8.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 332/45

Előadó:

Sandy BOYLE

1.1

A közvetlen külföldi befektetés fontos mértékben járul hozzá a gazdasági növekedéshez. A külföldi befektetőknek átfogó védelemben kell részesülniük a közvetlen kisajátítással szemben, mentesülniük kell bármiféle megkülönböztetéstől, és a hazai befektetőkkel egyenlő jogokat kell élvezniük.

1.2

Létfontosságú az államnak az a joga, hogy a köz érdekében hozzon jogszabályokat. Ezt semmiféle nemzetközi beruházási megállapodás rendelkezései nem áshatják alá. Alapvető, hogy legyen egy olyan egyértelmű záradék, amely horizontális módon megállapítja ezt a jogot.

1.3

A beruházó és az állam közötti vitarendezés (ISDS) révén nem szabad a nemzeti határokon túlról érkező tőke státuszát a szuverén államéval azonos szintre emelni, vagy lehetővé tenni azt, hogy a külföldi befektetők megkérdőjelezzék a kormányok szabályozásra és saját ügyeik intézésére vonatkozó jogát.

1.4

Az idők során az ISDS alkalmazása révén felmerült néhány visszaélés, melyekre most megoldást kell találni. Az ISDS-re visszavezethető, rendszeresen előforduló hiányosságok többek között az alábbiak: átláthatatlanság; a választottbírósági eljárás szabályai nem egyértelműek; nincs fellebbezési jog; a rendszer használatára nem jogosult hazai beruházók hátrányos megkülönböztetése; félő, hogy a tisztán spekulatív, munkahelyteremtő hatással nem bíró beruházások is védelmet kapnak; és félő, hogy szakosodott ügyvédi irodák kihasználják a helyzetet. Most egy olyan alternatív vitarendezési eljárást kellene javasolni, amely egyszerre tud eleget tenni a beruházók jogos követeléseinek és eloszlatni a civil társadalom többi részének az ISDS-ről kialakult negatív képből adódó aggályait.

Az Európai Bizottság által a TTIP-be építendő ISDS tárgyában folytatott konzultáció rámutatott arra, hogy jelentős az eltérés a széles körben vett vállalkozói közösség nézetei és a civil társadalom egyéb területeiről érkező válaszok túlnyomó többségének álláspontja között.

1.5

Fenntartásokkal fogadják a három magánjogászból álló testületre ruházott, azzal kapcsolatos hatáskört, hogy alapvető közérdekre számot tartó területeken ítélkezzenek és hozzanak kötelező érvényű határozatokat. Bár az UNCITRAL új szabályokat fogadott el az átláthatóságra vonatkozóan, még mindig vannak aggályok azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi rendszer nagyrészt nem átlátható, és nem teszi lehetővé a fellebbezési jogot.

1.6

Hol van már az ISDS mögött meghúzódó eredeti elképzelés! A rendszer mára a piacot uraló kis számú, befektetési jogra szakosodott ügyvédi iroda kiemelkedően jövedelmező üzletterévé vált.

1.7

Egyes szakosodott ügyvédi irodák az ISDS-t ma fontos megelőző jellegű kockázatcsökkentési eszközként népszerűsítik a befektetni kívánók számára. Az ISDS egyes kiemelkedő esetekben nyomásgyakorlási eszköz lett olyankor, amikor a perek indításának puszta kockázata is elveszi a jogszabályalkotók kedvét, megakadályozva, hogy jogszerű politikákat folytassanak a köz érdekében. Aggályok merülnek fel azt illetően is, hogy ez a rendszer spekulatív befektetésekre ösztönzött például fedezeti alapokat.

1.8

A kisajátítás fogalmának többféle liberális értelmezése létezik, és ez ahhoz az egyre erősödő aggodalomhoz vezetett, hogy a nyereséget állítólagosan korlátozó közérdekű politikáért az adófizetők kénytelenek megfizetni a kompenzációt.

1.9

Az EU által Kanadával kötött, 2014 végén aláírt megállapodás (CETA) és a külön beruházási fejezettel kiegészített EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás az első, amely az EU által tárgyalt beruházási fejezetet tartalmaz azóta, hogy 2009-ben a Lisszaboni Szerződés hatáskörrel ruházta fel az EU-t a beruházások területén. Bár a fejezetek célja az, hogy javítsanak a jelenlegi ISDS-rendszeren, és létrehozzanak egy új, – az Európai Bizottság szerint „korszerű” – uniós ISDS-modellt, ezek a fejezetek korántsem elegendőek a nyilvánosság aggályainak eloszlatásához. A szingapúri modellek és a CETA nem azonosak, és sokak véleménye szerint az ISDS továbbra is kiegyensúlyozatlan, igen költséges folyamat, amely felülírja a demokráciát, nem teszi lehetővé a fellebbezési jogot, és veszélybe sodorja a kormányok szabályozási jogát azzal, hogy a nemzeti alkotmányokban rögzített és a hazai befektetők által élvezett jogokon túlmutató jogosultságokat biztosít a befektetők számára. Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy a CETA-nak az ISDS-ről szóló szövege képezi jelenleg az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások alapját.

1.10

Az a tény, hogy ugyanazok a személyek hol választottbírók, hol pedig a vállalat tanácsadói lehetnek, olyan egyértelmű összeférhetetlenséget eredményez, amit a CETA sem kezel. Ez megerősíti azt az álláspontot, hogy az ISDS nem méltányos, független és kiegyensúlyozott módja a befektetői vitarendezésnek.

1.11

Az EGSZB üdvözli a TTIP-n belüli, a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárásról indított nyilvános konzultációt. A CETA-val ellentétben a konzultáció hozzájárult ahhoz, hogy átláthatóbbá tegye a TTIP-tárgyalásokat, és fontos precedenst teremt, amelyet az EGSZB szilárd meggyőződése szerint az összes jövőbeli kereskedelmi tárgyalás során követni kell majd. Az Európai Bizottság a konzultációra adott válaszában négy konkrét területet azonosított további, részletesebb vizsgálatok céljaira, és bár az EGSZB nem tekinti teljesnek ezt a listát, részletes javaslatokat terjesztett elő a szóban forgó kérdésekkel kapcsolatban a jelen vélemény 7–10. fejezetében.

1.12

Az EGSZB üdvözli továbbá azt a célkitűzést, hogy a beruházók védelmét szolgáló jövőbeli mechanizmusokban gátat vessenek a „komolytalan kereseteknek”. Fontos, hogy a nemzetközi beruházási megállapodás felei élvezzék egy olyan általános politikai szűrő védelmét, amely lehetővé teszi számukra, hogy a megállapodás alapján indokolt esetben megakadályozzák egy kereset választottbíróság elé kerülését.

