, hogy a 75/442/EGT irányelv céljai – a hulladék ártalmatlanításának területén szerzett önellátás és a hulladék keletkezési helyéhez közeli helyen való ártalmatlanítása (a közelség elve) – nem egyeznek a piaci eredménnyel, viszont azért még nem válnak kevésbé törvényessé.

(86)

A közfeladatot pontosan kell leírni, és kimondottan meg kell határozni az állami határozatban. Ebben az esetben a koncessziós határozatból és a koncessziós megállapodásból az derül ki, hogy a társaság megfelelő módon van megbízva azzal, hogy általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtson. A közfeladat definíciója ezekben a dokumentumokban elég pontos. Szigorúan kötődik a C2-lerakó hulladékához és az alacsony fűtőértékű, kemencés égetésre szánt hulladékhoz. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások költségeinek kompenzálására nyújtott támogatási intézkedések szintén eléggé részletesen le vannak írva. Ezzel kapcsolatban viszont meg kell jegyezni a következőket:

(87)

Először is elégtelenségek merültek fel az átláthatóság terén. Lehet, hogy a versenytársak számára nem volt mindig teljesen egyértelmű, hogy az AVR IW a saját nevében vagy az AVR Nuts nevében járt-e el. Kezdetben a tüzelőanyagként használt magas fűtőértékű hulladékra vonatkozó díj- és kedvezményrendszer sem volt eléggé egyértelmű. Az AVR, az állam és a független ellenőrök számára viszont a koncessziós megállapodás alapján ezek a kérdések elég egyértelműek voltak, ami megfelelő ellenőrzést biztosított.

(88)

A Bizottság véleménye szerint az I. mellékletben leírt módszertan elég átlátható ellenőrzési célokra, és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások átláthatóságának növelésére vonatkozó és a megjegyzések kézbesítése után elvégzésre benyújtott utólagos intézkedéseket kielégítőknek tartja.

(89)

Másodszor a kemencehulladék-ártalmatlanítás „szociálisan elfogadható díjainak” fogalma első ránézésre nagyon bizonytalan. A gyakorlatban viszont ez nem jelentett gondot. A díjak megmaradtak azon a szinten, amilyenre az előző években nőttek. A „szennyező fizet” elvnek megfelelően a díjak magasabbak voltak, mint a külföldi ártalmatlanítási díjak. Viszont sem az érintett felek, sem Hollandia nem bizonyították, hogy a környezetre esetleg károsan ható törvénytelen eljárások megakadályozására, az alacsonyabb díjak elkerülhetetlenek. Hollandia láthatóan nem tekintette magasnak a díjakat, mivel egyetértett a tervezett költségvetési hiányokkal, amelyek a számlázott díjak pontosabb felmérésén alapultak.

(90)

A túlkompenzációt a rendszer minden támogatási elemében meg kell akadályozni. Ezzel kapcsolatban a Bizottság az alábbi pontok mindegyikét külön ítéli meg: 1) a 2002. és 2003. évek költségvetési hiányának kompenzációja; 2) 2004., 2005. és 2006 évek költségvetési hiányának kompenzációja; 3) a leállítási költségek kompenzációja, amely a következőkből áll: a) leállítási költségek kompenzációja a megállapított beruházásokra vonatkozóan, amennyiben ezek még nem lettek leírva, és b) a kemence korábbi leállítása következtében felmerült leállítási költségek, és 4) a garanciában foglalt támogatás.

(91)

Ami a 2002. és 2003. évek költségvetési hiányát illeti, a Bizottság a támogatás formájában nyújtott várt hiányok kiszámításának módszertanát megfelelőnek és elég restriktívnek tartja. A beszerzési költségek kompenzációját kivéve (lásd a 108-113. pontokat) minden elem közvetlenül összefügg a közszolgáltatás nyújtásán alapuló kötelezettség teljesítésével. Nincs ok arra a feltételezésre, hogy a kiadási tételeket mesterségesen növelték, és mivel Hollandia független tanácsadót bérelt fel, restriktíven számíthatta ki a támogatást. A módszertan tartalmazza az AVR Nuts nyitó egyenlegének közelebbi elemzését, amely jó kiindulási pontot jelent az AVR Nuts kiadásainak és bevételeinek felmérésére az új helyzetben. A változó költségeket, a közvetlen fix költségeket és az AVR más társaságai által kiszámított költségeket részletes lebontások alapján határozták meg. A beruházásokat és leírásokat kellőképpen figyelembe veszi a 2002-2016 évekre kidolgozott részletes beruházási tervezet és az új beruházások 7,24 év alatt történő leírása. Ez lehetővé tette, hogy a költségeket ne lehessen különleges beruházások vagy egyenlőtlen leírás által mesterségesen növelni. Az érintett felek megjegyzéseikben különféle kérdéseket vetettek fel, viszont a túlkompenzációra semmilyen bizonyíték nem lett benyújtva. Ezenkívül a meghibásodások és technikai gondok 2002-ben és 2003-ban a tervezett veszteségeken felül összesen 12 millió euro veszteséget okoztak. Tehát bármilyen, az AVR Nuts javára nyújtott túlkompenzáció ebben az időszakban ki van zárva.

(92)

A 2004 és 2006 közötti időszakra a támogatást az előzővel megegyező módszertan alapján határozták meg. Ezért a Bizottság előre nem számít arra, hogy túlkompenzációra kerülne sor. A 2004. évi tervezett költségvetési hiány pontosan ugyanazon a módszertanon alapszik, és a tervezett hiány növekedése, az egyik kemence leállítása ellenére, teljesen megmagyarázható különféle kiadási tételek alapján e módszertan keretein belül (lásd az I. melléklet adatait). A tervezett hiány kereteit meghaladó magas 2002. és 2003. évi veszteségekre való tekintettel nem lehet meglepő az a tény, hogy a 2004-re tervezett hiány végül magasabb lett. Az első kemence leállítása csökkenthette volna a változó költségeket, viszont korlátozott maradt a fix költségekre kifejtett hatása, amelyek a teljes költségek jelentős részét alkotják. A Bizottság általános politikájának megfelelően viszont az általános gazdasági érdekű szolgáltatások költségeinek túlkompenzációját nem csak előre, hanem utólag is ki kell zárni. Ezért a Bizottság kéri, hogy Hollandia ellenőrizze a tényleges költségeket, és a szükséges mértékben igazítsa ki a támogatás összegét, hogy a kompenzáció ne tehesse lehetővé az AVR Nuts számára olyan nyereség kimutatását, amely a megszokottnál magasabb ezen a területen a tevékenység e fajtájára vonatkozóan.

