21.1.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 21/49

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák fejlesztésébe történő beruházásról

(COM(2009) 519 végleges)

2011/C 21/09

Főelőadó: Gerd WOLF

2009. október 7-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák fejlesztésébe történő beruházásról

COM(2009) 519 végleges.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöksége 2009. november 3-án megbízta a „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel (az eljárási szabályzat 59. cikke) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. május 26–27-én tartott, 463. plenáris ülésén (a 2010. május 27-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Gerd WOLF személyében, továbbá 168 szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Összefoglalás és ajánlások

1.1   Az Európai Bizottság által előterjesztett SET-terv azokkal a jelenleg legfontosabb intézkedésekkel foglalkozik, amelyek az éghajlatvédelem és a biztonságos energiaellátás létfontosságú, egymáshoz kapcsolódó céljainak elérését, illetve Európa nemzetközi versenyképességének fenntartását célozzák. A javasolt beruházásokat és intézkedéseket az EGSZB teljes mértékben támogatja.

1.2   Csak rendkívüli mértékű közös erőfeszítésekkel sikerülhet ugyanis teljes energiarendszerünket – az energia biztosítását, átalakítását és felhasználását – ezekre a célokra irányítva átalakítani.

1.3   Ehhez olyan technológiákat és módszereket kell kifejleszteni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energianyeréshez, illetve -felhasználáshoz, amelyek az eddigi technológiákkal nemzetközi szinten is versenyképesek.

1.4   Az EGSZB-t azonban komolyan aggasztja, hogy az Európai Bizottság, a tagállamok és a gazdaság magánszektora részéről ehhez szükséges ráfordításokat még mindig jelentősen alábecsülik. Ezért nyomatékosan azt ajánlja, hogy dolgozzanak ki ehhez egy, az Európai Bizottság, a tagállamok és a gazdaság által közösen fenntartott, kellő méretű és a jövőbeli uniós költségvetésekben is rögzített finanszírozási keretet. Addig pedig további finanszírozási lehetőségeket kellene mobilizálni, mindenekelőtt a tagállamok szén-dioxid-kibocsátási tanúsítványokból származó teljes bevételét kellene kizárólag erre a célra fordítani. Ugyanez érvényes azokra a bevételekre, amelyek egy esetleges jövőbeli szén-dioxid-adóból nyerhetők.

1.5   Tekintve ugyanis az energia- és klímaprobléma alapvető jelentőségét, illetve az ettől függő versenyhelyzetet, az EGSZB képtelen dolognak tartja, hogy az éghajlatvédelmet célzó többlet-adóbevételeket az energiaszektortól elvonják és más célokra fordítsák.

1.6   Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatechnológiák fejlesztésébe történő beruházások lehetőséget adnak az innovációra, a gazdasági dinamikára, a fenntartható növekedésre és munkahelyek biztosítására. Ez annál is inkább így van, mivel a felhasználható és megfizethető energia gazdaságunk és életformánk éltető eleme; gazdaságossága döntő tényező Európa versenyképességéhez a globális mezőnyben. Ehhez viszont az energianyerés és -felhasználás perspektivikus formáira van szükségünk.

1.7   Az EGSZB hangsúlyozza ebben az összefüggésben a villamos energia különleges jelentőségét. Azt ajánlja azonban, hogy a villamosipari ágazaton kívüli energiafelhasználásnak is több figyelmet szenteljenek, és keressenek innovatív kutatási megközelítéseket, mivel ezen a területen a fogyasztás nagy része még mindig fosszilis energiahordozókon alapul.

1.8   Az Európai Bizottság koordinálási feladatának teljesítéséhez az érintett szereplőkkel egyetértésben létre kellene hozni a megfelelő K+F programstruktúrákat is. Az Európai Bizottságnak a maga oldaláról tapasztalt, nemzetközileg elismert és elkötelezett szakértőkre van szüksége, akik egy-egy adott szakterületen is elmélyültek, és teljes mértékben azonosulni tudnak az általuk koordinált program sikerével.

2.   Az Európai Bizottság közleménye (erősen leegyszerűsített és rövidített tartalom)

2.1   A SET-tervnek meg kell teremtenie a technológiai alapokat az EU energia- és éghajlatvédelmi politikájához.

2.2   A SET-terv fő elemét a 2010–2020-as időszakra szóló „uniós útitervek” jelentik; ezek alapján kell történnie a légkörbe kevés szén-dioxidot kibocsátó („alacsony szén-dioxid-kibocsátású”) technológiák kifejlesztésének. Ezeket – finanszírozási tervvel, illetve az ipar és a közszféra közötti felosztással együtt – az Európai Bizottság szervezeti egységeinek egy munkadokumentuma tartalmazza (1).