1.13

A beruházókat arra kell ösztönözni, hogy az államközi szerződésekben biztosított vitarendezési megoldást utolsó esélynek tekintsék, és törekedjenek alternatív módszerek, például békéltetés és közvetítés (mediáció) használatára. A magánbiztosításon és a szerződésen alapuló védelem megfelelő eszköz, amellyel a külföldi befektető a minimálisra csökkentheti a kockázatát.

1.14

A közvetlen külföldi befektetések védelme iránti igény országonként eltérő. Egy demokratikusan működő, korrupciómentes és érett jogrendszerrel rendelkező országban a befektetői vitákat közvetítéssel, a helyi bíróságok előtt, illetve államközi vitarendezéssel kell megoldani. Ezek az elemek megvannak az EU-ban, az USA-ban és Kanadában is, és a transzatlanti beruházások jelenlegi magas szintje meggyőzően illusztrálja, hogy az ISDS hiánya nem akadályozza a beruházást. Az EGSZB tehát arra a következtetésre jut, hogy nincsen szükség ISDS-re a TTIP-ben és a CETA-ban, ezért ellenzi annak beépítését.

1.15

Az ISDS nagy eséllyel viszi félre mind a TTIP-t, mind pedig a CETA-t. Az Európai Bizottságnak fontolóra kell vennie, hogy értelmes és helyes-e a továbbiakban is ezt a politikailag érzékeny és a nyilvánosság körében népszerűtlen célt követni.

1.16

A fejlődő országokból egyértelmű jelzések érkeznek, amelyek szerint az ISDS elfogadhatatlan rendszer, amelynek egyre több fontos világszintű szereplő fog erősen ellenállni. Amennyiben nem találnak alternatív rendszert, akkor nehezebb lesz beépíteni a befektetők védelmét olyan országokkal megkötendő jövőbeli megállapodásokba, amelyekben erre nagy szükség lenne.

1.17

Az ISDS keretében hozott ítélet és az EU jogrendje közötti viszonyt illetően jelentős aggályok merülnek fel, amelyek az EU-Szerződéshez és az alkotmányjoghoz fűződnek. A magánbíróságoknak megvan a lehetőségük arra, hogy olyan ítéleteket hozzanak, amelyek nincsenek összhangban az uniós joggal, vagy sértik az Alapjogi Chartát. Emiatt az EGSZB úgy véli, hogy létfontosságú, hogy mielőtt az illetékes intézmények döntenek, illetve bármely, az Európai Bizottság által megkötött nemzetközi beruházási megállapodás ideiglenes hatálybalépése előtt az Európai Unió Bírósága formális véleménykérési eljárásban ellenőrizze az ISDS uniós jognak való megfelelését.

1.18

A beruházási jogviták rendezésére szolgáló egységes megoldás nem alapulhat a jelenlegi, a közvélemény által igen kis mértékben támogatott ISDS visszafogott újragondolásán.

1.19

Egy olyan időszakban, amikor a G7 minden tagállama előrehaladott tárgyalásokat folytat átfogó kereskedelmi és beruházási megállapodásokról, egyedülálló alkalom nyílik egy hiteles rendszer kialakítására, amely a befektetők jogos érdekeit összeegyezteti az államok jogaival.

1.20

Ha az előrelépést egy egységes hatóság jelenti, akkor az nem állhat privát ügyvédekből, és a kkv-k számára hozzáférhetőbbnek kell lennie, továbbá tartalmaznia kell a fellebbezési jogot.

1.21

Az EGSZB határozottan kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra az UNCTAD által az ISDS megreformálására tett javaslatokat. Arra a következtetésre jut, hogy egy nemzetközi befektetői bíróság lenne a legjobb megoldás a demokratikus, korrekt, átlátható és méltányos rendszer megvalósítására.

2.1

Mivel túlnyomó többséggel fogadta el REX/390 jelzésű véleményét (1), az EGSZB úgy határozott, hogy saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki az ISDS tárgyában. Bár ez az ajánlás kifejezetten a TTIP-hez kapcsolódott, később megállapodás született arról, hogy tárgyát kibővítik a harmadik országokkal kötendő kereskedelmi és beruházási megállapodásokban szereplő befektetői védelemmel és a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárással.

2.2

Bár a jelen vélemény az ISDS széles körű következményeit vizsgálja, a felhasznált anyagok és hivatkozások zöme elkerülhetetlenül kapcsolódik a TTIP-hez. A TTIP-tárgyalások során az ISDS központi kérdés az EU és az USA érdekcsoportjai számára.

2.3

Az Európai Bizottság több mint 15 héten keresztül (2014. márciustól júliusig) nyilvános internetes konzultációt tartott a TTIP-be építendő ISDS tárgyában. Az EGSZB bölcsebbnek tartotta megvárni a konzultáció eredményeinek közzétételét, majd ezután nyilvános meghallgatást tartani, mielőtt véglegesítené véleményét. Az eredményeket 2015 januárjának közepén tették közzé, a meghallgatásra pedig 2015. február 3-án került sor. Mindkét esemény hatalmas segítséget jelentett a jelen vélemény összeállításában.

3.1.1

Az ISDS nemzetközi közjogi eszköz, amely jogot biztosít arra, hogy egy külföldi befektető egy nemzetközi beruházási megállapodás értelmében vitarendezési eljárást kezdeményezzen egy külföldi kormány ellen. A szerződéseket úgy alakították ki, hogy bizonyos alapvető kötelezettségeket tartalmazzanak a felek számára a külföldi beruházás tekintetében azáltal, hogy garanciákat biztosítanak arra, hogy a kormányok tiszteletben tartsák az olyan alapelveket, mint amilyen például:

3.1.2

E kötelezettségeknek az állam általi állítólagos megsértése esetén a nemzetközi beruházási megállapodás hatálya alá tartozó külföldi befektető az ISDS rendszerén keresztül nemzetközi választottbíróság elé viheti az ügyet. A felpereseknek bizonyítaniuk kell, hogy a kérdéses intézkedések miatt jelentős káruk keletkezett. Amennyiben a kérelemnek helyt adnak, a fogadó ország köteles az így okozott kár megtérítésére. A Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési eljárásával ellentétben ha egy állam elveszít egy ügyet, nem köteles jogszabályainak megváltoztatására.