(93)

A Bizottság elfogadja azt a tényt, hogy a támogatást lehet a leállítási költségek kompenzációjára a megegyezett beruházásokra vonatkozóan, amennyiben ezek még nem lettek leírva. Hatékony garanciák nélkül nem lehet feltételezni, hogy az üzemeltető ötéves megállapodást köt a szolgáltatások nyújtására, ami jelentős beruházásokat követel. A beruházások leírása azon időszakban, amely megfelel a megállapodás érvényességi időtartamának (öt év), szintén aránytalan lenne. Ezzel sokkal magasabbak lennének az erre az időszakra tervezett veszteségek, így a támogatás is. Ezen a ponton a koncessziós megállapodás feltételei a kompenzációs rendszer elkerülhetetlen és hatásos következményeinek számítanak. Ezen a megállapításon nem változtat az sem, hogy az előírásokat a koncessziós megállapodás érvényességének feltételezett lejárta előtt alkalmazták. A Hollandia által benyújtott információk alapján a Bizottság feltételezi, hogy erre az elemre nem vonatkozik a túlkompenzáció. Néhány pont viszont nem eléggé egyértelmű, főleg, hogy megfelelően figyelembevételre kerülnek-e az aktívumok eladásából származó bevételek és a más célra történő további hasznosításból származó nyereségek. Ezért a Bizottság kéri, hogy Hollandia ezen elem esetében is ellenőrizze a tényleges költségeket, és megfelelően módosítsa a támogatás összegét.

(94)

A Bizottság elfogadhatja azt is, hogy kompenzációt nyújtsanak a kemencék vártnál hamarabb történő leállításából következő kiegészítő költségekre. Nem lehet egy tagállamot kötelezni arra, hogy e megállapodás teljesítését folytassa, főleg ha a tagállam így kevesebbet fizet, mint amit e tevékenységek folytatása közben valószínűleg fizetne. Hollandia ezen kiegészítő költségekkel kapcsolatban viszonylag részletes adatokat nyújtott be. Különböző elemek viszont olyan felméréseken alapulnak, amelyeknél úgy tűnik, hogy nagyon nagy tere van a bizonytalanságnak. Ezenkívül kizárólag az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra és a korábbi leállításra közvetlenül vonatkozó költségeket lehet beszámítani, és a rendelkezésre álló információkból nem derül ki pontosan, hogy ebben az esetben így van-e. Ezért a Bizottság kéri, hogy Hollandia ellenőrizze a tényleges költségeket ezen elem esetében is, és megfelelően módosítsa a támogatás összegét.

(95)

Végezetül a Bizottság beleegyezhet abba, hogy a bontási és tisztítás munkálatok költségeinek 30 %-át fedező garanciával nyújtsanak támogatást. Ha nem létezne garancia, az üzemi veszteségek és a működési támogatás valószínűleg magasabbak lennének, mert tartalékként megfelelő összeget kellene meghatározni. A költségek így közvetlenül összefüggésben vannak a politika azon céljával, hogy Hollandiában az adott általános gazdasági érdekű szolgáltatás biztosítva legyen. A tényleges költségek viszont még nem ismertek, tehát a Bizottság továbbra is kéri az utólagos ellenőrzést.

(96)

Mindent összefoglalva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem kerül sor az üzemi veszteségek túlkompenzációjára 2002-ben és 2003-ban, viszont a támogatás megmaradt elemeit csak akkor engedélyezheti, ha Hollandia garantálja, hogy az egész időszak folyamán nem kerül sor utólagos túlkompenzációra, és a koncesszió érvényessége idején minden évben figyelembe veszik az elért magasabb nyereségeket és hiányokat is. A támogatás lehetővé teheti, hogy az AVR Nuts az adott tevékenységek ellenében megfelelő nyereséget mutathasson ki. A megállapodáson belül az AVR társaságra vonatkozó kockázatot korlátozta, hogy a tervezett veszteségeket teljes mértékben a támogatás fedezi. Viszont az üzemeltetési kockázat nagyobb része az AVR társaságot terhelte (20). A tevékenységek tehát nem voltak kockázatmentesek, ami a gyakorlatban is megmutatkozott. A piaci feltételekre és az AVR Nuts kockázati profiljára való tekintettel a Bizottság beleegyezhet a nyereségbe, amely a holland állami kötvényekből maximális megtérülés összege plusz két százalékpont lehet. Ha a gyakorlatban bebizonyosodna, hogy a nyereség túllépte ezt a határt, akkor Hollandia köteles visszamenőleg módosítani a támogatás összegét, és a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerint minden olyan támogatást bejelenteni, amely az AVR Nuts számára lehetővé teszi a nyereség ezen arányának túllépését. Az utólagos ellenőrzésnél alaposan át kell vizsgálni, hogy nem került-e sor semmilyen túlkompenzációra. E célra a Bizottság részletes ellenőrzési jelentéseket kér, amelyekben fel kell tüntetni legalább az e határozat II. mellékletében meghatározott pontokat.

(97)

A Bizottság felügyeli az intézkedés arányosságát, hogy az általános érdekű feladat teljesítésére használt eszközök ne torzítsák feleslegesen a vállalkozói környezet. Pontosabban ellenőrizni kell, hogy az EK-Szerződés előírásainak korlátozása, ezen belül különösen a gazdasági verseny korlátozása és a belső piac szabadságainak korlátozása ne folytatódjon tovább, mint ami a feladat célravezető elvégzésére szükséges.

(98)

A Bizottság véleménye szerint Hollandia intézkedései nagyrészt megfelelnek az arányosság követelményének. Nehéz megmondani, milyen egyéb eszközökkel tudta volna Hollandia biztosítani, hogy elegendő belföldi kapacitás álljon rendelkezésére a veszélyes hulladék ártalmatlanítására. Egyik érintett fél sem bizonyította be, hogy erre kevésbé torzító lehetőségek is léteznek. Az intézkedés alábbi elemei is arányosnak számítanak:

(99)

