A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-578/14. sz., VSM Geneesmiddelen BV kontra Európai Bizottság ügyben 2015. szeptember 16-án hozott végzése ellen a VSM Geneesmiddelen BV által 2015. december 1-jén benyújtott fellebbezés

(C-637/15. P. sz. ügy)

(2016/C 048/27)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: VSM Geneesmiddelen BV (képviselő: U. Grundmann Rechtsanwalt)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

Az 1924/2006/EK rendelet (egészségre vonatkozó állításokról szóló rendelet) 13. cikkének (3) bekezdése értelmében az Európai Bizottságnak legkésőbb 2010. január 31-ig el kell fogadnia az élelmiszerekben előforduló anyagokra vonatkozó, engedélyezett állítások listáját. E lista elfogadásának az előkészülete keretében az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) megbízatást kapott arra, hogy értékelje a tagállamok által benyújtott állításokat. A Bizottság azonban 2010 szeptemberében bejelentette, hogy a botanikai anyagokon szereplő állítások tekintetében felfüggeszti és felülvizsgálja az értékelési eljárást, aminek eredményeképpen az EFSA abbahagyta ezen állítások vizsgálatát. A Bizottság csak a botanikai anyagokat érintő értékelési eljárást függesztette fel, a hasonló vegyi anyagokat érintő eljárásokat nem.

2014. április 23-i levelében a VSM Geneesmiddelen BV felszólította az Európai Bizottságot arra, hogy hívja fel az EFSA-t az élelmiszerekben alkalmazott botanikai anyagokat érintő, egészségre vonatkozó állítások értékelésének a haladéktalan folytatására.

A VSM Geneesmiddelen BV-re jelentős mértékben kihat az élelmiszerekben alkalmazott botanikai anyagokat érintő, egészségre vonatkozó állítások területén jelenleg tapasztalható jogi hátralék és bizonytalanság. Az Európai Bizottsághoz benyújtott néhány egészségre vonatkozó állítás olyan botanikai anyagokat érint, amelyeket a VSM Geneesmiddelen BV termékskáláján használnak. Ezek között szerepelnek állítások a nagy csalánra (urtica) (2346., 2498. és 2787. állítás), az orbáncfűre (hypericum perforatum) (2272. és 2273. állítás), a citromfűre (3712., 3713., 2087., 2303. és 2848. állítás) és a nagylevelű csodamogyoróra (lhamamelis virginiana) (3383. állítás) vonatkozóan. Az EFSA ezen állítások egyikét sem értékelte még, és ennek megfelelően semelyik nem került fel a Bizottságnak az egészségre vonatkozó állításokról szóló rendelet 13. cikkének (3) bekezdése szerinti listájára.

Az illetékes biztos 2014. június 19-i levélben tájékoztatta a fellebbezőt arról, hogy több tagállam és érdekelt aggályokat közölt a Bizottsággal az ilyen anyagokat tartalmazó termékek eltérő kezelésével összefüggésben, egyfelől az élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó állítások, másfelől a hagyományos növényi gyógyszerek szabályozása alapján. A biztos tájékoztatta a fellebbezőt, hogy a Bizottság jelenleg nem fogja kezdeményezni a botanikai anyagokat érintő, egészségre vonatkozó állítások értékelését. A Bizottságnak némi időre van szüksége ahhoz, hogy beazonosítsa, mi a legmegfelelőbb lépés.

A biztos válasza a fellebbező számára nem fogadható el. Ezen okból a fellebbező ezen eljárásbeli jogi képviselője 2014. július 8-án egy további levelet küldött a biztosnak, amely a botanikai anyagokat érintő, egészségre vonatkozó állításoknak az EFSA által történő értékelésének a kezdeményezésére vonatkozóan a 2014. július 31-i határidőt állapította meg. Erre a levélre nem érkezett válasz.