3.1.3

Az ISDS nagyrészt azon az érven alapul, hogy politikamentes, semleges teret biztosít a külföldi beruházók és a fogadó államok közötti vitarendezésre. Lehetővé teszi, hogy vállalatok nemzetközi bíróságon pereljenek be államokat. Ez a megoldás kizárólag külföldi vállalatok, illetve határon túli leányvállalatot üzemeltető nemzetközi vállalatok számára elérhető. Ugyanezt a rendszert más érintettek (közösségek, polgárok, belföldi vállalkozók és kormányok) nem használhatják.

3.1.4

A választottbírók nem hivatásos, közhatalommal rendelkező bírák, mint a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerben. A bíróságok három magánjogászból állnak, akik zártkörű ülésen tanácskoznak, és ad hoc alapon kerülnek kijelölésre. Határozatuk végleges, és semmiféle hivatalos fellebbezési eljárás nem indítható ellene.

3.1.5

Amennyiben a jogvitában érintett mindkét fél úgy kívánja, az ISDS-eljárás teljes mértékben titkosítható, még akkor is, ha a vita tárgya közérdekű kérdéseket érint. Bár az amerikai szabvány szerinti kétoldalú beruházási megállapodások előmozdítják az átláthatóságot, számos jelenlegi megállapodás még mindig tartalmaz titkosított elemeket. Egyetemleges végrehajtásuk esetén az UNCITRAL átláthatósági szabályai jelentősen javítanak majd ezen a helyzeten.

3.2.1

A kétoldalú beruházási megállapodások 93 %-a rendelkezik ISDS-ről (2). Az ISDS egyes nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban – például a NAFTA-ban – és nemzetközi beruházási megállapodásokban – például az ECT-ben – is szerepel. 2014-ben az ECT megelőzte a NAFTA-t mint leggyakrabban idézett szerződést (3).

3.2.2

A tagállamok az 1950-es évek óta 1  400 - nál is több kétoldalú beruházási megállapodást kötöttek meg, ami a világ összes ilyen szerződésének felét teszi ki (4). Ezek mind nagymértékben hasonló rendelkezéseket tartalmaznak a befektetők védelmére és az ISDS-re vonatkozóan. Beszámolók szerint az európai uniós befektetők használják világszerte a legnagyobb mértékben az ISDS-t (az összes eset 50 %-ában).

3.2.3

Az EU jelenleg tárgyalja a TTIP-t az USA-val, egy átfogó szabadkereskedelmi megállapodást Japánnal, és a közelmúltban zárt le hasonló tárgyalásokat Kanadával. Ezek minden más kérdést megelőzve hatalmas nyilvános vitát robbantottak ki arról, hogy van-e szükség ISDS-mechanizmusra a beruházásról szóló fejezetekben.

3.2.4

Kétoldalú beruházási megállapodást az USA-val mindössze kilenc uniós tagállam (Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia) kötött, Kanadával hét, Japánnal pedig egy sem. E megállapodások mindegyikét még az uniós csatlakozás előtt írták alá.

3.2.5

Az egyesült államokbeli befektetők által ebben a kilenc tagállamban végrehajtott közvetlen külföldi befektetések összege az USA EU-ba irányuló összes közvetlen külföldi befektetéseinek 1 %-át teszi ki. Az ezekből a tagállamokból az USA-ba irányuló közvetlen külföldi befektetések az Egyesült Államokba érkező kkb-állománynak mindössze 0,1 %-át teszik ki (5).

3.3.1

A beruházók és az állam között indított vitarendezési eljárások száma 2002 és 2014 között ugrásszerűen megnőtt (2013-ban 58, 2014-ben 42 eset) (6), a szerződésen alapuló választottbírósági eljárások száma pedig 2014 végére elérte a 610-et. Mivel azonban a legtöbb választottbírósági fórum nem tart fenn az ügyekről nyilvános jegyzéket, az esetek valós száma magasabbra becsülhető.

3.3.2

Az ismerten lezárt 356 ügy 25 %-a esetében a befektető, 37 %-uk esetében pedig az állam javára született döntés. Az ügyek 28 %-ának konkrét részletei továbbra is titkosak.

3.4.1

Egy választottbírósági ügy átlagos költsége mindkét fél számára 4 millió dollár, amelynek mintegy 82 %-a jogászi illetmény (7). Néhány per akár éveken át is elhúzódhat.

3.4.2

A magas költségek miatt egyre több ügyet harmadik felek finanszíroznak. Azáltal, hogy csökken a kockázat a vállalatok számára, mindez azt eredményezi, hogy több olyan komolytalan ügy indul, amelynek a rájuk eső teljes jogi költségét az államok továbbra is maguk viselik. Az EGSZB határozottan ellenzi, hogy fedezeti alapok egyes jelentések szerint spekulatív céllal fektetnek ISDS-ügyekbe a megítélt kompenzáció egy részéért cserébe (8).

4.1

Írország kivételével minden tagállam kétoldalú beruházási megállapodásaiban van ISDS. Ezenkívül 190 EU-n belüli kétoldalú beruházási megállapodás is van, amelyek a világszerte ismert ISDS-ügyek 16 %-át teszik ki.

4.2

Az Európai Bizottság 2012-ben, az akkori 27 tagállam által jóváhagyott tárgyalási mandátuma tartalmazza az ISDS beépítésének célkitűzését. A cél konkrétan egy „hatékony és korszerű vitarendezési mechanizmus”.

4.3

Az Európai Bizottság álláspontja (9) szerint az ISDS:

4.4

Az EGSZB „Munkaadók” csoportja által a TTIP tárgyában megszervezett üzleti kerekasztal egy közös nyilatkozatban (10) az alábbi következtetésre jutott: „Egy olyan nemzetközi megállapodásnak, mint amilyen a TTIP, meg kell teremtenie a megfelelő feltételeket a transzatlanti piacon ahhoz, hogy a jövőben jelentős beruházások számára legyen vonzó. Ennek részeként széles körű hozzáférést és megkülönböztetésmentes bánásmódot kell biztosítani a befektetők számára mindkét oldalon, és javítani kell a befektetővédelem jelenlegi keretét, ideértve a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárást is, elérhetőbbé téve azt a kkv-k számára és megfelelő egyensúlyt alakítva ki a befektetői jogok, illetve az államok és helyi önkormányzatok arra való joga között, hogy a köz érdekében alkossanak szabályokat.” 2014 júniusában a fogyasztók, a környezetvédők és a gazdálkodók kategóriái együttes ülést szerveztek a transzatlanti tárgyalások témájában. Ezen ülés következtetései szerint is biztosítani kell azt, hogy a beruházók és az állam közötti vitarendezésre vonatkozó TTIP-rendelkezések semmilyen módon nem sértik az uniós tagállamok saját népességük érdekeit szolgáló jogalkotási képességét.

