23.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 352/39

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja, hogy a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetésével minden uniós halászati tevékenységben fokozatosan felszámolja a visszadobás gyakorlatát.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján visszadobási terveket fogadjon el legfeljebb három évre a tagállamok által kidolgozott, az illetékes tanácsadó testületekkel egyeztetett közös ajánlások alapján.

(3)

A tagállamok által 2015-ben benyújtott közös ajánlás nyomán az (EU) 2015/2438 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) a 2016–2018-as időszakra visszadobási tervet hozott létre egyes tengerfenéken élő fajoknak az északnyugati vizeken folytatott halászatára vonatkozóan.

(4)

Belgium, Írország, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság közvetlen halászati gazdálkodási érdekekkel bír az északnyugati vizeken. Az északnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően e tagállamok 2016. június 3-án új közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz. Az érintett tudományos testületek tudományos szakvéleményeket bocsátottak ki, amelyeket a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) áttekintett. A közös ajánlásban foglalt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdésével, ezért belefoglalhatók e rendeletbe.

(5)

Az északnyugati vizek tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a fogási korlátok hatálya alá tartozó, a halászatot meghatározó fajok vonatkozásában a kirakodási kötelezettséget legkésőbb 2016. január 1-jétől kell alkalmazni. A közös ajánlás meghatározta azon flották körét, amelyek a közönséges tőkehal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal és a fekete tőkehal vegyes halászatában, valamint a norvég homár halászatában, a közönséges nyelvhal és a sima lepényhal vegyes halászatában, továbbá a szürke tőkehal és a sávos tőkehal halászatában kirakodási kötelezettség hatálya alá tartoznának.

(6)

Az (EU) 2015/2438 felhatalmazáson alapuló rendelet előírta, hogy a 2016–2018-as időszakban egyes tengerfenéki fajoknak az északnyugati vizeken folytatott halászatában visszadobási terv kerüljön bevezetésre.

(7)

A tagállamok által 2016-ban benyújtott új közös ajánlásnak megfelelően a visszadobási tervnek 2017-től kezdve olyan újabb fajokra is ki kell terjednie, amelyek meghatározóak a közönséges tőkehal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal és a fekete tőkehal rendkívül vegyes halászatában, a norvég homár halászatában, a közönséges nyelvhal és a sima lepényhal vegyes halászatában, továbbá a szürke tőkehal és a sávos tőkehal halászatában. Bizonyos halászati tevékenységek esetén a járulékos fogásokat is le kell fedni.

(8)

A közös ajánlás javasolta a kirakodási kötelezettség alóli mentesség alkalmazását az ICES VI körzetben és VII alterületen a csapdákkal és kosarakkal kifogott norvég homár esetében, mivel a tudományos bizonyítékok – a halászeszközök, a halászati módszerek és az ökoszisztéma jellemzőit figyelembe véve – magas túlélési arányra utalnak. A HTMGB megalapozottnak ítélte a mentességet. Ezért e rendeletben továbbra is lehetővé kell tenni ezt a mentességet.

(9)

A közös ajánlás azt javasolta, hogy az ICES VIId körzetnek az azonosított ivadéknevelő területek kivételével a parttól számított hat tengeri mérföld széles sávjában a közönséges nyelvhal minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb egyedeinek 80–99 mm szembőségű feszítőlapos fenékvonóhálóval, bizonyos feltételeknek megfelelő halászati műveletek keretében ejtett fogásai tekintetében mentességet kell biztosítani a kirakodási kötelezettség alól. A tudományos bizonyítékok – figyelembe véve a halászeszközök és az ökoszisztéma jellemzőit – magas túlélési arányra utalnak. A HTMGB szerint a túlélés számos tényezőtől függ, és óva intett attól, hogy a vizsgálatok eredményeit más halászati tevékenységekre is kiterjesszék, továbbá megjegyezte, hogy e kérelem alátámasztására újabb releváns vizsgálatokat kell végezni. Ezért ezt a mentességet 2017-re vonatkozóan bele kell foglalni ebbe a rendeletbe azzal a feltétellel, hogy a mentesség igénybevétele a vizsgálatok körülményeihez hasonló körülmények között történik, valamint hogy az érintett tagállamok további vizsgálatokat végeznek. E további vizsgálatok eredményeit a HTMGB-nek 2017-ben értékelnie kell.

