—

E tekintetben nyilvánvaló, hogy miközben az alperes megállapította, hogy az EUMSZ 107. és 108. cikk megsértésre került, nem rendelte el a fent hivatkozott állami támogatás visszatéríttetését. A felperes ezzel kapcsolatosan úgy véli, hogy nem áll fenn olyan rendkívüli körülmény, amely teljesen megakadályozná a visszatéríttetést, illetve mindenesetre ennek abszolút akadályát nem bizonyította.

—

E tekintetben nyilvánvaló, hogy az alperes megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy az Olasz Köztársaság által a TUIR 149. cikkének (4) bekezdése révén végrehajtott támogatási intézkedés az EUMSZ értelmében nem minősül állami támogatásnak. Így különösen, az alperes úgy vélte, hogy egyáltalán nem létezett szelektív előny; a felperes éppen ellenkezőleg úgy véli, hogy a szóban forgó rendelkezés szelektív előnyt biztosít a polgári jogilag elismert egyházi intézményeknek és az amatőr sportegyesületeknek, és hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás fennállására vonatkozó összes többi feltételnek is megfelel.

—

E tekintetben nyilvánvaló, hogy az alperes megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy az Olasz Köztársaság által az IMU alóli állítólagos mentesítés révén végrehajtott támogatási intézkedés az EUMSZ értelmében nem minősül állami támogatásnak. Így különösen, az alperes úgy vélte, hogy az IMU alóli mentesítés kedvezményezettjei nem „vállalkozások”. A felperes éppen ellenkezőleg úgy véli, hogy a kedvezményezettek a közösségi jog értelmében vállalkozásoknak minősülnek és hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás fennállására vonatkozó összes feltétel teljesül.

—

E tekintetben a felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, tekintettel arra, hogy az az EUMSZ 296. cikket megsértve a fent kifejtett jogalapokra egyikére nézve sem tartalmaz indokolást.