2.3   Az Európai Bizottság közleménye többek közt az alábbiakat foglalja magában:

2.3.1

Európai ipari kezdeményezések, nevezetesen — szélenergia — napenergia — villamosenergia-hálózat — fenntartható bioenergia — CO2-leválasztás és -tárolás (CLT) — fenntartható atommaghasadás — üzemanyagcellák és hidrogén

2.3.2

Energiahatékonyság – „Intelligens városok” kezdeményezés

2.3.3

Európai Energiakutatási Szövetség (EERA) – kutatóintézetek és felsőoktatási intézmények közös programjait érinti.

2.3.4

További célok: — egyéb technológiák, például a szélenergián kívüli egyéb megújuló energiafajtákat felhasználó offshore technológiák, energiatárolás, atomerőművek élettartamának meghosszabbítása és nukleáris hulladékok ártalmatlanítása; — fúziós energia, mindenekelőtt az ITER projekt; — alapkutatás, például közvetlenül a napenergiából nyert motorüzemanyagok, újszerű szilárdtest-fényforrások vagy nagy tárolási képességű elemek; — tudományos és kutatói tömörülések bevonása; erre a kohéziós politika révén pénzügyi eszközök is rendelkezésre állnak; — nemzetközi együttműködés.

2.3.5

A SET-tervhez szükséges uniós beruházásokat a mai évi 3 milliárd euróról évi mintegy 8 milliárd euróra kell növelni.

2.3.6

Az új európai kibocsátáskereskedelmi rendszer árverezési bevételeinek legalább 50 %-át nemzeti szinten az éghajlatvédelmi intézkedésekre kell visszaforgatni, egy részét környezetbarát technológiák kifejlesztésére fordítva.

2.3.7

A közfinanszírozásban rejlő ösztönző és húzó hatást a finanszírozási eszközök széles skálája révén maximális mértékben ki kell használni.

2.4   Az Európai Bizottság ezért felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy

—	támogassa a 2010–2020 közötti időszakra létrehozott technológiai útiterveket,

—	járuljon hozzá a jelenlegi közösségi programoknak a SET-tervben meghatározott kezdeményezések támogatására való összpontosításához,

—	kérje fel a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák finanszírozásának támogatása terén,

—	üdvözölje a pénzügyi eszközök javasolt megerősítését mint a SET-terv finanszírozásához való hozzájárulást,

—	üdvözölje az Európai Bizottság és az EBB erre irányuló szándékát,

—	járuljon hozzá olyan, új és már folyamatban lévő kezdeményezések megerősítéséhez, amelyek fókuszában a technológia áll.

3.   Az EGSZB általános megjegyzései

3.1   Koppenhágai éghajlatvédelmi konferencia. Az EGSZB méltányolja az EU-nak és tagállamainak a koppenhágai éghajlatvédelmi konferencia eredményes lezárására tett erőfeszítéseit. A megcélzott +2 fokos maximális határ megfogalmazásában az éghajlatvédelmet komolyan szolgálni kívánó egyik első megközelítést látja. Annál is inkább sajnálja tehát, hogy nem sikerült a szándéknyilatkozatokon túlmutató és a résztvevőket kötelező megállapodásokat kötni.

3.1.1   A probléma komolyságának alábecsülése. A világ még mindig növekvő, energiára éhes, (2) jelentős felzárkóztatást igénylő népessége, az elsődleges energiahordozók véges készletei (3) és Európának az importjuktól való, egyre fokozódó függősége ellenére az energia- és éghajlatprobléma súlyosságát és a kezeléséhez szükséges befektetéseket számos politikus és egyéb érdekelt még mindig jelentősen alábecsüli – akár azért, mert a hatások csak hosszabb távon jelentkeznek, akár az éghajlati modellek bizonytalansága vagy gazdasági érdekek miatt, akár az életminőség romlásától tartva vagy a szükséges beruházásoktól visszariadva, akár azért, mert az éghajlat várható változásai az adott régióban nem tűnnek annyira kritikusnak.

3.1.2   Az erőforrások takarékos kezelése. A versenyképes alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatechnológiák (4) kifejlesztése emellett ahhoz is hozzájárul, hogy az elsődleges fosszilis energiahordozók véges forrásait lassabban használjuk fel, továbbá hogy azok árának alakulását befolyásolhassuk, és ezáltal a fenntarthatóságot is elősegítsük. Csak így sikerülhet ugyanis meghosszabbítani a fosszilis energiahordozók rendelkezésre állásának időtartamát, és hatékonyabban felkészülni az utána következő időkre. Aki most nem cselekszik, annak később annál nehezebb dolga lesz.

