31.1.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 28/16

---

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

2014/C 28/11

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról  (2)

„CHAROLAIS”

EK-sz.: FR-PDO-0005-0838-15.11.2010

OFJ ( ) OEM ( X )

1.   Elnevezés

„Charolais”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.3. osztály:

sajtok

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Charolais” sajt enyhén beoltott, nyers teljes kecsketejből készül.

A tejsavas típusú savanyított tejből előállított sajt enyhén kifelé domborodó oldalú álló henger formájú, tésztája krémszínű, tömör és egyenletes állagú. Felszínét főként geotrichum gomba borítja. Az érlelés során foltokban elsősorban kék penicillium nemespenész is megjelenhet rajta.

Tömege a minimális érlelési időszak végén (azaz a beoltás után legalább 16 nappal) 250 és 310 gramm közötti, méretei pedig a következők:

—	a sajthenger átmérője középtájon 60 és 70 mm között,

—	magassága 70 és 85 mm között van.

A „Charolais” sajt 100 grammja legalább 45 gramm szárazanyagot tartalmaz.

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

Nem releváns.

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetén)

A kecskék táplálkozása teljes egészében kizárólag a földrajzi területről származó takarmánnyal történő legeltetési rendszeren alapul.

Az állatok takarmánya (legelt vagy takarmányként adott) friss fűből vagy szénából áll. Monokultúrás legelőkről és egynyári növénykultúrákból származó takarmány használata tilos.

A kecskenyáj számára fenntartott takarmánytermő területnek gazdaságonként legalább 60 %-ban állandó legelőkből és/vagy legalább 4 éves ideiglenes legelőkből kell állnia.

Az éves legeltetési és/vagy zöldtakarmányozási időszak legalább 150 egymást követő vagy nem egymást követő nap, az átállási időszakot is beleértve:

Legeltetés: A legalább 120 napos legeltetési időszakban a lelegelt friss fű a kecske napi takarmányadagjának legalább egyharmadát teszi ki, a kiegészítésként adott széna nem haladhatja meg az 1,2 kg nyersanyagmennyiséget.

Zöldtakarmányozás: A legalább 120 napos zöldtakarmányozási időszakban a takarmányként adott friss fű a kecske napi takarmányadagjának legalább kétharmadát teszi ki, a kiegészítésként adott széna nem haladhatja meg az 1 kg nyersanyagmennyiséget. A friss füvet az állatoknak 24 órán belül kell elfogyasztaniuk. Az el nem fogyasztott takarmányt 24 óra elteltével el kell távolítani az etetővályúból. A kiegészítő takarmány csak olyan engedélyezett nyersanyagokból állhat, amelyek szerepelnek a vonatkozó pozitív listán. A gazdaságból származó tejsavó takarmányként adható a kecskéknek, de nem számítható bele a napi takarmányadagba. A kiegészítő takarmányok éves mennyisége nem haladhatja meg az egy év alatt kecskénként elfogyasztott takarmány (a lucernát is beleértve) egyharmadát szárazanyag-kilogrammban, illetve kecskénként és évente 600 gramm/liter tejben számítva. A kecskék táplálása során kizárólag géntechnológiával nem módosított termékekből származó növények, melléktermékek és kiegészítő takarmányok használata megengedett. A géntechnológiával módosított kultúrák termesztése a „Charolais” védett eredetmegjelöléssel ellátott termékek előállítására szánt tejet termelő gazdaság teljes területén tilos. Ez a tilalom minden olyan növényfajra vonatkozik, amelyről feltételezhető, hogy a gazdaságban található állatok táplálékául szolgálhat, és minden olyan növénykultúrára, amely azokat megfertőzheti.

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A tejtermelés, a sajtkészítés és a sajtérlelés az adott földrajzi területen történik.

3.6.   A szeletelésre, az aprításra, a csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok

Nem releváns.

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok

A valamennyi sajt esetében alkalmazandó kötelező feliratokon túl minden kereskedelmi forgalomba hozott „Charolais” eredetmegjelölésű sajton egyedi címke található. A címke személyre szabott részén az adott termelő elérhetőségeit kell feltüntetni; a valamennyi termelőre vonatkozó, közös rész pedig a következő információkat tartalmazza:

—	a „Charolais” elnevezést, melynek a címkén használt legnagyobb betűnagyság legalább kétharmadával megegyező méretű betűkkel kell szerepelnie,

—	az európai uniós „AOP” (OEM) szimbólumot.

—	A címkén ezen túlmenően szerepelhet az „Appellation d’origine protégée” (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) jelzés is.

