6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/160

1.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által javasolt, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiát, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás Európában már érezhető kedvezőtlen hatásai láttán elsődleges és alapvető szerepe van az ezek enyhítését célzó politikáknak.

1.2

Az új alkalmazkodási terv végrehajtása során figyelembe kell venni, hogy a hőmérséklet Európában tapasztalt emelkedése és a szélsőséges jelenségek esetleges gyakoribb előfordulása következtében az embereket, a gazdaságot és a környezetet érintő károk az eredetileg előrejelzettnél nagyobbak lehetnek.

1.3

Az alkalmazkodási stratégiának tartalmaznia kell a kifejezetten a városi térségeket célzó intézkedéseket – az európai lakosság háromnegyede városi környezetben él –, valamint az éghajlat változásaira különösen érzékeny vidéki térségekre szabott intézkedéseket.

1.4

Mivel a tagállamok intézkedései döntő fontosságúak, rá kell mutatni, hogy a fehér könyv 2009. évi közzététele óta bizonyos területeken nem történt érdemi előrelépés. Az Európai Bizottságnak meg kell fontolnia, hogy az EUMSZ által ráruházott hatásköröknek megfelelően aktívabb szerepet játsszon e téren.

1.5

Az EGSZB nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a következő többéves pénzügyi keret (TPK) 20 %-át az éghajlattal összefüggő intézkedésekre irányozták elő. Az e célt szolgáló 192 milliárd euró összeg számottevő növekedést jelent.

1.6

Mind az új alkalmazkodási stratégia, mind a TPK jelentős előrelépés a különböző uniós politikák és pénzügyi eszközök integrálása tekintetében.

1.7

Az Európai Bizottság javaslatának szélesebb pénzügyi palettát kellene kínálnia, amelyben helyet kap a tagállamok, a vállalkozói szektor és a családok nélkülözhetetlen hozzájárulása is.

1.8

Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, mielőbb dolgozzanak ki nemzeti alkalmazkodási stratégiákat, és azokat szigorúan hajtsák végre.

1.9

Az EGSZB – az e véleményben kifejtett észrevételei mellett – nagy vonalakban egyetért az Európai Bizottság által javasolt intézkedésekkel.

1.10

Az EGSZB javasolja azoknak a strukturális változtatásoknak a kifejezett tanulmányozását, amelyeket az alkalmazkodási stratégia egyes meghatározott szakpolitikákban és az áruk és szolgáltatások előállítása terén szükségessé tesz, figyelembe véve többek között a foglalkoztatásra, az iparra, az építőiparra és a K+F+i tevékenységre gyakorolt hatásokat.

2.1

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló 2009. évi fehér könyv (1) egy két szakaszra osztott cselekvési keretre tett javaslatot, amely szakaszok közül az első (2009–2012) egy 33 intézkedésből álló alkalmazkodási stratégiát foglal magában.

2.2

A vizsgálat tárgyát képező közlemény a második szakaszra vonatkozik, amely három célkitűzésre összpontosít:

A közlemény e célkitűzésekkel összhangban nyolc cselekvési irányvonalat vázol fel.

2.3

Az Európai Bizottság szerint „az egységes, rugalmas és részvételközpontú megközelítések fontossági sorrendbe állításával előre megtervezett, időben meghozott intézkedések olcsóbb megoldást jelentenek annál, mint amit a tudatos alkalmazkodás mellőzése esetén kellene fizetnünk”. Különböző becslések szerint az éghajlatváltozás a jelenlegi tendencia folytatódása mellett – különösen a legkedvezőtlenebb forgatókönyvekkel számolva – komoly gazdasági költségekkel jár majd az Unió számára, ha nem kerül sor megfelelő intézkedésekre (2).

2.4

Az alkalmazkodási intézkedéseket mind helyi, mind regionális és nemzeti szinten meg kell hozni.

3.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által javasolt, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiát, és egyetért a Bizottsággal abban, hogy a bizonytalanság nem indok a tétlenségre. Az EGSZB ugyanakkor hangsúlyozza, hogy elsődleges és alapvető szerepe van a hatásmérséklést célzó politikáknak, mivel a rendelkezésre álló adatok kellően alátámasztják az éghajlatváltozás Európában már bekövetkezett – és a jövőben várhatóan fokozódó – kedvezőtlen hatásait.

