10.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 208/32

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165. és 166. cikkére,

—

tekintettel a „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című, 2012. november 20-i bizottsági közleményre (COM(2012)0669),

—

tekintettel a „2013. évi éves növekedési jelentés” című, 2012. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2012)0750),

—

tekintettel „Az oktatásba és a képzésbe irányuló beruházásról – A »Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében« című bizottsági közleményre és a 2013. évi éves növekedési jelentésre adott válasz” című, 2013. február 15-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Unió oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramja, az „Erasmus mindenkinek” létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2011. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0788),

—

tekintettel „A Tanács és a Bizottság 2012. évi közös jelentéstervezete az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (az EU ifjúsági stratégiája 2010–2018)” című, 2012. szeptember 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0495), valamint az ehhez tartozó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0256),

—

tekintettel „Az oktatás és a képzés szerepe az Európa 2020 stratégiában – az oktatás és a képzés hozzájárulása a gazdasági fellendüléshez, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz” című, 2012. november 26-i tanácsi következtetésekre (1),

—

tekintettel az „Oktatás és képzés az intelligens, fenntartható és befogadó Európában” című, 2011. december 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0902),

—

tekintettel „Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az oktatás és képzés szociális dimenzióiról szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre (2),

—

tekintettel a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról szóló, 2011. november 28-i tanácsi következtetésekre (3),

—

tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre (4),

—

tekintettel a nem formális és az informális tanulás validációjáról szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra (5),

—

tekintettel az iskolai lemorzsolódás felszámolásáról szóló, 2011. december 1-jei állásfoglalására (6),

—

tekintettel az Európai Unióban a korai oktatásról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Európa oktatási és képzési rendszerének javítását szolgáló keretprogram” című, 2011. május 12-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a „Kulcskompetenciák a változó világban: az »Oktatás és képzés 2010« munkaprogram megvalósítása” című, 2010. május 18-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az egész életen át tartó tanulásnak a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében történő megvalósításáról – az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának az oktatás újragondolásáról szóló 2013. április 12-i véleményére (11),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglakoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0314/2013),

A.

mivel az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt célja az iskolából lemorzsolódók arányának 10 %-nál alacsonyabb szintre való csökkentése, és a fiatalabb generáció körében felsőfokú végzettséggel vagy megfelelő szakképzettséggel rendelkezők arányának legalább 40 %-ra való növelése;

B.

mivel az „Oktatás és képzés stratégiai keretrendszere 2020” (Oktatás és képzés 2020) többek között a következő referenciaértékeket tartalmazza: a négyéves kor és a kötelező általános iskolai oktatásba lépési életkor közötti gyermekek kisgyermekkori nevelésben való részvétele tekintetében legalább 95 %-os részarány; az olvasás, a matematika és a természettudományok terén gyengén teljesítő 15 évesek tekintetében kevesebb mint 15 %-os részarány; a felnőttek (25 és 64 év közöttiek) átlagosan legalább 15 %-ának az egész életen át tartó tanulásban való részvételének biztosítása;

C.

mivel a mobilitás előmozdítása és megvalósítása az Unió legfontosabb prioritásainak egyike, és mivel emlékeztetni kell arra a 2020-ig teljesítendő uniós célkitűzésre, hogy a diplomával rendelkező európaiak 20 %-a egyetemi tanulmányi időszakának egy részét külföldön töltse; hangsúlyozva, hogy a diákok, az oktatók és a vállalkozások munkavállalóinak mobilitása alapvető szerepet játszik az európai térség létrejöttében;

D.

mivel a 2014–2020-ra szóló ifjúsági mobilitási programok feladata, hogy reális esélyt adjanak az új tudás és az új képességek megszerzéséhez, ezen keresztül is hozzájárulva a fiatalok foglalkoztatásának növeléséhez;

E.

mivel a Bizottság a 2013. évi éves növekedési jelentésében felszólít a növekedés és a versenyképesség ösztönzésére, valamint a munkanélküliség problémájának és a válság társadalmi következményeinek a kezelésére az oktatásba és képzésbe történő hatékony befektetés révén;

F.

mivel 2013 márciusában a 25 évnél fiatalabbak körében 23,5 %-os volt a munkanélküliség aránya az Unióban, miközben ugyanazon időszakban több mint 2 millió betöltetlen munkahely volt; mivel több tagállamban egyre nő a munkanélküliek száma és a munkanélküliség időtartama, a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolása pedig egyre kevésbé eredményes;

G.

mivel a nem múló gazdasági válság és a költségvetési konszolidációt szolgáló megszorító intézkedések miatt több tagállamban is jelentős nehézségekkel – munkanélküliséggel, társadalmi kirekesztéssel és szegénységgel – szembesülnek az uniós polgárok; mivel a válság – különösen a fiatalok tekintetében – szélsőséges esetekben alultápláltságot vagy mentális egészségi problémákat eredményez; mivel a törékenyebb gazdasággal rendelkező tagállamokban az oktatás terén végrehajtott megszorítások tovább nehezítették a hozzáférést, és csökkentették az oktatás színvonalát;

H.

mivel a válság és a megszorító politikák közvetlenül és negatívan befolyásolják a fiatalok oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáféréssel, illetve az oktatásban maradással kapcsolatos kilátásait; mivel az oktatásra fordított kiadások a jövőbe való befektetést jelentenek, ezért e kiadásokat nem érinthetik a megszorító intézkedések;

I.

mivel a fiatalok egyre nagyobb nehézségekbe ütköznek az oktatásból a munka világába való átmenet során, és az oktatás és a munkaerőpiac közötti hivatalos kölcsönhatás hiánya növeli a magas munkanélküliség kockázatát; mivel a magas szintű szakképzés a köz- és a magánszektor együttműködésén, valamint a szociális partnerek fokozott bevonásán alapul;

J.

mivel a hozzáférhető, rugalmas és magas színvonalú oktatás és képzés alapvetően befolyásolja a fiatal tanulók személyes fejlődését és kiteljesedését, és előmozdítja aktív polgári szerepvállalásukat és jólétüket, valamint arra való képességüket, hogy alkalmazkodjanak a társadalomhoz és a munka világához és részt vegyenek benne; mivel a gazdasági és társadalmi problémák fokozzák az euroszkepticizmust a polgárok körében;