Az átvételi díjak mennyiségi kedvezményeken alapuló rendszere: Mivel a rendszer célja az, hogy megtartsa a kemencehulladék megfelelő ártalmatlanítására szükséges kapacitást, egyértelmű, hogy a kapacitás maximális kihasználására kell törekedni azzal a céllal, hogy a költségeket a lehető legalacsonyabb szinten tartsák. Ahogy ezt Hollandia bizonyította, az összes szállítónak lehetősége volt kihasználni e kedvezményekre való jogát vagy közvetlenül, vagy a hulladék-közvetítők általi szállításakor. Ezért az átvételi díjak mennyiségi kedvezményeken alapuló rendszere jogos. Az összes szállítóra – tehát az AVR IW társaságra is - érvényes nem diszkriminatív díjak és mennyiségi kedvezmények rendszere révén a gazdasági verseny intézkedések okozta torzítása korlátozódik. Ha a gyakorlatban létezett is zavar, a rendszer nem diszkriminatív jellege az összes érintett fél számára világos lehetett. Hollandia az átláthatóság növelésére elég utólagos intézkedést tett, amikor úgy tűnt, hogy ezen a téren zavar van. Azzal, hogy a magas fűtőértékű hulladék díjait a konkurens ártalmatlanítási lehetőségek szintjére növelték, korlátozódott a gazdasági verseny torzulása az ilyen fajta hulladék piacán. Ezzel kapcsolatban hozzá kell tenni, hogy Hollandiában semmilyen társaság nem volt köteles kemencehulladékot vagy magas fűtőértékű hulladékot szállítani sem az AVR Nuts társaságnak, sem az AVR IW társaságnak. Viszont az AVR Nuts a koncessziós megállapodás alapján köteles az összes felkínált C2-hulladékot és kemencehulladékot átvenni, tekintet nélkül arra, hogy szállítanak-e vele együtt magas fűtőértékű veszélyes hulladékot is. Ezen a ponton a Bizottság nem talált elegendő bizonyítékokat arra, hogy első ránézésre az AVR részéről domináns helyzettel való visszaélésről lenne szó, és a koncessziós megállapodás biztosan semmilyen alapot nem nyújt ilyen visszaélésre.

(100)

Leállítási kompenzáció: Szintén arányosnak bizonyulnak a koncessziós megállapodás azon előírásai, amelyek – arra az esetre, ha nem történik meg a megállapodás meghosszabbítása – kompenzációt írnak elő a megállapodás érvényességének ideje alatt az AVR által állami jóváhagyással tett, még le nem írt beruházások fennmaradó könyv szerinti értékére. Ilyen garancia nélkül nem volt lehetséges az AVR beleegyezését jogosan elvárni. Ugyanez érvényes a berendezések felszámolásánál szükséges bontási és tisztítási munkálatokra vonatkozó költségek maximálisan 30 %-os állami térítésre vállalt garanciára. Az épületek szükséges lebontása és a tisztítás természetesen közérdeknek számít. Az AVR Chemie társaságban lévő 30 % részesedésére való tekintettel elfogadható, hogy az állam a részesedésén belül magára vállalja a felelősséget, amíg a többi felelősség a másik részest, az AVR Holding társaságot illeti.

(101)

Az eredeti két kemence megtartása: A Bizottság ellenőrizte, hogy Hollandiának csak az egyik kemence megtartására kellett volna-e támogatást nyújtania. A kérdés az, hogy a másik kemence megtartásával Hollandia által elérni kívánt célok megvalósításához nyújtott hozzájárulás ellensúlyozza-e a kért támogatást és a gazdasági versenyre ebből fakadóan gyakorolt hátrányos hatást.

(102)

Ezen a ponton a Bizottság elismeri, hogy Hollandia jogos célja lehet, hogy elegendő hazai kapacitással rendelkezzen a kemencehulladék feldolgozásához, hogy meggátolja a kapacitáshiányt, és ne legyen az állam köteles engedélyezni a hulladék kivitelét. E tény elbírálásakor elengedhetetlenül rugalmasságra van szükség, hiszen a kitermelt C2-hulladék és a kemencehulladék áramait előre nem lehetett pontosan felmérni, és a berendezések rendelkezésre állása kockázattal jár. E kockázatok ténylegesen felmerültek, amikor az egyik kemence meghibásodások miatt 2002-ben bizonyos időre leállt. A rendelkezésre álló kapacitás 2002-ben az engedélyezett 100 000 tonna mértékű kapacitásnak csak 73 %-át, 2003-ban pedig 75 %-át tette ki. Ezért a holland szerveknek politikai céljaikkal ellentétben engedélyezni kellett a kemencehulladék kivitelét.

(103)

A kemencehulladék tervezett mennyiségét és a két kemence kapacitását összehasonlítva meg kell jegyezni a következőket: a koncessziós megállapodás készítésekor 2001. év végén/2002. év közepén a kemencehulladék feltételezett éves mennyisége 38 500 tonna volt. E feltételezés a korábbi tapasztalatokon alapult. A feldolgozáshoz legalább ugyanilyen mennyiségű magas fűtőértékű hulladék is szükséges. Egy kemence ilyen mennyiségű hulladék megfelelő feldolgozására egyértelműen elégtelen lenne. Ennél az adatnál viszont három kritikus megjegyzést kell tenni. Először is az AVR Nuts társaságnak szállított feltételezett mennyiségű hulladék egy része valószínűleg annak a következménye, hogy Hollandia az „ártalmatlanításra szánt hulladék” definícióját 2003 elejéig restriktíven használta. Másodszor az érintett felek rámutattak a kemencehulladék feldolgozásának alternatív belföldi kapacitására. Harmadszor a felmérések során nem vették figyelembe azt a lehetőséget, hogy az AVR a hulladék egy részét a háztartási hulladék feldolgozására használt rostélytüzelésű berendezésében dolgozná fel (21). Másrészt viszont a felmérésben kimondottan figyelembe vették a helyzet akkori alakulását. Ezenkívül a kemencehulladék kiviteli kínálata évről évre változik, és a nemzetközi piac körülményeitől függ; e körülmények a különböző kategóriájú hulladék esetében szintén különbözőek. Ezenkívül 2002 elején még a kemencehulladékból jelentős tartalék létezett, tehát garantált volt kínálat a szóban forgó időszak elején. A kemencehulladék-áramot valószínűleg alacsonyabbra becsülték volna, ha a holland szervek 2002-ben a hasznosításra szánt hulladék definíciójának helyes használata alapján jártak volna el, de kevésbé valószínű, hogy az azon időben rendelkezésre álló adatok alapján az ilyen felmérés annyira alacsony lenne, hogy a holland szervek biztosan eldönthetnék, hogy elég az egy kemence. Ezt megerősíti az a tény is, hogy 2003-ben, amikor a Bíróság pontosította az „ártalmatlanításra szánt hulladék” definícióját, Hollandia az AVR kapacitásproblémáiból kifolyólag mégis a kemencehulladék kivitelének tényleges engedélyezésére kényszerült. Az, hogy az AVR társaságnál ténylegesen csökkent a kemencehulladék-áram, nagy részben más tényezőkkel magyarázható, például a kivitel növekedésével. Ami a többi kapacitást illeti Hollandiában, a Bizottság rámutat, hogy ennek a kapacitásnak nagy része csak 2003 elejétől állt rendelkezésre a legjelentősebb versenytársnál a pirolízises berendezésre szükséges engedélyek kiadása után. Az érintett felek nem tudták bizonyítani, hogy a holland szerveknek már 2002-ben elegendő alternatív belföldi kapacitással kellett számolniuk a kemencehulladék minden Hollandiában termelt és ártalmatlanításra felkínált fajtájának feldolgozására.