4.5

A beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárás szükségességét a vállalkozói közösségek az Atlanti-óceán mindkét partján határozottan támogatják. A külföldi befektetők védelmének alapvető biztosítékát látják benne, és azzal érvelnek, hogy

4.6

Kijelentik továbbá, hogy az ISDS csak a végső esetben alkalmazandó eszköz, amelyhez csupán szélsőséges esetekben fordulnak, amikor minden más lehetőség kimerült. A kétoldalú beruházási megállapodások mintegy 90 %-ának esetében a befektetők nem használták ki annak lehetőségét, hogy eljárást indítsanak. Bár a közvetlen külföldi befektetések teljes mennyisége világszinten meghaladja a 25  000 milliárd dollárt, 1987 óta mindössze körülbelül 500 ügyet tárgyaltak. A választottbírósági ítélet csupán pénzbeli kompenzációt írhat elő. A választottbírók nem módosíthatják az államok által elfogadott jogszabályokat vagy intézkedéseket (11).

4.7

A vállalkozói közösség szerint ezenkívül egy működőképes és korszerű ISDS-rendszer a kkv-k számára is fontos, akik az egész világon indított ügyek 22 %-ának kezdeményezői (12).

4.8

Annak ellenére, hogy az üzleti élet szereplői többször kérték egy liberális beruházási megállapodás tárgyalását (13), elismerték, hogy intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy az ISDS hatékonyabb, korszerűbb, kiszámíthatóbb és átláthatóbb eszköz legyen. Az EGSZB világosabb definíciókat támogat olyan fontos elképzelések mellé, mint amilyen a „befektető/befektetés”, az „igazságos és méltányos elbánás”, vagy a „közvetett kisajátítás” (14).

4.9

A TTIP, a CETA és az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásának kiemelt jelentősége miatt többen érvelnek azzal, hogy ha ezekben az esetekben nem sikerül tárgyalásos megállapodásra jutni, az komolyan veszélybe sodorná az esélyeit egy a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárásnak bármely más kétoldalú beruházási megállapodásban is, hiszen minden megállapodás hatással van az utána következőkre.

5.1

A civil társadalom más kulcsfontosságú területei nem támogatják ilyen mértékben az ISDS-t. Széles körű azonban az egyetértés annak kapcsán, hogy a külső befektetőket védeni kell a közvetlen kisajátítással szemben, nem lehet őket hátrányosan megkülönböztetni, és biztosítani kell számukra a belföldi befektetők előtt nyitva álló lehetőségeket.

5.2

Szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek, fogyasztó-, környezetvédelmi és közegészségügyi szervezetek is határozottan a transzatlanti partnerség ellen foglalnak állást.

5.3

Elsődleges aggályuk az, hogy az ISDS rendszere nem felel meg a célnak, valamint hogy a külföldi tőkének olyan jogi státuszt biztosít, mint egy szuverén államnak. Az EGSZB azonban megjegyzi, hogy ha két ország nemzetközi beruházási megállapodás révén fokozni kívánja a köztük lévő gazdasági kapcsolatokat, akkor kölcsönösen megígérik, hogy bizonyos szintű bánásmódot garantálnak a partnerország beruházói és beruházásai számára.

5.4

A kezdetekben az ISDS-t arra hozták létre, hogy fejlődőfélben levő államokban, ahol az igazságszolgáltatási rendszer nem működött hatékonyan, segítse a közvetlen külföldi befektetőket a magántulajdon nemzeti kormányok általi közvetlen kisajátításáért járó kártérítés igénylésében. Mára azonban a mechanizmus egy olyan eljárássá fejlődött, amely:

5.5

A kisajátítás kibővült, és immár magában foglalja a kisajátítással egyenértékű intézkedéseket, a közvetett és a szabályozási kisajátítást is. Ennek hatása az lett, hogy helyt adnak minden olyan vádnak, amely valamely olyan állami intézkedés ellen irányul, amely potenciális hatással lehet a nyereségre, a jövőbeli nyereségre vagy az ésszerűen elvárt nyereségre, még akkor is, ha a politika vagy intézkedés általános jellegű és nem vonatkozik a konkrét befektetésre.

5.6

A nemzeti bíróság ellentmondásos ítéleteit „kisajátítás” vádjával illette, és 500 millió dolláros pert indított Kanada ellen az egyesült államokbeli gyógyszeripari óriás, az Eli Lilly, azt állítva, hogy a szövetségi bíróság két szabadalmaztatott gyógyszer kapcsán hozott ítéletei sértik a cég befektetői jogait. Ez az első olyan kísérlet, amelyben egy szabadalmas gyógyszeripari vállalat az Egyesült Államok kereskedelmi megállapodásai által biztosított rendkívüli jogosultságokat eszközként használta arra, hogy a szabadalom által biztosított monopólium védelmének magasabb szintjét érje el (15).

5.7

A vállalati jogra szakosodott ügyvédi irodák ma olyan ügyekben adnak tanácsot és húznak hasznot ezekből, amelyeknek alig van valami közük a magántulajdon kisajátításához. Néhány befektetési jogra szakosodott ügyvédi iroda meglovagolta a pereskedési hullámot, és uralja ezt a piacot.

5.8.1

A TTIP keretében nehéz azzal érvelni, hogy a befektetőknek okuk van aggódni a helyi jogrendszer miatt. Mind az EU, mind pedig az USA érett és szilárd alapokon álló jogrenddel bír. Nincs nyilvánvaló oka annak, hogy a közvetlen külföldi befektetőket miért nem védhetné megfelelően egy, a jogi védelem terén megkülönböztetésmentességet és a nemzeti bírósághoz való egyenlő hozzáférést garantáló egyszerű jogi eszköz beépítése. Hasonló érveket hozhatunk fel Kanada és Japán kapcsán is. Amennyiben ezekben az igen fejlett demokráciákban nehéznek bizonyul tárgyalások, közvetítő vagy helyi bíróságok útján érvényt szerezni a nemzetközi jogoknak, a kérdést államközi vitarendezés útján kell megoldani.

5.8.2

A London School of Economics egyik, az USA 2012-es kétoldalú beruházási megállapodásának modelljét elemző jelentése szerint „az USA kétoldalú beruházási megállapodása jelentős területeken haladja meg az Egyesült Királyság jogát. Ennek alapján és az Egyesült Államokból az Egyesült Királyságba irányuló beruházások mértékére való tekintettel úgy véljük, hogy jelentős a kockázata annak, hogy az Egyesült Királyság számára politikai költségek merülnek fel amiatt, hogy a jövőben a kormány által preferált politikákat nem vezetik be vagy módosítják az egyesült államokbeli befektetők kifogásai miatt.”