K.

mivel az iskolai zaklatás árt a fiatalok jólétének, és gyenge tanulmányi teljesítményhez és iskolai lemorzsolódáshoz vezet;

L.

mivel a nyitott oktatási segédanyagok (OER) javítják az oktatás minőségét, hozzáférhetőségét és egyenlőségét, és az ikt és új technológiák alkalmazásával elősegítik az interaktív, kreatív, rugalmas és személyre szabott tanulási folyamatot; mivel a nyílt oktatás az egész életen át tartó tanulás támogatása révén erősíti a fenntartható foglalkoztathatóságot;

M.

mivel a fiatalkori munkanélküliség általánosan magas szintje ellenére bizonyos ágazatokban – így például az információs és kommunikációs technológiai (ikt) és az egészségügyi ágazatban – egyre nagyobb nehézséget jelent a megüresedett állások képzett munkaerővel való betöltése; mivel egyes tagállamokban egyre növekvő eltérés figyelhető meg a diplomások képesítései és a munkaerőpiac készségkövetelményei között;

N.

mivel a munkaerő-piaci igények gyorsan változnak; mivel a minőségi oktatás és az egyéni fejlesztés megteremtésére kell törekedni, és alaposan meg kell vizsgálni a munkaerő-piaci igények jövőbeli tendenciáit az oktatási és képzési tantervek kiigazítása és korszerűsítése érdekében, hogy az alapvető ismeretek és az egész életen át tartó tanulás stratégiáinak biztosítása iránti igény teljesüljön, és a megfelelő munkahelyekhez rendelkezésre álljanak a megfelelő készségek, például az új technológiák és közösségi hálózatok használatának képessége, az ismeretátadással kapcsolatos oktatási céloktól való eltávolodás nélkül; mivel a különböző oktatási modellek változásával párhuzamosan a tanári szakmának is alkalmazkodnia kell többek között a készségek és képzettségek, valamint a jogállás és a szakmai pályafutás tekintetében;

O.

mivel az ismeretek, a technológia és a szakmák gyorsan változnak, és az egyes személyeknek szakmai pályafutásuk során többször is alkalmazkodniuk kell az új technológiákhoz, fontos, hogy valamennyi személy elsajátítson egy alapvető ismereteket magában foglaló, kellően szilárd tudásbázist, amelynek birtokában képes lesz minderre;

P.

mivel a gazdasági növekedés és a termelékenység nemzeti szinten történő, széles körű ösztönzése bizonyítottan óriási hatást gyakorolt a munkaerőpiacra, növelve az új munkahelyek számát és minőségét és erősítve a fiatalok jobb munkaerő-piaci integrációját;

1.

üdvözli a Bizottság közleményét, különösen a készségekbe való beruházás által a fiatalkori munkanélküliség elleni küzdelemre helyezett erőteljes hangsúlyt, és azt, hogy felszólít a felsőoktatási rendszerek modernizálására, továbbá előmozdítja a világszínvonalú szakoktatást és szakképzést, a rugalmas tanulási utakat – többek között az OER előmozdítása révén –, a munkaalapú tanulást és a szociális partnerek ez utóbbiak kialakításába való bevonását; ezenkívül üdvözli, hogy a dokumentum a jól képzett tanárok és oktatók hiányának problémáját a tanárok hatékonyabb felvételével, megtartásával és szakmai támogatásával kívánja megoldani;

2.

véleménye szerint az oktatásnak sokkal nagyobb szerepe van annál, hogy csak az európai és nemzeti stratégiák gazdasági céljait töltse be; e tekintetben megerősíti, hogy az oktatás elsődleges feladata az, hogy az egyéneket felkészítse az életre és arra, hogy aktív polgárokká váljanak a jelen egyre összetettebb társadalmaiban;

3.

megjegyzi, hogy a pénzügyi és gazdasági válság miatt számos család már nem képes előteremteni a felsőoktatási tanulmányok fedezetét, ami a lemorzsolódási arány növekedéséhez vezetett ezen az oktatási szinten; véleménye szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy gazdasági körülményeitől függetlenül mindenki élvezhesse a minőségi és ingyenes általános oktatáshoz való jogot;

4.

emlékeztet arra, hogy a jobb nyelvi készségek hozzájárulnak a mobilitás megkönnyítéséhez és a foglalkoztathatóság javításához, más kultúrák megértéséhez és az interkulturális kapcsolatokhoz; teljes mértékben támogatja a Bizottságnak a nyelvi készségekre vonatkozó új uniós referenciaértékre irányuló javaslatát, amelynek értelmében 2020-ig a 15 évesek legalább felének beszélnie kell egy idegen nyelvet, és legalább kétharmadának tanulnia kell egy második idegen nyelvet;

5.

elismeri, hogy a gyenge nyelvi készségek komoly akadályt jelentenek a munkavállalók szabad mozgása és az Unió nemzetközi versenyképessége tekintetében, különösen azokon a területeken, ahol egy más nyelvet beszélő szomszédos ország határához közel élnek európai polgárok; emlékeztet arra, hogy a gyermekkori nyelvtanulást sokkal hatékonyabbnak tartják;

6.

ragaszkodik a tanulók mobilitásának biztosításához a nyelvismeretük és kommunikációs képességeik gyarapítása érdekében, ami az Európai Unió közös munkaerőpiacához való alkalmazkodás előfeltétele;

7.

az oktatás és képzés terén – az utóbbi esetében az oktatási és szakmai elemek tekintetében egyaránt – holisztikus megközelítés alkalmazására szólít fel, és emlékeztet arra, hogy az oktatás tágabb küldetéseként az egyén növekedése és fejlődése; a nem formális és az informális tanulással megalapozott kompetenciák megszerzésének és elismerésének támogatását sürgeti, és rámutat az ilyen tanulásnak az élethosszig tartó tanulás átfogó stratégiájában betöltött szerepére, amelynek célja az erős egyénekből és aktív polgárokból álló, befogadó tudásalapú társadalom megteremtése; emlékeztet arra, hogy e stratégia megvalósítása azon áll vagy bukik, hogy a fiatalok milyen mértékben tudnak függetlenedni;