(104)

Az egy helyett két kemence üzemben tartására vonatkozó határozat révén nőtt a támogatás mértéke, főleg az elkerülhetetlennek tűnő beruházások miatt, amelyeket aztán a leállítás következményeként kompenzálni kellett. E beruházások egy része a koncessziós megállapodás aláírásakor nem volt tervben. A tervezett üzemi veszteségekre kifejtett következményei eléggé korlátozottak voltak, mivel viszonylag nagy volt a fix költségek aránya. A Bizottság feltételezi, hogy a következmények a versenytársakra nézve is elég korlátozottak voltak: nincs utalás arra, hogy a két kemence üzemben hagyása nyomán nagyobb mennyiségben égettek volna kemencehulladékot vagy más veszélyes hulladékot. A kemence kapacitásának más hulladékfajtákra való kihasználása – amire semmilyen bizonyíték nem érkezett – viszonylag céltalan, és nem tekinthető úgy, hogy különösen hátrányos hatással volt a versenytársakra.

(105)

Az eddig említettekre való tekintettel a Bizottság azon a véleményen van, hogy a két kemence üzemben hagyására vonatkozó eredeti határozatot arányosnak lehet tekinteni, és a kemence leállítására vonatkozó határozatok nem születtek túl későn.

(106)

Az AVR IW feladata: az AVR IW biztosította az AVR Nuts adminisztrációjának nagy részét, és közben más veszélyeshulladék-szállítók versenytársa volt. Az AVR IW így szerzett információkat a hulladék szállításának tervezett és tényleges mennyiségéről. Mivel egyetlen szállító sem volt köteles az AVR Nuts társaságnak az eredetileg feltüntetett mennyiséget szállítani, és a tényleges díjak és kedvezmények kizárólagosan a ténylegesen szállított hulladék mennyiségén alapultak, nehéz megítélni, hogyan szerezhetett az AVR IW pénzügyi vagy stratégiai előnyt központi pozíciójából. Hollandia kijelentette, hogy az AVR IW e pozícióval nem élhetett vissza, és többek között az érintett felek megjegyzései alapján a Bizottság sem juthat erre a következtetésre. Lehetséges, hogy az AVR IW saját nevében olyan díjakért kínálta a hulladék feldolgozását, amelyek alacsonyabbak voltak, mint az AVR Nuts díjai, ez viszont nem tekinthető a támogatási intézkedések következményének, és a versenypiaci magatartás korlátai közé tartozna; az esetleges versenytársak korlátozások nélkül hasonló módon járhattak el. Még ha az AVR IW a kemencehulladék egy részét át is irányította volna saját, a háztartási hulladék elégetésére használt berendezéseibe (ami nem bizonyosodott be), nem tűnik úgy, hogy ez aránytalan torzításhoz vezetett volna, mivel minden szállító, aki a hulladékkal kapcsolatos tudással rendelkezik, hasonló nyereséget érhetne el úgy, ha egyszerűen ezt a hulladékot közvetlenül felkínálná más, háztartási hulladékot égető berendezéseknek – az AVR társaságnak vagy más társaságoknak. Mivel a támogatás kiszámítása előzetes költségvetés alapján történt, a Bizottság feltételezi, hogy az AVR hatékony megoldásokat választott, és nem irányítaná át a hulladékot, ha ez a berendezések elégtelen kihasználása következtében magasabb tényleges veszteséghez vezetne. A hulladék ilyen átirányítását talán inkább a közösségi elvekkel megegyezően a hulladékkal való hatékony gazdálkodásnak lehet tekinteni.

(107)

Technológiai fejlődés: A Bizottság feltételezi, hogy az intézkedések nem lesznek különösen hátrányos hatással az alternatív technológiák fejlődésére a hulladékártalmatlanítás és -hasznosítás terén. Ahogy azt Hollandia feltüntette, az ilyen fejlődés támogatására más eszközök is léteznek. 2003-ban például engedélyeztek egy innovatív pirolízises berendezést. Az AVR által számlázott díjak sokkal magasabbak voltak, mint azok a díjak, amelyeket ezen berendezés üzemeltetője számlázott, és ezért a támogatás torzító hatását e pontban korlátozottnak kell tekinteni.

(108)

A hulladék beszerzésére nyújtott támogatás: Az előző elemekkel szemben nem lehet a hulladék beszerzésére vonatkozó intézkedéseket arányosnak tekinteni, például az AVR IW esetében, amely helyett az AVR Nuts az államtól kapott támogatásból kompenzációt térít. A Bizottság megérti, hogy a rendszer költségeinek korlátozása érdekében a lehető legmagasabb mennyiségű feldolgozásra szánt hulladékra és főleg kemencehulladékra van szükség, amelynek átvételi díjai a legmagasabbak. Mint az a 99. pontban is szerepelt, ezért elfogadható a nem diszkriminatív mennyiségi kedvezmények rendszere. Ennek ellenére az AVR részére nyújtott hulladékbeszerzési kompenzáció aránytalanul torzítja a gazdasági versenyt, mivel az egyetlen kedvezményezett az AVR IW. Versenytársai a szükséges beszerzési kiadásokra semmilyen hasonló kompenzációt nem kapnak. A magas fűtőértékű veszélyes hulladék a tartós hiánya esetén a megoldás esetleg az átvételi díjak nem diszkriminatív csökkentésében rejlett volna. A beszerzési költségek kompenzációja a kemencehulladék esetén is aránytalannak bizonyul. Ez a kompenzáció az AVR IW számára diszkriminatív előnyt jelent olyan specifikus tevékenységek területén, amelyen közvetlen versenyben van más hulladékgazdálkodási társaságokkal. Ez a beszerzés biztosan nem számít a támogatást indokoló közvetlen közérdeknek, különösen ha külföldről beszerzett kemencehulladékról van szó. Viszont a beszerzés a holland forrásokból származó kemencehulladék esetében is ösztönözheti a hulladék Hollandiában történő ártalmatlanítását a Hollandiában vagy máshol történő hasznosítás rovására. Meghatározott körülmények között azzal az érvvel is ellenkezhet, hogy a hulladék forrásához közel kerül feldolgozásra. A Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése alapján tehát nem indokolt az a beszerzésre szánt 2,4 millió euro, amelyet a tervezett költségvetés alapján az AVR Nuts javára nyújtott és az AVR IW társaságra átirányított támogatás tartalmazott. Ami a Szerződés 87. cikkének 2. és (3) bekezdésével való összeegyeztetőségét illeti, a támogatás e része a 6.3. ponton belül kerül megvizsgálásra.

6.3   A beszerzés kompenzációjának vizsgálata a Szerződés 87. cikke alapján

(109)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti kivételek vonatkoznak-e az AVR beszerzési költségeinek kompenzációjára. A Szerződés 87. cikkének (2) bekezdése szerinti kivételek alapul szolgálhatnának a támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetővé nyilvánításában. A támogatás viszont: a) nem szociális jellegű, és nem egyedi felhasználóknak nyújtott; b) nem természeti katasztrófák vagy más különleges események által okozta kár térítésére vonatkozik, és c) nem szükséges a Németország felosztása által okozott gazdasági hátrányok kiegyenlítéséhez.