A termelő vagy a közvetlenül a termelő felelőssége alá tartozó bármely más személy által a gazdaságban vagy a piacon történő közvetlen értékesítés esetén az egyedi címkézés nem kötelező; ekkor elegendő egy táblán jelezni az említett információkat.

A címke és a tábla mintáját a forgalmazást végző csoportosulás határozza meg.

Az Európai Unióban történő bejegyzéstől fogva a „Charolais” elnevezés, valamint az azt követő „Appellation d'origine protégée” (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) felirat vagy „AOP” (OEM) rövidítés feltüntetése a számlákon és egyéb kereskedelmi iratokon kötelező.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

A tej termelése, valamint a sajt előállítása és érlelése az alábbi települések területére kiterjedő földrajzi területen történik:

Allier megye (03):

Az alábbi kantonok települései illetve településeinek részei:

—	Le Donjon: Avrilly, Chassenard, Le Bouchaud, Le Donjon, Lenax, Loddes, Luneau, Montaiguët-en-Forez, Neuilly-en-Donjon, Le Pin, Saint-Didier-en-Donjon, Saint-Léger-sur-Vouzance,

—	Dompierre-sur-Besbre: Coulanges, Molinet, Monétay-sur-Loire,

—	Jaligny-sur-Besbre: Liernolles.

Loire megye (42):

Belmont-de-la-Loire és Charlieu kanton.

Az alábbi kantonok települései illetve településeinek részei:

—	La Pacaudière: Changy, La Pacaudière, Sail-les-Bains, Urbise, Vivans,

—	Perreux: Coutouvre, Montagny, Perreux.

Rhône megye (69):

Monsols kanton.

Az alábbi kantonok települései illetve településeinek részei:

—	Beaujeu: Les Ardillats, Avenas, Saint-Didier-sur-Beaujeu, Vernay,

—	Lamure-sur-Azergues: Chenelette, Claveisolles, Poule-les-Echarmeaux, Saint-Nizier-d’Azergues.

Saône-et-Loire megye (71):

Charolles, Chauffailles, Digoin, Gueugnon, Issy-l’Evêque, La Clayette, La Guiche, Le Creusot-Est, Marcigny, Matour, Montcenis, Montchanin, Palinges, Paray-le-Monial, Saint-Bonnet-de-Joux, Semur-en-Brionnais és Toulon-sur-Arroux kanton.

Az alábbi kantonok települései illetve településeinek részei:

—	Bourbon-Lancy: Bourbon-Lancy, Chalmoux, Gilly-sur-Loire, Maltat, Mont, Perrigny-sur-Loire, Saint-Aubin-sur-Loire,

—	Buxy: Bissy-sur-Fley, Cersot, Chenôves, Culles-les-Roches, Fley, Germagny, Marcilly-lès-Buxy, Saint-Boil, Saint-Martin-d’Auxy, Saint-Martin-du-Tartre, Saint-Maurice-des-Champs, Saint-Privé, Saint-Vallerin, Saules, Savianges, Villeneuve-en-Montagne,

—	Cluny: Bergesserin, Buffières, Chérizet, Curtil-sous-Buffières, Donzy-le-National, Saint-André-le-Désert, Sainte-Cécile, Saint-Vincent-des-Prés,

—	Couches: Essertenne, Saint-Pierre-de-Varennes,

—	Mesvres: La Boulaye, La Chapelle-sous-Uchon, Charbonnat, Dettey, Saint-Eugène, Saint-Nizier-sur-Arroux, La Tagnière, Uchon,

—	Montceau-les-Mines: Montceau-les-Mines, Saint-Vallier,

—	Mont-Saint-Vincent: Genouilly, Gourdon, Marigny, Mary, Mont-Saint-Vincent, Le Puley, Saint-Micaud, Saint-Romain-sous-Gourdon,

—	Saint-Gengoux-Le-National: Sailly,

—	Saint-Léger-sous-Beuvray: Etang-sur-Arroux, Saint-Didier-sur-Arroux, Thil-sur-Arroux,

—	Tramayes: Clermain, Germolles-sur-Grosnes, Saint-Léger-sous-la-Bussière, Saint-Pierre-le-Vieux, Tramayes.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai

A „Charolais” sajt előállításának földrajzi területe Charolles városának környéke, azaz az innen délre fekvő Auvergne-hegység és az északon található Morvan-hegység között húzódó dombos régió. Domborzata völgyekkel szabdalt, a tenger feletti magasság 200 és 900 méter között váltakozik.

A régióban hűvös, óceáni éghajlat uralkodik. Ennek megfelelően a csapadékszint évi 750–950 milliméter között alakul és egyenletes eloszlást mutat egész évben; a hőmérséklet-ingadozás is mérsékelt. Utóbbit ugyanakkor a domborzati viszonyok is befolyásolják a magasabban fekvő területeken érvényesülő hegyvidéki típusú hatások (téli hidegek) miatt.