5.8.3

Nem hiteles az az állítás, hogy a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárás hiánya akadályozná a külföldi befektetéseket, melyek volumene tagállamonként igen eltérő. Az Amerikai Egyesült Államokkal kötött kétoldalú beruházási megállapodásaiban ISDS- eljárásokat alkalmazó uniós tagállamok közül néhány például csak nagyon alacsony mértékben részesül amerikai külföldi befektetésekből.

5.8.4

Erősen kérdéses, hogy az ISDS-mechanizmus hiánya a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségben gyengítené-e az EU azon képességét, hogy a jövőben ISDS-sel egészítse ki a nem OECD-országokkal – például Kínával – kötött kétoldalú beruházási megállapodásokat. Kína már sűrű hálózattal rendelkezik, több mint 130 kétoldalú beruházási megállapodást kötött (köztük 26 tagállammal). Kína éppúgy megállapodásra törekszik, mint az EU. Nem ennyire egyértelmű, hogy az EU-nak érdekében állna-e, hogy engedélyezze a kínai állami tulajdonban lévő – alapvetően a kínai kormány felügyelete alatt álló – vállalatok számára, hogy ISDS-sel befolyásolják a kormányzati politikát. Ez lehetővé tenné egy idegen ország számára, hogy egy tárgyalási és diplomáciai úton rendezendő kérdést egy elvileg üzleti folyamat segítségével oldjon meg.

5.8.5

Az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS), a Transzatlanti Kapcsolatok Központja (CTR) és a Johns Hopkins Egyetem 2015 márciusában kiadott részletes jelentése az alábbi következtetésre jutott: „egy ISDS-t is tartalmazó beruházásvédelmi fejezet TTIP-be való beillesztése nem valószínű, hogy jelentős gazdasági vagy politikai hasznot hozna az EU-nak. Elemzésünk alapján ilyen rendelkezések beépítése jelentős gazdasági és politikai költséggel járna az EU számára. Bár nem szabad eltúloznunk a lehetséges költségek nagyságrendjét, összességében véve úgy látjuk, igen valószínű, hogy a költségek meghaladják az EU által esetleg elérhető hasznot. Ennek megfelelően azt javasoljuk, hogy hacsak az USA nem kínál jelentős engedményeket az ISDS-sel kapcsolatos költségek kompenzálására, az EU a biztonság kedvéért vegyen fontolóra egyéb megoldásokat” (16).

5.9.1

Dél-Afrika, Bolívia, Ecuador, Venezuela és Indonézia megkezdte a meglévő kétoldalú beruházási megállapodások visszavonását vagy fokozatos megszüntetését. Az értesülések szerint India is felülvizsgálja a szerződéseit, Ausztrália pedig a Philip Morris-ügy nyomán bejelentette, hogy a jövőben nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy az általa kötött megállapodások ISDS-záradékot tartalmazzanak.

5.9.2

Az USA 50 államának parlamenti testületeit képviselő Jogalkotók Nemzeti Konferenciája bejelentette (17), hogy „nem támogat olyan kereskedelmi megállapodást, amely a beruházók és államok közötti vitarendezést lehetővé teszi”, mivel ez akadályozza őket „azon állami jogalkotókként ellátandó feladatukban, hogy tisztességes és megkülönböztetésmentes szabályokat vezessenek be és érvényesítsenek a közegészség, a biztonság és a jólét védelme, a munkavállalók egészségének és biztonságának biztosítása, valamint a környezet védelme érdekében”.

5.9.3

Az ISDS-sel szembeni ellenállás Európában is erősödik: Németország, Ausztria, Görögország és Franciaország megkérdőjelezi a beruházói jogok meglétét a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségben.

5.9.4

Az EP-ben is figyelmeztető lövéseket adtak le: a befolyásos Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (INTA) tagjai kérték, hogy az ISDS-t töröljék a TTIP-ből.

5.9.5

A Régiók Bizottsága figyelmeztet arra, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti, a rendes bíróságokat megkerülő ISDS jelentős kockázatokkal jár, és így nélkülözhető (18).

5.9.6

Ez rengeteg olyan európai civil szervezet véleményét tükrözi, melyek ellenzik, hogy a TTIP ISDS-t tartalmazzon. Az egyik fő érv az, hogy ha egy beruházó először a hazai igazságszolgáltatási rendszerhez fordul, a jogerős ítélettel a kezében még egy beruházási bírósághoz is keresetet nyújthat be. Így ez a bíróság lesz a végső döntéshozó szerv, ami elfogadhatatlan a demokrácia számára.

6.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság nyilvános konzultációt indított a TTIP-n belüli, a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárásról. A duplán beküldött válaszokat leszámítva 1 43  053 válasz érkezett, ami azt mutatja, hogy a közvéleményt nagyon érdekli a téma. Az Európai Bizottság 2015. januárban közzétett szolgálati munkadokumentuma (19) alapos elemzést nyújt a közvélemény válaszainak tartalmáról és lényegi elemeiről.

6.2

A konzultáció alapjául egy CETA-n alapuló referenciadokumentum szolgált. Sajnálatos módon ez, valamint a Szingapúrral kötött megállapodástervezet esetében nem került sor nyilvános konzultációra. Ugyanakkor az tény, hogy a CETA, melynek tárgyalásai már lezárultak, akkor szolgált a nyilvános konzultáció alapjául, miután a tinta már megszáradt rajta, aggályokat vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a nyilvánosságot gyakorlatilag kész tények elé állították, és a konzultáció csak az EU által javasolt új generációs beruházási megállapodások rutinszerű legitimálását szolgálta. Ezt az aggodalmat csak fokozta, hogy a konzultációs dokumentum a formaságokra összpontosított, és nem tartalmazott konkrét kérdést arról, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségben van-e helye ISDS-nek. Ugyanakkor a konzultáció célja az volt, hogy az érdekelt felekkel eszmecserét folytasson arról, hogy miként lehetne javítani a beruházó és az állam közötti vitarendezést a TTIP keretében.

6.3

A konzultáció kevés újat tett hozzá az ISDS-ről folyó aktív online nyilvános vitából már rendelkezésre álló temérdek információhoz. A különböző érvek rendszerezésének, valamint a civil társadalom közvetlen véleménynyilvánítási lehetőséghez juttatásának szempontjából azonban rendkívül hasznos volt.

6.4

Sajnálatos, hogy az ISDS egyes támogatói elutasították a különböző online platformokon keresztül közösen benyújtott válaszok 97 %-át. A közös válaszadás a nyilvános konzultációk legitim része. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság garantálta, hogy „valamennyi választ egyenlő mértékben vették figyelembe”.

