Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52020AE5345

    Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: 2020. évi stratégiai előrejelzési jelentés – Stratégiai előrejelzés – A reziliensebb Európa felé vezető út felvázolása (COM(2020) 493 final)

    EESC 2020/05345

    HL C 220., 2021.6.9, p. 67–71 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    2021.6.9.   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 220/67


    Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: 2020. évi stratégiai előrejelzési jelentés – Stratégiai előrejelzés – A reziliensebb Európa felé vezető út felvázolása

    (COM(2020) 493 final)

    (2021/C 220/09)

    Előadó:

    Sandra PARTHIE

    Felkérés:

    az Európai Bizottság levele: 2020.11.11.

    Jogalap:

    az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke

    Illetékes szekció:

    „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció

    Elfogadás a szekcióülésen:

    2021.3.2.

    Elfogadás a plenáris ülésen:

    2021.3.24.

    Plenáris ülés száma:

    559.

    A szavazás eredménye:

    (mellette/ellene/tartózkodott)

    270/0/5

    1.   Következtetések és ajánlások

    1.1.

    Az EGSZB kifejezetten üdvözli azt a tervet, hogy az előrejelzési módszertant beépítik az EU jövőbeli politikai döntéshozatali folyamatába. Az EGSZB határozottan üdvözli azt a döntést, hogy az Európai Bizottság intézményközi kapcsolatokért is felelős alelnökének feladatkörébe kifejezetten be kell vonni az „előrejelzést”. Azt reméli, hogy ez szinergiákat eredményez majd, és hogy rendszeresen konzultálnak majd az összes uniós intézménnyel – köztük az EGSZB-vel.

    1.2.

    Az EGSZB kifejezetten üdvözli az Európai Bizottságnak azt az új megközelítését, hogy egy éves, ciklikus és folyamatos eljárás keretében fog stratégiai előrejelzéseket készíteni. Az előrejelzési tevékenység első témájának az EU rezilienciáját választották. Ez adja majd az új irányt a Covid19-válsággal kapcsolatos uniós szakpolitikák számára. A reziliencia nem csupán a kihívásokkal való szembenézésre és azok hatásainak kezelésére, hanem a fenntartható, méltányos és demokratikus átalakulásra való képességet is jelenti.

    1.3.

    A reziliencia témakörének négy dimenzióját, azaz a „társadalmi és gazdasági”, a „geopolitikai”, a „zöld” és a „digitális” rezilienciát a véleményünk szerint jól választották meg és jól dolgozták ki. Ezek korunk nagy központi témáit képviselik, amelyek továbbra is kiemelt fontosságúak lesznek az európai politika alakítása szempontjából. Az EGSZB kifejezetten egyetért ezzel a témaválasztással, mivel valóban ez a legfontosabb téma a világjárvány okozta válságból való kilábalás megfelelő keretfeltételeinek megteremtése és az olyan globális kihívások kezelése szempontjából, mint az éghajlatváltozás. Az EGSZB részletesen elemezte a témát „Az európai gazdaság rugalmasabbá és fenntarthatóbbá tétele” című saját kezdeményezésű véleményében (1), valamint „A szervezett civil társadalom bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekbe – Mi működik és mi nem?” című állásfoglalásában (2).

    1.4.

    A stratégiai előrejelzést a jövőorientált elemzés és intézkedés jellemzi. Ennek fényében ezek az intézkedések a jó minőségű eredmények biztosítása érdekében három alapvető elemnek kell, hogy megfeleljenek. Egyrészt az elemzéseknek olyan eredményeket kell nyújtaniuk, amelyek a vizsgált jövőbeli helyzet szempontjából helyénvalóak. Másrészt tudományos módszereken és folyamatokon kell alapulniuk, figyelembe véve azt, hogy a jövő nem megfigyelhető, és empirikusan sem mérhető. Harmadrészt hatékonynak kell lenniük, abban az értelemben, hogy hasznos irányt kell mutatniuk a politikai gyakorlat számára.

    1.5.

    Az Európai Bizottság 2020-ra vonatkozó első stratégiai előrejelzési jelentése még mindig nem irányozza elő a teljes előrejelzési ciklust, és nem nyújt áttekintést arról, hogyan kapcsolódna a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközhöz és az európai szemeszter folyamatához. Azt sem fejti ki, hogy az azonosított nagy trendek közül melyik a legvalószínűbb és legrelevánsabb az EU számára, így nem teszi lehetővé a politikai döntéshozók számára, hogy prioritásokat állítsanak fel. Ezen javítani kell a következő jelentésekben. Az előrejelzés csak akkor éri el kitűzött céljait, ha nyílt és pluralista, valamint sokszínű, több tudományágat átfogó gyakorlat, amely az előrejelzési folyamat és a referencia-forgatókönyvek meghatározásának valamennyi szakaszába bevonja a szociális partnereket és a szervezett civil társadalmat, különösen az EGSZB-t, és olyan módszereket és eszközöket alkalmaz, amelyek különböző perspektívákból a jövő felé tekintenek.

