Az energiaunió irányítása

FŐBB PONTOK

Az energiaunióra vonatkozó stratégia a következő öt dimenziót öleli fel:

• dekarbonizáció;
• energiahatékonyság;
• energiabiztonság;
• belső energiapiac;
• kutatás, innováció és versenyképesség.

A rendeletnek több kulcsfontosságú eleme van.

• Arra kötelezi az uniós tagállamokat, hogy:
  • 2019. december 31-ig, majd 2029. január 1-jéig, azt követően pedig minden tizedik évben integrált nemzeti energia- és klímatervet állítsanak össze; illetve azokat 2024. június 30-ig, majd 2034. január 1-jéig, azt követően pedig minden tizedik évben aktualizálják;
  • az átfogóbb fenntartható fejlesztési célokhoz és a Párizsi Megállapodásban meghatározott, hosszú távú célkitűzésekhez való hozzájárulás tekintetében készítsék el az 30 évre szóló, hosszú távú kibocsátáscsökkentési stratégiájukat, majd tegyenek jelentést arról az Európai Bizottság felé;
  • kétévente készítsenek helyzetjelentést a tervek végrehajtásáról, majd 2023. március 15-től kövessék nyomon az energiaunió öt dimenziójában elért előrehaladást.
• Ismételt egyeztetési eljárást hoz létre az Bizottság és a tagállamok között, és regionális együttműködést teremt a tagállamok között, különösen a tervek véglegesítését megelőzően, majd az ezt követő tízéves időszakokban tíz évente.
• Előírja a Bizottság számára, hogy kövesse nyomon és értékelje a tagállamok által a nemzeti terveikben meghatározott céljaikkal, célkitűzéseikkel és hozzájárulásaikkal kapcsolatban tett előrehaladást, valamint hogy uniós szintű intézkedéseket javasoljon és gyakorolja hatáskörét az említett célkitűzések és célok kollektív elérésének biztosítása érdekében.
• Meghatározza az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, a szakpolitikák, intézkedések és az előrejelzések nemzeti és uniós nyilvántartási rendszereire vonatkozó követelményeket.
• Kötelező erejű uniós célként írja elő, hogy a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást az Unió területén 2030-ig legalább 55 %-kal kell csökkenteni az 1990-es szinthez képest, illetve hogy 2040-re teljesítendő uniós éghajlat-politikai célértéket kell megállapítani a Párizsi Megállapodás alapján elvégzett első globális értékeléstől számított hat hónapon belül. E célértéknek a Bizottság által javasolt mértéke 90 %.
• Nem csak a tagállamok kötelezettségvállalásairól tesz említést, hanem nemzeti célkitűzéseikről is, amelyek a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztésérőll szóló (EU) 2018/841 rendeletben (az úgynevezett LULUCF-rendeletben) szerepelnek.
• 2025-ben a Bizottság elvégzi a tagállamok által benyújtott nemzeti jegyzékek adatainak átfogó felülvizsgálatát, annak érdekében, hogy meghatározza az üvegházhatású gázok kibocsátásának nettó csökkentésére vonatkozó éves célkitűzéseket, továbbá hogy megállapítsa a tagállamok éves kibocsátási egységeit az (EU) 2018/842 rendelettel összhangban, amely kötelező erejű éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentést ír elő.
• Figyelembe veszi a megújuló energiáról szóló felülvizsgált irányelvben ((EU) 2018/2001 irányelv – lásd az összefoglalót) meghatározott célokat. Ez az irányelv előírja, hogy 2030-ig a megújuló energia részesedésének az Unió teljes energiafogyasztásában 42,5 %-ra kell emelkednie, majd egy további indikatív 2,5 %-os emeléssel kell elérnie a 45 %-os célszámot. Minden tagállam köteles e közös célkitűzés megvalósulásához hozzájárulni.
• Az irányelv figyelembe veszi az energiahatékonyságról szóló felülvizsgált irányelvben ((EU) 2023/1791 irányelv – lásd az összefoglalót) meghatározott célokat, amely kötelező erejű uniós energiahatékonysági célt ír elő annak érdekében, hogy az energiafogyasztás 2030-ra legalább 11,7 %-kal essen vissza a 2020. évi uniós referencia-forgatókönyvben foglalt előrejelzésekhez képest.

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

• A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy a nemzeti energia- és klímatervsablonokat hozzáigazítsa az Unió energia- és éghajlat-politikai keretének azon módosításaihoz, amelyek közvetlenül és konkrétan kapcsolódnak az Uniónak az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye és a Párizsi Megállapodás szerinti hozzájárulásaihoz.
• Felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy figyelembe vegye a globális felmelegedési potenciálokban és a nemzetközileg elfogadott nyilvántartási iránymutatásokban bekövetkezett változásokat, hogy meghatározza az uniós nyilvántartási rendszer alapvető követelményeit, és létrehozza a nyilvántartásokat.
• Az (EU) 2020/1044 felhatalmazáson alapuló rendelet kiegészíti az (EU) 2018/1999 rendeletet a globális felmelegedési potenciál értékei és az üvegházhatású gázok jegyzékére vonatkozó iránymutatások, valamint az uniós nyilvántartási rendszer tekintetében:
  • 2021. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezi a 666/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet;
  • a tagállamok által 2021-től benyújtott jelentésekre vonatkozik;
  • a tagállamok és a Bizottság az I. mellékletében felsorolt globális felmelegedési potenciálokat az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó jegyzékek adatainak meghatározása és jelentése céljából használják fel.

Végrehajtási jogi aktusok

A Bizottság három végrehajtási jogi aktust fogadott el:

• (EU) 2020/1208 végrehajtási rendelet a tagállamok által az (EU) 2018/1999 rendeletnek megfelelően jelentett információk felépítéséről, formátumáról, benyújtási folyamatairól és felülvizsgálatáról;
• (EU) 2020/1294 végrehajtási rendelet az uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmusról, és
• (EU) 2022/2299 végrehajtási rendelet az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentések szerkezetéről, formátumáról, technikai részleteiről és benyújtási eljárásáról.

Hatályon kívül helyezés

A rendelet hatályon kívül helyezi az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követéséről és bejelentéséről szóló 525/2013/EU rendeletet.