6.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy a válaszadók kevesebb mint 1 %-a állította, hogy befektető az Egyesült Államokban, de ezt nem tartja problémának. Az olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a demokrácia és az államoknak a saját ügyeikben történő döntéshozatalra való szuverén joga, a civil társadalom széles körének bevonása és véleménynyilvánítása alapvetően fontos és nélkülözhetetlen.

6.6

Az Európai Bizottság négy területet határozott meg, ahol meg kell vizsgálni a további fejlesztési lehetőségeket:

Ezek részletezve szerepelnek az „Investment in TTIP and beyond- the path for reform” (Beruházás a TTIP-be és azon túl – reformok) című vitaanyagban, amelyet Cecilia Malmström biztos ismertetett az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal 2015 májusában.

6.7

Az EGSZB meglepetten fogadta, hogy a május 18-i civiltársadalmi párbeszéd során megerősítést nyert, hogy a Japánnal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalásokban a szellemi tulajdonjogokra vonatkozóan jelenleg a CETA keretében elfogadott modellt alkalmazzák. Figyelembe véve, hogy a biztos asszony az EP-ben május 6-án ismertetett „Investment in TTIP and beyond – the Path for Reform” c. vitadokumentumában számos olyan területet felsorolt, amely a CETA szövegében javításra szorul, az EGSZB aggódik amiatt, hogy olyan fontos globális partnerekkel való tárgyalásokban, mint Japán, mégis ezt a szöveget veszik alapul

7.1

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Szolgáltatói Fórum a nyilvános konzultációhoz való hozzájárulásában azt kéri, hogy a kivételeket és a korlátozásokat csökkentsék minimális szintre, és hogy az Európai Bizottság „a Lisszaboni Szerződés által ráruházott tárgyalási mandátumát az ISDS javítására és erősítésére, ne pedig annak felpuhítására” használja. A kérések közt szerepelnek például az alábbiak: „a legnagyobb kedvezményre és az állampolgárság szerinti bánásmódra vonatkozó minősítetlen záradék, tisztességes és méltányos bánásmódról szóló minősítetlen záradék, széles körű »ernyőzáradék«, nem kivételezve egyes ágazatokkal, szűrőmechanizmusok nélkül, teljes kompenzáció közvetlen és közvetett kisajátítás esetén”  (20).

7.2

Az ISDS-t egyre nagyobb mértékben használják arra, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási rendszereket megkerülve nemzetközi magánbíróságokon indítsanak pert kormányok ellen, kártérítést követelve az adófizetők számára olyan közérdekű politikák miatt, amelyek állítólag korlátozzák a profitot. Ez különösen egészségügyi és környezetvédelmi területeken gyakori.

7.3

Néhány közelmúltbeli, nagy visszhangot kiváltó ügy megerősítette az ISDS-sel szembeni ellenállást:

7.4

A beruházási szerződések a pénzeszközök vagy a nyereség hazatelepítésének bármiféle korlátozását tiltják. A kormányok nem vezethetnek be tőkekorlátozást a valutáik elleni támadások kivédésére, és válsághelyzetben nem korlátozhatják a spekulációstőke-áramlásokat annak ellenére, hogy az IMF alapvető politikai intézkedésnek tartja az ilyen korlátozásokat. Az ISDS-ügyek a legsúlyosabban Argentínát érintették, melynek 500 millió USD-t meghaladó összeget kellett kifizetnie azután, hogy 2002-ben a peso árfolyamát leválasztotta az USA-dollárról.

7.5

A közszolgáltatások a CETA 11. fejezetében (Szolgáltatások határokon átnyúló kereskedelme) kivételt élveznek, a 10. fejezetben (Beruházásvédelem) azonban sem kivétel, sem mentesség nem jár nekik. Noha elvben helyes, hogy a beruházók védelemben részesülnek az állami hatóságok önkényes fellépéseivel szemben, a kisajátítás és különösen a közvetett kisajátítás fogalommeghatározása aggodalomra ad okot a tekintetben, hogy az államok jelenleg kereskedelmi vállalkozások által nyújtott bizonyos tevékenységeket legitim közpolitikai okokból újból állami kézbe tudnak venni. A 10. fejezet szerint kisajátítást képez minden olyan jogszabály, amelynek az a hatása, hogy csökkenti a magánvállalkozások értékét. A kártérítésnek a „valódi veszteséget” kell tükröznie. Ez gazdasági szempontból ellehetetlenítheti, hogy az államok újból saját kézbe vegyenek a magánszektor által nyújtott szolgáltatásokat.

7.6

A CETA elismeri, hogy a közvetett kisajátítás fogalommeghatározása túl tág, és a X.11. melléklet 3. pontja a kérdés tisztázására irányul azzal, hogy meghatározza azokat a közpolitikai célokat, amelyek nem minősülnek közvetett kisajátításnak, ilyen például az egészség, a biztonság vagy a környezetvédelem. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy ezt korlátozó jellegű listaként értelmezhetik, és ezért más, átfogóbb közpolitikai célkitűzések, például a gazdasági és költségvetési politika vagy egyes alapvető szolgáltatások nemzeti hatáskörbe való visszahelyezése kapcsán az ISDS keretében közvetett kisajátítás miatt pert indítanak. Ezt a kérdést mindenképpen tisztázni kell.

7.7

A beruházók ISDS-sel való visszaéléseinek megakadályozását célzó terveinek ismertetésében az Európai Bizottság kijelenti, hogy a TTIP-be „rendelkezéseket foglalna bele a komolytalan keresetek megelőzésére”  (22). A CETA-tervezet is gyorsított eljárást ír elő a komolytalan és megalapozatlan keresetek elutasítására. A „komolytalan” fogalmát azonban a szigorú jogi terminológiában rendkívül nehéz lesz meghatározni, ami valószínűleg csak újabb üzleti lehetőségeket nyit majd a beruházásokra szakosodott ügyvédeknek.

7.8

A CETA tervezetében a „tisztességes és egyenlő bánásmód” pontos fogalommeghatározása is szerepel. Ezt az ISDS-t ellenzők túl tágnak találják, az üzleti közösség szerint pedig nem eléggé rugalmas. Még mindig hagy értelmezési mozgásteret a bíróság számára, és nincs hozzá rugalmas felülvizsgálati mechanizmus.

7.9

Egy ISDS-ügynek már a gondolata is „befagyasztja” a szabályozást: a perektől és az ezek eredményeképpen kifizetendő büntetésektől való félelmük elriasztja a kormányokat a közérdeket szolgáló szabályok meghozatalától. Például az új-zélandi kormány felfüggesztette a dohánytermékek semleges csomagolásáról szóló jogszabály elfogadását a Philip Morris kontra Ausztrália ügyben hozott határozat megszületéséig.

