Az Éditions Odile Jacob SAS által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. november 8-án benyújtott kereset

(T-452/04. sz. ügy)

(2005/C 45/55)

Az eljárás nyelve: francia

Az Éditions Odile Jacob SAS, székhelye: Párizs, képviseli: Wilko van Weert és Olivier Fréget, ügyvédek, 2004. november 8-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek:

A felperes vitatja a Bizottság 2004. július 30-i határozatát, amellyel az engedélyezi a Bizottság 2004. január 7-i határozatának megfelelően, a Lagardère által átruházott részvények a Wendel Investissement általi megszerzését, megállapítva, hogy az összefonódás a közös piaccal és az európai gazdasági térségről szóló megállapodással (1) összeegyeztethető (továbbiakban: összeegyeztethetőségről szóló határozat). Az összefonódást a Bizottság azzal a feltétellel engedélyezte, hogy a Lagardère átruház bizonyos részvényeket, nevezetesen az Editis részvényeit. A felperes ajánlatot tett az Editis visszavételére, azonban az nem járt sikerrel.

Keresetének alátámasztására a felperes elsőként arra hivatkozik, hogy a vitatott határozatot egy olyan megbízott személy jelentése alapján hozták meg, akit nem az összeegyeztethetőségről szóló határozat II. mellékletének 15. bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően jelöltek ki. A felperes szerint a szóban forgó megbízott nem volt független az Editistől, ami ellentétes az összeegyeztethetőségről szóló határozatban a Lagardère-re vonatkozó előírással.

A felperes másodsorban arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem tett eleget az Editis átruházásának felügyeletével kapcsolatos kötelezettségének, amikor lehetővé tette, hogy a vevő kiválasztására vonatkozó eljárás diszkriminatív és versenyellenes legyen. A felperes szerint a Bizottságnak ragaszkodnia kellett volna ahhoz, hogy a lehetséges vevők versenyviszonyok közé helyezése átláthatóan, objektíven és megkülönböztetéstől mentesen történjen. A Bizottságnak tehát nem kellett volna jóvá hagynia a Lagardère és a lehetséges vevők, köztük a felperes közötti titoktartási megállapodást, amellyel megakadályota, hogy ez utóbbiak bírósághoz fordulhassanak. A felperes arra is hivatkozik, hogy a Bizottságnak – miután a felperes felhívta a figyelmét az EK-Szerződés versenyjogi szabályainak megsértésére – a folyamat kiigazítása céljából be kellett volna avatkoznia. Végül a Bizottság elutasította a – felperes szerint őt, mint érdekelt harmadik felet megillető – minimális védelmet.

A felperes harmadsorban arra hivatkozik, hogy az összeegyeztethetőségről szóló határozatban a Bizottság nyilvánvaló hibát vétett annak értékelése során, hogy a vevő mennyiben tesz eleget az előírt feltételeknek. A felperes szerint a vevő nem tekinthető a tényleges verseny visszaállítására képes piaci szereplőnek.

A felperes végül az indokolási kötelezettség megsértésére is hivatkozik.

(1)  COMP/M.2978 – Lagardère/Natexis/VUP ügy (HL L 125., 54. o.)