8.

felszólítja a tagállamokat, hogy a képzési és foglalkoztatási területen alkalmazott, releváns és bevált európai modelleket használják a következetes teljesítményértékeléshez;

9.

emlékeztet azon célokra és kiemelt célkitűzésekre, amelyek mellett az Unió az Európa 2020 stratégiában elkötelezte magát, vagyis az intelligens, inkluzív és környezetbarát növekedés megvalósítására, az erős és innovatív Európa létrehozására, valamint a társadalmi beilleszkedés és a nagyobb fokú szolidaritás előmozdítására, egyúttal felkészítve a polgárokat a sikeres és teljes életre; emlékeztet arra a kiemelt célkitűzésére, miszerint a kutatásra és innovációra fordított összegnek el kell érnie a GDP 3 %-át;

10.

felszólítja a tagállamokat az oktatási, képzési, kutatási és innovációs közkiadások és beruházások prioritásként történő kezelésére; emlékeztet arra, hogy e területek költségvetésének csökkentése kedvezőtlenül hat az oktatásra, továbbá hogy az e területeken végrehajtott beruházások alapvetően szükségesek az Unió gazdasági fellendüléséhez és globális versenyképességéhez, valamint az Európa 2020-ban foglalt célok megvalósításához vezető fejlődéshez;

11.

határozottan támogatja a tagállamokban fennálló helyzet megfigyelését és egy uniós szintű vita elindítását a vonatkozó érdekelt felekkel a beruházások hatékonyságáról, illetve az oktatás és képzés által nyújtott előnyökről; hangsúlyozza, hogy az oktatás garanciát jelent a fenntartható fejlődésre, és annak a jelenlegi válságtól függetlenül prioritásnak kell maradnia;

12.

sürgeti a tagállamokat, hogy az oktatás terén fogadjanak el a nemen, szexuális irányultságon, nemi identitáson, valláson vagy meggyőződésen és életkoron alapuló megkülönböztetést tiltó jogszabályokat, sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul fogadja el a horizontális antidiszkriminációs irányelvet, amely kulcsfontosságú a valódi egyenlőség garantálásához, valamint az iskolákban is meglévő előítéletek és megkülönböztetés elleni küzdelemhez;

13.

felszólítja a tagállamokat az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítására és arra, hogy tegyenek javaslatokat olyan intézkedésekre, amelyek választ adnak a tanulók szükségleteire, különös tekintettel a veszélyeztetett csoportok tagjaira és főként azokra, akik elhagyták az iskolát, nem foglalkoztatottak és nem részesülnek képzésben;

14.

a versenyképesség növelése és a jövőbeli munkaerő-piaci igényeknek való megfelelés érdekben az oktatás és képzés a munkaerőpiaccal való szorosabb kapcsolatának biztosítására irányuló konkrét intézkedésekre szólít fel; emlékeztet a területi politikák fontosságára, amelyek elősegítik a vállalkozásokat, egyetemeket, befektetőket és kulturális intézményeket tömörítő regionális innovációs inkubátorházak létrejöttét az oktatás és képzés előmozdítása érdekében;

15.

javasolja az oktatás és a tudomány kiemelt területként való bevonását a tagállamok stratégiai dokumentumaiba a 20142020-as fejlesztési időszak során, tekintettel a fejlesztési forrásuk biztosítására, az új oktatási technológiák bevezetésére, beleértve az oktatók továbbképzését is, valamint az oktatás színvonalának emelésére;

16.

felszólítja a tagállamokat, hogy törekedjenek szorosabb kapcsolat létrehozására az európai szemeszter és a nyitott koordinációs módszer (OMC) keretében végzett azon tevékenységek során azonosított legfontosabb stratégiai szakpolitikai kihívások között, amelyek célja, hogy még a pénzügyi megszorítások idején is támogassák a tagállamokat a magas színvonalú és hozzáférhető oktatás és képzés biztosításában;

17.

emlékeztet arra, hogy a fiatalokban óriási lehetőségek rejlenek, és létfontosságú szerepet játszanak az Európa 2020 stratégia oktatási és foglalkoztatási céljainak megvalósításában; emlékezteti a tagállamokat az iskolai lemorzsolódás, a foglalkoztatáshoz szükséges készségek hiánya és a fiatalkori munkanélküliség közötti szoros kapcsolatra; emlékeztet továbbá arra, hogy a fiatalok jövőbeli tanulásának és fejlődésének alapját a kora gyermekkori gondozás és nevelés adja, amelyben a szülők jelentős szerepet játszanak, amely azonban kizárólag játékos formában, nem pedig iskolai módszerekkel és teljesítményre vonatkozó célok nyomása alatt történhet;

18.

hangsúlyozza, hogy a fiatalok alkotják a társadalom legsérülékenyebb rétegét; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a fiatalokat az Unió társadalmi jövőképének kiemelt fontosságú csoportjaként ismerjék el, és rámutat, hogy fontos a fiatalok mobilitásának növelése; emellett felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az iskolai zaklatás felszámolását célzó politikákat az iskolai lemorzsolódás csökkentése, illetve annak érdekében, hogy mindenki számára valódi hozzáférést biztosítsanak az oktatáshoz;

19.

felszólít arra, hogy ismerjék el az ifjúsági és civil társadalmi szervezetek szerepét az egész életen át tartó tanulás stratégiáinak kialakításában és végrehajtásában; kiemeli az ifjúsági és a civil társadalmi szervezetek kiegészítő oktatási szolgáltatóként betöltött szerepüket a nem formális és informális tanulás és az önkéntesség lehetőségei terén, segítséget nyújtva a tanulóknak és a fiataloknak olyan transzverzális készségek és egyéni személyes kompetenciák kialakításában, mint a kreatív és kritikus gondolkodás, a kezdeményezőkészség, az információfeldolgozás és a problémamegoldás, a csapatmunka és a kommunikáció, valamint az önbizalom, az irányító szerep és a vállalkozói szellem;

20.

felhív a fiatalok által a nem az anyaintézményben folytatott felsősokú tanulmányok során megszerzett képesítések elismerésére, különös tekintettel az Erasmus program keretében szerzett képesítésekre;

21.