3.1.3   A követendő út: alacsony CO2-kibocsátású technológiák. Ezért is sürgető tehát, hogy kiemelt prioritással és fokozott erőfeszítéssel olyan technológiákat és módszereket dolgozzunk ki, illetve fejlesszünk tovább az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energianyerésre, amelyek nemzetközi szinten versenyképesek az eddig alkalmazott technológiákkal. Globális szinten az figyelhető ugyanis meg, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiahasználat technológiáit csak akkor alkalmazzák jelentős mértékben, ha az az adott szereplő számára pénzügyileg kecsegtető.

3.1.4   A 30 %-os kibocsátáscsökkentés lehetősége. Ha az EGSZB által is támogatott 30 %-os szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési célt (5) követik majd (vagyis akkor, ha a megfelelő nemzetközi előfeltételek teljesülnek), akkor a sürgősség, amiről beszéltünk, tovább fokozódik.

3.1.5   A fogyasztás tovább növekedhet. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) referencia-forgatókönyve (6) a következő évtizedekre az elsődleges fosszilis energiahordozók terén (különösen szénből) is folyamatosan növekvő felhasználására számít. Eszerint az IEA csak a legnagyobb erőfeszítések árán (7) lehet képes ennek a trendnek a megtörésére, vagyis annak elérésére, hogy a fosszilis energiaforrások felhasználása már 2020-ban elérje a csúcsát, majd utána ismét csökkenjen, és fokozatosan alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatechnológiák váltsák fel.

3.2   Kutatás-fejlesztés – a SET-terv. A kutatás és fejlesztés ezért döntő jelentőségű. Az Európai Bizottság által előterjesztett SET-terv célja, hogy ehhez jelentős hozzájárulást nyújtson. A terv magában foglalja a közösségi költségvetésből erre a célra előirányzott finanszírozási hányadot is.

3.2.1   Kutatás és fejlesztés – nemzetközi erőfeszítések és verseny. A koppenhágai éghajlatvédelmi konferencián ismét bebizonyosodott, hogy az olyan államok is – például az Egyesült Államok vagy Kína –, amelyek nem szálltak síkra kötelező érvényű megállapodások megkötéséért, a maguk részéről mégis igen jelentős ráfordítással végeznek kutatásokat az alábbi 3.1.2. pontban jelzett célok megvalósítása érdekében. Ez azonban ugyanakkor azt mutatja, hogy Európa csak nagymértékben felfokozott K+F-tevékenység révén lesz képes az élmezőnyben maradni.

3.2.2   Beruházási program az innováció, a dinamika és a munkahelyek érdekében. A megfelelő kutatásba és fejlesztésbe történő beruházások emellett kitűnő lehetőséget nyújtanak az innovációra, a gazdasági dinamika növelésére, a fenntartható növekedésre és a munkahelyteremtésre annál is inkább, mivel a felhasználható és megfizethető energia rendelkezésre állása gazdaságunk és életformánk éltető eleme. Gazdaságos feltételek melletti megfelelő energiaellátás nélkül gazdaságunk, szociális rendszerünk és egész társadalmunk összeomlásának veszélyével kell szembenéznünk. Ezért az energianyerés perspektivikus formáira van szükségünk.

3.3   Egyetértés. Az EGSZB ennek megfelelően fontos és irányadó lépésként üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését és a közleményben javasolt intézkedéseket. Azzal a kéréssel fordul a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Bizottsághoz, a tagállamokhoz, de az iparhoz és a szociális partnerekhez is, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaipari technológiák fejlesztése és alkalmazása nagyobb mértékben beinduljon, és bocsássák rendelkezésre az ehhez szükséges kutatási és fejlesztési beruházásokat fedező pénzeszközöket.

3.3.1   A volumen és a súlypontok meghatározása megkérdőjelezhető. Az EGSZB nem tartja feladatának, hogy a jelen vélemény keretében részletekbe menően megvizsgálja, hogy az Európai Bizottság munkadokumentumában (8) ismertetett pénzügyi keret és annak a megnevezett célok közötti felosztása megfelelő-e. Azt ajánlja ezért, hogy még egyszer ellenőrizzék, hogy a támogatási projektek súlypontjait helyesen határozták-e meg, és hogy a teljes ráfordítás megfelel-e a kitűzött feladat jelentőségének. Emellett gondoskodni kellene arról, hogy az intézkedések hatása egy megfelelő beindulási időszak letelte után megmutatkozzon, és a pénzügyi tervet szükség esetén ennek megfelelően átdolgozzák vagy kibővítsék.