7.10

A Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi iroda is kiemelte a következőket multinacionális ügyfeleknek szóló tájékoztatójában: „A vállalkozások ma már jobban tisztában vannak azzal, hogy mekkora jelentősége lehet a beruházási szerződéseknek, méghozzá nemcsak utolsó mentsvárként, ha rosszra fordulnak a dolgok, hanem beruházásaik fontos előzetes kockázatcsökkentési eszközeként is”.

7.11

Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy az EU jövőbeli kereskedelmi/beruházási megállapodásaiban egy állam nem kényszeríthető egy intézkedés hatályon kívül helyezésére, ez figyelmen kívül hagyja annak veszélyét, hogy egy több milliárd dolláros kereset benyújtása tetemes pénzbüntetéssel járhat.

7.12

A CETA-tervezet arról is rendelkezik, hogy a választottbírósági eljárással összefüggő költségeket a pervesztes félnek kell viselnie. Ez azt jelenti, hogy a csekély összegű követelések benyújtóinak kell a teljes költséget állniuk. Mivel azonban a legutóbbi keresetek közül sok óriási összegekről szólt, nem valószínű, hogy ez – a potenciális nyereséggel összevetve – eltántorítja a gazdag multinacionális vállalatokat és szakosodott jogi cégeket. Másrészről az, hogy mindkét felet átlagosan 4 millió dolláros költség terheli, komoly visszatartó tényező a kkv-k számára, hogy az ISDS-rendelkezések alapján keresettel éljenek.

8.1

A jelenlegi rendszert a 3. fejezet ismerteti. A konzultáció számos résztvevője aggodalmát fejezte ki vele kapcsolatban.

8.2.1

A választottbírót az egyes ügyekhez úgy választják ki, hogy mindkét fél megnevezi a saját választottbíróját, és meg kell állapodniuk egy harmadik bíró személyéről. Ha nem tudnak megállapodni, akkor általában egy kinevezésre jogosult hatóság jelöli ki a harmadik bírót. A nemzeti bírákat ezzel szemben a felek megkérdezése nélkül jelölik ki. A választottbírókat leggyakrabban az ICSID vagy az UNCITRAL tagjai közül választják ki, és a jogi szakma megbecsült képviselői, például tapasztalt ügyvédek, professzorok és volt bírák. A WTO gyakorlatával szemben nem tűnik úgy, hogy kormányzati ISDS-védőket, illetve a kormányzat befektetési szerződést tárgyaló feleit választották volna választottbírónak a más államokat is érintő ügyekben.

8.2.2

Az Európai Vállalatfigyelő Szervezet (CEO) (23) szerint többen más ügyekben védőként szerepeltek: 50 %-uk beruházók, 10 %-uk államok mellett. Ezt a viszonylag kevés résztvevővel (az összes ügy 55 %-ában 15 jogász járt el választottbíróként) (24) játszott szerepcserés megoldást egyesek a vállalatok közötti kölcsönös szolidaritás melegágyaként tartják számon, amely „egészségtelen kompromisszumokat”  (25) eredményezhet. Az, hogy a másik fél egyre gyakrabban emel óvást a javasolt választottbíró személye miatt, azt mutatja, hogy a lehetséges bírójelöltek pártatlansága aggályokat vet fel (26).

8.3

Egyértelmű, hogy a CETA-nak a választottbírók kiválasztására és hivatali magatartására, valamint az eljárások lefolytatására vonatkozó rendelkezései – bár sokak szerint egyes területeken javulást képviselnek – nem rendelkeznek széles körű civil társadalmi támogatással. A választottbíróságok létrehozása és működése komoly aggodalomra ad okot:

9.1

A közvetlen külföldi tőkebefektetések jelenleg majdhogynem különleges jogállást élveznek, amely szerint egy magánszemély a nemzetközi jog alapján választottbíróság elé citálhat egy államot. Az emberi jogi normák egyedi jogokat biztosítanak, de – főként a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek megkerülésének kivédése érdekében – a magánszemélyeknek ki kell meríteniük a helyi jogorvoslati lehetőségeket, mielőtt keresetükkel nemzetközi bírósághoz fordulnának. A CETA nem írja elő a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítését, a beruházóknak elég konzultálniuk egy szakértővel.

9.2

A tagállamok kulcsfontosságú, a szerződéssel kapcsolatos és alkotmányjogi aggályokat vetettek fel a CETA-ban szereplő és a TTIP-ben bevezetni tervezett ISDS-re vonatkozóan (27). A kétoldalú beruházási megállapodásokban szereplő ISDS javítására irányuló javaslatok mostanáig nem enyhítették az említett aggályokat (28). Kereskedelmi politikájában (az EUMSZ 205. és 207. cikke) az EU köteles betartani az EUSZ 3. cikkében, az Alapjogi Chartában és más uniós jogi normákban meghatározott elveket.

Egy kereskedelmi megállapodás értelmében azonban, ahol a beruházási jogvitákat olyan nemzetközi választottbírósági eljárások határozzák meg, melyekre nem vonatkoznak ilyen kötelezettségek, előfordulhat, hogy ezek a bíróságok olyan ítéleteket hoznak, amelyek nincsenek összhangban az uniós joggal (lásd a 7.3. pontot – Micula kontra Románia).

9.3

A joghatóságnak az uniós elvek által nem kötött magánbíróságra való átruházása valószínűleg nem áll összhangban a Lisszaboni Szerződéssel, és jelentős hatáskörtúllépést is jelenthet. Az Európai Bíróság az ilyen nemzetközi joghatóság létrehozását ahhoz a feltételhez köti, hogy az uniós jogrend autonómiája tiszteletben tartásának elve és a Szerződésekben meghatározott hatáskörmegosztás nem sérülhet (29).

9.4

Mivel az ISDS TTIP-be való bevezetésének vegyes megállapodás keretében kell történnie, az (ideiglenes) hatálybalépés előtt mind a 28 tagállami parlament beleegyezésére szükség van. A nemzeti bíróságok kizárásával kapcsolatban el kell ismerni a szubszidiaritás elvét.