Az altalaj elsősorban gránitkőzetből és savas kőzetekből tevődik össze. A Charolles-hegység keleti és nyugati szélén helyenként mészkő-, vagy még gyakrabban agyag- és homoküledékes alakzatok is megfigyelhetők. A jellemzően szilikátos kőzetaljzaton (gránit, agyag, homok) mindenütt savas jellegű, gyakran kimosott és mély talajok alakultak ki.

A táj meghatározó elemei a sövényekkel elkerített legelők. A régió egyik sajátossága, hogy itt nem figyelhető meg a legelők visszaszorulása a nagy területen termő növénykultúrák javára; ennek köszönhetően a földrajzi terület mezőgazdasági földterületeinek közel 90 %-a takarmánytermő terület, miközben országos szinten ez az arány nem éri el az 50 %-ot. A legelőket a flóra rendkívüli gazdagsága jellemzi, számos savtűrő növényfajtával; a terület keleti része felkerült a Natura 2000 területek jegyzékére is („A Grosne-medence és Clunysois legelői, erdői és vizes élőhelyei” közösségi érdekű terület). Az ideiglenes legelők flórájának változatosságát segíti a monokultúrás legeltetésre vonatkozó tilalom, valamint az az előírás is, hogy a legelőnek legalább 4 éves múltra kell visszatekintenie, ami lehetővé teszi a letaposást jól tűrő növényfajok, a pázsitfélék és a fűfélék változatos fajainak elterjedését.

A XIX. század végén a kecsketenyésztés Saône-et-Loire megyében már jelentős szerepet játszott (1892-ben 40 000 kecskét tartottak számon), és a kecskesajt-készítés is fejlett szintre jutott. A kecskesajt „minden charolles-i kedvelt eledele” volt (Raymond Boivin: La fortune agricole du Charolais [„A charolles-i régió mezőgazdasági kincsei”], 1924).

A „Charolais” sajt készítése hagyományosan szorosan összekapcsolódik a szarvasmarha-tenyésztéssel, mint kiegészítő tevékenységgel. A sajtkészítésre szakosodott asszonyok számára társadalmi elismerést is hozott az általuk készített sajt kiválósága. A tejfeldolgozási technológia a tejben rejlő értékek maximális kiaknázását szolgálta, és magasabb sajthozamokat tett lehetővé. A sajtkészítő műhely a lakóház mellett helyezkedett el elsősorban azért, hogy könnyen hozzá lehessen adagolni a nagyméretű sajthoz a szükséges savót (savópótlás).

A „Charolais” mérete, textúrája és eltarthatósági tulajdonságai miatt volt közkedvelt. Az 1950-es években például rendkívül népszerű volt a környéken működő bányavidék munkásai körében, akik a mezőgazdasági idénymunkákból is kivették a részüket. Frissen vásárolták meg, majd élésládában, illetve a „tsézire” vagy „chazère” elnevezésű sajttartó kasokban tárolták, melyeket a „Charolais” kedvelői mindmáig előszeretettel használják.

Az 1960-as évektől kezdve megszilárdult a tiszta kecskesajtból történő sajtkészítés kultúrája, miután számos erre szakosodott kecsketenyésztő telepedett meg a vidéken, akik nem tartottak borjadzó vagy tejelő szarvasmarhát.

A „Charolais” sajt kereskedelmi forgalmazása azoknak a „finomítóknak”, illetve „begyűjtőknek” köszönhetően fejlődött ki, akik a tanyákon felvásárolták a sajtot, hogy a szomszédos Lyon és Roanne városában eladják a városi sajtárusoknak, henteseknek és fűszereseknek. A sokáig csak Bourgogne régióban és Rhône-Alpes régió északi részén ismert „Charolais” végül az 1970-es években vált széles körben is ismertté, miután a kereskedelem fejlődésével a termék eljutott a főváros nagy piacaira is. Ettől fogva a vidéki társadalom közkedvelt sajtja a városi piacokon forgalmazott termékké lépett elő.

A sajtkészítési technikák mindmáig megőrizték a régi idők hagyományos sajtkészítési módszereinek jellegét. A „Charolais” sajt beoltási eljárásának sajátossága az, hogy az új sajt oltásához lehetőleg a korábbi „Charolais” sajtok készítéséből visszamaradt oltóanyagot használnak. A sajt készítéséhez a tejet nyers és teljes formában, mindenfajta fizikai kezelés nélkül használják fel. Az alvadékot a formázáshoz merőkanállal öntik ki a magas falú és nagy átmérőjű charolles-i sajttálcákba. A sajt minden oldalán elvégzett sózás műveletét, illetve a sajt átforgatását is kézzel végzik. Az érlelésre hűvös és nedves helységben kerül sor, amely kedvez a geotrichum, illetve adott esetben a penicillium gomba kifejlődésének.

