—

A felperes arra hivatkozik, hogy a vitatott határozat, különösen annak (13) preambulumbekezdése, 1. cikkének (3) bekezdése és III. melléklete, sérti a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdését és az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet I. mellékletét. A szinterezett ércre vonatkozóan az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel megállapított termék-referenciaértéket a 2003/87/EK irányelvvel, a Szerződésekkel és az uniós jog általános elveivel összhangban kell értelmezni. Ezen irányelv és az ítélkezési gyakorlat értelmében a helyettesítő termékeket és az alternatív gyártási módszereket az éghajlati szempontból hatékony technológiák ösztönzése érdekében ugyanazon termék-referenciaérték alá kell sorolni. Amint azt a benyújtott bizonyítékok alátámasztják, a szinterezett vasércpellet és a szinterezett magas vastartalmú ércek egymás azonnali helyettesítői. Azáltal, hogy a felperes szinterezettpellet-gyártó létesítményeinek a referenciaérték alá történő felvétele elutasításra került, azt támasztja alá, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a 2003/87/EK irányelvet és az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet.

—

A vitatott határozat, álláspontja szerint, sérti a hivatkozott elveket azáltal, hogy hátrányos megkülönböztetést alkalmaz vállalatok és ágazatok között oly módon, hogy ezáltal bizonyos vállalkozásokat indokolatlan előnyben részesít. Ez mind a szinterezett pellett gyártásához képest a szinterezett magas vastartalmú ércek tekintetében, mind pedig a más pelletgyártókhoz képest a felperes pelletgyártása tekintetében tanúsított bánásmódot érinti.

—

A harmadik jogalapjával a felperes arra hivatkozik, hogy a vitatott határozat ellentétes az EU által a 2015-ös párizsi megállapodás alapján nemzetileg meghatározott hozzájárulásaiban tett kötelezettségvállalásokkal.

—

A vitatott határozat az Európai Bizottság által elfogadott olyan álláspontot tükröz, amely a felperes véleménye szerint nem a szóban forgó termékek és technikák helyettesíthetőségére vonatkozó objektív részletes technikai vizsgálaton alapul, hanem ehelyett az egyik, megállapítással érintett fél, nevezetesen egy acélipari szervezet állítására hivatkozik, anélkül hogy megvizsgálta volna a többek között a felperes és a svéd környezetvédelmi hivatal által emelt technikai kifogásokat, vagy bármely semleges harmadik féllel konzultált volna.

—

A vitatott határozat a felperes álláspontja szerint a szinterezett pellett és a szinterezett magas vastartalmú ércek közötti technikai helyettesíthetőséggel, illetve az egyenlő bánásmód elvének alkalmazásával összefüggésben a legcsekélyebb magyarázattal sem szolgál, ehelyett pusztán azon referenciaértékre hivatkozik, amely a (felperes) szinterezettpellet-gyártásának kizárására „van szabva”. Ennek eredményeképpen az érintett személyeknek nincs lehetőségük arra, hogy magából a határozatból megismerjék a meghatározás indokait.

—

A hatodik jogalapjával, amelyet az előző jogalaphoz képest másodlagosan terjesztettek elő, a felperes azt állítja, hogy az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az kizárja a felperes által gyártott szinterezett pelletet (ugyanakkor nem zárja ki a versenytárs gyártó által gyártott szinterezett pelletet), (4) e rendeletet érvénytelennek kell nyilvánítani, mivel az sérti a 2003/76/EK irányelvet és az uniós jog általános elveit.