    1.6.

    Így – miközben a törekvést teljes mértékben üdvözöljük – látunk néhány olyan területet, amelyeket az előrejelzés döntéshozatali folyamatban történő bevezetése szempontjából javítani lehet:

    továbbra sem egyértelmű, hogy milyen konkrét formában fogják teljeskörűen beépíteni az előrejelzést a többéves tervezésbe és a minőségi jogalkotási programba, valamint az európai hatásvizsgálati ökoszisztémába (3) vagy az Európa jövőjéről szóló konferenciába,

    a 2020-as jelentés nem rangsorolja a valószínűség és a relevancia szempontjából az azonosított nagy trendeket és stratégiai témákat, illetve nem végzi el a rangsorolás minőségi értékelését, és ezáltal megnehezíti az intézkedések fontossági sorrendjének felállítását;

    az előrejelzési folyamatnak állandó nyomonkövetési és ellenőrzési mechanizmust kell biztosítania, amely lehetővé teszi például a civil társadalom által végzett utólagos értékeléseket,

    a jelentés már javaslatot tesz a következő előrejelzési jelentések témáira, de nem fejti ki, hogy valójában hogyan használták fel az előrejelzési folyamatot ahhoz, hogy végül ezeket a témákat határozzák meg, és ezzel látszólag ellentmond saját céljainak.

    1.7.

    Inkább csak korlátozott mértékben vállalják, hogy az előrejelzést az európai reziliencia erősítésére használják fel. Az Európai Bizottság jelentése jórészt csak azt jelenti ki, hogy „felhasználhatja” az előrejelzést uniós szinten, azt azonban nem, hogy „fel is fogja használni”. Ahelyett, hogy felvázolnák az előrejelzés politikai döntéshozatali folyamatban való felhasználásának konkrét módjait, az előrejelzési eszközök használatát egy választási lehetőségre szűkítik, amelyet az adott érdekelt felek a konkrét végrehajtás során vagy használnak, vagy nem.

    1.8.

    A reziliencia dimenziójával, azaz a 2020-as jelentés témájával kapcsolatban:

    sok esetben nincs átfogóan kidolgozva a tényleges jövőbeli szempont, hanem túlságosan a jelenlegi helyzet leírására összpontosítanak;

    nem rendelkezik valóban jövőorientált jövőképpel arra vonatkozóan, hogy milyen előrelépésre van szükség, és milyen időkereten belül, beleértve új jóléti mutatók, például a „GDP-n túli” mutatók kidolgozását;

    a feltárt sebezhetőségek/kiszolgáltatott helyzetek kezelésének módszere nem részletes, és nem tartalmaz célzott megoldásokat arra, hogy el lehessen kerülni, hogy tovább romoljanak a kirekesztődés kockázatának kitett személyek, például a fogyatékossággal élők és az idősek életkörülményei.

    1.9.

    A négy dimenzió a jövőbeli előrejelzési tevékenységekre vonatkozó programalkotás alapjaként szolgál. Ezért azt tanácsoljuk, hogy a reziliencia négy dimenziójához rendeljenek részcélokat, amelyeket mérhetővé lehet tenni, és így a jövőben rendszeres értékelésnek lehet alávetni. Már javaslatot tettek az előrejelzési program következő témáira, amelyek magukban foglalják a nyitott stratégiai autonómiát, a munkahelyek és a készségek jövőjét, valamint a digitális és a zöld átállás szorosabb összekapcsolását. Ezek a témák a reziliencia négy dimenziója közül háromra vezethetők vissza. Azonban továbbra sem világos, hogyan jutott el az Európai Bizottság ezekhez a témákhoz, és milyen sorrendben és formában foglalkoznak majd velük. Ezért nem teljesen érthető, hogy miért ezeket választották ki más témák, például az EU fejlődéséről alkotott belső jövőkép, a nacionalizmus térnyerése, a tagállamok közötti jövőbeli együttműködés vagy a biztonsági kérdések helyett. A stratégiai előrejelzés segítségével ezen a ponton is nagyobb átláthatóságot lehet elérni.