(110)

Erre a kompenzációra nem vonatkozik a Szerződés 87. cikkének 3. a), b) és d) pontja sem; ezek a különösen alacsony életszínvonalú és magas munkanélküliségű gazdasági területekre, közös európai érdekű tervek megvalósítására, illetve egy tagállam komoly gazdasági kudarcának megszüntetésére, a kultúra támogatására és a kulturális örökség megőrzésére vonatkoznak. Hollandia nem törekedett arra, hogy ezen indokok egyikével indokolja a támogatást.

(111)

Ami a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti kivételek első részét, főleg a gazdasági tevékenység egyes formáinak megkönnyítésére vonatkozó támogatásokat illeti, a Bizottság rámutat, hogy a támogatás nem a kutatásra vagy fejlesztésre, nem kis- és középvállalkozások beruházásaira, sem az AVR IW megmentésére vagy szerkezetátalakítására irányul. A támogatás a regionális fejlesztésre sem irányul, és az AVR társaságnak nem is olyan régióban van székhelye, ahol a regionális támogatás esetén kezdő befektetések szóba jönnek. Ezért nem lehet a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítani annak alapján, hogy egyes régiók fejlődését segítené.

(112)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a támogatási intézkedés bármely további okból megfelel-e a Szerződés 87. cikke 3. bekezdésének c) pontja szerinti kivételek feltételeinek, és főleg, hogy erre az esetre érvényes-e a környezetvédelmi támogatási keretszabály. Mivel a támogatás működési támogatásnak számít, a Bizottság a támogatást a keretszabály E.3.1. pontja alapján vizsgálta. Úgy tűnik azonban, hogy a támogatás nem okvetlenül szükséges, és nem is korlátozódik a gyártási többletköltségek szigorú kompenzációjára tekintettel az adott termékek vagy szolgáltatások piaci áraira.

(113)

Mivel e kompenzációra ezen kivételek egyike sem vonatkozik, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal, és a kedvezményezettől, tehát az AVR IW társaságtól vissza kell azt követelni a 659/1999/EK rendelet 14. cikkének megfelelően az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet V. fejezete szerint (22).

7   KÖVETKEZTETÉS

(114)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az AVR Nuts javára nyújtott állami támogatás a következő intézkedésekből áll: 1) a 2002. és 2003. évek költségvetési hiányának kompenzációja; 2) a 2004. évi és a 2005-2006. év fennmaradó időszakára vonatkozó költségvetési hiányok kompenzációja; 3) a leállítási költségek kompenzációja, amely a következőkből áll: a) a leállítási költségek kompenzációja a még le nem írt jóváhagyott beruházásokkal kapcsolatosan, és b) a kemencében történő hulladékfeldolgozás idő előtti befejezésének következtében keletkezett leállítási költségek kompenzációja, és 4) a garanciában foglalt támogatás. A támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítható a beszerzési költségek kompenzációjának részén kívül, mivel általános gazdasági érdekű szolgáltatás költségeinek kompenzációját jelenti a Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése szerint, amennyiben a támogatás nem haladja meg az ebben az időszakban ténylegesen keletkezett veszteségek összegét, miközben csak arányos nyereségnek marad tér. Ezért a Bizottság kéri, hogy Hollandia évente adjon jelentést a támogatás tényleges felhasználásáról és a tevékenységek adott éves nyereségességéről. Hollandia köteles a leállítási költségek kompenzációját is ellenőrizni, és ezen ellenőrzéskor figyelembe kell vennie a II. mellékletben feltüntetett pontokat. Legkésőbb 2006. tavaszán be kell nyújtani a Bizottságnak egy időközi jelentést ezen ellenőrzésről, legkésőbb 2007. tavaszán pedig a zárójelentést. Ezenkívül Hollandia köteles bejelenteni minden olyan, az AVR Nuts javára nyújtott támogatást, amely alapján ez a társaság magasabb nyereséget érhet el, mint a 2 százalékkal növelt holland állami kötvényekből származó hozam. A támogatást csak azután lehet kifizetni, hogy a Bizottság a 659/1999/EK rendelet 4. vagy 7. cikkének megfelelően jóváhagyja.

(115)

Az AVR IW részére a hulladék beszerzési költségeire nyújtott 2,396 millió eurós kompenzációt azonban nem lehet összeegyeztethetőnek nyilvánítani, mivel az nem tekinthető általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra nyújtott arányos kompenzációnak. Inkább olyan kiadások kompenzációjáról van szó, amelyeket rendes körülmények között bele kell foglalni a hulladékgazdálkodással foglalkozó társaság, tehát az AVR IW társaság költségvetésébe. E kompenzációra nem vonatkozik a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint az állami támogatás tilalma alóli egyik kivétel sem. A támogatásnak ezt a részét tehát közvetlen az AVR IW társaságtól be kell hajtani. Ezért a Bizottság elrendeli, hogy Hollandia kötelezze az AVR IW társaságot a támogatás kamatokkal együtt történő visszatérítésére az e határozatban megszabott feltételek alapján.

(116)

A Bizottság kéri Hollandiát, hogy adja be a kért adatokat az e határozat III. mellékletében szereplő kérdőíven, és egyértelműen tüntesse fel, melyek azok a tervezett és már megtett intézkedések, amelyeket a támogatás haladéktalan és tényleges behajtása céljából hozott. A Bizottság kéri, hogy Hollandia az e határozatról szóló értesítést követő két hónapon belül minden olyan okiratot adjon le, amelyek bizonyítják, hogy behajtási eljárást indított az AVR IW ellen (például a beszedési utalvány stb.),

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az üzemi veszteségek kompenzációja, a forgódobos kemencék leállítási költségeinek kompenzációja és a bontási és tisztítási munkálatok költségei 30 %-ának megtérítésére vonatkozó állami garancia, amelyek a Hollandia és az AVR Nuts között megkötött koncessziós megállapodásból erednek, és amelyeket Hollandia részben végrehajtott, a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatásnak minősülnek.

2. cikk

A 3. cikkben meghatározott feltételek mellett az 1. cikkben feltüntetett állami támogatás – az AVR IW javára a 4. cikk szerint nyújtott támogatáson kívül – összeegyeztethető a közös piaccal, mivel a kedvezményezettnek általános gazdasági érdekű szolgáltatások költségeire nyújt kompenzációt a Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése értelmében.