felszólítja a tanulókat és szervezeteiket az oktatással kapcsolatos döntéshozatali eljárásokban való részvételre, és rámutat arra, hogy az egész életen át tartó tanulást előmozdító tantervek és módszerek kialakítása során a tanulást a tanulókkal folytatatott strukturált párbeszédre kell alapozni;

22.

sürgeti a tagállamokat, hogy a szakoktatást és szakképzést tegyék vonzóbbá és jobban igazítsák hozzá a munkaerőpiac igényeihez, valamint tegyék az oktatási rendszer szerves részévé és gondoskodjanak minőségéről; felszólít a fiatal kortól kezdődő, de a felnőttek számára is szervezett formális és informális képzés révén az alapkészségek és a transzverzális készségek elsajátításának fokozott előtérbe helyezésére, kiváltképpen a vállalkozói képzés és az ikt-oktatás erősítésének bevezetésével a vállalkozói szektorral együttműködve, valamint a kreativitás erősítésével annak érdekében, hogy a fiatalok segítséget kapjanak a munkaerőpiacra való belépéshez, hogy javuljon foglalkoztathatóságuk, valamint hogy lehetőségeket kapjanak saját vállalkozásuk elindításához; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak támogató mechanizmusokat kell biztosítaniuk a sikertelen induló vállalkozások számára, és fel kell számolniuk a túlzott bürokráciát;

23.

elismeri, hogy kulcsfontosságú a vállalkozás alapú oktatási rendszerek létrehozása és megvalósítása Európa egész területén; hangsúlyozza, hogy a diákoknak a vállalkozói ismeretek oktatásához való hozzáférése eltérő és gyakran intézményi szinten dől el; ezért felszólítja a tagállamokat és a helyi és regionális hatóságokat, hogy az oktatási intézményekkel együttműködve a vállalkozói képzéssel kapcsolatos anyagokat építsék be az alapszintű, a szakmai és a felsőoktatási tanterveikbe; megítélése szerint különös figyelmet kell fordítani arra, hogy leküzdjük a vállalkozói ismereteket oktató rendszerek fejlődésében megmutatkozó egyenlőtlenségeket és lényeges eltéréseket, amelyeket a felsőoktatásban meglévő vállalkozói készségekről készült 2008-as felmérés mutatott ki, és a 2011-es budapesti magas szintű szimpózium is megerősített;

24.

hangsúlyozza, hogy magasabb szintű ismeretekre és készségekre van szükség; hangsúlyozza, hogy növelni kell a reáltárgyak (természettudományok, technika, műszaki tudományok és matematika) vonzerejét és értékét az oktatásban és azokon a területeken, ahol a jövőben munkaerőhiány várható, illetve ahol a jövőben egyre több képzett munkavállalóra lesz szükség, és nagy valószínűséggel minőségi és fenntartható munkahelyeket biztosítanak (például a zöld gazdaságban, a vállalkozási szolgáltatásokban, az egészségügyben és az oktatásban); elismerve, hogy a reáltárgyak szerepe rendkívül fontos abban, hogy a válság idején segítik a fiatalokat, hogy munkát találjanak, és felszólít az elméleti tudás megszerzése és a gyakorlati készségek elsajátítása közötti megfelelő egyensúly kialakítására a társadalomtudományok tanulmányozásának elhanyagolása nélkül;

25.

felszólítja a tagállamokat, hogy hatékonyabb oktatást nyújtsanak, amely a transzverzális képességeket, a nyelvi és vállalkozói készségeket állítja középpontba annak érdekében, hogy az egész Unióban nőjön a foglalkoztathatóság mértéke; felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást polgáraik számára az uniós polgárok jogairól, a polgárok feladatairól és kötelezettségvállalásairól, valamint arról, hogy miként élhetnek az Unión belüli szabad mozgás jogával; az aktív polgári szerepvállalás és a társadalmi integráció kialakítására tekintettel hangsúlyozza, hogy a humán tudományokra is elegendő figyelmet kell fordítani a fiatalok egész iskolai képzése során;

26.

hangsúlyozza, hogy a változó és más tudományterületeken is hasznosítható készségek és a multidiszciplinaritás jegyében újra kell gondolni a tanterveket és a képzési terveket, valamint átjárást kell biztosítani a képzések között; hangsúlyozza, hogy különösképpen elő kell mozdítani azon tartalmak és anyagok oktatását, amelyekben a nemzeti és nemzetközi statisztikák szerint az egyes tagállamokban hiány mutatkozik;

27.

hangsúlyozza, hogy az oktatás, a fiatalok elvárásai és a munkaerő-piaci szükségletek közötti összefüggésnek kell figyelmet szentelni, hogy a fiatalok számára biztosítsák az oktatásból a munkaerőpiacra való könnyebb és minőségi átmenetet, amelynek célja a fiatalok függetlenségének biztosítása is;

28.

felhívja a figyelmet a fiatalok, különösen a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok támogatásának fontosságára minőségi szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések, „második esélyt” biztosító oktatási programok, kiforrott duális tanulási rendszerek és a munkaalapú tanulás előmozdítása, valamint a felsőoktatáshoz való hozzáférés elősegítését célzó egyedi intézkedések, továbbá az oktatás és a munka világába való aktív integrációjuk révén; ezeket értékes intézkedéseknek tartja az oktatásból a szakmai életbe való átmenetben és a fiatal munkanélküliek arányának csökkentésében;

29.

felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a munkavállalók és a munkanélküliek pályamódosítási és átképzési programokban való részvételének növelése érdekében, ezáltal csökkentve a munkanélküliség és különösen a tartós munkanélküliség kockázatát a munkaerő-állomány azon csoportjára nézve, amelynek szakmai tevékenysége iránt hanyatlóban van a kereslet;

30.

felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkáltatókat több minőségi tanulószerződéses gyakorlati képzési hely biztosítására, továbbá dolgozzanak ki egyértelmű minőségi kritériumokat a visszaélések megakadályozására és egyszerűsítsék a közigazgatási eljárásokat azon vállalkozások esetében, amelyek munkát vagy képzési lehetőségeket kínálnak fiatalok számára életpályájuk javításához;

31.

emlékezteti a tagállamokat az uniós programok által az oktatás, a mobilitás, a nyelvi készségek, az aktív polgári szerepvállalás, az európai értékek, a kulturális érzékenység és más értékes készségek előmozdításában betöltött szerepre, amelyek mind hozzájárulnak a jobb foglalkoztathatósághoz és a fiatalok interkulturális képességeinek megerősítéséhez; hangsúlyozza, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben továbbra is támogatni kell az előbbieket, előtérbe helyezve a tanulási célú mobilitást, az együttműködést és a szakpolitikai reformot;

32.

rámutat a külföldi tapasztalat hozzáadott értékére az iskolából kimaradók és a diplomát nem szerző fiatalok munkához való segítése tekintetében; úgy véli, hogy az Erasmus Plusz program e csoportnak is kiváló lehetőség arra, hogy szakképzésük egy részét külföldön teljesítse;

33.