    2.   Általános megjegyzések

    2.1.

    A stratégiai előrejelzés eszköze, azaz a trendek és fejlemények előrejelzése elengedhetetlen egy felelősségteljes politika kialakításában. A stratégiai előrejelzés kulcsfontosságú szerepet fog játszani az időtálló uniós szakpolitikai döntéshozatal elősegítésében annak biztosítása révén, hogy a rövid távú kezdeményezések hosszabb távú perspektívákon alapuljanak. Ez létfontosságú, mivel olyan új korszakba lépünk, amelyben a cselekvésorientált előrejelzés ösztönzi a stratégiai gondolkodást, valamint formálja az uniós szakpolitikákat és kezdeményezéseket, többek között az Európai Bizottság jövőbeli munkaprogramjait is.

    2.2.

    Miközben nem lehet mindent előre látni, és bizonyos események meglephetnek minket, bőségesen van cselekvési mozgástér. Ide tartozik a valószínűsíthető események feltérképezése és a döntéshozók felkészítése arra, hogy keressék, megértsék és a lehető leghamarabb felismerjék a jelzéseket, különösen a felforgató hatású események jeleit. Ez azt is jelenti, hogy cselekvési terveket kell készíteni, parancsnoki láncokat és kommunikációs csatornákat kell kialakítani, és meg kell határozni az egyértelmű felelősségi területeket és feladatokat arra az esetre, ha az események bekövetkeznek. Az előrejelzők gyakran a „fekete hattyú” (az „ismeretlen ismeretlenek” kategóriából származó, teljesen váratlan esemény) és a „szürke orrszarvú” metaforáit használják (nagy jelentőségű, ismert esemény, amelynek komoly hatása lenne, de azt elhanyagolják). A Covid19-világjárvány „szürke orrszarvú” volt, mivel figyelmeztettek arra, hogy a környezetkárosodás, a globalizáció és a fokozott összekapcsoltság kombinációja miatt egyre nő a világjárvány kockázata. Olyan előrejelzési és tervezési technikákat kell alkalmazni, amelyek egyértelműen elkülönítik a jelentős hatással járó két különböző típusú sokkot. Ezzel kapcsolatban az uniós kutatóintézetekben javítani kell az ágazatközi, nem lineáris forgatókönyv-készítési technikákat, a felmerülő főbb kockázatok azonosítását és a korai tendenciák felismerését.

    2.3.

    A reziliencia nem csupán a kihívásokkal való szembenézésre és azok hatásainak kezelésére, hanem a fenntartható, méltányos, inkluzív és demokratikus átalakulásra való képességet is jelenti. A reziliencia témakörének négy dimenzióját, azaz a „társadalmi és gazdasági”, a „geopolitikai”, a „zöld” és a „digitális” rezilienciát a véleményünk szerint jól választották meg és jól dolgozták ki. Az EGSZB azonban hangsúlyozza, hogy a négy dimenzió többféle kölcsönhatását nem lehet egymástól elkülönítve vizsgálni, hanem valóban együttesen kell foglalkozni velük az elemzésekben és az azokból eredő intézkedésekben.

    2.4.

    Az EGSZB üdvözli az olyan „reziliencia-eredménytáblák” létrehozására vonatkozó javaslatot, amelyek megfelelő mutatókat tartalmaznak a jelenlegi állapot, valamint az EU és a tagállamok fejlődésének társadalmi és gazdasági, geopolitikai, zöld és digitális dimenzióinak nyomon követésére. Az azonban önmagában nem tekinthető előrejelzésnek, ha egy eredménytábla bemutatja a jelenlegi állapotot, és leírja a jelent. Csak akkor válik előrejelzéssé, ha előretekintő célokat tartalmaz. Készen állunk arra, hogy támogassuk az Európai Bizottságot ebben a kihívásokkal teli és összetett folyamatban, felhasználva például az EGSZB szakértelmét és munkáját.

    2.5.

    Nyilvánvalóan tovább kell fejleszteni az eredménytáblákat. Most még a jelent és a fennálló helyzetet írják le. Ha az előrejelzési folyamat hasznos eszközévé akarjuk tenni őket, akkor egy előretekintő szemléletet kell bevezetni. Az eredménytáblák csak akkor válnak hasznossá az előrejelzési folyamatban, ha célokat tartalmaznak, lehetőleg minden egyes tagállamra meghatározva. Ezt követően ezeket az eredménytáblákat fel lehet használni arra, hogy egy adott célkitűzés fényében értékeljék az előrehaladást, és hogy nyomonkövetési eszközként alkalmazzák őket. Az EGSZB határozottan javasolja azt is, hogy kapcsolják össze az eredménytáblákat az európai szemeszter folyamatában és az európai gazdasági kormányzásban már használt versenyképességi mutatókkal, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek eredménytáblájával.