3. cikk

1.   Az AVR Nuts javára nyújtott támogatás nem magasabb, mint a koncessziós megállapodás érvényességének ideje alatti tervezett hiányok, az AVR Nutsnál keletkezett tényleges további veszteségek és az arányos nyereség összértéke. Ha úgy tűnne, hogy a támogatás idején a nyereség ténylegesen magasabb, mint a holland állami kötvényekből származó, 2 százalékkal növelt hozam, Hollandia visszamenőleg módosítja a támogatás összegét.

2.   Hollandia benyújtja 2004-ben megtett intézkedésekről szóló jelentést, valamint a bontási munkálatok és tisztítások költségeire vállalt garanciáról és a C2-lerakókkal kapcsolatban a megállapodás hátralévő idejében megtett intézkedésekről szóló éves jelentéseket. Hollandia legkésőbb 2006. tavaszán benyújtja a leállítási költségek kompenzációjára vonatkozó ellenőrzés előzetes jelentését, illetve legkésőbb 2007. tavaszán a zárójelentést. E jelentésekben indokolja a kompenzációt, és megfelelő mértékben figyelembe veszi a II. mellékletben feltüntetett pontokat.

4. cikk

Az AVR IW javára nyújtott támogatás, amely a beszerzési költségek 2,396 millió eurós kompenzációját jelenti, a közös piaccal összeegyeztethetetlen.

5. cikk

1.   Hollandia megtesz minden szükséges intézkedést a 4. cikkben feltüntetett, az AVR IW javára nyújtott támogatás behajtásának érdekében.

2.   A behajtást haladéktalanul és a belföldi törvényekkel megegyezően kell végrehajtani, amennyiben ezen eljárások lehetővé teszik e határozat haladéktalan és tényleges alkalmazását.

3.   A visszatérítendő támogatásra kamat számítandó, amely a támogatás kedvezményezettnek való biztosítása napjától a tényleges visszatérítése napjáig tart.

4.   A kamatot a 794/2004/EK rendelet V. fejezetének megfelelően kell kiszámítani.

6. cikk

1.   Hollandia az e határozatról szóló értesítést követő két hónapon belül bejelenti a Bizottságnak, milyen intézkedéseket tett és tervez megtenni a 4. cikkben feltüntetett támogatás behajtására. Ezeket az adatokat az e határozat III. mellékletében található kérdőíven kell benyújtani.

2.   Hollandia az e határozatról szóló értesítést követő két hónapon belül minden olyan iratot benyújt, amelyek bizonyítják, hogy megindította az AVR IW ellen a behajtási eljárást.

7. cikk

E határozat címzettje a Holland Királyság.

Kelt Brüsszelben, 2006. június 22-én.

a Bizottság részeről

Neelie KROES

a Bizottság tagja


(1)  HL C 196., 2003.8.20., 5. o. és HL C 250., 2004.10.9. 6. o.

(2)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(3)  HL L 83., 1999.3.27., 1. o. A 2003. évi Csatlakozási Okmánnyal módosított rendelet.

(4)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(5)  HL L 194., 1975.7.25., 39. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

(6)  A koncessziós megállapodás szerint a kemencehulladék a „hulladékáramok azon része, amelyeknek elégetése ártalmatlanításnak számít, tehát olyan veszélyes hulladék, amelynek fűtőértéke alacsonyabb mint 11,5 MJ/kg (=1 % klór) illetve 15 MJ/kg (> 1 % klór), csomagolt veszélyes hulladék, meghatározott kórházi hulladék és poliklórozott bifenileket tartalmazó hulladék”.

(7)  HL L 30., 1993.2.6., 1. o. A legutóbb a 2557/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 349., 2001.12. 31., 1. o.) módosított rendelet.

(8)  Lásd főleg az 1998. június 25-i ítéletet, C-203/96. ügy, Chemische Afvalstoffen Dusseldorp BV e.a. kontra Minister van Volkshuisvesting, Ruimtelijke Ordening en Milieubeheer, EBHT 1998, I-4074. oldal.

(9)  Lásd főleg a 2003. február 13-i ítéletet, C-228/00. ügy, Bizottság kontra Németország, EBHT 2003., I-1439. oldal.

(10)  Forrás: Toekomst verbranden specifiek gevaarlijk afval (A különleges veszélyes hulladék elégetésének jövője), AOO-2004-12, összeállította az Afval Overleg Orgaan (Hulladékkal foglalkozó tanácsadó szerv), 2004. július, www.aoo.nl.

(11)  HL L 195., 1980.7.29., 35. o. Az legutóbb a 2000/52/EK irányelvvel (HL L 192., 2000. 07. 29., 75. oldal) módosított irányelv.

(12)  A támogatás viszont 75 000 euróval csökken minden olyan hónapban, amelyekben Dél-Holland tartomány engedélyezi a CO-kibocsátások csúcskompenzációját („peakshaving”). Az üzemi veszteség meghatározásakor ez még ismeretlen volt. Ez az összeg a várt havi megtakarított költségeket jelenti ezen csúcskompenzációk engedélyezése esetén.

(13)  A magas fűtőértékű veszélyes hulladékra az elején létezett néhány kivétel az érvényes megállapodásokban.

(14)  HL C 37., 2001.2.3., 3. oldal

(15)  2003. július 24-i ítélet, C-280/00 ügy, Altmark Trans GmbH, Regierungspräsidium Magdeburg kontra Nahverkehrsgesellschaft Altmark GmbH, EBHT 2003., I-7747. oldal

(16)  A koncessziós megállapodás 5.3. cikke és az AVR-cégek szolgáltatásnyújtására vonatkozó megállapodás 5.2. cikke (a koncessziós megállapodás 7.2.A melléklete).

(17)  A Bizottság közleménye „Általános érdekű szolgáltatások Európában” címen, HL C 17., 2001.1.19., 4. o., 22. pont.

(18)  Az általános érdekű szolgáltatásokról szóló zöld könyv, COM(2003) 270 végleges, 2003.05.21. és az általános érdekű szolgáltatásokról szóló fehér könyv, COM(2004) 374 végleges, 2004.05.12.

(19)  2000. május 23-i ítélet, C 209/98. ügy, Entreprenørforeningens Affalds/Miljøsektion (FFAD) kontra Københavns Kommune, EBHT 2000., I-3743 oldal, 75. pont. Azon eset példája, amelyben a Bizottság úgy vélte, hogy a bizonyos hulladékokkal való gazdálkodás általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak számít, a N 638/2002. – Hollandia – Fluor-klór-szénhidrogének és halónok gyűjtésére vonatkozó állami támogatás esetében (HL C 82., 2003. április 5., 19. o.) található. Ezzel kapcsolatban lásd még az 1985. február 7-i ítéletet, 240/83. ügy, Procureur de la République kontra Association de défense des bruleurs d'huiles usagées (ADBHU), EBHT 1985., 531. oldal.