üdvözli, hogy ismét előtérbe került az összehasonlítható felsőfokú képesítések automatikus elismerése megvalósításának kérdése és az a célkitűzés, hogy a hallgatók számára egyenlő feltételeket biztosítsanak függetlenül attól, hogy hol szerezték képesítésüket, ezzel kapcsolatban felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a felsőfokú képesítések elismerése terén;

34.

hangsúlyozza, hogy különösen válság idején, tehát jelenleg is nehéz beilleszkedni a munkaerőpiacra a tanulmányok befejeztével, és sokan kényszerülnek hosszú időszakot munkanélküliként, inaktívan tölteni; felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a szakmai pálya fent említett megszakadásának ellensúlyozását célzó szükséges kísérő politikákat;

35.

sürgeti a tagállamokat, hogy ruházzanak be korai munkaerő-piaci aktiválási mechanizmusokba és foglalkoztatási rendszerekbe annak érdekében, hogy munkatapasztalatokat kínáljanak és előmozdítsák a foglalkoztatási lehetőségeket, hogy létrehozzanak eredményesebb pályaorientációs szolgáltatásokat és személyre szabott pályaorientációs központokat, hogy képzéseket vagy az ismereteket felelevenítő tanfolyamokat biztosítsanak azon fiatalok számára, akik elvesztik munkájukat vagy befejezték tanulmányaikat a formális iskolai rendszerben, hogy képessé váljanak a függetlenedésre, önálló életet élhessenek és szakmai fejlődésüket biztosítsák;

36.

felszólítja a tagállamokat, hogy minél előbb valósítsák meg az európai ifjúsági garanciát, a könnyen hozzáférhető és karrierorientált munka alapú tanulást, szakmatanulást és a duális képzési modelleket, hogy olyan megfelelő munkakörülményeket kínáljanak, amelyek közepette a képesítési folyamattal társított tanulás is jelentős szerepet kap, hogy működjenek együtt a régiókkal annak biztosítása érdekében, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés valóban kiegészítse a fiatalkori munkanélküliség leküzdésére irányuló, jelenlegi regionális és nemzeti intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy az ideiglenes foglalkoztatás e típusainak ugródeszkaként kell szolgálniuk az állandó foglalkoztatás eléréséhez; felszólít arra, hogy támogató intézkedésként alkalmazzák a kohéziós politika finanszírozási eszközeit,

37.

hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciaprogram nem helyettesítheti azokat a strukturális erőfeszítéseket és reformokat, amelyeknek bizonyos tagállamokban az oktatási rendszereket és a munkaerőpiacokat fel kell készíteniük a jövő kihívásaira;

38.

sürgeti a tagállamokat, hogy kerüljék a foglalkoztatás támogatására és a fiatalok képzésére szánt kiadások csökkentését; e célból elsősorban a források és a garanciaeszközök felhasználására kell helyezni a hangsúlyt; másodsorban a tagállamoknak ki kell aknázniuk a kohéziós politika előnyeit, és azokat közvetlenül a foglalkoztatást és a fiatalok oktatását célzó projektekre kell fordítaniuk;

39.

integrált megközelítésre szólít fel az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap és a nemzeti finanszírozási források lehetőségeinek kihasználásakor az intelligens növekedés elérése céljából; hangsúlyozza az ESZA szerepét az oktatásba és képzésbe, a készségekbe és az egész életen át tartó tanulásba való befektetés támogatásában; ezért határozottan felszólít arra, hogy a kohéziós politikára elkülönített költségvetésben tartsák fenn az ESZA minimum 25 %-os általános részarányát; továbbá fontosnak tartja, hogy a tagállamok felhívják oktatási intézményeik figyelmét más uniós alapok oktatási célokat támogató lehetőségeire is;

40.

hangsúlyozza, hogy fel kell hívni az oktatók figyelmét a kulcsfontosságú készségekre, így a tanulási technikák elsajátítására, a szociális és állampolgári készségekre, a kezdeményezőkészségre, a kulturális tudatosságra és az önkifejezésre; emlékeztet ezért az oktatók egész életen át tartó tanulásába való beruházás fontosságára;

41.

emlékeztet arra, hogy regionális szintű munkaerőpiacok kapcsán a legpontosabb és legfrissebb adatokat a helyi és regionális szintről lehet beszerezni, ahol a helyi és regionális önkormányzatoknak jelentős szerep jut a készségkereslet és a készségkínálat közötti eltérések feltárásában, a megfelelő átképzési és szakképzési programok rendelkezésre bocsátásában és a beruházások helyi szintű keresletnek megfelelő ösztönzésében;

42.

hangsúlyozza, hogy számos távol eső és hátrányos helyzetű mikrorégióban a diákok számára komoly problémát jelent az iskolák megközelítése, aminek következtében jelentős mértékben növekszik a lemorzsolódás aránya; felszólítja a tagállamokat, hogy az európai polgárok többségét sújtó komoly gazdasági nehézségekre való tekintettel hozzanak érdemi intézkedéseket az ilyen jellegű akadályok leküzdésére;

43.