    2.6.

    Az EGSZB teljes mértékben egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a szociális vállalkozások kritikus szerepet játszanak a világjárvány idején, és hogy mennyire fontosak a reziliens Európa építésében. Ebben az értelemben az EGSZB érdeklődéssel várja a szociális gazdaság előmozdítására irányuló, hamarosan elkészülő cselekvési tervet, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javaslataiban legyen ambiciózus és bátor.

    2.7.

    Miközben helyénvaló és számos megfelelő elemet tartalmaz az a törekvés, hogy a stratégiai előrejelzés által kínált eszközökkel – ilyen például a részvétel, az interdiszciplinaritás és az előrejelzés állandó folyamatként történő kialakítása – már előre kezeljenek helyzeteket, maga az előrejelzés sokkal kevésbé kiváló, sőt gyenge eszközzé válik abban a tekintetben, hogy konkrétan hogy működtetik és hajtják végre ezt a hálózati vagy hálózatos megközelítést. A jelentés jelenleg számos szándéknyilatkozatot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az előrejelzési módszereket beépítik a politikai döntéshozatali folyamatba. Az EGSZB úgy véli, hogy az előrejelzési folyamatnak olyan ellenőrzési mechanizmust kell biztosítania, amely lehetővé teszi többek között a civil társadalom által végzett utólagos értékeléseket. Ezzel garantálható az érdekelt felek számára, hogy valóban hatékonyan felhasználják majd az előrejelzési folyamat során nyert ismereteket. Ez segíteni fog abban, hogy bizalom alakuljon ki az eljárás és a szándékok iránt, és hogy lehetőleg ne maradjanak fehér foltok.

    2.8.

    Ez a felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusok iránt megfogalmazott igény érvényes a minőség-ellenőrzés tekintetében is, vagyis arra, hogy a választott megközelítés alkalmas-e a kitűzött célok elérésére. Az ellenőrzési mechanizmusnak érthetőnek kell lennie, valamint kritériumokat kell meghatároznia, amely alapján mérni lehet, hogy fenntartják-e az előrejelzés legkorszerűbb és magas minőségi normáit.

    2.9.

    A kiválasztott témák tartalmát illetően kívánatos lenne, ha egyértelműen elkülönítenék a jelenlegi helyzet elemzését a várható vagy remélt jövőbeli helyzettől. Ilyen módon átláthatóbbá és érthetőbbé lehetne tenni a sokféle és rendkívül összetett kérdéseket. A jövőbeli fejleményekről szerzett ismereteket ezután célzottan be lehetne illeszteni a politikai döntéshozatali folyamatokba, különös tekintettel a meglévő bizonytalanságokra és kockázatokra, amelyek mindig együtt járnak a jövőre vonatkozó jelenlegi elemzésekkel.

    2.10.

    Mielőtt a folyamat konkrét követelésekben vagy akár jogalkotási javaslatokban csapódhatna le, az EGSZB szorgalmazza, hogy – többféle kritériumot figyelembe vevő, minőségi megközelítést alkalmazva – kiegyensúlyozott értékelést készítsenek a várható előnyökről, a vállalkozások, a munkavállalók és az érintett érdekelt felek esetleges további terheiről és az őket érő hatásokról, reálisan figyelembe véve kapacitásaikat (4).

    2.11.

    Az EGSZB kifejezetten üdvözli az Európai Bizottságnak azt az új megközelítését, hogy egy éves, ciklikus és folyamatos eljárás keretében elkezd stratégiai előrejelzéseket készíteni. Az EU azonban nem az első szereplő a területen, ezért tanulnia kell a meglévő példákból, valamint a jó és a rossz gyakorlatokból. Nemcsak egy módszerre, azaz a kilátások feltérképezésére kell összpontosítania, hanem számos létező módszertant is alkalmazni kell, például a „Delphi-módszert”, a trend-hatáselemzést, a normatív vagy feltáró előrejelzést, a kvalitatív és kvantitatív előrejelzést vagy a „helyettesítő karakter” megközelítést, akár külön-külön, akár egymással kombinálva. A big data technológiából és a mesterséges intelligenciából eredő lehetőségeket is jobban fel kell használni ismétlődő minták beazonosítására és forgatókönyvek kidolgozására.

    2.12.