(10)

A közös ajánlás bizonyos halászati tevékenységek vonatkozásában hét, meghatározott mértékű de minimis kivételt tartalmaz. A tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat a HTMGB megvizsgálta, és összességében úgy ítélte meg, hogy a közös ajánlás megalapozott érveket tartalmazott arra vonatkozóan, hogy nehezen valósítható meg a szelektivitás további fokozása és/vagy a nem szándékos fogások kezelésénél aránytalan költségek jelentkeznek, és az érveket egyes esetekben a költségek minőségi elemzése is alátámasztotta. A fentiek fényében és az azoknak ellentmondó tudományos információk hiányában e de minimis kivételeket – a közös ajánlásban szereplő százalékos aránynak megfelelően és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében megengedett szinteket meg nem haladó értékek szerint – célszerű belefoglalni e rendeletbe.

(11)

A közönséges nyelvhalra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2017–2018-ban az ICES VIId, VIIe, VIIf és VIIg körzetben a közönséges nyelvhalra tükörhálóval és kopoltyúhálóval halászó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható. A HTMGB megállapítása szerint a kivétel jól meghatározott, ezért azt bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(12)

A vékonybajszú tőkehalra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2017-ben az ICES VIId és VIIe körzetben a vékonybajszú tőkehalra 100 mm-nél kisebb szembőségű fenékvonóhálóval és kerítőhálóval, valamint vízközi vonóhálóval halászó – és a vékonybajszú tőkehal kirakodására kötelezett – hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható.

(13)

A vékonybajszú tőkehalra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2017-ben az ICES VIIb–VIIj körzetekben a vékonybajszú tőkehalra legalább 100 mm szembőségű fenékvonóhálóval és kerítőhálóval halászó – és a vékonybajszú tőkehal kirakodására kötelezett – hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható.

(14)

A vékonybajszú tőkehalra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2017-ben az ICES VII alterületen (a VIIa, a VIId és a VIIe körzet kivételével) a vékonybajszú tőkehalra 100 mm-nél kisebb szembőségű fenékvonóhálóval és kerítőhálóval halászó – és a vékonybajszú tőkehal kirakodására kötelezett – hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható.

(15)

A vékonybajszú tőkehalra vonatkozó három de minimis kivétel kapcsán az (EU) 2015/2438 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet előírta, hogy a kivételek alátámasztására az érintett tagállamoknak további tudományos információkat kell benyújtaniuk a Bizottsághoz. A HTMGB megjegyezte, hogy noha még mindig elengedhetetlen a teljes körű bizonyítékok szolgáltatása, a kiegészítő információk választ adnak a HTMGB bizonyos aggályaira. A HTMGB kiemelte, hogy ezen állomány vonatkozásában koherensebb megközelítésre van szükség. A HTMGB által áttekintett tudományos bizonyítékok alapján, valamint tekintettel arra, hogy a kivételt alátámasztó további bizonyítékok megalapozottabbak, a kivételt indokolt tovább alkalmazni és belefoglalni e rendeletbe.

(16)

A norvég homárra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2017-ben az ICES VII alterületen a norvég homár kirakodására kötelezett hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható. A HTMGB megalapozottnak ítélte a kivételt. Ezért ezt a kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(17)

A norvég homárra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2017-ben az ICES VI alterületen a norvég homár kirakodására kötelezett hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható, és hogy számszerű információk támasztják alá a nem kívánt fogások kezelésének aránytalan költségeit. A HTMGB megalapozottnak ítélte a kivételt. Ezért ezt a kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(18)

A közönséges nyelvhalra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2017-ben és 2018-ban az ICES VIId, VIIe, VIIf, VIIg és VIIh körzetben a fokozottan szelektív, 80–119 mm szembőségű TBB halászeszközöket használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható. A HTMGB megjegyezte, hogy a kivétel célja a szelektívebb halászeszközök használatának kompenzálása, és a kért de minimis kivétel a fennmaradó visszadobásokat hivatott lefedni. Ezért ezt a kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(19)

Az (EU) 2015/2438 felhatalmazáson alapuló rendeletet következésképpen hatályon kívül kell helyezni és egy új rendelettel kell felváltani.