3.2

Az 1990-es évek közepén az Unió kampányt indított annak érdekében, hogy a globális felmelegedés mértéke az iparosodás korszaka előtti szinthez képest ne haladja meg a 2 °C-ot, amit végül a 2010. évi cancúni konferencián rögzítettek. Ahhoz, hogy sikerüljön e határérték alatt maradni, az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentésére van szükség, ám a tendencia ezzel ellentétes. Az új alkalmazkodási terv végrehajtása során figyelembe kell venni, hogy a hőmérséklet a világ többi részének átlagához képest gyorsabban emelkedik Európában, és esetleg sűrűbben fordulhatnak elő szélsőséges jelenségek, az eredetileg előrejelzettnél nagyobb károkat okozva az emberek számára, a gazdaságban és a környezetben.

3.3

Az EGSZB rámutat, hogy az európai lakosság háromnegyedének otthont adó városi térségekben, ahol a természetes növényzet helyét épületek és különféle építmények foglalták el, egyes természeti jelenségek nagyobb károkat okozhatnak. A hőség és az áradások többek között hatással vannak a családokra – különösen a kiszolgáltatott személyekre (gyermekekre, időskorúakra) – a gazdasági életre, az idegenforgalomra és az infrastruktúrára, és negatívan befolyásolják a foglalkoztatást és a lakosság életszínvonalát. A vidéki térségek különösen érzékenyek az éghajlat változásaira, amelyek hatással vannak a mezőgazdaságra, az állattenyésztésre és az erdőgazdálkodásra, és az elnéptelenedés veszélyével, valamint a szegénység növekedésével fenyegetnek.

3.4

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás vizsgálatakor fontos tényezőként kell figyelembe venni, hogy az éghajlati mutatók az időben és a mikrorégiók szintjén is változásokat mutatnak. Itt elsősorban a hőmérsékletről, a havazásról és az esőzésről, a szélről és a páratartalomról van szó. A városépítési és építési szabályokat a jövőbeli maximum- és minimumértékekhez kell igazítani. Az erdőknek például kellő ellenállóképességgel kell rendelkezniük ahhoz, hogy elviseljék az élettartamuk – nagyjából száz év – alatt előforduló legerősebb hurrikánt.

3.5

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elkerülhetetlenül költségekkel jár, amelyek az államadósság-számítás módszerét meghatározó alapelvek definícióinak megfelelően implicit adósságnak minősülnek. Amennyiben az államháztartásban további ilyen jellegű hiány keletkezne, az implicit adósság explicitté válik. Megfelelő, például az áradásokra való felkészülést célzó intézkedésekkel azonban tetemes károkat lehet megelőzni. Az alkalmazkodásra fordított beruházások eredményei igen eltérőek lehetnek attól függően, hogy a finanszírozási forrásokat az Unió, a tagállamok, a vállalkozói szektor vagy a családok biztosítják-e. Az Európai Bizottság javaslata csupán az uniós forrásokat számszerűsíti bizonyos részletességgel. Mindazonáltal valamennyi említett forrást igénybe kell venni, hatékony struktúrák alkalmazásával és megfelelő mennyiségben.

3.6

A mai napig tizenöt uniós tagállam fogadott el nemzeti alkalmazkodási stratégiát, de csak tizenháromnak van konkrét cselekvési terve. Négy évvel a fehér könyv közzététele után és a kérdés sürgőssége ellenére az alkalmazkodás, ahogyan azt az Európai Bizottság jelzi, „a legtöbb helyen továbbra is gyerekcipőben jár, és mindössze néhány kézzel fogható eredményt lehet találni”. Az EGSZB sürgeti ezért a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, mielőbb dolgozzanak ki nemzeti alkalmazkodási stratégiákat, és azokat szigorúan hajtsák végre.

3.7

Az uniós alkalmazkodási stratégia során az Európai Bizottság mindeddig nélkülözhetetlen támogató, ösztönző és koordináló feladatot töltött be, ezzel segítve döntéseikben a tagállamokat, amelyek a fő felelősséget viselik azért, hogy az éghajlatváltozás kockázatainak megelőzése érdekében hatékony és összehangolt intézkedéseket fogadjanak el. A tagállamok intézkedései döntő fontosságúak, azonban ezzel összefüggésben hangsúlyoznunk kell, hogy bizonyos területeken nem történt érdemi előrelépés a fehér könyv közzététele óta. Az Európai Bizottságnak ezért meg kell fontolnia, hogy az EUMSZ által ráruházott hatásköröknek megfelelően sokkal aktívabb szerepet játsszon az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések terén.