9.5

El kell ismerni, hogy ellentét feszül az uniós jog és a nemzetközi jog között, különösen a Bíróság kizárólagos joghatóságát illetően (az EUSZ 19. cikke és az EUMSZ 263. és azt követő cikkei). Ezt bizonyítja a Bíróságnak az EU EJEE-hez való csatlakozásával kapcsolatos véleménye (30) és az Európai Bizottság megközelítése, mely az uniós jog elsőbbségét szorgalmazza a Micula kontra Románia ügyben. A CETA-tervezet 14.16. cikke kimondja, hogy a CETA nem rendelkezik közvetlen hatállyal, és előírja, hogy a megállapodás rendelkezéseit be kell építeni az uniós vagy tagállami jogba annak érdekében, hogy a befektetők hivatkozhassanak rá. Ez még tovább bonyolítja az uniós jogrend, valamint a választottbíróságok által tárgyalt ISDS-ügyek közötti kapcsolatot.

9.6

Tekintettel arra, hogy ez az első eset, hogy ISDS-t építenek be olyan uniós szabadkereskedelmi megállapodásokba, melyeknek az egész világra kiterjedő hatása van a tagállamokra és számos uniós polgárra nézve, az EGSZB úgy véli, hogy elengedhetetlenül fontos, hogy a Bíróság előzetesen megvizsgálja, hogy az megfelel-e az uniós jognak. Ez különösen fontos egyrészt az EU alapvető értékei és az EU Alapjogi Chartája, másrészt annak kapcsán, hogy az Európai Bíróságnak kizárólagos joga van a jogi értelmezés, valamint a szubszidiaritás elve tekintetében. Ezért megfelelő jogi szakvéleményt kell kérni, és azt figyelembe kell venni a megállapodás rendes hatálybalépése, illetve ideiglenes hatálybalépése előtt (EUMSZ 218. cikk). E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amennyiben a CETA hatályba lép, az olyan érvényességi záradékot is tartalmaz, amely a megállapodás esetleges felmondása esetén 20 évvel meghosszabbítaná a felmondást megelőzően létesített beruházásokra vonatkozó rendelkezéseket.

9.7

Az Európai Bizottságnak sürgősen meg kell vizsgálnia, hogyan kezeljék az EU-n belüli, illetve az uniós tagállamok által harmadik országokkal – különösen fejlett országokkal (pl. USA, Kanada) – kötött, hatályos kétoldalú beruházási megállapodásokat, amelyek még a reform előtti ISDS-mechanizmusokat tartalmaznak, melyekre hivatkozva jelenleg meg lehet támadni az állam arra vonatkozó jogát, hogy szabályozással legitim állami politikákat valósítson meg. E megállapodások többsége is tartalmaz érvényességi záradékot, ami tovább nehezíti azok felmondási eljárását.

10.1

Az, hogy a civil társadalom széles körben támogatja egy jogorvoslati mechanizmus meglétét, egyértelműen megállapítható volt a nyilvános konzultáció eredményeiből, és az EGSZB nyilvános meghallgatásán is megerősítést nyert.

10.2

A CETA-tervezet nem tartalmaz jogorvoslati rendszert, de lehetőséget ad ilyen rendszer létrehozására. A CETA emellett a későbbiekre konzultációkat irányoz elő a jogorvoslati rendszerekről és módszerekről. Ez a „holnapután, kiskedden” jellegű ígéret bagatellizálja a kérdés fontosságát. Sürgősen megoldást kell találni.

10.3

A választottbíróság által megítélt kártérítés elvileg végleges, annak felülvizsgálata vagy megsemmisítése csak igen szélsőséges körülmények között lehetséges (31). Ez komoly hátrányt jelent a tagállami igazságszolgáltatási rendszerekkel szemben, és nem kínál megoldást a konzultáció során felvetett alapvető aggályokra.

11.1

Az UNCTAD 5 lehetőséget nevezett meg az ISDS megreformálására:

11.2

Az EGSZB szerint ezek a lehetőségek további részletes vizsgálatra érdemesek. Az első négy lehetőséggel az Európai Bizottság már foglalkozott, amikor új megközelítést dolgozott ki a beruházások védelmére és az ISDS-re vonatkozóan a CETA, valamint az Unió és Szingapúr közötti megállapodás tervezetében. A konzultáció rámutatott arra, hogy továbbra is mélyen gyökerező aggályok állnak fenn. Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzetközi beruházási bíróság létrehozása jelenti a legjobb megoldást, mivel ez nagyban hozzájárulna a rendszer legitimitásának és átláthatóságának biztosításához, továbbá az ítéletek következetesebb értelmezéséhez és nagyobb pontosságához vezetne. Ennek kapcsán az EGSZB üdvözli a kereskedelmi biztosnak az INTA bizottság előtt 2015. március 18-án tett kijelentését, mely szerint „egy többoldalú bíróság hatékonyabb forrásfelhasználást jelentene és erősebb legitimitással rendelkezne.”

11.3

Az EGSZB azonban nem tartja járható útnak, hogy miközben tárgyalásokat folytatnak a TTIP ISDS-sel való kiegészítéséről, középtávon egy nemzetközi beruházási bíróság létrehozását is tervezik. Ha megállapodás születik a TTIP-n belül, minden bizonnyal az lesz az új etalon, és csekély esély sem marad egy nemzetközi bíróság iránti támogatás megszerzésére. Ezt az álláspontot tovább bonyolítja, hogy a TTIP változásai nem vonatkoznak automatikusan a CETA-ra. Fontos hangsúlyozni, hogy a CETA-tárgyalások már lezárultak, és nincs garancia arra, hogy a kanadai kormány beleegyezik a TTIP szerinti utólagos módosításába.

11.4

Ha az Európai Bizottság a jelenlegi stratégiát alkalmazza, szembe kell néznie azzal, hogy a beruházók védelméről folytatott tárgyalások terén tett első kísérlete azt eredményezheti, hogy az USA-val, Kanadával és Szingapúrral kötött megállapodásaiban három különböző rendszer lesz érvényben. Ha viszont egy egységes rendszert akar keresztülvinni az Európai Bizottság, ezt csak nagyon kemény tárgyalások révén érheti el. Az EGSZB úgy véli, hogy így gyakorlatilag lehetetlenné válna az ahhoz szükséges támogatás megszerzése, hogy az erőfeszítéseket ismét egy nemzetközi bíróság létrehozására lehessen összpontosítani.

11.5

Az EGSZB ezért arra a következtetésre jut, hogy az olyan nagy globális szereplőkkel, mint az Egyesült Államok, Kanada és Japán, melyek egymással párhuzamosan új kereskedelmi és beruházási tárgyalásokat folytatnak, egyedülálló lehetőség van egy nemzetközi beruházási bíróság létrehozásának szorgalmazására. Az EGSZB szerint továbbá ez jelenti a legjobb esélyt is arra, hogy meggyőzze a fejlődő országokat – ahol a szellemi tulajdonra vitathatatlanul sokkal nagyobb szükség van – egy új globális rendszerben való részvételről.