üdvözli továbbá a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetségének létrehozását; felszólítja a tagállamokat, hogy az ifjúsági garancia végrehajtási terveinek részeként vonják be a reformjaikba és tevékenységeikbe a szakmai gyakorlatokat, és e cél elérése érdekében mozgósítsák az európai és nemzeti finanszírozást;

44.

kiemeli, hogy az erős partnerségek a pénzügyi és emberi erőforrások közötti szinergiákból építkeznek, és hozzájárulnak az egész életen át tartó tanulás költségeinek megosztásához, ami megszorítások idején különösen fontos, valamint általuk biztosítható, hogy az oktatásra és a fiatalok foglalkoztatására irányuló állami befektetések mértéke ne csökkenjen tovább; emlékeztet arra, hogy a partnerségek pozitívan befolyásolják az oktatást és a képzést, hozzájárulva minőségük és hozzáférhetőségük javításához, eközben megőrizve az oktatási intézmények integritását és függetlenségét;

45.

felszólít az oktatással és képzéssel kapcsolatos szociális és civil párbeszéd nemzeti és uniós szintű fokozására, valamint a szociális partnerek által a szakpolitikai döntéshozatalban betöltött szerep megerősítésére;

46.

úgy véli, hogy a köz- és a magánszféra közötti partnerség ösztönzése fontos lépés az oktatásra és a szakmai fejlődésre vonatkozó megosztott felelősség biztosításában, annak érdekében, hogy a tanulmányaikat befejezők gyorsabban alklamazkodjanak a termeléshez és a piachoz, valamint hogy biztosítsák az oktatási folyamat technológiai megújulásához szükséges kiegészítő forrásokat;

47.

megállapítja, hogy a „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című, 2012. november 20-i bizottsági közlemény nem határoz meg egyetlen egy konkrét végrehajtási intézkedést sem az oktatási ágazatok és a különböző szociális és üzleti partnerek közötti együttműködésre vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan forduljon támogatásért, kezdeményezésekért vagy az együttműködés egyéb formáiért a magánszférához az oktatás javítása érdekében, hogy jobban felkészíthessék a diákokat az oktatásból a munkaerőpiacra való átmenetre;

48.

felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a vállalkozások és az oktatási ágazat közötti együttműködést annak minden szintjén, bevonva a szociális partnereket és a munkaadókat, valamint a diák- és a ifjúsági szervezeteket, különösen a tantervek összeállítása, a tanácsadás, oktatás, képzés és specializáció biztosítása tekintetében olyan tantervekkel, amelyek jobban megfelelnek a munkaerőpiac követelményeinek és hozzájárulnak a készségkereslet és a készségkínálat közötti eltérések okozta problémák fenntartható megoldásának meghatározásához; felszólít a szociális és civil párbeszéd nemzeti és uniós szintű fokozására, valamint a szociális partnerek által a szakpolitikai döntéshozatalban betöltött szerep megerősítésére;

49.

üdvözli a tudásfejlesztési szövetségek és az ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetségek felvételét az oktatás, képzés, ifjúság és sport terén megvalósuló új többéves programra irányuló bizottsági javaslatba; úgy véli, hogy e szövetségek a humántőke növelésének innovatív és fenntartható módjai;

50.

felhívja a figyelmet az egész életen át tartó tanulás terén tevékenykedő különböző szereplők – például oktatási intézmények, hatóságok, vállalkozások, valamint a saját életükért felelős egyének – közös felelősségére;

51.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy körültekintően mérlegeljék a költségmegosztás fogalmát mint az oktatás finanszírozásának egyik módját; figyelmeztet arra, hogy semmilyen költségmegosztási mechanizmus nem válhat az egyének rovására; az oktatási és képzési rendszerek mindennemű reformjában elsődleges szerepet kell kapnia az egyenlőségnek és az egyetemes hozzáférésnek;

52.

fokozott együttműködésre szólít fel az oktatási intézmények és szolgáltatók, az üzleti ágazat, a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek és a helyi, regionális és nemzeti hatóságok és foglalkoztatási szolgálatok között a bevált gyakorlatok cseréje és a partnerségek előmozdítása, valamint annak érdekében, hogy az oktatásból a munkába való átmenet időszakában az üres álláshelyek betöltésének, valamint az emberek fenntartható integrálásának hatékony eszközeként azon dolgozzanak, hogy minőségi munkaközvetítést, szakmai gyakorlatokat és tanulószerződéses gyakorlati képzéseket biztosítsanak; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy garantálják ezen gyakorlatok összeegyeztethetőségét az európai szintű intézkedésekkel és kezdeményezésekkel; ösztönzi a különböző programok és európai alapok, különösen a regionális alapok igénybevételét is;

53.

létfontosságúnak tartja azt, hogy elismerjék az oktatásba és szakképzésbe történő köz- és magánberuházások ötvözésének fontosságát; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy védekezni kell az olyan esetleges nem kívánt mellékhatások ellen, mint amilyen a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű csoportok oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésének megakadályozása;

54.

tudomásul veszi az Unióban zajló demográfiai változásokat, például az idősödő népességet, a születések alacsony arányát, valamint az agyelszívást és a humántőke kiáramlását; ebből adódóan tudomásul veszi az új készségek és kompetenciák megszerzésének szükségességét a teljes életút során annak érdekében, hogy az emberek kezelni tudják a világgazdaság kihívásait és megfeleljenek a munkaerőpiac új követelményeinek;

55.

tudomásul veszi annak jelentőségét, hogy emberi jogként ismerjék el az oktatást, amelyhez mindenki számára hozzáférést kell biztosítani, és amelynek célja a személyes és a társadalmi fejlődés, valamint az élet során szükséges készségek megszerzésének biztosítása; sürgeti a tagállamokat, hogy az oktatási és kutatási költségek csökkentése céljából, az oktatási és tudományos anyag tekintetében javítsák a nyilvános hozzáférést, hogy ezáltal csökkentsék az oktatási és kutatási költségeket, különösen figyelembe véve, hogy e területeken Unió-szerte költségvetési megszorításokat vezettek be;

56.

ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az egész életen át tartó tanulás terén megvalósuló együttműködéseket és szinergiákat, különösen bővítsék a tanuláshoz való hozzáférést és – például a digitális tanulás, valamint a nyitott oktatási segédanyagok gyorsan fejlődő lehetőségeinek segítségével – dolgozzák ki, alakítsák át vagy korszerűsítsék az oktatási intézmények tanterveit, hogy megfeleljenek a fiatalok elvárásainak és a jelenkor új kihívásainak;

57.