3.8

A 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretre (TPK) vonatkozó javaslatban (3) az Európai Bizottság azt szorgalmazta, hogy a teljes költségvetés legalább 20 %-át fordítsák az éghajlattal kapcsolatos intézkedésekre. Az EGSZB nagyon fontosnak tartja, hogy a Tanács és az Európai Parlament elfogadta e kritériumot. Az éghajlattal összefüggő intézkedésekre szánt összeg az új TPK-n belül összesen (mérséklésre és alkalmazkodásra) mintegy 192 milliárd eurót tesz ki. Ez jelentős növekedés, ha figyelembe vesszük, hogy a 2007–2013 közötti TPK-n belül mindössze 6 milliárd euró szolgálta az alkalmazkodási intézkedéseket.

3.9

Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja az éghajlattal kapcsolatos intézkedések különböző uniós politikákba és pénzügyi eszközökbe való integrálását (Kohéziós Alap, strukturális alapok, K+F, KAP, transzeurópai hálózatok stb.), hogy ezen intézkedések horizontális jellegűek legyenek. Mind az új stratégia, mind a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó TPK előrelépést jelent ebbe az irányba.

3.10

Mivel az éghajlatváltozás hatásainak súlyosbodása, valamint a hatásmérséklést és az alkalmazkodást célzó uniós politikák egyaránt az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EÜK) feladatainak bővülését vonják maguk után, az EGSZB javasolja az emberi és pénzügyi erőforrások bővítésének megfontolását.

3.11

Az EGSZB felhívja a figyelmet, hogy az alkalmazkodási stratégiának számolnia kell az éghajlatváltozás emberi egészségre gyakorolt hatásaival, mely tényező vonatkozásában már készültek tanulmányok (ld. „Impacts of climate change in human health in Europe: PESETA–Human health study”, 2009), valamint azzal, hogy szélsőséges jelenségek bekövetkezésekor sürgősségi segélyszolgálatoknak kell rendelkezésre állniuk.

4.1.1

Az Európai Bizottság előirányozza az ún. alkalmazkodási felkészültség eredménytáblájának 2014-es létrehozását. 2017-ben, a nyomon követési rendszerre vonatkozó (kidolgozás alatt álló) rendeletnek megfelelően kapott jelentések és az említett eredménytábla alapján az Európai Bizottság értékeli, hogy elegendőek-e a meghozott intézkedések, és szükség esetén egy jogilag kötelező erejű eszközre tehet javaslatot.

4.1.2

Az EGSZB támogatja azt a lehetőséget, hogy környezetvédelmi ügyekben alkalmazzák az EUMSZ jogalkotási eljárásra vonatkozó 192. cikkét. Egy esetleges európai jogszabálynak rendelkeznie kellene az egyedi intézkedésekről, a végrehajtási határidőkről, az ellenőrzési mechanizmusokról és a teljesítés elmulasztása esetén alkalmazandó szankciókról. A kérdés sürgőssége szükségessé teszi az e döntésre vonatkozó határidők újbóli megfontolását.

4.2.1

Az EGSZB korábban kedvező véleményt fogalmazott meg a LIFE létrehozásáról szóló rendeletről, és jó jelnek ítélte, hogy a program költségvetése 3,2 milliárd euróra nő a 2014–2020 közötti időszakban (4). Az éghajlat-politikai alprogram (904,5 millió euró az eredeti európai bizottsági javaslat szerint) három prioritási területből áll, amelyek elvben a következőképpen oszlanak meg: az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése (45 %), alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz (45 %) és irányítás és tájékoztatás (10 %).

4.2.2

Az Európai Bizottság öt sebezhető területet határozott meg, amelyek között arányosan kell elosztani a forrásokat:

4.3.1

Az Európai Bizottság kezdeményezésére létrehozott Polgármesterek Szövetsége célja a kibocsátások 2020-ig történő 20 %-os csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzés túlteljesítése, ami kétségkívül maximális támogatást érdemel.