3.3.2   A finanszírozás problémája. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy csak rendkívüli erőfeszítésekkel lesz lehetséges, hogy az elkövetkező évtizedekben teljes energiarendszerünket – az energia biztosításától annak átalakításán át a felhasználásáig – az éghajlatvédelem, a biztonságos energiaellátás és a fenntarthatóság összekapcsolt céljait szem előtt tartva átalakítsuk, és kiemeli, hogy az ehhez szükséges kutatási és fejlesztési ráfordítást erősen alábecsülik. Az EGSZB már csak az Egyesült Államok megfelelő K+F ráfordításainak volumenét tekintve is kételkedik abban, hogy az előirányzott beruházások elegendőek lesznek ahhoz, hogy széles fronton és a szükséges intenzitással ennyire kiterjedt fejlesztéseket eredményesen végrehajtsunk, és különösen hogy piacvezető pozíciót szerezzünk.

3.3.3   Átfogó finanszírozási koncepció. Az EGSZB ezért nyomatékosan azt ajánlja, hogy dolgozzanak ki ehhez egy, az Európai Bizottság, a tagállamok és a gazdaság által közösen fenntartott, kellő méretű és a jövőbeli uniós költségvetésekben is rögzített finanszírozási keretet.

3.3.4   További finanszírozási források feltárása – az energiafogyasztás költsége mint mérce. Erre a célra addig is további finanszírozási lehetőségeket kellene feltárni, méghozzá mind a Közösség, mind pedig különösen a tagállamok szintjén. Az EGSZB üdvözli, hogy az EBB is készséget mutat a részvételre. Ennek során a jelenlegi energiafogyasztás költségeit kell a szükséges beruházások mércéjének tekinteni: ezek egy jelentős százalékának a jövőről való előzetes gondoskodást kellene szolgálnia! Az EGSZB ezzel összefüggésben utal az energiahatékonysági cselekvési tervről szóló véleményére (9) is.

3.3.4.1   A CO2-kibocsátáskereskedelemből és egy lehetséges CO2-adóból származó bevételek. Emellett a tagállamok szén-dioxid-kibocsátáskereskedelemből származó bevételeit (10) teljes egészében kizárólag (11) alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatechnológiák kifejlesztésére kellene fordítani. Az éghajlati és energiaproblematika horderejét tekintve az EGSZB abszurdnak tartja, hogy ezekből a bevételekből még olyan összegeket emeljenek le, amelyek más célokra fordítanak. Ez az ajánlás azokra a bevételekre is érvényes, amelyek egy esetleges jövőbeli szén-dioxid-adóból nyerhetők. Az EGSZB ezért azzal a kéréssel fordul a tagállamokhoz is, hogy ne zárkózzanak el ettől az ajánlástól.

3.3.4.2   Nincs pénzügyi lefölözés. Tekintve az energia- és klímaprobléma alapvető jelentőségét, illetve az ettől függő versenyhelyzetet, az EGSZB ugyanis nem tartja ésszerűnek, hogy az éghajlatvédelmet célzó többlet-adóbevételeket az energiaszektortól elvonják és más célokra fordítsák.

3.3.4.3   Tartaléktanúsítványok. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy azt a 300 millió európai uniós tanúsítványt, amelyet a kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt vevő új piaci szereplőknek szánt tartalékkeretből bocsátottak rendelkezésre, a szén-dioxid elkülönítésének és tárolásának, valamint az innovatív megújuló energiaforrásoknak a támogatására használják. Ezeket a tanúsítványokat a tagállamokon keresztül olyan demonstrációs projektek finanszírozására kellene fordítani, amelyeket közösségi szinten meghatározott kritériumok alapján választottak ki (12).

3.3.5   Ösztönzők teremtése az innovációk számára. Ezenfelül az EGSZB utal a közösségi innovációs politika tárgyában kidolgozott saját véleményére (13), amelynek ajánlásai különösen a jövőképes energiatechnológiák fejlesztésére is érvényesek.

3.3.6   A fejlesztés és alkalmazás megkülönböztetése. Emellett az EGSZB azt is ajánlja, hogy egyértelműbben tegyenek különbséget az alacsony költségű CO2-szegény energiatechnikák szükséges ki- és továbbfejlesztése, valamint ezek mérvadó széles körű alkalmazása, illetve piaci részesedése között.