üdvözli a „Az oktatás megnyitása” című, bejelentett bizottsági közleményt, amelynek célja az oktatás, a képzési és az oktatási rendszerek hatékonyságának, hozzáférhetőségének és egyenlőségének javítása az ikt és az új technológiák oktatásba és képzésbe való beépítésének megerősítése révén; elszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az oktatás megnyitására irányuló kezdeményezéseket;

58.

aggodalommal veszi tudomásul a rendelkezésre álló ikt-erőforrások és -tudás tekintetében az iskolákban és a felsőoktatási intézményekben fennálló jelentős eltéréseket, a tagállamok között, illetve azokon belül egyaránt; hangsúlyozza, hogy az ikt-infrastruktúra alkalmazását és az ikt-val kapcsolatos ismereteket valamennyi oktatási és képzési ágazatba általánosan be kell építeni, hogy a diákokat a legjobban felkészíthessék a digitális kor kívánalmaira;

59.

emlékeztet a magas színvonalú tanár- és szakoktatóképzés fontosságára, amelyet a tanári pálya egészét végigkísérő mobilitással és szakmai képzéssel kell kiegészíteni, hangsúlyozza, hogy a tanárok kiválasztása, képzése, többek között továbbképzése elengedhetetlen az oktatási rendszer átfogó minőségének biztosításához;

60.

hangsúlyozza, hogy olyan innovatív oktatási módszerekre és tartalmakra va szükség, amelyek didaktikai ismereteket adnak át („a tanulás megtanulása”), és figyelembe veszik a kiszolgáltatott társadalmi csoportokba tartozó, illetve a speciális oktatási igényű tanulókat; felhívja a figyelmet a különösen az információs és kommunikációs technológiák, a digitális média és a vállalkozói ismeretek oktatása terén végbemenő gyors változásokra; kiemeli más nevelők (például ifjúságsegítők, felnőttoktatók, pályaválasztási tanácsadók és szülők) és a közöttük megvalósuló értékes együttműködés fontos szerepét, amelyet a változóban lévő oktatáshoz való alkalmazkodásban játszanak;

61.

sürgeti a tagállamokat, hogy fektessenek be a tanárok egész életen át tartó tanulásába szakmai és egyéni fejlődésük segítése érdekében, valamint javítsák a tanárok státuszát és munkakörülményeit; ezenkívül hangsúlyozza az Európai Unión belüli külföldi tanári tapasztalatszerzés lehetséges előnyeit;

62.

a diákoknak nyújtott oktatás minőségének javítása érdekében a tanárok szerepének megfelelő értékelésére és elismerésére szólít fel;

63.

hangsúlyozza az egységes és objektív kritériumok bevezetésének fontosságát a tanárok munkájának hatékonysága és eredményessége, valamint az oktatási eredményekre és tanulók személyes fejlődésére gyakorolt hatásuk értékelése érdekében;

64.

felhívja a figyelmet az egyéni tanulási utak fontosságára, hogy életük során segítsék az embereket produktív, közösségi és gazdasági készségeik korszerűsítésére és fejlesztésére; úgy véli, hogy az egyéni coaching, konzultáció és mentorálás a tudás és a tapasztalatok mentoráltak számára történő átadásának eszköze, és arra is szolgál, hogy megállapítsák erősségeiket és a szükséges kompetenciákat egy konkrét szakmával összefüggésben;

65.

úgy véli, hogy az Unióban kiemelt fontosságú célként ki kell szélesíteni a tanuláshoz való hozzáférést, egyértelműen előtérbe helyezve azokat, akik nem rendelkeznek megfelelő szintű alapkészségekkel; ösztönzi a tagállamokat, hogy a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági hátterű emberek számára nyújtott támogatás formájában vezessenek be egyedi intézkedéseket, hogy mindenki számára biztosítsák a lehetőséget, hogy eljusson az oktatás legmagasabb szintjére, és hogy kielégítsék a tanulók szükségleteit és gondoskodjanak jólétükről;

66.

felhívja a tagállamokat, gondoskodjanak arról, hogy az inkluzív és integrált oktatási és képzési rendszer megőrzése és fejlesztése érdekében az oktatási rendszer kielégítse valamennyi jövőbeli diák szükségleteit tanulmányaik teljes időtartama alatt, és támogató, illetve testreszabott lehetőségeket, valamint személyre szabott utakat kínáljanak különösen a kiszolgáltatott és a részvételből kiszoruló vagy kiszorítható társadalmi csoportok tagjai, így a roma és más kisebbségek, a migráns, valamint a szellemi és/vagy testi fogyatékossággal élő, illetve speciális oktatást igénylő személyek számára;

67.

hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének szükségességét a foglalkoztatásban tapasztalható szegregáció és a bérezésbeli megkülönböztetés felszámolása és az oktatásban a nemen és szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés megszüntetése érdekében, különösen a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika terén, ahol a nők rendkívül alulreprezentáltak, és olyan szakpolitikák kidolgozására szólít fel, amelyek bevonják a kiszolgáltatott és hátrányos helyzetű csoportokat, köztük az időseket a tanulási folyamatba; ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be gyakorlati segítségnyújtás, pénzügyi támogatás vagy továbbképzést formájában megvalósuló egyedi intézkedéseket;

68.

felszólítja a tagállamokat, hogy a közép- vagy felsőfokú oktatásból való lemorzsolódásuk megelőzése érdekében tanulmányaik során folyamatosan biztosítsanak sokféle támogatást – ösztöndíjakat, pályázati lehetőségeket, kedvező feltételekkel kísért diákhiteleket – a tanuláshoz nyújtott egyéni segítséget, mentorálást és hálózati támogatást a hátrányos helyzetű diákok számára, valamint a felsőoktatás szintjén segítsék az Erasmus programhoz való hozzáférésüket (jelenleg az ebben a programban részt vevő diákok többsége nem alacsony jövedelmi helyzetű családból érkezik), és mozdítsák elő a vállalkozásoknál, a közigazgatásban és a médiában végzett szakmai gyakorlatukat – amelyek révén a jövőbeli szakmai sikereiket elősegítő megfelelő munkatapasztalatokra és támogató hálózatra tehetnek szert–, egyúttal pedig építsék be sajátos meglátásaikat az intézményi kultúrába;