4.3.2

Az Európai Bizottság pusztán jelzi, hogy „támogatja” az alkalmazkodást a városokban, de ezt nem fejti ki részletesen. Tekintettel a Szerződés önkéntes jellegére, célszerű lenne, ha az aláírók az Európai Bizottság támogatásával számszerűsíthető célkitűzéseket jelölnének ki és az alkalmazkodást szolgáló intézkedések nyomon követésére szolgáló mechanizmusokat hoznának létre. Az EGSZB véleménye szerint az Európai Bizottságnak konkrétan meg kellene határoznia ezen elemeket, hogy a városi térségek alkalmazkodása vonatkozásában – amivel kapcsolatban bizonyos tagállamokban már vannak tapasztalatok (például a „Performance Indicator for Climate Change Adaptation - NI188” az Egyesült Királyságban) – létrejöjjön egy valódi uniós politika.

4.4.1

Az Európai Bizottság négy fő hiányosságra mutat rá, és jelzi, hogy a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együtt tovább dolgozik ezek orvoslásán:

4.4.2

A Horizont 2020 program keretében (a 2014–2020 közötti időszakban) 1962 millió euró jut a Közös Kutatóközpontnak, ami kiegészül az Euratom programból származó 656 millió euróval. Ez jelentős (kb. 17 000 millió euró) növekedés a 7. keretprogramhoz képest.

4.4.3

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy az, hogy egyes tényezőkre nézve nincsenek konkrét adatok, nem szolgálhat mentségül a döntések halogatására, mivel számos bizonyíték van az éghajlatváltozás káros hatásaira.

4.5.1

Az EGSZB támogatja azt a döntést, hogy az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó információgyűjtés és -terjesztés a Climat-ADAPT platformnál összpontosuljon. A Climate-ADAPT és a nemzeti platformok közötti összeköttetés további erőfeszítést igényel a tagállamok részéről, tekintve, hogy jelenleg mindössze hat tagállam működtet átfogó portált e tárgykörben. A regionális hatóságok és a magánszektor által jelenleg biztosított információ nem elégséges.

4.5.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a Copernicus éghajlati szolgáltatások (információgyűjtés az európai műholdrendszer és a földi telepítésű rendszerek segítségével) döntő fontosságúak az intézkedések elfogadása szempontjából. Az egyéb szolgálatok – különösképpen a NASA – megfigyeléseit kiegészítve, Európa nagyban hozzájárul az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemhez.

4.6.1.1

KAP: Közvetlenül vagy közvetve a mezőgazdaság a felelős a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 30 %-áért, ezért hatékonyabb termesztési módszerekkel jelentős csökkenést tud elérni e téren. A közvetlen kibocsátások más ágazatoktól eltérően a termelési módhoz kötődnek, ezért el kell ismerni a mezőgazdaság sajátosságait.

4.6.1.2

„Éghajlatváltozás és az uniós mezőgazdaság” című véleményében (5) az EGSZB azokra a súlyos problémákra helyezte a hangsúlyt, amelyeket a szárazság a dél-európai régiókban okoz, és többek között felhívta a figyelmet arra, hogy „a mezőgazdaság nem csupán az éghajlatváltozás áldozata: maga is hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához”. Az EGSZB ezért „felkéri az Európai Bizottságot, hogy pontosabban elemezze, hogy a különböző mezőgazdasági hasznosítási formák – éghajlati jelentőségük szempontjából – hogyan térnek el egymástól, annak érdekében, hogy az elemzés alapján, például a támogatási politika keretén belül, politikai fellépési alternatívákat határozzanak meg”.

4.6.1.3

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a KAP-ról szóló, 2013. június 26-i politikai megállapodásnak megfelelően 2014 és 2020 között több mint 100 milliárd eurót fordítanak a mezőgazdaság támogatására annak érdekében, hogy az ágazat megküzdhessen a talaj- és vízminőséggel, a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozással összefüggő kihívásokkal. E célból a közvetlen kifizetések 30 %-a a környezetkímélő mezőgazdasági gyakorlatok folytatásához kapcsolódik, a vidékfejlesztési programok költségvetésének pedig legalább 30 %-át a „zöld mezőgazdaság” céljaira kell fordítani.