3.4   Korlátozott mértékű előrejelzési képesség. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a jövőbeli fejlemények és ezek hatásai hosszú távon az energia- és éghajlat-politika terén is csak korlátozott mértékben jósolhatók meg. Ezért jelenleg még nem lehet korlátozó jelleggel választani a 2050-re szükséges technikák közül. Sokkal inkább figyelembe kell venni az összes, eredménnyel kecsegtető lehetőséget, hogy az ellátásbiztonság, versenyképesség és éghajlatvédelem ütközőzónájában a lehető leghatékonyabban elérjük a 2050-re és az azt követő időszakra kitűzött célokat. Már a 2020-as év is mérföldkőnek számít majd abban a tekintetben, hogy legalább az addig kitűzött célt sikerült-e elérni.

3.4.1   A fejlesztés tematikus mélysége. Ezért az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság széles körű tematikai megközelítést javasol az alkalmazási szint eléréséig kifejlesztendő technikák és intézkedések tekintetében, hogy ezek alkalmazásakor megteremtsék egy tapasztalatra alapuló és rugalmas eljárásmód feltételeit, és elkerüljék az elsietett választásokat.

3.4.2   Alapkutatás. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság különösen a megfelelő alapkutatás jelentőségét és szükségszerűségét is hangsúlyozza. Csak így teremthetjük meg az alapvetően új ismeretek és az ebből fakadó koncepciók alapjait.

3.4.3   Európai Energiakutatási Szövetség. Az EGSZB hasonlóképpen üdvözli azt a javaslatot, amely egy Európai Energiakutatási Szövetség létrehozását célozza, amelynek során az Európai Bizottságnak a nyitott koordináció eszközét kellene alkalmaznia, és elsősorban a támogatók általi társfinanszírozást kellene biztosítania a tagállamokban vagy az ágazatban a részvételi szabályok szerint.

3.4.4   A SET-terv ösztönző hatása. Ennek megfelelően a tervezett pénzügyi keret ellenőrzésekor vigyázni kellene arra, hogy a SET-terv révén rendelkezésre álló közösségi eszközök elegendők legyenek ahhoz, hogy az elérni kívánt ösztönző hatást ki tudják fejteni a tagállamok és az ágazat szükséges részvételére.

3.5   Prioritások meghatározása az alkalmazás során. Ugyanakkor a kifejlesztett technikák és rendszerek alkalmazásakor az éghajlatvédelem mellett más fontos alapelveket is egyértelműen jobban előtérbe kellene helyezni, mint például az ellátásbiztonság és a gazdaságosság (pl. a CO2-kibocsátás csökkentésének költsége), ideértve a regionális és globális szempontokat is (a nap-, víz- vagy szélenergiára alapuló kínálat, távolságok, a nyersanyagszállítók érdekei stb.). Ennek megfelelően a kezdeti piaci támogatást szolgáló eszközöknek nem szabadna specifikus technológiákat előírniuk, illetve speciális támogatás révén előnyben részesíteniük.

3.6   A villamosenergia-ágazat jelentősége. A javasolt technikák és intézkedések nagy része a villamos energia szolgáltatásának és alkalmazásának rendszereit érinti. Habár a villamosenergia-ágazat jelenleg csak körülbelül az európai energiapiac 19 %-át teszi ki (14), az EGSZB megalapozottnak tartja, hogy a javasolt kutatási és fejlesztési intézkedéseket bizonyos mértékben a villamos energiára összpontosítsák, mivel ez utóbbi a mindennapi élet valamennyi területén, a műszaki területen és a gazdaságban is elengedhetetlenül fontos szerepet játszik. Azok a kitűzött célok, hogy a teljes szárazföldi közlekedést a lehető legnagyobb mértékben villamosítsák (elektromos autó, kötöttpályás áruszállítás), és a kapcsolt energiatermelés mellett hőszivattyúk és geotermikus energia révén az épületfűtés során is nagyobb mértékben használják az elektromos segédeszközöket (pumpákat, kompresszorokat), tovább fogják erősíteni a villamos energia szerepét.

3.6.1   A megújuló energiaforrások döntő szerepe. Az EGSZB újfent megerősíti, hogy a kifejlesztendő CO2-szegény energiatechnikák között a megújuló energiahordozókra különösen fontos szerep hárul. Az EGSZB megelégedéssel konstatálja, hogy a megújuló energiák villamosenergia-termelésben betöltött aránya az utóbbi években különösen a szélenergia széles körű kiépítése révén a tervezettnél nagyobb mértékben nőtt.