(20)  Ezenkívül a koncessziós megállapodás előírást tartalmaz a támogatás kivételes megnövelésről az állam politikai intézkedéseinek változtatása, illetve olyan természeti katasztrófák esetén, amelyeket az AVR nem tudott befolyásolni. Egy hasonló előírás lehetővé teszi a támogatás csökkentését is, amennyiben a veszteség jelentősen alacsonyabb, mint ami előre meg volt határozva.

(21)  A három közösen eljáró versenytárs főleg arra mutatott rá, hogy a „Toekomst verbranden specifiek gevaarlijk afval” című tanulmányban (A különleges veszélyes hulladék elégetésének jövője, melyet csatoltak megjegyzéseikhez, valamint Hollandia is a leveléhez) a veszélyes hulladék elméleti, illetve gyakorlati elérhetőségéről és felhozataláról szóló 3.2. pontban túl magas becslést tüntettek fel a kemencehulladék kínálatára, mivel a felmérés folyamán nem vették figyelembe azt a lehetőséget, hogy az AVR a hulladék egy részét a háztartási hulladék feldolgozására használt rostélytüzelésű berendezéseiben dolgozná fel. Az AVR gyakorlatát viszont részletesen leírja e tanulmány 3.1.2-es pontja.

(22)  HL L 140., 2004.4.30., 1. oldal.


I. MELLÉKLET

A KÖLTSÉGEVETÉSI ÜZEMI VESZTESÉGEK MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZERTANA

A tervezett költségvetési hiányok kiszámítására használt módszertant független tanácsadó dolgozta ki az Építészeti, Tértervezési és Környezetvédelmi Minisztérium felkérésére. A módszertan 2002. április 16-án készült.

A módszertan a 2002. év költségvetéseinek részletes elemzésén alapul, és extrapolációt végez 2003. évre, tekintettel minden olyan ismert tényezőre, amelyekről feltételezni lehet, hogy hatással vannak a 2003. év tényleges eredményére. A további évek esetében a folyamat hasonló, mindig két éves időszakra. Ezt követően az AVR és a holland szervek a váratlan fejlemények és a második kemence lehetséges lezárása következtében abban egyeztek meg, hogy 2004-ben a költségvetést csak egy évre határozzák meg.

A 2002. évre meghatározott költségvetés a bevételek becslésén, a korábbi változó költségeken és más költségek becslésén alapul. Figyelembe veszi a 2002-2016. évekre meghatározott beruházási költségvetést és a 2002. évre tervezett konkrét beruházásokat is.

E költségvetés alapján került meghatározásra az a prognosztikai modell, amely az eredményszámításokat, a mérlegeket és a pénzforgalom áttekintését tartalmazza. Az e prognosztikai modell alapjául szolgáló legfontosabb feltételek a következők:

a kiválasztott változatban feltételezzük, hogy évente kb. 85 000 tonnát lehet majd feldolgozni (többször előforduló különleges események miatt néhány üzemleállítással számolunk), ami 30,5 millió eurós feltételezett bevételt hoz;

a különleges események ebben a modellben nincsenek külön kidolgozva, mert feltételezzük, hogy a többször felmerülő különleges események részei;

a leírások és költségfelosztás esetében a 2003. és a 2002. évre vonatkozó felmérések eltérnek egymástól. 2003. év elején a bevételek és a kiadások 3,5%-kal növekednek. Számolunk a hatékonyság növekedésével is;

a régi fix dologi eszközök nullára vannak értékelve, mivel a támogatás nélkül gazdaságilag nem életképesek. Azon bérleti díj kompenzációjába számítanak bele, amelyet az AVR Chemie számláz az AVR Nuts társaságnak; ez a bérletidíj-térítés tartalmazza az AVR Chemie összes többi költségét, a C2 ellátására nyújtott juttatások kivételével (mivel ez a múlttal függ össze), viszont az adócélokra szánt 5% emelkedés beszámításával;

az AVR Holding jelentős mértékben támogatni fogja az AVR Chemie társaságot és az AVR Nuts társaságot, amiért 4,891% járadékot számláz (2002. és 2003. években);

az AVR Holding költségelszámolásai is beszámításra kerülnek; 2002. évre 4,3 millió eurót érnek el. 2002. és 2003. évekre ezek a költségek 400 000 euro összeget tartalmaznak azokra az üzleti kiadásokra, amelyek 2003. év után már nem fognak felmerülni;

a szolgáltatási megállapodásban meg vannak határozva az AVR leányvállalatai között nyújtott szolgáltatások feltételei. Az elszámolási árak általában az „activity based costing” módszerrel megállapított önköltségek és a piaci árak alapján kerülnek kiszámításra;

a bontási munkálatok kiadásaira nincs tervezett tartalék, mivel e kiadások térítéséért az AVR (70%) és az állam (30%) vállal felelősséget;

az elbocsátási kiadásokra nincs tervezett tartalék, mivel a vállalkozás tevékenységei tovább folytatódnak, és az esetleges jövőbeni elbocsátások pénzügyi kockázatai is a társaságot terhelik. Az AVR Nuts tevékenységeinek leállítása esetén nem lehet az államra hárítani a felelősséget a jövőbeli elbocsátásokkal összefüggő kiadásokra vonatkozóan. Nem lehet az államra hárítani a munkaviszony megszüntetésére nyújtott esetleges kompenzációkból kifolyó felelősséget, amennyiben a jövőben a tevékenységek befejezése miatt és/vagy az AVR társasággal megkötött megállapodás érvényessége lejártával a munkások elbocsátására kerülne sor;

az AVR Holding felelős a kedvezőtlen eredményekért és a minőségi, biztonsági és környezetvédelmi követelmények be nem tartásának következményeiért, miközben a követelmények várhatóan változnak a környezetvédelem terén (ez alól egy meghatározott kivétel van, amelyről az állammal lehet tárgyalni);

különleges előírások álltak fenn három meghatározott körülmény esetében, amelyek a támogatás növelésének lehetőségét hordozták magukban: 1) az utóégető kamrában engedélyezett hőmérséklet; 2) másodlagos tüzelőanyagok használatának következményeként lehetséges megtakarítás, amelyre kísérleteket kellett végezni és 3) az a jogi kérdés, hogy az olajat tartalmazó hulladékért kell-e fogyasztási adót fizetni.