4.6.1.4

Kohézió: A fellépés hiánya vagy a késlekedés próbára teheti az EU kohéziós politikáját is. Az éghajlatváltozással járó hatások várhatóan felerősítik majd a társadalmi különbségeket is az Unióban. Különös figyelmet kell szentelnünk azon társadalmi csoportoknak és régióknak, amelyek a leginkább ki vannak téve a felmelegedés eredményezte természeti jelenségeknek és amelyek (pl. egészségügyi problémák, alacsony jövedelem, nem megfelelő lakáskörülmények vagy csökkent mozgásképesség következtében) már jelenleg is hátrányos helyzetben vannak.

4.6.1.5

Az Európai Bizottságnak a 2014–2020 közötti tervezési időszakra azt a határozott üzenetet kell közvetítenie, hogy valamennyi európai politika kialakításakor figyelemmel kell lenni az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az azokhoz való alkalmazkodásra. Az alkalmazkodási politikának kifejezetten meg kell jelennie az egyes nemzeti stratégiai referenciakeretekben és az operatív programokban. Az EGSZB ennek értelmében javasolja, hogy a környezetvédelmi célkitűzések teljesítése képezze a projektek jóváhagyásának feltételét. Az éghajlatra kedvezőtlen hatást gyakorló projekteket a minimális szintre kell szorítani vagy teljesen ki kell zárni. Az Európai Bizottság kohéziós politikára vonatkozó, 2014-ben hatályba lépő jogalkotási javaslatai foglalkoznak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással, azonban az EGSZB megítélése szerint a követelményszintet indokolt megemelni.

4.6.1.6

KHP: Az Európai Bizottság nem említ konkrét intézkedéseket e területen. A FAO szerint az alkalmazkodási politikák egyik alapvető célkitűzéseként biztosítani kell a halászat számára létfontosságú vízi ökoszisztémák fenntarthatóságát.

4.6.1.7

Az éghajlatváltozás súlyosan fogja érinteni többek között az erdőgazdálkodást is, mely ágazat az erdőkről, e kulcsfontosságú természetes szén-dioxid-raktárakról gondoskodik. Hurrikánszerű, rendkívül erős szelek pusztítják majd az erdős területeket, ezért azok idő előtti újratelepítésére lesz szükség. A száraz és forró időszakokban szaporodni fognak a pusztító erdőtüzek. E tényezők jelentősen befolyásolják az ágazat gazdálkodását és különböző szerepeit.

4.7.1

Valószínűleg ez a legnagyobb kihívás, amellyel az állami döntéshozóknak az éghajlatváltozásra vonatkozó stratégia révén meg kell küzdeniük. Az infrastruktúrát fenyegető fő veszélyek közé tartoznak az éghajlatváltozás által felerősített szélsőséges időjárási jelenségek által okozott károk, beleértve akár az infrastruktúra megsemmisülését; a folyó menti és tengerparti területek elöntése az áradások és a tengerszint emelkedése miatt; a villamosenergia- és ivóvízellátásban jelentkező problémák; valamint a hőmérséklet-emelkedés által okozott működési többletköltségek a vállalatoknál. Bizonyos infrastruktúrák közvetlenül esetleg nem érintettek, azonban nem működhetnek, ha a szolgáltatások fizikailag nem hozzáférhetők (például az IKT esetében).

4.7.2

Az állami és magánberuházóknak az infrastrukturális projektek pénzügyi tervezése során figyelembe kell venniük a globális felmelegedés előrelátható hatásait. Bizonyos projektek beruházási erőfeszítéseket tesznek szükségessé a tagállamok részéről, amelyek a gazdasági válság miatt sok esetben költségvetési megszorításokat kénytelenek alkalmazni.

4.7.3

Az éghajlatváltozás Eurocode szabványokra gyakorolt hatásának értékelésére vonatkozó megbízatása keretében az Európai Bizottság az európai szabványügyi szervezetekkel (CEN, CENELEC és ETSI), a pénzintézetekkel és a tudományos szervezetekkel együttműködve kívánja meghatározni, hogy milyen változtatásokra van szükség az épületek és az állami építési beruházások szabványosítási programjaiban. Az EGSZB ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet, hogy a szabványosítási modellekben az infrastruktúrák tartósságát és megbízhatóságát kell előtérbe helyezni a beruházók pusztán gazdasági, megtérülési szempontjaival szemben. Mivel Európában több példa van arra, hogy a folyómedrek szűkítése vagy az árterületek megszüntetése súlyosbította az áradások következményeit, ésszerű várostervezési modelleket kell kidolgozni. Ezenkívül ajánlatos lenne például zöld tetőket vagy homlokzatokat kialakítani, ahol erre lehetőség van.