3.6.2   Európai villamosenergia-hálózatok. Ezért az EGSZB támogatja megfelelő villamosenergia-hálózatok kiépítését Európában, illetve az ehhez szükséges technikák fejlesztését (pl. „intelligens hálózatok”) annak érdekében, hogy az Európán belül mutatkozó fokozódó mértékű kínálati ingadozások jobban kiegyenlítődjenek, és lehetségessé váljon a naperőművekből származó villamos energia Afrikából Európába történő szállítása.

3.6.3   Tárolási technikák, csúcsterhelési szolgáltatók és tározós erőművek. Ugyanakkor még az időjárási, napi és szezonális ingadozások által jellemzett megújulóenergia-átalakítók további fejlesztése sem lesz valószínűleg elégséges egy megbízható és a fogyasztás szükségleteit kielégítő villamosenergia-ellátás biztosításához. Ezért további kutatások szükségesek az innovatív, egyenletes tárolási technikákat (pl. légnyomás, hidrogén) illetően. Ugyanilyen fontos a magas hatékonyságú és egyben olcsó csúcsterhelési kapacitások fejlesztése. Míg a csúcsterhelési kapacitásokat pár évvel ezelőtt még kizárólag arra használták, hogy az alapterhelési ellátás kiegészítéseként megbirkózzanak az ingadozó igényekkel, különösen a terhelési és fogyasztási csúcsokkal, jelenleg és a jövőben egyre inkább arra is szolgálnak, hogy a legtöbb megújuló energiahordozó ingadozó teljesítményét tározós erőművek segítségével kompenzálják. Ezért fejlesztésük és rendelkezésre állásuk különösen fontos.

3.6.4   Rendszermegoldások. A különféle energiatechnikák fent említett rendszeren belüli összekapcsolódása miatt ezért a rendszerproblémák vizsgálatára, az ellátásbiztonság ezzel összefüggő kérdésére és a lehetséges megoldások kidolgozására további hangsúlyt kellene fektetni.

3.6.5   Járulékos költségek. Ennek során az ingadozó teljesítményű energiahordozókhoz szükséges hálózati, szabályozó, tárolási és puffer-rendszerek költségeit a gazdasági összköltség számolása során is figyelembe kell venni, ahogyan ezt az EGSZB már a külső költségek internalizálását illetően például az atomenergia és a fosszilis energiahordozó használatának különböző típusai esetében sürgette (15).

3.6.6   A mobilitást szolgáló energiatárolók. Ezen a területen fokozott alapkutatásra van szükség annak érdekében, hogy – remélhetőleg – egészen újszerű megközelítések révén lényegesen magasabb tárolási sűrűséget, ciklus-számokat, illetve élettartamot és kapacitásokat érjenek el. Bizonyos körülmények között az elektromos járművek akkumulátorait részben akár ingadozó energiaforrások tárolására is lehetne használni.

3.6.7   Az alapterhelési ellátás szolgáltatói. Ugyanakkor döntő szerep hárul az alapterhelési ellátás szolgáltatóira mint a villamosenergia-gazdaság „igavonóira”. Ezért alapvető fontosságú, hogy

—	a szén mint erőforrás alkalmazását környezetbaráttá tegyék, különösen a magasabb hatásfok elérése által és/vagy a CO2 elkülönítése és tárolása révén;

—	az atomenergia alkalmazhatóságát (maghasadás) fejlesztések révén minden területen (biztonság, tároló, proliferáció, erőforrások kihasználása, felvevőképesség) tovább javítsák;

—	a legmagasabb hatásfokkal működő gázerőműveket fejlesszenek ki;

—	a magfúzió hosszú távon sokat ígérő technológiáját hangsúlyozottan tovább fejlesszék;

—	az alapterhelési ellátás szolgáltatóinak esetében is a lehető legnagyobb szabályozhatóságra törekedjenek annak érdekében, hogy ezeket is integrálhassák a hálózati szabályozási rendszerekbe.

3.7   Az energiafogyasztás súlypontja az ágazaton kívül van. Ugyanakkor jelenleg a végső fogyasztók energiafelhasználásának súlypontja a villamosenergia-ágazaton kívül helyezkedik el. Ez vonatkozik az ipari fogyasztás (vegyipar vagy acélgyártás) nagy részére, majdnem az egész közlekedésre és majdnem az egész épületfűtési területre. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a problematika ezen súlypontjának lényegesen több figyelmet szenteljenek. Ezért itt különösen fontos lenne olyan új kutatási koncepciókat kidolgozni, amelyek túlmutatnak az „energiahatékonyság”, „energiatakarékosság” és a „villamosítás” fogalmain. Csak akkor érhetjük el ténylegesen az éghajlatváltozással kapcsolatos célokat, ha erre a területre is megfelelő megoldásokat találunk.