5.2.   A termék sajátosságai

A „Charolais” sajt fő jellemzői összetett aromavilága, krémszínű tésztájának sűrű állaga és omlós, sima és egyenletes textúrája. Erőteljes ízében növényi jegyek (fű, széna, friss szalma, gomba stb.), csonthéjas gyümölcsök (mogyoró) és vaj íze fedezhető fel; ezek az árnyalatok a „Charolais” sajt készítéséhez, illetve érleléséhez szükséges minimum 16 nap elteltével kezdenek megmutatkozni.

A hűvös és nedves helységben történő érlelés során a sajt fiatal korában – elsősorban a geotrichum gombának köszönhetően – bézs- és elefántcsontszínű héja kékes árnyalatúra változhat, főként a penicillium gomba kialakulásának hatására. A sajt a kecskesajtokhoz képest nagy méretű, álló henger formájú, oldalai enyhén kifelé domborodnak, hordó jellegű alakot eredményezve.

5.3.   A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti ok-okozati kapcsolat

A földrajzi terület hűvös és a nyári szárazságot nélkülöző óceáni éghajlatának, lankás domborzatának, valamint szilikátos alapzaton kialakult mély talajainak köszönhetően kedvez a sokszínű növényvilágban és minőségi táplálékban gazdag legelők kialakulásának. A rendszeres csapadék és a talaj termékenységének együttes hatása nyomán a legelők növényzete tavasztól őszig egyenletesen növekszik. A kaszálás, valamint egyes területeken a visszanőtt fű betakarítása révén a régióban bőséges takarmányforrások halmozódnak fel. A charolles-i táj szervezőeleme a sövényekkel elkerített legelők és a többnyire állandó legelőként szolgáló rétek váltakozó parcellahálózata.

Ezek a legelők alkotják a takarmánytermő területek túlnyomó részét, ahonnan a kecskéknek frissen vagy szárított formában adott takarmány kikerül. Ezek az adottságok eredményezték, hogy a földrajzi terület állattenyésztő vidék lett, ahol a kecsketenyésztési tevékenység kiegészíti a hízlalásra tartott szarvasmarha-csordákat. A „Charolais” sajt hagyománya a helyi mezőgazdaság történetében gyökerezik, amelyet sokáig a helyi gazdaságot a szarvasmarha-tenyésztésnek szentelt (a régió gazdasági elitjének tulajdonában lévő) nagybirtokok és a számos kisebb, tanyajellegű gazdaság közötti ellentét határozott meg, mely utóbbiak csekély földterületük hasznosítása érdekében a kecsketenyésztésre szakosodtak.

A hagyományos, kisipari sajtkészítő technikák az utóbbi típusú sajtkészítők hosszú tapasztalatának köszönhetően maradtak fent, és a természeti adottságok és a nyersanyag optimális kiaknázását szolgálják. E sajtkészítési folyamat során a tejsavbaktériumokkal való beoltás lehetőség szerint korábbi alvadékból származó tejsavó segítségével történik. A sajt felületén ily módon természetes módon kialakuló baktériumflóra az érlelés folyamán elvégzett különböző kézi műveleteknek köszönhetően egyenletesen oszlik el. E műveletek hozzájárulnak a „Charolais” sajt jellegzetes, hordóra emlékeztető formájának kialakulásához is.

A „Charolais” jelentős mérete lehetővé teszi a sajt hosszabb ideig való, ideális körülmények közötti eltarthatóságát. A kecskesajtok esetében hosszúnak mondható érlelési időszak eredményeképpen kialakuló enyhén redős sajtkéreg megvédi a nagyméretű sajtot a kiszáradástól, és finom, omlós és rendkívül ízgazdag textúrát kölcsönöz neki. A hűvös és nedves helységben történő érlelés során a fiatal sajt héjának – elsősorban a geotrichum gombának köszönhető – bézs- és elefántcsont színe kékes árnyalatúra változhat a penicillium gomba foltjainak megjelenésével.

A kecskék étrendje a földrajzi területen belül található és rendkívül sokféle növényfajt kínáló legelőkről származó fűre, illetve takarmányra alapul, ami hozzájárul a „Charolais” sajt aromagazdagságához, illetve tésztájának színéhez is.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

https://www.inao.gouv.fr/fichier/CDCCharolais.pdf

---

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o. A rendeletet felváltotta az 1151/2012/EU rendelet.

---