Dokument je izvleček s spletišča EUR-Lex.
Dokument 62010CN0577
Case C-577/10: Action brought on 10 December 2010 — European Commission v Kingdom of Belgium
C-577/10. sz. ügy: 2010. december 10-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Belga Királyság
C-577/10. sz. ügy: 2010. december 10-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Belga Királyság
HL C 72., 2011.3.5, str. 7–7
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
|
5.3.2011 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/7 |
2010. december 10-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Belga Királyság
(C-577/10. sz. ügy)
2011/C 72/10
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: E. Traversa és C. Vrignon meghatalmazottak)
Alperes: Belga Királyság
Kereseti kérelmek
|
— |
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Belga Királyság a 2006. december 27-i programtörvény (I) (1)2007. április 1-je óta hatályos változata 137. cikke 8. pontjának, 138. cikke harmadik francia bekezdésének, 153. cikkének és 157. cikke 3. pontjának elfogadásával nem teljesítette az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikkéből eredő kötelezettségeit; |
|
— |
a Bíróság a Belga Királyságot kötelezze a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen keresettel a Bizottság azt állítja, hogy a más tagállamban letelepedett, ám Belgiumban ideiglenesen szolgáltatást nyújtani kívánó független szolgáltatók előzetes nyilatkozattételi kötelezettségét előíró nemzeti szabályozás („Limosa” nyilatkozat) a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását jelenti.
A Bizottság először is azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezések hátrányosan megkülönböztető jellegű korlátozást jelentenek, amennyiben egyrészt az érintett független szolgáltatók számára nem mellőzhető és elriasztó hatású további igazgatási alakiságokat írnak elő, és másrészt olyan ellenőrzési rendszert vezetnek be, amely csak a más tagállamban letelepedett szolgáltatókra vonatkozik, anélkül, hogy az eltérő bánásmódot objektív indokokkal igazolnák.
Másodsorban a felperes azt állítja, hogy a szolgáltatásnyújtás e korlátozása — még abban az esetben is, ha nem hátrányosan megkülönböztető jellegű — nem igazolt sem a közérdekű cél, sem a társadalombiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyának fenntartása, sem a csalás megelőzése, sem a munkavállalók védelme tükrében.
(1) Moniteur belge, 2006. december 28., 75178. o.