Eredmények

tervezett 2002. évre

tervezett 2003. évre

tényleges 2003. évre

tervezett 2004. évre

kemencehulladékból származó bevételek

29,3

30,4

22,8

15,9

C2 hulladékból származó bevételek

0,5

0,5

1,2

1,2

Párából származó bevételek

0,6

0,7

0,7

0,4

Bevételek összesen

30,5

31,6

24,7

17,5

Alap, segédanyagok és energia

3,8

3,9

3,0

2,4

Maradékanyagok tárolása

2,0

2,1

1,2

1,0

Feldolgozás/raktározás

2,0

2,1

1,8

0,5

Szállítási költségek

0,2

0,2

0,3

0,2

Változó költségek összesen

8,0

8,2

6,4

4,1

Személyzeti költségek

3,8

4,0

4,2

3,6

Harmadik felek személyzete

0,3

0,3

0,7

0,4

Karbantartás

7,8

8,1

7,0

6,0

Leépítési intézkedések

0,7

0,2

Működési intézkedések

Általános költségek

0,6

0,6

2,4

0,8

Közvetlen fix költségek összesen

12,5

12,9

15,0

11,0

Az AVR Holding által számlázott költségek

4,3

4,0

2,8

3,6

Egyéb közvetett költség

5,4

5,6

3,9

3,8

Közvetett fix költségek összesen

9,8

9,6

6,7

7,4

Az AVR Chemie által számlázott bérleti díjak

2,0

3,5

3,7

3,1

Amortizáció

0,1

0,2

0,2

0,5

Kamatköltségek

0,2

0,0

0,6

0,3

Üzemi veszteség

1,6

2,9

7,8

8,9

Az AVR Holding azon kiadásai, amelyek részben beleszámítanak a költségvetésbe, többek között a biztonságra, étkezdére, adminisztrációra, közös berendezésekre, vezetőségre és információs és kommunikációs technológiákra (ICT) vonatkozó kiadások. Az AVR Holding által számlázott kiadások részletes felméréseken alapulnak.


II. MELLÉKLET

A TÚLKOMPENZÁCIÓ MEGLÉTÉRE VONATKOZÓ UTÓLAGOS ELLENŐRZÉS SZEMPONTJAI

A 2004., 2005. és 2006. évi működési költségvetés

Tényleges bevételek és tényleges költségek

A jóváhagyott beruházások kompenzációja, amennyiben még nem lettek leírva

Minden beruházás esetén az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal való közvetlenül összefüggés ellenőrzése.

Az érintett eszközök eladásából származó bevételek és a más célokra való további használatból származó nyereségek.

Idő előtti leállításra nyújtott leállítási kompenzáció

Az idő előtti elbocsátásokra vonatkozó tényleges kiadások: jelentés arról, hogy az adott munkavállaló teljes vagy részmunkaidőben dolgozik-e az általános gazdasági érdekű szolgáltatással kapcsolatosan, az adott munkavállaló tényleges fizetése, a kifizetések tényleges időtartama más munkára való beosztás esetén az AVR társaságon kívül vagy belül.

Folyamatos fix költségek: a kemencékkel kapcsolatos általános költségek – annak ellenőrzése, hogy a hiányzó fedezet megfelelő-e és a költség nincs-e másképpen fedezve; a tényleges könyvelési, jogi és banki költségek ellenőrzése; más elemekkel kapcsolatos tényleges költségek ellenőrzése.

Folyamatos fix költségek: biztonság, étkezde, beszerzések, Professor Gerbrandyweg igazgatási létesítmény: tényleges áramszolgáltatási kiadások a leállítás vagy az Eneco-berendezés megvásárlásának tényleges időpontja alapján; az irodák bérlésére vonatkozó elmaradt kiadások stb., a tényleges újrafelhasználásból származó bevételekre való tekintettel; annak ellenőrzése, hogy az önkiszolgáló étterem, a raktárhelységek és a biztonság költségeinek fedezete ténylegesen hiányzik-e, vagy nincs-e másképpen fedezve.

Folyamatos fix költségek: az információs és kommunikációs technológiák (ICT) infrastruktúrája: annak ellenőrzése, hogy az információs és kommunikációs technológiák fedezete valóban hiányzik-e, és a költségek nincsenek-e másképpen fedezve.

Folyamatos fix költségek: személyzeti költségek: a telefonközpont működtetésére és a bérelt vonalakra vonatkozó költségek.

Folyamatos fix költségek: a berendezés bérlése/lízingje: speciális teherautók és targoncák fedezetének tényleges hiánya és értékesítésből vagy az AVR társaságon belüli alternatív felhasználásból származó tényleges bevételek.

Folyamatos fix költségek: egyéb általános költség: a karbantartási és tisztítási munkálatokra vonatkozó szerződésekkel kapcsolatos tényleges költségek és e költségek tényleges csökkentése.

Folyamatos fix költségek:

Garancia

Annak ellenőrzése, hogy tényleges kiadásokról van-e szó a bontási és tisztítási munkálatok esetén azokon a berendezéseken, amelyeket közvetlen általános gazdasági érdekű szolgáltatásra használnak.

Az ellenőrzés tartalmazza azt a számítást, amelyből kiderül, hogy a támogatás következményeként nem lesz a haszon magasabb, mint a holland állami értékpapírokból származó hozam két százalékkal növelt értéke.


III. MELLÉKLET

Információ a Bizottság határozatának végrehajtásáról a C 43/2003 – Hollandia, a veszélyes hulladék feldolgozásának céljából az AVR javára nyújtott működési támogatás ügyében

1.   A behajtandó összeg kiszámítása

1.1.

Adja meg a kedvezményezettnek nyújtott jogtalan állami támogatás összegére vonatkozó következő adatokat:

A kifizetés időpontja (időpontjai) (1)

A támogatás összege (2)

Pénznem

A kedvezményezett megjelölése

 

 

 

AVR IW

 

 

 

 

 

 

 

 

Megjegyzések:

1.2

Írja le részletesen a visszatérítendő támogatás összegére vonatkozó kamat kiszámításánál használt módszert!

2.   A támogatás behajtására tervezett és megtett intézkedések

2.1.

Írja le részletesen, melyek a már megtett és melyek a tervezett intézkedések a támogatás haladéktalan és tényleges behajtására. Tüntesse fel azt is, milyen alternatív intézkedéseket nyújt a nemzeti jog a behajtás végrehajtására. Tüntesse fel az adott üggyel kapcsolatos megtett/tervezett intézkedések jogalapját.

2.2.

Legkésőbb mikor fejeződik be a támogatás behajtása?

3.   A megvalósított behajtás

3.1.

Adja meg a kedvezményezettől sikeresen behajtott támogatás összegeinek következő adatait:

A támogatás visszatérítésének időpontja (időpontjai)

A visszatérített támogatás összege

Pénznem

A kedvezményezett megjelölése

 

 

 

AVR IW

 

 

 

 

 

 

 

 

3.2.

Mellékelje azon információkat, amelyek alátámasztják a 3.1. pont táblázatában feltüntetett támogatások összegeinek visszatérítését!


(1)  

(°)

A kedvezményezettnek nyújtott támogatás (egyes részleteinek) időpontja (időpontjai) (Használjon külön sorokat, ha az intézkedés több részletből és térítésből áll.)

(2)  A kedvezményezettnek nyújtott támogatás összege (bruttó támogatási egyenérték)


Top