(20)

Mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényéhez kapcsolódó gazdasági tevékenységeket és a halászati idény tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. Ezt a rendeletet 2017. január 1-jétől indokolt alkalmazni,

a)

az ICES VI és VII alterületen csapdákkal és kosarakkal (halászeszközkódok (3): FPO és FIX) kifogott norvég homár (Nephrops norvegicus);

b)

az ICES VIId körzetnek az ivadéknevelő területek kivételével a parttól számított hat tengeri mérföld széles sávjában a közönséges nyelvhal (Solea solea) minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb egyedeinek 80–99 mm szembőségű zsákvéggel rendelkező feszítőlapos fenékvonóhálóval (halászeszközkódok: OTT, OTB, TBS, TBN, TB, PTB, OT, PT, TX) 2017-ben, az alábbi feltételeknek megfelelő halászati műveletek keretében ejtett fogásai: a legfeljebb 10 méter hosszú, legfeljebb 180 kW motorteljesítményű hajók, amelyek legfeljebb 15 méter mély vizekben korlátozott, legfeljebb 1 óra 30 perces időtartamig vontatnak halászeszközt. A közönséges nyelvhal ily módon kifogott egyedeit haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

a)

a vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus) esetében 2017-ben a szóban forgó faj kirakodására kötelezett, az ICES VIId és VIIe körzetben 100 mm-nél kisebb szembőségű fenékvonóhálót és kerítőhálót (OTB, SSC, OTT, PTB, SDN, SPR, TBN, TBS, TB, SX, SV OT, PT és TX), illetve a vékonybajszú tőkehal fogására vízközi vonóhálót (OTM, PTM) használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-a, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-a.

b)

a vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus) esetében 2017-ben a szóban forgó faj kirakodására kötelezett, az ICES VIIb–VIIj körzetben a vékonybajszú tőkehalra legalább 100 mm szembőségű fenékvonóhálóval és kerítőhálóval (OTB, SSC, OTT, PTB, SDN, SPR, TBN, TBS, TB, SX, SV OT, PT és TX), illetve vízközi vonóhálóval (OTM, PTM) halászó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-a, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-a;

c)

a vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus) esetében 2017-ben a szóban forgó faj kirakodására kötelezett, az ICES VIIa, VIId és VIIe körzet kivételével az ICES VII alterületen a vékonybajszú tőkehalra 100 mm-nél kisebb szembőségű fenékvonóhálóval és kerítőhálóval (OTB, SSC, OTT, PTB, SDN, SPR, TBN, TBS, TB, SX, SV OT, PT és TX), illetve vízközi vonóhálóval (OTM, PTM) halászó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-a, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-a;

d)

a norvég homár (Nephrops norvegicus) esetében 2017-ben az ICES VII alterületen a norvég homár kirakodására kötelezett hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-a, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-a;

e)

a norvég homár (Nephrops norvegicus) esetében 2017-ben az ICES VI alterületen a norvég homár kirakodására kötelezett hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-a, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-a;

f)

a közönséges nyelvhal (Solea solea) esetében 2017-ben és 2018-ban az ICES VIId, VIIe, VIIf és VIIg körzetben a közönséges nyelvhalra tükörhálóval és kopoltyúhálóval halászó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3 %-a;

g)

a közönséges nyelvhal (Solea solea) esetében 2017-ben és 2018-ban a szóban forgó faj kirakodására kötelezett, az ICES VIId, VIIe, VIIf, VIIg és VIIh körzetben fokozottan szelektív, például megnövelt szembőségű toldattal ellátott, 80–119 mm szembőségű TBB halászeszközöket használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3 %-a.