69.

ragaszkodik a sajátos nevelési igényű gyerekek és a fogyatékkal élő felnőttek szakmai képzésére vonatkozó céltudatos hozzáálláshoz annak érdekében, hogy növeljék hozzáférésüket az oktatáshoz és a családi támogatásokhoz, és kibontakoztassák képességeiket;

70.

véleménye szerint a tagállamoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, és a gyermekeknek szánt, korcsoportok szerinti, a kisgyermekkor egészére – a születéstől hatéves korig – kiterjedő és kiváló minőségű korai oktatási, fejlesztési és gondozási programok elindításával lejjebb kell szorítaniuk az iskolai kudarcok számát, ezáltal elérve az Európa 2020 stratégia kiemelt célértékei szerinti 10 % alatti szintet, valamint biztosítaniuk kell a gyermekek említett szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférését;

71.

emlékeztet arra, hogy az iskolán kívüli tevékenységek széles választékának biztosítása és a szülők oktatási folyamatba való bevonása kulcsfontosságú a kora gyermekkori hátrányokon alapuló egyenlőtlenségek kezeléséhez, a hátrányos helyzetű tanulók speciális, szegregált iskolákban való oktatásának megelőzéséhez, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztettség generációkon át tartó ismétlődésének megállításához, ami az érintett szereplők – így jól működő nem kormányzati szervezetek – bevonásával nyomon is követhető;

72.

osztja a Bizottság azzal kapcsolatos aggodalmait, hogy a legtöbb tagállamban riasztóan alacsony a felnőttoktatásban résztvevők aránya a 8,9 %-os uniós átlag mellett; kiemeli ezért, hogy az alacsonyan képzett felnőttekre kell összpontosítani és a felnőttoktatás és -képzés azon feladatára, hogy elérjék e csoportokat, valamint fokozott figyelmet kell szentelni a nemzedékek közötti tanulásnak is; emlékeztet azokra a lehetőségekre, amelyeket a digitális tanulás és a nyitott oktatási segédanyagok teremthetnek az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés tekintetében; felhívja a figyelmet a digitális jártasság és az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés a lakosság minden korcsoportjában való előmozdításának fontosságára;

73.

felszólítja a tagállamokat, hogy társadalmi szolidaritás és a demográfiai kihívásokra való válaszadás érdekében valamennyi korcsoport tekintetében mozdítsák elő az önkéntes tevékenységeket, és mozdítsák elő a gondozói és támogató ágazatok által igényelt képzéseket;

74.

hangsúlyozza a szabadon hozzáférhető online tanfolyamok (MOOC-k) által kínált lehetőségeket, azaz a mindenki számára elérhető, magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférést, a rugalmasabb és kreatívabb tanulási módokat, a tanulók közötti egyenlőség előmozdítását, és mind a tanulók, mind az egyetemek tekintetében az oktatási költségek csökkentését;

75.

elismeri, hogy a munkanélküliség elleni küzdelemben, illetve a szakképzés és az informális oktatás vonzerejének növelésében döntő fontosságú azon előítéletek eloszlatása, amelyek megakadályozzák a diákokat olyan képzési irányok választásában, amelyeket a társadalom nem feltétlenül tekint magasan elismert karrierhez vagy pozícióhoz vezető képzésnek; hangsúlyozza továbbá, hogy akkor, amikor az ifjúsági munkanélküliség aránya magas, aktívan tájékoztatni kell a diákokat arról, hogy az általuk választott tanulmányok alapján milyen reális foglalkoztatási lehetőségekkel kell számolniuk; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a pályaválasztási tanácsadással kapcsolatos és a tanulóknak pályaválasztásuk tekintetében segítséget nyújtó programokat;

76.

úgy véli, hogy a pályaorientáció és a karrierfejlesztés fontos lépés a fiatalok megfelelő irányítására az iskola- és a szakmaválasztás során, és segít a tanulás és a szakmai képzés megszerzése iránti motiváció növelésében;

77.

határozottan támogatja a készségek és képesítések európai térségének kialakítását a szakoktatásban és szakképzésben, valamint a felsőfokú oktatásban szerzett képesítések átláthatóságának és elismerésének megvalósítása érdekében; adott esetben javasolja az elismerésnek a formális oktatási és képzési rendszeren kívül szerzett képesítésekre való kiterjesztését is, ami a felelősségteremtés, a demokratikus részvétel, a társadalmi befogadás eszközének, valamint olyan útnak tekinthető, amely visszavezeti az embereket a munkaerőpiacra;

78.

hangsúlyozza a képesítések Unión belüli, határokon átnyúló elismerésének javítását célzó kezdeményezések időszerű végrehajtásának, valamint a végrehajtásukról szóló jelentéstételnek a fontosságát, különös tekintettel az Európai Képesítési Keretrendszerre, az Európai Kreditátviteli Rendszerre (ECTS) és az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszerre (ECVET);

79.

felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki az egyetemi diplomák összehasonlító keretét, amely az oktatási rendszerekben folyó oktatás, illetve az e rendszerekben megszerzett készségek tekintetében referenciaként használható;

80.

sürgeti a tagállamokat, hogy – az érintett szereplők bevonásával – rendszeresen ellenőrizzék és értékeljék, hogy oktatási rendszerüknek és programjaiknak sikerült-e bevonniuk a veszélyeztetett társadalmi csoportok tagjait, hogy a tagállamoknak mennyiben sikerült megóvniuk az egyenlő hozzáférést minden szinten az inkluzív és minőségi oktatáshoz, és hogy az oktatás és képzés eredményeképpen elsajátított készségek valóban hozzájárultak-e a tanulók foglalkoztathatósági szintjének emeléséhez, társadalmi beilleszkedésükhöz és tevékeny polgári létükhöz; felhívja a tagállamokat arra is, hogy mihamarabb tegyenek eleget az európai szemeszter keretében az oktatással kapcsolatban megfogalmazott ajánlásoknak, illetve a Bizottság egyéb ajánlásainak;

81.

felszólítja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a fent említett célok elérése érdekében a tagállamok megtették-e az oktatási rendszereik reformjára irányuló szükséges intézkedéseket;

82.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.