3.7.1   Tengeri és légi közlekedés. Az EGSZB a tengeri és légi közlekedés esetében sem lát arra hosszú távon reális lehetőséget, hogy lemondjunk a fosszilis és kémiai energiahordozók használatáról (16). Ezen a téren különösen fontos a hatásfok javítása, a kipufogógázok egyéb ártalmas gázoktól való megtisztítása, a kémiai energiahordozók (pl. hidrogén és vegyületei) villamos áram vagy napenergia segítségével történő előállítása, és lehetőség szerint (a hajóforgalom esetében is (17)) a szén-dioxid elkülönítési és tárolási módszerének kidolgozása.

3.7.2   Ipari folyamatok, vegy- és acélipar. Ugyanilyen nehéznek bizonyulhat a fosszilis energiahordozók teljes körű helyettesítése az ipari folyamatokban különösen a vegy- és acéliparban (18). Ezért azt ajánlja az EGSZB, hogy a fokozott kutatás és fejlesztés révén újszerű megoldásokat keressenek.

3.7.3   Biotechnológia és biomassza. Az EGSZB utal a biotechnológia terén történő innovatív fejlesztésekben rejlő jelentős potenciálra, valamint ezek jelentőségére az energiagazdálkodás és az itt megvitatásra kerülő célok szempontjából. Ugyanakkor a hosszú távon szűkös és az élelmiszer-, illetve nyersanyagellátással versenyben álló erőforrás, a biomassza alkalmazását (amelynek során ráadásul a trágyázáshoz kapcsolódó olyan üvegházhatású gázokat (19), mint a NO2 is figyelembe kell venni!) az olyan esetekre kellene korlátozni, ahol nem léteznek más alternatívák.

3.7.4   Az épületek hőszigetelése. Nagyon fontos tényező az építőiparban elért energiamegtakarítás. Ezen a téren még jelentős fejlesztési (és alkalmazási!) lehetőségek vannak az épületek hőveszteségének csökkentésére. Ezeket a lehetőségeket jobban figyelembe kellene venni a СО2-csökkentésre irányuló intézkedések során.

4.   Az EGSZB részletes megjegyzései

4.1   Közös feladatok és a szubszidiaritás. A SET-terv elsősorban azokra a közös feladatokra vonatkozik, amelyek az említett technikák fejlesztéséhez szükségesek vagy ésszerűek. Ezért itt határokon átnyúló feladatokról kellene, hogy szó legyen, illetve olyan feladatokról, amelyek megoldásában a határokon átnyúló együttműködés fontos szerepet játszik, és európai többletértéket hoz.

4.2   Finanszírozási terv és prioritások meghatározása. A finanszírozási tervet és a prioritások abban előirányzott kijelölését szintén meg kellene vizsgálni abból a szempontból, hogy megfelelnek-e a fenti kritériumoknak.

4.3   Még egyszer: fejlesztés és alkalmazás. Hasonlóképpen a finanszírozási tervet abból a szempontból is meg kellene vizsgálni, hogy valóban az új technikák és rendszerek fejlesztését helyezi-e előtérbe. Feltétlenül el kellene kerülni, hogy a SET-terv az energiatechnológiákat széles körű alkalmazásukban szubvencionálja.

4.4   A már meglévő programokhoz való kapcsolódás. Az EGSZB továbbá azt ajánlja, hogy a SET-tervben javasolt éghajlatváltozással kapcsolatos kutatást és fejlesztést kapcsolják a 7. K+F keretprogram már meglévő programjaihoz és projektjeihez, például a Future and Emerging Technology (FET)-Program kiemelt jelentőségű projektjeihez. Ez különösen a SET-terv olyan területeire vonatkozik, ahol a következő tíz éven belül nem várható középtávú siker.

4.5   Nemzetközi együttműködés. A bevetett eszközök optimális hatásának érdekében az EGSZB azt ajánlja (20), hogy különösen a szükséges nagyszabású projektek esetén (például: ITER) stratégiai partnerekkel kialakított nemzetközi együttműködésre törekedjenek, nemcsak azért, hogy így a költség- és a személyzeti szükségleteket közösen viseljék, hanem egy szélesebb körű tudásalap és magasabb innovációs potenciál bevonása érdekében is.