A fellebbező keresettel fordult a Törvényszékhez, amelyben annak megállapítását kérte ez utóbbitól, hogy a Bizottság jogellenes módon nem kezdeményezte a botanikai anyagokat érintő, egészségre vonatkozó állításoknak az EFSA általi értékelését, illetve másodlagosan semmisítse meg azon határozatot, hogy nem kezdeményezik a botanikai anyagokat érintő, egészségre vonatkozó állításoknak az EFSA általi értékelését. A Törvényszék a T-578/14. sz. ügyben 2015. szeptember 16-án hozott végzésével a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította. Jelen fellebbezéssel a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróságnak helyezze hatályon kívül a Törvényszék fent említett végzését, és hozzon a Törvényszék előtt benyújtott keresetnek megfelelő határozatot.

A vitatott határozat olyan eljárási szabálysértéseket tartalmaz, amelyek sérelmesek a fellebbező érdekeire nézve, és ezenfelül a Törvényszék a fent említett végzésben megsértette az uniós jogot. A Törvényszék azért ítélte a keresetet elfogadhatatlannak, mert i. a fellebbező törvényi határidőket mulasztott; ii. a fellebbező nem mutatta megfelelően ki az eljáráshoz fűződő érdekét; iii. az 1924/2006 rendelet 27. cikkében szereplő átmeneti intézkedések elegendők az élelmiszer-ipari vállalkozók védelméhez, és ez utóbbiaknak nem származna kifejezett előny abból, ha elfogadnának egy végleges listát az engedélyezett, élelmiszerekre vonatkozó állításokról; és iv. az egészségre vonatkozó állításokról szóló rendelet rendelkezései a Bizottság mérlegelésére bízza azon időkeret meghatározását, amelyben az engedélyezett állítások listáját el kell fogadni, és a Bizottság e tekintetben tág mérlegelési jogkörrel bír. A Törvényszék e megállapításai sértik az EUMSZT-t, az Európai Unió Alapjogi Chartáját és más uniós jogot.

A Bizottság nem bír tág mérlegelési jogkörrel arra vonatkozóan, hogy mikor és hogyan jár el. Az 1924/2006 rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében szerepel, hogy a Bizottságnak bármely határozat meghozatala előtt konzultálnia kell az EFSA-val, és hogy a Bizottságnak legkésőbb 2010. január 31-ig véglegesítenie kell a listát. Sem az EFSA-val való konzultáció tekintetében, sem a tekintetben nem mérlegelhet a Bizottság, hogy a listát legkésőbb 2010. január 31-ig el kell fogadni. A Törvényszék tévesen érvelt. Mivel a tagállamoknak az uniós irányelv tartalmát az irányelv által meghatározott határidőn belül át kell ültetniük, és ennélfogva az uniós jog köti őket, ugyanez vonatkozik az Európai Bizottságra, amelyet szintén kötnek a rendeletben szereplő határidők. Ha a tagállamok általi határidő-mulasztás az uniós jog egyértelmű megsértésének minősül, akkor ugyanez vonatkozik arra, ha a Bizottság elmulasztja az egészségre vonatkozó állításokról szóló rendeletben szereplő határidőket.

A Törvényszék tévedett, amikor úgy érvelt, hogy a fellebbezőhöz hasonló élelmiszer-ipari vállalkozóknak az átmeneti intézkedések védelmet biztosítanak. A rendelet 27. cikkének (5) bekezdése közvetlenül hivatkozik a rendelet 13. cikkének (3) bekezdésére, ami azt jelenti, hogy az átmeneti rendelkezések legkésőbb 2010. január 31-én befejeződtek. Elfogadható lehet, ha ezt a határidőt nem lehet betartani, és az átmeneti intézkedéseket 2010. január 31-e után néhány hónapig még alkalmazni kell, de a törvényi határidők hat évvel történő elmulasztása azt jelenti, hogy nem teljesül magának az egészségre vonatkozó állításokról szóló rendeletnek a célja.

Mivel a fellebbező benyújtott olyan állításokat, amelyeket jelenleg az EFSA vizsgál, a fellebbező közvetlenül érintett, és ennélfogva olyan helyzetben van, hogy keresetet indíthat a Bizottság ellen. A Törvényszék T-296/12. sz. ügyben található érvelését a jelen ügyben alkalmazni kell.

A fellebbező minden, az EUMSZ 265. cikkben és az EUMSZ 263. cikkben előírt határidőt betartott. A Törvényszék megsértette a fellebbezőnek az Európai Unió Alapjogi Chartájából eredő, bíróság általi hatékony védelemhez való jogát.