    Az Európai Bizottság azonban jelenleg egy túlságosan „felülről építkező” megközelítést választott a stratégiai előrejelzés lefolytatására. Ez nem teremti meg a felelősségvállalás érzését és a tudatosságot az érintett szereplők körében, amire viszont szükség van. Ezt orvosolni kell, például azzal, hogy a folyamatba strukturált módon bevonják a szociális partnereket és más szereplőket, európai és nemzeti szinten egyaránt, például az európai szemeszter folyamatára építve. Az érintett érdekelt felek részvétele, a különféle és több területet átfogó alkalmazási területek, valamint a releváns jövőbeli kérdésekkel való folyamatos foglalkozás kulcsfontosságú kritérium a hatékony stratégiai előrejelzési program sikeres létrehozásában.

    2.13.

    Az előrejelzési programok csak akkor lesznek sikeresek, ha egyértelmű kapcsolatot teremtenek az előrejelzés témái és a mai politikai menetrend között, hogy a közreműködők lássák, hogy felhasználják a hozzájárulásukat, és azoknak hatásuk van. Ennek alapján kialakítható a kockázatok és kihívások közös megközelítése, világossá válik, hogy mit kell tenni, és megszervezhető a hatáskörök és felelősségi körök szükséges átadása. Az uniós politikai döntéshozók által elvégzett közös kockázati feltérképezés, amely visszacsatolási ciklusokkal és az események alakulását figyelembe vevő kiigazításokkal egészül ki, értelmet ad a folyamatnak és biztosítja, hogy annak hatása is legyen. Ezért arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az előrejelzési eredmények átláthatóak, érthetőek és ellenőrizhetőek legyenek.

    2.14.

    Nemzeti politikáinak kidolgozása során jelenleg nem minden tagállam használja az előrejelzést. Ezért döntő jelentősége van annak, hogy az Európai Bizottság minél hatékonyabban használja fel a rendelkezésére álló erőforrásokat. Ekképpen az EGSZB hozzájárulhat és információkat szolgáltathat az előrejelzési folyamathoz – mindezt a tagjainak tudására alapozva, akik sokféle nézetet és hangot képviselnek a tagállamokban. Véleményei révén az EGSZB képes feltárni a rendszerszintű kockázatokat és figyelmeztetni rájuk. Helyzetüknél fogva az EGSZB tagjai jól kommunikálhatják az előrejelzési tevékenységeket a közösségeik felé, és segíthetnek abban is, hogy az eredményeket kommunikálják az emberek számára. Ennek eredményeként az EGSZB jelentős mértékben hozzájárulhat a minőségi jogalkotási programhoz is.

    2.15.

    Arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy kövesse saját javaslatait és felismeréseit, és tegye lehetővé az érdekelt felek számára, hogy használhassák az előrejelzésen alapuló megközelítést, továbbá tegye azt kötelező elemmé a reziliens Európára irányuló szakpolitikai intézkedések kialakítása során.

    2.16.

    Az EU intézményi keretében az európai stratégiai és politikai elemzési rendszer (ESPAS) referenciaponttá és az előrejelzés területén folytatott együttműködés építőelemévé vált. Az EGSZB már megfigyelői státusszal rendelkezik az ESPAS-ban. Ezt a gyakorlatot folytatni kell, és ki kell egészíteni azzal, hogy biztosítják az EGSZB magas szintű képviselőjének (képviselőinek) aktív részvételét az éves ESPAS-konferencián.

    2.17.

    Annak érdekében, hogy az EGSZB tagjai még inkább érdemi hozzájárulást tudjanak nyújtani az Európai Bizottság előrejelzési tevékenységeihez, azt kérjük, hogy nyújtsanak időben tájékoztatást az előrejelzési folyamatról, annak ütemezéséről és a konkrét munkatervről, és ezekbe vonják be az EGSZB tagjait is.

    Kelt Brüsszelben, 2021. március 24-én.

    az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

    Christa SCHWENG


    (1)  HL C 353., 2019.10.18., 23. o., valamint „Az európai gazdaság rugalmasabbá és fenntarthatóbbá tétele a GMU kiteljesítésének jövőképével” témában tartott EGSZB-s közmeghallgatás 2019. április 12-én.

    (2)  Lásd az EGSZB állásfoglalás-tervezetét: „A szervezett civil társadalom bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekbe – Mi működik és mi nem?” (HL C 155., 2021.4.30., 1. o.).

    (3)  HL C 434., 2017.12.15., 11. o.

    (4)  HL C 434., 2017.12.15., 11. o.


    Top