4.7.4

Az alkalmazkodási stratégiának figyelembe kell vennie a népesség elöregedését, mivel az időskorúak, különösen a legidősebbek, rendkívül érzékenyek a szélsőséges hőmérsékletre és páratartalomra. Meg kell fontolni például, hogy megfelelő teljesítményű, alacsony kibocsátású és megbízható légkondicionáló berendezéseket telepítsenek az egészségügyi szolgáltató intézményekbe és a bentlakásos gondozó intézményekbe.

4.7.5

Korábbi véleményeiben (CESE 1607/2011 és CESE 492/2012) az EGSZB támogatta a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) kétszintű megközelítésének bevezetését és kijelölt közlekedési folyosók létrehozását, amit az indokol, hogy koherens közlekedési hálózat jöjjön létre a legfontosabb áru- és utasforgalom-áramlatok számára. Az EGSZB ezt hasznos célnak tartja, ami annak szükségességén is alapul, hogy fontossági sorrendet állítsanak fel a szűkös anyagi források felhasználására. Azonban ha az infrastrukturális beruházások e folyosók létrehozására összpontosulnak, az növelheti az uniós közlekedési rendszer sebezhetőségét, amennyiben üzemszünetek következnek be. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a folyosók létrehozására irányuló beruházások tervezése és finanszírozása során ezt figyelembe kell venni. Az európai közlekedési folyosók részeként – a megfelelően rugalmas épített szerkezetek mellett – előre megtervezett elterelő és összekötő útvonalakról is gondoskodni kell.

4.8.1

A természeti katasztrófákra szóló, az Unióban alkalmazott biztosításokra vonatkozó jelentés (Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja, 2012, „Natural Catastrophes: Risk Relevance and Insurance Coverage in the EU”) kiemeli, hogy jobb statisztikai tájékoztatásra van szükség. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban megállapítható, hogy a penetrációs ráta (a magánbiztosítók által nyújtott biztosítások és a kormányok katasztrófák előtti és utáni, a GDP arányában kifejezett hozzájárulása) általában alacsony. Például az árvizek tekintetében a tagállamok többségében nem túl magas a penetrációs ráta, kivéve azokat az eseteket, amelyekben az egyéb biztosítások árvízbiztosítást is magukban foglalnak. E ráta a vihar- és aszálykárok esetén is alacsony, jóllehet ez utóbbi mérsékelt hatással van a tagállamokra.

4.8.2

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság döntését, hogy zöld könyvet terjesztett elő a természeti és ember okozta katasztrófák biztosításáról (6) abból a célból, hogy erősítse a biztosítási piacot és csökkentse az állami költségvetésre háruló túlzott kockázati terheket, és ezzel összefüggésben a következő pontosításokat teszi:

—

Foglalkoztatás. Ez idáig nem készült részletes elemzés arról, hogy az alkalmazkodási intézkedések hogyan érintik a dolgozók szakképzését és milyen hatással vannak a foglalkoztatásra.

—

Ipar. A különböző iparágak sokféleségéből kifolyólag az éghajlatváltozás hatása nem egyöntetű. Az alkalmazkodás adott esetben beruházásokat tehet szükségessé, és bizonyos iparágakban, így a vaskohászatban, a kibocsátáscsökkentés már most jelentős technológiai és pénzügyi erőfeszítést igényel. A szükséges beruházásoknak meg kell jelenniük a pénzügyi előrejelzésekben és a beruházóknak szóló megfelelő tájékoztatókban.

—

Építőipar. Az alkalmazkodási intézkedések nagymértékben érintik a lakásépítést és az infrastrukturális beruházásokat, és ez előreláthatóan a költségek növekedését vonja maga után. Az Eurocode szabványok e területre vonatkozóan jelenleg nem tartalmaznak előírásokat, amit egyértelműen orvosolni kell (7).

—

K+F+i. Az éghajlatváltozás az utóbbi évtizedekben már hatással volt a források elosztására (az egyik bizonyíték erre az Unió új pénzügyi terve) és az egyetemek és kutatóközpontok kutatási programjaira. Új pályák és szakmai profilok jöttek létre. E tendencia várhatóan fel fog erősödni a jövőben.