4.6   Az Európai Bizottság szerepe. Az Európai Bizottság koordinálási feladatának teljesítéséhez az adott érintett szereplőkkel egyetértésben létre kellene hozni a megfelelő K+F programstruktúrákat is. Az Európai Bizottságnak a maga oldaláról tapasztalt, nemzetközileg elismert és elkötelezett szakértőkre van szüksége, akik egy-egy adott szakterületen is elmélyültek, és teljes mértékben azonosulni tudnak az általuk koordinált program sikerével.

4.7   Belátás, bevonás és elfogadás – tájékoztatás és átláthatóság. Az eddigiekben említett valamennyi intézkedés sikerének záloga a polgárok, különösen a tervezett intézkedésekben potenciálisan érintett polgárok teljes körű és nyitott tájékoztatása, valamint – a politikai, ágazati és egyéb szereplőkkel együtt – a döntéshozatali folyamatba való, megfelelő módon történő bevonása. A belátás és elfogadás elérésének legfontosabb eszköze a teljes körű tájékoztatás, bevonás és átláthatóság.

4.8   Az EGSZB eddigi véleményei. Az EGSZB utal arra, hogy az itt megvitatott témák közül nem egyhez már véleményeket is kidolgozott, amelyekben részletesen is kifejtette az itt röviden felvázolt megállapításokat. Különösen a következő véleményekre utalunk:

—	INT/146 „Kutatási igény egy biztonságos, és fenntartható energiaellátásra való tekintettel” (21)

—	TEN/299 „Az épületek energiahatékonysága – a végfelhasználók hozzájárulása” (22)

—	TEN/311 „A fokozott környezetvédelmi és energetikai igények lehetséges pozitív és negatív hatásai az európai ipar versenyképességére” (23)

—	TEN/332 „Európai stratégiai energiatechnológiai terv” (24)

—	TEN/398 „Környezetvédelmileg hatékony gazdaság – Egy új energetikai korszak előkészítése” (25)

—	TEN/340 „A fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható villamosenergia-termelés” (26)

—	TEN/404 „Az EU energiapolitikájának hatásai a kkv-kra” (27)

—	NAT/391 „Éghajlatváltozás – nemzetközi tárgyalások” (28)

—	Nincs visszaút – Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalása az éghajlatváltozásról, Koppenhága, 2009. december 7–18.

---

(1)  SEC(2009) 1296, 2009.10.7.

(2)  A Nemzetközi Energiaügynökség becslései szerint a globális energiafelhasználás 2050-ig 50 %-kal növekszik majd.

(3)  Konzervatív becslések szerint 2050-re a fosszilis energiaforrások felét elhasználjuk.

(4)  Kivéve a CLT-t.

(5)  COM(2010) 2020, „EURÓPA 2020”.

(6)  IEA: „World Energy Outlook 2009 – Reference Scenario”.

(7)  IEA: „World Energy Outlook 2009 – the 450 Scenario”.

(8)  SEC(2009) 1296, 2009.10.7.

(9)  HL C 10., 2008.1.15., 22. o.

(10)  Például a 2013–2020-as kereskedelmi időszak árverezési bevételeit.

(11)  Az Európai Bizottság közleményében azt javasolja, hogy ezeket csak 50 %-ban és ne kizárólag K+F-re fordítsák (lásd a 2.3.6. pontot).

(12)  Ez a geotermikus energiát is magában foglalja.

(13)  INT/509, a Hivatalos Lapban még nem jelent meg.

(14)  EUROSTAT – 2009. évi jelentés.

(15)  HL C 175., 2009.7.28., 1. o.; HL C 120., 2008.5.16., 15. o.

(16)  A katonai célú speciális alkalmazásoktól eltekintve.

(17)  Amennyiben az atomenergiával történő meghajtást nem szeretnénk engedélyezni.

(18)  Amennyire még egyáltalán fosszilis energiahordozók alkalmazásra kerülnek, a szén-dioxid elkülönítése és tárolása kínálkozik megoldásként az atmoszféra mentesítésére.

(19)  Atmos. Chem. Phys. Discuss., 7, 2007., 11191–11205.

(20)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés európai stratégiai kerete című közleményről, HL. C 306., 2009.12.16., 13. o.

(21)  HL C 241., 2002.10.7., 13. o.

(22)  HL C 162., 2008.6.25., 62. o.

(23)  HL C 162., 2008.6.25., 72. o.

(24)  HL C 27., 2009.2.3., 53. o.

(25)  A Hivatalos Lapban még nem jelent meg.

(26)  HL C 77., 2009.3.31., 49. o.

(27)  A Hivatalos Lapban még nem jelent meg.

(28)  HL C 77., 2009.3.31., 73. o.

---